Készült: 2024.09.23.23:00:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

235. ülésnap (2012.11.07.), 96. felszólalás
Felszólaló Brájer Éva (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:07


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BRÁJER ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Semjén András, a Magyar Tudományos Akadémia oktatás-gazdaságtan kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa írja egy tanulmányában, hogy az állami szerepvállalás mértékét két szempontból érdemes vizsgálni: mennyire hatékony és mennyire méltányos. Az előbbi számokban mérhető, utóbbi jobbára filozófiai, jogi és etikai kategória. Semjén szerint a méltányosság követelménye az oktatás területén valójában azt szabja meg, mekkora oktatási egyenlőtlenségeket vagyunk hajlandók tolerálni, és milyen tényezőket tudunk elfogadni a tolerálható mértékű egyenlőtlenségek legitim okaiként. A természetbeni társadalmi juttatások fogyasztásában négyféle egyenlőségfogalmat különböztethetünk meg. Ezek: a közkiadások, az egyes egyének által érzékelt költségek, az igénybevétel, vagyis a felhasználás és a kimenet, vagyis az eredmény egyenlősége. Az értelmezési és mérési problémák ellenére az oktatási méltányosság valamilyen formája, leginkább az esélyegyenlőség, minden fejlett ország oktatáspolitikájában a deklarált célok egyike. Talán ez az, tisztelt képviselőtársak, amiben mindannyian egyetérthetünk.

E hivatkozást alapul véve vegyünk az egyszerűség kedvéért egy egyszerű oktatási intézményt, mondjuk, egy általános iskolát, és gondolatban helyezzük el az ország több pontján, például a fővárosban, egy pár száz lelkes faluban és egy megyei jogú városban. Máris látjuk a különbséget magunk előtt. De árnyaljuk tovább a képet: képzeljük az intézményt Budapest egyik belvárosi, majd peremkerületében. Érzékelhetjük, hogy képzeletbeli iskolánk emitt majdhogynem pazarló, amott forráshiányos, hogy a különböző településeken eltérően definiáltak például a dolgozó munkakörei és a munkavégzés hatékonysága is.

A rendszerváltás óta az éppen regnáló kormányok számos aspektusból bolygatták meg a közoktatást, a területnek, ha úgy tetszik, az elmúlt 20 évben nemigen volt nyugta. Ennek dacára látens, de annál mélyrehatóbb társadalmi jelentőségű problematika máig az integráció és szegregáció kérdése is például. A rendszerhez mélyrehatóan nem bátorkodott senki hozzányúlni eddig. Én hiszem, hogy ennek épp itt az ideje. Azt pedig természetesnek vélem, hogy a kormány által választott irány nyilvánvalóan tóba dobott kőnek számít. Természetesen eltérően vélekednek felőle az oktatáspolitikai szakértők, az oktatáspolitikusok és az oktatási rendszer dolgozói is. Mindenesetre jelen állapot szerint úgy tűnik, a rendszer mélyreható átalakuláson megy keresztül. Következésképp a legtöbb felvetés kérdőszava mostantól a hogyan.

Számos teendővel járnak még a törvényjavaslat lényegi elemei, a foglalkoztatottak sorsa, a béreik, a tankerületek felosztása, a vagyon, az üzemeltetés, a pályázatok kérdései, az új viszonyrendszer jogi, szervezeti, kommunikációs vonatkozásai, a végrehajtás időrendje és még sorolhatnánk. Mindez természetes, hiszen érzékeny a téma. Városvezetőként is úgy látom, számos pontosítás lehetséges még. Remélem, hogy a módosítók által kicsiszolt javaslat végleges formájának megszavazása után egy-két évvel a napi gyakorlatban valóban megvalósul a felvezetésben deklarált cél, miszerint az Országgyűlés a törvényt nemcsak a jó állam kialakítása, hanem emellett a minden gyermek számára azonos esélyeket nyújtó köznevelési rendszer érdekében, a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek megteremtése, a köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, egységessége, valamint a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás érdekében alkotja majd.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai