Felszólalás adatai

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy Jakab István alelnök úr az előterjesztés tárgyalásánál és a határozathozatalnál a továbbiakban vezethesse az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/7971. számon ismerhették meg.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az előterjesztés tárgyalására érkezett kedves vendégeinket, közülük is kiemelten Kovács Máriát, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesét és dr. Vékás Lajos urat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorát, akik itt a helyszínen, a díszpáholyból követik munkánkat.

Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita megkezdése során ma az expozéra, a bizottsági többségi és kisebbségi vélemények ismertetésére, valamint a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a vita folytatásában lesz lehetőség.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkárnak, a napirendi pont előadójának, 45 perces időkeretben, aki az expozét innen, az emelvényről fogja elmondani. Most megvárjuk, amíg az államtitkár úr felérkezik az emelvényre, köszönöm szépen. Államtitkár úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar jogrendszer megújításának ünnepélyes pillanatához érkeztünk. A magyar közjog, majd a büntetőjog megújítását követően a magánjogi kodifikáció végére is pontot tehetünk. Magyarország megújításának részeként a kormány új polgári jogi kódexet terjeszt a Ház elé. Az önök előtt lévő, közel 1600 szakaszból álló törvényjavaslat méltón zárja le a jogrendszer megújításának 2010-ben megkezdett folyamatát. Az új polgári törvénykönyv az első, demokratikus körülmények között megalkotott magánjogi kódex lesz Magyarországon, amely 2014. január 1-jén hatályba is lép.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Kérdésként vetődhet fel önökben, hogy miért van szükség új polgári jogi kódexre. A hatályos polgári törvénykönyv elmúlt 50 éves, ráadásul a Ptk. olyan időszakban született, amikor a magánjogi vagyoni forgalom központi eleme, a magántulajdon nagyon szűk határok közé szorult. Az 1980-as években a politikai folyamatokat megelőzve gazdasági téren már elkezdődött a piacgazdaság felé nyitás folyamata, ami elkerülhetetlenné tette a magánjog alkotmányának, a polgári törvénykönyvnek a folyamatos módosítását is. A Ptk. módosítására immár több mint száz alkalommal került sor, amelyek között nemcsak kisebb, hanem átfogó, novelláris módosításra is találunk példát. Az elmúlt időszakban lejátszódott gazdasági, társadalmi változások, mint például a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulása és ezzel párhuzamosan a laikus piaci szereplők, a fogyasztók fokozottabb jogi védelmére való igény olyan mértékű és horderejű módosulásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy ezek jogi rendezése már csak átfogó reform útján, egy új polgári törvénykönyv megalkotásával érhető el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az önök előtt is ismeretes, több mint egy évtizede, 14 éve kezdődött meg az új polgári törvénykönyv előkészítése. A legjobb szakemberek bevonásával alakultak meg az egyes részterületek szabályozását előkészítő munkacsoportok. E kormányzati ciklusokon átívelő, hatalmas feladat elvégzése során sok-sok jogtudós és nagy tapasztalatokkal rendelkező jogalkalmazó szakember munkájára támaszkodhatott a jogalkotó. Az 1998-ban megalakult polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság tagjai már a kodifikáció kezdetétől fáradhatatlanul dolgoztak a koncepció, majd a hatalmas terjedelmű normaszöveg előkészítésén. Köztudott, hogy a polgári törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény az Alkotmánybíróság 51/2010. (IV. 28.) Ab-határozatában foglaltaknak megfelelően nem lépett hatályba. Figyelemmel arra, hogy a kihirdetett törvénnyel kapcsolatban a jogi szakma részéről is számos kritika merült fel, szükségessé vált a jogszabály rendelkezéseinek, szabályozási elveinek átfogó felülvizsgálata.

Annak érdekében, hogy egy szakmai konszenzuson alapuló polgári jogi kódex szülessen, a kormány első intézkedései között döntött a polgári jogi kodifikáció folytatásáról. A kormány döntése alapján az új kódex előkészítése újra Vékás Lajos professzor úr vezetésével a jogi szakma legkiválóbb képviselőiből álló polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság, illetve a polgári jogi operatív szakmai bizottság, valamint a koncepcionális kérdésekben döntő főbizottság közreműködésével folytatódhatott. Az időt és fáradságot nem kímélő munkának meglett az eredménye: a kodifikáció elérte célját, mert egy ellentmondásmentes, minden részletében átgondolt szakmai tervezet készült el.

Engedjék meg, hogy a Tisztelt Ház előtt is megköszönjem Vékás Lajos professzor úrnak és munkatársainak a kitartását. Köszönöm, hogy ennyi év után sem hagytak fel a lelkesedéssel, és elkészítették a törvényjavaslat alapjául szolgáló, közel 1600 szakaszból álló szakmai tervezetet. A tervezetet széles körű szakmai és társadalmi vitára bocsátottuk. A vita során beérkezett észrevételeket megfontoltuk, és lehetőség szerint figyelembe is vettük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kijelenthető, hogy a kodifikáció célja egy ellentmondásmentes, a gyakorlati jogalkalmazást segítő, a bírói gyakorlatot a normaszövegbe integráló, minden részletében átgondolt kódex megalkotása, figyelembe véve a hatályba nem lépett Ptk. hasznosítható megoldásait is.

(9.10)

Hangsúlyozandó, hogy a kódex megalkotásánál alapvető cél volt a magánjogi jogviszonyok jelenleginél is szélesebb spektrumának felölelése.

A magánjogi normákkal rendezett életviszonyok összességét természetesen szinte lehetetlen egy jogszabályban kezelni, így ezek öncélú összegyűjtésétől a javaslat is eltekint. Ugyanakkor határozott igény mutatkozott arra, hogy az alapvető jelentőségű polgári jogi rendelkezések többsége egy helyütt legyen fellelhető, ezzel is megkönnyítve a polgári jog rendszerében történő eligazodást. Ennek a szempontnak az érvényesülését jelzi a családjogi törvény rendelkezéseinek integrálása a polgári törvénykönyvbe, valamint a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések kibővülése, a gazdasági társaságokra vonatkozó joganyag polgári jogi kódexbe építése is.

Az említett megoldás nem egyedülálló, Európa több mértékadó kodifikációja, például a svájci, a holland vagy az olasz szabályozás már hosszú ideje hasznosítja az integrált szabályozás előnyeit. A családjog integrálása a korábbi magyar magánjogtól sem volt idegen. A családjogi szabályozás szerves része volt az első átfogó magánjogi kódextervezetnek ugyanúgy, mint az 1928-as magánjogi törvényjavaslatnak.

Hölgyeim és Uraim! Az önök előtt lévő törvényjavaslat szerkezetében is rendhagyó. A törvénykönyvben elhelyezett rendelkezések számának jelentős növekedését ellensúlyozza a törvény belső szerkezetének logikusabb felépítése. Az új polgári törvénykönyv új szerkezeti egységként alkalmazza a könyvet, amellyel a polgári jog nagyobb részterületeit választja el egymástól. A könyvek természetesen nem jelentenek éles határvonalat, nem függetlenek egymástól, de kifejezik a polgári jog belső tagolódását. Az új Ptk. könyvei a következők: Bevezető rendelkezések, Az ember mint jogalany, A jogi személy, Családjog, Dologi jog, Kötelmi jog, Öröklési jog és Zárórendelkezések. Az alkalmazást jelentősen megkönnyítő újítása a javaslatnak az úgynevezett paragrafuscímek bevezetése. A paragrafuscímmel a jogalkotó egyes külföldi kódexekben és nemzetközi modellszabályozásokban már bevált, jogrendszerünkben ugyanakkor mind ez idáig ismeretlen megoldást honosít meg. A paragrafusok címei ugyan nem tekinthetők külön szerkezeti egységnek, de megkönnyítik a törvényen belüli tájékozódást.

Az áttekinthetőbb szerkezet fontos szerepet játszik a szabályozás kiszámíthatóságának és így a jogbiztonság megerősítésében. A szerkezet átalakítása és egyszerűsítése ráadásul a szabályozás tartalmi megváltoztatása nélkül is a kiegyensúlyozottabb és rugalmasabb jogalkalmazást segítheti elő. Ez a helyzet például a kötelmi jogi könyv általános részének szabályainál, amelyen a javaslat érdemben ugyan nem hajt végre jelentős átalakítást, a hatályosnál feszesebb, áttekinthetőbb szerkezet, az egyértelműbb és pontosabb meghatározások feltehetően kedvezően befolyásolják majd a rendelkezések gyakorlati alkalmazását.

A szerződések érvénytelenségére vonatkozó rendelkezéseknél a javaslat egységes rendszerbe foglalja az érvénytelenségi okokat, ezzel is világosabbá téve azok összefüggéseit. A kódex jellegű jogalkotás és a magánjogi jogviszonyok átfogó szabályozása egyúttal a jogrendszert kímélő hatású is. Egyes, eddig Ptk.-n kívül elhelyezett rendelkezések inkorporálása az új kódexbe elkerülhetővé teszi ugyanazon kérdések párhuzamos szabályozását, ilyen módon tehát a jogrendszer egésze tehermentesíthető. A kódexen belüli utalások és összefüggések egyszerűbben követhetők és kezelhetők a terminológia és a szabályozási logika egységes jellege miatt.

Az új kódex megalkotásának egyik vezérlő elve a társadalmi és gazdasági változások által szükségessé tett korszerűsítés elvégzése. A szabályozás felülvizsgálata és megújítása természetesen a magánjogi hagyományokon alapszik, a rekodifikáció tehát semmiképpen sem jelenthet cezúrát az évszázados magánjogi jogfejlődés folyamatában. Azokon a pontokon indokolt a korrekció, ahol a gyakorlati igények, illetve a jogalkalmazás felől érkező visszajelzések alapján a hatályos rendelkezések nem képesek eredeti rendeltetésük betöltésére. Ezen túlmenően számos kérdésben a gazdasági és technikai fejlődés, valamint hazánk európai uniós jogharmonizációs kötelezettségei indokolják új rendelkezések és megoldások bevezetését.

A kódex előkészítése továbbá kiváló alkalom a hatályos szabályozásban meghúzódó ellentmondások feloldására és az esetleges pontatlanságok kiszűrésére. A polgári jogi szabályozás rendszerének újragondolásával, a részletszabályok felülvizsgálatával és a törvénykönyv belső szerkezetének korszerűsítésével az életviszonyok gyors változásának követésére és kezelésére alkalmas jogszabály születik. Az új polgári törvénykönyv monista elven épül fel, átfogja az üzleti világ, a kereskedelem, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyek magánjogi viszonyait egyaránt. Ez egyfelől a szabályozandó életviszonyok mennyiségére van hatással, másfelől a szabályozás minőségére is, olyan szabályozás kialakítása szükséges ugyanis, amely egyszerre alkalmas a magánszemélyek és az üzleti világ igényeinek kielégítésére. A kódexszel kapcsolatos ezen elvárásnak való megfelelés szembetűnő példája a szerződési jog. A javaslat néhány olyan speciális szerződéstől eltekintve, mint az ajándékozás, a szerződéseket a professzionális üzleti élet követelményszintjéhez igazítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időben kiemeljek a kódex egyes változásaiból néhányat. Megváltozik a polgári jog alapelveinek rendszere. A javaslatban a bevezető rendelkezések között csak az egész törvénykönyvet átható alapelvi rendelkezések maradnak meg. Az általános alapelvek mellett az egyes könyvekbe olyan speciális alapelvek kerülnek, amelyek csak az egyes részterületeken bírnak jelentőséggel. A jóhiszeműség és tisztesség elve például általános alapelv, míg a gyengébb fél védelme csak a családjogban jelenik meg. Az alapelvek újragondolása, új szemléletű megközelítése maga is hozzájárul a kódex áttekinthetőségéhez.

Az ember mint jogalany című könyv lényeges újítása a nagykorú természetes személyek cselekvőképességére vonatkozó szabályozás új alapokra helyezése. A bíróság a jövőben a hatályos Ptk.-tól eltérően a cselekvőképességet általános jelleggel már egyáltalán nem, hanem csak az ügyek meghatározott körére vonatkozóan korlátozhatná. A korlátozandó ügycsoportok számát, struktúráját a bíróság az adott eset körülményei alapján határozhatja meg. Ez garantálná a részleges gondnokság alá helyezés egyénre szabott, az adott helyzethez rugalmasan igazodó jogkövetkezményeinek megállapítását. A kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyatékos személyek számára további garanciális jellegű változás lenne, hogy végleges, élethosszig tartó korlátozás nem születhet. A gondnokság alá helyezés felülvizsgálata a jövőben kivétel nélkül meghatározott időközönként kötelező lenne. A javaslat új lehetőségként kívánja bevezetni a támogatott döntéshozatal jogintézményét, amely a cselekvőképesség korlátozása nélkül nyújt segítséget az érintett személy számára. Az egyén önrendelkezési jogának kiteljesedését szolgálná az előzetes jognyilatkozat bevezetése is, amely szerint bárki még cselekvőképes állapotban rendelkezhetne személyi és vagyoni ügyeiről arra az esetre, ha később cselekvőképességét korlátoznák.

Kijelenthető, hogy az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal jogintézményének bevezetésével, a gondnokság szabályainak megújításával a törvénykönyv egyénre szabott és az érintettek érdekeit hatékonyabban védő rendszert alakít ki. Az új Ptk. a személyiségi jogok védelme körében is változásokat tart szükségesnek. A személyiségi jogok megsértése esetén a nem vagyoni kárért járó kárpótlás egyidejű megszüntetésével új polgári jogi igényként lesz érvényesíthető a sérelemdíj. Az új jogintézmény már konkrét hátrány, kár bizonyítása nélkül is lehetővé teszi a jogsértés szankcionálását például a jó hírnév megsértése esetén. További változás, hogy megszűnik a közérdekű bírság intézménye, amely egyébként is teljesen idegen egy kétpólusú magánjogi jogviszonytól.

Fontos újítás továbbá, hogy a jövőben normatív törvényi alapja lesz annak, hogy a közszereplőket e minőségükben megillető személyiségi jogi jogvédelem csekélyebb, mint a közszereplést nem vállalók esetében. A javaslat külön könyvet szán a jogi személyekről szóló szabályozásnak. Ennek a könyvnek a túlnyomó részét a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok és az egyesületekre, alapítványokra, valamint a szövetkezetekre irányadó rendelkezések mellett az új Ptk.-ba épülő társasági jogi szabályozás alkotja majd.

(9.20)

A társasági jog beépítése akként történik, hogy a hatályos társasági jogi szabályozáshoz képest több lesz a diszpozitív normák száma. A gazdasági társaságokról szóló, jelenleg hatályos törvénynek csak a státusjogi része kerül bele az új Ptk. jogi személyekről szóló könyvébe. Így az eljárásjogi, valamint az adó- és számviteli jogi szabályoktól megtisztított anyagi jog az, ami a javaslatban megjelenik. Ez a változtatás feltételezi, hogy a közkereseti és a betéti társaság is jogi személlyé váljon. Ez az, amit egyébként a társasági jog inkorporálásától függetlenül is szorgalmazott már a szakma, mivel nincs jogi szabályozásbeli, jogképességi indoka a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság fogalma további fenntartásának.

Mint már említettem, az eddig önálló törvényben szabályozott családjog anyaga beépül az új Ptk.-ba. Ez a módosulás nem csupán a családjog magánjogi hátterének és összefüggéseinek a jelenleginél hangsúlyosabb érvényre juttatását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy a családjogi szabályoknak a gyorsan változó társadalmi viszonyokhoz és a nemzetközi elvárásokhoz, elsősorban az Európa Tanács dokumentumaihoz és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság családjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatához igazítása is megtörténjék. A családjog szabályainak a polgári törvénykönyvbe való beépítése szükségessé teszi a családjogi könyv élén néhány olyan alapelv megfogalmazását, amelyek kifejezésre juttatják a családi jogviszonyoknak a javaslat más szabályaiban elsődlegesen szem előtt tartott üzleti élettől való különbözőségét.

A családjogi könyv az alaptörvény L) cikkéhez kapcsolódóan kiemelten rendelkezik a házasság és a család védelmének elvéről, és a hatályoshoz képest bővebb tartalommal szól a gyermek érdekének védelméről. Ennek megfelelően a javaslat azon túl, hogy kifejezésre juttatja, hogy minden, gyermekkel kapcsolatos jogviszony elsődleges rendezési szempontja a gyermek érdeke, további tételeket is alapelvként rögzít. Így például a könyv elején a javaslat kiemelt hangsúllyal fogalmazza meg, hogy a gyermeknek joga van saját családban való nevelkedéshez, és ha ez nem valósítható meg, lehetőség szerint akkor is családi környezetben nevelkedjen.

A családjogi könyv rendelkezései közül a házassági vagyonjog változásairól, a kötelező mediáció bevezetéséről és a szülői felügyelet rendelkezéseiről érdemes néhány szót szólni.

Lényeges újítása a javaslatnak, hogy előtérbe helyezi a családi jogviták megegyezésen alapuló, kötelező közvetítésen alapuló rendezését. A bírósági eljárástól független, a felek önkéntes részvételén és aktív közreműködésén alapuló mediáció alkalmasnak tűnik a konfliktusok felelős, egyetértő és a későbbi jogvitákat inkább kizáró megoldására a bírósági eljárás mellett. A házastársak mind megromlott kapcsolatuk helyrehozatala, mind a házasság felbontásával felmerülő vitás kérdések rendezése érdekében már a házassági bontóper megindítása előtt igénybe vehetik a közvetítést, de arra a bontóper alatt is sor kerülhet. A mediációnak lényeges szerepe lehet a bontópert követően felmerülő, a gyermeket érintő vitás ügyekben is.

Az eddig szűkszavúan rendezett házassági vagyonjog szabályozása lényegesen kibővül. A javaslat a házassági vagyonjogi szerződés részletesebb szabályozásával annak megkötésére próbálja ösztönözni a házastársakat. Azok a házastársak, akik ilyen megállapodást kívánnak kötni vagyoni viszonyaik tisztázása érdekében, saját egyéni életviszonyaikhoz igazíthatják a megállapodás tartalmát. A házasságok jelentős részében nem válik szét a vállalkozói és a családi vagyon, ami különösen akkor jelenthet nehézséget, ha az egyik fél olyan vállalkozás tagja, amelynek tevékenységéért saját javaival is felel. Ezekben az esetekben a házastársi vagyonjogi megállapodásnak kiemelt jelentősége lehet. Házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házastársak között a házassági életközösség tartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn. A javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói ítélkezésben évtizedek alatt kialakult elvekre építve átveszi a gyakorlatban bevált jogtételeket.

A szülői felügyelet szabályai terjedelmileg és tartalmilag is változnak. A javaslat a szülői felügyelet gyakorlása terén a szülők felelősségét helyezi a középpontba, elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának, aminek korlátja csupán a gyermek kiegyensúlyozott életvitelének biztosítása.

A családjog egyéb területein is kisebb-nagyobb változásokra kerül sor. A javaslat a bírói ítélkezési gyakorlat eredményeit is figyelembe véve pontosítja a rokontartás, örökbefogadás, illetve gyámság szabályait, illetve elfogadja és részben szabályozási körébe vonja az úgynevezett tényleges együttélésen alapuló olyan családi kapcsolatokat is, mint a mostohaszülő-mostohagyermek kapcsolat.

A dologi jogi könyv leglényegesebb újítása az új zálogjogi szabályozás. A zálogjog immár átkerül a kötelmi jogból a dologi jogi könyvbe. E lehetőséget kihasználva a zálogjog szabályozása áttekinthetőbbé és egységesebbé válik, szerkezetileg is megújul. A szabályok nem a zálogjog egyes fajtáit - kézizálogjog, jelzálogjog - követik, hanem egységesen, a zálogjog különböző létszakaszaihoz - keletkezés, megszűnés, érvényesítés - kötődve kerülnek megállapításra. Az ekként tagolt szabályozás az általános, valamennyi zálogfajtára irányadó rendelkezéseken felül természetesen tartalmazza a csak egyes zálogfajtákra irányadó speciális szabályokat is.

Részben a szerkezeti változásból kifolyólag, részben a gyakorlatban jelentkező problémák okán a javaslat nem a jelenlegi formájában szabályozza az önálló zálogjogot és a vagyont terhelő zálogjogot. A zálogjogi szabályozás rekodifikációjának alapvető célja, hogy a gazdaság szereplői könnyebben és kevesebb költséggel juthassanak hitelhez. Ennek érdekében az új szabályozás megkönnyíti a zálogjog alapításának lehetőségét, kiiktatja az adósvédelmet nem szolgáló, de a hitelhez jutás költségeit növelő szabályozási elemeket, hatékonyabbá teszi a zálogjog érvényesítését, biztosítja az adós, a hitelező és a harmadik személyek érdekeinek kiegyensúlyozott védelmét, és megerősíti a hitelbiztosítékokkal kapcsolatos jogalkalmazás kiszámíthatóságát. A hatályos szabályozás szerinti önálló zálogjog megreformálása is a zálogjogi garanciák megerősítését és így az adósok nagyobb, kiegyensúlyozottabb védelmét célozza. További lényeges újítás ezen a területen az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó anyagi jogi szabályoknak az új Ptk.-ba, annak dologi jogi könyvébe való átemelése.

A kötelmi jogi könyv a hatályos szabályozástól eltérően összefoglalja a nemcsak a szerződésekre, hanem valamennyi kötelemkeletkeztető tényállásra irányadó közös kötelmi szabályokat - például elévülés, jogvesztő határidők, többalanyú kötelmek, a kötelmek teljesítésének egyes közös szabályai, kamatbeszámítás. A kötelmi általános szabályoktól különálló rész tartalmazza a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat. Ezek azok a rendelkezések, amelyek a szerződéseken kívül nem igazak más kötelemfakasztó tények esetében, ugyanakkor valamennyi szerződéstípus esetében számításba jönnek.

A javaslat eleget kíván tenni a jogalkalmazásban megjelenő igényeknek is, így az ügyleti képviselet részletesebb szabályozásának, valamint egy eddig jogszabályban egyáltalán nem rendezett kérdésről, a szerződési pozíció átruházásáról is rendelkezik. A javaslat az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek sorrendjét összhangba kívánja hozni a jogfejlesztést jelentő bírói gyakorlattal, továbbá tisztázni kívánja, hogy az eredeti állapotot helyreállítani kizárólag természetben lehet, a pénzbeli helyreállítás nem helyreállítás, hanem az a jogalap nélküli gazdagodás elvein alapuló elszámolási helyzetet keletkeztet a felek között. A kötelmi jogi szabályok talán legfontosabb változása a szerződésen kívüli deliktuális károkozásért és a szerződésszegéssel kontraktuálisan okozott károkért való felelősség egymástól való elszakítása, a két felelősség egymástól független szabályozása.

