Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány a nyáron meghirdette, és ahogy ígérte, ősszel beterjesztette azt az ötéves adóreformprogramot, amely minden eddiginél nagyobb adócsökkentést eredményez, s amely jelentős mértékben átrendezi a közel két évtizede alapjaiban változatlan adórendszert.

Ennek egyik eleméről a Ház három héttel ezelőtt már döntést hozott. Akkori döntésével az általános forgalmi adó felső kulcsát 25 százalékról 20 százalékos mértékre csökkentette január 1-jei hatálybalépéssel, két termék kivételével. A két termék - a benzin és a gázolaj - adócsökkentését október 1-jétől léptette hatályba az Országgyűlés, és mint ahogy láttuk a hét végén, ennek az adócsökkentésnek az eredményeképpen 11 forint körüli összeggel csökkent is e két termék fogyasztói ára a benzinkutaknál Magyarországon.

Az ötéves adócsökkentési program mintegy 1000 milliárd forintos adócsökkentést tartalmaz. Ez a bruttó hazai termék közel 5 százalékának felel meg. A program végrehajtásával az adócentralizáció a jelenlegi 38 százalékról 2010-ben 35 százalék alattira csökken a GDP arányában. Megjegyezném, hogy az előző kormányzati periódusban a centralizáció mértéke meghaladta a 39 százalékot, 2002 óta kezdett el csökkenni ez a mérték, és 38 százalék körüli értékre csökken ebben az évben.

A korábbi négy évben a centralizációt tekintve érdemi adócsökkentés nem volt. Itt utalnék a tegnapi, a Házban folyt vitának néhány téves vagy rosszul értelmezett számszerű értékére. A tény ez, amiről én most beszélek. A jelenlegi kormánykoalíció kezdte el tehát csökkenteni érdemben az adókat, és ezt kívánjuk folytatni ennek az ötéves programnak a keretében is.

Ilyen mértékű centralizációcsökkenés eddig még korábban Magyarországon nem következett be. Ezzel Magyarország nemzetközi összehasonításban is jelentősen előrelép, állja az adóversenyt, amely kialakulóban van itt a térségünkben.

Tisztelt Képviselők! Az önök előtt lévő törvénytervezetek nemcsak a jövő évre kívánnak rendelkezni. A cél az, hogy a következő négy évre is meghatározzuk az adójogszabályokat. Erre eddig nem volt példa Magyarországon, bár a gazdasági élet szereplői mindig is kezdeményezték, szerették volna elérni ezt. Ez a kiszámíthatóságot szolgálja, a tervezhetőséget és egyben a stabilitást is.

A kormány a program kimunkálásakor arra törekedett, hogy méltányosabbá váljon a közteherviselés, hogy fehéredjen a gazdaság, hogy javuljon a versenyképesség, és hogy bővüljön a foglalkoztatottság. Úgy gondolom, ezek a célok erőteljesen érvényesülnek a benyújtott, tervezett változtatásokban.

Tisztelt Ház! Három törvényjavaslat van önök előtt. Az egyik tartalmazza a jelenlegi adórendszer jövőre és a következő évekre megcélzott átalakításának elemeit. A másik kettő olyan új elem, amely a kormány véleménye szerint fontos, hogy beépüljön a rendszerbe. Ilyen az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, amely a művészek, újságírók, szellemi szabadfoglalkozásúak számára kínál új közteher-viselési formát, hogy ebben a körben is rendezetté váljanak a ma nem teljesen rendezett viszonyok.

A harmadik javaslat a luxusadóról szól, amely a nagy értékű lakóingatlanok tulajdonosait érinti. Vegyük sorjában a javasolt változtatásokat! Jövőre tovább folytatódik a személyi jövedelemadó számottevő átalakítása, az adócsökkentés. A legfontosabb változások a következő évre javasolva: 2 százalékponttal, 38 százalékról 36 százalékra mérséklődik a felső adókulcs. Az alsó adókulcs 18 százalék marad, de a határ, ameddig ez érvényesül, emelkedik, mégpedig 1,5 millióról 1 millió 550 ezer forintos éves jövedelemszintig.

Adómentes marad a minimálbér. Hogy ez így is legyen, azt javasoljuk, hogy jövőre évi 684 ezer forintról 756 ezer forintra, több mint 10 százalékkal emelkedjen az a jövedelemszint, amely után nem kell adót fizetni. Hogyan érintik ezek a változások az adófizetőket? Az átlagos adóterhelés valamennyi jövedelemszintnél csökken. Az átlagkeresetnél várható a legnagyobb csökkenés. Az átlagkereset terhelése 3,5 százalékponttal mérséklődik. Az átlagkeresettel rendelkező alkalmazott 2006-ban havi 3500 forinttal többet vihet haza, miután az ez évi adócsökkentés mintegy havi 5000 forint többlethez juttatta már a 2005. évben havonta.

Ez a reform nem csak idén és jövőre ígér tehercsökkenést. A törvényjavaslat a 2007-2010 közötti időszakra is rögzíti az összevont adóalapba tartozó jövedelmek után fizetendő adó mértékét. Az adótábla továbbra is két kulcsot tartalmaz - 18 és 36 százalék -, de évről évre nő az alsó sáv határa: 2007-ben 1,7 millió forintra, 2008-ban 1,9 millió forintra, 2009-ben 2,3 millió forintra, 2010-ben 3 millió forintra a javaslat szerint. Ezek a változtatások összességében 2006-tól 2010-ig több mint 350 milliárd forinttal csökkentik a költségvetés bevételét, és ennyivel többet hagynak az adófizetőknél, az adófizető magyar állampolgároknál.

Az igazságosság jegyében átalakul a kedvezmények rendszere is. Míg korábban a családi adókedvezményt csak azok a családok tudták igénybe venni, amelyek megfelelő jövedelemmel rendelkeztek, most olyan rendszer alakul ki, amely ezt az igazságtalanságot megszünteti. A családi adókedvezmény beépül a családi pótlék rendszerébe, amely így jelentős mértékben növekszik. Az egy- és kétgyermekes családoknál megszűnik a családi adókedvezmény, a három- és többgyermekes családok adókedvezménye korlátozott mértékben továbbra is megmarad.

Az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári adókedvezmény a pénztárnál vezetett egyéni számlán történő jóváírássá alakul át. Nem változik a fogyatékkal élők személyi adókedvezménye. Változatlan marad a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint a magánszemély saját magán-nyugdíjpénztári tagdíja kiegészítésének kedvezménye, továbbá a lakáshitel-törlesztés kedvezménye.

Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó-rendszer igazságosságának erősítése érdekében a munkáltató által adható egyes adómentes béren kívüli juttatások meghatározott értékhatárig lehetnek adómentesek. Ennek megfelelően indokolt, hogy a munkáltató által adható adómentes béren kívüli juttatásokra értékbeli korlátozás érvényesüljön a jövőben.

(9.10)

Az értékhatár a munkavállaló bérének 15 százaléka. A keretet növeli a házastárs és a kiskorú gyermek, mégpedig a bér további 10-10 százalékával, legfeljebb fejenként évi 72 ezer forinttal. A keret nagysága összesen az évi 500 ezer forintot nem haladhatja meg. Ez a korlátozás nem vonatkozik valamennyi adómentes béren kívüli juttatásra. Amire nem vonatkozik, ezek közé tartozik a hideg- és melegétkeztetési utalvány, a helyközi munkába járás költségtérítése, a lakáscélú munkáltatói támogatás, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitel kamatkedvezménye, a tanfolyam jellegű képzés, a továbbképzés, a kockázati életbiztosítás, a balesetbiztosítás.

Tisztelt Képviselők! A kormány kedvezően fogadta a hazai tőzsde szakembereinek javaslatait arról, hogy mit kellene tenni a piac fellendítése érdekében. Ebből egy tőzsdei csomag keretében számos bekerült a törvénymódosítási javaslatok közé is. A kormány a száz lépés programjában már meghirdette, hogy 2007. január 1-jétől 10 százalék lesz a magánszemélyek kamatból származó, illetve tőzsdei árfolyamnyereség formájában szerzett jövedelmének adómértéke. Ez az adó csak a kamatból és a tőzsdei árfolyamnyereségből származó jövedelem együttes összegének 50 ezer forintot meghaladó részét érinti. A tőzsdei szakemberek javasolták, és elfogadtuk, hogy 2007. január 1-jétől a hazai, illetve az Európai Unió bármely tagállamában működő, szabályozott piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapír osztalékát 10 százalékos adó terhelje.

2010. január 1-jétől a külön adózó jövedelmek adómértéke 25 százalékról 18 százalékra csökken. Ezzel egyidejűleg a kamatból és a tőzsdei árfolyamnyereségből származó jövedelem adómértéke 10 százalékról 18 százalékra változik.

Ugyancsak elfogadta a kormány a nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetését. Olyan számla jön létre, amely egyéni befektetési döntéseken alapul, hosszú távú előtakarékoskodást tesz lehetővé. Ebben a rendszerben a magánszemély befektetéseit és azok hozamát, valamint az esetleges állami támogatást elkülönített, valamely pénzügyi szolgáltató által vezetett számlán helyezik el. A nyugdíj-előtakarékossági számlát az adórendszer támogatja. A támogatás a számlára befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb 100 ezer forint lehet, itt is biztosítva az életkorhoz kapcsolódó további 30 ezer forintos kedvezmény lehetőségét azzal, hogy erre a magánszemély adójának kell fedezetet nyújtania. A támogatás összegét a befektetési számlán írják jóvá. A nyugdíj-előtakarékossági számlán elhelyezett befektetési eszközök kamata és a befektetési eszközökkel végzett ügyleteken elért nyereség 2007-től adómentes.

Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadózáson túl változásokat javaslunk az adórendszer más elemeinél is. A társaságiadó-kulcs 16 százalék, nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony Magyarországon. Nem látjuk indokoltnak további csökkentését, ugyanakkor fontos, hogy a kisvállalkozásokat a jövőben fokozottabb mértékben támogassuk az adórendszer révén is. Számukra született az a javaslat, hogy 2006-ban 5 millió forint adóalapig 10 százalékra csökkenjen a társaságiadó-kulcs, illetőleg egyéni vállalkozók esetében a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke. Ez csak azoknak a cégeknek járható út, amelyek más adókedvezményt nem vesznek igénybe, legalább egy főt foglalkoztatnak, és a munkavállalók átlagos állományi létszáma után legalább az éves minimálbér kétszeresére számított tb-járulékot megfizetik. A létszámba az egyéni vállalkozó önmagát is beszámíthatja.

2006-tól a vállalkozások terhét mérsékli, hogy a külföldi telephelyen végzett tevékenységükből származó, külföldön adózott adóalapjukkal csökkenthetik a helyi iparűzési adó alapját. 2008-tól alapvetően megváltozik az iparűzési adózás. A jelenlegi rendszer megszűnik, helyébe új lép, amely biztosítja továbbra is az önkormányzatok számára a forrásokat, de kedvezőbb a gazdálkodók számára. Addig is mérséklődik az iparűzésiadó-teher. Ez úgy történik, hogy a jelenlegi 50 százalék helyett 2006-tól az iparűzési adó 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából.

Azoknak a tárgyi eszközöknek az értékhatára, amelyek egy összegben számolhatók el, 50 ezer forintról 100 ezer forintra emelkedik. Ugyancsak a bővülő kedvezmények közé tartozik, hogy a tanulói szerződés alapján folytatott gyakorlati képzésre tekintettel az adóév első napján érvényes minimálbér 20 százaléka helyett a minimálbér 24 százalékával csökkenthető a társaságiadó-alap, illetőleg az egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő bevétele. A reprezentáció éves kerete 10 millió forintról 25 millió forintra emelkedik oly módon, hogy továbbra is korlát az adóévre elszámolt éves összes bevétel 0,5 százaléka. Új javaslat a művészeti értéket képviselő kortárs művészet közvetett támogatása. A kortárs képzőművészeti, iparművészeti alkotások vásárlói a beszerzési értéket öt év alatt levonhatják az adóalapból.

Tisztelt Képviselők! A kormány ötéves adóreformjának egy eleméről a közelmúltban sürgősséggel, meglehetősen nagy támogatottsággal már döntött a parlament. Ez pedig a 25 százalékos normál áfakulcs csökkentése 20 százalékra. Október 1-jétől a járműtulajdonosok százezrei tapasztalhatták az áfacsökkentés kedvező hatását, hiszen az üzemanyagok ára a korábbi hatályba léptetés eredményeképpen 10-12 forint közötti mértékkel csökkenhetett literenként. A kormány, látva a gyorsan emelkedő nemzetközi olajárakat, így reagált. Ezt megtette még akkor is, ha az Európai Unió illetékesei nem igazán értenek egyet a dráguló nyersolaj miatti kormányzati adócsökkentési lépésekkel.

A többi termék esetében január 1-jétől csökken 25 százalékról 20 százalékra az áfakulcs, és mintegy 4 százalékos ármérséklés várható e termékkörben. Hogy ez be is következzen, arra odafigyel a kormány. Ez a törekvés az üzemanyagok esetében sikeresnek bizonyult, várható, hogy a többi termék esetében, látva a jelentős piaci versenyt, szintén így lesz. Az áfacsökkentés igazi nyertesei a fogyasztók lesznek, nem pedig a piaci élet más szereplői. A lakosság fogyasztását kitevő termékek mintegy felét érinti a jelentős áfamérséklés. Ugyanakkor nem lesz olcsóbb terveink szerint a cigaretta, az alkohol és a gépkocsi, mert az általános forgalmi adó csökkenését ezeknél a termékeknél a jövedéki, illetve a regisztrációs adó emelése ellentételezi.

A közügyekkel kapcsolatos információhoz jutás megkönnyítése érdekében bővül az 5 százalékos áfakulcs alá tartozó termékkör. Ide kerülnek a napilapok, illetve az előfizetéses újságok, folyóiratok. Az önkormányzatokat, az állami intézményeket és sok más adózót kedvezően érinti, hogy a kormány javaslata alapján jövőre megszűnik az áfa-visszaigénylésnél az arányosítási kötelezettség. A változás a kedvező levonási hányad megteremtésén túl az arányosítással járó jelentős adminisztrációs többlettől is mentesíti az adózókat.

A hulladékkereskedelemben be kívánjuk vezetni az úgynevezett fordított adózást. Ennek értelmében nem az értékesítő, hanem a felvásárló köteles az adót megfizetni. A fordított adózás bevezetése több tagállamban is alkalmazott módszer a hulladékkereskedelemben az áfacsalások visszaszorítására. A felvásárló a beszerzés után fizetendő adót levonásba helyezheti, amennyiben a levonási jog gyakorlásának feltételeit teljesíti.

Az áfakulcs 25 százalékról 20 százalékra történő mérséklése miatt a regisztrációs adó hatálya alá tartozó járművek esetében a kieső áfabevételeket a regisztrációsadó-tételek növekedése ellentételezi.

Tisztelt Képviselők! A jövedéki adó esetében a szabályozás elsősorban az áfakulcsok változásával összefüggésben módosul. A boron kívül az összes jövedéki italnál - szesz, sör, köztes alkoholtermékek, pezsgő -, valamint a dohánygyártmányoknál kompenzálni kívánjuk az áfacsökkentést. Nem változik viszont az ásványolajok, üzemanyagok jövedékiadó-mértéke. Ezek a mértékek 2002, vagyis a jelenlegi koalíció kormányzásának kezdete óta változatlanok. Mint ismeretes, az előző kormány minden évben emelte a jövedéki adót mind a benzin, mind pedig a gázolaj esetében. (Tállai András: Nem igaz.) A legutolsó adóemelésről még a Fidesz-kormány döntött, amelyet a gázolaj esetében a jelenlegi koalíció nem hagyott teljes egészében érvényesülni. (Tállai András: Nem igaz. Ez nem igaz, miniszter úr!) Ez akkor is így van, ha Tállai András a “nem igazö kifejezéseket használja. Úgy látszik, az igazsággal nehéz szembesülnie.

A szőlőbor esetében az áfakulcscsökkenés mellett a jelenlegi 8 forint/literes jövedéki adó nulla forint/literre változik, amely a szőlőbor piaci pozícióját kívánja javítani. A nulla forint literenkénti jövedékiadó-kulccsal összefüggésben egyszerűsödnek a szőlőbortermelőkre, forgalmazókra vonatkozó egyes jövedéki szabályok is. A dohánygyártmányoknál emelkedik a jövedéki adó; a cigarettáknál részben azért, mert szükség van az áfakulcscsökkenés ellentételezésére, részben pedig az uniós minimumszint közelítése miatt.

(9.20)

Ez utóbbi érdekében 7,5 százalékos adótartalom-növekedésnek megfelelő adóemelésre kerül sor. A finomra vágott dohányok esetében a jövedékiadó-emelés igazodik a cigarettákéhoz; a pipadohányok jövedéki adója az áfakompenzáláson felül 4 százalékponttal nő.

Kedvezően változik a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylés lehetősége, az a jövőben a belterületi termőföldekre is kiterjed.

Tisztelt Országgyűlés! Az ötéves adóreform egyik alapvető eleme, hogy 2008-ban megszűnik az iparűzési adó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az önkormányzatok bevételeiben emiatt lyuk keletkezhet. A kieső önkormányzati bevételek pótlásáról 2006. december 31-éig megalkotandó külön törvény fog rendelkezni.

Az adóhatóság a jövőben csak akkor teszi közzé a kiemelkedően nagy adórövidítést elkövető adózók adatait, ha az adózó az adóhiányt megállapító határozatban előírt összeget a határozatban megállapított határidőben, illetőleg az adóhatóság külön felhívására nem fizette meg. A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy a tényállás alapos felderítéséhez valamely külföldi adóhatóság megkeresése válik szükségessé, de a válasz az ellenőrzési határidő leteltéig nem érkezik meg, ezért elkerülhetetlen a többszöri határidő-módosítás, hogy az adóhatóság lefolytathassa az ellenőrzést. A módosítás kimondja, hogy a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama a megkereséssel érintett adó-, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Egyértelművé válik, hogy ha az adózó iratai csak idegen nyelven állnak rendelkezésre, az adóhatóság az ellenőrzéshez megkövetelheti, amennyiben a tényállás tisztázása másként nem lehetséges, a szükséges adatok fordításának rendelkezésre bocsátását is.

