Felszólalás adatai

Megnyitom a második szakaszt. Kérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok bejelentkezőt. Lezárom a vita ezen szakaszát és a vita egészét is.

Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Nem kíván reagálni. Így aztán bejelenthetem, hogy várhatóan következő ülésünkön döntünk a benyújtott módosító javaslatokról.

Soron következik a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/12415. számon, a költségvetési bizottság tájékoztatóját pedig T/12415/963. számon, az újramegnyitott részletes vitához benyújtott bizottsági ajánlást pedig T/12415/964. számon ismerhették meg.

Emlékeztetem önöket, hogy ma délelőtt a 8 órás időkeret egy részét, egy nagyon pici kis részét a frakciók felhasználták. Felkérem jegyző asszonyt, hogy ismertesse a fennmaradó időkeretek megoszlását.

OSZTOLYKÁN ÁGNES jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportjának 154 perc 23 másodperc; az MSZP képviselőcsoportjának 65 perc 33 másodperc, a KDNP képviselőcsoportjának 76 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 66 perc 10 másodperc, az LMP képviselőcsoportjának 47 perc, a független képviselőknek pedig 26 perc áll rendelkezésükre.

ELNÖK: Ez azt is jelenti, ahogy hallják a felhasznált időkereteket, hogy délelőtt olyan óriási nagy igény a vitára nem mutatkozott, ezért el is kellett napolni másfél órára az ülést, ha erre jól emlékeznek.

Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelzem azokat a módosításokat, amelyekhez hozzá kívánok szólni, hogy elnök úr is tudja követni. Ez a 211-es több formában, a 950-es, a 211-es, mint említettem, a 623-as, az 531-es, a 652-es, a 472-es pontok.

ELNÖK: Megkönnyítette a dolgomat, valóban. Köszönöm.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Csak azért, hogy követhető legyen a történet, elnök úr. A költségvetés módosítói kapcsán a 211. számú módosításhoz illesztetten a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot érintően szeretném megtenni a módosító javaslatunkat, és néhány kiegészítő gondolatot is hozzátenni először.

Nyilván önök is tudják, hogy abban a gazdasági környezetben, amelyben az elmúlt időszakot éljük, most az elmúlt éveket gondolom ez alatt, alapvetően a gazdaság recessziós mivoltáról kapunk képet, visszaigazolást. A 2012. zárt esztendő ezt támasztja alá. Ilyen értelemben a munkahelyteremtés tekintetében sem pozitív előrelépésekről lehet beszélni, hanem egyszerűen úgy fogalmazható meg ez a mondat és gondolat, hogy Magyarországon - hogy tiszta és világos legyen, azon a 93 ezer négyzetkilométeren, amely Magyarország - kevesebb ember dolgozik, mint a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntekor, de a kormányváltás utáni első negyedévhez képest is.

Ezt kiindulási pontként szeretném jelezni, azért, mert úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, amelyet érintően a módosító javaslat is megszületik, arról kellene szóljon, hogy olyan forrásokat és forráshelyeket hordozzon magában, ami gyakorlatilag a munkaerőpiacon pozitív irányultságú változásokat hoz.

Tudják, amikor ez a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Munkaerő-piaci Alap volt, államtitkár úr, akkor a Munkaerő-piaci Alapban több pénz volt, mint amikor nemzetivé vált, és Nemzeti Foglalkoztatási Alap lett. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem a "nemzeti" szó fontos, főleg a tartalom, de nem olyan feltételek mellett, hogy akkor, amikor mondjuk, munkaerő-piaciból nemzeti lesz, akkor a források csökkenjenek.

Ha lett volna, most már nem lesz, de ha lett volna módjuk rá - illetve módjuk volt, csak cselekvési hajlandóságuk nem volt -, akkor azt kellett volna megtenni, hogy több pénz legyen a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban, mint amennyi mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapban volt a váltáskor.

Épp ennek a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak a finanszírozási tételei tekintetében, csak azért jelzem tanulságként, hogy nagyon nagy hiba azt elkövetni, amikor ezen az alapon belül például az aktív foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó források tekintetében a 10 százaléka jelenik meg a felhasznált forrásoknak, a 7 százaléka, mondjuk, képzési forrásként, és mondhatom, a többi meg olyan Start-program keretei között, ami gyakorlatilag részben adott esetben megkérdőjelezhető pénzügyi felhasználásokkal párosul.

Nem véletlenszerű, hogy itt tételesen az európai uniós előfinanszírozási kérdésekhez illesztetten jelenik meg ez a módosító javaslat, mintegy 3000 millió forintot, 3 milliárd forintot érintő nagyságrendben. És így együttesen ezzel a módosító javaslattal 6200 millió, tehát 6,2 milliárd forintos nagyságrend van előjegyezve, miközben ez gyakorlatilag a Start-munkaprogram 183 805 millió forintjából venné el ezt a 3 milliárd forintot, azaz még így is 180 milliárdot meghaladó összeg állna rendelkezésre.

Ez miért fontos? Ez azért fontos, mert az európai források elérése érdekében meggyőződésem szerint mindent érdemes megtenni, mármint hazai erőforrások párosítása kapcsán is, hiszen a valós, az elsődleges munkaerőpiacon történő munkahelyek megteremtését ilyeténképpen lehet szolgálni, fejlesztéseken, sok minden egyéb máson keresztül, vagy az aktív foglalkoztatáspolitika kapcsán történő támogatásokon keresztül.

Ahhoz, hogy Magyarországon nem egymillió új munkahely... - mint amit ígértek, amiből semmi nem valósult meg, hiszen nem többen, hanem kevesebben dolgoznak, mint mondtam, a korábbiakhoz képest. Ahhoz, hogy Magyarországon legalább az a feltétel teljesülni tudjon, ami morálisan nagyon fontos, amit mi vallunk, és meg kívánunk teremteni a választásokat követően, hogy minden családban legyen legalább egy ember, aki dolgozni tud, mert ez a családban felnövekvő gyermek számára is alapvetően fontos, hogy a morális kép formálódjon, és akképpen formálódjon, ami ennek a társadalomnak az érdeke, ahhoz megítélésünk szerint ennek a módosításnak az életre hívása, a megvalósítása egy szükségszerű feltétel.

Szeretném jelezni, hogy ugyanezen módosítási pont keretei között a foglalkoztatási és a képzési támogatások további bővítését is fontosnak tartjuk. Itt egy korábbi 27 milliárd forintos nagyságrendű előirányzatot szeretnénk 3 milliárd forinttal megemelni. Ez egy bő 10 százalékos mértékű kiegészítés, és ennek a hátterében természetesen az húzódik meg, hogy nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a valódi, a munkaerőpiachoz illesztett képzések valósuljanak meg, amelyeknek az eredménye az, hogy a piacon való elhelyezkedési esélyek növekedjenek.

Államtitkár úr, szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ne olyan típusú képzések, amelyek mondjuk, itt a téli közfoglalkoztatás kereteihez illesztetten, százezer főt érintően fognak majd megjelenni. Mondok önnek példát rá, csak hogy egyszerű és követhető legyen majd, illetve korrigálható is legyen az eddig elkövetett sokasága. Például ha egy adott megyében - ez jelesül Borsod-Abaúj-Zemplén megye, hogy majd ha keresi, kutatja, könnyebben megtalálja - nagyjából 500 képzést elindítanak, akkor egy adott képző szerv ne 374 képzést kapjon az 500-ból. Érti? - egy adott képző szerv.

Magyarországon akkreditáció alapján, nem tudom a pontos számot, de olyan 1400 körül van az ismereteim szerint ma az akkreditált képző szervezetek száma. Ha egy megyében 500 tanfolyam indul az emberek érdekében, abból 374-et ne egy képző szerv vigyen el, mert ez nem is tudom... (Dr. Józsa István: Lenyúlás!) A képviselőtársam említi a lenyúlás kategóriáját, talán ettől durvábbakat is lehet említeni.

De mondok egy másik példát is, hogy egy adott cég, ami mondjuk, 2013 nyarán alakul - az a cég egy kft. -, az a cég, amelyik mondjuk, angol nyelvi akkreditációt kap, azt szerzi meg, utána segéd-mezőgazdászi, növénytermesztési, -tartósító tanfolyamot tart 33-at, 600 embert érintően.

(16.10)

Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy már amennyiben ez valós és meg lehet nézni, hogy valós, akkor ez nincs helyén. Tehát azt szeretném mondani, hogy amikor a képzések tekintetében történő forrás növekedéséért teszek kiegészítő módosító javaslatokat, nem azért teszem, hogy ilyen típusú képzésekre vonatkozó döntések szülessenek bárki részéről, mert ez nem Magyarország érdekét szolgálja, ez valaki másoknak az érdekét szolgálja. Tehát arra szeretném a figyelmét felhívni és nagy tisztelettel kérni, államtitkár úr, hogy vigyázó szemeik még ebben a néhány hónapban arra legyenek, hogy az emberek érdekében történő képzésekre fordítsák azokat a pénzeket, amelyek akár befizetett adóforintokon keresztül gyarapítják a költségvetést.

A harmadik ilyen típusú módosító javaslatom a nemzeti munkaügyi hivatalokat érinti. Ez a 950-es számú módosításhoz kapcsolódik, elnök úr. A javaslatom a munkaerő-piaci hálózattal kapcsolatos, amit úgy hívtak a korábbiakban, hogy munkaügyi központok hálózati rendszere. Ma a kormányhivatalok keretei között üzemel és működik, sok ilyen fenntartott, működtetett irodája van ennek a hálózatnak, egy adott megyében 10-20, melyikben mennyi, ez azt jelenti, hogy országosan 200 körüli ilyen kirendeltség üzemel. Azt javaslom, hogy a normális fogadáshoz és a normális munkafeltételek biztosításához némi felújítási pénzalap rendelkezésre álljon, mert a korábbiakban a jelzettek szerint mindösszesen 2,8 millió forint, ami rendelkezésre állt; nem milliárd, millió forint. Én százmillió forintos nagyságrendű kiegészítő módosító javaslatot tettem, hogy legalább 102,8 millió forint álljon rendelkezésre ezen a jogcímen. (Dr. Komoróczki István: Ez milyen célt szolgálna? Mert nem értettem tisztán!)

Ez azt a célt szolgálná, hogy a nemzeti munkaügyi hivatalokban, abban a nagyjából 200 kirendeltségen, ahol a munkanélküli, álláskereső emberek fogadását végzik, a tisztes felújítások megvalósuljanak, hogy normális emberi körülmények közötti fogadásokra és munkavégzésre kerüljön sor. Nem túlzó, nem milliárdokat irányoztam elő a módosító javaslatomban, hanem mindössze százmillió forintos nagyságrendet. Ugyanazon területen gyakorlatilag a Nemzetgazdasági Minisztérium szervezetátalakítási alapjából lehetne átcsoportosítani, ami egyébként egy 6,6 milliárd forintos nagyságrendű tétel. Tehát ha ott százmillió forint megmozdul, 6,5 milliárdos nagyságrendű tétel lesz, és ezzel szemben a másik ágon pedig a 2,8 millió forintból meg lesz 102,8 millió forint.

A negyedik ilyen típusú módosító javaslatot a valamikori Országos Foglalkoztatási Alapítványhoz rendeltük hozzá, a 950. ponthoz illesztetten, módosításhoz kapcsolódva. Ez most már nem OFA, hanem Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. címszó alatt fut. Gyakorlatilag egy plusz 1 milliárd forintos nagyságrendű módosítási javaslatot tettem, így lenne 1 milliárd 350 millió 600 ezer forint a költségvetésben az OFA számára. Ennek a hátterében az húzódik meg, hogy sokkal nagyobb hatásfokkal, sokkal nagyobb eredményességgel tudjanak fellépni olyan helyzetek kezelésében, amelyek specifikus megoldásokat kívánnak akár a foglalkoztatási szint növekedése, akár a munkanélküliség csökkentése érdekében. Mondok ilyen specifikus példát is, államtitkár úr, hogy könnyű legyen követni a történetet, hogy miért fontos ez.

Például amikor nem a napokban, de az elmúlt hónapokban történt események kapcsán a Dunaferr tekintetében kialakult egy adott helyzet, amikor is bejelentette a vezetés, hogy 1500 főt el fognak engedni, akkor az első reflexió a kormány részéről az volt, hogy majd - idézőjel - államosítanak, megvásárolják, és akkor semmi gond, nem lesz itt semmilyen leépítés, hanem majd az állam gondoskodik arról, hogy. És nem folytatom ezt a gondolatot. Csak azt akarom mondani, hogy mára kiderült, ennek az 1500 fős leépítésnek az első fázisa sajnálatos módon beindult. Ez a 400 fő leépítésével kapcsolatos folyamat. Az is kiderült, hogy a kormánynak nincs igazából direkt eszköze, mert előzetesen nem túl sokat foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Valójában a Foglalkoztatásért Acélalapítvány az, amelyen keresztül segítséget lehet nyújtani a kérdés megoldásában. Illetve a munkaügyi központok más típusú szolgáltatási segítséget nyújtanak, valamint az OFA vetődött fel olyan szervezeti formaként - most már nem OFA, csak én használom a korábbi megnevezését, tehát az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. -, amely be tud kapcsolódni ebbe a történetbe.

Én azt a munkát szeretném segíteni, ami arról szól, hogy az ott munkahelyüket elvesztő emberek számára legalább áthidaló típusú, az élethelyzetét javító körülmények alakulhassanak ki. Ha ilyen célzott kísérleti rásegítő programokon keresztül lehet megcsinálni a kvázi OFA-n keresztül, akkor itt forrás is kell hogy legyen nyilván. Ezért jeleztem és jelzem, hogy itt 1 milliárd forintos nagyságrendű pénzforrást érdemes lenne átcsoportosítani ugyanazon minisztérium keretei közül a szervezetátalakítási alapból, amit már említettem, ami 6,6-6,7 milliárd forintos nagyságrendű összeg. Tehát egy egymilliárdos ilyen célzott, az emberek érdekét szolgáló átcsoportosítás meggyőződésem szerint sokkal hasznosabb vagy sokkal hatékonyabban tud hasznosulni, mint például a szervezetátalakítási alap keretei között. Tehát a lényege a történetnek, hogy a kísérleti projektek, programok okán és az emberek segítése érdekében célszerű lenne meggyőződésem szerint ezt megvalósítani.

Még egy pontot jeleznék az első megszólalási körben, visszatérve a Nemzeti Foglalkoztatási Alapra. Ez a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzési és felnőttképzési ágát érinti. Itt gyakorlatilag egy korábbiakban előirányzott 26,4 milliárd forintos nagyságrendű tétel került megfogalmazásra. Ezt egy 3 milliárd forintos nagyságrenddel javaslom kiegészíteni a 183 milliárd forintot meghaladó Start-munkaprogram terhére, ami így is még 180 milliárd forint felett marad. Miért? A miért kérdésköre kapcsán azt szeretném mondani nagyon egyszerűen, hogy azért, hogy a szakmai tudás, tapasztalat, valamint az előbb említett munkaerőpiachoz való igazodás lehetősége minél erőteljesebb tudjon lenni. Azért, hogy a három "l", a lifelong learning, tehát az élethosszig tartó tanulás tekintetében lehessen olyan munkaerő-piaci és ahhoz illeszkedő folyamatokat elindítani, ami gyakorlatilag javítja az elhelyezkedések lehetőségét. Nagyon egyszerű a történet azért, mert a munkaerőpiac előiskolája meggyőződésem szerint az oktatás. Tehát ha az oktatásból forrást vonunk ki és nem teszünk be, akkor nagy hibát követünk el.

Nagyjából ezek azok a kiegészítő gondolatok, amelyek a konkrét módosító javaslathoz illeszkedőek, és ezt mindenképpen első körben szerettem volna elmondani. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Staudt Gábor képviselő úré a szó, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a költségvetési módosító javaslatokhoz.