A kontraktuális felelősség két ponton fog eltérni a deliktuálistól: a szigorúbb kimentés és a megtérítendő károk köre vonatkozásában. A javaslat értelmében tehát a kontraktuális felelősség alóli mentesüléshez a károkozónak azt kell bizonyítania, hogy a szerződésszegés következtében bekövetkezett kár a szerződéskötéskor nem volt előre látható, és hogy a károkozó ezután sem rendelkezett a szerződésszegés megelőzésére, illetve a kár enyhítésére szolgáló lehetőségekkel. Ennek a változtatásnak az indokát az adja, hogy a piacgazdasági körülmények között egy tudatosan és önként vállalt piaci magatartás megszegését szigorúbban kell megítélni, mint egy véletlenszerű károkozási helyzetet.

(9.30)

A javaslat az egyes szerződéstípusok szabályozásánál törekszik a diszpozitivitás kifejezett érvényre juttatására, a diszpozitív szabályok világos és tömör megragadására. Új szerződéstípusként többek között megjelenik a közvetítői szerződés, a bizalmi vagyonkezelés, a forgalmazási szerződés, a franchise, a faktoring és a lízing.

Utoljára, de nem utolsósorban hadd szóljak néhány szót az öröklési jogi változásokról. A javaslat nem tartja indokoltnak, hogy mélyrehatóan, minden intézményre kiterjedően változtasson az öröklési jog szabályain. Az átgondolt átalakítás követelményeit támasztják alá mégis azok a társadalmi és gazdasági változások, amelyek Magyarországon az elmúlt évtizedekben lezajlottak.

A magántulajdon megnövekedett szerepe következtében a hagyatékok értéke emelkedett, tárgyi összetétele megváltozott. Az öröklési jogi szabályok felülvizsgálata szempontjából az említettek mellett a családi és demográfiai viszonyokban bekövetkezett változásoknak is jelentősége van.

Az öröklési jogi könyv elsősorban a bírói gyakorlat tartós eredményeit kívánja törvényi szintre emelni, így például jogi elismerést nyer a végrendelet értelmezésére irányuló jogtétel. A közjegyzői gyakorlat maradandó tapasztalatai kapcsán a javaslat felülvizsgálta a végrendeletre vonatkozó alakszerűségi feltételeket, és elfogadást nyer házastársak esetén a közös végrendelet érvényességének elismerése is.

Az európai tendenciáknak megfelelően alapjaiban megváltozik a túlélő házastárs törvényes öröklési jogi pozíciója. A házastárs hatályos szabályok szerinti haszonélvezeten alapuló öröklését több szempontból is kritika érte. A hagyatékok összetétele szempontjából vizsgálva a kérdést elmondható, hogy a hagyatékban egyre többször vannak olyan vagyontárgyak, mint bankbetét, üzletrész, értékpapír, amelyeken az állagöröklés és a haszonélvezeti jog párhuzamos öröklésének elismerése nem célszerű. De ugyanez a probléma, ha a hagyaték gyorsan elhasználódó dolgokból áll.

Másrészről az özvegyi jog ellen szólnak a családi viszonyokban bekövetkezett változások is. Egyre gyakrabban fordulnak elő olyan családok, ahol az örökhagyó korábbi házasságából született gyermekei és az újabb házastárs érdekei ütköznek. A kis korkülönbség miatt az állagörökös leszármazók túl sem élik a házastársat. A javaslat változtat a házastárs öröklési jogi helyzetén. Az új szabályok szerint a túlélő házastárs haszonélvezeti joga csak az örökhagyóval közösen lakott lakásra korlátozódik majd, egyébként a gyermekekhez hasonló állagörökösi státus illeti meg, azaz egy gyermekrész.

Egy példával szemléltetve ez annyit jelent, hogy egy olyan családban, ahol az örökhagyónak három gyermeke van, és a hagyaték egy lakásból és egy hétvégi házból áll, a hatályos szabályok alapján a három gyermek örökli a lakást és a hétvégi házat is, egyharmad-egyharmad arányban, az örökhagyó házastársának pedig haláláig haszonélvezeti joga lesz mindenen. Következésképp, eltérő megállapodás hiányában, a gyermekeknek hiába van tulajdonjoguk a saját részükön, azzal a házastárs haláláig nem rendelkezhetnek.

A javasolt új szabályozás szerint a házastársnak csak az örökhagyóval közösen lakott lakáson és az ahhoz tartozó berendezési tárgyakon lesz haszonélvezeti joga, ennek állagát egyébként a gyerekek öröklik. Ugyanakkor a példában említett nyaralón a házastárs is kap egy gyermekrészt, vagyis három gyermek esetén a házastárs és a gyermekek egynegyed-egynegyed arányban osztoznak, és a gyermekek is teljesen tehermentesen jutnak a részükhöz.

További változás, hogy a javaslat leszármazók hiányában a házastárssal egy sorban törvényes öröklési jogot ad az örökhagyó szüleinek. Leszármazók hiányában a szülők törvényes örökösként kapják meg a hagyaték felét. Ebben az esetben is azonban az özvegy kapja az általa lakott lakást és az ahhoz tartozó felszerelési és berendezési tárgyakat. A változtatás indoka egyrészről, hogy az örökhagyó idős szülője sokszor a támogatóját, eltartóját is elveszti gyermeke halálával. Másrészről a mai viszonyok között jellemző, hogy a szülő az, aki gyakran hozzájárul az örökhagyó vagyona gyarapodásához.

A javaslat az említetteken túl végrehajt kisebb-nagyobb szerkezeti változást is az öröklési szabályokkal kapcsolatban. A legjelentősebb ezek közül a végintézkedésen alapuló öröklési rendelkezéseknek a törvényes öröklésről szóló normák elé helyezése. Ennek oka, hogy az öröklés rendjét elsősorban az örökhagyó végakarata kell hogy meghatározza, és csak a végintézkedés hiányában érvényesülnek a törvényes öröklés szabályai.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat legfontosabb, leglényegesebb elemeinek kiemelésével és rövid bemutatásával az volt a szándékom, hogy meggyőzzem önöket arról, miszerint a törvényjavaslat helyes célokat szolgál.

Természetesen az új Ptk. megalkotása a magánjogi reformhoz önmagában nem elegendő. Az új kódex elfogadása a kapcsolódó jogszabályok áttekintését is szükségessé teszi. Esélyt ad arra, hogy a kapcsolódó eljárási és anyagi jogszabályokban is érdemi felülvizsgálatra, deregulációra kerüljön sor. Így például módosítani kell a polgári perrendtartás szabályait. A társasági jog polgári törvénykönyvbe beépülése indokolttá teszi a cégjogi, számviteli rendelkezések felülvizsgálatát. A családjogi könyv rendelkezéseinek hatálybalépéséig a gyámügyi, szociális tárgyú jogszabályok áttekintése is indokolt.

A kódex több olyan új jogintézményt is bevezet, amelyek részletszabályai szintén külön jogszabályokba kerülnek. Ezek közül csak egyet említve, a cselekvőképességi szabályok között szól a Ptk. a döntéshozatalokban akadályozott nagykorú személyek esetén a támogatott döntéshozatal jogintézményének bevezetéséről. A támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújthat segítséget az arra rászorultnak döntései meghozatalában. Tekintve, hogy a támogatott személy a támogató kirendelése esetén is teljesen cselekvőképes marad, és önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, a jogintézmény részletszabályainak kidolgozására nem a Ptk.-ban kerül sor.

Ugyanakkor az új jogintézmény csak a Ptk. hatálybalépéséig megalkotott külön jogszabállyal válik teljessé. Szintén nem a Ptk. szabályozza azoknak a nyilvántartásoknak a részletszabályait, amelynek bevezetéséről maga a javaslat szól. Így például külön törvényi szabályozás szükséges majd az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról ugyanúgy, mint a zálogjogi nyilvántartásról vagy a házassági vagyonjogi szerződések regiszteréről.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az elhangzottak alapján az önök számára is levonható az a következtetés, hogy az új polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat egy körültekintően előkészített, magas szintű szakmaiságon alapuló anyag. A javaslatot a hagyomány és újítás ésszerű egyensúlya, a közérthetőség, a polgári jogügyletek egyértelművé tételének igénye, az évtizedek gyakorlati tapasztalatai és az új kihívásokhoz való alkalmazkodás alapgondolata hatja át.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy eredményes vitát követően támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Az elfogadott napirendünknek megfelelően az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság részére 15 perces, a további kijelölt bizottságok számára pedig 8-8 perces időkeret áll rendelkezésre.

Elsőnek megadom a szót Salamon Lászlónak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökének, mint említettem, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, elnök úr!

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az általános vitára való előkészítés jegyében a szeptember 18-ai ülésén megtárgyalta a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, és állást foglalt annak általános vitára bocsátásáról.

A törvényjavaslatot a kormány még a parlamenti nyári szünet kezdetén nyújtotta be, így annak áttanulmányozására a bizottság tagjainak, csakúgy, mint a Ház valamennyi képviselőjének, kellő idő állt rendelkezésére. A törvényjavaslat bizottsági gondozásával kapcsolatosan munkánkba dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár személyében külön szakértőt vontunk be, akinek szakvéleményét az ülést megelőzően bizottságunk tagjai megismerhették.

Az ülésen részt vett a törvényjavaslat kodifikációs szerkesztőbizottságának elnöke, dr. Vékás Lajos egyetemi tanár is, aki felszólalásában részletesen kitért a vita során felmerült felvetésekre. A vitában, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjának kivételével, valamennyi frakció képviseltette magát, több hozzászólás formájában.

(9.40)

Tisztelt Országgyűlés! A felszólalók az általános vita műfajához híven arra törekedtek, hogy a törvényjavaslatot általánosságban értékeljék, ugyanakkor többnyire kitértek néhány fontosabbnak ítélt kérdésre is. Általános egyetértés mutatkozott abban, hogy az új magánjogi kódex megalkotása feltétlenül szükséges. Jóllehet az 1959-ben született Ptk., amely - Vékás Lajos professzor szavait idézve - a magántulajdon nélküli magánjog kódexe volt, sok mindent átmentett a civilisztika klasszikus dogmatikájából és szellemi értékeiből, alapvetően mégiscsak az államszocialista rendszer viszonyaira épült.

A rendszerváltozást követően a törvényhozás igyekezett módosításokkal szabályait az átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokhoz igazítani, de ez csak átmeneti megoldás lehetett. Idővel mindenképpen szükségessé vált egy új, a magántulajdoni viszonyokra, a valóságos szerződési szabadságra és az egyesülési szabadságra épülő, korszerű magánjogi kódex megalkotása. Ennek jegyében dolgozott a kodifikációs bizottság közel másfél évtizede ezen a több, óriási jogterületet átfogó törvényjavaslaton. A munka az előző kormányzat hibájából az elmúlt ciklusban megbicsaklott. Az akkor elkészített javaslatot az akkori igazságügyi tárca úgy írta át, hogy az Országgyűlés elé benyújtott javaslat nem élvezte a szakma támogatását. Talán ebből is okulva járt el a jelenlegi kormány önmegtartóztató módon, és terjesztette be a kodifikációs szerkesztőbizottság javaslatát változatlan formában.

Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunkban általános volt az egyetértés abban is, hogy a kodifikációs szerkesztőbizottság munkája koherens, rendkívül magas színvonalú, igényes mű, melyről a felszólalók kivétel nélkül az elismerés és a tisztelet legmagasabb fokán nyilatkoztak. A hozzászólásokból megállapíthatóan a bizottság egyetértett azzal, hogy a javaslat a klasszikus értelemben vett magánjog legteljesebb felölelésére vállalkozott. Többen is üdvözölték a családjognak a kódexbe történő beemelését, vagy a telekkönyvi jog anyagi jogi rendelkezéseinek beépítését. Ugyanakkor vitásnak látszik a társasági jog Ptk.-ba történő integrálása. Több hozzászóló kételyét, illetve fenntartását fejezte ki ezzel kapcsolatosan, elsősorban e jogterület változékonyabb jellegére utalva.

Az egyes részletkérdések köréből a hozzászólók pozitívumként emelték ki, hogy a javaslat bátran vállalkozik új megoldások, mint például a lízingszerződés vagy az elektronikus szerződés alkalmazására, támogatólag értékelték a fogyasztóvédelem szabályozását, atipikus kontraktusok típusossá tételét, a sérelemdíj intézményesítését. Kritika merült fel viszont egyes konkrét társasági szabályokat, illetőleg egyes biztosítási szabályokat illetően, a kezességre vonatkozó rendelkezések tekintetében, a közös tulajdon szabályozásával kapcsolatosan. Megfogalmazódott az az igény is, hogy lehetőség szerint kerüljük az idegenszó-használatokat, melyre példaként a "franchise" kifejezés merült fel. Bíráló észrevétel érte a törvény belső számozási metódusát is.

A hozzászólások tanúsága szerint a legvitatottabb kérdéseket a családjogi és öröklésjogi szabályok képezik. Több felszólaló is utalt fenntartásaira az élettársi viszony családjogi szabályozásával kapcsolatosan. Konkrétan felmerült annak a megoldásnak a bírálata, hogy a javaslat joghatásait tekintve az élettársi viszonyt tovább közelíti a házasság intézményéhez. Ezzel kapcsolatosan konkrét ellenérvként fogalmazódott meg, hogy az élettársi viszony választása - Lábady Tamás professzor ülésünkön idézett szavaival mondva - a nem házasság választása, amely az élettársak alkotmányos szabadságjogán és a magánjog lényegét adó magánautonómián alapszik. Megint Lábady Tamást idézve: a nem házasság választása mögött az a nyilvánvaló akarat áll, hogy az ilyen döntést hozók nem kívánják magukra nézve érvényesíteni a házasság és a család belső jogi rendjét és joghatásait. A javaslat ezt a döntési szabadságot hagyja figyelmen kívül, érvelt a hozzászólók egyike, amikor például a törvény erejénél fogva tartási kötelezettséget vagy törvényes öröklési joghatást kapcsol az élettársi viszonyhoz, miközben, ha a felek mégis ezt akarják, ezeket a következményeket egyedi döntésükön alapuló aktusok útján biztosíthatják.

Külön kifogásolásra került a bejegyzett élettársi viszony családjogi intézményként történő szabályozása, illetve e viszonyhoz a házassághoz hasonló joghatások szinte teljes körű biztosítása.

Az öröklési jog szabályozásával kapcsolatosan ugyancsak több hozzászóló juttatta kifejezésre egyet nem értését. Miközben azt nem kérdőjelezték meg, hogy az életviszonyok utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásai indokolttá tehetik az egyébként lényegét tekintve több évszázados, sőt a római jogi gyökereken alapuló egyes rendelkezések, intézmények óvatos felülvizsgálatát, a változtatások némelyikét túlzottnak és vitathatónak ítélték. Itt nemcsak az előbb említett élettársi, bejegyzett élettársi viszonyhoz kapcsolt törvényes öröklési jog került szóba, hanem a túlélő házastárs gyermekek melletti állagöröklésének szabályozása is. Ennek keretében felmerült a házastárs öröklésének és az ági vagyonnak a viszonya, illetve az a rendezés, amely a gyermekek számától teszi függővé a házastársak örökrészének a mértékét olyan összefüggésben, hogy minél több gyermek osztozik a hagyatékon, annál kisebb lesz a házastárs örökrésze.

Tisztelt Országgyűlés! Ha nem is a teljesség igényével, de igyekeztem bemutatni a bizottságban felmerült konkrét kérdéseket. Az ezeket szóba hozó felszólalások során a képviselők hangsúlyozták, hogy általános vita lévén tartózkodnak a részletekbe bocsátkozástól. Ebből adódóan az említett felvetések részletes kibontására és az azokkal kapcsolatos nézetek ütköztetésére ülésünkön most nem került sor, ugyanakkor a részleteket érintő hozzászólók jelezték, hogy az említett kérdéseket majd a továbbiakban, a törvényjavaslat vitájának további menetében fogják kifejteni. Egyes hozzászólók azt is jelezték, hogy az említett kérdések mikénti szabályozása fogja meghatározni a törvényjavaslathoz való végleges viszonyukat.

Tisztelt Országgyűlés! Általánosságában értékelve: a bizottság tagjai az egyes vitatott elemektől függetlenül elismerőleg és támogatólag nyilatkoztak a törvényjavaslatról, mely az általános vitára való alkalmasságról szóló állásfoglalásban is egyértelműen kifejeződésre jutott. Bizottságunk tagjai a törvényjavaslat általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatták.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója Csöbör Katalin képviselő asszony. Megadom a szót 8 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony!

CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/7971. számon benyújtott, a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Felszólalásom elején, ha megengedik, az alaptörvény két rövid, de meglehetősen lényeges szakaszát idézném. Egyrészről az M) cikk kimondja, hogy "Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik", a XIII. cikk pedig a következőket rögzíti: "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

(9.50)

A vállalkozás szabadsága és a magántulajdonhoz való jog, talán ez a két emberi jog, mely alapvetően meghatározza egy polgári törvénykönyv alapjogi vetületét. Ezzel szemben a hatályos Ptk. egy olyan korban született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi, vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont és a vállalkozás szabadságát. Természetes, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett követnie.

Ahogyan a javaslat általános indokolásában is találjuk, a módosítások mögött lejátszódott folyamatok olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és egy új polgári törvénykönyv megalkotását teszi szükségessé. Az alaptörvény megszületésének analógiája már csak azért is helytálló, mert egy régi, ha úgy tetszik, a rendszerváltozás adósságát törleszti az Országgyűlés egy új polgárjogi kódex reménybeli elfogadásával, megjegyezvén, hogy a 20 éves lemaradásból előnyt kovácsolva, a rendszerváltozást követő tapasztalatokat felhasználva alkothatjuk meg a polgári törvénykönyvet.

Az emberi jogok körét a törvényjavaslat nyolc könyve közül Az ember mint jogalany című Második könyv rendelkezései, a családjog szabályozásáról szóló Negyedik könyv és az öröklési jogra vonatkozó Hetedik könyv szabályai érintik leginkább.

A Második könyv szabályai közül most csak a cselekvőképességgel kapcsolatos rendelkezéseket emelném ki. A törvényjavaslat különválasztja a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre és korlátozott cselekvőképességre vonatkozó bírói ítélettel gondnokság alá helyezettekre vonatkozó szabályozást. A nagykorú, cselekvőképességben érintett személyekre irányadó szabályozás több ponton megváltozik. A törvényjavaslat a nemzetközi egyezményekkel és az alkotmányos követelményekkel összhangban a szükségesség és az arányosság elve alapján határozza meg a szabályokat. A javaslat ugyanis az egyéni életkörülményekhez igazodva segíti a csökkent belátási képességű személyt jogai gyakorlásában. A leglényegesebb változás a területen, hogy az új Ptk. nem ad lehetőséget nagykorú személyek esetén a cselekvőképesség általános korlátozására, így a cselekvőképesség csak a bíróság által meghatározott ügycsoportban korlátozható.

Az emberi jogok szempontjából megemlíteném, hogy a törvényjavaslat a hatályos törvénytől eltérően a személyhez fűződő jogok helyett a személyiségi jogok elnevezést alkalmazza az ember mint természetes személy magánszférájának védelmét biztosítani hivatott jogok megjelölésére. A polgári törvénykönyv tervezete a személyiségi jogok védelmét a két elemből álló general clausula útján, másrészt az egyes, nem kimerítő jelleggel rögzített nevesített személyiségi jogok útján gyakorolja. A javaslat rögzíti, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezzel is hangsúlyozva a személyiségi jogok érvényesíthetőségének teljes körét. A nevesített személyiségi jogok közül pedig szeretném felhívni a figyelmet a kegyeleti jogra, mert az emberi méltóságból levezethető jog túlmutat az ember földi létén.

Az előttünk fekvő javaslat számos újítást tartalmaz a felszólalásom elején említett jogterületeken kívül is, amelyeknek részletes kibontására az Országgyűlésnek megfelelő időtartamban lesz lehetősége. Ezért engedjék meg, képviselőtársaim, hogy köszönetemet fejezzem ki a kodifikációs bizottságnak és annak vezetőjének, Vékás Lajos professzor úrnak a kiemelkedő szakmai munkájáért, és hogy művüket az Országgyűlés asztalára helyezték, amelyet az elkövetkezendő hónapokban megvitathatunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója Nagy István képviselő úr, a bizottság alelnöke. Itt majd kisebbségi vélemény is el fog hangozni. Megadom a szót. Parancsoljon, alelnök úr!

NAGY ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság szeptember 17-én az előttünk fekvő törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottsági vita során kiemeltük, örvendetesnek tartjuk, hogy a szakmai tapasztalatok és vélemények, valamint a bírói gyakorlat alapján a törvényt felülvizsgálták, és ennek alapján egy új törvény született.

A bizottságunk feladatkörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy a munka világára, a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok egyértelműen kerüljenek meghatározásra, azaz a szerződő felek között a különböző élethelyzetekben felmerülő vitás kérdések - például egy munkaszerződés esetén - minél kevesebb esetben váljanak konfliktussá. A törvénytől tehát azt várjuk, hogy kevesebb legyen a jogvita, a feltételrendszer legyen világos minden szereplő számára.

Mindezek alapján a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság kisebbségi véleményét Gúr Nándor képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem terhelve a parlament tagjait és nem kihasználva az ötperces időtartamot, három-négy rövid gondolatot szeretnék mondani a kisebbségi vélemény kialakulásával kapcsolatosan.

Tartalmi szempontból fontosnak ítéltük azt megjegyezni, és itt a Ház falai között is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tervezet nincs vagy igen csekély mértékben van tekintettel egy sor, kormányzati szempontból már korábban eldöntött kérdésre vagy legalábbis eldöntöttnek látszó, vélt kérdésekre. Ezek sokaságát fel lehetne sorakoztatni, de nem ez a történet lényege. Gondolkodásunk összegzése az volt, hogy mi nem gátolni kívánjuk ennek a folyamatnak a kialakulását, hanem lehetőség szerint jobbá tenni. A javaslataink is erről fognak szólni.

Az elmúlt két esztendő vagy két és fél esztendő joggyakorlási, jogalkotási folyamata gyakorlatilag gőzerővel ment végbe, ez látható volt. Itt a Ptk. tekintetében is az előkészítés hasonképpen rajzolódott meg. Van idő, mert emlékképeim szerint a hatálybalépés 2014. január 1-jével lesz megteremtve. Ilyen értelemben gyakorlatilag végig lehet venni mindazokat a kérdéseket, amelyek ma aggályként lebegnek a levegőben.

Ha jól emlékszem, Répássy államtitkár úr a bizottsági ülés keretei között is ezt a gondolkodást erősítette meg, mármint azt, hogy az elkövetkezendő bő egy esztendőben gyakorlatilag az egyes fontos szeleteket, az egyes fontos "könyveket" alapjaiban végig lehet majd vesézni, és módot ad arra, hogy azok az indítványok, azok a kezdeményezések, amelyek ma látszólag adott esetben torzként vannak benne, más szemüvegen keresztül nézve ebben a törvénytervezetben, gyakorlatilag kiegyenesítésre kerülhessenek. Van ilyen, mert ha nem akarunk belemenni a részletekbe, csak a felszínt kapargatjuk, akkor nyilván akár a megbízási szerződés kérdésköréhez, a munka világán belüli kérdésekhez közelítve látunk olyan tényeket, inkább helyzeteket, amelyek megkívánják majd a későbbi beavatkozás és változtatás szükségességét.

Úgyhogy a lényege a mi tartózkodó, nemleges álláspontjainknak e tekintetben alapjaiban az volt, hogy azt szeretnénk elérni, hogy a kormány legyen nyitott abban, hogy az ellenzéki oldalon megmutatkozó és megjelenő indítványokat, felvetéseket komolyan mérlegelje, és ne félresöpörje, mint ahogyan azt eddig nagyon sok törvény alkotása kapcsán tapasztaltuk. Anélkül tehát, hogy mély elemzésbe bocsátkoznék, azt szeretném kérni a kormány képviselőitől, az államtitkár úrtól is, hogy az elkövetkezendő bő egy esztendőben erre adjanak módot és lehetőséget valós tartalommal felruházott formában, és ne csak formai értelembe vetten.

Elnök úr, köszönöm szépen. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A fogyasztóvédelmi bizottság előadója Spaller Endre képviselő úr. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság szeptember 24-én megtárgyalta a javaslatot. A hozzászólók a javaslat számos fogyasztóvédelmi vonatkozását emelték ki. Mindenekelőtt a törvény rögzíti a jogalanyok mellérendeltségét és egyenjogúságát.

(10.00)

Ettől az elvtől a gyengébb fél, a fogyasztó javára azonban számos helyen eltér ez a törvény. A fogyasztó fogalmát a természetes személyekre szűkíti. Ezzel eltér a fogyasztóvédelmi törvénytől, amely a maga vonatkozásában a mikro-, kis- és középvállalkozásokat is fogyasztónak tekinti, azonban ez nem egy ellentmondás, hanem a két törvény máshogy definiálja ezt a fogalmat.

Változik a zálogjogról szóló rész. Azt hiszem, hogy itt az elmúlt években sajnos gazdag tapasztalatokat szerezhetett a jogalkotó. Fontos, hogy a fogyasztói jelzálogszerződés esetén a zálogjogosult csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat.

Régóta sokan bírálják a vállalkozások azon jogát, hogy az általános szerződési feltételeket különösebb nehézség nélkül lehet módosítani. Ezentúl pénzbeli követelésre csak akkor lesz jogosult egy vállalkozás, ha azt a fogyasztó tájékoztatás után kifejezetten elfogadta. Fontos, hogy a szerződésben a fogyasztó kárára nem lehet eltérni kellékszavatosság és jogszavatosság kérdésében. A szerződők közös akarata esetén sem lehet ilyen módon eltérni egy szerződésben.

Régóta mondjuk, valljuk, hogy a fogyasztó csak akkor viselkedhet tudatosan, csak akkor állhat ki a saját jogáért, ha érti azokat a szabályokat és kötelezettségeket, amelyeket vállal. Akkor áll majd ki a saját igazáért, ha tudja, biztosan tudja, hogy igaza van. Ehhez világos és érthető szabályok kellenek. Az új Ptk. szerint, ha a szerződés bármely tartalma nem állapítható meg egyértelműen, akkor azt a fogyasztó számára kedvezően kell értelmezni. Ez egy fontos lépés az érthető szerződések felé. Fogyasztó és vállalkozás között feltűnő értékaránytalanság esetén nem lehet kizárni a megtámadási jogot. Ennek például gyakorlati szerepe akkor lehet, ha valaki - például utazásos termékértékesítés esetén - kifejezett nyomás vagy rábeszélés hatására ír alá egy szerződést.

Az általános szerződési feltételekről már esett szó, ennek a szabálynak egy másik oldala az, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételeket közérdekű keresettel meg lehet támadni, ami a fogyasztók önszerveződése szempontjából nagyon fontos szabály szerintem. A fogyasztót védi két nagyon fontos határidő. A felfedezett hibát ha két hónapon belül közli a fogyasztó, azt késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A vásárlástól számított 6 hónapon belül felfedezett hibát az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekintetni, hogy az már a vásárláskor is megvolt. Ez arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy próbálják meg mindenféleképpen érvényesíteni a saját igazukat, hiszen ez a két határidő őket védi.

Új jogintézmény a termékszavatosság. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy hibás termék esetén a kereskedő, a nagykereskedő, az importőr, a gyártó és még ki tudja, ki mindenki mutogat a másikra, a fogyasztó pedig könnyen elvész ebben az útvesztőben. A termékszavatosság ezt az utat rövidíti le, kimondva a gyártó felelősségét.

Nem folytatom. Számos, a fogyasztók számára kedvező és ami nagyon fontos, aktuális életünk problémáira választ adó szabályt tartalmaz ez az új Ptk. Köszönjük a kodifikációs bizottság munkáját és a fogyasztók védelme iránt való nyitottságukat. Az ellenzék kiemelte a bizottsági ülésen, hogy jól előkészített szövegről van szó, és azt is kiemelték, hogy az EU-s átvételek is nagyon érthetőek. Éppen ezért a bizottság egyhangúlag általános vitára javasolja ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság előadója Jakab István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke. Megadom a szót, parancsoljon, alelnök úr!

JAKAB ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság tagjai - de őszintén mondhatom, a vidék polgárai - nagy érdeklődéssel várták az új polgári törvénykönyv megalkotását.

Hosszú időt kellett várni, hatalmas viták után jutottunk el idáig, és a bizottság igen intenzív vitát folytatott a tervezetről. A bizottság szeptember 12-én megtárgyalta a polgári törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslatot. A bizottság a hatáskörébe tartozó kérdések megvitatása után, észrevételeit is megtéve, összességében a törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadásra ajánlotta, javasolta. Mégis most összefoglalva a bizottságban elhangzottakat, mint jeleztem, igen intenzív vita zajlott; külön köszönjük azt, hogy a tárca képviseletében államtitkár úr személyesen vett részt, hisz olyan kérdések vetődtek fel, amelyekről, azt gondolom, még majd az általános, illetve a részletes vitában többször beszélünk.

Elsősorban három kérdés volt az, ami a bizottságban igazán nagy érdeklődést váltott ki. Az első a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos észrevételek. Az az álláspont alakult ki a bizottságban, hogy az új Ptk. a szövetkezetekkel kapcsolatban megfelelő, átfogó szabályozást, keretet biztosít, hogy a szövetkezetek az elkövetkező időben valóban az Európában és a világban zajló verseny szempontjából is működőképesek maradjanak. Támogatta a bizottság és örömmel vette tudomásul, hogy a közkereseti társaságok és a bt.-k is jogi személyiséggel rendelkeznek majd az elkövetkező időszakban. Azt viszont észrevételezte a bizottság, a tőketársulási jelleg erősödik a törvény keretében. Tehát itt majd lesznek észrevételei a bizottság tagjainak.

A másik, ami már neuralgikus kérdés volt, kemény vita bontakozott ki, és azért hozom a tisztelt Ház elé, mert erről az elkövetkező időszakban mindenképpen komoly vita várható, és kell is hogy folyjon: ez az öröklési joggal kapcsolatos. Tudomásul kell venni, hogy ma 1,5 millió hektár az osztatlan közös tulajdonban lévő földek aránya, 2,4 millió földtulajdonos van. És ha ezt a jelenlegi öröklési mód szerint továbbvisszük, akkor a gazdaságok ellehetetlenülnek, a működőképességük határán vannak már ma is.

Tehát az egyik oldalon - és ezt vetették fel a bizottság tagjai - a közjegyzőnél szabdaljuk a birtokot, a másik oldalon pedig közpénzekből támogatást adunk ahhoz, hogy a birtokokat működőképessé tegyük és egyesítsük. Nos, azt gondolom, hogy valahol az igazság középen van, a bizottság tagjai nagyon intenzíven kívánnak ebben a vitában a továbbiakban is részt venni, és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a nemzetközi példák alapján javaslatokat is teszünk.

A másik ilyen terület, amiről mindenképpen szólnom kell, ez a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekkel kapcsolatban felvetődő problémákat jelenti. Van tapasztalatunk az elmúlt időszakban arról, hogy amikor a termelők termékértékesítési szerződéseket kötöttek, akkor ezt a választottbíróságokon adásvételi szerződésként könyvelték el.

Ebből az következett, hogy ha az a termelő, aki a gazdálkodása során a bizonytalansági tényezők - az időjárás és minden egyéb, ami befolyásolja a termelést - kapcsán csak az 50 százalékot tudta megtermelni, akkor az eddigi döntések alapján a másik 50 százalék esetében fedezeti vásárlással élt a szerződő fél, aki várta, hogy számára az áru leszállításra kerüljön.

Most, az új Ptk.-ban azt tapasztaltuk - és ez nagyon kemény vitát váltott ki -, hogy az elkövetkező időszakban a szerződések kapcsán most már csak és kizárólag az adásvétel lesz az, ami a szerződéskötéseknél... - és az adásvételi szerződések feltételei, amik majd fennállnak. Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve az a gazda, aki a terményeit időjárási és egyéb okok miatt a leszerződött mennyiségben nem tudja szállítani, az teljesen ellehetetlenül.

(10.10)

Mi úgy gondoljuk, hogy ezen a területen indokolt feltétlen, és ez a bizottság tagjainak nagyon határozott álláspontja volt, hogy mindenképpen indokolt egyeztetni.

Tehát, tisztelt elnök úr, összegezve: a szövetkezeteknél lesz néhány, szerintünk nagyon jó javaslat, ami még egyszerűbbé teszi a rendszert, viszont az öröklés esetében nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jog segítse a gazdaság működését. Természetesen az alkotmányosság, az alaptörvény tekintetében mindenben meg kívánunk felelni, mindenben meg kívánunk felelni a jogszerűségnek, de nem lehet olyan törvényt alkotni, amelyik jogellenes tevékenységre kényszeríti a gazdaság szereplőit. Számunkra az a fontos, hogy a gazdaság működését segítse a jog, és egyben úgy szabályozza, hogy ez a működés valóban tartható legyen, és a gazdaság, a nemzetgazdaság fejlődését segítse.

Köszönöm, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság véleményét Ágh Péter képviselő úr, a bizottság alelnöke ismerteti. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

ÁGH PÉTER, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság megtárgyalta a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, és egyhangúlag a támogatásáról biztosította.

A T/7971. számú törvényjavaslat nyolc könyvéből az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságot Az ember mint jogalany című Második könyv jog és cselekvőképességgel kapcsolatos rendelkezései, a családjogi szabályozásról szóló Negyedik könyv, a kötelmi jogra vonatkozó Hatodik könyv lakásbérlettel kapcsolatos rendelkezései és az öröklésre vonatkozó Hetedik könyv szabályai érintik.

A javaslat a cselekvőképesség szabályozásánál abból indul ki, hogy a cselekvőképesség mindenkit megillet, akinek cselekvőképességét a törvény vagy törvény alapján bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. Míg a kiskorúak cselekvőképességére vonatkozó rendelkezések alapvetően nem módosulnak, addig a nagykorú, cselekvőképességükben érintett személyekre irányadó szabályozás több ponton megváltozik. A törvényjavaslat nem ad lehetőséget nagykorú személyek esetén a cselekvőképesség általános korlátozására, a cselekvőképesség csak a bíróság által meghatározott ügycsoportban korlátozható. Cselekvőképesség korlátozása kétféle lehet: teljes korlátozás, ez a kizáró gondnokságnak felel meg, és részleges korlátozás, ez az ügycsoportok szerinti korlátozást jelenti. A cselekvőképesség teljes korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elégséges. Gondnokság alá helyezésnél az érintett személy egyéni, családi körülményeit is figyelembe kell vennie a bírónak.

Továbbá megjelenik a javaslatban az előzetes jognyilatkozat intézménye, mely szerint bármely cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének esetleges korlátozása esetén ki legyen a gondnoka, illetve meghatározhatja, hogy a gondnoka személyes és vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el.

A törvényjavaslat egyik fontos része a támogatott döntéshozatal jogintézményének bevezetése, amely azt jelenti, hogy a támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül nyújthatna segítséget a döntések meghozatalában. Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy nagyon lényeges garanciális szabály, hogy a gondnokság alá helyezés nem határozatlan időre szólna, hanem a bíróságnak meg kell határoznia a kötelező felülvizsgálat időpontját.

Az előterjesztésben kiemelkedő, hogy az eddig önálló törvényben szabályozott családjog anyaga beépül az új polgári törvénykönyvbe. A javaslat a házassági vagyonjog, a tényleges családi kapcsolatok elismerése, valamint a szülő-gyermek kapcsolat szabályozásában hoz lényeges változásokat. Egyrészt elfogadja és részben szabályozási körébe vonja az úgynevezett tényleges családi kapcsolatokat, másrészt előtérbe helyezi a családi jogviták megegyezésen alapuló rendezését és a felek közötti együttműködést, amelyeknek a megvalósítását a közvetítői eljárás bekapcsolásával próbálja elősegíteni.

Végül a javaslat a végrendelkezéssel kapcsolatban lehetővé teszi a házastársak számára a közös végrendelet alkotását, valamint írásbeli végrendeletnek nem lesz feltétlenül érvényességi kelléke a végrendelet keletkezésének a helye. Közvégrendelet a jövőben csak közjegyző előtt tehető, bíróság előtt nem.

Ezek voltak azok a témák, amelyek a bizottsági ülésünkön felmerültek, és azt tudom jelenteni, hogy minden párt támogatásáról biztosította a javaslatot, így erre buzdítjuk az Országgyűlést is.

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a bizottsági vélemény ismertetésének a végére értünk.

Most a vezérszónoki felszólalások következnek 30-30 perces időkeretben, melyek között a házszabályi előírásoknak megfelelően kettőperces felszólalásra nincs lehetőség.

A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a vezérszónoklatot két képviselőjük megosztva ismerteti a 30 perces időkeretnek a keretében. Elsőnek megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PAPCSÁK FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Főbizottsági Elnök Úr! Azt gondolom, hogy egy ünnepnap ez a mai minden jogász számára.

Egy metaforával kezdeném, Gustav Radbruch kifejező metaforája szerint a magánjog "Herzkammer allen Rechte", azaz minden jogok szívkamrája. A magánjog, azaz a polgári jog a személyek minden társadalmi kapcsolatára kiterjed, és mint ilyen, lefedi az összes személyi és vagyoni viszonyokat, továbbá biztosítja a magánautonómiát.

Az új polgári törvénykönyv egy nagyon hosszú, lassú, mintegy tizenöt éve folyó kodifikációs munkának a lezárásaképpen jött létre, hiszen 1998-ban állt fel a polgári jogi kodifikációs főbizottság elismert, nagy tekintélyű szakemberekből, jogtudósokból. Ez a kodifikációs igény azonban nem csupán 1998 óta áll fenn, hanem már évszázadok óta, amely annak köszönhető, hogy a történelem zivataraiban 1959-ig nem sikerült olyan kódexet alkotni, elfogadni, amely hatályba lépett volna. Azt gondolom, hogy érdemes néhány jogfejlődési stációt megismernünk.

Az első ilyen kísérlet Werbőczy István országbírói ítélőmester tízesztendős munkája - amely itt fekszik az asztalon a kezemben, és Grosschmid Béni minden előadását a Werbőczy Tripartitummal kezdte az 1800-as évek végén -, ennek a megalkotása mintegy tíz évig tartott, 1514-ben készült el II. Ulászló király megbízásából. Az 1514-es országgyűlés, amely - mint zuglói polgármesternek engedjék meg nekem, hogy megjegyezzem: a rákosi országgyűlésen fogadták volna el - elfogadta ott, de sajnos a királyi pecsét az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés miatt már nem került rá. Ily módon a király ugyan szentesítette, aláírta, de a parasztfelkelés megakadályozta a kihirdetését, illetőleg a pecséttel történő ellátását, ily módon soha nem lépett hatályba ez a nagy ívű kódex. Werbőczy azonban 1517-ben Bécsben ezt kinyomtattatta és a magyar bíróságok jogforrásaként használatba állíttatta.

A következő ilyen jogfejlődési stáció 1852-ben történt, mintegy nyílt paranccsal az osztrák polgári törvénykönyvet - amelynek következtében a magyar jog az osztrák, német-római jogtudomány hatása alá került - hatályba léptette Magyarországon, de ez egy oktrojált polgári törvénykönyv volt, és azt gondolom, hogy ezt sem tekinthetjük autentikus forrásnak.

Egy nagy kísérletnek voltunk a későbbiekben tanúi, hiszen Szladits Károly vezetésével 1928-ban a képviselőház elé került Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényjavaslata. A trianoni békediktátum hatására és a területelcsatolások következtében azonban az Országgyűlés nem fogadta el ezt a törvényjavaslatot, mondván, hogy az anyaország és az elszakított területek egységét a magyar szokásjog évszázados érvényesülése tartja fenn, a jogalkalmazás azonban ennek ellenére használta. Hogy nem lépett hatályba, így fokozatosan írott, mintegy kodifikált szokásjoggá vált.

(10.20)

A következő stációja a magyar jogfejlődésnek a polgári jog területén az 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről. Viszontagságos történelmi helyzetben keletkezett, hiszen egy olyan társadalmi helyzetben szabályozta a polgári jogot, ahol nem volt polgárság, és olyan életviszonyokban kívánt magánjogi kódex lenni, ahol nem volt magántulajdon, amelynek szabadságán alapul az egész polgári társadalom. Ennek ellenére évszázados várakozást töltött be azzal, hogy kodifikált, egységes rendszerbe, szerkezetbe foglalt törvénykönyvként hatályba lépett. Ebben a munkában Nizsalovszky Endre, Világhy Miklós és Eörsi Gyula is részt vett. Azt gondolom, érdemes e jogtudósokról megemlékeznünk ennek a polgári törvénykönyvnek az általános vitájában. A maga nemében magas színvonalú jogászi munka volt, számos novella jellegű kiegészítés készült hozzá, amellyel a polgári törvénykönyvünk koherens jogszabályszöveggé állt össze.

Azonban ezt a kódexet 1990 óta több mint száz alkalommal módosítottuk. Az idő azonban elszállt a polgári törvénykönyv felett, természetes igényként jelentkezett a rendszerváltozás után a megváltozott gazdasági és társadalmi helyzetben, rendben egy új, a kor igényeihez és elvárásaihoz igazodó, az élet legtöbb szegmensét lefedő, ugyanakkor mégsem kazuisztikus kódex kidolgozása. 1998-ban tehát a polgári jogi kodifikációs főbizottság Vékás Lajos professzor úr vezetésével - akit nagy szeretettel köszöntök itt a Házban - megkezdte munkáját. A bizottság 2011 decemberében a kormány elé terjesztette azt a jogszabályszöveget, amelyet elfogadásra szánt.

Az új polgári törvénykönyvünk magas színvonalú, kiváló szakmai és jogászi munka, amely koherens, egész rendszerbe foglalja össze a magánjogot, lefedi a természetes és jogi személyek, a gazdasági társaságok teljes személyi és vagyoni viszonyait, megteremti a polgári társadalom együttélésének kereteit, és lehetőséget biztosít a jogalkalmazás számára egy egységes, szintetizált joggyakorlat megteremtésére. Ha az új polgári törvénykönyvet néhány szóval kellene jellemeznünk, ami nem egyszerű feladat, hiszen több mint 1600 szakaszt tartalmaz, foglal magában, akkor röviden azt mondhatnánk, hogy megtestesíti az egyének szabadságát, korszerű, diszpozitív, ennek következtében rugalmas és hajlékony, valamint teljes, azaz a lehető legszélesebbkörűen szabályozza a polgári jogi jogviszonyokat, de mégsem túlszabályozott.

A szabadságról. A polgári törvénykönyv az egyén választási szabadságán alapszik. Szabadon dönthet ezt követően, ennek elfogadását követően a személy a vagyoni és személyi viszonyairól, ugyanakkor a Ptk. kellő támaszt nyújt az egyénnek, hogy jogait és kötelezettségeit a mellérendeltség és az egyenjogúság követelményeinek érvényesülésével gyakorolhassa. Az új Ptk. a lehető legteljesebben biztosítja a magánautonómiát. A Ptk. által biztosított társadalmi berendezkedés alapja a magántulajdon legszélesebb körben történő elismerése, valamint az egyesülési, társulási és szerződési szabadság.

A második ilyen kifejezés, amivel jellemezni szeretném, a korszerűség. A rendszerváltozás után a piacgazdaságba történő átmenet megkövetelte, hogy a modern kori áru- és pénzforgalmi viszonyokhoz igazodjanak az üzleti élet szerződéseinek szabályai is. Ennek körében az üzleti és a hétköznapi életben már alkalmazott, azonban egységesen még nem szabályozott, olyan szerződéstípusok kaptak helyet és kerültek szabályozásra a kódexben, mint a lízing, a franchise vagy a faktoring. Hogy a személyek jogából is említsek-említsünk példát, az információs társadalom világában, a hétköznapi személyiségi jogi védettség csökkenésének kompenzálásaképpen nagyobb szerepet kap a személyiség jogi védelme. Így például helyet kapott az új Ptk.-ban a sérelemdíj jogintézménye, mint a személyiségi jogvédelem egyik eszköze. A Ptk. továbbá a szabályozás mennyiségében, vagyis a szabályozottság fokában is európai, modernkori polgári kódexekhez hasonlatos. Körülbelül 1600 szakaszból és 10 ezer normahelyből áll.

A diszpozitivitásról, azaz a megengedőségről. Az új Ptk. általánosságban megengedi a szabályaitól való eltérést. Ahol erre nincs lehetőség, ott külön jelzi, hogy kógens rendelkezéssel állunk szemben. Ugyanakkor értelemszerűen az egyén autonómiáját biztosítja leginkább. A kódex címzettjeinek jogukban áll eldönteni, hogy életüket milyen keretek között rendezik be.

És még egy fogalom, a teljesség. Ugye, ez egy nagyon nehéz fogalom, hiszen mindenki a teljességre törekszik. A kódex a maga nyolc könyvével lefedi a teljes személyi és vagyoni viszonyokat, integrálja a családi jogot és a gazdaság társaságokról szóló joganyagot is. Reflektál az elmúlt évtizedekben felmerült, de eddig nem vagy nem kellően szabályozott élethelyzetekre, és igyekszik arra szabályozott, az egységes jogalkalmazást elősegítő választ adni. Maga a kódex egységes, koherens és szellemiségében összhangban áll Magyarország Alaptörvényével. Néhány ágazati jogszabálytól eltekintve, például a szellemi alkotásokra vonatkozó jogterület, az új Ptk. a legteljesebben, nyolc könyvben fogja át a magánjogi jogviszonyok lehető legteljesebb körét.

Mindezekre figyelemmel, mindezekre tekintettel engedjék meg, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviseletében megköszönjem a főbizottság munkáját, és azt, hogy ideterjesztették ezt a fantasztikus jogszabályi alkotást, művet, és javaslom a tisztelt Háznak, hogy a kódex eredeti koncepciójának, koherenciájának és szellemiségének megőrzése érdekében támogassák a főbizottság javaslatát, amelyet a kormány változtatás nélkül terjesztett az Országgyűlés elé.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Vitányi István képviselő úr folytatja.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VITÁNYI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, nem kezdem olyan messziről, mint Papcsák képviselőtársam, mert akkor reggelig sem jutnánk a végére. Én az elmúlt 14 évről szeretnék beszélni, főleg a polgári törvénykönyv gyakorlati oldaláról, hiszen magam is gyakorló ügyvéd vagyok.

A T/7971. számú törvényjavaslat a polgári törvénykönyvről nem egy törvényjavaslat a sok közül, hanem az alaptörvényünk után vagy mellett a legfontosabb, hiszen a legszélesebbkörűen szabályozza az életviszonyokat. Ahogy Vékás Lajos professzor úr fogalmazta, akit magam is szeretettel köszöntök, végigkísér bennünket a bölcsőtől a sírig, a születéstől a halálig.

A 2010-ben megalakult parlament igen sok törvényt - köztük az alaptörvényt - fogadott el a bő két évben, de ennek a négyéves ciklusnak az egyik kiemelkedő jelentőségű jogalkotási munkája az új polgári törvénykönyv javaslata. Magyarországnak ez lesz az első hatályba lépő, demokratikus körülmények között megalkotott polgári törvénykönyve.

A szakértői munka már több mint tíz éve elkezdődött, pontosabban 1998-ban, az első Orbán-kormány idején, és a kodifikáció során figyelembe vette a bírói gyakorlatot, a tudomány eredményeit, az időközbeni életviszony-változásokat, valamint a hatályba nem lépett polgári törvénykönyv használható megoldásait.

Akik az elmúlt ciklusban tagjai voltak a magyar parlamentnek, azok bizonyára emlékeznek rá, hogy 2007-ben az addig végzett politikamentes, kifejezetten szakmai munka gellert kapott. Takács Albert akkori igazságügy-miniszter visszavette a szerkesztőbizottság mandátumát, a politika rátelepedett a jogalkotásra, a szakmaiság helyett a jogalkotásban a lobbi- és pártpolitikai érdekek érvényesültek, amelyek rányomták bélyegüket a törvényre. Az akkor benyújtott polgáritörvénykönyv-javaslathoz mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról több száz módosító javaslat, indítvány érkezett, ami önmagában is jelezte, hogy a szakmaiság helyett a politikai dominancia érvényesült. Az Alkotmánybíróság 2009-ben, helyesen és bölcsen, nem is engedte hatályba lépni a kormánypárti, SZDSZ-MSZP-szavazatokkal elfogadott polgári törvénykönyvet.

Tisztelt Ház! A 2010-es kormányváltást követően visszakerült az anyag a korábban felkért kodifikációs bizottsághoz. A szakértői bizottság az új Ptk. közel 1600 paragrafusból álló normaszöveg tervezetét 2011 decemberében átnyújtotta a főbizottságnak, majd a szakmai-társadalmi vitát követően a kormány 2012 júliusában tárgyalta a tervezetet, és változtatás nélkül nyújtotta be az Országgyűlésnek. Az alkotmányügyi bizottság, mint már hallottuk, 2012. szeptember 18-án tárgyalta a javaslatot, és egyhangú határozatával általános vitára alkalmasnak találta.

(10.30)

A történeti hűség kedvéért szabad legyen itt megjegyeznem, hogy az alkotmányügyi bizottsági vita során az MSZP képviselője úgy nyilatkozott, hogy kellemes meglepetés érte akkor, amikor a kormány nem nyúlt bele az előterjesztésbe, és a szerkesztőbizottság javaslatát, tisztelve a tudományt, mint tudományos munkát egyben terjesztette elő; kifejtette továbbá azt is, hogy a jelenlegi kormánypolitika több alkalommal úgy belenyúlt egyes törvényekbe, hogy arra már megalkotója sem ismer rá; önmérsékletre intette továbbá a pártokat, és a lehető legkisebb módosító javaslat benyújtására hívott fel. (Dr. Steiner Pál: Klasszikustól!) Az előbb említett képviselő mintha elfelejtette volna, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzás idején nyúlt bele a politika a polgári törvénykönyv megalkotásába, ragadta ki a szakma kezéből a javaslatot, és bombázta széjjel módosító indítványokkal, sőt teljesen átíratta. Ehhez képest az MSZP, illetve képviselője nagy fejlődésről tett tanúbizonyságot, és most pont az ellenkezőjére buzdít, mint amikor kormányoldali képviselő volt. Mi bízunk a fejlődésben, üdvözöljük a jó irányú változást.

Tisztelt Ház! Általános vitáról lévén szó, ilyenkor csak általánosságban illik beszélni a javaslatról, de a bizottsági tárgyalás során is szinte minden hozzászóló óhatatlanul is belement a részletekbe. Ha valaki veszi a fáradságot, és visszakeresi a hatályba nem lépett Ptk.-val kapcsolatosan lezajlott vitaanyagot, az azt tapasztalja, hogy jó néhány akkori ellenzéki javaslat bekerült a most tárgyalt előterjesztésbe. Így többek között már akkor is úgy foglaltunk állást, hogy az ingatlan-nyilvántartásról, a gazdasági társaságokról, valamint az egyesületekről szóló joganyag kerüljön bele a polgári törvénykönyvbe, s lám, mindezek a joganyagok belekerültek a javaslatba, mivel a szakemberek is úgy gondolták, hogy így válik teljessé a polgári jog szabályozása, sőt nemzetközi példákat is lehet felhozni a hasonló jellegű szabályozásra.

Tisztelt Ház! A javaslat megtartotta a régi Ptk. jól bevált szabályait, azonban jó néhány új normát is tartalmaz. Így például megszüntette a személyi jogok megsértése esetén korábban alkalmazott nem vagyoni kártérítésért járó kárpótlást, és új polgári jogi igényként érvényesíthető lesz a sérelemdíj, amely már konkrét hátrány, kár bizonyítása nélkül is lehetővé teszi a jogsértés szankcionálását.

Az egyik legvitatottabb része lehet a javaslatnak az eddig önálló törvényben szabályozott családjogi törvény, amely beépült a Ptk.-ba, és annak egyes rendelkezései adhatnak majd okot vitára. A javaslat a házassági vagyonjog, a tényleges családi kapcsolatok elismerése, valamint a szülő-gyermek kapcsolat szabályozásában hoz lényeges változásokat. Amin ezen belül véleményem szerint vita nem lesz - és erről az államtitkár úr is beszélt már -, az az, hogy a javaslat előtérbe helyezi a családi jogviták megegyezésen alapuló rendezését és a felek közötti együttműködést, amelynek a megvalósítását a közvetítői eljárás, a mediáció bekapcsolásával próbálja elősegíteni.

A házasság felbontásával kapcsolatos változást illetően már nem ilyen egyértelmű a helyzet véleményem és gyakorlati tapasztalataim szerint. Mind az alaptörvény, mint a polgári törvénykönyv családjogi része védi a házasság és a család intézményét. Ehhez képest egyszerűsödik, mondhatnám, bizonyos mértékben könnyebbé válik a közös akaratnyilvánítással, a hétköznapi nyelvben közös megegyezéssel történő házasságfelbontás. A korábbi szabályozás szerint a közös akaratnyilvánítással történő váláshoz a feleknek meg kellett egyezni a házasság felbontásában, a közös gyermek elhelyezésében, láthatásában és tartásában, a közös lakás használatában, a házastársi tartás kérdésében, valamint az ingó vagyon megosztásában. Az előttünk fekvő javaslat a közös vagyon megosztásában való megállapodást elhagyja, ezzel is megkönnyítve a válást.

Akkor, amikor Magyarországon európai összehasonlításban is igen magas a válások száma, nem biztos, hogy olyan szabályt kell bevezetni, amely megkönnyíti a válás lehetőségét. Gyakorló ügyvédként tudom, hogy a bontóperek egy része, ahogy egymás között nevezzük, úgynevezett ijesztési per, azaz az esetleg renitenskedő - hogy enyhe kifejezést használjak - felet a bontóper megindítása arra inspirálja, hogy komolyan vegye házasfele fenyegetését, már ami a házasság felbontását illeti, és előfordul, hogy az elhúzódó és főleg a vagyonmegosztás miatt elhúzódó perekben úgy döntenek, hogy kibékülnek. Ez a lehetőség csökkenni fog, ha kivesszük a közös megegyezéses válás feltételei közül a közös vagyon megosztásának kérdését. Nem beszélve továbbá arról, hogy a külön perben érvényesítendő vagyonmegosztás hosszadalmas, és kellőképpen megkeseríti a peres felek életét. Summa summarum, meggondolandónak tartom e könnyítő rendelkezés elhagyását, és a régebbi szabály megtartását.

Tisztelt Ház! A javaslat mindenkit ösztönözni kíván arra, hogy a házasságuk kezdetén vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezzék. Ez a rendelkezés figyelembe veszi azokat a változásokat, amelyek a társadalomban az utóbbi évtizedekben végbementek, azaz hogy a házasulandó felek között jelentős vagyoni különbségek lehetnek, ellentétben azzal, amikor a házasuló felek döntő többségében hasonló vagyoni viszonyokkal rendelkeztek. Szintén tapasztalatból mondom, hogy a házassági vagyonjogi szerződés legalábbis az én választói körzetemben ritka, mint a fehér holló. Ennek az a magyarázata a hasonló vagyoni viszonyok mellett, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének indítványozása a másik félben bizalmatlanságot szül, és nem jó ómen az, ha már a mézeshetek idején is a bizalmatlanság szele lengi körül a fiatal pár kapcsolatát. Csupán csak zárójelben jegyzem meg, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megkötését inkább a szülők szokták szorgalmazni és kezdeményezni, akik a vagyongyarapodást ténylegesen létrehozták.

Tisztelt Ház! Borítékolható a vita az élettársi kapcsolat és a bejegyzett élettársi kapcsolat javaslatbéli szabályozásával összefüggésben, amelynek öröklési jogi kihatásai is vannak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a legújabb statisztikai adatok szerint a gyermekek 38 százaléka olyan kapcsolatból születik, amit a mai jognyelv élettársi kapcsolatnak nevez. Éppen ezért e terület jogi szabályozása indokolt és egyben kívánatos is, hiszen a jelenlegi szabályozatlanság a nehézkes bizonyítási eljárás miatt az ilyen életviszonyokból eredő perek elhúzódásához vezet. Ami a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozását illeti, e rendelkezések a társadalom igen szűk rétegét érintik, és mint a bizottsági ülésen hallottuk, mintegy 200 bejegyzett élettársi kapcsolatról van szó.

Mint említettem, a javaslatban megfogalmazott családjogi változások az öröklési jogra is kihatnak. Az öröklési jog könyv elsősorban a bírói gyakorlat tartós eredményeit kívánja törvényi szintre emelni, így változnak a végrendeletre vonatkozó alakszerűségi feltételek, de elfogadást nyer házastársak esetén a közös végrendelet érvényességének az elismerése. Megváltozik a túlélő házastárs öröklési jogi pozíciója: a túlélő házastárs használati joga csak az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezésre és felszerelési tárgyakra korlátozódik, majd egyébként a gyermekhez hasonlóan állagörökös státus illeti meg.

A korábbi szabályozás szerint, ha a házastárs vagy bejegyzett élettárs új házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, a haszonélvezeti joga megszűnik. A javaslat az újabb házasságkötés megkötéséhez, illetve bejegyzett élettársi kapcsolat létesítéséhez nem fűzi a haszonélvezeti jog megszűnésének szankcióját. Úgy gondolom, ez a rendelkezés üdvözölendő, hiszen sajnos gyakran előfordul az, hogy fiatal veszti el élete párját, és pontosan amiatt, hogy a haszonélvezeti jogát, illetőleg az özvegyi jogát el ne veszítse, ezért évekig, évtizedeken keresztül él élettársi kapcsolatban. Talán ez a rendelkezés serkenti az özvegyek házasulási kedvét, és kismértékben hozzájárul a házasságkötési statisztika javulásához.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak csak felsorolásszerűen a javaslat néhány rendelkezéséről. A dologi jog leglényegesebb újítása az új zálogjogi szabályozás. Akik részt vettek a hatályba nem lépett Ptk. vitájában, bizonyára emlékeznek rá, hogy a javaslat zálogjogi részéhez közel száz ellenzéki módosító indítvány került benyújtásra. A mostani javaslat visszaigazolja azt, hogy a zálogjog újraszabályozása vagy az új zálogjogi szabály, illetve az ez irányú igény mindenképpen indokolt volt. Szintén a kor követelményeit, a társadalmi viszonyok változását vette figyelembe a javaslat, amikor az egyébként már létező szerződések beemelésre és nevesítésre kerültek a javaslatban.

És végezetül még egy utolsó dolgot szeretnék megemlíteni a javaslatból, ez pedig a természetes személyek cselekvőképességére vonatkozó szabályozás új alapokra történő helyezése. A bíróság a jövőben a hatályos Ptk.-tól eltérően a cselekvőképességet általános jelleggel már egyáltalán nem, hanem csak az ügyek meghatározott körére korlátozhatná. Ez garantálná a részleges gondnokság alá helyezést, egyénre szabott, az adott körülményekhez rugalmasan igazodó jogkövetkezmények megállapítását.

(10.40)

Mi a helyzet jelenleg a gyakorlatban? Aki járt már életében bíróságon és megnézte a kitűzött tárgyalási jegyzékeket, akkor azt tapasztalta, hogy egy tárgyalási napra közel tucat gondnokság alá helyezés iránti per van kitűzve, mondhatni, futószalagon születnek az ítéletek, a felek meghallgatása, szakvélemény és az ítélet hozatala. A gondnokság alá helyezéssel igen óvatosan kell bánni, mert könnyen vissza is lehet vele élni.

Lényeges része a javaslatnak az is, hogy nem ad lehetőséget nagykorú személyek esetén a cselekvőképesség általános korlátozására, a cselekvőképesség csak a bíróság által meghatározott ügycsoportban korlátozható. Ezt majd a gyakorlat fogja bebizonyítani, illetőleg a gyakorlatban majd a bírói gyakorlat fogja kijegecesíteni, hogy melyek lesznek vagy milyen ügycsoportokról lesz majd szó. Nagyon lényeges garanciális szabály, hogy a gondnokság alá helyezés nem határozatlan időre szólna, hanem a bíróságnak meg kell határozni a kötelező felülvizsgálat időpontját. A felülvizsgálat a törvényben meghatározott időközökben kötelező lenne.

Tisztelt Ház! A benyújtott javaslat nagy jelentőségű, értékes, tudományos munka, és vitathatatlan tény, hogy létrehozása szükségszerű volt. Csak óvatosan nyúljunk a módosító indítványokhoz, hogy a törvény koherenciája megmaradjon. Magam is - mint ahogy a képviselőtársam - megköszönöm a kodifikációs bizottságnak és vezetőjének a munkáját. Általános vitára alkalmasnak tartjuk és támogatjuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja is jelezte, hogy vezérszónoklatukat két képviselőjük mondja el a rendelkezésre álló 30 perces időkeret keretében. Most megadom a szót Steiner Pál képviselő úrnak, aki a felszólalását itt, az emelvényen mondja el. Megvárom, amíg a képviselő úr felérkezik az emelvényre. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STEINER PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon a tisztelt Ház megkezdte a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A benyújtott törvénytervezet Negyedik könyv 108. § (2) bekezdése kimondja, hogy "a vélelmezett fogamzási idő a gyermek születése napjától visszafelé számított 182. és a 300. nap között eltelt idő mind a két határnap hozzászámításával". Bizonyítani lehet, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt. A Hetedik könyv 10. §-a pedig kimondja, hogy "az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet". A felhívott két jogszabályhellyel azt kívánom érzékeltetni, hogy a polgárok, azaz mi még meg sem születtünk, amikor a polgári törvénykönyv rendelkezése már szabályozza jogunkat, illetve amikor meghalunk, akkor pedig biztosítja és garantálja a végintézkedési szabadságot. A polgári jogi kódex rendezi a Magyar Köztársaság polgárainak, jogi személyeinek, az itt élő külföldi polgárok és más jogi személyek alapvető személyi és vagyoni viszonyait, mégpedig a mellérendeltség és az egyenjogúság elve szerint.

A demokratikus jogállam fundamentális feltétele a magas színvonalú, korszerű, a XXI. század kihívásainak megfelelő, az európai joghoz integránsan kapcsolódó polgárijog-alkotás és jogalkalmazás. A magyar polgári jog szerves fejlődése és a töretlen bírói gyakorlat mindig is bizonyította, hogy a német-római jogi alapon álló pandektista jogfelfogás és a Code civil alapelveit magába foglaló magyar polgári jog mindenben megfelel az európai jogalkotás és jogalkalmazás legjobb hagyományainak. E szerves fejlődés során jellemzően a szakmai és tudományos érvek és iskolák vitatkoztak és keresték a jobb megoldásokat, mely folyamatba viszonylag kevés alkalommal avatkozott be az ideológiai és politikai akarat. Véleményünk szerint kimondhatjuk, a polgári jogi viszonyaink, miközben a legszélesebb körben szabályozzák az élet- és vagyoni viszonyainkat, gazdasági és kereskedelmi forgalmunkat, alapvetően hozzájárultak a rendszerváltás utáni demokratikus Magyar Köztársaság működéséhez. Ezzel megtette a legtöbbet hazánk érdekeinek a szolgálatában. Ezért is tartjuk sokan, én magam is a kódexek királynőjének.

A civilisztika finomsága, sokrétűsége és terjedelme valóban indokolja e költői képet, valamint azt, hogy a polgári törvénykönyv megalkotása alapos előkészítő munkát, szakmai alázatot, tudományos igényességet, megfontoltságot, kompromisszumkészséget és tiszteletet kér a jogalkotás valamennyi szereplőjétől. A Magyar Szocialista Párt tudatában van e felelősségnek, és az előzőekben felsorolt követelmények mentén vállal feladatot az új polgári kódex megalkotásában. Bízunk abban, hogy a kormánypártok és a demokratikus ellenzék más pártjai is ugyanilyen felfogással vesznek részt a jogalkotás folyamatában.

A regnáló szocialista-szabad demokrata kormányok hivatali működése idején és most is az az álláspontunk, hogy a gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatok, a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized során kialakult és megszilárdult értékek lehetővé teszik, hogy egy átfogó módosítás, novelláris felülvizsgálat helyett az 1959. évi IV. törvényt felváltó új kódexet alkosson az Országgyűlés.

A koncepció tervezetének előkészítése 1998-ban, a Horn-kormány határozata alapján indult és folytatódott az első Orbán-kormány idején. A szakértői munkacsoport által előkészített koncepciót a Medgyessy-kormány fogadta el 2003 januárjában, amelynek alapján megkezdődött a normaszöveg kidolgozása. A Gyurcsány-kormány 2007-től folytatta az egyeztetéseket, és 2008-ban terjesztette az Országgyűlés elé. A jelenleg beterjesztett törvényjavaslat irányaiban, felfogásában és jogintézményeiben döntő részt azonos a kormányzati szakaszokon átívelő előkészítés után beterjesztett korábbi törvényjavaslattal. Ezért érthetetlen volt számunkra, hogy a jelenlegi kormánypártok egyik első parlamenti ténykedése az volt, hogy a szakmailag nem kifogásolható, az Országgyűlés által elfogadott polgári jogi kódex hatálybalépését megakadályozták.

Az elmúlt szűk két év jogalkotási gyakorlata megmutatta és megértette mindannyiunk számára, hogy e kurzusban társadalmi egyeztetés helyett szánalmas levelezés folyik, a jogalkotás szakmai előkészítését egyéni képviselői indítvány rosszhiszemű alkalmazásával kerülik meg, konstruktív és befogadó vitát arroganciával helyettesítenek. A kormány és a kormánypárti frakciók sutba dobták a szokásjogot, a demokratikus politikai kultúra értékeit és hagyományait. Ezért volt számunkra meglepő és üdítő kivétel, hogy Répássy államtitkár úr korábban kijelentette, a Vékás Lajos professzor úr által vezetett kodifikációs főbizottság javaslatát változtatás nélkül terjesztik a parlament elé. Abban bízunk, hogy a kormány nem csak a polgárijog-alkotás területén szakít a jelenlegi cinikus közhatalmi gyakorlattal.

A bevezetőben jelzett alapvetéseken túl kiemelten fontosnak tartjuk a versenyképesség fellendítésének javaslatát, a szerződési szabadság érvényesülését, a tulajdonosi jogok akadálytalan érvényesülését és a tulajdonosi autonómiát, a kiszolgáltatottság megszüntetését és a kisebbségi jogok garanciális védelmét, az esélyegyenlőséget, a környezetvédelmi és környezettudatos gondolkodás és cselekvés polgári jogi szabályainak kiszélesítését, a polgári viszonyokban kialakult más jogszabályok által nem kellően alaposan szabályozott vagyoni vagy egyéb együttműködés jogintézményeinek beemelését a polgári kódexbe. A teljes felsorolás helyett példázó jelleggel korszerű szabályozásnak tekintjük a korlátozott cselekvőképesség általános jelleggel nem kellő konkrétságú korlátozásának tilalmát, a nem vagyoni kár helyett a sérelemdíj bevezetését, egyetértünk azzal, hogy nem kell a sértettnek igazolnia a kárát, a személyiségijog-sértés ab ovo megalapozza a sérelemdíjra való jogot. Fontosnak tartjuk a bizalmi vagyonkezelési szerződés formának a bevezetését. Támogatjuk a forgalmazási jogbérleti, azaz franchise-szerződések mint nevesített szerződések bevezetését.

Már érzékelhető az öröklési szabályok változásának eltérő értékelése, de támogatjuk a házassági állagöröklés új szabályait is. A hatályba nem lépő elfogadott polgári törvénykönyv nem tartalmazta a gazdasági társasági jog intézményét. Itt megváltoztattuk az álláspontunkat. Jelentős érvek szólnak arra is, hogy külön szabályozott jogág legyen a társasági jog, de ugyanilyen fontos érvek szólnak a beemelése mellett is, mint például a rugalmasabb diszpozitív szemlélet érvényesítése az érintett joggyakorlás során.

Elfogadtuk a kodifikációs főbizottság javaslatát. Álláspontunk szerint a polgári jogban az állami beavatkozás lehetőségét a szükséges és elégséges szintre kell csökkenteni.