Tisztelt Országgyűlés! Az ötéves adóreform nemcsak adócsökkentést ígér, hanem igazságosabb közteherviselést is. Jövőre az egészségügyi kiadások finanszírozásából azok a jövedelmek is kiveszik részüket, amelyek eddig nem viseltek ilyen terhet. Mindazon járulékköteles jövedelmek után is meg kell majd fizetni a 4 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékot, amelyek jelenleg mentesek e kötelezettség alól, idetartozik a mellékfoglalkozás, a másodállás díjazása, a tisztségviselői tiszteletdíj. Az így befizetett díjak pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra, például táppénzre jogosítanak.

Az élőmunka-terhelés csökkentése érdekében több év alatt folyamatosan csökkennek a munkáltatók járulékterhei: 2006 novemberében megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás, ami a foglalkoztatás növekedését is elősegítheti Magyarországon; 2007-ben 3 százalékponttal csökken a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék mértéke.

A 3 százalékpontos csökkentés a Nyugdíj-biztosítási Alapnál 1 százalékpontot, az Egészségbiztosítási Alapnál pedig 2 százalékpontot jelent, így a jelenleg 11 százalékos munkáltatói egészségbiztosítási járulék 9 százalék, a 18 százalékos munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék pedig 17 százalék lesz. Ezek a mértékek tovább csökkennek 2009-től: a 26 százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulék további 2 százalékponttal lesz kisebb, a munkáltatói egészségbiztosítási járulék 8 százalékra, a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék pedig 16 százalékra mérséklődik ezt követően.

Tisztelt Képviselők! Szintén a reform új, lényeges eleme, ami már a jövő évet érinti, hogy létrejön a nemzeti kockázatközösség. Ez nem más, mint hogy a központi költségvetés mindenki után, aki saját jövedelemmel nem rendelkezik, de igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatást, a kiadásokat kifizeti. Technikailag ez úgy bonyolódik, hogy a központi költségvetés 11 százalékot fizet be a nyugdíjasok nyugdíja, a kismamák járandósága után az Egészségbiztosítási Alapba. A fogva tartottak, a hajléktalanok, a mezőgazdasági őstermelők, az eltartott, jövedelemmel nem rendelkező családtagok esetében a mindenkori minimálbér a fizetési kötelezettség alapja.

Januártól kiépül az egyéni járulék-nyilvántartási rendszer, ez képes lesz kiszűrni a járulékot nem fizetőket. A kockázatközösség létrehozásával annyiban nem változik a helyzet, hogy ha a tb-alapok deficitesek, akkor a központi költségvetés a hiányt továbbra is fedezi. Így azonban a pénzügyi folyamatok jobban nyomon követhetők, és a folyamatos finanszírozás révén nem várható az Egészségbiztosítási Alapnál - mint ahogy ez az idén is megtörténik - több mint százmilliárd forintos hiány. Az alap jövő évi hiánya, ahogyan az a napokban ismertté vált a benyújtott költségvetésben, mintegy 30 milliárd forint lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy a bevezetőben már szóltam róla, a kormány javaslatot tesz két új adó bevezetésére is. Az egyik az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás, vagy ahogy az már eddig is közismertté vált, az ekho. Célunk az, hogy választási lehetőséget biztosítsunk a művészeknek, az újságíróknak, a szellemi szabadfoglalkozásúaknak, és egyben támogassuk olyan alkotmányos alapjogok érvényesülését, amelyek a művészeti alkotómunka önrendelkezésével, a sajtó szabadságával kapcsolatosak.

Az ekho nem önálló jogviszony; olyan adó- és járulékátalány, amely százalékos mértékben terheli a jövedelmeket, egy összegben fizetendő. Ki is ekhózhat? A törvény meghatározza azokat a tevékenységeket, mégpedig FEOR-szám alapján, amelyeknél az ekho mint átalányfizetési kötelezettség szóba jöhet, azaz választható. Aki ilyen tevékenységeket végez, az választhatja az ekhót, ha egyébként munkaviszonyban van vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján dolgozik.

A másik feltétel, hogy egy meghatározott jövedelemszintig az általános szabályok szerint történjen a közteher-viselési kötelezettség teljesítése. Ez a jövedelemszint alapvetően az éves minimálbér, ezen felül lehet az ekho kedvezőbb szabályait alkalmazni, mégpedig 25 millió forintos éves bevételi határig. Ha a magánszemély általános szabályok szerint adózó jövedelme kisebb, mint az éves minimálbér, akkor ennek megfelelően a 25 millió forintnak arányosan kisebb részéig alkalmazható az ekho.

A magánszemély az ekhózó jövedelemből 15 százalékos, a kifizető pedig 20 százalékos adót és járulékot fizet. A foglalkoztatói 20 százalékból 11 százalék az egészségbiztosítási és 9 százalék a nyugdíj-biztosítási járulék. A biztosított 15 százaléka 11 százalékos személyi jövedelemadót és 4 százalékos nyugdíjjárulékot tartalmaz. Ha valaki nyugdíjas vagy egyéb jövedelme esetében már elérte a járulékfizetés felső határát, az utóbbi 4 százalékos nyugdíjjárulékot nem kell kifizetnie.

Aki ekhózik, vagyis közterhet teljesít, az szolgáltatásra is jogosult értelemszerűen, mégpedig egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíj-biztosítási ellátásra. Az átlagosnál alacsonyabb járulékfizetési kötelezettségből adódóan az ekhós jövedelmet nem veszik figyelembe a táppénz kiszámításánál és a munkanélküli-ellátás megállapításánál sem, és a nyugdíj kiszámításánál is csak az adóalap 50 százalékát veszik figyelembe.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! A luxusadó javaslata is a parlament elé került beterjesztésre. Egy baloldali, liberális elveket képviselő kormány esetében természetes, javasolja, hogy az átlaghoz képest jóval jobb körülmények között élők nagyobb mértékben járuljanak hozzá a társadalmi közös feladatok ellátásának költségeihez. Feltételezhető, hogy a százmillió forintnál értékesebb ingatlanok tulajdonosai ebbe a körbe tartoznak, s így tőlük több várható el.

A luxusadó nem más, mint a nagy értékű lakóingatlanok adója. Az adó alanya pedig a lakóingatlan magánszemély tulajdonosa. Ha az ingatlannak több tulajdonosa van, akkor az adót a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában viselik. A százmillió forint forgalmi érték feletti ingatlanok után a százmillió forint feletti rész fél százalékának megfelelő összegű éves adót kell fizetni. Nem helyi adóról van szó, hanem helyi típusú adóról, alkalmazása az önkormányzatok számára kötelező, az abból származó bevétel a helyi közösséget illeti meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az adóztatás értékalapon történik, ehhez a törvényjavaslat rögzíti az értékelés módszertanát. Egyedi értékelésre tehát nincs szükség, annak költsége nem merül fel. A törvényjavaslat mellékletében megyénként és településtípusonként szerepelnek az egyes lakóingatlan-fajtákra vonatkozó forgalmiérték-határok. A törvényjavaslat másik melléklete pedig rendelkezik az egyes ingatlanoknál figyelembe vehető, értéket befolyásoló fizikai jellemzőkről, a falazat milyenségéről, a komfortfokozatról, az épület koráról, az úgynevezett korrekciós tényezőkről.

Az értékeléshez szükséges, hogy a települési önkormányzat rendeletet alkosson, ebben meg kell határoznia a településen az adott lakóingatlan-fajta egy négyzetméterre irányadó forgalmi értékét. Ha a településen kialakult ingatlan-értékviszonyok azt indokolják, akkor az önkormányzat területén ingatlanfajtánként nem egy értéket kell meghatározni, hanem értékövezeteket is ki kell jelölni, ehhez a helyi ingatlanhivatalok megfelelő adatbázissal rendelkeznek.

(9.30)

A tulajdonosoknak a lakóingatlan alapterületéről, fontosabb fizikai, műszaki jellemzőiről bevallást kell benyújtaniuk 2006. április 30-ig. Az adóhatóság a bevallásban szereplő alapterület és az önkormányzati rendelet szerint irányadó négyzetméterenkénti forgalmi érték, valamint a korrekciós tényezők szorzataként kiszámítja az adó alapját és az adó összegét. Ezt követően az adóhatóság határozatban közli a fizetendő adót az adóalannyal, melyet két részletben kell megfizetni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány javaslata előrelátó, átgondolt, eleget tesz azoknak az igényeknek, amelyeket a piaci szereplők, a vállalkozók és a lakosság megfogalmazott úgy, hogy közben tekintettel van a költségvetés helyzetére és jövőbeni alakulására is. Úgy kívánja megreformálni a jelenlegi rendszert, hogy nem eredményez nagy megrázkódtatást az érintetteknek, időt biztosít a felkészüléshez, az alkalmazkodáshoz, az átálláshoz.

Kérem, tanulmányozzák alaposan a benyújtott javaslatot, és remélem, az Országgyűlés támogató szavazatával elfogadja azt még november 15-ét megelőzően.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Mivel több felszólalót nem látok, megkérdezem Molnár Albert államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Molnár Albert: Nem.) Nem.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a luxusadóról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17549. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/17549/2. és 3. számokon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy a pénzügyminiszteri expozé már elhangzott. Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Kékesi Tibornak, a költségvetési bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy új adó fekszik az Országgyűlés asztalán, a luxusadó. Az adó tárgya csak olyan épület, illetve épületrész lehet, amely magánszemély tulajdonában van vagy magánszemély vagyoni értékű jogával van terhelve. Lényeges, hogy különbséget tegyünk épület és épületrész között, és a sorrend is lényeges. Nem szeretnénk, ha az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlanok esetében az egyébként műszakilag elválasztott, önálló bejárattal rendelkező lakóegységek, lakórészek összevontan kellene hogy adózzanak, ezért ez a megkülönböztetés, ezért fontos majd a sorrendre is hangsúlyt fektetni.

Az alanyokat említvén az is fontos és kiemelendő, hogy - ahogy említettem - nemcsak a tulajdonjog, hanem a vagyoni értékű jog is keletkezteti, itt azonban a vagyoni értékű jogokról - ahogy azt az értelmező rendelkezések le is fordítják - nem teljeskörűen beszélünk, hanem csak az épületre és ezen belül is csak az épület használatára vagy hasznosítására vonatkozó vagyoni értékű jogok köre keletkeztet adóalanyiságot.

Az adó mértéke a 100 millió forintot meghaladó ingatlanok esetén az e fölötti érték fél százaléka. Mint tudjuk, a tervezet átlagosan 120 millió forint értékű ingatlanokkal számol, ebből viszonylag egyszerűen ki is számítható, hogy egy-egy ingatlan esetén - 20 millió forint adóalapot számolva - a fél százalék mintegy 1 millió forintot jelent.

Ez a javaslat szeretné elkerülni a belföldi kettős adóztatást. Közismert, hogy az önkormányzatok a saját maguk bevételeinek növelése, a helyi közügyek finanszírozása érdekében a helyi adók keretében többféle adónem kivetésére jogosultak. Az ingatlanok szempontjából szóba jöhető adónemek elsősorban az építményadó - emellett természetesen létezik telekadó is, azonban ezt az adónemet figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen itt csak épületről és épületrészről beszélünk -, az idegenforgalmi adó, valamint kifejezetten a magánszemélyek kommunális adója. A kettős adóztatás elkerülése érdekében ez a tervezet azzal számol, hogy ott, ahol ilyen adónem már létezik, és annak a fenntartása és párhuzamosan együtt létezése feltételezhető, ezek kompenzálásra kerülnek, beszámításra kerülnek ebben az adónemben, értelemszerűen a luxusadó mértékéig, tehát negatív adóként ez az adó sem fog működni.

Az adó az önkormányzatok finanszírozását segíti, közvetlenül az önkormányzatok lesznek a címzettjei. “Központiö megállapítású, “központiö kivetésű helyi adóként fog működni, és ilyenformán az önkormányzatok a saját maguk adóhatóságával magát az eljárást is le tudják bonyolítani, hiszen helyben leginkább ők ismerik általában is és konkrétan is ennek az adónak a feltételrendszerét, a körülményeit, kivitelezésének a lehetőségét. Az érintettek köre önbevallást fog tenni, és az önkormányzati adóhatóság ez alapján kivetéssel megállapítja az adó mértékét. Reméljük, hogy az adó országos összesítésben 1-3 milliárd forint közé eső mértéke azoknál a településeknél, ahol erre mód van, hozzá fog járulni az önkormányzati rendszer finanszírozásához.

E szempontok alapján a költségvetési bizottság többségi álláspontjával általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést, és azt javasolja a parlamentnek elfogadásra.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(18.00)

ELNÖK: Kérdezem, hogy a kisebbségi véleményt kívánja-e valaki ismertetni. (Nincs jelentkező.)

Megadom a szót Horváth Klárának, az idegenforgalmi bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH KLÁRA, az idegenforgalmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idegenforgalmi bizottság szeptember 27-én megtartott ülésén tárgyalta a luxusadóról szóló törvényjavaslatot.

Az ülésen ugyan részletes és kimerítő vitát folytattunk az idegenforgalmi bizottság szakmaiságába nem illő törvényjavaslatról, de érdemi ellenvélemény az ellenzék részéről nem hangzott el. Összességében ugyan néhány konkrét felvetés - amely a részletes vitába illett volna - elhangzott, amelyekre a módosító javaslatokat tisztelettel várjuk majd tőlük.

A bizottság többségi véleménnyel, 11 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére Kocsis Róbertnek adom meg a szót.

KOCSIS RÓBERT, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A luxusadóról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságának ülésén erősen megoszlott a kormánypárti és az ellenzéki képviselők véleménye. Úgy is fogalmazhatnék, hogy parázs vita alakult ki, holott ez az a bizottság, ahol viszonylag konstruktív légkör szokott uralkodni. Most azonban a szakmát csak érintő, viszont annál inkább politikai témáról volt szó, ezért volt jelentős a nézetkülönbség.

Azzal kezdeném, amiben egyetértettünk. Helyes az a törekvés, miszerint akik jobb körülmények között élnek, mint az átlagos állampolgár, fokozottabban járuljanak hozzá a közterhekhez. Sajnos, azonban a szándék komolyságát megkérdőjelezi a törvényjavaslat minősége, annak kidolgozatlansága.

Az első elvi problémát abban látjuk, hogy az emberek életkörülményeit nem csak az határozza meg, hogy milyen lakásban élnek, a tervezet ugyanis csak erre koncentrál. Többen kifogásolták, hogy egy alapos törvényjavaslat nem hagyhatja figyelmen kívül a vállalatok, cégek, üdülők összességét, illetve a jelentős értéket képviselő ingóságokat, műkincseket, különleges járműveket - például helikoptert -, de talán nem véletlenül van ez így.

A második elvi probléma, hogy a kormány országosan körülbelül 1 milliárd forint bevételt remél az újabb adófajtától. Mindezzel nagyvonalúan az önkormányzatok bevételeit kívánja gyarapítani, csakhogy a bevezetésének költségeit is az önkormányzatokra hárítja. Arról még becsült értéket sem hallottunk, vajon milyen költségei lesznek a harminchetedik adónem bevezetésének. Ne feledjük: az ország teljes lakásvagyonának felméréséről van szó. A kormányt ismerve, most az önkormányzatokkal bevezetteti, azután ha majd netán módja lesz rá, és pénz is lesz belőle, fokozatosan a bevételek egyre nagyobb hányadát vonja majd el. Ráadásul - megítélésünk szerint - a törvény több ponton is kijátszható. Gyakorlatilag már csak emiatt is a tervezetet az elejétől a végéig újra kell írni.

Amellett, hogy újabb terhet ró az önkormányzatokra, ráadásul nem kezeli egyenlő mércével az egyes vidékeket sem, hiszen bevallja a törvényalkotó, hogy elsősorban a nagyvárosok és az idegenforgalom szempontjából fontos területek gazdagok ilyen ingatlanokban, ugyanakkor országosan csak tízezres nagyságrendre becsülik a 100 millió forintot meghaladó értékű ingatlanok számát.

A törvénytervezet tehát bátor, de nem igazságos, mert könnyen kijátszható. A közteherviselést nem segíti, viszont valószínűsíthető, hogy bevezetése újabb terheket ró az önkormányzatokra. Ezért törvénynek semmiképpen, sokkal inkább marketingterméknek nevezhető, amelynek viszont kommunikációs és PR-értéke biztosan lesz. Az utókor politológuskörökben mint érdekességet bizonyára emlegetni fogja, de a jogi karokon valószínűleg negatív példaként tartják majd számon. Miért is? Mert a milliárdos üzletemberek kormánya álságosan magát a nép barátjának igyekszik feltüntetni azzal, hogy bevezet egy semmire sem jó, ám hangzatosan luxusadónak nevezett fércművet, ezzel terelve el a választók figyelmét arról a növekvő szakadékról, amely elválasztja a mai magyar társadalom romló életszínvonalát, az országot a köztársaság nevében kormányozókétól.

A tervezetet ezért általános vitára alkalmatlannak tartja a bizottságban véleményükkel kisebbségben maradt jobboldali képviselők csoportja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottsági előadók felszólalása után a képviselői felszólalások következnek, 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Kékesi Tibor képviselő úr kezdi.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A luxusadó bevezetésének filozófiája viszonylag egyszerű. Alkotmányos elv az arányos közteherviselés, ez megvalósul jövedelem-, megvalósul fogyasztásarányosan. Jelen pillanatban itt az ideje, itt a lehetőség arra, hogy vagyonarányosan is megjelenjen.

Természetesen a vagyon mint olyan számbavétele rendkívül bonyolult, úgyhogy az adójavaslat most a jól megfogható, viszonylag egyszerűen kezelhető, köznyilvános adatokból kinyerhető ingatlanvagyonra fordít figyelmet, ez lesz az adó tárgya. Ilyen értelemben tud megvalósulni ez a vagyonarányos közteherviselés.

Ellentétben a legutóbb hallott bizottsági észrevétellel, azt gondolom, egyben igazságos is ez az adónem. Azt gondolom, hogy pillanatnyilag elég magasra van helyezve a léc azzal, hogy csak a 100 millió forint feletti ingatlanok esetére terjed ki. Ez a 100 millió forintos érték azt jelenti, hogy a 3186 önkormányzatból mintegy száz válik érintetté, 10-20 ezer ingatlant fog ez érinteni, mintegy 30 ezer embert, 30 ezer tulajdonost vagy vagyoni értékű jog birtokosát fogja érinteni a törvényjavaslat.

Már korábban említettem, hogy az önkormányzat bevétele 1 és 3 milliárd között fog alakulni. Úgy gondolom, a kompenzálás miatt ez az első évben úgy tűnik, közelebb fog az 1 milliárdhoz alakulni, de természetesen az értékek, az önbevallások és a helyi rendeletek alakítása során ezen némileg tudnak változtatni és alakítani. A kettős adóztatás elkerülése úgyszintén igazságos, hiszen már nem kíván olyan ingatlanokat további adóval terhelni, amelyek építményadót, a magánszemélyek kommunális adóját vagy idegenforgalmi adót viselnek, de természetesen ilyen adókat nemcsak a magánszemélyek tulajdonában lévő, tehát luxusadót fizető ingatlanok viselnek, hanem más, a különféle vállalkozások, vállalatok tulajdonában lévő ingatlanok is fizetnek, tehát az önkormányzatok bevételét értelemszerűen növelni fogja ez az adóforma.

Azt is gondolom, hogy igazságos abban a tekintetben is, hogy egy szakmailag elfogadott, jól alátámasztott, az ingatlanforgalmi értékbecslési eljárásoknak, elveknek megfelelő metódust emel be a törvénybe, hogy hogyan kell a mellékletekben foglalt értékhatárok között és az ott meghatározott faktorok, szorzók segítségével az ingatlan forgalmi értékét kialakítani. Ebben rugalmas is, hogy ezt az önkormányzat rendeletében a típusra és a különféle értékövezetekre még pontosíthatja is, korrekt értékek foglaltatnak benne. Azt gondolom, ezekkel minden önkormányzat tud dolgozni a tól-ig határok esetében, illetve az üdülők esetén konkrét értékhatárok vannak megállapítva.

Természetesen a jövőre nézve változik, változhat, akár abszolút értelemben, akár relatíve is ennek az értékhatára, hiszen amennyiben nem nyúlunk hozzá a törvényjavaslathoz, akkor a jövőre várható csekély infláció ezt ugyan majd némileg ledolgozza, hiszen az ingatlanok értékemelkedése be fog következni, ezért a klasszikus ingatlanadó, az ingatlanérték-növekedési adó, ilyenformán tehát ez a 100 millió forint, ha nem nyúlunk ehhez az értékhez, egyre több és több ingatlan bekerülését jelenti a rendszerbe.

(18.10)

Az önkormányzati adóhatóság kijelölése szintén igazságos formában történik meg, általában településenként csak egy önkormányzat, egy adóhatóság van. Ilyen szempontból a főváros kivételes, speciális megoldást kell hogy nyerjen, itt a főváros maga került kijelölésre mint adóhatóság. Éppen ezért azt gondolom, a megvalósítás is takarékos, hiszen nem kell új adóhatóságokat létrehozni, nem kell új eljárásokat kidolgozni, a bevallások és az adókivetés a már ismert és szokásos építményadó-eljárás keretében vagy ahhoz hasonló formában történhet meg.

Az MSZP-frakció és magam is ennek megfelelően támogatom. Nem mondom közvélemény-kutatásnak, de a találkozásaim ezzel kapcsolatban mind alátámasztják, hogy általában az emberek is egyetértenek az új adónem bevezetésével, a vagyonarányos közteherviselés megteremtésével.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Soltész Miklós képviselő úré a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek az adónemnek a célját még csak-csak értjük, talán még sokkal jobban, mint az előzőét. Azt is értjük, hogy van egy ilyen elv, mondhatjuk úgy is, ahogy Kékesi Tibor mondta, filozófiai elv, hogy fizessenek a gazdagok. Talán még ezt is támogatni lehet, és adott esetben ezzel egyet is tudunk érteni, hogy az, akinek nagy vagyona van, a közterhekhez jobban járuljon hozzá.

Itt az a kérdés vetődik fel elsőként, hogy mi a luxus. Ha valakinek van egy nagy limuzinja, azzal jár, ha valakinek van egy hatalmas nagy uszodája társasházon belül, ha van egy jachtja a Balatonon vagy a tengeren? Mi a luxus? Tehát ha most csak önmagában a házakra nézzük ezt, akkor ez is egy nagyon nagy kérdés, és ez nem filozófiai, hanem valós kérdés, hogy fizet-e az, aki a 100 leggazdagabb magyar között ott van, Kóka János és Gyurcsány Ferenc? Fognak-e fizetni? Márpedig a jelenlegi állapot azt mutatja, hogy nem fognak fizetni, mert ők valahogy máshogy oldották meg eddig a vagyoni helyzetüket, másfelé tették a sok-sok pénzüket, nem biztos, hogy hatalmas nagy házba. Így aztán ők nem fognak luxusadót fizetni. Azt kell tehát mondanunk, szemben Kékesi Tiborral, hogy nem igazságos ez az adó, mert sorra-rendre el fogják kerülni azok, akik egyébként vagyoni, anyagi helyzetük alapján sokkal előrébb vannak a sorban, mint sok száz más.

A valóságban mit jelent ez az adó? Vegyünk egy 110 millió forintos ingatlant. Itt 50 ezer forintot tud az önkormányzat behajtani. 50 ezer forintot, mert a 10 millió forint 0,5 százaléka 50 ezer forint. Ha való igaz az, ami a törvényjavaslatban benne van, hogy a kettős adóztatást el kell kerülni, tehát az ingatlanadót, a kommunális adót vagy üdülők esetében az idegenforgalmi adót le tudja írni ebből az 50 ezer forintból, akkor marad 40 ezer forint az önkormányzatnak. Nem tudom, hogy önök közül ki gyakorlott önkormányzati dolgokban, de egy épületnek, egy teleknek, egy ingatlannak a felmérése bizony százezres tételekbe kerül sajnos. Az igazságügyi szakértői felmérés sajnos százezer feletti tételbe kerül. Ezt ki fogja megoldani? Az önkormányzatoknak hol lesz erre pénzük, hol lesz erre lehetőségük?

A másik gond, ami a valóságban biztosan meg fog jelenni, és ezt az önkormányzatok, főleg a kisebb önkormányzatok nem fogják tudni megoldani, hogy mi van, ha azt mondja az adózó, akire ráterhelné az önkormányzat ezt a luxusadót, hogy köszöni szépen, de ő nem fogadja el ezt a felmérést. Vagy pedig ha azt mondják neki, hogy 120-130 millió a lakása, akkor tessék, vásárolja meg az önkormányzat, ő köszöni szépen, kiköltözik belőle. A bíróságon meg fogja támadni az önkormányzati adóhatóság kiküldött papírját, és évekig fognak huzakodni, és semmiféle bevétele nem lesz az önkormányzatnak.

Még egy gyakorlati kérdés. Ki fogja ezt az önkormányzatokon belül végezni? Azok a túlhajszolt önkormányzati alkalmazottak, akiknek nincs idejük rá, és egészen más dolgokkal is le vannak terhelve? Nem fogják tudni megvalósítani.

A Pénzügyminisztérium szerint 1 milliárd forint bevétel várható ebből az adónemből országos szinten. Ez az összeg egyik oldalról soknak is tűnik, de a másik oldalról, még egyszer mondom, a felmérések miatt, a plusz önkormányzati apparátus miatt és egyéb más feladatok miatt bizony messze alá fog szállni az 1 milliárd forintnak. Kiderül az egészről, hogy sok értelme nincs.

A kérés az, hogy ha már a Pénzügyminisztérium be akarja vezetni, ne az önkormányzatokat terhelje ezzel a felméréssel, hanem a Pénzügyminisztérium végeztesse el központilag ezt a munkát, és hasonlóan, mint ahogy egy gépjárműnél, nem lehet fellebbezni, hogy bizonyos gépjárműnél miért ennyi és ennyi a gépjárműadó, ugyanez legyen ezeknél az épületeknél is. Az önkormányzatok nem fogják tudni behajtani.

Befejezésül azt kell mondanom, sajnos van egy megérzésünk, és ezt Kékesi Tibor bizonyos szempontból alá is támasztotta, hogy ez a luxusadó nem más, mint főpróba a vagyonadó bevezetése irányába, főpróba, hogy ezt bizonyos rétegnél kipróbálják, majd azt követően szépen lassan bevezetik a vagyonadót, és sajnos az adótörvények korábbi vitájában nem kaptunk arra választ, hogy a kieső iparűzési adótételeket milyen adókkal fogja majd előteremteni a kormány. Veres pénzügyminiszter úr valahol nyilatkozta, hogy egy vagyonadót valamilyen módon mindenképp kivetnének, erre főpróba ez a luxusadó.

Éppen ezért nagyon aggályosnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, mindenképpen módosító indítványokat fogunk beadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Herényi Károlyé a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tényleg, kicsit megmosolyogtató ez a törvény-előterjesztés, de azért vegyük komolyan. A Magyar Demokrata Fórum konzervatív gondolkodása alapján egyetért azzal, hogy az adóterheket igazságosan kell elosztani, és akinek több adatott, attól több adót vonjunk el. Ilyen elven vagy ilyen alapon tehát azt is mondhatnánk, hogy a luxusadó olyan kezdeményezés, amely elfogadható és támogatható. Az már meglehetősen furcsa értelmezése a luxusadónak, hogy a luxuscikkek közül kiragad egyet, a luxust képző ingatlanok és egyebek közül kiragad egyet, és ez a lakóingatlan; figyelmen kívül hagyja a nagy értékű gépjárműveket, egyéb ingóságokat, utazásokat, és azt mondja, hogy ezt a dolgot a lakóingatlannál lehet elkezdeni.