Először is, ha már fejezeten belüli módosításokról van szó, mi többször javasoltuk, hogy azokat az összegeket, amelyeket a Terrorelhárítási Központra fordítunk, és véleményünk szerint nagyban feleslegesen kerülnek kidobásra az ablakon, ezt a rendőrségnek adjuk oda. Ez az egyik fele, jobb helyen lenne a rendőrségnél. Korábban is el lehetett végezni azokat a beavatkozásokat, amelyek az esetek nem nagy többségében, hanem kizárólag veszélyes bűnözők elfogására irányulnak, de ezt korábban is el tudta látni például a Készenléti Rendőrség. A Terrorelhárítási Központ, miután terroristák nem túl nagy számban vannak jelen, hál' istennek, az országban, ezek után magához vonta kötelező jogkörrel a fegyveres elkövetések esetén az elfogásokat. Úgy gondoljuk, hogy ezt az összeget, ezt a több mint 10 milliárdos összeget a rendőrségnek kellene átcsoportosítani; vagy - és erre is módosító javaslatot nyújtottunk be - a büntetés-végrehajtás intézményén belül is azoknak az embereknek, akik a rabokat fogva tartják a börtönökben.

(16.20)

Bármennyire is furcsa, de egy börtönőr akár kevesebbet is vagy hasonló összeget kereshet, mint egy pénztáros egy multinacionális cégnél, és ez nem azt jelenti, hogy egy pénztáros keres sokat, hanem a börtönőrök sajnos keveset, és a két tevékenység veszélyességét, azt hiszem, nem kell összehasonlítani.

Nos, ha már pont a mai napon volt a büntetés-végrehajtási törvénynek a vitája, bár ott erre külön módosító javaslatot nem lehetett beterjeszteni, hiszen a költségvetés az, amely meghatározza, hogy mondjuk, a büntetés-végrehajtási intézményeknek a személyi kiadásaira, tehát a börtönőrök fizetésére mekkora összeg juthat. Viszont a költségvetés elfogadásakor erre is tekintettel kell lenni, és úgy gondoljuk, hogy egyszerűen nem várható el, hogy ezek az emberek gyakran közvetlen életveszélyben folytassák a munkájukat megalázó és a saját és a családjuk megélhetését egyáltalán nem biztosító jövedelmekért.

Aztán kitérnék arra a pontra, amelyben Hegedűs Lorántné arra tett javaslatot, hogy a gépjárműadóról szóló törvény alapján a belföldi gépjárművek után a települési önkormányzat által beszedett adó ne 40, hanem 100 százaléka illesse meg a települési önkormányzatokat. Egy jó irány lenne az, ha a helyi bevételeket megpróbálnánk helyben tartani. Természetesen kompenzációkra néhol szükség lehet, hiszen lehetnek olyan körülmények, amelyek alapján természetesen a szegényebb településeket is el kell látni normatív támogatásokkal, de ebben az esetben, a gépjárművek esetében nem indokolt, hogy ennek csak a 40 százaléka illesse meg a települési önkormányzatokat. Ez a módosító javaslat egyébként az 5. pont alatt nagyon is indokolt.

Mint ahogy indokolt - és akkor még egyet kiemelnék - a 89. számú is, amely az Erdélyi Magyar Ifjak részére 10 millió forint támogatást irányozna elő. Azt hiszem, hogy ez a szervezet már bizonyította, hogy hasznos és hatékony ifjúsági programokat tud szervezni, és a magyar költségvetésben is ennek meg kellene jelennie. Ezért a Farkas Gergely, Novák Előd, Balczó Zoltán, illetve Szávay István által benyújtott módosító javaslatot mindenképpen támogatni javasolom.

Sokat ki lehetne még ebben a körben emelni, de sajnos azt is el kell mondani, hogy a kormány nagyon kevés esetben támogatja ezeket a módosító indítványokat, és ami még ennél is problematikusabb, hogy sokszor a költségvetés összeállítása esetén az egységesség és az előző évekkel való összehasonlíthatóság elég nehézkes, és ilyen formában nemcsak arról van szó, hogy nem kellően részletes ez a költségvetés, hanem nehezen is lehet összehasonlítani az elmúlt évekkel.

Mondok egy egyszerű példát. Ebben a költségvetésben a megyei rendőr-főkapitányságok részére külön odaítélt összegek nincsenek benne, tehát a Belügyminisztériumnak, illetve a rendőrségnek nőnek a hatáskörei. Egy jó költségvetésben indokolt az Országgyűlést nemcsak bábnak, nemcsak szavazónak, a közel 400 képviselőt nemcsak gombnyomónak használni, hanem a valódi költségvetési összeállításba is megfelelő módon bevonni őket. Sajnos ez mostanában nem valósul meg, és a kormányzat a saját elképzeléseit minél jobban beburkolva, minél jobban elrejtve szeretné becsomagolni.

Ugyanez igaz a felsőoktatási intézményekre, kivéve azt a felsőoktatási intézményt - ha jól emlékszem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az -, amelynek külön van a költségvetési sora, de egyébként csak a felsőoktatásra egészében szánt összegek jelennek meg. Tehát nagyon jó lenne, ha akár erre is akár módosító javaslatokat be tudtunk volna nyújtani. De ha mondjuk, a megyei rendőr-főkapitányságok nem szerepelnek, vagy akár a felsőoktatási intézmények, akkor nehézkes ebben képviselőként módosítással élni, és nem is lehet tudni, hogy melyik egyetemnek mennyit szán a kormányzat. Vagy lehet, hogy lehet tudni, de ezt módosítani nem lehet, és első körben jogi kötőerővel nem is kötik az orrunkra.

Ennélfogva elmondható, hogy nagyon nehéz a dolga az ellenzéki képviselőknek, bár gondolom, a kormánypártiaknak is, amikor egyáltalán módosító javaslatokat akarnak megfogalmazni, vagy érdemben részt szeretnének venni a vitában.

Mivel államtitkár úr reagálni fog, ezért megadom neki a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Én is megadom a lehetőséget államtitkár úrnak. Komoróczki István államtitkár úr következik, kettő percben.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Noha nem azzal a kifejezett szándékkal érkeztem, hogy mindenre részletesen reflektáljak, mert őszintén szólva ez nem feltétlenül az én szakterületem, de azért megakadtam itt két-három olyan dolgon, amiket a tisztelt képviselő urak elmondtak, s ezekre szeretnék azonnal reagálni.

Nagyon megtisztelő, és egyetértek azzal, hogy a foglalkoztatással foglalkozó bizottság elnöke felvetette ezeket a konkrét témákat, hol kellene pénzeket átcsoportosítani. Itt-ott nem teljesen értettem, mire utalt képviselő úr, amikor azt mondta, hogy az NGM-ben, ha jól értettem, minisztériumi épület átalakítására 6 milliárd forintot fordítottunk. (Gúr Nándor közbeszól.) Akkor ezt nem fogalmazta meg pontosan, legyen szíves majd ezt pontosítani, mert utánanéztem, ilyen nem történt.

A Dunaferr vonatkozásában ez valóban egy nagyon sajnálatos munkaerő-piaci kérdés, ott a kormány mindenképpen azon dolgozik, hogy az ott érintett személyek méltó módon visszanyerjék azt a lehetőséget, hogy a munkaerőpiacra visszatérjenek.

A másik képviselő úr is megfogalmazott néhány konkrét dolgot, példának okáért azt javasolta, hogy a gépjárműadó ne 40, hanem 100 százaléka kerüljön vissza a települési önkormányzatokhoz. Nyilván mindannyian jól tudjuk, hogy a gépjárművel rendelkezők 100 százalékig igénybe veszik az úthálózatát nemcsak az adott önkormányzatnak, hanem máshol is. Tehát egy olyan állami közszolgáltatást vesznek igénybe, amelynek karbantartása, felújítása állami feladat, tehát nehéz lenne lemondani erről az adónemről, amikor - még egyszer - az adófizető alanyok ezt az állami szolgáltatást maximálisan igénybe veszik.

Azt a kifejezést, hogy az Országgyűlés egyenlő szavazógéppel ebben a költségvetési vitában, én maximálisan visszautasítom, hiszen úgy a költségvetési bizottság tisztelt elnöke - aki sajnos ma nem tüntet ki jelenlétével -, mind a helyettesei engem arról győztek meg, hogy a költségvetési bizottság elé nagyon részletes javaslat került, ott lehetőség volt és van ennek a kormányzati javaslatnak a megvitatására.

Tehát azt, hogy az ott jelen lévő, valamennyi megválasztott képviselő, aki oda ki lett nevezve, illetve a pártok képviselői ne kaptak volna lehetőséget a véleményük elmondására, ezt nem hiszem.

Köszönöm szépen, ennyi volt az elsődleges észrevételem.

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr következik, kettő percben.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, hogy teljesen világos és tiszta legyen: én azt a két lábat mondtam el, ami között a pénzmozgást érdemes lenne megtenni. Az egyik az a 100 millió forint, ami azt a célt szolgálná, hogy a munkaerő-piaci hálózaton belül, mondjuk, durván az a 180-200 kirendeltségi hely, ahol az emberek fogadása, ügyintézése zajlik, bírjon valamennyi felújítási lehetőséggel, pénzügyi forrással. Ennek a másik lábát mondtam el: a Nemzetgazdasági Minisztérium keretei között a szervezetfejlesztési alap címszó alatt 6,6-6,7 milliárd forint szerepel, abból lenne érdemes ezt a 100 millió forintot elvenni. Mert ez ott olyan szintű torzulást nem okozna, ami ellehetetlenítené a szervezetfejlesztési alap működését, másik oldalról pedig olyan lehetőséget adna, ami a 2,8 millió forintos nagyságrendű fejlesztési pénzt a hálózatoknál 102,8 millió forintra emelné. Köszönöm szépen.

A második, a Dunaferr tekintetében: azért hoztam szóba konkrétan a Dunaferrt, merthogy ott viszont a valamikori Országos Foglalkoztatási Alapítvány, az OFA - ami most már egy nonprofit kft. - keretei között, ha pluszforrásokat csoportosítunk át, akkor ezen szervezet kísérleti programokat, kísérleti projekteket tud működtetni úgy, hogy adott esetben a munkahelyüket elvesztő és onnan kikerülő emberek legalább átmeneti értelemben vetten, amíg a munkaerőpiacra újra rá tudnak készülni, akár képzés tekintetében, akár bármi más vonatkozásban, jussanak hozzá olyan lehetőséghez, ami segíti őket abban, hogy újra el tudjanak helyezkedni. Az egyéb más aspektusait a Dunaferrnek most nem boncolgatnám.

Amit el akartam mondani ebben a kétpercesben, azt nem fogom tudni elmondani, az egyéb pontokhoz illesztetten, elnök úr, tisztelettel nem kezdek bele, hanem nyomok egy újabb kétpercest.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Addig is Staudt Gábor képviselő urat hallgatjuk meg, kettő percben.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Örülök, hogy államtitkár úr részt vesz a vitában. Nyikos László képviselőtársamtól én nem hallottam ilyet, hogy ő a költségvetést azért dicsérte volna, hogy túl részletes. Hosszú órákon keresztül fejtegette, hogy miért tartja ő is olyannak, ami alapján nehéz róla dönteni, és nehéz róla érdemi döntést hozni. De nyugodtan a jegyzőkönyveket meg lehet nézni, vagy őt is meg lehet kérdezni, bár most sajnos nincs itt.

Megkérdezném azt is államtitkár úrtól: jól tudom esetleg, hogy a benzinben is foglaltatik valamiféle olyan adó vagy járulék, amit az útfenntartásra kell használni?

(16.30)

Régen biztos, hogy benne volt, és nem gondolom, hogy kivették volna. Tehát eleve a benzinfogyasztásban, vagy amikor valaki gázolajat vesz az autójába, abban az benne foglaltatik, illetőleg a közutakért, mint kizárólagos állami tulajdonban lévő dolgokért, az állam a fenntartásáért felelős, és az önkormányzatoknak is nyilván fenn kell tartani azokat a közterületeket, a kisebb utakat, amelyek az ő kezelésükben vannak. Tehát ez még önmagában nem elég érv.

A részletességgel kapcsolatban úgy gondolom, hogy mondjuk az, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság mekkora összegű támogatást kap, vagy például az ELTE, a több mint 30 ezer hallgatóval rendelkező ELTE milyen költségvetési támogatásban részesül, és ez hogy aránylik az előző évekhez képest, és hogy aránylik a többi egyetemhez vagy a többi rendőr-főkapitánysághoz képest, és még egy csomó példát lehetne hozni, csak most ezeket ragadtam ki, ez egy nagyon fontos kérdés, ami nem hiszem, hogy olyan bagatell kérdés lenne, amiről a törvényhozóknak ne kellene részletesen tudniuk, hogy részletes vitát ne tudjanak folytatni vagy módosító javaslatot ne tudnának benyújtani. Sajnos ez a jelen költségvetésben nem szerepel, bár az egyébként szintén nem túl cifra költségvetésekben korábban, mondjuk, tavaly még benne foglaltatott, tehát sikerült lejjebb vinni a szintet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, ahogy beharangozta saját magát, újabb kétperces.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, most csak címszavakat mondok: például a 472. módosító javaslat vagy az 531-es, jelesül azért használtam pont ezt, mert nem az én megyém, nem ott van, ahol én lakom, ez Heves megyében például az általános oktatás-képzés kapcsán történő fejlesztések. A másik a felsőoktatás rendszeréhez kapcsolódó módosító javaslat kapcsán fogalmazódik meg. De azt szeretném mondani, hogy teljesen mindegy, hogy mely módosító javaslatokhoz, ajánlási pontokhoz illesztetten mondom azt az egy mondatot. Arra szeretném tisztelettel a figyelmüket felhívni, hogy amikor a költségvetés végleges elfogadására kerítenek sort, akkor minden olyan tétel tekintetében, ami a képzéshez, az oktatáshoz kapcsolódóan jelenik meg, mérlegeljenek felelősségteljesen. Mérlegeljenek azért felelősségteljesen, mert ilyen döntések tekintetében mindig a holnapról, mindig a jövőnkről döntünk. És azt szeretném kérni nagy tisztelettel, hogy legyenek fogékonyak és érzékenyek ezen módosító javaslatok tekintetében.

A másik konkrét dolog, ha már Babák Mihály itt ül közöttünk, az előbbi napirendi pont kapcsán is megküzdötte a dolgokat, akkor ugyanilyen fontosnak tartom például azt a 652. módosító javaslatot is, ami az oktatás, kultúra fejlesztése kapcsán Szarvas könyvtárfejlesztéséhez illeszkedik. De most nem Szarvast akarom én szóba hozni, hanem minden olyan települést, amely e tekintetben plusz kiegészítő forrásokat igényel.

Egy dologban szeretnék az utolsó gondolatok között egy, talán lényegesnek mondható megállapítást tenni. A 623. módosító a "Legyen jobb a gyermekeknek" nemzeti stratégia kérdéséhez kapcsolódik. Varga Zoltán képviselőtársam nyújtotta be ezt, nagyon fontosnak tartom, hogy ezen a felületen minél több támogatás, pénzügyiforrás-átmozgatás történjen, hiszen ez a szegénység elleni küzdelem a "ne legyen éhező gyermek" kategóriájának a leküzdésével párosul. Azt gondolom, önök kellő felelősséggel kell hogy viseltessenek annak érdekében, hogy ez tényleg ne úgy legyen, ahogy ma van.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Komoróczki István államtitkár úr, kettőperces.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt képviselő úr (Dr. Staudt Gábor felé.) megjegyzésére, hogy a költségvetési bizottság elnöke nem volt mindenben elégedett a költségvetési törvényre vonatkozó javaslatunkkal, valóban, ő nem azt mondta, hogy az ő megítélése szerint kellően részletesebb. Mi úgy gondoljuk, a kormányzat, hogy egy olyan törvénytervezet került a tisztelt képviselőház elé, amelynek elsődleges fóruma a bizottság, ahol mindenfajta kérdésre azonnali és haladéktalan választ kaptak a szakértőinktől, az államtitkároktól, miniszter úrtól.

Tehát még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a törvény önmagában is elég részletes, és a tisztelt Ház kellő lehetőséget kapott és kap ennek a részleteinek a megvitatására.