(10.50)

Az állami beavatkozás ott jusson szerephez, ahol az esélykiegyenlítés a cél, ahol a hátrányos helyzetű, valamilyen okból kiszolgáltatott emberek, fogyasztók, kisvállalkozások nem tudnak élni szerződési egyenjogúságból következő jogaikkal. Az új törvénykönyvnek tükröznie kell a polgárbarát szolgáltató állam ideáját. Az államnak el kell fogadni, hogy a polgári jogviszonyokban mellérendelt pozícióban van, és nem rendelkezik állami túlhatalommal. A részletes vita során tételesen ki fogjuk fejteni az észrevételeinket.

A törvényjavaslat szerint az új polgári törvénykönyv 2014. január 1-jén lép hatályba. A parlamenti ütemezés szerint a tisztelt Ház december utolsó ülésnapján tartja a végszavazást. A rendelkezésre álló egy naptári év alatt kell megoldani az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó törvényi előkészítéseket és azok elfogadását. Ezen időszak alatt kell felülvizsgálni szinte valamennyi törvényt és jogszabályt, amely közvetlenül vagy közvetve érinti az új polgári kódex hatálybalépését. Ez a folyamat magában foglalja a szükséges deregulációt és más átfogó vagy eseti jogszabály módosítását. E nagy léptékű feladatok tartalmi előkészítéséről, ütemezéséről és folyamatáról nem ismert semmilyen kormányzati információ vagy elképzelés. Véleményünk szerint az átmeneti rendelkezéseket is ugyanolyan igényességgel kell megalkotni, mint ahogy a törvényjavaslat elkészül. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a társadalmat fel kell készíteni az új szabályok alkalmazására. A személyi, vagyoni, kereskedelmi viszonyokat az embereknek meg kell ismerni. Elő kell segíteni, hogy alkalmazásuk beépüljön a közgondolkodásba, e folyamatban pedig kiemelkedő szerepe lesz a jogalkalmazásban tevékenykedő jogásztársadalomnak, ezért nagyon fontos, hogy megfelelő képzési formák álljanak rendelkezésre valamennyi bíró, ügyvéd, jogtanácsos vagy más jogi szakterületen dolgozó jogász számára. A képzési feltételek megteremtése és finanszírozása is kormányzati feladat, ahol együtt kell működni a különböző kamarákkal. Ezekről a fontos ügyekről sem adott tájékoztatást az előterjesztő kormány.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt nagyra becsüli, értékeli és megköszöni a polgári jogi kodifikációs főbizottság valamennyi tagjának, szakértőjének és munkatársának a munkáját. Megkülönböztetett tisztelettel szeretnénk megköszönni Vékás Lajos professzor úr bizottsági elnöki tevékenységét, továbbá a rendkívül szakszerű, élményszerű tájékoztatását a törvény előkészítéséről, a szakmai kihívások megfogalmazásáról és az eldöntendő kérdések tárgyszerű ismertetéséről. A Vékás professzor úr által vezetett bizottság történelmi érdeme az, hogy a zaklatott belpolitikai életünkben a megosztottságnak gátat vetett. E törvényjavaslat tárgyalásánál egyelőre szakmai érveket ismerünk meg, észrevételek, kifogások, illetve más koncepciók jelennek meg a különböző vitákban, de politikai csatározásokat még nem éltünk meg, az ideológiai különbségek pedig egyelőre még csak nyomokban érzékelhetők. Azt hiszem, hogy Vékás professzor úr személyes tekintélye, továbbá a kodifikációs bizottságban részt vevő más szakmai nagyságok - akik a hazai jogászképzés gerincét adják - szakmai tekintélye megteremtette a konszenzus lehetőségét. Köszönet ezért Vékás professzor úrnak és a bizottság valamennyi tagjának és szakértőjének.

A Magyar Szocialista Párt frakciója nevében kijelenthetem, hogy az előterjesztett formában és a részletes vita során benyújtott törvénymódosítási indítványainkban támogatni fogjuk a polgári törvénykönyv fő irányait. Abban bízunk, hogy ez a konszenzus a törvényjavaslat vitája során fennmarad, és a végszavazás során is támogatni tudjuk az új polgári törvénykönyvet.

Ugyanakkor már most kötelességem jelezni, hogy amennyiben a vita során olyan nézetbeli különbségek jelennek meg, például a családjogot tartalmazó fejezetekben vagy a vagyoni, kereskedelmi viszonyok területén, amelyekre már jelzést kaptunk, akkor a Szocialista Párt kénytelen lesz visszavonni a támogatását, és minden szakmai nagyrabecsülésünk mellett elutasítani a javaslattól eltérő tartalmú polgári törvénykönyvet. Ugyancsak szeretnénk jelezni, hogy azt sem tudjuk támogatni, ha a kormánypártok a polgári törvénykönyv elfogadása során is érvényesítik azt a gyakorlatukat, hogy egyéni képviselői indítványnak álcázott, nagyarányú javaslattól eltérő szellemiségű vagy más értékalapú módosítási csomagokat fogadnak el, előre szólunk, hogy ezeket sem fogjuk támogatni.

Tudjuk, hogy a kormánypárti frakciók rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy az ellenzéki véleményeket figyelmen kívül hagyva bármilyen tartalommal elfogadják a polgári törvénykönyvet, sajnos ez általános gyakorlat az Orbán-kormány hivatalba lépése óta, de szeretnénk jelezni, hogy a hazai jogéletre ilyen nagy hatással bíró kódex nem egy kormányzati ciklusra készül. Ezért ha a parlamenti vita során a többség megváltoztatja a törvényjavaslat szellemét, értékrendszerét, szabályait, akkor szembe kell nézni azzal a valósággal, hogy 2014 után újra kell alkotni a polgári törvénykönyvet, amelynek hatásai a polgárok személyi, vagyoni viszonyaira, a kereskedelmi forgalomra, a vállalkozás biztonságára beláthatatlan következményekkel járnak.

Még egyszer megerősítem, hogy bízunk a konszenzusos elfogadásban, és érdekeltek vagyunk abban, hogy a polgári törvénykönyv konszenzussal megalkotásra kerüljön.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Ipkovich György képviselő úr fogja folytatni, ugyancsak innen, az emelvényről. A hatáskörrel rendelkező elnök úr szíves figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy megtisztelő lenne, ha a vitát a helyéről követné. Köszönöm.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A polgári jog rendszere a társadalom ésszerű berendezésére, a társadalmi viszonyok, az emberi életviszonyok életszerű és ésszerű elrendezésére törekszik.

A polgári jog valamennyi civilisztikai jogág anyajoga. A polgári jog az a jogág, amely a törvény által garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, a személyiség kibontakozását, védelmét, és ezzel összefüggésben a vagyonnal való szabad rendelkezést mind élők között, mind halál esetére. A polgári törvénykönyv nem egy a törvények közül, hanem valamennyi olyan kapcsolatot felölel, amely polgári jogi normával rendezhető. Mivel egy ilyen kódexnek rendkívül nagy hatása van az életviszonyok minden területére, egy új polgári törvénykönyvről szólva ki kell emelni az alapelvek közül néhányat, melyek kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezek álláspontom szerint: a jóhiszeműség, a tisztesség elve, a kölcsönös együttműködés kívánalma vagy a joggal való visszaélés tilalma. Nem véletlen az áthallás, tisztelt képviselőtársaim.

Ha magunkévá tesszük az új Ptk. indokolásában megfogalmazott célt, ami szerint a kódexszel egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni, akkor a magántulajdon teljes körű elismerése és védelme mellett szimbolikus jelentőségűvé válnak az imént felsorolt alapelvek. Az látható, hogy ezen alapelvek érvényesülése nem a beterjesztett új polgári jogi kódex tervezetén áll vagy bukik. Ez a tervezet alkalmas arra, hogy megteremtse a kereteket a jóhiszemű, tisztességes, együttműködésen alapuló joggyakorláshoz. Más kérdés, hogy a tudományos igényességgel készült kodifikációs munka eredménye a parlamenti tárgyalás során nem esik-e önkényes és egyoldalú politikai szándékok áldozatául. Ígérhetem, hogy a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőin nem fog múlni. Mi tiszteletben tartjuk egyfelől azt a koherens rendszert, amit a javaslat kialakított, és érdemben nem kívánunk változtatni a szabályozott jogintézmények lényeges tartalmán sem. Már csak azért is állíthatom ezt, mert az új polgári törvénykönyvet komoly szakmai újító munkának, újító megoldásokat tartalmazó, a bírói gyakorlat eredményeit tudományos igényességgel feldolgozó és felhasználó kodifikációs műnek tartom.

A kódex kiemelkedő erénye, hogy úgy merít a polgári jogi tudomány eredményeiből, hogy olykor egymással versengő iskolák képviselői is legfeljebb azon vitatkozhatnak, hogy mi legyen benne a törvénykönyvben és mi nem, része legyen-e a társasági jog, vállalkozzon-e a szellemi alkotások jogának e keretek közti szabályozására vagy nem. Egy bizonyos: a javaslat újító megoldásait is alaposan kimunkálta a tudomány. A polgári jog szabályrendszeréhez kapcsolódó bírói gyakorlat alakító, formáló ereje elvitathatatlan. Csak üdvözölni lehet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a kikristályosodott tapasztalatokat a törvényi szabályozás szintjére emelte. Komoly erénye, hogy úgy merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből, hogy azok közül csak a széles körben elfogadott, szakmailag elismert megoldásokat alkalmazza, nem az adott rendszerből kiragadott, gyökértelen, önös érdekeket szolgáló jogintézményekkel operál.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt már jeleztem, az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben átfogó elutasító kritikát nem fogalmazunk meg. Nem állítom, hogy a javaslatban minden úgy jó, ahogy van; nem állítom, hogy olyan kérdésekben, amelyekről a tervezet szemérmesen hallgat, ne lenne fontos beszélni. Ilyenek közé tartozik az, hogy a javaslat nem foglalkozik érdemben a gyűlöletbeszéd kiemelt polgári jogi szankcionálásával. Ilyen a jogalkotással okozott kár megfelelő szabályozásának, kezelésének hiánya is. Mindkét kérdés igen aktuális manapság. Jó lett volna, ha ezeken a területeken is előrelépést tapasztalunk.

Tisztában vagyok azzal, hogy egy időtálló kódexnek tervezett törvénykönyv esetén a szakma esetenként kerüli a politikai vitára okot adó szabályozási problémákat. Értem, és a benyújtott tervezet tudományos megalapozottságára és kiváló szakmai minőségére tekintettel ezt el is tudom fogadni.

Kétségeim azért támadnak, mert a 2009-es új polgári jogi kódex akkori vitája, a jelenlegi többség képviselői részéről elhangzott hozzászólások azért komoly aggodalomra adnak okot. Szinte már hallom a középkort idéző családjogi felfogás szerinti megszólalásokat. Az ilyen felfogásokból fakadó módosító javaslatok támogatása megítélésem szerint könnyen tönkreteheti a minőséget, számunkra pedig elfogadhatatlanná a törvényjavaslatot.

Csapda és álszent az a felfogás, mely szerint a családnak csak az az együttélési forma tekinthető, amelynek alapja a hivatalosan megkötött házasság. Ez súlyos következményekkel járhat azokra nézve, akik bár mintaszerűen élnek, de nem házassági kötelékben nevelik gyermekeiket.

Ráadásul ez még nem is elég. Még a családon belüli erőszak problémájának megoldásához vezető út első lépcsőjét is abban látják, hogy az olyan együttélést, amelyben valamelyik felet a másik részéről lelki, fizikai erőszak éri, nem is lehet családnak nevezni. Így szerintük a család csak az, ami az általuk elképzelt házasságra épül, békés, és az idők végezetéig tartó fennállása alatt töretlenül harmonikus. Ennél nagyobb képmutatást elég nehéz elképzelni. Gyanítom, hogy aki mindebbe komolyan belegondol, rájön az igazságra.

Vannak olyan erők, amelyek azt tartják helyesnek, ha az asszony köténye mindent eltakar. Eltakarja a házastársi hűtlenséget, eltakarja a pofonokat és az erőszakot. Nem tudom elhinni, hogy a mai fejlett, a nők és férfiak egyenjogúságát hirdető, valamint a gyermekek mindenek felett álló érdekeit nemzetközi szerződésekkel is védő társadalmakban ez újra meghatározó gondolkodássá váljon.

A polgári törvénykönyv tervezete, nagyon helyesen, nem ilyen megközelítésből indul ki. A javaslat, általam helyeselten, védi a gyengébbik felet, de alapvetően az egyenjogúságra épül. Elfogadhatatlan lenne számunkra egy ettől eltérő gondolkodásra épített polgári jogi kódex. Nagy kár lenne, ha a tudományos gondolkodás eredményein alapuló korszerű törvényből egy retrográf torzó válna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden dicséret mellett vannak a tervezetben olyan új elemek, amelyek előremutatóak ugyan, ám még nem kellően kiérleltek. A javaslat alapelvként mondja ki például: a házastársaknak joga van ahhoz, hogy lakóhelyüket egymással egyetértésben megválasszák. Az indokolás szerint közös lakást és külön lakást is választhatnak. Az indokolás azt is tartalmazza, hogy a lakóhely alatt mind az állandó, mind a szokásos tartózkodási helyet érteni kell; ezt a III. fejezet részletezi. Az alapelv megfogalmazása részben érthető, hiszen abból az életszerű helyzetből indul ki, hogy a házastársak, megegyezésük esetén, nem feltétlenül laknak egy lakásban. Nem világos ugyanakkor, hogy miért van valójában szükség az alapelv rögzítésére. Meg kell jegyezni, hogy a lakóhely fogalma ebben a szabályozásban más értelmet nyer, mint a személyiadat- és lakcímnyilvántartásról szóló törvényben található. Ott ugyanis a lakóhely alatt a törvény azt a lakcímet érti, ahova az érintett átmeneti távollét után szokásosan visszatér. Az ilyen lakcímet kell lakóhelyként, korábbi szóhasználattal: állandó lakcímként bejelenteni. Megfordítva: lakóhelyként azt a lakcímet kell bejelenteni a lakcímnyilvántartásba, ahol az érintett életvitelszerűen lakik. A tartózkodási hely a lakcímtörvény alapján az a lakcím, ahol 3 hónapot meghaladó időtartamig tartózkodik valaki életvitelszerűen, de az ilyen átmeneti tartózkodás után visszatér a lakóhelyére. A tartózkodási hely tehát mindig egy átmeneti lakcím.

A két jogintézmény értelemszerű különbsége ellenére nem világos, hogy a javaslat miért mossa össze a két jogcímet egy polgári jogi "lakóhely" fogalomba, és ennek mi a valódi haszna. Különösen kérdéses ez, ha figyelembe vesszük, hogy a tervezet a későbbiekben már nem közös lakóhelyről, hanem közösen lakott lakásról beszél.

A VIII. fejezet a házastársi közös lakásra vonatkozóan speciális rendelkezéseket tartalmaz. A lakás használatához fűződő jogot védi, mégpedig attól függetlenül védi, hogy a lakás melyik fél tulajdonában van. Mindebből az következik, hogy a lakóhelynek a másik házastárs egyetértésével való megválasztására vonatkozó jog kimondása elvileg helyes ugyan, de a törvény értelmezését nehezebbé fogja tenni. Ráadásul a lakóhelynek a másik házasfél egyetértéséhez kötése korlátozásként is értelmezhető, ilyen korlátozásra pedig álláspontom szerint nincs szükség. E jog kimondásának tehát nincs valódi haszna. Célszerűbb, ha a törvényjavaslatot nem terhelik ilyen jogértelmezési problémákat kiváltó új rendelkezések.

Tisztelt Ház! Kicsit elbizonytalanodik az ember a személyiségi jogokra vonatkozó szabályozás áttekintésekor. A teljesség igénye nélkül ejtenék szót a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmével összefüggésben.

Meglepő, hogy a törvényjavaslatban a közszereplő fogalmát felváltja a közéleti szereplő kifejezés. Jóhiszemű megközelítéssel azt gondolhatjuk, hogy a fogalomváltás célja a pontosítás, az egyértelműsítés volt.

Az nem tűnik elfogadható magyarázatnak, hogy a közéleti szereplő fogalma tágabb a közszereplő fogalomnál, így ez segíti az értelmezést. Ebben az esetben ugyanis az alapvető problémát nem oldja meg a tervezet, azt ugyanis, hogy a közhatalmat gyakorló, illetve közfeladatot ellátó személyeken kívül a harmadik kör kit takar. Szójátékkal élve: biztosan közéleti szereplőnek minősül-e, aki a közéletben egyébként valami oknál fogva szerepet vállal? Történtek már arra kísérletek, hogy a közszereplő fogalmára egy taxatív felsorolást adjon a jogalkotó, és ez egészüljön ki egy absztrakt meghatározással. Az új Ptk. kísérletet sem tesz erre. A bírói gyakorlatra marad az a feladat, hogy eldöntse, a funkcióval járó feladatok ellátása és a politikai közvéleményre való ráhatás alapján valaki közszereplőnek minősül-e, vagy pedig sem.

Az alkotmánybírósági gyakorlat a közügyekre vonatkozó véleménynyilvánítás alkotmányos értéktartalmát tekinti kiemelkedően magasnak. Rendben van, hogy a közügyekre vonatkozó szabad bírálat és kritika szükségtelenül nem korlátozható a közéleti szereplő személyiségi jogainak a védelmében. Szemben a közszereplő-közéleti szereplő fogalomváltással, kifejezetten hasznos pontosításnak tekinthető, hogy a javaslat kifejezésre juttatja: a közügyek szabad vitatásán túli közlések tekintetében a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelme teljes. Kíváncsi leszek azonban, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog majd érvényesülni.

Tisztelt Ház! Az előttem szóló kollégám említette már a hatálybalépéssel kapcsolatos elvárásainkat. Ő elsődlegesen a képzésekkel és a tájékoztatással kapcsolatos problematikát vetette fel, én a jogalkotási dolgokról is szólnék néhány szót.

A gazdasági jog területén a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályozást illetően elmondható, hogy fennáll az a veszély, hogy az eddigi jogalkotási gyakorlat, amely időnként eseti jellegre alkalmazott jogi előterjesztéseket, nem lesz alkalmazható egy koherens, egységes törvény módosításánál. Mire gondolok én? Az elmúlt két év jogalkotása gőzerővel ment el a Ptk. előkészítése mellett. A családok védelméről szóló törvény hatálybalépésének alkotmánybírósági felfüggesztése a példa arra, hogy a Ptk. általános szabályait figyelmen kívül hagyták; az Ab felfüggesztő döntése kifejezetten a hatályos polgári törvénykönyvvel való, jogbiztonságot sértő ellentmondás miatt született meg. Erre, úgy gondolom, a jelen esetben is figyelni kell.

Az indokolás megjegyzi, hogy a személyek jogának új alapokra helyezése a gondnokoltakra vonatkozóan a szociális törvény módosítását is szükségessé teszi, hisz már most beterjesztésre került az a választási törvény, amely már a hatályos Ptk.-t is módosítja. Tehát megindult az a folyamat, amely a Ptk.-val kapcsolatos módosító indítványok sorát jelzi.

Az a kérdés merül fel, hogy képes lesz-e az új Ptk. a polgári jogi szabályok alapkövévé válni. Igaz ugyan, hogy a törvény arra a jogintézményre tartalmazhat eltérő szabályokat, mint a kódex, de ha általánossá válnak ezek a módosítások, akkor az új Ptk. nem fogja betölteni a rendeltetését. Ismét azt mondom, hogy kár lenne, ha módosításokkal vennénk el ezt a koherens jellegét ennek az előterjesztésnek.

(11.10)

A kormány második féléves jogalkotási tervéből már származnak olyan törvényjavaslatok, amelyek egy módosító javaslatokkal formálódó új Ptk.-hoz nem lesznek képesek igazodni álláspontunk szerint, legalábbis ha a kormánypárti képviselők nem tanúsítanak önmérsékletet. Az átmeneti törvény és az új Ptk.-ban meghatározott jogintézményeket szabályozó törvények tartalma mellett szükséges a törvények megalkotásának és végrehajthatóságának szempontjából fontos intézkedések megtétele. Döntő kérdés, hogy 2014. január 1-jéig valóban teljes jogrendszerbeli összhang biztosítható-e, vagy azzal szembesülünk, ami az elmúlt két év gyakorlata volt, hogy akkor nyúlnak a kormánypárti képviselők a törvényekhez, amikor arra kedvük szottyan. Nemegyszer tapasztaltuk, hogy egyedi ügyek intézéséhez fűződő érdek miatt került sor törvénymódosításra. Húsznál többször módosítottuk a cégtörvényt, egyéni érdekből az ügyvédekről szóló törvényt vagy a kisajátításról szóló törvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák előrevetítik azt, hogy az új Ptk. tárgyalásával egy időben a hatályos joganyagnak az aktuális igényekhez igazodó módosítása rendszeressé válik. Ember legyen a talpán és jogalkalmazó, aki képes lesz arra, hogy naprakészen birtokában legyen a szükséges ismereteknek. A 2010-től zajló törvényalkotási láz további folytatásának megálljt kell szabni, mert már így is szétzilált a jogrendszer, az ész nélküli módosításokkal való folyamatos terhelését meg kell akadályozni. Jó lenne, ha így lenne. A jogrendszert fel kell készíteni az új polgári jogi kódexre. Jó lenne, ha egy korszerű polgári jogi törvénykönyv születhetne anélkül, hogy elveszítené azt a tudományos-szakmai értéket, amivel most, a benyújtásakor még rendelkezik. Jó lenne, ha úgy születne meg a kódexhez kapcsolódó átmeneti törvény és a kapcsolódó törvénycsomag, hogy valóban kellő felkészülési idő álljon rendelkezésre a jogkövető polgárok és a jogalkalmazók számára. Jó lenne, de azért illúzióim nincsenek. Pedig most először a kormánypárti többségnek alkalma lenne arra, hogy a magyar jogrendszer értékeihez hozzátegyen és ne elvegyen belőle.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Rubovszky György képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Professzor Úr! Engedtessék meg, hogy az előttem szóló képviselőkhöz híven én is először a hihetetlen nagy szakmai munkát végző bizottság munkáját köszönjem meg. Én azért szeretnék a részletekbe is belemenni egy-két mondat erejéig, nevezetesen abba, hogy amikor 2008-ban a szocialista igazságszolgáltatási apparátus átírta a szakértői bizottság által készített anyagot, akkor a bizottságnak volt ereje megjelentetni a szakértői munkáját, ezenkívül számtalan fórumon mutatták be az általuk tudományosan elvégzett munkát. Én ezt köszönöm szépen még egyszer most is, és nagyon örülök neki, hogy az ő anyaguk került a tisztelt Ház elé.