Ez a törvényjavaslat, a luxusadó speciális szerepet játszik. A célja az, hogy szerény, de annál látványosabb és bonyolultabb adóval kísérletet tegyen a társadalmi igazságosság látszatának felébresztésére. Tulajdonképpen az egész adórendszer szépségflastromja ez a luxusadó. A célja az, hogy azt a társadalmi igazságtalanságot, amit egyébként az adótörvények módosítása előidéz, megpróbálja valahogy elfedni, és azt bizonyítani, hogy ez a kormány bizony elkötelezettje a társadalmi igazságosságnak, ezért bevezeti ezt az új adónemet.

Ez ezt a célt nyilvánvalóan nem fogja tudni elérni és szolgálni. Ahhoz nem elég látványos, hogy elfedje a 2005-ös adótörvények általános igazságtalanságát. A 2005-ös adótörvények ugyanis, ahogy ezt már elmondtuk délelőtt, nem valósítják meg az egyenlő, általános teherviselést, a társadalmi igazságosságot, hiszen minél nagyobb jövedelemmel rendelkezik valaki, annál nagyobb adókedvezményekben részesül.

A luxusadó a becslések szerint a Magyarországon ma meglévő 10 ezer luxuslakásra, egylakásos családi házra, illetve ezer üdülőre vet ki luxusadót. A luxusadó az ingatlanok 100 millió forint fölötti értékének 0,5 százaléka. A törvényjavaslat előterjesztője szerint ehhez a 11 ezer ingatlanhoz 30 ezer tulajdonos tartozik, és az össz várható adóbevétel ebből 1 milliárd forintra tehető, ami a magyar adóbevételek alig több mint egy tízezreléke.

(18.20)

Az adóbevétel tehát inkább formális jelentőséggel bír. Ha figyelembe vesszük, hogy ezt 30 ezer Magyarországon élő polgár fizeti meg, akkor kiszámíthatjuk, hogy a luxuséletvitelt a felső 11 ezer esetén évi 33 ezer forinttal sújtja átlagosan a rendelkezés.

Meg kell jegyeznem, hogy ha egy Suzuki nettó regisztrációs adója - ez nyilvánvalóan a kisember autója - a tervek szerint 52 ezer forinttal emelkedik - tetszenek figyelni? 52 ezer forinttal emelkedik egy kisautó regisztrációs adója -, és 33 ezer forinttal fogjuk terhelni a 100 millió forintnál nagyobb értékű ingatlannal rendelkezőket, a társadalmi igazságosság nyilvánvalóan nem érvényesül és nem jut felszínre.

A luxusadó csak többé-kevésbé egyértelmű, mert nem határozza meg pontosan az adó tárgyát. Nem kezeli kellően a társasházi albetétek kérdéskörét, és ugyanakkor - gondolom - sok vita lesz arról is, hogy mi is a lakás, hiszen számos nagy értékű épületben garzonlakás jellegű, esetleg nagyobb, nem önálló épületrészek is találhatók. A törvényjavaslathoz tartozik egy értékelési módszertan, ami értékhatárokat állapít meg különböző területi egységekre, amelyeken belül az érintett önkormányzatok értékövezeteket jelölhetnek ki.

Ezekhez különböző kulcsok tartoznak, amelyek az épület korát, felújítottságát, komfortfokozatát tartalmazzák. Ez egy érdekes szempont: a luxuslakások esetén mi az, hogy komfortfokozat, egy luxuslakásnál? Az nem lehet komfort nélküli! A lakószobák számát vitatható módon kísérli meg figyelembe venni.

Ez az adó nagyon sok szubjektív lehetőséget tartalmaz, hiszen viszonylag bonyolult az értékelés, mindig vitatható. Bár van egy félszeg hivatkozás a piaci értékre az illetékhivatalon keresztül, és óriási lehetőséget biztosít a korrupcióra az érintett terület egésze, valamint egyes lakóingatlanok vonatkozásában. Emlékezzünk vissza, hogy valamikor a 70-es években már bevezettek egy ilyesmi adót Magyarországon, ami végül csak néhány esetben működött a gyakorlatban, majd elhalt. Ugyanakkor ebből az időszakból számos korrupciós esetről tudnak beszámolni az érintettek, ha mernek.

Összességében az is megállapítható, hogy az adó adminisztrációs költségei bizonyára fel fogják emészteni a tőle várható 1 milliárdos árbevételt, nem sokat fognak segíteni egyes kivételes területektől eltekintve az önkormányzatok helyzetén. Mint minden új adó, természetesen ez is nagyon bürokratikus, és külön problémát fog okozni a rendszer karbantartása. Talán egyetlen előnye van, hogy még több önkormányzati munkahelyet teremt, hiszen nyilván a jelenlegi apparátus ennek az adónak a beszedésére nem lesz képes.

Összefoglalva: ez az adó a kormány látványos gesztusa, amivel az adótörvények általános igazságtalanságát akarja elfedni. Még arra szeretném az előterjesztők figyelmét felhívni, hogy ha az előbb Balsai István azt mondta, hogy az előző törvény egy jogi torzszülött, akkor ezt sem lehet más minősítés alá vetni. Már említettem, hogy a fogalmak és az értelmezések vonatkozásában számos kérdés vetődik fel, és sok a kétértelműség. Vannak olyan közelítések és olyan értelmezések, hogy tulajdonképpen a panellakások lakói is alanyai lehetnek ennek az adófajtának, hiszen egy panelház, amiben van 50-60-100 lakás, annak értéke nyilvánvalóan messze meghaladja a 100 millió forintot, tehát a törvény ebben az értelemben nem egyértelmű.

Javaslom, hogy az előterjesztő vagy vonja vissza, vagy pontosítsa, hogy ilyen félreértésekre ebben a törvényben ne lehessen ok. S még egyszer gondolja át, hogy a gesztusértéken túl - hiszen ennek a gesztusértéke, a gesztusjelentősége valóban vitathatatlan - érdemes-e az adminisztratív terheket oly mértékben növelni ilyen kicsiny adóbevétel esetében.

A Magyar Demokrata Fórum, ha a törvény részben módosul, ha nemcsak a szándék, hanem a gyakorlati megvalósulás is garantáltnak látszik, akkor nem zárkózik el ennek a törvénynek a támogatásától, de csak akkor, ha azok a feltételek, amelyekről az előbb beszéltem, megvalósulnak.

Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Nem nevezném felszólalásnak, amit most el fogok mondani, inkább csak a dilemmáimat osztom meg magammal vagy azzal, aki esetleg még képes idefigyelni.

Azt gondolom, hogy az a kérdés, hogy Magyarországon létezik-e olyan, hogy valakik adózatlanul…, nem is teszem hozzá, hogy tisztességtelenül, bár nem hinném, hogy adózatlanul nagy vagyonhoz, vagyoni értékhez jutni tisztességes. Létezik-e az a probléma, hogy valakik úgy, hogy nem fizetik meg a törvény szerinti adókat, járulékokat, nagy vagyonokhoz jutnak - úgy gondolom, ezzel a problémával szembe kell nézni, hogy ez létezik. Azzal is szembe kell nézni, hogy valahol a magyar politika, gazdaságpolitika, nem is tudom, minek az értékítélete az, hogy nem tudtunk, valójában senki nem tud ezzel a problémával szembenézni, és nem tudott olyan megoldást találni, hogy ez a kérdés, hogy Magyarországon legyen-e ilyen kiugró vagyonok után valamiféle adónem, ne vetődjön föl. Úgy gondolom, hogy egy jól működő országban, ahol jól végzi az adóellenőrzés is a feladatát, jól végzi mindenki a feladatát, ez a kérdés nem merülhet föl, hiszen akkor nyilvánvalóan a jól, szigorúan ellenőrzött jövedelmeket követően mindenki a pénzét arra költi, amire gondolja, olyan vagyonokat szerez, amire képes, amire a tehetsége, a pénze engedi.

Most az a kérdés, hogy ez a törvényjavaslat ezt a problémát, a társadalom problémáját vagy az ország problémáját kezeli-e. Nekem meggyőződésem, hogy nem kezeli. Azért nem kezeli, mert több dolog is fölvetődik.

Valóban, miért csak az ingatlan? Ha luxusnak nevezzük, akkor sok egyéb luxusdolog van az életünkben - nem a miénkben, hanem akinek megadja a sorsa. Tényleg fölvetődik az, hogy ha valaki rendelkezik egy helikopterrel, rendelkezik egy jachttal, egy hajóval, egy várral vagy bármivel, ami az ő igényeit kielégíti, miért csak az ingatlanokat tesszük ebbe bele. Ez az egyik nagy dilemma. A másik nagy dilemma az, hogy miért csak a magánszemélyek tulajdonában lévőt.