Sajnálom, hogy Gúr képviselő úr elment (Dr. Józsa István: Bizottságba ment, visszajön.), mert röviden reflektálnék arra, amit mondott, mert ez szerintem vonatkozik mindnyájunkra, akik valamelyest foglalkozunk és kell hogy foglalkozzunk a munkaerő-piaci helyzettel. Ma délelőtt a gödöllői Szent István Egyetemen jártam, ahol aláírtunk egy együttműködési megállapodást, ami alapvetően oktatási és együttműködési megállapodás az egyetemmel. És rektor úr elmondta - teljesen joggal - és helyettese is, hogy az egyetemeknek oda kell figyelni, hogy a munkaerőpiacra, a munkaerőpiac által támasztott igényeknek megfelelően úgymond versenyképes diákokat neveljenek. Tehát ne feltétlenül olyan diákok százait, akik ha kikerülnek a nagybetűs életbe úgymond, akkor nem tudnak elhelyezkedni azért, mert olyan képzést kaptak. És ez nemcsak Gödöllő problémája, hanem más felsőfokú oktatási intézményeké.

Tehát magyarán arra kell odafigyelnünk, úgy a felsőoktatásban, mint a szakközép- vagy más lentebbi oktatási szinteken is, hogy a munkaerő-piaci igényeknek úgymond versenyképes diákokat tudjanak kitermelni magukból ezek az intézmények, és ahogy a Gúr képviselő úr is említette, ez az élethosszig tartó oktatás, ez valóban nem az Európai Unió által elindított jelszófolyamat, hanem olyan, amihez mindnyájunknak alkalmazkodni kell, és ennek megfelelően kell élni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, kettőpercesre jelentkezett.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatok alapvetően hasznos dolgokat emlegetnek, fontos társadalompolitikai célokat. De be kell látni, mélyen tisztelt hölgyek, urak, és ezt általános vitában is elmondtam, hogy summa bevétel, summa kiadás, és még ettől függetlenül 3 százalékos deficitje van a költségvetésnek, tervezett szinten. És a bevétel rettentően bizonytalan, hiszen gazdaságfüggő. Az adófizetőkön és a gazdaságon múlik az, hogy mennyit tudnak befizetni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem kívánunk senkit sem leblamálni a módosító indítványokkal, nyilvánvaló, hogy egy kormánynak vannak prioritásai, amelyet ő hasznosnak tart, de amelyet emlegettek, mindegyiknek megvan a biztonsága, de hogy önök szeretnének többet egy feladatra, egy ellátási formára, az teljesen érthető. Mi is szeretnénk. Pusztán csak az a baj, hogy nincs miből.

Azon lehetne civódni, hogy honnan hová kéne áttenni, mert van ilyen szemlélet is, hogy a költségvetést egyensúlyában kell tárgyalni, és akkor úgy lehet valamilyen többletfeladatot meghatározni, hogy valahonnan elveszünk. De azok is nagyon fontosak, amelyekhez a kormány biztosítja a forrást, vagy többletforrást biztosít. Mélyen tisztelt Hölgyek Urak! Nem tehetünk arról, és ez most politikától független, hogy gazdasági válság és pénzügyi válság van. Arról viszont tehet ez a tisztelt Ház, hogy eladósodott az ország, és iszonyú kamatteher - és törlesztési várományosok is vannak - terheli a költségvetésünket. Ez tényleg politikai hiba, amelyet annak idején rosszul állapítottak meg prioritásként az előző kormányok, de azért azt be kell látni, hogy a szándék tisztességes, csak pusztán a felelős mértéktartás... Ez a kormány felelős a költségvetési hiányért, és felelősen igyekszik gazdálkodni. Kérem, bocsássák meg, ha valamire azt mondjuk, hogy nem, mert érzésünk szerint és hitünk szerint sem, szakmai hozzáértésünk szerint sem többet nem lehet ma adni erre a kérdésre.

Ne vegyék sértésnek egy indítvány elutasítását, mert beszélni kéne arról, hogy igen, fontos, de a jövő évben vagy ebben most ezt léptük. Az oktatásról lehet beszélni, tisztelt képviselő úr, a felsőoktatásról is. Ön is tudja, hogy nem autonóm szervezet, és nem újult meg. És nem a működéséhez jár csak pénz, hanem fejkvóták vannak. (Az elnök csenget.) Ezt nem veszik tudomásul. A gyereklétszám csökkent.

Köszönöm, elnök úr, a megértését.

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr, kettőperces.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem utoljára megpróbálni világot gyújtani. Babák képviselőtársamnak igaza van abban a részben, hogy a kormánynak meglehetnek a prioritásai. Ez természetes. Ez minden kormányra igaz. De nekünk meg jogunk van tudni azokról a prioritásokról. Tehát amikor, mondjuk, azt kérdezem, hogy melyik rendőr-főkapitányság mennyi pénzt kap, ami korábban benne volt, vagy melyik egyetem mennyi pénzt kap, akkor pont ezeket a szakmai prioritásokat próbáljuk számon kérni vagy legalábbis ellenőrizni.

Hiszen volt itt szó versenyképes diákokról, államtitkár úr mondta, igaz, versenyképes diákokat kell nevelni, de nem mindegy, hogy ha van egy egyetem, amely versenyképes diákokat képes kibocsátani, egy másik meg kevésbé, akkor lehet, hogy a képviselőket is érdekli, hogy melyik egyetem kap támogatást vagy több támogatást az előző évhez képest. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

És ugyanúgy igaz ez arra is - és ezt Babák képviselőtársam felé is mondhatom -, hogy ugyanígy, ha a kormánynak prioritása, hogy egyik vagy másik felsőoktatási intézményt támogassa, és nem mindegy, hogy mennyivel, és az se mindegy, hogy melyik intézménynek mennyi a saját bevétele, mert hogyha jól emlékszem, most nem kerestem ki, de a felsőoktatásban nagyjából talán a kétharmadát a saját bevételekből termeli a felsőoktatás, és egyharmadát adja hozzá az állam. Na most nem mindegy, hogy ez például egyetemekre lebontva hogyan jön ki. Mennyit kap az az egyetem, mondjuk, egy ELTE vagy egy Szegedi vagy egy Pécsi Tudományegyetem, és az sem mindegy, hogy ez hogyan alakul az elmúlt évekhez képest, sőt az sem mindegy, hogy melyik egyetem tud esetleg hatékonyabban működni, és azt láthatjuk, hogy esetleg kevesebből is több eredményt elérni. No, ez az, ami törvényhozói szempontból nem mindegy, és ezt nagyon szeretnénk látni, és ezért kérjük számon a megfelelő részletességet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, kettőperces.

(16.40)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő úr, nehogy azt higgye, hogy meg kívántam bántani, önnek joga van a sorokat elemezni, sőt ellentmondani és más prioritásokat megvilágítani. Én csak arra kértem önt, értse meg azt, hogy vannak prioritások, amelyeket nagyon helyesen akár közösen is megfogalmazhatunk a tisztelt Házban, s vannak, amelyeket önök is támogattak, de egy kormánynak vannak elképzelései. S amire ismételten szeretném a hangsúlyt fektetni: hogy felelősen kell, nem mint korábban, szeretnénk felelősen a költségvetésben gazdálkodni, és amikor a kormánynak lehetősége van valamely prioritást, amit önök is megfogalmaztak, év közben a realizált bevételek kapcsán elővenni, akkor a kormány intézkedik. Önök pedig kifogásolták, hogy háromszor módosítottuk a költségvetést. Hölgyek, urak, szükség volt rá. De én úgy gondolom, hogy ez a tisztességes megoldás.

Ezenkívül pedig a felsőoktatásnál elmondtam, hogy autonóm szervezet. Biztos ő sincs megelégedve a felsőoktatás színvonalával, az ország igényeihez való alkalmazkodása vonatkozásában. Gondolom, ő sincs megelégedve ezzel, és a nyelvoktatással sem, de autonóm szervezet. Nincs igazi javaslata a felsőoktatásnak, és nem vették tudomásul a demográfiai depressziót.

Hölgyek, urak, ez komoly trauma a felsőoktatásban, de a túlélést nem lehet költségvetésből finanszírozni. Keresni kell nekik is a lehetőségeiket. Úgy gondolom, ebben van mit tennie a felsőoktatásnak, és lehetőleg a kormány munkáját segítendő javaslatokkal tegye a dolgát. Annak idején egyetemeken olyan döntéseket hoztak - kérdezze meg tőlük, hogy miért -, amitől olyan adósságcsapdába kerültek, mint ahogy a kormánynak is meghagyták a csapdát az adóssággal. Gondolja végig a PPP-k kérdéskörét! Amikor bevezették a bolognai folyamatot, tapsikolva mentek a PPP-vel kollégiumot építeni, és eladósították a saját intézményüket. Trauma, iszonyú trauma - de kik a felelősek? Ott voltak a döntéshozók, akik aláírták a szerződést a bankokkal!

S még egy dolog. Államtitkár úrnak igaza van, Nyikos képviselő úr pont azt mondta, hogy őt már zavarja a költségvetési törvény részletessége. (Derültség a Jobbik soraiban.) Ő ezt elmondta a bizottsági ülésen is, elmondta, hogy zavarja a részletessége. Ott voltam a bizottsági ülésen.

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr, kettőperces.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg utoljára, mert nem szeretem a kétperces háborúkat, de most belesodródtam én is egy ilyen villámhadakozásba. Ezt újra megkérdezzük Nyikos képviselőtársunktól, de én még nem hallottam tőle és a frakció visszajelzése alapján ők sem, hogy a költségvetés túl részletességét vitatta volna, mint ahogy azt is vitatta, hogy korábban, békeidőben, a második világháború előtt, illetve az első világháború előtt a költségvetési bizottságnak sokkal nagyobb súlya volt, és hosszú időn keresztül, részletekre kiterjedően tárgyalták ezeket a javaslatokat, a helyén kezelték. Ez az egyik.

A másik az, hogy mi csak kétlábú módosítókat nyújtottunk be, ahol megjelöltük azt, hogy honnan vennénk el. Amikor mi ezeket benyújtottuk, ez az ellenzék részéről is egyfajta prioritásmegfogalmazás volt, amivel azt mondtuk, hogy az egyik helyről el kellene venni, és a másikra oda kellene adni.

A felsőoktatással kapcsolatosan, ami a PPP-t illeti, egyetértek. A probléma az, hogy a felelősöket azóta sem számoltatták el. Ez pont a szocialista kormányzatok idejére esett, amikor az állam belehajszolta ezekbe a konstrukciókba az egyetemeket, amelyeknek sokszor olyan vezetőik voltak, akik ezt vagy cinkosságból, vagy azért, mert más lehetőség nem volt, megtették. De ezt ki kellene vizsgálni, és a felelősöket meg kellene keresni. Ezt nagyon várjuk. Az elszámoltatást mindig is szorgalmaztuk.

Az ELTE-n én is posztgraduális képzésre járok. Összehasonlítva, hogy Nyugaton milyen összegért működnek az egyetemek, és itt mekkora az a tandíj, amit az első diploma után - vegyünk egy speciális helyzetet - fizetni kell, az töredéke annak, mint amennyit Nyugaton. Tehát nagyon kicsiből is ki tudják hozni. Minden tiszteletem egyébként az egyetemi vezetéseké, akik küzdenek és harcolnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Komoróczki István államtitkár úr, kettőperces.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Nem vagyok egy parlamenti szakértő, de felteszem a kérdést, hogy miért nincs itt Nyikos elnök úr. Nyilván azért, mert foglalt, de egy költségvetési vitában a kormányzat nagyon megtisztelve érezné magát, ha a bizottság illetékes elnöke, aki egyébként egy rendkívül felkészült és okos ember, itt lenne. Esetleg lehetne emlékeztetni őt arra, mi is azért ülünk itt, hogy ha lehetséges, párbeszédet folytassunk a bizottság jelen lévő képviselőivel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Sajátos hozzászólás volt, amire nehéz reagálni. Egyébként naponta egymás fejéhez vághatnák, hogy ki nincs itt és hol van. Ne nézzen rám, államtitkár úr! Ez egy ügyrendi kérdésnek talán befért volna, de arra se tudnék válaszolni, mert akkor meg azt mondanám, hogy nem ügyrendi típusú kérdés volt. Vegyük úgy, hogy ez egy politikai megjegyzés volt a kormány részéről. Egyébként hadd tájékoztassam, hogy jelenleg összesen 22 parlamenti képviselő van a teremben, akik közül 11 kormánypárti, 11 pedig független és ellenzéki. Szóval, ezt a kérdést feszegethetjük, hogy ki hol van ebben a pillanatban.

Babák Mihály képviselő úr következik kettőperces hozzászólásra. Babák Mihály itt van, úgyhogy nem fogyunk ki a szóból.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. Ebben a Házban különben minden politikai lehetőség és a politikai csaták színtere, és tényleg eszmecserét kell folytatnunk. Meg lehet sértődni, de semmi értelme nincs. Vannak olyan prioritások, amiket mi, képviselők, akik különböző választókerületeket képviselünk, prioritásként kezelnek, és nem támogatják az önök javaslatát. Meg lehet ezen sértődni, de semmi értelme nincs, mert megfontoltan igyekszünk dönteni.

Úgy gondolom, hogy a költségvetés tényleg részletes és áttekinthető, ezt a Számvevőszék is megállapította, sőt a bevételi oldaláról is, hogy az reális, de azért még mindig vannak gyenge pontjai a költségvetésnek. Én a gazdaságra utaltam. Kérem, számítsanak azzal, hogy ha netalántán mégis valamilyen probléma előadódik a gazdaság területén, és nem vesz lendületet, akkor komoly gondjai lehetnek, mint ahogy voltak is különböző előtalált adósságokkal, szekrényből kiesett vagy éppen perfektuálódott törlesztések kapcsán. Egy költségvetési évet fel tud borítani egy rendkívüli állapot.

Úgy gondolom, a folyamatok kedvezőek, sok mindenre több jut vagy ésszerűbben jut, de azt hiszem, hogy a felsőoktatás kérdésében nincs köztünk érdemi vita, mert amit ön tud a negatívumokról, hogy diplomás emberek nem gondolkodtak a fenntarthatóság dolgában, ugyanakkor diáklázadást szerveznek, holott inkább gondolkodniuk kéne a magyar felsőoktatás európai trendjéhez és a gazdasághoz való igazodás kérdésében, ezt nem tették le az asztalra, pedig ők ezért komoly fizetést kapnak, már csak azért is, mert körülbelül 3 milliót is beállítottak néha egy-egy rektor fizetése kapcsán. Nem irigylem tőlük, mert felelős munkát végeznek, tévedés ne essék, de fizetést kapnak érte, és nem látom a letett dolgokat.

Hölgyek, urak, úgy gondolom, hogy politika mindaz, ami itt van. És amit ön megjegyzett, a költségvetési bizottság tekintélye és súlya. Gondolkodjon el, elnök úr, hogy ki mit tett a számvevőszéki és költségvetési bizottság tekintélyének a csorbítása ügyében. Én nagyon fájlalom, mert én is egyetértek önnel, hogy csökkent. Gondolkodjon el a frakciójuk és elnök úr is a tekintetben, nem megbántva őt, hogy miért lett ilyen trendje a számvevőszéki bizottságnak, amely egy igen fontos bizottság, amelyben fontos dolgokat kellene nagyobb szakértelemmel megvitatni. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.

ELNÖK: És eljött az a pillanat, amikor nincs több kétperces, és megadhatom a szót Józsa István képviselő úrnak, időkeret nélküli hozzászólásra.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a Házszabály okán mondom, hogy a hozzászólásom az 599., a 462., a 729., a 472. és a 625. irományszámú módosító javaslatainkhoz kapcsolódik. Alapvetően azt szeretném kifejteni, hogy az MSZP politikai szándéka, prioritása az, hogy a gyermekeknek, a nőknek, a munkavállalóknak, a kis- és középvállalkozásoknak és a nyugdíjasoknak jobb legyen az élete. Ezt tartalmazza az MSZP "öt pillér" programja, és az imént felsorolt módosító indítványok is ezt a célt szolgálják.

A gyermekek vonatkozásában, összekapcsolva az édesanyákkal, mi úgy gondoljuk, hogy a bölcsődék tekintetében nagyon nagy területi egyenlőtlenségek vannak, és ahol hiány van, márpedig az ország jelentős területein hiány van bölcsődében, ott a költségvetésnek erre forrásokat kell biztosítani.