Tisztelt Országgyűlés! Bár gondoltam arra, hogy én is mondanék egy-két szót a történeti részről, de úgy ítélem meg, hogy dr. Papcsák Ferenc képviselőtársam olyan részleteibe ment el ennek a kérdésnek az ismertetésében, hogy én itt nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni.

Vitányi képviselő úrral kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy arra az első kísérletre, amire én is utaltam, ő is kitért, és ő is pontosan elhelyezte az új polgári törvénykönyvet a magyar jogrendszerben, amivel mi száz százalékig egyetértünk.

Aztán jött a két szocialista képviselőtársam. Ezt nem tudom anélkül véleményezni, hogy ne hivatkoznék frakcióvezetőm egy korábban, itt a Házban tett nyilatkozatára, amikor Harrach Péter egy szocialista kioktatás után azt a megjegyzést bátorkodott tenni, hogy azért van annak valami bája, amikor a bukott diák korrepetál. Mind a két szocialista képviselőtársunk attól félti a mostani bizottsági anyagot, hogy a kormánypárton lévő képviselők fogják szétszedni. Tisztelettel ismételten szeretnék arra hivatkozni, hogy mielőtt a Ház elé került volna az anyag, a szocialista kormány igazságügyi tárcája átírta azt, de ez nem volt elég, mert amikor ez az átírt anyag a Ház elé került, a szocialista frakció több mint kétszáz módosító indítványt terjesztett elő. Úgyhogy csak megismételni tudom azt, amit Harrach Péter mondott: van abban valami báj, amikor a bukott diák korrepetál. Önök beszélnek! Abban igazuk van, hogy önök tudják, mitől kell félni - önmaguktól.

Most pedig szeretnék kitérni a törvényjavaslatra. A törvényjavaslat tudományos alapon nyugvó és szerintem kifogástalan munka. Egyetlenegy problémánk van, hogy azon kevesek közé tartozunk, akik egy ideológiai alapon álló párt képviselői. Nekünk vannak olyan természetjogi megkötéseink, amelyektől nem tudunk megszabadulni, de nem is akarunk. Ezt a párttagságot valamennyien önként vállaltuk, valamennyien ennek megfelelően akarunk eljárni, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a mentalitás eredményes is legyen. Itt alapvetően a családjogi kérdésekről és az öröklésjogi kérdésekről szeretnék beszélni.

Nagy örömünkre szolgált, hogy alaptörvényünk hitvallásában benne van, hogy "valljuk, az együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet". Ugyancsak az alaptörvényünk Alapvetésének L) cikke mondja ki, hogy "Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját".

A családjogi kérdésekkel kapcsolatban azért mondtam el ezt a bevezetést, mert a felkészülési időben Salamon elnök úr jóvoltából hozzájutottunk Lábady Tamásnak, az előkészítő bizottság egyik professzor tagjának a különvéleményként megfogalmazható könyvéhez. Lábady Tamásról tudni kell, amellett, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára volt, előtte alkotmánybíró volt, majd nyugdíjazásáig a Pécsi Ítélőtábla elnöke volt. Erre Salamon László képviselő úr utalt, de én olyan fontosnak tartom, hogy két bekezdést szeretnék szó szerint felolvasni a tanulmányból: "A család olyan szerepet tölt be az emberi társadalomban, mint a gravitáció a világegyetemben. A gravitáció természeti törvényének megszűnésével a galaktikák széthullanának. Miként a természeti törvényeknek alávetett és azokon alapuló gravitáció természeti összetartozója és mozgatóereje a világegyetemnek, ugyanúgy a család belső törvényei, e törvényeken alapuló rendező elvei tartják össze és viszik előbbre magát a társadalmat. Ezért nemcsak a társadalom jelene, hanem a jövője is a családban található meg. Minden olyan külső állami, hatalmi norma, amely a természet alapvető normáival ellentétben áll, az a gravitáció gyengülését, elerőtlenedését segíti elő, s végső fokon a galaktikák és a társadalom pusztulását."

(11.20)

No, ezt mi, kereszténydemokraták rendkívül fontosnak tartjuk. Salamon képviselő úr utalt Lábady Tamás professzor úrnak az élettársi kapcsolattal kapcsolatos álláspontjára. Itt is szeretnék felolvasni egy bekezdést: "Mindezek a lényegi vonatkozások azonban az élettársi kapcsolatra nem állnak. Az élettársi kapcsolat a nem házasság választása, amely választás alkotmányos alapjogokon van. Mindebből okszerűen következik, hogy az élettársi kapcsolathoz nem fűződhetnek családjogi joghatások."

Tisztelt Országgyűlés! Mi mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy az élettársi kapcsolat rendezése a polgári törvénykönyv keretein belül, de ne a családjogi fejezetben legyen. Mi az élettársi kapcsolatot, ahogyan Lábady Tamás professzor úr is mondja, el tudjuk képzelni a polgári jogi társaságok fejezetben, mint a felek által kötött szerződési forma egyikét. A bejegyzett élettársi kapcsolattal... - mi akkor, amikor a külön törvény elfogadásra kerül, meg a volt polgári törvénykönyvi vita során is, mereven ellenálltunk, és mindent elkövettünk annak érdekében, hogy ne kerüljön be a polgári törvénykönyvbe. Most is ez vezet minket. Tudom, és ezzel tisztában vagyok, hogy a jogrendből a bejegyzett élettársi kapcsolatot kivezetni nem tudjuk, mert hatályos törvény rendelkezik róla, de ugyanakkor azt szeretnénk, hogy a polgári törvénykönyv ne emelje be ezeket a szabályokat kvázi megismételt szabályként. Az ellen meg kifejezetten tiltakozunk, hogy ez az intézkedéssorozat a családjogi törvény keretei közé kerüljön be.

Tisztelettel, ennek az öröklési joggal kapcsolatos vetületéről is szeretnék egypár mondatot mondani. Az élettársi kapcsolat öröklési joggal kapcsolatos rendelkezését még nem is érzem eléggé következetesnek, mert azt mondja, hogy az élettárs - nem a bejegyzett élettárs - csak akkor örököl haszonélvezetet, ha az élettársi kapcsolat 10 esztendeig fennállt. No, most maga a polgári törvénykönyv az élettársi rendszeren belül ismer egy másik jogkeletkeztető tényt is, az egyéves élettársi kapcsolatot, hogyha ebből a kapcsolatból gyermek van. Most nem tudom, nem értem, bár nem szeretném, hogy ez itt legyen az öröklési jog törvényes öröklésről szóló részében, de nem értem ezt a különbséget, hogy itt vajon a gyermekkel rendelkező egyéves kapcsolat miért nem elegendő ahhoz, hogy örököljenek.

No, az öröklési résszel kapcsolatban a kereszténydemokrata álláspont ennél lényegesen egyszerűbb. Mi azt valljuk, hogy tessék szíves lenni az élettársaknak egymás javára végrendelkezni. Semmilyen törvényes öröklési jogot biztosítani nem kívánunk, és nem szeretnénk, s ennek érdekében mi a kellő módosító indítványokat meg is fogjuk tenni. Én tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a kérdéssel tulajdonképpen szembemegyünk a szakértői bizottság munkájával, de én, megértve az ő kötelezettségüket, csupán csak arra hivatkozom, hogy mi a pártunk ideológiai alapokon való politizálása miatt kényszerülünk erre az egyébként önként vállalt lépésre.

Tisztelt Országgyűlés! Mi a törvényjavaslatot, ezt az egy kérdést leszámítva, általános vitára is és mindenféle szempontból tökéletesnek és jónak érezzük. Ezzel a módosítással, ha ezt sikerül keresztülvinni, természetesen valamennyien meg fogjuk szavazni. Én külön örülök annak a kérdésnek, hogy a gazdasági jog bekerül a polgári törvénykönyvbe. Amikor egyetemre jártam, akkor ezt a fogalmat, hogy gazdasági jog, szinte még alig ismertük, a gazdasági társaságokról szó sem volt, és már több mint tízéves ügyvédi gyakorlattal rendelkeztem, amikor egyáltalán megjelentek a gazdasági munkaközösségek meg a gazdasági jog csírái. Tehát ezek mindenféleképpen a mai élet részei. Nem azt akarom mondani, hogy az 1959. évi IV. törvénynek ez egy nagy hibája. Nem hibája, mert akkor ilyenfajta társadalmiviszony-rendezésre nem volt szükség.

Az viszont üdvözlendő a mostani gazdasági jogban, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány által nevetségessé tett kft., amire, ugye, a felelősség csak a kft. vagyona, és a kft. törzstőkéjét levitték 500 ezer forintra, teljesen komolytalanná vált az egész kérdés, úgyhogy én annak örülök, hogy a kezdeti 1 millióból később 3 millió lett, azután 500 ezer lett, és most az új tervezet szerint ez is felemelkedne 3 millió forintra.

Azzal is egyetértek, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok kérdése másfajta rendezést kap, mert azért az komolytalan volt, hogy a betéti társaságok a társaság nevében vagyont szerezhettek és kötelezettséget vállalhattak. Tehát kimondtuk, hogy nem jogi személyek, de felruháztuk őket a jogi személyiséggel járó jogokkal és kötelezettségekkel.

Tisztelettel, még arra az egyre szeretnék kitérni az öröklési jog tekintetében, hogy örömömre szolgál az, hogy a házastársak közös végrendeletére megadja az új törvény is a lehetőséget, sőt precízebben, mint akkor, amikor mi annak idején ezt tanultuk, mert most lehetőség van a magánvégrendeletre, úgy, hogy az egyik fél írja, a házastárs csak a nyilatkozatot írja sajátkezűleg, és az ugyanolyan allográf végrendeletnek minősül, minthogyha az egészet ő írná. Azzal is egyetértek, hogy semmilyen más közösség nem jogosult közös végrendeletet alkotni, kizárólag a házastársak.

Tisztelt Országgyűlés! Rövidebb ideig beszéltem, de azért tettem azt, mert nem akartam a történeti részt és azokat megismételni, amelyeket képviselőtársaim elmondtak. Mondom, mi kizárólag az élettársi kapcsolatnak és a bejegyzett élettársi kapcsolatnak a mai tervezetben lévő helye ellen tiltakozunk. Ezt részben átcsoportosítással, részben a törvényből való kihagyással szeretnénk megoldani. Ezt leszámítva a törvényjavaslatot mindenféleképpen általános vitára és elfogadásra is alkalmasnak tartjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja is jelezte, hogy vezérszónoklatukat két képviselőjük ismerteti a 30 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, aki felszólalását itt, az emelvényen mondja el. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vékás Lajos Professzor Úr! - és mindazok, akik részt vettek az előttünk fekvő polgári törvénykönyvi javaslat munkájában, és mindazon magyar polgárok, akiknek majd a mindennapi életében ez hihetetlen átformáló hatással fog bírni. Szeretném megosztani önökkel azokat a gondolatokat, megfontolásokat, amelyeket a Jobbik Magyarországért Mozgalom az új polgári törvénykönyv vitájában fontosnak tart közölni.

Az első és legfontosabb szó mindenképpen a jogtörténeti jelentőség kihangsúlyozása. Tehát erre már valóban utalások történtek, de nem lehet eléggé értékelni azt, hogy tulajdonképpen a szuverén magyar jogtörténet időszakának az egyik legjelentősebb pillanata előtt állunk, hiszen az előzmények között ugyan megemlítette Papcsák képviselőtársam Werbőczy István Tripartitumát, Hármaskönyvét, amely szokásjog formájában 1848-ig gyakorlatilag hatályban maradt, sőt egyes elemeiben még áthúzódott a második világháború végéig.

(11.30)

Azonban a Magyar Országgyűlés és egyáltalán a törvényhozók számára valahogy mindig előkerült az oktrojálás, előkerült a kötelezés és a saját akaratból és a saját érdekrendszernek való maradéktalan megjelenítés elve háttérbe szorult; a polgári törvénykönyv is ilyen sorsra jutott eddig. Mindezért tehát mi vitathatatlannak tartjuk azt, hogy igenis szükség van egy új törvény alkotására, hiszen lefedi a magánélet, a magánjogi viszonyok legnagyobb részeit, tehát a személyi-vagyoni-családi viszonyokat, kötelmi viszonyokat és azon belül is az emberek mindennapi életét szinte leggyakrabban érintő szerződéses viszonyokat, amelyek terén Magyarországon viszont nagyon komoly problémák vannak.

Vékás professzor úr többször elmondta és inti a jogalkotókat, országgyűlési képviselőket, minket arra, hogy nagyon bízik a képviselők bölcsességében, önmérsékletében. Mi megpróbálunk ezen elv figyelembevételével eljárni, és megfelelő alázattal viseltetni a 13 éves szakmai munka eredményei iránt, amely valóban rendkívül gondos és rendkívül színvonalas munka, a belső összefüggések világosak, és egyáltalán méltók a XXI. századhoz és méltók az előzményekhez is.

Azonban jelentősége és színvonala miatt sem tudjuk természetesen a kritikátlan elfogadás kényszerében érezni magunkat. Úgy gondoljuk, az várható el tőlünk, mint a közel egymillió ember szavazatának felhatalmazását bíró parlamenti párttól, hogy megvizsgáljuk, hogy a magyar társadalom életviszonyai alapján megfelelően szolgálja-e nemzeti közösségünk boldogulását, életét, tud-e hosszú távon rendező elvként működni egy olyan társadalomban, amely rendkívül sok sebből vérzik. Gyenge a jogi tudatosság, és gyakorlat az erőfölényből és tisztességtelen módon történő polgárijogviszony-alakítás. Tehát az egyenrangúság, a felek egymás mellé rendeltségének az elve - ahogy tapasztalják az embermilliók -, a mindennapokban nagyon nagy csorbát szenved. A mindennapi élet tehát folyamatosan cáfolatát adja annak az alapelvnek, amit a polgári jog magasztos elvei rögzítenek.

Ezt a szempontot, hogy tulajdonképpen meg tud-e felelni a polgári törvénykönyv egy, a liberális vadkapitalizmus szárnyai alá került társadalomnak, egy önkényuralmi rendszerből, szocialista rendszerből - ahol az államszocialista rendszer a tulajdon szentségét nem tisztelte, a személy önállóságát, autonómiáját nem tisztelte, az egyesülés, a társulás szabadságát nem tisztelte, és egy ilyen időszakban született az első kodifikált, törvénnyel megerősített törvénykönyv... - utána Magyarország bekerült egy olyan új rendszerbe, amit a mai napig is sokan úgy élnek meg, hogy egy vadkapitalista világban kiszolgáltatottan állnak számtalan olyan jogviszonyban, amelyben senki nem ad nekik eligazítást arra, hogy hogyan tudják megvédeni magukat egy tisztességtelen piaci kikötést tartalmazó szerződéssel szemben akár egy közműszolgáltatótól, akár egy banktól, akár pedig egy hatalmas befolyással rendelkező, külföldi érdekeltségű cégtől.

Tehát ennek a kiváló jogi munkának az elfogadását vagy beillesztését a magyar jogrendszerbe, mi ezt ebből a szempontból szeretnénk megmérni. És bár nagyra becsüljük azokat a példákat, amelyeket a kodifikációs bizottság megemlített - Hollandia, Québec tartomány vagy Portugália -, azért nem tekinthetünk el ettől a körülményrendszertől. Tehát igenis ott született egy új ptk., de ott nem volt rendszerváltozás, nem volt egy ráadásul elmaradt rendszerváltozás, amelyben az előző rendszerbéli befolyások és logikák sok tekintetben megmaradtak.

Sőt, nálunk az történt, és ezzel kell szembemennünk és ennek a mérlegét kell meghúznunk, hogy egy őrült ideológia jegyében felszámolták gyakorlatilag a magántulajdont, elvették a vállalkozás szabadságát, de a rendszerváltozásnak nevezett változás nem hozott igazából minőségi változást, hiszen ahogy említettem, nőtt a kiszolgáltatottság a mindennapi jogügyletek területén - gondoljunk például a garanciális szervizelés rendszerére, amely tulajdonképpen 1990 előtt sokkal hatékonyabban működött -, a jogi kultúra és öntudat nem került fejlesztésre, és egyszerűen rátört egy vadkapitalista rendszer a társadalomra, mely nem volt arra felkészülve. Letarolták a hazai piacokat a külföldi cégek, rablóprivatizáció zajlott, az élet minden területén új típusú diktátorok jelentek meg, ahogy említettem: bankok, közműszolgáltatók, multicégek.

És sok esetben a jogállam paravánjával a hátuk mögött a jogalkotás szolgai módon segítette sok esetben a milliók kiszolgáltatottságának kiszélesedését. Gondoljunk arra, hogy a spontán privatizáció során a kommunista elit gazdasági hatalmának átmentését lehetővé tevő spontán privatizációt tulajdonképpen az 1988-as társasági törvény tette lehetővé, illetve a külföldi tőke jelentős mértékű befolyását is az akkori, még bukás előtt álló szocialista törvényhozók alkották meg.

Tehát számunkra elvárás, hogy ezt a kiszolgáltatott helyzetet, amelyben nemcsak személyek, hanem kis- és középméretű vállalkozások vagy ahogy említette például Jakab István képviselőtársunk, rengeteg gazdálkodó, földtulajdonos úgy él, úgy éli meg, hogy gyakorlatilag számukra a diktátumok elfogadásában nyilvánul meg a szerződés szabadsága... - elfogadás vagy el nem fogadás, ezen kell változtatni.

Mi tehát úgy tesszük föl a kérdést, hogy semmiképpen nem a neoliberális kapitalizmus térhódításának vagy megerősítésének célját látjuk helyesnek, hanem egy sajátos, magyar harmadik utat. Ezen a mércén mérjük a javaslatot, ehhez képest fogjuk megtenni módosító javaslatainkat az egyes könyvekkel kapcsolatban, és ezen módosító javaslatok elfogadásától tesszük függővé az egész törvény elfogadását vagy támogatását.

Mindenképpen szólni kell itt a konkrét előzmények keretében még arról, erről valóban már többen szóltak előttem, de nem kerülhetjük meg azt, hogy az a kodifikációs munka, ami tényleg 1998-ban megindult, nagyon komoly megszakítást nyert, a politika beletenyerelt, beleerőszakolta magát abba a munkába, amit végül is nem tudtak befejezni Vékás Lajos professzor úrék, és heves vita folyt a parlamentben. Akkor még a Jobbik nem volt itt, de emlékszünk, ismerjük ezeket a vitákat, és bizony az út ezen kacskaringóit még jogtörténészek, politológusok fogják elemezni. Többek között a volt köztársasági elnök kétszer is visszaküldte a törvényt, majd az Alkotmánybíróság 51/2010. határozatával a hatályba léptetés szabályait tekintette alkotmányellenesnek, majd pedig elfogadtuk a 2010. év végén a hatálybalépést megakadályozó törvényt. Ezt mi is támogattuk, pontosan azért - és ezt nagyon nagy erényének tartjuk egyébként ennek a javaslatnak -, hogy a kormányzat szakítva az elmúlt évek valóban sajnálatos gyakorlatával, megtette azt, amit meg kell ilyen nagy kódex esetében tenni. A szakma kezébe visszaadta az ügy továbbfolytatását, és így lehetőség nyílott arra, hogy társadalmi vita után végül is a Ház elé kormányzati beleszólás vagy változtatás nélkül került a javaslat.

A rendkívüli terjedelem természetesen nem teszi lehetővé, hogy minden részletet áttekintsünk, ezért majd néhány alapintézményről szeretnék szólni. Külön majd Staudt Gábor képviselőtársam pedig a családi jog, az öröklési jog és a fogyasztóvédelem egyes kérdéseit fogja tárgyalni.

Szerkezeti kérdések körében több vélemény elhangzott már. Mi úgy gondoljuk, hogy a tagolás és a szerkezet rendszere alapvetően elfogadható, osztjuk azonban azon kritikákat, amelyek úgy foglalnak állást, hogy a társasági jog rendszerének a polgári törvénykönyvbe való beemelése aránytalanná teszi a rendszert, tehát egy olyan dinamikusan változó jogterület szabályait emeli be, amely a mindennapi változásoknak sokkal jobban ki van téve. Tehát azt a fajta stabilitást, azt a fajta kiegyensúlyozottságot nem élvezheti, amelyet adott esetben akár az öröklési jogi szabályok vagy a kötelmi szabályok élveznek, vagy akár a dologi jogi szabályok; tehát úgy gondoljuk, hogy ezt meg kel fontolni, hogy megőrizzük ezt a különállást. Természetesen ez nem jelenti a lényegben való egyet nem értést minden feltételek mellett, de azt sem, hogy a mostani új szabályokkal is maradéktalanul egyetértenénk.

Helyes, hogy a kódex nem lépett a teljes kazuisztikus szabályozás útjára. A porosz törvénykönyv esett ebbe a csapdába annak idején, amikor minden élethelyzetet megpróbált szabályozni, ez nyilván elkerülendő volt, és ezt sikerült is megtenni. A családi jog szabályainak a polgári törvénykönyvbe való visszaillesztését viszont tudjuk támogatni, tehát ez a szakma régi követelése volt, ebben a tekintetben tehát nem támasztunk aggályt.

Az egyes könyvek elemzése körében néhány mondatot mindenképpen szólni kell a személyek körében arról, hogy a cselekvőképesség általános hatállyal történő kizárása intézményének megszűnése fontos dolog, és valóban nemzetközi kötelezettségünket is ilyen értelemben teljesíti. Az, hogy konkrét ügycsoportokban lehetséges ez - és bizonyos időn belüli felülvizsgálat -, az mindenképpen egy olyan civilizációs irányba való elmozdulást jelent, ami a kiszolgáltatottságát azon embereknek, akik ilyen helyzetbe kerültek, jelentősen csökkenti, illetve a támogatott döntéshozatal és előzetes jognyilatkozat intézménye is ebbe az irányba hat.

(11.40)

A társasági jog területén kell megnéznünk azt, hogy itt például mik azok a területek, amelyekben ezt a bizonyos mércét - ahogy említettük -, hogy vajon megfelel-e a magyar érdekeknek, tud-e szakítani azzal a kiszolgáltatottságot eredményező liberális vadkapitalista vonallal a javaslat, amely Magyarország életét rendkívül káros módon befolyásolta... - hiszen a szocialista rendszerrel való szakítás nem hozott egy szerves átmenetet, hanem sajnálatos módon egy gyors és megfontolás nélküli átvételre került lényegében a nyugati jogrendszer.

Ebben a körben egyébként itt kell szólni külön az európai jog és a polgári jog szabályainak a viszonyáról. Mi hangsúlyozottan szkeptikusak vagyunk az Európai Unió intézményrendszerével szemben, azt gondoljuk, hogy az elmúlt időszak is bebizonyította, főleg a népszavazás óta eltelt időszak - a népszavazásig minden jelentősebb párt azt mondta, hogy itt tulajdonképpen minden rendben lesz és felemelkedést fog hozni -, ma már látjuk, hogy súlyos válság jellemzi az Európai Uniót. Az integráció igazából jórészt csak ott érvényesül, ahol nem kellene, ahol pedig integrációra lenne szükség, erőteljesebbre akár, ott kevésbé.

Mindazonáltal vannak helyeselhető irányok az európai uniós jogalkotásban, például a fogyasztóvédelem és a tisztességtelen piaci magatartással szembeni fellépés, vagy pedig a jótállás szabályai, ezek helyes, hogy bekerültek. Azonban úgy gondoljuk, méltatlan, hogy ennek a kódexnek a végén odabiggyesztve, egyébként törvényi feltételt nem is kimerítve szerepel egy ilyen csonka felsorolás arról, hogy milyen uniós irányelveknek való megfelelést tartalmaz. Szerintem sokkal méltóbb lenne, ha ezt egy külön jogszabályban jeleznénk, de nem látjuk szükségesnek, hogy ez itt megjelenjen.

A liberális vadkapitalizmus vadhajtásai elleni fellépés keretében nézzük meg, hogy a társaságok körében vajon elég megoldást jelent-e az, hogy 3 millió forintra emelkedik, mondjuk, egy gazdasági társaság, egy kft. törzstőkéje. Határozott válaszunk az, hogy nem. Tehát itt újra kell gondolni a rendszert, mégpedig úgy, hogy azt a fajta tisztességtelen, csalárd magatartás-sorozatot, amely jellemez sajnos tömegesen olyan vállalkozásokat, amik tulajdonképpen abból élnek, hogy ez a korlátolt felelősség valójában felelőtlenséget jelent, úgy gondoljuk, hogy a valódi fedezet és a valódi felelősség megteremtését a konszernjogi szabályok még szigorúbbá tételével kell megoldani. Hiszen most is teljes felelősséggel tartozik az, aki mondjuk, visszaél egy társaság korlátlan felelősségével, tehát úgy köt szerződést, tudja jól, hogy úgy rendel meg nagyon nagy volumenű építési munkát vagy áruszolgáltatást, amelyről tudja, hogy nem fogja megfizetni. Majd pedig, ha mégis bíróság elé kerül az ő háttérfelelőssége mint tulajdonos és ügyvezető, akkor a bírói gyakorlat elég gyakran megbicsaklik és nem szankcionálja, tehát nem érvényesül a teljes felelősség szabálya. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezt sokkal erőteljesebbé kell tenni.

Az, hogy felszámolás alá kerülő cég vezetője három évvel az ilyen esemény után már céget vezethet, úgy gondoljuk, szintén nem jó, tehát jelentősebb időtartamú eltiltást látnánk szükségesnek, legalább tíz évet, és minimálisan a más társaságokban álló részesedéseinek nyilvánosságra hozatalát, hiszen itt olyan közérdekről van szó, amely elkerülhetetlenné teszi ennek az érdeknek, az ilyen típusú csalárd magatartásnak a nyilvánosságra hozatalát.

Áttérve most itt a következő könyvre, tehát a kötelmi jog világába, mindenképpen szintén sokkal radikálisabb változás kell, sokkal erősebb garanciák kellenek a fogyasztói kiszolgáltatottság megszüntetése érdekében az általános szerződési feltételekkel szemben. Nagyon helyeselhető irányokat tartalmaz a javaslat, igen szélesre húzza a tisztességtelen kikötések körét, és még az is nagyon jó, hogy közérdekű keresettel támadható, vagy a megtámadási jogot kizárja. De például el kellene gondolkozni a szerződések megtámadása egyéves időtartamának akár a kétévesre történő emeléséről, hiszen sok esetben egy év után derülnek ki olyan jellegű megtévesztési elemek, amelyek miatt egy fogyasztó csak később kerülhet abba a helyzetbe, hogy megvédje jogos érdekeit.

Érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy a közvagyont érintő ügyben lényegében minden polgár mint tulajdonostárs kaphassa meg a szerződés érvénytelensége megállapítási jogosultságát. Itt a jogos érdek vagy jogi érdek igazolásával a jelenlegi szabályozás keretei között nagyon sokan elesnek ettől a lehetőségtől, olyanok, akik egyébként szívügyüknek tekintik a közvagyon megvédését.

Fontos erénye azonban a javaslatnak az, hogy a kellékszavatossági szabályokban az elévülést egy évre emeli fel, illetve egyáltalán a fogyasztói érdekvédelmet a kellékszavatosság és a jótállás szabályai körében erősíti.

Mindenképpen az is nagy erénye a javaslatnak, hogy semmisnek nyilvánítja az előtörlesztést tiltó szerződéses rendelkezést fogyasztó és vállalkozás között. Mint ahogy emlékszünk, a devizaadósság előidézése körében a bankok lényegében ez a rendszert alkalmazták, vagy olyan kapcsolódó kötelmekkel láncolták rabszolgaságba a hitelfelvevőket, amely őket a mai napig egy feloldatlan, megoldatlan problémába taszította.

Aggodalmas viszont a szerződéses jogok átruházásának intézménye, ez a csalárd vállalkozások mozgásterét növelheti. Ugyanígy a bizalmi vagyonkezelési szerződés is alkalmat adhat arra, hogy kellő védelem és garanciarendszer híján kiszolgáltatott emberek vagyonát tömegesen erre szakosodott vállalkozások megszerezzék.

Osztjuk több tekintetben Jobbágyi Gábor professzor úr kritikai megjegyzéseit a kötelmi különös rész egyes új szerződési elemeivel kapcsolatban. Helyes egyébként és jónak tartjuk mi is, hogy a fizetési megbízás, vagyonkezelés, franchise, lízing, faktoring, új típusú szerződések bekerültek, azonban például akár a faktoringszerződésnél utalnunk kell rá, hogy rendkívül veszélyes területről van szó, tehát a magyar vállalkozások az ismert körbetartozás miatt kényszerhelyzetben teljesen kiszolgáltatott diktátumok elszenvedői lesznek, tehát nagyon fontos, hogy a szabályozást még csiszoltabbá tegyük.

A hátralévő rövid időben most már csak inkább gondolatjelesen vetném föl az üzleti titok kérdéskörének a meghatározását, amely aggályos. A jelenlegi szabályozáshoz képest a közvagyon körébe tartozó adatok és információk köznyilvánosságtól való elzárására nyit lehetőséget, ezt semmiképpen nem támogatjuk.

Támogatjuk viszont a személyek védelme körében a sérelemdíj intézményét. Ez, úgy gondoljuk, hogy végre áttörheti azt a bírói gyakorlatot, amely Magyarországon oda vezetett, hogy a személyeknek valójában nincs igazi értékük. Legyen akár egy személyes szabadság megsértése egy hatóság részéről egy jogellenes fogva tartással, legyen szó egy jó hírnév megsértési ügyről, képtelenség az, hogy egy aránytalanul csekély összeggel kell megelégedni a jogsértetteknek. Nagyon fontos, hogy a szabályozásban viszont úgy alakítjuk a szabályokat végső soron, hogy ne adjon lehetőséget arra, hogy a köztudomású tényként való elismerésen túl ne lehessen bizonyítani a valós károk valós mértékét, nyilván az egyébként elvárható vagy bekövetkező kár mértékéhez képest.

Van itt még rengeteg probléma a tulajdonjog területén, például a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges a közös tulajdon használatba adásához. Száz fő fölött kritikus helyzetek alakulnak ki, itt az osztatlan közös tulajdonú földterületek, vagy éppen közösségek, tulajdonosi közösségek életét ez rendkívüli módon megnehezíti.

Amire még mindenképpen utalnék a végén, az az, hogy a hatálybalépéssel kapcsolatos szabályoknál elengedhetetlen annak a gondos megvalósítása, hogy mind a bírói gyakorlat, mind pedig a jogalkalmazók teljes köre és a polgárok leginkább, akiket érint ez, teljesen nyilvánvalóan megismerjék az új szabályokat, és képesek legyenek arra, hogy érdekeiket megvédjék, mert egy tisztességes társadalomban, ahol az egyén megfelelő méltósággal és megfelelő védelemmel kell rendelkezzen és autonómiával, nem maradhat fönn az a kiszolgáltatottság, amely jelenleg a magyar embereket a mindennapi magánjogi viszonyokban jellemzi.

Mi ehhez képest fogjuk tehát a végső támogató nyilatkozatunkat megadni, de mindenesetre ezúton is még egyszer köszönjük a kodifikátoroknak a kitűnő munkát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoklatát itt, az emelvényen Staudt Gábor képviselő úr folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Bár megtette Gaudi képviselőtársam, de én is meg szeretném köszönni a kodifikációs bizottságnak és Vékás Lajos professzor úrnak azt a munkát, amit az előttünk lévő tervezetbe belefektettek. Ennek köszönhető, hogy koherens egészet, egy - egyébként a részletes indoklását olvasva is - tudományos munkát kaphattunk kézbe.

(11.50)

Ami azért is külön jó, és még pluszban örülünk neki, hogy a kormányzat sem nyúlt bele, tehát a módosító javaslataikat ők is ugyanúgy meg fogják tenni; ugye, az előző ciklusban ez nem így történt, ez azért fontos dolog, és ezt is meg szeretnénk köszönni.

Ennek ellenére vannak olyan részek, amelyeket kritikával kell illetni, és nem a jogtudomány szempontjai vagy a kidolgozatlanság okán, hanem egészen egyszerűen azért, mert vannak olyan részek, például a családjogi részben, amelyek politikai, világnézeti döntéseket igényelnek, és az ezekben való döntés nem függ össze egyébként a tervezet kidolgozottságával. Nagyon örülünk annak is, hogy a bírói gyakorlat beemelésre került a tervezetbe.

A magam részéről viszont a zárórendelkezések között, a jogszabály-meghatározásnál az EU általános hatályú, közvetlenül alkalmazható aktusait túlzásnak érzem, hiszen amelyek egyébként is alkalmazandók, azok részéről ezt fölösleges beemelni, viszont a Ptk. rendszerét lerontja. Szerintem túlságosan felerősíti ezeket a szabályokat, amelyek adott esetben egyébként alkalmazandók. És ugyanúgy, ahogy Gaudi képviselőtársam mondta, nem emelnénk be a zárórendelkezések közé azokat az EU-irányelveket, amelyeknek megfelel a javaslat, hiszen a jogalkotásról szóló törvény egyébként tartalmi kritériumként határozza meg az irányelveknek való megfelelést. A felsorolás azért sem szerencsés, mert ha ezek módosulnak vagy új irányelvek kerülnek bevezetésre, akkor az egész kódexet kell módosítani. Örültünk volna, ha a választottbírósági eljárás benne marad alternatívaként a Ptk.-ban, bár elfogadom az indokolást, hogy ez ugyanúgy a magyar jogrend része marad, viszont fontos lenne ezt nyomatékosítani és a Ptk.-ba is beemelni.

A fogyasztóvédelem területén, ami az embereket talán a legjobban, legnagyobb mértékben érinti, a fogyasztó fogalmánál, bár erről már korábban vitatkoztunk itt az Országgyűlésben, bizottság előtt is, én azt, hogy csak személyekre van leszűkítve, nem tartom jónak. Mert egy kisvállalkozás vagy mikrovállalkozás, de sok esetben még a közepes méretű vállalkozások tekintetében is, amikor például ők egy közüzemi szerződést kötnek, bizony fogyasztók, és az erőfölény tekintetében, mondjuk, egy szolgáltató legalább annyira föléjük tornyosul, mint egy magánszemély fölé. Tehát a fogyasztónak ez a fogalommeghatározása, bár, ahogy mondtam, erről korábban vita volt az Országgyűlésben, nem jó, és ez ellen szeretnénk tenni, hogy ez megváltozzon.

Ez egyébként azért is fájó, mert a fogyasztási szerződések köréből is ki lesz rekesztve így nagyon sok, például mikrovállalkozás, akiknek szükségük lenne erre a védelemre. Például a fogyasztóval szembeni többletkövetelés külön tájékoztatás és kifejezett elfogadás után válik a szerződés részévé, ráadásul csak a fogyasztói szerződésekre vonatkozik, másrészt nem értjük, hogy hogyan lehetne mondjuk, egy fő kötelezettségen túl, akár kifejezett hozzájárulással is még pluszpénzt kérni egy vállalkozástól. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok esetben tulajdonképpen bármit alá lehet írni a fogyasztókkal, és hiába van egy pluszkikötés, ők ezt gyakran akkor veszik észre, amikor pluszkötelezettségeik keletkeznek. Azt jónak tartjuk, hogy a fogyasztó egyes szavatossági jogokat a gyártóval és a forgalmazóval szemben is érvényesíthet, és a szürke- és feketelista beemelése is időszerű volt. Ez ugye, a tisztességtelen, az ellenkező bizonyításáig tisztességtelen kikötéseket jelenti fogyasztói szerződésekben. Ugyanúgy a közérdekű kereset indítására jogosultak beemelése is elfogadható és maximálisan támogatandó kidolgozás és megoldás.

Az viszont szerintem problémákat vet fel, hogy csak fogyasztó és vállalkozó közötti szerződések esetében tiltja a javaslat az előtörlesztés kikötését. Itt is megengedi a közvetlen költségek felszámítását. Ez arra fog vezetni, bankoknál láthattuk nagyon sok esetben, hogy mindenféle extra költséget megpróbáltak felszámolni akkor, amikor valaki visszafizette volna a tartozását. Ez eddig is, úgy, hogy a Ptk. tiltotta, sajnos megtehető volt, a gyakorlat azt bizonyította, hogy erre sor is került. Ha ebből kivesszük a kisvállalkozásokat, mikrovállalkozásokat, mindenkit, aki nem természetes személy, akkor eleve nem kapunk kedvező helyzetet. De még a természetes személyek esetén is a közvetlen költségeket fel lehet számolni, hogy mi a közvetlen költség, tulajdonképpen nehezen eldönthető, és jogvitákra adhat okot. Attól tartok, hogy a pénzügyi szektor például ki fogja használni ezt a lehetőséget, és élni fog azzal, hogy pluszsarcokat szedjen be az emberektől.

Az idő rövidsége folytán nagyon gyorsan a családjogi részről szeretnék beszélni. Mi úgy gondoljuk, hogy a család legfontosabb szerepe az utódok felnevelése és a megfelelő számú utód születése, az ő védelmük áll a központban. Az élettársi kapcsolat szabályozása, ahogy elhangzott előttem, néhol problémákat vethet fel. Mi úgy gondoljuk, hogy a védelem, és Lábady professzorral egyetértünk ebben a tekintetben, az extra védelem abban az esetben kellene hogy megillesse az élettársakat, ha már gyermek született abból a kapcsolatból. Sok esetben be kell látni, hogy az, hogy valaki élettársi kapcsolatban él, tudatos választás eredménye. Nekik meglenne sok esetben a lehetőségük a házasságkötésre, de sok esetben nem is szeretnék, ha kötelezettségeik állnának fenn ebből a kapcsolatból. Hiszen akkor házasságot kötnének, vagy az öröklési jogi szempontból, mondjuk, végrendelkeznének. Erre eddig is lehetőségük volt, ezt meg tudták tenni.

Úgy érzem, és úgy gondoljuk, hogy a jognak a gyermekeket kellene védenie. Azt viszont, hogy a családra vonatkozó részekben kerül elhelyezésre az azonos neműek kapcsolata, egészen egyszerűen elfogadhatatlannak tartjuk. Nem tekintjük őket családnak. Túlzónak tartjuk azt is, hogy a törvény tulajdonképpen a családok, a házasság rangjára szeretné emelni, ami az öröklési jogot és egyéb jogkövetkezményeket illeti, az azonos neműek élettársi kapcsolatát. Annál is inkább, mert ezekben az esetekben, mivel gyermek általában nem származik ebből a kapcsolatból, tulajdonképpen még az öröklési szempontból jobb helyzetbe is kerülnek, mint a házastársak, hiszen a túlélő házastárs biztos lehet benne, hogy mindent örököl.

Nem tartjuk jónak, hogy az apai elismerő nyilatkozat esetében is a bírósági kijelölés megelőzheti az apai elismerő nyilatkozatot. Tehát nem a gyermek érdekét szolgálja az, hogy ha valaki őt gyermekének ismerné el, a bíróság úgymond erőszakkal másra rákényszerítse az apaságot. A házasság intézményénél, bár erre remélhetőleg lehetőség lesz, hogy részletesebben kifejtsük, sok esetben az, hogy a megkötésénél egyszerűsödnek a szabályok, a 30 napos bejelentési határidőt nem kellene a javaslat szerint betartani, talán nem kellően tenné megfontolttá a házasság megkötését. Azon már viszont elgondolkodnánk, hogy mondjuk, a házasság felbontásánál a vagyonjogi kérdések tisztázását egy házassági bontóperben mennyire kellene kötelezően belevenni. A javaslat azt tartalmazza, hogy vagyonjogi kérdésekben ne kelljen megállapodni. Ez bizonyos esetekben talán könnyítené a házasságok megkötését is, ha úgy éreznék, hogy nem olyan problematikus adott esetben az elválás. De ez még egy kérdés, amit tisztázni kell.

Illetve a végén, mert látom, hogy lejárt az időm, még a durva hálátlanság kategóriája az öröklési jogból mit kitagadási ok. Itt azokat az utalásokat, amelyek a bírói gyakorlatra utalnak, és van egyébként a törvényben több helyen is ilyen, jobban kidolgozandónak tartjuk, hiszen nem lehet minden fogalommeghatározást a bírói gyakorlatra bízni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Schiffer András képviselő úr, aki felszólalását szintén az emelvényen mondja el. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

(12.00)

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Professzor Úr! Ez a pillanat két szempontból is kivételes: egyrészt a Magyar Országgyűlés nem túl gyakran szokott magánjogi kódexet tárgyalni, főleg olyat, amelyik vélhetően hamarosan hatályba is lép, és kivételes a pillanat azért is, mert az elmúlt években, és bátran mondhatom: az elmúlt napokban sem nagyon volt példa arra, hogy egy logikájában ennyire összeszedett, illetve kimunkált kodifikált szöveg kerüljön a Tisztelt Ház asztalára. Mondom ezt azzal együtt is, hogy természetesen a tartalmát, irányait illetően az LMP frakciója egyáltalán nem kritikátlan az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben, de szeretném még egyszer aláhúzni a pillanat ünnepélyességét abban a tekintetben, hogy végre egy kormány által benyújtott előterjesztéssel van dolgunk.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A törvényjavaslat általános indokolásából is kiderül az, hogy az új polgári törvénykönyvet az tette szükségessé tulajdonképpen már 20 évvel ezelőtt, hogy a rendszerváltás folytán alapvetően megváltoztak azok a társadalmi és gazdasági viszonyok, amikre a magánjognak, a civilisztikának reagálnia kell. Szeretném hozzátenni, hogy bár az '59. évi IV. törvényt rengeteg alkalommal módosította az Országgyűlés az elmúlt 20-25 évben, mégis komoly tehertétele az elmúlt negyedszázad gazdaság- és társadalomfejlődésének, hogy a magánjogi kódex filozófiájában nem követte le az alapvető társadalmi, gazdasági változásokat, és ehhez szeretném hozzátenni, hogy nemcsak a hazai gazdasági és társadalmi változásokat, hanem azt sem, ami egyébként a globalizáció következményeként szintén kényszerűen hárul Magyarországra. Egy olyan helyzetben vált szükségessé a magánjog újrakodifikálása a '90-es évek elején, amikor Magyarországon bekövetkezett egy rendszerváltás, bekövetkezett egy olyan rendszerváltás, aminek folytán a korábbi állami tulajdonú, állami tulajdonra épülő államszocialista rendszert egy piacgazdasági modell váltotta fel, de ennek szomorú kísérőjelensége volt az, hogy '89-90 tájékán és az azt követő években nagyon gyakran pontosan a magánjog köpönyege mögé bújva fosztották ki ezt az országot, fosztották meg a közösségeket alapvető javaiktól.

Üdvözlendő az, hogy maga a törvényjavaslat általános indokolása kiemeli, hogy a törvényt Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. Kevés ilyen törvényjavaslatot, törvényjavaslat-indokolást olvastunk az elmúlt években. Ugyanakkor az LMP számára problematikus az a megoldás, hogy ez a magánjogi kódex magába foglalja a társasági jog alapvető szabályait. Elevenítsük fel, hogy a vadkapitalizmus hajnalán, 1988-ban született meg az első társasági törvény, a '88. évi VI. törvény, azt követte az újkapitalizmus első társasági törvénye, a '97. évi CXLIV. törvény, majd pedig a 2006. évi VI. törvény. Gyakorlatilag a negyedik társasági jogi kódex fog hatályba lépni 25 éven belül. Az LMP nyáron beterjesztett már a parlamentnek egy kiszámíthatósági törvényjavaslatot.

Az a meggyőződésünk, hogy Magyarországon akkor fogják magukat biztonságban érezni az emberek, akkor fogják magukat biztonságban érezni a vállalkozók, hogyha az alapvető gazdasági viszonyok kiszámíthatóak, előreláthatóak. Mi azt javasoltuk, hogy bizonyos alapvető fontosságú törvényekhez, így például a magánjogi kódexhez se lehessen egy éven belül többször hozzányúlni, illetve hogy ezek a változások áttekinthetőek legyenek minden esetben, de természetesen a kiszámíthatóság követelménye azt is magába rejti, hogy lehetőleg ne ötévente lépjen hatályba egy új társasági jogi, cégjogi, magánjogi szabályozás. És osztom azokat az aggályokat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim már megfogalmaztak, hogy hiába jó minőségileg az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha a frakciókormányzás égisze alatt előre látható az, hogy különböző politikai szándékok módosító javaslatok formájában fogják szétbombázni ezt a törvényjavaslatot. Rubovszky képviselőtársamnak mondanám, hogy ugyan nagyon frappánsan visszavágott a szocialistáknak, hogy a hatályba nem lépett 2009-es Ptk.-t ők 200 módosító javaslattal zilálták szét, csakhogy abba kellene hagyni azt, hogy a jelenlegi hatalom a korábbi hatalom bűneivel próbál takarózni. Az, hogy az elmúlt ciklusban nem tisztelték a magánjog szövetét, nem ad felhatalmazást arra, hogy a frakciókormányzás inkoherens, össze nem függő javaslatokkal zilálja szét a jelenlegi magánkódex tervezetét.