Valljuk be őszintén, hogy az előterjesztés 30 ezer emberről beszél. Ez a 30 ezer ember vagy megengedheti magának, vagy egyszerűen nem foglalkozik a ma hatályban lévő törvényekkel, hogy van-e ettől kedvezőbb megoldás is; az a kedvező megoldás, hogy ha egy cégbe tesszük bele az ingatlanvagyonunkat. Mondjuk, egy magánszemély tulajdonos átadja az ingatlan hasznosítási jogát egy cégnek, és az a cég felújítja például az adott ingatlant, vagy ha kicsi a terület, és nem tudja megvenni a szemben lévőt vagy a szomszédját, akkor rájön, hogy a föld mélyébe is lehet például építeni ingatlant, és mindezt egy cég nevében, ráadásul úgy, hogy az eredeti ingatlan nincs is a nevén. Ma már annyi furfang van, annyiféle dolgot hallunk a mai világban, hogy valljuk be őszintén, elég balek - hogy úgy mondjam - az, aki egyszerűen tisztességesen odaáll, adja a nevét magánszemélyként, hogy az én tulajdonomban van az az ingatlan.

Ettől, amit most ez a törvényjavaslat adóztatni szeretne, ennek százszorosa, ezerszerese van nem magánszemélyek tulajdonában, de ugyanezt a célt szolgálja: magánszemélyek luxusigényeit kielégíteni. Akkor nagy dilemma az, hogy miért csak a magánszemély. Ha tehát elkezdünk egy ilyet fölszámolni, azt mondjuk, hogy rendezzük, akkor rendezzük tisztességesen, akkor találjunk ki olyan törvényjavaslatot, ami nem az alapján dönti el, hogy a luxus ha magántulajdonban van, akkor az luxus és adózzon, ha nem magántulajdonban van, hanem gazdasági társaság, szövetkezet s a többi tulajdonában van, akkor pedig ne adózzon. Szóval biztos, hogy ez nem jó így.

A következő kérdés az, hogy a 100 millió forintos határ az-e, amit luxusnak lehet mondani adott esetben.

(18.30)

Ma Magyarországon nagy kérdés, hogyan jön az a 100 millió forint össze. Például van egy lakás, ami nem is olyan nagy, tehát 100 millió forint alá kerülne, de egyszerűen olyan berendezések vannak rajta, nyílászárók, különleges díszítés, hadd ne mondjam, hogy egyébként maga a lakás nem kerülne bele, de mivel olyan értékekkel van felszerelve, meg fogja haladni a 100 millió forintot. Tehát azt gondolom, az is egy társadalmi vita kérdése lehet, hogy a 100 millió forint-e ez a határ - amellett, hogy mondtam, hogy nem csak ingatlant kellene, és nem csak a magántulajdon irányába kellene elmenni. Tehát ezek mind-mind dilemmák.

Én úgy gondolom, hogy ez az üzenet biztosan jó, és azt gondolom, támogatható is. De az, ahogy ez a törvényjavaslatba van ültetve, az mindenképpen olyan amatőrnek, nagyon kezdeti lépésnek tűnik, és nagyon-nagyon megfontolandó az, hogy ezt jó szívvel egy országgyűlési képviselő meg tudná-e szavazni. Tehát a célkitűzésével, az üzenetével, azt gondolom, alapvetően egyet lehet érteni, de annak a megvalósításával nem.

Az jut eszembe, hogy nincs meg a koncepció az adózást illetően. Tehát hiába van letéve az ötéves adócsökkentési terv, ez nem egy koncepció, nem egy reform mentén megy, egyszerűen a vagyonügyek adózását vagy az igazságtalanságok adózását ilyen értelemben ez a törvényjavaslat így nem oldja meg. Ezért én magam is nagy dilemmában vagyok, hogy ezt a törvényjavaslatot a végén tudom-e támogatni vagy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember tényleg dilemmában van. Dilemmában van azért is, hiszen az előző napirendi pontnál is elmondtam, 2007-ben megszüntetjük az iparűzési adót. Ma már nagyon sok önkormányzat él azzal a lehetőséggel, hogy ingatlanadót vezet be. A luxusadó is önmagában az ingatlan értékére próbál építeni. Ha az általános szokássá válik, hogy ingatlanadó kerül bevezetésre minden területen, kiváltva az iparűzési adó egy-egy szegmensét, akkor nagy kérdés az, hogy utána a luxusadóban megállapított ingatlanérték, valamint az ingatlanadóból befizetett összeg közötti különbséget hogyan fogja majd adott esetben a kormány rendezni, mert ez problémaként meg fog jelenni, hiszen a kettős adóztatást a törvény tiltja.

A másik ilyen kérdés az ingatlanadóknál: bennem az is sokszor felmerül, ha egy kovács a dédapjától örököl egy kovácsműhelyt, ahol szeretné a településen élő iskolásoknak megmutatni, hogyan is működött annak idején a kovácsműhely, és erre az emberre kivetik az ingatlanadót, hiszen iparűzés szempontjából ez majd fontossá válik, de nagyon sok helyen csinálják már egyébként, ugyan nincs bevétele belőle, de 30 vagy 60 négyzetméteres önmagában az az ingatlan, tehát arányaiban nincs bevétele; vagy egy cipészműhelyről is beszélhetünk. De van olyan 15 négyzetméteres lakás vagy irodahelyiség, ahol mondjuk, ingatlanközvetítők több száz milliót forgatnak meg.

Az emberben ezek a kérdések felmerülnek ennek kapcsán, mert nagyon sokszor elmondtam én magam is, hiszen a személyi jövedelemadó 38-ról megy 36 százalékra, tehát valahol a vagyonosodás szempontjából a személyi jövedelemadó kedvezőbb állapotba hozza azokat a személyeket, akiknek amúgy is magas a jövedelmük, ezt Herényi Károly is elmondta. Többször elmondtam a parlamentben, érdemes lenne elgondolkodni a családi adózás bevezetésén, hiszen a pénzügyminiszter úr is elmondta, hogy valahol gondolkodni kell majd az iparűzési adó kiváltásáról a vagyonadóval kapcsolatosan. De felteszem magamban a kérdést, hogy abban a 60 vagy 50 négyzetméteres panellakásban élő személy, akinek a lakásában több száz millió forint vagyoni érték van, mert van ilyen is, esetleg aranyban, gyémántban, művészeti alkotásban, de ott a vagyon - tessék ezen mélyen elgondolkodni, hogy mit is teszünk most ezzel! Egymilliárd forint bevétel származik ebből? És mi van a többi nagyon gazdag, nagyon vagyonos személy, fogalmazzunk úgy, nem lakóingatlanban megjelenő vagyoni értékével? Tehát a probléma itt kezdődik, és ezzel tulajdonképpen porhintést csinálunk, és el tudjuk mondani az állampolgároknak, hogy luxusadó. Az állampolgárokban így fog megjelenni, hogy luxusadó.

De tessék nekem megmondani, adott esetben mi van azzal az épülettel, amelyik Korzikán épült fel magyar forintokból, tehát ki lett mentve a pénz, vagy adott esetben Amerikában, a horvát tengerparton, Spanyolországban, tehát lehetne sorolni. Nem megfoghatók, államtitkár úr! Sem az eredetét nem tudják nagyon pontosan, sem pedig a luxus nagyságrendjét, mert lehet, hogy valakinek pont Amerikában van egy luxusvillája, itthon meg 50 négyzetméteres panellakásban él, mert azt hiszem, erre is van példa.

Felteszem azt a kérdést, hogy mi van azokkal az épületekkel - mondjuk, kastélyok, várak, múzeumi épületek -, amelyek amúgy is enyészeté lettek volna. Tett az állam egy olyan jót, hogy értékesítette vagy talált egy buta embert, aki megvásárolta, és kínkeservesen, mondjuk, a családjával együtt a műemlék jellegéhez és előírásaihoz hűen felújította. De ez az ember hihetetlen szegény, mert neki álma volt az, hogy egy műemlék jellegű épületet meg tudott vásárolni alacsony áron, de elkötelezetten, felújítási költségekkel megterhelve. Ezekkel az épületekkel mi lesz? Ezeket milyen kategóriába soroljuk?

Államtitkár úr, tényleg, ha egy törvényt alkotunk, én mindig azt mondom, hogy keressük meg az összes összefüggését annak, és vizsgáljuk meg az összes tételét, hogy adott esetben milyen olyan negatív hatásokat fog ez kiváltani, vagy egy-egy rétegre milyen hatást fog ez úgy kiváltani, hogy adott esetben - mint ahogy Herényi Károly is elmondta - mi lesz a panellakásokkal. Egy tízemeletes panelház értéke lehet, mondjuk, egymilliárd forint is. De benne lakik 80 ember!

Tehát ha megközelítőleg ilyen alacsony számot prezentál ez a luxusadó, tessék belegondolni, hogy az önkormányzatoknak ez milyen terhet fog jelenteni. Az önkormányzatnak mint hatóságnak, tehát olyan szervnek, amelyiknek fel kell értékelni, értékeltetni ezt az ingatlant vagy épületet, annak oda kell menni a tulajdonossal vitatkozni, mert erről is szó van. Tehát valahol az eljárásrenden belül a felelősséget áttolom valakire, és ennek a bevételi forrása nem lesz akkora, mint amekkora viták vagy adott esetben pereskedések is származhatnak belőle.