A másik célja a nők és az édesanyák életének jobbítása területén, hogy az MSZP ingyenessé kívánja tenni a bölcsődéket. Biztos, hogy vannak olyan területei az országnak meg olyan családok, ahol ez kisebb gondot jelent, de mi általánosságban úgy gondoljuk, ahhoz, hogy a munkába állás a gyermekvállalás után könnyebb legyen, jelentős segítség az, ha valakik úgy tervezhetik a családjukat, hogy ingyenesen vagy csak nagyon minimális költségtérítéssel tudják a gyermekeiket bölcsődébe tenni.

(16.50)

Tehát a bölcsődeépítés és a bölcsődei ellátás ingyenessé tétele sarokpontja az MSZP politikai céljainak.

Ugyanígy szeretném kiemelni, hogy a nők munkalehetőségeit tekintve, és ez összefügg a munkavállalók, kkv-k problémájával is, munkahelyekre van szükség. Érdemi munkahelyekre van szükség. Ez a gazdaságpolitika, amit unortodoxnak mondanak, ahelyett, hogy gazdasági fejlődést eredményezett volna, egy visszaesést, stagnálást hozott a gazdaságban, és egyértelmű reálkereset-csökkenést eredményezett. Az elmúlt három költségvetés az elszegényedés költségvetése volt, rosszabb helyzetbe kerültek az emberek, kevesebb pénzből voltak kénytelenek élni, ha egyáltalán meg tudtak élni. Ennek következménye, hogy a kormányváltáskor a szakemberek 4-4,2 millióra becsülték azoknak a honpolgároknak a számát, akik a hivatalos létminimum alatt élnek, ez jelentősen megnőtt; jelenleg a Tárki is azt mondja, hogy 4,6 millió. Tehát ezen belül a gyermekszegénység, az MSZP véleménye szerint megengedhetetlen. Tehát az, hogy 400-500 ezer gyermek Magyarországon alultáplált, ez tűrhetetlen. Tehát ehhez, úgy gondoljuk, forrásokat kell rendelni.

Ezekre a forrásokra igazából meg is van a lehetőség. Tehát ha a költségvetés forrásoldalát nézzük, akkor egyszerre nagyon takarékos azokon a területeken, ahol mi többet szeretnénk adni, a gyerekeknek, nőknek, munkavállalóknak, kkv-knak és a nyugdíjasoknak, ugyanakkor pazarló. Mert pazarló például a trafiktörvény eredményeként, amivel, ha összeadjuk, 1-1,5 év alatt mintegy 100 milliárd forint adóbevételtől esik el a költségvetés. Az elmúlt néhány hónap tapasztalata az, hogy 30 százalékkal esett vissza a dohánykereskedelem, hozzáteszem, a hivatalos dohánykereskedelem, mert ennyien azért nem szoktak le a cigarettáról, a dohányzásról. Ez a kiesés már látszik a jövedéki bevételekben. A múlt héten egy hirtelen mozdulattal még a benzinkutak mellett, illetve az elárusító-központok mellett működő dohányboltokat is be fogják tiltani, amelyek mintegy egyötödét adták a forgalomnak.

Tehát még tovább pazarol a költségvetés. Van olyan vélemény, ez ilyen - nem akarom jegyzőkönyvbe mondani, de mégiscsak rögzítik -, hogy ahhoz, hogy Lázár János és barátja, Sánta úrék valami kis jövedelemhez jussanak, bizonyos feltételezések szerint 20-30 milliárd forint többletbevételhez, ezért a költségvetés elveszít 100 milliárd forintot. Ez egy pazarló rablógazdálkodás, mert egyik oldalon rabolnak, a másik oldalon meg elpazarolják a költségvetés pénzeit, ahol nagy szükség lenne arra, hogy a gyermekeknek és a munkavállalóknak lehetőséget tudjunk biztosítani.

Önálló kérdéskör, ahogy a nyugdíjasokat sajnos átveri ez a kormányzat. Ezzel az 599. és a 462. módosítónkban foglalkozunk, hogy az ő helyzetüket elsősorban a közgyógyellátás és alapvetően a nyugdíjak reálértékének növelésével biztosítsuk. Ugyanis az átverés kulcsa az, hogy a kormány az átlaginflációhoz igazítja a nyugdíjkorrekciót, holott a nyugdíjasok fogyasztása korántsem átlagos. Tehát az ő fogyasztásukban az élelmiszerek, amelyek ára rohamosan nőtt az elmúlt három évben, sokkal jelentősebb tétel, sokkal jelentősebb súlyt képvisel. Tehát az MSZP-nek az a véleménye, hogy a nyugdíjasok megbecsülése nem a szemfényvesztés, hanem az, hogy velük szoros együttműködésben, a nyugdíjas-szervezetekkel konzultálva, az ő tapasztalatuk szerint, hogy a sajátos fogyasztási szerkezetükhöz viszonyítva kell biztosítani a nyugdíjemelést.

Az MSZP szándéka az, hogy mind a nyugdíjkorrekciós programot folytatni kívánja. Ehhez persze egy választási győzelem is szükséges, ami, úgy gondoljuk, bekövetkezik, mert nagyon sok a rosszul élő ember, akiken mi segíteni szeretnénk; másrészt a legkisebb nyugdíjak megemelése minimum 50 ezer forintra, mert nagyon sok olyan idős ember van, aki méltatlanul kevés nyugdíjat kap. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjak emelésével, a nyugdíjaskosár figyelembevételével, a nyugdíjkorrekciós programmal és a legkisebb nyugdíjak felemelésével, az ő életükkel külön figyelemmel kell foglalkozni.

Szeretnék még szólni a költségvetés részletes vitájában arról, amiről a kormányzat csak beszél, de költségvetési forrás, illetve gazdaságpolitikai szándék kevés van. Ez a kis- és középvállalkozások helyzete. A kkv-k azt tapasztalják, hogy a kormányzati szólamokkal szemben sem a piaci lehetőségük nem bővül, mert a hazai kkv-k döntően a szolgáltatásban dolgoznak. Ha az embereknek nincs pénzük, akkor nincs arra sem lehetőségük, hogy igénybe vegyék a hazai kisvállalkozások szolgáltatásait. Tehát az ő piacuk beszűkül a kormányzati politika eredményeként. Ugyanakkor a kormány sajátos restriktív, visszafogásra - az állami beruházások visszafogását is ideértem - irányuló politikája azt eredményezi, hogy munkájuk sincs az állami megrendelések területén, és financiális lehetőségeik is beszűkültek.

Jelentősen romlott a forint árfolyama. Nagyon szomorú, hogy jó ideje 300 forint fölött van az euró árfolyama. Emlékezetes, hogy a kormányváltás után indult be a forint gyengülése, gyengítése az ominózus Szijjártó-Kósa-féle bejelentéssel, amivel szabályosan bedöntötték a forint árfolyamát. Kormányváltáskor 265 forintba került egy euró, jelenleg 300 forint fölött, nem tudom, 303-304 forint körül van. Ez nagyon fájdalmasan érinti mind a vásárlókat, mind a hazai kkv-kat, különösen azokat, akik importárukat is feldolgoznak, mert ők nem tudják a termékeikben ezt a forintárfolyam-romlást, amit itthon adnak el, érvényesíteni.

Hasonlóképpen, bár itt most a második körös vitában külön módosító csak áttételesen foglalkozik, például a 472. az épületfelújítással. Mi úgy gondoljuk, hogy az építőipar, a hazai kkv-k területén az épületfelújítás, a lakás-korszerűsítés, a hőszigetelés, a fűtés-korszerűsítés, ami valódi energiamegtakarítást eredményezhet a családoknak, fokozottabban kell hogy szerepeljen. Tehát az MSZP-nek az a célja, hogy olyan tömeges méretű, évente 100 ezer lakás, illetve családi ház felújítására irányuló fűtés-korszerűsítési, hőszigetelési program induljon be és működjön, amely jelentősen csökkenti az energiafelhasználást, és amíg ez a felújítás megy - az országban 2,5 millió lakás van, tehát százezrével ez több évtizedes program -, százezer új, értékteremtő munkahelyet tud biztosítani a hazai építőipar számára.

Tehát mi úgy gondoljuk, hogy össze lehet rakni, és ez a költségvetésben is kellene hogy tükröződjön, olyan nagy gazdaságélénkítő programokat, amelyek mind a hazai kkv-knak, mind a fogyasztóknak előnyöket hordoznak, és ezt célirányosan be kell építeni a költségvetésbe is, alapvetően úgy, mint az európai uniós források hazai kiegészítéseként.

Tehát összefoglalva a hozzászólásomat, az újramegnyitott vitaszakaszban is ajánlom a kormányzat és a szavazók figyelmébe az MSZP "öt pillér" programját, amelynek révén mindenképpen jobb lesz a gyermekeknek, nőknek, édesanyáknak, a munkavállalóknak, a hazai kis- és középvállalkozásoknak, valamint a nyugdíjasoknak. És ehhez, mi úgy gondoljuk, hogy már a 2014-es költségvetés is konkrét támaszt kell hogy biztosítson.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

(17.00)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólások; Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném jelezni az államtitkár úrnak, hogy az előbb nem azért nem voltam a teremben, amikor ön válaszolt nekem, merthogy nem érdekel az, amit mond. Nem! Megmondom azt is, hogy miért nem voltam. Azért nem voltam a teremben, mert az a törvénykezési folyamat, amit önök hoznak a Ház falai közé, az sajnos ezt hozza magával. Ma most már eddig kétszer és majd harmadszorra is folytatólagosan bizottsági ülést kell tartanunk annak érdekében - ma, nem ezen a héten, a mai nap folyamán -, hogy azok a törvények, amelyekről szó esik, gyakorlatilag a bizottság keretein át tudjanak futni. Persze, hogy erre hogyan és miképpen lehet felkészülni és sok minden egyéb másról, erről most nem beszélnék. Csak azért jelzem, hogy sajnos ez ebből fakad, ebből a törvénykezési menetrendből fakad.

Amiről ebben az egy percben szeretnék beszélni, az az a téma még egyszer előhozva, ami a "Legyen jobb a gyerekeknek" címszavú történethez, nemzeti stratégiához kapcsolódik hozzá. Nézze, államtitkár úr, abban az országban, ahol több százezer gyermek éhezik akkor, amikor felkel vagy épp akkor, amikor lefekszik, akkor valami nagyon nincs rendjén. Azt gondolom, hogy minden olyan módosító javaslat, ami ezt a kérdéskört boncolgatja és források telepítését jeleníti meg, jelesül például a 632. módosító javaslat a 111. és a 119. ajánlási pontokon keresztül ezt hordozza magában, de nem csak ezek, ott önöknek nem lehetőségük van, kötelességük van. Meggyőződésem szerint kötelességük van. Azért van kötelességük, mert ha ez az állapot válik uralkodóvá tendenciajelleggel, mint ami ma adott, akkor ez olyan szintű frusztrációt eredményez a családok berkein belül, amit semmilyen más körülmények között nem lehet helyére tenni, semmilyen más intézkedési módok keretei között nem lehet helyére tenni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ha önök erre nem képesek, azt nyugodtan mondhatom és ígérhetem, mi meg fogjuk csinálni 2014 választását követően. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, van egy kötelességem, ugyanis nem tudok olyasmiről és nem is hiszem, amivel megvádolták Lázár János urat. Kérem, tartózkodjanak az ilyen dolgoktól. Egyszer: nem etikus, a másik pedig, hogy nincs ilyenről szó. De később majd beszélhetünk a dohánydologról is.

Úgy gondolom, végtelen öröm számomra, hogy képviselőtársam - ugyanazon ajánlási pontokra hivatkozom, amelyeket ő emlegetett - támogatja a kormány programját, a mostani kormány programját. Ugyanis, hölgyek, urak, a gyerekek, a nők, az édesanyák, a családok, a vállalkozások és a nyugdíjasok prioritásai képviselőtársaimnak, a kormánypártiaknak. Vannak eszközeink, amelyekkel meg tudjuk ezt oldani. És bocsássák meg nekünk azt, hogy mi nem értünk egyet az önök eszközeivel és más módszereket választunk. A különbség köztünk csak az, hogy önök teljesen más módon javasolják, amiket mi nem tudunk támogatni, jól megfontoltan nem tudunk támogatni. Egyébként hadd mondjam el azt is, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy volt rá alkalom, amikor önök ezeket az elveket megvalósíthatták volna. Én hasonlókat mondtam önöknek, amikor ellenzéki voltam, de önöknél süket fülekre talált, nem érdekelte akkor önöket a gyerek, a nők, az édesanyák, a családok, a vállalkozások, a nyugdíjasok sem. Nézze csak meg a nyugdíjak emelkedését, képviselő úr. Kérem, a számok, azok nem hazudnak, de lehet, hogy más igen.

Szeretném elmondani azt is - ott van a gyermek, önök fontosnak tartják az ingyenes bölcsődét. 1-1,2 millió forint egy bölcsőde, mi nem azt tartjuk fontosnak, mert ahhoz otthon kell tartózkodni a szülőnek, és jobb, ha a gyerek az édesanyjával nevelkedik, de ugyanakkor az óvodát fontosnak tartjuk. Tehát más a prioritásunk, de a gyerek van benne, a legfontosabb a gyermek. Úgyhogy úgy érzem, a gondoskodás megvolt e tekintetben.

Önök azt mondják, vannak éhező gyerekek. Kérem, a kormánynak számtalan intézkedése volt, hogy ez megszűnjön. Többlet étkezési normatívát kaptunk a nyáron, év közben is, és a kormány gondoskodott arról, hogy a legnehezebb körülmények közt lévők segítséget kapjanak a gyerekétkeztetésben. Egyébként tudják, az ingyenesség nem jó, mert azt nem becsülik az emberek. Jó, ha tudják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És szeretném majd folytatni.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.

ELNÖK: Igen. Most rendes felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném jelezni a tévedések elkerülése okán, hogy mely pontokhoz fogok kapcsolódni, hogy ne legyen gond és probléma e tekintetben. Visszatérek még a 211. módosító javaslathoz és a 950-eshez, és emellett a 623-asról fogok még beszélni, de azt megelőzően gondolom, elnök úrnak nincs ellenére, hogy a Babák Mihály képviselőtársam által elmondott gondolatokhoz kapcsolódva néhány kiegészítést tegyek.

Tisztelt Képviselőtársam! Akkor, amikor ebben az elmúlt három és fél esztendőben önök olyan helyzetet hívtak életre, ami - példaként három tételt említek - a közfoglalkoztatott emberek esetében azt hozta magával, hogy a 2010-es 60 200 forintos nettó pénzükkel szemben, tudja, ez azt az ominózus 47 ezer forintot, most már negyvenkilencezer-egynéhányszáz forintot jelenti, aminek a vásárlóerő-értéke az önök kétharmadának köszönhetően egyharmaddal csökkent, magyarul 42-43 ezer forintot jelent, akkor azt gondolom, hogy önnek a Parlament falai között talán nem kellene erről a kérdésről nagyon beszélni, hogy hogyan néz ki az alacsony jövedelmi kategóriába tartozó keresettel bíró emberek bére. (Babák Mihály: Még nem beszéltem, majd fogok.) Azt megtisztelőnek veszem, ha most fog majd beszélni, mert akkor meg tudjuk vitatni ezt a kérdést.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy ha engem ki akarnak hagyni a beszélgetésből (Babák Mihály: Elnök úr, bocsánatot kérek.), azt csak a parlamenten kívül lehet megtenni. Azért kérem, hogy ne szóljon át, ön jön kétperces felszólalásra ezt követően, majd azt követően rendes felszólalásra is ön következik, tehát minden házszabályszerű következő megszólalásra önt várjuk. Köszönöm, ha ezt figyelembe veszi. (Babák Mihály: Mea culpa, maxima culpa.) Folytassa, képviselő úr, beszámolom az időt.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő számomra, hogy ön is részt vesz ebben a diskurzusban, Babák képviselőtársam meg majd utána elmondja, amit gondol erről a történetről.