Szeretnék elöljáróban még néhány szót szólni a polgári jog alapelveiről, ha úgy tetszik, az Első könyv tartalmáról. Továbbra is fontosnak tartanánk azt, hogy a magánjogi kódex elején szerepeljen a rendeltetésszerű joggyakorlás előírása, illetve a kölcsönös együttműködés kötelezettsége. Úgy véljük, hogy a magánjogi kódex élén minden olyan alapelvnek szerepelnie kell kifejezett, explicit módon, amelynek át kell hatnia a magánjogi viszonyokat, tehát a személyek különböző személyes és vagyoni viszonyait egyaránt, akár jogi személyek, akár természetes személyek kapcsolatairól van szó. Külön szeretném hangsúlyozni a kölcsönös együttműködés elvét, ami egy olyan társadalomban, amely az elmúlt évtizedek során alapvetően veszítette el közösségeit, illetve atomizálódott, különösen fontos hangsúlyozni a magánjogi viszonyokban a kölcsönös együttműködés kötelezettségét, nem csak a szerződéses kapcsolatokban, például a szomszédjog területén is. És szeretnénk viszontlátni a magánjogi kódex élén a tulajdon, egész pontosan a szerzett jogok védelmét, hiszen ma Magyarországon az elmúlt két év törvénykezése után túlságosan sok ember érzi úgy, hogy alapvető javai, megszerzett jogai nem lehetnek biztonságban. És az LMP számára talán a legfontosabb magánjogi alapelv, amit szeretnénk látni az Első könyvben, az a méltányosság zsinórmértéke. Szeretnénk, hogyha a magánjogi viszonyokon átsugározna a méltányosság elve, illetve a méltányosság követelménye akár családjogi, öröklési jogi viszonyokról van szó, akár kötelmi jogi kapcsolatokról vagy a cégek belső életéről.

Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika képviselőcsoportja nevében én alapvetően azt szeretném sorra venni, hogy melyek azok a magánjogi érdekek, amelyeket ma nézetünk, meggyőződésünk szerint a XXI. század Magyarországán egy magánjogi kódexnek védenie kell. Milyen magánjogi kódex alkalmas arra, hogy az ökoszociális piacgazdaság követelményeinek megfelelően védje a személyek különböző személyes, illetve vagyoni jogait? Mi egy olyan magánjogi kódex mellett tudjuk letenni a voksunkat, amely az ökoszociális piacgazdaság és nem a kaszárnyakapitalizmus követelményeinek megfelelően védi a személyek vagyoni és személyes jogait. Akkor, amikor egy magánjogi kódexet tárgyalni kezd a Magyar Országgyűlés, tekintettel kell lenni arra is, hogy az a liberális, neoliberális fikció, amire a polgári jogi szabályokat megalkották a rendszerváltás hajnalán, a múlté. Tekintettel kell lenni arra, hogy világszerte befellegzett annak a szabadkereskedelmi modellnek, amelyet oly sokan csodáltak 20-25 évvel ezelőtt. Ma egy olyan világban élünk, ahol a globalizációnak a szabadkereskedelmi modellje bukásra van ítélve, de egyben ez a modell alapvetően fenyegeti a természeti erőforrásokat, fenyegeti az egyes embereknek az alapvető életfeltételekhez fűződő jogait.

Tisztelt Országgyűlés! Az LMP öt alapvető érdeknek a védelmét várja el a XXI. század Magyarországán egy magánjogi kódextől. Azért öt érdeket tudunk azonosítani, mert tekintetbe vesszük egyrészt azt, hogy a szabadkereskedelmi modell bukásával milyen kényszerek alatt kell Magyarországon a magánjogi kapcsolatokat alakítani, tekintetbe kell vennünk a természeti erőforrások végességét, figyelemmel kell lenni arra, hogy a XXI. század tragédiái hogyan világítottak rá arra, hogy ha az emberi méltóságot nem védi kellőképpen a magánjog, az milyen következményekkel jár, végezetül itt, Magyarországon tekintettel kell lennünk arra, hogy az újkapitalizmus milyen mértékben szakította ketté a gazdaságot, és hozta gyakran behozhatatlan hátrányba a hazai kis- és középvállalkozásokat, családi gazdaságokat.

Az öt érdek, ami az LMP számára kiemelten fontos, az egyrészt a méltóság, az emberi méltóság védelme; a közösségek védelme az oligarchákkal szemben, tehát az üvegzsebszabályok érvényesítése egyrészt a köztulajdon területén, de általában a gazdasági kapcsolatokban; a hazai kis- és középvállalkozások, kistermelők, beszállítók védelme; a fogyasztók védelme; a természeti erőforrások, illetve a jövő generációk érdekeinek a védelme.

(12.10)

A méltóság védelme, az emberi méltóság védelme tekintetében első lépésben szeretnék néhány szót szólni a személyhez fűződő jogokról, egész pontosan, a kódex nyelvezetét használva, a személyiségi jogokról szóló fejezetről. Alapvető vitánk azzal van, hogy attól, merthogy bizonyos jogokat felsorolnak más közjogi törvények vagy éppen maga az alaptörvény, ettől még ezekről kifejezetten a személyek védelme kapcsán a magánjogi kódexnek meg kell emlékeznie. Kell a párhuzamos védelem az emberi méltóságnak, főként, ha az emberi méltóságot maga az indoklás anyajogként azonosítja, figyelemmel a töretlen alkotmánybírósági gyakorlatra. S azért is kell magánjogi kódexben nevesíteni az egyes személyiségi jogokat, mert a párhuzamos védelem felel meg annak az alkotmánybírósági követelménynek, hogy különböző jogsértések kapcsán a különböző jogági eszközöket kell arányosan alkalmazni.

Az LMP ezért kezdeményezi, hogy egyrészt a személyiségi jogi fejezet élén kapjon helyet az emberi méltósághoz fűződő jog, nevesítsük az információs önrendelkezéshez való jogot, tehát az adatvédelmi jogok sérelménél is legyenek kifejezetten polgári jogi eszközök az emberek kezében, és különösen fontosnak ítéljük ezt a jogot akkor, amikor a magánszféra veszélyeztetettsége a mai világban különösen nagy.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor az emberi méltóság védelmére kívánunk keresni polgári jogi eszközöket, akkor kiemelt figyelmet kell fordítanunk azokra a társadalmi csoportokra, amelyek érdekérvényesítő képessége a leggyengébb. Az, hogy egy országban, egy demokráciában milyen erős a jogrend, illetve milyen erős a demokratikus elkötelezettség, az leginkább abban mutatkozik meg, hogy egyébként a köz hogyan viszonyul a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi csoportokhoz.

Ma Magyarországon több mint 31 ezer honfitársunk áll kizáró gondnokság alatt, és több mint 22 ezer honfitársunk áll korlátozó gondnokság alatt. Ezt azért fontos elmondani, mert bár a Ptk. tervezete több tekintetben alapvető és progresszív fordulatot jelent a hatályos Ptk.-hoz képest, mégsem követi minden tekintetben a hatályba nem lépett 2009-es Ptk.-tervezet majdhogynem forradalmi újítását, ami humanizálná a korlátozó, illetve kizáró gondnokság alatt élő embertársaink alapvető viszonyait. A Lehet Más a Politika abból indul ki, hogy akkor, amikor a cselekvőképességi szabályokhoz nyúlunk hozzá, első helyen tekintettel kell lennünk a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, előttem már idézett ENSZ-egyezmény 12. cikkelyére, amely rögzíti, hogy a fogyatékossággal élő állampolgárok számára biztosítani kell azt a jogot, hogy cselekvőképességüket másokkal azonos alapon gyakorolják. Az az alapvető problémánk, hogy addig, amíg létezik a teljes korlátozás intézménye, és legfeljebb ennek a felülvizsgálatára egy nevetségesen hosszú idő, tíz év elteltével kerülhet sor, alapvető humanizálásról ezen a téren nem beszélhetünk.

Kifogásoljuk azt, hogy a támogatott döntéshozatal jelenleg nem valódi alternatívája a helyettes döntéshozatalnak a törvénytervezet szerint. A támogatott döntéshozatalnak egy részletesebb kidolgozását szeretnénk elérni. Erre vonatkozóan szeretnénk benyújtani javaslatokat. A támogatott döntéshozatal nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek e jogintézményt a gondnokság tényleges alternatívájává avatnák. A tervezetben ugyanis a támogatott döntéshozatal nem a gondnokság alá helyezés alternatívája, azzal szemben semmilyen elsőbbséget nem élvez.

Szeretnénk utalni arra is, hogy számunkra az elfogadható, ha a támogatót a fogyatékos személy választja ki, ezért akár az is lehetséges a jogszabálytervezet alapján, és ezt kifogásoljuk, hogy a gyámhivatal a fogyatékos személy választását nem veszi figyelembe. Mi azt szeretnénk, hogy minden egyes esetben a fogyatékos személyek választását, kéréseit tekintetbe kelljen venni, és erre elvi előírást tartalmazzon a magánjogi kódex.

Régi probléma a gondnokoltak, az egész gondnoksági rendszer kapcsán, hogy a magánjogi szabályok nem tartalmaznak semmiféle előírást arra, hogy a gondnok maximálisan hány gondnokolt gondját viselheti, illetve maximum milyen földrajzi távolságra helyezkedhet el a gondnokolttól. Ez azért lényeges probléma, mert praktikusan illuzórikussá teszi, nem engedi kiteljesedni a jelenlegi gondnoki intézményt sem.

Fontos az, hogy az emberi méltóságot védjük a különböző családi és öröklési jogi viszonyokban. Szemben Rubovszky képviselőtársammal, én kifejezetten üdvözlöm azt, hogy a családjogi könyvben került végre elhelyezésre az élettársi kapcsolatok szabályozása.

Ugyanakkor, ha védjük a személyek emberi méltóságát, ha elkötelezettek vagyunk abban, hogy ebben a politikai közösségben valamennyien egyenjogúak vagyunk, akkor nem vitathatjuk el az élettársak örökbefogadási jogát akkor, amikor az egyik élettárs vér szerinti gyermekének az örökbe fogadhatóságáról van szó. Tessék belegondolni, világnézeti különbségektől függetlenül, hogy milyen tragédiához vezet az, amikor akár egy azonos nemű, akár egy külön nemű élettársi kapcsolatban az egyik szülő vér szerinti gyerekét ketten nevelik, aztán a pár egyik tagja meghal, és nincs lehetőség arra, hogy megfelelő, szeretetteljes kapcsolatban a gyermek érdekei élvezzenek elsőbbséget.

Kifogásoljuk továbbá azt, hogy az örökbefogadást a törvényjavaslat a közügyektől való eltiltás esetében azonnal kizárja, tehát a közügyekre méltatlanság egyben az örökbefogadás intézményéből is történő kizárást jelent; és nem értjük azt, hogy miért kell az örökbefogadhatósági korhatárt 18 évről 25 évre emelni.

Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 20-25 év tanulságai rávilágítanak arra, hogy egy olyan magánjogi szabályozásra van szükség Magyarországon, ahol nem lehet a magánjog köpönyege mögé bújva szabadon garázdálkodni a közvagyonnal, a közösség pénzeivel. Éppen ezért tartjuk elfogadhatatlannak azt, hogy a törvényjavaslat úgy veszi ki a 2003-as üvegzsebszabályt a polgári törvénykönyv tervezetéből, hogy a nemzeti cinizmus rendszere nem terjesztett be olyan javaslatot, amelyik az üvegzsebszabályt egy másik törvénykönyvbe illesztené be. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy ha az új Ptk. hatályba lép, akkor egyetlen önkormányzat, egyetlen kormányzati szerv szerződéseibe se tekinthet bele senki.

Problémás a Lehet Más a Politika számára az is, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok alapjául szolgáló iratokba kizárólag jogérvényesítés, illetve kötelezettség teljesítése érdekében lehet betekinteni. Mi a helyzet a lakásmaffiák garázdálkodásával? Mi a helyzet akkor, amikor az ingatlan-nyilvántartást használják fel a közvagyon, közpénzek eltüntetésére? Hogyan fog működni a tényfeltárás? Hogyan lehet a jogsértő ügyleteket leleplezni?

Az LMP szeretne továbblépni az off-shore lovagok elleni harcban, éppen ezért kezdeményezzük azt, hogy már a magánjogi kódex is találjon megoldást arra, hogy a magáncégek közötti kapcsolatokban is az off-shore tulajdonost meg kelljen nevezni, illetve el lehessen jutni minden esetben a magáncégek mögötti természetes személyekig.

Tisztelt Országgyűlés! 2010 decemberében Scheiring Gábor képviselőtársammal javaslatot terjesztettünk elő a Gt. módosítására annak érdekében, hogy a szétválási szerződésekkel ne kelljen kibújni különböző közösségi kötelezettségek alól. Ma a magánjogi kódex idevágó tervezete erre nem nyújt megoldást. Továbbra is az a helyzet, hogy ha egy céget megbírságol, mondjuk, a környezetvédelmi hatóság vagy az ÁNTSZ, akkor simán egy szétválással a különböző tilalmak, illetve kötelezések alól ki lehet bújni.

Az LMP számára kiemelten fontos, hogy az újkapitalizmus, a globalizáció viszonyai között a magánjog kellő védelmet adjon a fogyasztóknak. Nem ad ez a magánjogi kódex többletvédelmet az uniós előírásokhoz képest. Én is szeretném megerősíteni azt, hogy nem elfogadható számunkra, hogy a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre szűkíti ez a törvényjavaslat.

(12.20)

Egy olyan országban, egy olyan gazdaságban, ahol tömeges a kényszervállalkozás, tömegesen alkottak családok, magánemberek kényszervállalkozásokat, a különböző kényszervállalkozásoknak, mondjuk, egy mobilcéggel vagy egy közműcéggel kötött szerződését kivonni a fogyasztóvédelem alól, ez praktikusan kiüresíti a fogyasztóvédelmi jogot.

Szeretnék utalni arra, hogy a jótállás szabályait a törvénykönyv nem határozza meg kellően kimerítően, és addig, amíg nincsenek meghatározva a jótállás feltételei, gyakorlatilag ezt a jogintézményt is ki lehet üresíteni. Szeretnénk, ha pontos leírást kapna, hogy a jótállás keretében mire köteles a gyártó cég a fogyasztóval szemben, és szeretnénk azt is elérni, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a fogyasztói szerződések esetében a hat hónapos vélelmi időt hosszabbítsuk meg, hiszen ennek a vélelmi időnek a használata nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor magánjogi kódexet alkotunk, tekintettel kell lennünk a kettéosztott gazdaság állapotára, tekintettel kell lenni arra a versenyhátrányra, amit a hazai kis- és középvállalkozások, kistermelők, családi vállalkozások szenvednek el a különböző kormányok oligarcháival, illetve a multinacionális cégekkel szemben. A hárommilliós törzstőkére emelés ma hitelezővédelmi érdekeket nem szolgál, senki nem gondolhatja komolyan, hogy akkor, amikor egy kis kft. százmilliós szerződéseket köt, a hárommilliós törzstőke bármi ellen is védené a hitelezőket. Ugyanakkor a hirtelen törzstőkeemelés egy magas belépési korlátot emel a vállalkozni kívánó, nem tőkeerős magyar emberek elé.

Az LMP azt javasolja, hogy a hitelezői érdekeket sokkal inkább a törzstőke és a saját tőke részarányához kötődően határozzuk meg úgy, hogy ilyen esetben lépjen be a tulajdonos mögöttes felelőssége. Olyan szabályozást akarunk, hogy ne lehessen a korlátolt felelősséggel visszaélni, a korlátolt felelősség mögé bújva megkárosítani egyébként jogkövető embereket, vállalkozásokat. Azt is javasoljuk, hogy ha a törzstőke nem elegendő a gazdasági tevékenység folytatásához, legyen meg egy helytállási kötelezettség a tagok oldalán. El tudjuk képzelni azt is, hogy egyes szerződéstípusoknál maximáljuk a fizetési határidőket. Ugyanakkor a tisztességes gazdálkodási viszonyok ellen hat, hogy a kártérítési felelősség körében a károkozó által előre nem látott károknál kizárja a felelősséget a kódex, és megnyitja a felelősségkizárás lehetőségét a súlyosan gondatlanul, illetve bűncselekménnyel okozott károk esetében.

Szeretnénk elmondani azt is, hogy az új polgári törvénykönyv nem kezeli megfelelően azokat az eleve erőfölényes helyzeteket, amelyek a mezőgazdasági kistermelők és a felvásárlók, nagykereskedők között kialakulnak, nem is foglalkozik külön ezekkel a speciális viszonyokkal. Az új Ptk. szerint csak akkor lehet megtagadni jogszerűen egy szerződéskötést, ha bizonyítja a fél, hogy a körülmények változása nem tartozik a rendes üzleti kockázatok körébe. Éppen az erőfölény kiegyenlítését szolgálhatná az előszerződések rendszere, hiszen ez megint csak a kistermelőket, illetve a beszállítókat védené. Az LMP elkötelezett abban a tekintetben, hogy egy új szövetkezeti modellre van szükség. A jelenlegi Ptk.-tervezet egy olyan modellt vázol fel, ami nem a tagi önkormányzatiságon, részvételen és ellenőrizhetőségen alapul, hanem ehelyett a gazdasági társaság és a klasszikus szövetkezés hibridjét támogatja. Mi egy olyan szövetkezeti modellt támogatunk, amely a merev termékpályás szövetkezés helyett elsősorban a háztáji termelői kör számára nyitja meg vagy teszi elérhetővé a szövetkezés lehetőségét.

Végezetül szeretnék szólni arról, hogy a XXI. században egy magánjogi kódexnek reagálnia kell a természeti erőforrások végességére, arra, hogy ne használjuk túl ezt a bolygót, ne használjuk túl a földet, a vizet és a levegőt. Reagálni kell a jövő generációk, a még meg nem születettek érdekeinek védelmében. Éppen ezért elfogadhatatlan a számunkra, hogy a kártérítési jog eleve kizárja az előre nem látható károkért viselt felelősséget.

Említek még egy példát, amelyik nem kezeli kellőképpen a környezeti kár jelentőségét. A veszélyes áruk fuvarozásánál a hagyományos zálogjog intézményét tartalmazza a kódex, ugyanakkor mondjuk, egy vegyszeres tartálykocsi esetében a környezeti kár elhárítási költsége sokszorosa a szerelvény értékének. Felelősségbiztosítás esetén a javaslat csak olyan károk alól mentesít, amelyért a károkozó jogszabály szerint felelős. Mi a helyzet egy olyan esetben, mint például a MAL Zrt.-nél, a kolontári vörösiszapömlésnél, ahol nem is állapítható meg pontosan a jogszabályi kötelezettség, vagy nehezen megállapítható, adott esetben túlságosan sok szereplő között terítődik szét? Problémát jelent a számunkra az, hogy a veszélyes üzemi felelősség, illetve a termékfelelősség körében is ez az általános szabály érvényesül, tehát az előre nem látható károkért ki lehet zárni a felelősséget.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a veszélyes üzemi felelősség szabályozási javaslata nincs összhangban a környezetvédelmi törvény 101. §-ával. A környezetvédelmi törvénnyel összhangban kell a polgári jogi felelősséget is meghatározni. Azt javasoljuk, hogy a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint, tehát például egy vörösiszap-tározónál, feleljen az is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak vagy bármely környezeti elemben, rendszerben kárt okoz. Amikor filozófiai fordulatot követelünk a magánjogban is az ökológiai válságra figyelemmel, akkor egy lényeges állomása ennek az, hogy ilyen esetekben nem a másnak okozott kárról beszélünk, mint a hagyományos magánjogban, hanem történetesen például a környezeti elemekben okozott kárt tartjuk a fókuszban, egész egyszerűen azért, mert például egy vörösiszapömlés vagy egy vegyszeres tartálykocsinak a balesete adott esetben olyan károkat idéz elő, ami az utánunk következő generációk életét, életminőségét is károsítja.

Szeretném külön hangsúlyozni azt, hogy gyakorlatilag nem fog célt érni a termékfelelősség rendszere akkor, ha az előre nem látható károkért a felelősséget egy magánjogi szabályozás kizárja. Az LMP elkötelezett abban, hogy Magyarországon meg kell valósítani az élelmiszer-önrendelkezést, olyan viszonyokat kell kialakítani, hogy minden egyes ember ebben a hazában pontosan tudhassa azt, hogy mit tesz a tányérjába és mit tesz a szájába. De ennek feltétele az is, hogy azok, akik az élelmiszereket előállítják, azok, akik a nagy üzletközpontok polcaira helyeznek árukat, feleljenek azokért a károkért is, amelyeket akár az emberi egészségben, a környezetben vagy az utódok életminőségeiben okoznak, ha nem megfelelő árut, olyan módon kezelt, például génkezelt árut tesznek ki a polcokra, amelyeknek a következményei a hagyományos magánjog szabályai szerint nem láthatóak be.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a mai viszonyok között egy olyan polgári törvénykönyvet kell megalkotni, amely reagál a XXI. század követelményeire, tehát nem pusztán csak a ma élő emberek érdekeit védi, de figyelemmel van a jövő generáció érdekeire, figyelemmel van arra, hogy a magánjogi tevékenységek között, a magánjogi viszonyokban a környezeti elemeket, a természeti erőforrásokat se használjuk túl. Egy olyan magánjogi kódex kell, amely figyelemmel van arra, hogy Magyarországon a hazai kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok óriási hátrányt szenvedtek az elmúlt negyedszázad bukott gazdaságpolitikája miatt.

Éppen ezért mi olyan kötelmi jogi szabályokat szeretnénk, amelyek nem raknak pluszterhet a hazai kis- és középvállalkozásokra, családi gazdaságokra. Ez a törvényjavaslat több tekintetben ezzel szembemegy, például amikor előír ügyvezetési formákat, ami korlátozza a testületi vezetés lehetőségét, és egyébként is kényszerzubbonyt jelent a kis- és középvállalkozásoknak. Szeretnénk lehetővé tenni, hogy például a kkv-k a kiadott teljesítési megbízás alapján automatikus inkasszó lehetőségével élhessenek, tehát ne legyenek reménytelenül kiszolgáltatottak a különböző kereskedelmi láncokkal szemben.

Egy olyan magánjogi kódexet szeretnénk, amely az emberi méltóságot védi, és tekintetbe veszi azt, hogy ennek a politikai közösségnek valamennyien - nemre, fajra, vallásra, politikai véleményre és szexuális identitásra tekintet nélkül - azonos jogú, azonos méltóságú tagjai vagyunk. Végezetül, olyan magánjogi kódexet szeretnénk, amely ebből kiindulva megvédi a közösséget a közjavak fosztogatóival szemben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

(12.30)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom. Folyatására várhatóan következő ülésünkön, lezárására pedig az október 8-án kezdődő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék 2011. évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről című beszámoló, valamint ennek elfogadásáról szóló, a számvevőszéki és költségvetési bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/7018. számon, a határozati javaslatot pedig H/7494. számon kapták kézhez a képviselők.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Domokos Lászlót urat, az Állami Számvevőszék elnökét, Warvasovszky Tihamér alelnök urat és a hivatal vezetőit, akik a helyszínen kísérik figyelemmel munkánkat. (Taps.)

Most az előterjesztői expozék következnek. Elsőként megadom a szót Domokos László úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Elnök úr, öné a szó.

Felszólalások:   2   3-35   35-101      Ülésnap adatai