Nagyon jól tudjuk, hogy a vagyonmegoszlások ma Magyarországon miért nem megfoghatók. Mert nagyon sok esetben ingatlanokat családtagokra még úgy is írnak - ezt Katona Béla is nagyon jól tudja -, hogy már jóformán a még megszületendő gyermek nevére is valamilyen vagyoni érték rá van írva, hogy eltussolják a valós vagyoni értéket. Tehát ha teszünk egy ilyet, akkor tényleg: családi adózás, a család vagyoni értékének a nagyságrendjét összegezve, viszonyítva ahhoz, amit kerestek. Így válik megfoghatóvá, másképpen most teszünk valamit, ami alapján én azt mondom, lehet, hogy ezt meg tudjuk tenni ezer emberrel, de a másik tízezer meg röhögni fog a markába, és lehet, hogy még két ingatlant fog magának vásárolni a horvát tengerparton. Tehát nekem ebben van dilemmám, és tényleg ebben kellene valami úton-módon konszenzusra jutni, és ezeket a kérdéseket jobban megvizsgálni.

Kérem államtitkár urat, mielőtt ebből önök törvényt alkotnak, mert elfogadják, tessék ennek a dolognak utánanézni, a kastélyok, műemlék jellegű épületek, kúriák, múzeumok, mert nagyon sok van magántulajdonban, és lehet, hogy nem luxuskivitelben vagy luxusmiliőben élő állampolgárok tulajdonában, lehet, hogy holt szegények, de az álmuk és a vágyuk az volt, hogy ezt felújítsák, mert sírtak, amikor meglátták a falu szélén vagy a domboldalon - lehetne erre is nagyon sok példát mondani, Gőgös Zoltán is nagyon jól tudja -, és ezek az emberek éltek-haltak azért, hogy ezt rendbe rakják.

(18.40)

Tehát mentesítették az államot attól, hogy adott esetben állami költségvetésből kelljen ezeket rendbe rakni. Tehát ezeknek, én kérném, nagyon komolyan nézzenek utána!

Köszönöm a figyelmüket. (Tállai András tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen amikor Tállai András hangos gondolkodását hallottam, akkor nyomtam meg a gombot, mert nagyon hasonló gondok gyötörtek bennünket is a beterjesztés előtt és nyilvánvalóan most is.

Nagyon fontos lenne abban egyetérteni, hogy a magyar adófilozófiában, a magyar adóstruktúrában tényleg szükség van arra, hogy a tőkejövedelmek az adórendszer fontos elemeivé avanzsáljanak, és az is nagyon fontos lenne, hogy a vagyonadó jellegű adók is bekerüljenek a magyar adórendszerbe, a magyar adórendszer szerkezetébe.

Akkor, amikor ez a most működő adórendszer annak idején született, közel húsz évvel ezelőtt, akkor ez nem volt téma, nem volt érdekes, nem voltak vagyonok - de most vannak. És ebből a szempontból tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy teljesen mindegy, hogy adózott pénzből jöttek létre vagyonok vagy lopott pénzből jöttek létre vagyonok, a világ jól működő adórendszereiben az adózott pénzből létrejött nagy vagyonok után is szednek még vagyoni jellegű adót; ennek a mértéke különböző, és az a különböző, hogy milyen vagyonelemeket vesznek ebbe bele.

Természetesen mindenkinek igaza van, aki most azt mondja, hogy egy helikopter, egy jacht is lehet százmillió forint fölötti értékű, műkincsek is lehetnek milliárdos nagyságrendűek, tehát van egy csomó olyan eleme a vagyonadóztatásnak, ami most ebben a törvényben nincsen benne. De én mégis azt szeretném, és ebből a mai vitából számomra az szűrődött le, és nem véletlen az, hogy a délelőtti vitában a vezérszónokok után egy szót sem szóltam, mert az nagyon nem tetszett, és nem volt benne érdemes részt venni, de ebből a mostani csöndes vitából érdemes lenne odáig közösen eljutnunk, hogy el kell indulnunk ezen az úton, el kell indulnunk, és ennek a legkézzelfoghatóbb módja a mi véleményünk szerint mégiscsak az ingatlanvagyon volt.

És most én azt kérném az ellenzéki képviselőtársaimtól is, hogy ne azt keressék, hogy miért nem lehet ezt az adónemet bevezetni, azt próbáljuk közösen keresni, és nekünk is lesznek hozzá módosító javaslataink, mert nem jó, hogyha pontosan egy ilyen új típusú adónál úgy vezetjük be, hogy félreérthető legyen, hogy bárki is azt higgye, hogy az ő nyolcvanlakásos panelháza az a százmilliós határ fölé esik, és akkor neki luxusadót kell fizetni; ha ilyen szövegezés van a törvényben, azt módosító javaslattal mi is ki fogjuk javítani.

De abban értsünk egyet, hogy erre a típusú adóra szükség van, első lépésként a láthatósága, a fellelhetősége, a felmérhetősége okán ez a legegyszerűbb része ennek a vagyonadóztatásnak. Csináljunk ebből most egy jó törvényt, és később, bárki kerül kormányra ebben az országban, menjen tovább ezen az úton, mert csak akkor lesz egy tisztességes adórendszerünk, hogyha ez a vagyonadózási rész is megfelelő módon belekerül. De én azt hiszem, hogy ebből is lehet jót csinálni, olyat, ami a maga nemében, a maga területén legalább pontosan tudja azt tükrözni, ami - talán mondhatom - közös szándékunk. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ékes Józsefnek adom meg a szót, két percben.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, és talán ebben a kérdésben utoljára. Én tényleg azt kérném, hisz az önkormányzatoknál sorra vizsgálják annak a lehetőségét, hogy milyen adókat vethetnek ki, ezt, azt hiszem, mindannyian tudjuk, iparűzési adó helyett ingatlanadó, telekadó, beruházási adó, akkor szép lassan megfogalmazódik az önkormányzatoknál az önkormányzati közműadótól elkezdve, tehát millió-egy dolgot próbálnak az önkormányzatok vizsgálni azért, hogy a lehetetlen helyzetüket valami úton-módon meg tudják oldani.

Ebben a kérdésben a törvény tiltja a kettős adóztatást. Ha egyszer azt mondjuk, hogy luxusadó az ingatlanra, de ha az önkormányzat kiveti az ingatlanadót... (Dr. Katona Béla: Az levonható belőle!) Ezt mondom, akkor az levonhatóvá váljon. Na most, itt jön be a nagy kérdés majd, államtitkár úr: ha azt levonhatja, akkor - hogyan mondjam - a luxusadó és az ingatlanadó nagyságrendje miképpen változik?

Tehát ez az én problémám, hogy az most adott esetben a személy számára, fogalmazzuk úgy, mert amúgy is minden állampolgárnak az adott településen az ingatlan után majd fizetnie kell, még annak is, akinek egy 120 négyzetméteres parasztháza van, igaz, összedűlőfélben van, annak is fizetnie kell a 120 négyzetméter után, és annak az embernek is, aki luxusingatlanban és -körülmények között él, befizeti, utána a luxusadóját levonja belőle... (Gőgös Zoltán: Fordítva!) - vagy az ingatlanadóját levonja belőle. Szóval, ebből nekem olyan kételyeim származnak, hogy most valós lesz-e az az egymilliárdos bevétel, ami adott esetben jelentkezni fog. Tehát itt van nekem kérdésem ezzel kapcsolatban, tehát ezt tényleg komoly számításokkal is alá kell tudni támasztani.

Köszönöm.

ELNÖK: Több felszólaló nem jelentkezett. Kérdezem az államtitkár urat, válaszol-e. (Jelzésre:) Igen, öné a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Én is megörültem, ahogy Katona Béla majdnem elvette a mondanivalómat, de itt ülünk tíz órája, és most éreztem úgy, hogy ebben a kérdésben mindenki, aki megszólalt, az felelősen átérezte, átgondolta, mert valahol az a felelősség közös, hogy Magyarországon igazságos lesz-e egyszer, valaha az adórendszer vagy nem.

És itt valóban kitekintettünk az irányba, hogy a tőkejövedelmek, a munkabérből való jövedelmek vagy a vagyonok utáni megképződött értékek után egyszer valamikor igazságosan, azonos módon kellene adózni, hogy ne legyen különbség, ne legyen egy össznépi játék, egy magyar játék, hogy most itt kedvezőbb az adózás, akkor mindent átviszünk arra az oldalra, mert egyébként ma ez történik az országban. Én most ezt éreztem ki, hogy ebben megvan közöttünk a közös hullámhosszra való hangolódás, és én ezt szeretném megköszönni. Várjuk azokat az igazságosság érdekében tett módosításokat, amelyek esetleg segíthetnek ezen a törvényen, hogy ez valóban igazságosabb legyen. Azt gondolom, hogy ezeket meg kell gondolnunk.

Egyetlenegy dologra utalnék: a kettős adóztatás ki van zárva, tehát a törvény eleve kizárja. A másik adóból levonható, tehát nyilván csak a különbözet lesz majd ott többletadóként. De valóban törvény van arra, hogy a kettős adózást kizárjuk, erről rendelkeztünk.

Köszönöm szépen az értékes és előrevivő gondolatokat. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/17547. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/17547/214. számokon kapták kézhez.

Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Tállai Andrásé a szó.