A második elemét mondanám a történetnek. A minimálbér - csak hogy haladjunk előre az emelkedő jövedelmi szintek tekintetében -, tudja, az a minimálbér, aminek a kapcsán Orbán Viktor plakátjait láttuk kifüggesztve, és szórólapjait is megtapasztalhattuk, amely a minimálbér növekedéséről számolt be. Azt is tudja képviselőtársam, vagy ha nem tudja, akkor most elmondom, ha tudja, akkor mondja el Orbán Viktornak is, hogy a minimálbér bruttója bizony jelentősen emelkedett. A bruttója. Tudja? Ami után járuléktöbbletet fizetnek a munkáltatók, vagy aminek az eredménye kapcsán az adókedvezmények kivezetésén keresztül csökkent a munkavállalók, a minimálbért kereső emberek jövedelme.

Azt is tudja tehát, hogy 2010-ben a minimálbér nettó összege 60 200 forint volt. Azt is tudja, hogy most a 2014-re szóló minimálbér összege nettóban hatvanhatezer-négyszázvalahány forintot tesz ki, de azt is tudja, ugye, hogy ennek a vásárlóerő-értéke - mert ha akarjuk, ha nem, infláció volt az elmúlt három és fél esztendőben is, nagyjából egy olyan 17 százalékos mértékű - egy olyan 55 ezer forintot ér 2010-re visszaszámolva. Magyarra fordítva a szót, önök a nem legkisebb, mert az a közfoglalkoztatotti, hanem a második legkisebbnek mondható jövedelmi szinten, ami a minimálbér kategóriája, gyakorlatilag közel 10 százalékot vásárlóerő-értékben elvettek az emberektől folyamatosan napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Gyakorlatilag egyetlenegy esztendőben sem produkálták azt, hogy a 2010-es minimálbér vásárlóerő-értékét meghaladó összegű pénzt adtak volna ezeknek az embereknek a kezébe.

No, nézzük a harmadik kategóriát, a köztisztviselői, közalkalmazotti kört érintő köztisztviselői illetményalap kérdéskörét. Ez az illetményalap most már néhány hónap elteltével négy esztendeje az önök kormányzásának időszakában egyetlenegyszer sem változott, 38 650 forintot tesz ki. Ebből is el lehet kezdeni visszaszámolni, hogy a durván 17 százalékos infláció okán mit veszített az a 38 650 forint az értékéből. Nagyjából veszített olyan 6,5-7 ezer forintot. Magyarul, ma 32 ezer forintnak átszámítható illetményalappal megáldottan élik az emberek ezen szféra keretei között az életüket.

Talán ennyit, de csak nagyon dióhéjban a jövedelmek, a bérkategóriák viszonyrendszerében. (Babák Mihály mosolyog.) Örülök, hogy tetszik, képviselőtársam. (Babák Mihály: Majd meglátja.) Én nem örülnék ennyire az ön helyében. Azért nem örülnék ennyire az ön helyében, merthogy ez az embereknek nem a javát szolgálta, hanem a kárára volt. Azoknak az embereknek, akik a munka világában ott vannak olyan 3,9-4 millióan az önök kimutatásai szerint - akikből persze több százezren külföldön dolgozóak, meg több százezren a közfoglalkoztatás keretei között érintettek, tehát valójában az a 3,6 millió, aki Magyarországon foglalkoztatottként tartható nyilván -, a 85 százaléka vesztese ennek a történetnek, nem nyertese.

(17.10)

Tudja, a két szó között, képviselőtársam, mi a különbség, a vesztese meg a nyertese között? Az, hogy a vesztese nem haszonélvezője, az nem többletjövedelemmel ment haza, hanem kevesebbet érő pénzzel ment haza, és ment el a boltba vásárolni, és tartotta el a családját. Szóval, ennyit a jövedelmi pozíciók tekintetében az elmúlt 3,5-4 esztendő történéséről.

Ezért nem tudok mást mondani, csak azt a szavait érintően, hogy ez a költségvetés valójában az átverés költségvetése ilyen értelemben, ráadásul a szociális érzékenységbeli tartalma is, mint az előbbiekben néhány módosító javaslaton keresztül érzékeltettem, nem túl nagy bőséggel van megáldva. És ha nem csak a szociális érzékenységéről akarok beszélni, akkor azt is meg merem kockáztatni, hogy ez a költségvetés olyan elemek sokaságát hordozza magában, ami csakis öncélúsággal párosul.

És akkor itt ezt a részét befejezem, hogy elnök úrnak ne kelljen rám szólnia, hogy kitérek a témakörből, a stadionépítők költségvetése az a kategória...

ELNÖK: Jelenleg az a helyzet, képviselő úr, hogy mivel ebben a módosításban egyben van minden módosító, az összefüggései olyan tágak, hogy nagyon nehéz szorosabbra venni.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát akkor nyugodt lelkülettel folytatom a gondolatot, köszönöm az elnöki segítséget.

Azt szeretném tehát mondani, hogy úgymond a stadionépítők költségvetése kapcsán, ahol 100 milliárdos nagyságrend a stadionépítésekre fordítódik, miközben néhány milliárd forintnyi pénzügyi felhasználás keretei között mértékadó befolyást lehetne gyakorolni annak érdekében, hogy Magyarországon ne legyen éhező gyermek, talán ebbe az irányba érdemesebb lenne elmozdulni.

A másik része a dolognak, ami, mondjuk a másik végpontja, amiről beszélt Józsa képviselőtársam, az az idős korosztály léte, az a léte, amelynek tekintetében önök híresztelhetik azt, hogy mindent megadva, mindent biztosítva, a nyugdíjasok tekintetében a törvényi kötelezettségnek eleget téve, a plusz kiegészítő forrásokat odaadva jobb helyzetet teremtettek. Nem! Nem, képviselőtársam, volt olyan esztendő, amikor azt is, ami a törvény által előírt kötelem, azt sem teljesítették, és hozzáteszem, az önök teljesítési hajlandósága és szándéka mindig olyaténképpen valósult meg, hogy soha nem a nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevétele mellett tették meg mindazt, amit.

Tudja, a nyugdíjasok fogyasztása tekintetében alapvetően három tételt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Az egyik az, ami gyakorlatilag a mindennapi élet költségeihez kapcsolódva van jelen, mondhatjuk úgy, hogy rezsiköltség. De erre is ki tudunk térni, hogy az a fajta rezsicsökkentés, amit önök csinálnak, nem igazán ennek a rétegnek a javát szolgálja, mert épp most, az előző napokban például a PB-gázpalackok használatát érintően történő javaslatainkkal kapcsolatosan nem volt pozitív visszaigazolása a Fidesz többségének a Ház falai között, ami pedig, tudhatjuk, hogy legkiváltképp nem a magas jövedelmi pozícióban lévő emberek energiafogyasztási szokásai közé tartozik. Önök tehát, megint azt mondhatom egy mondattal ehhez illesztetten, hogy csak a tekintetben próbálnak meg költségeket csökkenteni, ahol egyébként a szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában a bőséges igénybevétel jelenik meg. Magyarul, a jobb jövedelmi pozícióban lévő emberek tekintetében önök tényleg csökkentenek rezsit, de ott csökkentenek, ahol kevésbé van erre szükség, és ott, ahol meg két kezet kellene nyújtani segítségként, ott mértékadó módon kevesebbet nyújtanak.

Fónagy államtitkár úr beszélt itt a Parlament falai között a 220 milliárd forintos rezsicsökkentési tételről. Szeretném jelezni önnek, önöknek, hogy ha a jövedelmi pozíciók tekintetében a felső 20 százalék jövedelmi pozícióját vesszük alapul, és a rezsicsökkentésből fakadóan az arányokat, akkor ők az 50 százalékát viszik el a rezsicsökkentésből fakadó megtakarításoknak, az 50 százalékát, és tudja, a kereseti pozíciók tekintetében pedig az alsó 20 százaléknál a jövedelmi pozíciókhoz illesztetten, a rezsiköltségek megtakarítása tekintetében a 10 százalékát viszik el az emberek. Magyarul: a tetején a felső jövedelmi sávban a 20 százalék - ha igaz a 220 milliárd, én úgy tudom, kevesebb, de ha igaz a 220 milliárd -, akkor 110 milliárdot elvisz, az alsó kereseti, jövedelmi pozícióban lévő 20 százalék meg elvisz 20-22 milliárd forintot. No, ez az a társadalmi igazságosság, amire önök úgy gondolnak, hogy ezt kell megvalósítani? Én azt gondolom, pont ennek az ellentettjét kell megvalósítani.

Ha már rezsicsökkentés, akkor olyan típusú változásokat kell eszközölni, ami azt hozza, hogy pontosan a kisebb fogyasztási kategóriába tartozók, akik többségében a kisebb jövedelmi pozícióban élik az életüket, ők kapjanak meg nagyobb mértékű támogatást, mert én úgy tudom, ez a szolidaritás. Lehet, hogy van egy másik fajta szolidaritás is, ami ennek az ellentettje, ez az orbáni szolidaritás vagy épp a babáki szolidaritás, nem tudom, de azt gondolom, ha eddig így gondolták, akkor érdemes felülgondolni még talán az elkövetkezendő néhány hónapra vonatkozóan, mert hisz azt tartom helyesnek és jónak, amit az előbb mondtam, és szerintem, képviselőtársam, ha belegondol, akkor ön sem tudja ezt elutasítani, hogy ott kell segítő kezet nyújtani, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Nem akarom túlbeszélni a történetet, a befejező gondolatok közepette csak arra akarok még egyszer kitérni, hogy ha egy cseppnyi szolidaritás, jóérzés - ki-ki hogy fogalmazza a dolgokat - van a kormánypárti képviselőtársaimban, akkor minden egyes olyan módosító javaslatot, amelyik olyan típusú pénzügyi átcsoportosítást hordoz magában, ami a kisebb jövedelmi, munkavállalási hajlandósággal, szándékkal bíró emberek tekintetében segítséget nyújt, azt megteszi. Ha egy cseppnyi jóérzés, jövőbe látás van önökben, akkor minden olyan módosító javaslatot, ami a képzettség megszerzését érinti, a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét tágítja, és valójában mindenkinek megadja a lehetőségét, nem úgy, mint ahogy ez az orbáni logikában megfogalmazódott akkor, amikor az ötven-egynéhányezer fős államilag finanszírozott helyet tíz-egynéhányezerre kívánta csökkenteni, mert ennek az lett volna, tudjuk mindnyájan, a következménye, hogy főleg azokban a családokban, ahol kisebb jövedelmi pozícióval bírnak az emberek, az ott nevelt gyermekek nem juthattak volna hozzá a tudás megszerzésének lehetőségéhez, mert a szülők nem tudták volna finanszírozni az utazási költséget, a szállásköltséget és sok minden egyéb mást. Egy szó mint száz, itt nem lehet mást mondani, csak azt lehet mondani, hogy megint, újólag, sokadszorra bebizonyosodik az, hogy önök pont azokat a rétegeket sújtják az intézkedéseikkel, ahol egyébként mindenre megvan a hajlandóság, hogy ők a saját családjuk fenntartása érdekében, a gyermekeik nevelése érdekében megtegyenek mindent, de nem tudnak megtenni mindent.

Tudja, visszatérve, a közfoglalkoztatás tekintetében annyit szeretnék mondani, azzal, hogy a közfoglalkoztatotti körbe, államtitkár úr, így télen 200 ezer embert bevonnak - 100 ezret a munka, 100 ezret képzés tekintetében, mondtam a példát, emlékszik rá, hogy milyen képzések, hogyan, miképpen történő megvalósítási keretei között -, azzal nem nyitnak utat ezeknek az embereknek arra, hogy a munka világában majd a közfoglalkoztatás létét követően megtalálják a helyüket. Tudja, miért nem? Azért, mert a gazdaságban 3,5 év óta nem növekszik a munkahelyek száma, önök meg azt ígérték, hogy egymillió új adófizető munkahelyet fognak megteremteni. Lapozza fel a programjukat, nézze meg, hogy a 27. oldalon mi szerepel e tekintetben, nézze meg, hogy a 29. oldalon mi szerepel, és rá fog döbbenni, hogy az szerepel benne, hogy egymillió új adófizető munkahelyet teremtenek.

Tudja, az adófizető munkahelyek alapvetően a gazdaságban születnek, ahhoz viszont hiteles és kiszámítható kormányzást kell folytatni, vagy kellett volna folytatni, nem olyat, hogy egyik nap ezt mondom, másik nap annak az ellentettjét, nem olyat, hogy Magyarország határain kívül így beszélek, a határain belül meg úgy beszélek, nem. Olyat kellett volna folytatni, aminek az eredményeképpen a tőke, akár legyen az külföldi tőke, idejött volna, vagy legyen az magyar tőke, az meg nem elment volna innen, merthogy sajnos az a jellemző, hogy még a magyar tőke egy jelentős hányada is elhagyta ezt az országot, ahelyett, hogy itt fektetett volna be, itt teremtett volna új munkalehetőségeket.

Egy szó mint száz, megint csak azt kell hogy mondjam, önöknek a hiteles és a kiszámítható kormányzás hiányában, ami a hátuk mögött van, sikerült azt a helyzetet életre hívniuk, aminek az az eredménye, hogy az emberek messze döntő többsége kisebb keresettel, kevesebb vásárlóerő-értékű pénzzel a zsebében éli a mindennapjait, és jutnak olyan helyzetbe, amelyen soron kívül, meggyőződésem szerint változtatni kell. Önök már erre nem lesznek képesek, mi meg fogjuk tenni ezt önök helyett.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)

(17.20)

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik az előterjesztő nevében Komoróczki István államtitkár úr. Öné a szó.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden reflektálnék az imént elhangzottakra. Korábban képviselő úr, Józsa képviselő úr említette pár kritikus megszólalásában, hogy mit képvisel az önök "öt pillér" programja, és mit nem lát itt benne, ingyenes bölcsődét s a többit kér számon a költségvetésen. Tisztelettel megkérdezném: ugyan miből? Ön is, mint közgazdász és tapasztalt szakember tudja, hogy van egy bevételi csomag, meg van egy kiadási csomag. Van egy kormányzati elkötelezettség az Európai Unió felé, hogy nem kívánjuk a GDP-arányos hiányt 3 százalék fölé emelni. Most is jóval alatta vagyunk a 2,7 százalékkal.

Igen, a kormánypárti képviselő úr, Babák képviselő úr megemlítette, hogy felelősen kell gondolkodni, és lehetséges, sőt biztos, hiszen látni, hallani, hogy a kormányzati prioritások némileg eltérnek attól, amit esetleg ön képvisel. Tehát semmiképpen nem fogom... - emlékezünk mindnyájan, történelmileg, hogy valaki egyszer ingyenes BKV-t ígért a közvéleménynek Budapesten. És mi lett belőle? A BKV-t nagyon komoly kormányzati támogatással, összegekkel kellett a közelmúltban megtámogatni. Tehát ez, ami ingyenes politika, ettől nagyon óvnék.

A másik: gazdaságunk stagnál, véli a képviselő úr, a reálbérek csökkennek. Kérem szépen, egyértelműen megfogalmazta a kormányprogram, arányosan kell minden adófizető állampolgárnak hozzájárulnia a költségekhez, az állam fenntartásának költségeihez. Bizony el kell fogadni, ez ebben a mostani adórendszerben így megvalósul, amit teljes mellszélességgel tudunk támogatni. De értem az ön célzását, hogy mire gondolt.

Ezeket a kritikus megjegyzéseket, Sánta János úr és Lázár János úr: mind a kettőt jól ismerem közelről és személyesen, meggyőződésem, hogy igaztalanak ezek a vádak. Jómagam is - ahogy nyilván ön tudja, mert erről már beszéltünk, képviselő úr, bár nincs itt - a dohányiparból jöttem, és tudom, hogy alaptalanak ezek a vádak, tehát teljesen fölösleges még akár politikai szinten is a két ember háta mögött ilyesmit mondani, amit ezen a szinten is szeretnék visszautasítani ebben a vonatkozásban.

Kiszámítható és hiteles kormányzati álláspont képviselete kell itthon és külföldön - kéri számon Gúr képviselő úr. Tudja, képviselő úr, én, aki három évet töltöttem Brüsszelben, megfigyeltem ezeket a folyamatokat, kijelentéseket, és meggyőződésem, hogy kormányfőnk is, Orbán Viktor úr és a kormány képviselői ugyanazt mondták Brüsszelben, és ugyanazt mondták Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy másutt a világban. Tehát ezt fölösleges számon kérni, én azt hiszem, hogy konzisztens és számon kérhető, nyomon követhető ennek a kormánynak a politikája.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Reagálásra következik kettő percben Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, jobban örültem volna, ha államtitkár úr, mondjuk, Orbán Viktor hitelességét azzal próbálta volna megmagyarázni, hogy a minimálbér tekintetében mi történt az országban, mert oly sokszor használták ezt, és akkor az emberek érdekében történő gondolkodást lehetett volna elősegíteni. No de hagyjuk!

Nézzük azt, amiről beszél ön, államtitkár úr: azt mondja, hogy a bölcsődék ingyenessége. Nézze, én azt gondolom, hogy mondjuk, az a jövedékiadó-kiesés, tudja, a trafikok történetét ismeri, ami zajlott ebben az országban, ön ennek szakembere is, az a jövedékiadó-kiesés minden bizonnyal nagyon-nagyon sokszorosa annak, ami egyébként ilyen értelemben, a bölcsődék tekintetében az ingyenesség fedezetét biztosította volna.

De mondok önnek mást a bölcsődékkel kapcsolatosan. Emlékszik arra, hogy mondjuk, a bölcsődékben a nem egy-két ezer forintos, hanem több tízezer forintos bölcsődei díjak bevezetését kik tették meg? Tehát a kisgyermekes anyáknak kik kedveztek, a kisgyermekes családoknak kik kedveztek e tekintetben? Ha nem emlékszik rá, akkor el tudom mondani önnek, hogy kik. Önök voltak azok. (Dr. Komoróczki István: Nem, köszönöm szépen.) Jó, rendben, akkor nem részletezem, mert emlékszik rá, és tudja.

Ön fontosnak tartja a hiány kérdéskörét, én is fontosnak tartom. De ugyanígy fontosnak tartom, mondjuk, az államadósság kérdéskörét is, amely tekintetében 3000 milliárd forint elkobzását követően, aminek a nagy részét, nem tudom a pontos számát, de nagyjából a 2000 milliárd forintot megközelítő összegét elégették, ugye, tehát az államadósság csökkentésére fordították, először egy 1400 milliárdos, utána talán egy 300, utána egy 200 milliárdos nagyságrendet, megközelítőleg 2000 milliárd forintot, amellett az államadósság mértéke nőtt a 2010-es kormányváltáshoz képest.

Milyen felelősségről beszélünk, államtitkár úr?! Hogyan, miről beszélünk?

A reálbérek tekintetében már nem is akarok semmit hozzátenni, elég az, ha azt mondom önnek, hogy a 85 százaléka a jövedelemmel bíró embereknek kárvallottja volt a reálpozíció tekintetében az önök kormányzásának. Ön beszélhet arányosságról, én meg arról beszélek, hogy ezek az emberek sajnos vesztesei annak, amit önök csináltak.

Köszönöm szépen, elnök úr. De ha elnök úr nem figyel, akkor én beszélek tovább... (Jelzésre:) Nem, figyel. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István nevet és tapsol.)

ELNÖK: Az államtitkár úr beszédét továbbengedtem 20 másodperccel, és ezért úgy gondoltam, ez önt is megilleti (Gúr Nándor: Megtisztelő.), ráadásul kötött időkeretben megyünk, tehát nem ugyanaz, mint egy azonnali kérdés esetében. De azért igyekszem betartatni.

És most Babák Mihály, a Fidesz képviselője következik kettőperces időkeretben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Ne vegye rossz néven, hogy önnek mondom, de egyszerűen képtelenség vitatkozni a baloldaliakkal, csak önnek mondom el vélekedésemet, mert mantrázzák ugyanazt, amit mondtak hosszú éveken keresztül. Nem akarok visszamutogatni, de 12 évig kormányoztak. Könyörgöm, miért nem valósították meg az elképzelésüket?! Most vetik föl? Hagytak volna jobb költségvetési pozíciót annak idején, a kormányváltáskor, egészen másképp működne sok minden alrendszer a költségvetésben, ha nem ilyen depressziós költségvetést hagynak.

Kérem szépen, ne feledjék el, hogy azokat, amiket mondtak a gyerek, a nők, az édesanyák, a család, a nyugdíjasok és a munkavállalók, a kisvállalkozások dolgában, prioritása a kormánynak. Köszönöm, hogy elfogadták. Elmondom még egyszer a kormányprogramot, mert önök is ezt mondják. De miért nem tették korábban? Én nem akarom önöket számon kérni, csak mantrázzák ugyanazt, amit mondtak eddig. Nem vitatkozunk dolgokról, hogy ez miért helyes, miért jó.

88-szor hallottam a minimálbér kérdését. Tisztelt Hölgyek, Urak! 12 év alatt önök nem emelték a minimálbért, csak nagyon minimálisan. A polgári kormány mindig emelte a minimálbért. Akkor tessék mondani, kinek kell lelkiismeret-furdalásának lenni? Ki nem jóérzésű? Ki nem szolidáris? Ki az, aki kiszámíthatatlan? Önök voltak azok!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne felejtsék el, a minimálbérre ennyi lehetőség volt alku kapcsán, a reálszférában. És hozzá kell venni a minimálbérhez a családtámogatás különböző formáit, többek között a családtámogatást mint adókedvezményt és a rezsicsökkentést is. Többet szeretnénk adni, nincs miből.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bér dolgában pedig azért azt látni kell: segély vagy munkabér, munka. A kormány álláspontja az, és a többségnek, hogy ne segélyből éljenek az emberek, hanem munkából. Én kaptam kritikát a közmunkaprogramról, most pedig jó páran kérik, hogy Mihály, több mint a semmi, csináljuk, mert érdemes dolgozni. Hölgyek, Urak! Én a praxisomból tudok erről beszélni.

A nyugdíjaknál 2002-ben elsütötték már azt a problémát, hogy megloptuk a nyugdíjasokat, de ma már nem él, mélyen tisztelt hölgyek, urak, mondtam, hogy a számok bizonyítják a polgári kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ebbéli tevékenységét, a növekedő nyugdíjakat.

Elnök Úr! Köszönöm, majd nyomok még egy kétpercest, ha megengedi.

ELNÖK: A szópárbaj folytatódik, Gúr Nándor, az MSZP képviselője következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, hogy ezt a kétpercest megtéve újra elhagyom az üléstermet, mert újra bizottsági ülést kell tartanom. Tehát, államtitkár úr, azt szeretném kérni, hogy ha válaszolni akar, akkor a következő kétpercesében tegye meg, hogy még azt meg tudjam ismerni.

A dolog lényege a következő... (Babák Mihály: Hetet-havat összehordott...) Babák képviselőtársam biztos már nyomott gombot is, csak nem bír magával, és előre el akarja mondani a dolgokat, de semmi baj. No tehát, akkor, amikor a reálkeresetekről beszélünk, akkor egyetlenegy dolgot szerintem mindig érdemes szem előtt tartani. Nem az arányosságot, államtitkár úr, nem, hanem azt, hogy a korábbi jövedelmi pozícióban levő emberek vesztenek vagy nyernek a történeten. A 85 százaléka ezeknek az embereknek, akik munkaviszonyból származó bérjövedelemmel bírnak, vesztettek. Ők vesztesei ennek a történetnek, nem nyertesei.

Ráadásul, az önök három és fél éves történése kapcsán európai csúcsos áfa, általános forgalmi adó bevezetésére került sor, tudja, ez 27 százalékos. Ez megint csak - szokták mondani, hogy ez a szegények adója -, ez megint csak ott sújt legkiváltképp, ahol a jövedelmi pozíciók nem a legerősebbek. Ezen önök három és fél év leforgása alatt többszöri kérés, parlamenti ellenzéki oldalról szóló számtalan megnyilatkozás ellenére nem kívántak változtatni.

A szolidaritás, Babák képviselőtársam, az, ha azon rétegek felé, célcsoportok felé kedvezünk vagy nyújtunk segítséget, amelyek tagjai hátrányosabb helyzetben vannak, akik önmagukért is megpróbálnak mindent megtenni, de önerőből nem tudják ezt a helyzetet megoldani. Önök nem ezt csinálták!

Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsolva: Így van!)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének, kettő percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget, hogy folytathatom, de azért továbbra is fönntartom a véleményem, a mantrázással szemben nem tudok mit beszélni, mert végtére is nem érti meg az ellenzéki képviselőtársam, hogy vannak filozófiai különbségek.

(17.30)

Azt mondja a mostani kormány, hogy nem a munkabért terheli adókkal, hanem a fogyasztást elsősorban. Egyébként az áfáról ne beszéljenek, mert önök levitték, aztán fölvitték 5 százalékkal, most pedig kínunkban voltunk kénytelenek. És a filozófia kapcsán is, hogy ne a munkabért terheljük adóval, azt csökkentettük, és a fogyasztást pedig, hát, aki többet fogyaszt, többet fizet áfát; szeretnénk csökkenteni, de a költségvetés nem engedi meg.

A bérek dolgában. Még egyszer elmondom, hogy nagyon fontos dolog az, a munkanélküliek és egyáltalán az emberek lelkivilága szempontjából: dolgoznak vagy segélyen vannak. Ezt be kell látni, hölgyek, urak, hogy a magyar ember tisztességes ember, és nekünk az az értékünk, az a filozófiánk, hogy munkát adjunk. Még ha nem is olyan bérrel, akkor is munkával tartsa fenn magát mindenki. Ez a társadalmi felelősségvállalás, hogy a magam fenntartásáról is gondoskodom.

A nyugdíjak dolgában elmondtam a vélekedésemet.

Az euróról. Hölgyek, urak, emlékezzenek vissza! Volt egy határidő, teljesíteni kellett volna a feltételeket. Kedves Baloldali Képviselőtársaim! Eljátszották a maastrichti feltételeket, most meg nem aktuális. Engem is bosszant ez a mozgatott, manipulált árfolyama az eurónak, de mélyen tisztelt hölgyek, urak, túl sok befolyásunk nincsen rá. Önök játszották el, baloldali képviselőtársaim, az előző ciklusban az euró bevezetését.

Dohány. Úgy gondolom, hogy ezzel foglalkozni kell a következő évben. Az ez évi adatokat elemezni kell, hogy a feketegazdaság miatt csökkent vagy pedig egyáltalán a forgalma csökkent. Ha a forgalma csökkent a dohánynak, akkor végtelenül támogatni tudom, tudniillik kevesebb beteg ember lesz, kevesebbet kell költenünk majd a megelőzésre és sok egyéb másra.

Úgy gondolom, hogy a felsőoktatásnál is önöknek lehet lelkiismeret-furdalásuk, mert hagyták belemenni a PPP-be, és ortodox módon ezt a bolognai folyamatot is bevezették, ahelyett, hogy fékezték volna. Nincsenek gyerekek a kollégiumokban, mert hazamennek, meg pontokat szereznek, és közben pedig kollégiumot építettek. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Higgyék el, hogy magukban keressék a hibát!

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.

ELNÖK: Tájékoztatásul elmondom, hogy a következő rendes felszólaló, nem két percben, Babák Mihály képviselő úr lesz.

Megadom a szót Józsa Istvánnak két percben.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr jól belemelegedett a vitába, és fölteszi az alapkérdést, hogy miből lehetne ezt az öt nemes célt, amit az MSZP célként tűzött ki, és meg is fog valósítani, hogy jobb legyen a gyermekeknek, nőknek, édesanyáknak, munkavállalóknak, kis- és középvállalkozásoknak és a nyugdíjasoknak. Ez nem mantra, kedves Babák képviselőtársam, ezek alapvető társadalmi célok. Ez az igazságos társadalom célja, és azért mantrázzuk, mert önök ebben visszaesést produkáltak. Az, hogy mindenki úgy érzi, hogy kevesebb pénze van, mint korábban volt, az az önök sikertelen, kudarcos gazdaságpolitikájának az eredménye.

Államtitkár úr kérdezi, hogy honnan lenne pénz. Hát itt van! Miért nem foglalkoznak ezzel a NAV-nál meglebegtetett ezermilliárdos áfacsalással? Hát úgy elrúgják magukról, hogy az elképzelhetetlen! Ha ennek a töredéke igaz - és az MSZP abban érdekelt, hogy ez tisztázódjon minél előbb -, akkor egy komoly bevételi forráshoz lehetne jutni.

Vagy ott vannak a pénztárgépek, ami a fideszes belviszályok miatt, hogy az egyik haveri cég csinálja vagy a másik haveri cég csinálja, oda jutott, hogy a kiskereskedőket juttatták lehetetlen helyzetbe, hogy fél évvel ezelőtt már működhettek volna ezek a pénztárgépek, hozzájárulva, hogy tisztuljon a forgalom és rendes adóbevétel legyen, ehelyett még mindig a fenyegetettség állapotában vannak a kereskedők, mert nincs rendes pénztárgép.

A trafikmutyi. Már mondtam: azért, hogy a Lázár-Sánta duó keressen 20-30 milliárdot, ami persze nagy pénz, és egy komoly nagy piacátcsoportosítás... (Babák Mihály közbeszól.) - persze ez csak feltételezés, becslés, tehát én ezt nem akarom állítani, csak ezt beszélik, akik ilyen becsléssel foglalkoznak (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) -, tehát ott is százmilliárdot elengedett a költségvetés.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót két percben Szávay Istvánnak, a Jobbik képviselőjének.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Babák képviselő úrra szeretnék reagálni. A képviselő úr azt mondta, hogy nagyon szívesen adnának nagyon sok mindenre pénzt, csak nincsen rá elég.

Itt azért van egy jó néhány olyan módosító javaslat - hogy kicsit beszéljünk a módosító javaslatokról is, ha már egyszer részletes vita van -, ami nem feltétlenül pénzkérdés, hanem szándék kérdése, Babák képviselő úr, azért erre szeretném felhívni a figyelmet. Főleg azoknál a módosító javaslatoknál, ahol néhány tízmillió forint átcsoportosításáról van szó más célokra. Ilyen például a 951. számú, amit szeretnék szíves figyelmükbe ajánlani. Három éve hozom minden évben a parlament elé a Felvidéken található borsi kastély, Rákóczi Ferenc szülőházának az elhanyagolt, elhagyatott ügyét. Három éve javaslunk folyamatosan 50 millió forintot. Benyújtottuk ezt a javaslatot simán is, kapcsolódóban is, most minisztériumon belül vári rekonstrukciók, tavaly elköltöttünk rá másfél milliárdot, most is van rá 605 millió forint, ebből akár 50 millió forintot lehetne is erre költeni.

Annál is inkább lehetne - köszönöm meg ezúttal kormánypárti képviselőtársaim támogatását is, akik a nemzeti összetartozás bizottságában ezúttal is, mint ahogy a korábbi években is mindig támogatták ezt a javaslatot, többségi támogatással került be, a bizottság támogatásával ide most a Ház elé. Sajnálom, hogy a múltkori ülésen is leszavazták, behozzuk most még egyszer.

Kerek évfordulója volt Rákóczi Ferenc fejedelem halálának, születésének, a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukásának is nem olyan régiben. A kastély nagyon-nagyon rossz állapotban van, nagyon leromlott állapotban van, és mindenképpen szükséges lenne az, hogy valamilyen magyar állami segítséget kapjon.

Azt maga Répás Zsuzsanna államtitkár asszony is elismerte egyébként, már három évvel ezelőtt a felvidéki Szabad Újság című hetilapnak nyilatkozva, és akkor ígéretet is tett rá, hogy valamilyen formában a kormány megpróbál segíteni. Három éve ez nem történt meg, úgyhogy ismét szeretném ezt a javaslatot figyelmükbe ajánlani.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr példaértékű felszólalását, hogy végül is arról beszélt, amiért itt vagyunk, egy módosító indítványról.

Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Maradván a részletes vita tárgykörénél, reagálva az előzőekben elhangzottakra, a NAV-botrány került szóba. Nem szeretném, hogy a mai jegyzőkönyv anélkül záródjon, hogy tisztáznánk, hogy amikor a NAV-botrányról beszélünk, akkor valóban ennek kivizsgálása teremthet költségvetési forrásokat pótlólag, de nehogy azt higgye bárki, hogy amikor a szocialisták ezt a jelenlegi kormányzatra olvassák, akkor ennek a ciklusnak a kizárólagos bűnét és mulasztását olvassák a jelenlegi kormányra, hiszen a már távozott NAV-munkatárs szerint 2007-től jelentkezik az a visszaélés-sorozat, aminek a vizsgálata szükséges volna, de mi nagyon jól tudjuk a korábbi jegyzőkönyvekből, hogy alsó hangon 2004-től, tehát az uniós csatlakozásunkat követő időszaktól datálhatjuk azt a periódust, amikor Magyarország elvesztett egy újabb kétharmadot, akkor a vámhatárainak a kétharmadát, és angolszász terminológia alapján, angolszász csalási módszerekkel begyűrűzött akadály nélkül Magyarországra az a csalássorozat, amely ciklusokon átívelő, amelynek a felelőseit is több ciklusban kell keresni.

Éppen ezért szorgalmazom magam azt is, pontosan, hogy a költségvetés részletes majd újra nyitott részletes vitája is több forrás elosztásáról beszélhessen a későbbiekben, hogy a kormányzó pártok se zárkózzanak el az elől, hogy a szükséges vizsgálatok elinduljanak. Nem igaz, hogy csak és kizárólag az ügyészségnek van erre helye és jogosítványa. Példának okáért a NAV-ot az Állami Számvevőszék vizsgálja, vizsgálhatja. Éppen ezért, amikor a számvevőszéki és költségvetési bizottság vagy éppen annak ellenőrző albizottsága kezdeményezett legalább kérdésfeltevéseket ebben a témában, akkor igenis elvárható lett volna, és most is elvárható lenne, hogy a kormánypártok képviselői támogassák ezt a folyamatot, pont azért, hogy ne erre a ciklusra égjen rá ez a bűn, hanem derüljön ki, hogy itt bizony az érintett időszak legalább kétharmada alatt szocialista-liberális kormányok uralkodtak Magyarországon. Derüljön ki tehát, hogy kik voltak a bűnösök, legyen elszámoltatás, és a következő költségvetési vitákban pedig gazdálkodhassunk több pénzből. Ez lenne a végcél. Ez szerintem ezen kérdéskör lényege.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Komoróczki István államtitkár úr.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék visszatérni itt a Gúr elnök úr által korábban említett felvetésre, hogy úgy véli, hogy a kormányváltást követően bizonyos bérszínvonal alatt élők 85 százaléka vesztes, merthogy fizetniük kell adót.

Tisztelettel felhívnám neki mint közgazdásznak is a figyelmét arra, hogy ennek a kormánynak, az országnak vannak bevételi igényei, vannak kiadásai, amiket valamiből finanszírozni kell. Ezek az emberek, akikre ő utalt, nemhogy nem vesztesek, hanem nyertesek, hiszen a kormányzat nem arra kényszerül, hogy külföldről hiteleket vegyen fel, hogy bizonyos közfeladatokat megoldjon, hanem mindenkire egyenletesen kiterítette ezt az adót. Úgy gondolom, hogy ezt abszolút fontos megemlíteni.

NAV. Hölgyeim és Uraim! Azért legyünk őszinték, és tényleg kulturáltan akarok fogalmazni. Melyik kormány az, amely bármi oknál fogva is érdekelt lenne abban, hogy csökkenjenek a bevételei? Nincs ilyen kormány az egész világon, amely eltűrhetné azt, hogy bármelyik intézményénél, nevezzük azt adóhatóságnak vagy vámnak, bármit is asszisztáljon annak érdekében, hogy csökkenjenek a közbevételek.

(17.40)

Ez egy nonszensz, és nyilvánvalóan itt is arról van szó. Én úgy gondolom, hogy Horváth úr igaztalanul vádolja teljes egészében a NAV-ot, és erre megfelelő vizsgálati módszerekkel egy folyamat zajlik annak érdekében, hogy kiderítsék a teljes valóságot.

Még egyszer, trafikmutyi szóval említették itt. Meggyőződésem, részben az Egészségügyi Világszervezetnek vannak bizonyos elvárásai a tagországokkal, így Magyarországgal szemben is, hogy a dohányzás valamelyest csökkenjen. Ezek kétségtelen, bizonyos jövedékiadó-bevételkieséseket jelentenek, de azt hiszem, hogy a dohányértékesítési rendszer közelmúltban lezajlott változása éppen ebbe a világ-egészségügyi irányba mutat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Szili Katalin, független képviselő.

DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A kétperces felszólalásomban egyetlenegy dologra szeretnék utalni, ez pedig a NAV-os történet.

Képviselőtársaim, a KTI nevében Ivády Gáborral mi beadtunk egy országgyűlési határozati javaslatot, ami pontosan azt célozza, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja soron kívül azt, ami az adó-ellenőrzési gyakorlatot, illetőleg azt a portfóliót jelenti. Én nem azért használom ezeket a szavakat, mert ebben szakértő vagyok, hanem egyszerűen például az országgyűlési határozati javaslatunk azon alapul, ami egy 2009-es vizsgálatot jelent. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vizsgálati tematikában már szerepel az, tessenek jól figyelni, ezt az Állami Számvevőszék írta, és én csak idézem, hogy az adóelkerülés, hangsúlyozom még egyszer, az adóelkerülés a GDP 6,7 százalékát tartalmazza. Képviselőtársaim! Tessék kiszámolni, ez mekkora összeg: 2000 milliárd forint.

Jövőre lesz 25 esztendős a rendszerváltozásunk. Én azt hiszem, nagyon is üdvös az, hogyha egyszerűen mi magunk kérjük azt, hogy egy ilyen vizsgálat történjen meg, egyrészről azért, mert azt gondolom, hogy a közintézményekbe vetett bizalomról mindannyian tudjuk, hogy milyen ma Magyarországon. Egyetlen politikai erőnek, egyetlen politikusnak nem lehet érdeke, hogy ezt az intézményekbe vetett közbizalmat tovább rombolja. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindaddig, amíg ennek a feltárása nem történik meg, ahogy számos más ügynek is, addig ez a közbizalom visszatérni nem fog.

Így én nyilván ebben a kétperces felszólalásomban is, és illő tisztelettel kérek elnézést elnök úrtól, nyilván a normál felszólalásomban utalni fogok arra, ami a módosító indítványaimat jelenti, de csak azt kérem önöktől, támogassák azt az országgyűlési határozati javaslatot, ami nem az ÁSZ tűzoltási feladatait szaporítja, hanem egyszerűen azt a feladatát, amit az alaptörvénybe foglalt 43. cikk alapján, illetőleg az ÁSZ-ra vonatkozó törvény alapján el kell látnia.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén kettő percben felszólalásra következik Szávay István, a Jobbik képviselője.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Babák képviselő úrnak egy másik gondolatára szeretnék reagálni, amikor szocialista képviselőtársainkat ostorozta azzal kapcsolatban, hogy milyen feladatokat nem végeztek el ők a kormányzásuk alatt. Például nem végezték el a hadisírgondozást sem, illetve nem segítették a magyarországi és a környező (Dr. Józsa István közbeszól.), határon túli magyar hadisírok felújítását, gondozását sem megfelelő mértékben.

Ezzel kapcsolatban szeretném szíves figyelmükbe ajánlani egy vonatkozó módosító javaslatomat, amelyet szintén volt szíves most már másodjára támogatni a nemzeti összetartozás bizottsága, így fog ismét a parlament elé kerülni egyébként.

Több dolog miatt tartom ezt fontosnak. Egyrészt azért, mert erre méltatlanul kevés pénz jutott az elmúlt években mind Magyarországon, de főként a határon túl, az elszakított területeken, de a Kárpát-medencén kívül is egyébként, tegyük hozzá. Vannak olyan hősi sírok, ahol az elmúlt száz év csatáit követően vagy az elmúlt csatáiban Magyarországért elhunyt, Magyarországért életüket adott magyar katonák fekszenek méltatlan körülmények között, elhanyagolt, sok esetben síremlék nélküli sírokban, és ez még a jobb eset, a rosszabb eset az, amit román barátaink - ahogy Németh Zsolt államtitkár úr szokott fogalmazni - csinálnak, hogy nemes egyszerűséggel a magyar sírköveken átvésik a magyar neveket és román neveket tesznek a helyükbe.

Egy másik szempont pedig az, hogy kérem önöket, azért a nagy holokausztozás közepette az is jusson eszükbe 2014-ről, hogy az első világháború kitörésének a századik évfordulója lesz.

Ezzel a két érvvel is szeretném önöknek megfontolásra javasolni, hogy a Honvédelmi Minisztérium, amelynek ez a feladata, és egyébként költ valamennyit ezekre a célokra, csak ez nincs nevesítve a költségvetésben, éppen ha jut rá pénz valamennyi, akkor jut, ha nem, akkor nem, azt indítványozom, hogy 100 millió forint külön kerüljön feltüntetésre, amelyből ezeket az elhagyott hadisírokat lehet gondozni, illetve adott esetben felújítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A kétperces felszólalási kör véget ért. Tájékoztatom önöket, hogy a Házszabály alapján a sorrend a következő: az előző rendes felszólalás MSZP-s volt, ellenzéki, így kormányoldali, Babák Mihály következik, azt követően Szili Katalin független, mivel független képviselő még nem szólalt föl, és ezt követi majd Z. Kárpát Dániel.

Tehát megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szólás lehetőségét. Azokra az ajánlási pontokra szeretnék utalni, amelyekre képviselőtársaim is, hisz ebben a kérdéskörben vetődtek föl különböző elképzelések és alkalmasint prioritásbéli különbségek is.

Viszont nagyon üdítő pillanatokban vehettünk részt. Elnök úr, szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak, akik nagyon higgadtan és nagyon lényeges szakmai kérdéseket vetettek föl a költségvetés kapcsán. Többek közt az a kérdéskör, hogy az áfabevétel egy nagyon fontos bevételi forrása a költségvetésnek, meg viszonylag gyors is, és azok a becslések, amiket a Számvevőszék korábban jelzett már, hogy a GDP jelentős százaléka esetleg eltűnik azért, mert áfát csalnak, nagyon megfontolandó kérdés. A kormány cselekedett is több dologban, hisz átszervezte az adó- és a vámhatóságot, és bevezette a pénztárgépes elképzelését, amit nagyon sokan támadtak a baloldali oldalról, biztos valahol érdekeltek lehettek, de nem akarok rosszmájú lenni. Tényleg komolyan veszi a kormány az áfakérdéseket.

Z. Kárpát Dánielnek szeretném megköszönni a javaslatát és Szili Katalinnak is a vélekedését is. A különbség kettőnk közt abban van, hogy én szívesen elmentem volna a bizottsági ülésre, bár nem tehettem, de legalábbis azért, hogy önnel megbeszéljem, hogy mi a franc kérdést tegyek föl. Tudniillik a következő. A dosszié zárva maradt, és nem tudtam, hogy miben és hol kell rákérdezni.

Hölgyek, Urak! A képviselő politikai kérdéseket és politikai felelősséget tud megállapítani alkalmasint, hisz az adó kérdésében nagyon szerencsésen a vámhatóság és az adóhatóság egyesítésével és technikai, felszereltségi, nyomozati jogával megvannak az eszközök, hogy földerítsék ezeket a komoly gondokat, problémákat, és teszik is, mert az újsághírekből olvasom.

Úgyhogy, Z. Kárpát Dániel, bocsássa meg, de azért nem tudtam részt venni vagy nem tudtam önnel megbeszélni, mert nem tudtam, hogy milyen kérdést tehetek föl, mert egyből kilő például az illetékes hatóság, hogy adótitok, és majd ő megvizsgálja, és majd jelentést tesz a kormánynak, a tisztelt Háznak és a parlamentnek.

Szili Katalin képviselő asszony, egyébként nem tudom, én a Hír TV-t néztem, de lehet, hogy az Echo TV-t, nem tudom pontosan, de akkor láttam, amikor Erzsike, aki azt hiszem, a Számvevőszék sajtóreferense, azt mondta sommásan, igen, a Számvevőszék vizsgálni fogja, bejelentette a Számvevőszék. Egyébként kötelessége is. (Dr. Józsa István: Orbán Viktor is bejelentette!) Külön határozatot nem kell hozzá hozni, hisz hozzánk tartozik, pusztán elegendő jelezniük a Számvevőszék felé a képviselőknek, hogy igényt tartunk erre a vizsgálatra, hisz a parlament fontos ellenőrző szerve, pontosan amiatt, mert arra, hogy számlákat és mindenféle komputereket ellenőrizzen, sem Szili Katalinnak, sem Babák Misinek, sem Z. Kárpát Dánielnek nem hiszem, hogy időnk is van, meg nem is biztos, hogy értünk hozzá. Én biztos nem. Szóval úgy gondolom, hogy megvan erre az apparátus.

Arra föl kell hívni a figyelmet, hogy fontos kérdés van napirenden; hogy igaz-e vagy sem, azt nem tudom. Nem tudom megállapítani, mert ilyeneket mondtak már régen.

Nagyon kedves volt, amikor megjegyezte, hogy 2007-re hivatkozik a feljelentő, bejelentő úr. Ezzel kapcsolatban meghallgattam a NAV véleményét is. Elég furcsa volt az, hogy valaki hazavitte, meg beszedett, meg benyúlt a gépekbe. Nem is tudom, hogy a csudába tudták megcsinálni.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Csak nem a múltba mutogatva, de azért értsék meg, hogy az EU-ba lépés kapcsán is egyetértünk Z. Kárpát Dániellel, már csak azért is, mert nemcsak a határok nyíltak ki, hanem ez az egész áfacsalásos buli betüremkedett. Addig, amíg határőrizet volt, vám volt, ez stricht volt, ezt követően pedig fölszabadultak a határok, és úgy játszottak az áfával, az árukkal, mintha éppen turistaúton lettek volna, mármint ezek a forintok, és bizonyára lehettek ilyen áfacsalások. Én vélelmezem. Akkor leszek nyugodt, ha ezt megállapítja a NAV vagy a Számvevőszék, hogy kérem, Magyarországon megnézte a számlatulajdonosokat, és feltételezhetően nem találtak komputerekben és másutt sem adótartozást vagy adóelkerülést, adócsalást, hogy konkrétan fogalmazzak.

(17.50)

Szóval, az a gondom, nem vagyunk hivatottak arra, hogy felgöngyölítsünk ügyeket, mert nincs eszköz a kezünkben. Van nyomozó hatóság, van NAV, annak is van nyomozó hatósága, van Számvevőszék, tele van szakemberrel. Én várom tőlük a jelentést mihamarabb, hogy az a dolog, amelyben ez az úr esetleg valami okos dolgot is jelzett és tényt is közöl, mondjuk, a vizsgálat kapcsán, ezt tárják fel és vizsgálják meg.

2004-re emlékezve, emlékeznek rá, hogy a vámnál is át kellett állni az európai rendszerre. Hölgyek, urak, hónapokig késett, itt tajtékoztunk ellenzékiként, hogy szíveskedjenek már behozni, hisz tudtak róla, hogy EU-tagok leszünk, és nem működött az adórendszert behajtó számítástechnika. Emlékeznek még rá? Mert én igen. Annak idején a szocialista pénzügyminisztert szekáltuk itt a tisztelt Házban, hisz nekünk is voltak erről információink a szakmától.

Úgy gondolom, tiszteletre méltó a vélekedésük ez ügyben, és tényleg össze kell fognunk, hisz ebben a parlamentben tisztességes képviselőnek nem lehet érdeke, hogy adót csaljanak Magyarországon. Tudniillik az mindenkit meglop, aki adót csal. A miniszterelnök úr véleményét osztom, hogy aki adót csal, annak börtönben van a helye. Tegyék az államigazgatás különböző szervezetei a dolgukat, hisz ezért kapnak fizetéseket, és ha ebben hiba van, nekünk kell cselekednünk és intézkednünk.

De emlékeznek még vissza, amikor nyomozó jogosítványt kapott a NAV? Itt hisztiztek a baloldali képviselőtársaim, hisz számlagyárakat göngyölítettek fel annak idején. Emlékeznek rá? Igen. Komoly számlagyárak voltak, északon, délen és még egy-két helyütt ebben az országban.

Köszönöm Szávay úrnak is a vélekedését. Nagyon fontos dolgokat emlegetett, bár nincs most a teremben, de úgy gondolom, nagyon tolerálható. Olyan összegek vannak a javaslatában, amelyeket ha nem sikerül a költségvetésben biztosítani, majd kérni fogom a kormányt, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól vagy más költséghelyről év közben csoportosítson át, hisz ezek nagyon fontos érzelmi kérdések, mindannyiunk érdeke, hogy ezek is rendben legyenek, és megfelelő tisztességgel gondoskodjunk azokról a feladatokról, amelyeket Szávay úr emlegetett.

Szili képviselő asszony, volt elnök asszony, úgy gondolom, nagyon fontos dolgot emlegetett, és partnere vagyok abban, hogy emellett kardoskodjak. Elsősorban azoktól követelem azokat az ellenőrzéseket, akik erre hivatottak, utána ha megkaptuk, majd a politikai felelősségről bizottságban is tárgyalni fogunk, hogy ki miért felel e tekintetben, és hogy mi mulasztása van és mi nincs.

Értékek különbségéről beszéltünk. Ugyanis én nem találtam itt ilyen jelentős, sporttal kapcsolatos költségeket, de lehet, hogy elnéztem, de azt tudom, hogy a kormánynak nagyon nagy szándéka az, hogy az általános iskolák tornateremmel rendelkezzenek. Jelentős számú tornaterem létesítése van az állami költségvetésben, már csak azért is, mert állítjuk, hisszük és valljuk, hogy a gyerekeknél kell kezdődnie a megelőzésnek, és egészséges nemzedéket szeretnénk felnevelni és így gondoskodni a gyerekekről. Ez a fiatalokról való gondoskodásunk egyik nagyon fontos szempontja, az egészség, a sport.

A dohánykérdés kapcsán még egyszer elmondom, az felvetődhet, a mérlegben látjuk, hogy csökken az adóbevétel. Két ok miatt lehet. Fogyasztáscsökkenés, ami esetén hurrá, mert a célunkat elértünk, kevesebb fiatal vesz a bonyolultabb körülmények miatt dohányt. Vagy pedig a feketekereskedelem viszi el ennek a bevételét, akkor pedig intézkedni kell még hathatósabban. De úgy látom, hogy teszi a dolgát a NAV, és bizakodom abban, hogy a dohányforgalmazásban betartják a szabályokat. Bár erre is volt már példa kisebb, hogy nem igazán valósították meg tökéletesen.

Az is filozófiai különbség a költségvetésben, és ezt vallja a kormány és a kormánypártiak, hogy segély helyett munka, ugyanakkor a munkabért ne büntessük, hanem igyekezzünk azt a bevételt, ami az állam, az ország működéséhez szükséges, a fogyasztás oldalán adóztatni. Kérem, ez filozófiai kérdés! Gazdaságfilozófiai kérdés.

Egyet szeretnék megemlíteni még a gazdaságpolitikát illetően. Kár, hogy nincsenek benn szocialista képviselőtársaim, mert jó lenne tudni, pontosan mit értenek alatta, ha azt a fogalmat, hogy gazdaságpolitika, kormányzati feladatként értékelik. Tudniillik a munkahelyteremtés fogalma is el szokott hangzani. A Jóisten tud teremteni, mi esetleg segíteni tudjuk a munkahelyteremtést. Tudja mindenki azt, hogy a munkahely a reálszférában, a kereskedelemben, iparban, az exportban realizálódik. Tehát tudni kell olyan terméket gyártanunk - csak most éppen rossz passzban vagyunk, azért, mert világgazdasági válság van, és nemcsak Magyarországon fogyasztanak kevesebbet, hanem Európában és a világ többi országában is -, hogy növelnünk kell a piacképes termékeinket. Hogy legyen mit eladnunk, ahhoz termelnünk kell ezeket a termékeket. De önmagáért munkahelyet létrehozni, nincs ilyen, az a reálszféra dolga; nekünk feladatunk a segítése akár adó, akár hitel oldaláról és sok egyéb más pénzügyi eszközökkel. De én nem értem, hogy ez gazdaságpolitika. Gazdaságpolitikát maga a gazdaság csinál, a gazdaság szereplői, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Azt pedig látni kell, hogy a magyar kormány e tekintetben megmozdult, Magyarországnak és a termékeink piacképességét a világban próbálja segíteni. Aki ezt nem tudja, az nem néz híradókat és tévét.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kérem önöket, hogy abban a higgadt tárgyalási metódusban vélekedjünk egymás javaslatairól, amelyet az imént is megtapasztaltam, és szeretnék nagy tisztelettel megköszönni a jelen lévő képviselőtársaimnak. Úgy gondolom, hogy helyesen látják a jövő évi költségvetés ügyét. Egy biztos: a bevételeket fokoznunk kell ahhoz, hogy többet tudjunk a költségvetésben rendelkezésre bocsátani az ország polgárainak és a gazdaság szereplőinek.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces megszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudnék még számos forrást javasolni a kormányzat számára a bevételi oldal növekményének elérését illetően. Ilyen az államadósság újratárgyalása például, ami tucatnyi európai ország, nálunk nehezebb és nálunk könnyebb helyzetben lévők is el tudtak érni. Kudarcokról nem nagyon tudunk. Olyanról nem hallottam nagyon, hogy valaki megpróbálta volna és ne sikerült volna.

De térjünk vissza egy nagyon fontos kérdéskörre: ez a NAV-é. A NAV álláspontom szerint Magyarország egyik legfontosabb szervezete a tekintetben, hogy nagyon komoly, nagyon biztos bevételeket produkál az államháztartás számára, mindemellett egy olyan ellenőrző funkciót lát el Magyarország életében és gazdasági élete fölött is, amely nélkülözhetetlen az egészséges nemzetgazdasági működéshez. Éppen ezért tartottuk volna szükségesnek azt, hogy ezen vizsgálati folyamat elindulhasson a maga útján. Ha azt mondták volna nekünk adott esetben a bizottsági ülések összehívása előtt, hogy az Állami Számvevőszék felé olyan kérés vagy igény futott be, miszerint mondjuk, egypár hetes vizsgálatra kerüljön sor, adott esetben, mivel újabb körülmény felmerülése esetén ez lehetséges, maga a NAV is a saját tevékenységét újra vizsgálja meg az érintett időszakban, a minősített visszaélési formák tekintetében úgyszintén, akkor össze sem kellett volna hívni sem bizottsági, sem albizottsági ülést. Amiért össze kellett és amilyen kérdéseket Babák képviselőtársam is feltehetett volna, ezeket én fel is tettem egyébként többekkel együtt, az egyik az, hogy példának okáért az érintett cégek körében milyen arányban voltak megtalálhatók multinacionális hálózatok tagjai, és milyen arányban hazai hátterű, adott esetben oligarchák. Ez egy nagyon fontos kérdéskör.

Itt elhangzottak ugyanis célországok, Svájc, Hollandia, olyanok, akik kiszivattyúzzák a pénzt Magyarországról. Még egyszer mondom, az adófizetők pénzét szivattyúzzák ki évtizedes távlatra visszamenőleg. A legijesztőbb momentum ebben pedig az, hogy el kell oszlatni a félelmet, vagy rá kell jönni, hogy igaz-e, hogy van-e Magyarországon olyan pénzügyi és gazdasági kör, amely annyira erős, hogy sem a mostani, sem az előző kormány nem mert hozzányúlni. Én nem akarok olyan országban élni, ahol ilyen gazdasági erőterek működhetnek, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy kiderüljön az igazság.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Babák Mihály, a Fidesz képviselője reagál két percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Az iménti hozzászólás kapcsán azt szeretném csak tisztázni, hogy ezeket a kérdéseket, igen, fel lehetett volna tenni, ha meghallgatom, mondjuk, az újságnak nyilatkozó úriembert, aki korábban a NAV dolgozója volt, mert ő mondott ilyeneket, hogy milyen körök érintettek ebben a dologban. Ezek fontos információk lehetnek, de vigye be a NAV-hoz, és tegye meg a feljelentést, vigye be az ügyészséghez, tegye meg a feljelentést, és mindjárt vizsgálhatják konkrétan azokat a dolgokat. De hogy ebben van multi vagy nem, majd az ÁSZ-vizsgálat vagy a NAV vizsgálata után tudjuk elemezni ezt a kérdést, hogy valójában ki követett el, és egyáltalán elkövettek-e ilyen dolgot.

Bár én feltételezem, bocsássanak meg, hogy prejudikálom vagy nem is prejudikálom, csak feltételezem, hogy olyan rendszert alakított ki még Veres János, nekem demonstrálta többször, hogy hogyan nem lehet belenyúlni, hány embernek kell ahhoz tudnia róla, ami képtelenség, hogy ki ne derüljön. De hát mit tudni, az ördög nem alszik, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy jobb ebben a kérdésben, miután nagy pénzről van szó, gyanakodni, mint utána megijedni.

Úgy gondolom, azon is el kell gondolkodni a szekatúra ellenére, amikor egyesítettük a NAV-ot és a vámhatóságot, és a kormány intézkedett erre vonatkozólag is, hogy ne legyen megalázóan alacsony munkabér a NAV-nál sem. Hölgyek, urak, nem igazán szocializálódik az az ember, aki kevesebbet keres (Dr. Józsa István: Fordítva! A vámosoknak volt alacsony!) és meg kell finanszírozni a NAV dolgozóinak béremelését is.

(18.00)

Én annak idején javasoltam az ösztönző bérrendszert is, ez is törvénnyé vált annak idején. Én úgy gondolom, hogy így lehet csak hatékony munkát elvárni, ha érdekeltté is teszi a tisztelt Ház, hisz az ország érdeke, hogy érdekeltté tegye, és minél több eredményt könyvelhessünk el.

Az államadósság kérdése. Z. Kárpát Dánielnek igaza van, 1990-et illetően. A rendszerváltás idején lehetett volna, ezt elmulasztották. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Nagy hiba, óriási hiba. Igen. Követték azt a politikát, mindig fizettünk, mint a katonatiszt. Ha már nincs rajtunk alsónemű, akkor odaadjuk még a zokninkat is. Szóval ez nagy hiba volt.

De nézzük meg, hogy most ki finanszírozza az államadósságot! Piaci szereplők, összevissza a világból, államkötvény kapcsán, azt se tudjuk, ki a tulajdonosa. Velük nincs mit tárgyalni! Ráadásul most meg a magyar családok hitelezik többségében - és nagyon jó dolog, hogy ez a jövedelem is bent marad az országban - az állami költségvetés hiányát betét, állampapír formájában.

Ha tud erre egy módszert, akkor beszéljük meg - ne itt a plenáris ülésen -, hogy én is értsem, hogy mire gondol az államadósság újratárgyalásával kapcsolatban. De az egy tisztes magyar szokás, hogy ha valaki kölcsönvett valamit, számítson arra, hogy ha nem módosította a határidőt, tisztességesen fizetnie kell. Ez így működik otthon is, és másutt is így kell működnie. Bár ne vettünk volna fel ennyi hitelt, és az államadósságot ne gyarapítottuk volna! Ez megint régi bűn. Nem ön, nem én követtem el, ez biztos. (Z. Kárpát Dániel: Ez így van.)

Köszönöm szépen. Köszönöm a megjegyzését.

ELNÖK: Megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének, kettő percben.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor a kiemelt, preferált társadalmi célokról beszélek - gyermekek, nők, munkavállalók, kkv-k, nyugdíjasok, ez az MSZP öt pillére -, és ehhez a forrást akarom hozzárendelni államtitkár úr nagyon helyes észrevételének megfelelően, akkor én nem azért ostorozom a mostani kormányt, a Fidesz-kormányt, minthogyha ő nem akarná biztosítani az adóbevételeket. Természetesen minden kormányzatnak ez a feladata. De igenis vizsgálni kell a politikai felelősséget például olyan lépésekért, ami 2011-ben történt, hogy a Kiemelt Adózók Igazgatóságát megszüntették a NAV-on belül.

Vagy a másik, amire Babák úr utalt az előbb: az összevonásnál gyakorlatilag egy kiváló vámnyomozó apparátus volt, amivel a kettős kontrollt lehetett volna biztosítani, és nem tudom, hogy nekik most mi a sorsuk. De a fizetési viszonyok pont fordítva voltak, az APEH-en belül voltak jóval magasabbak a fizetések és a vámosoknál alacsonyabbak, úgyhogy kompenzálni kellett, csak pont fordítva, mint ahogy Babák úr mondja.

Tehát, amikor mi azt mondjuk, hogy a kormány felelőssége, a mostani Fidesz-kormány felelőssége, hogy a rendszerszintű kockázatot csökkentse, akkor a szándékunk arra irányul, hogy ne rúgja le magáról a kormány ezt a felelősséget, ne rúgja le a nyilvánosság bevonását, hogy ő mit akar tenni, mit tett, és mit fog tenni, és ne legyen ilyen passzív az ügyben, hogy amit most fölvetett Horváth András, azt hiszi, hogy két nap alatt el lehet rendezni a dolgot. Nem lehet elrendezni. Sokkal mélyebb a probléma, és sokkal pozitívabb hatása lehetne a költségvetésre, ha korszerű módszereket alkalmaznak.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államadósság tekintetében, úgy érzem, egy külön vitanapot is le lehetne folytatni. Nyilvánvaló az, hogy az államadósság szerkezete is komoly eloszlással bír. Eszerint az államkötvények állománya egy kicsit bár meghaladja a szerintünk is újratárgyalható részt, de látni kell, hogy nem kell messzire menni olyan modellekért, szó szerinti ügynökségek léteznek a tengerentúlon, amelyek bizonyos, idézőjeles sikerdíjért, százalékért segítenek megtalálni azokat a jellemzően 4-5 csoportosulás körül megtalálható pénzügyi köröket, akik még a magánpapírok jó részét is kontrolljuk alatt tartják, vagy a forgalmazására bírnak hatással. De még egyszer mondom, ez egy külön kérdéskör.

Ami viszont a NAV-kérdés, a NAV-feltételezések - mert itt még csak azokról beszélhetünk - tekintetében nagyon fontos, az az, hogy amikor mi országgyűlési képviselők lettünk, és kaptunk egy nagyon komoly felhatalmazást Magyarországon, akkor bizony arra is esküt tettünk, hogy ha látható gazdasági, pénzügyi és nemzetközi folyamatok begyűrűzése tetten érhető, nyomon követhető a magyar nemzetgazdaságban, akkor a saját parlamentáris és politikai eszközeinkkel is lépünk.

Jelen esetben itt egy konkrét és korrekt folyamatábrával találkozunk - azaz dehogy korrekt a magyar gazdaság szemszögéből -, látjuk ugyanis, hogy a Romániának, a Szlovákiának nevezett országokba gyűrűzik tovább, és Magyarországra is begyűrűzik az a csalássorozat, amelynek, ha az egyik ország esetleg gátat szab valamilyen adómódosítással vagy valamilyen áfatörvénybéli változással, akkor azonnal átgyűrűzik a problémakör. Ez hónapról hónapra datálható, nyomon követhető, még a módszerek is - még egyszer mondom - ugyanazon angolszász terminológia és angolszász módszerek alapján zajlanak. Tehát látható, hogy igenis tetten érhető folyamatról van szó, megállapítható, hogy Magyarországra mikor, milyen mélységben és milyen fokon törtek be ezek. Éppen ezért kutya kötelességünk az ügyészséggel párhuzamosan a saját magunk parlamenti eszközeivel is vizsgálódni.

Ez lett volna a kezdeményezésünk lényege. Nagyon remélem, hogy ebben a jövőben partnerek lesznek önök is. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A kétperces felszólalási kör végére értünk. Most megadom a szót Szili Katalin független képviselőnek. Képviselő Asszony!

DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy három módosító javaslathoz szóljak itt a megnyitott ismételt részletes vitában. Részben az ajánlás 7. pontjában, részben a kiegészítő ajánlás 15/1. pontjában, illetőleg a kiegészítő ajánlás 178/3. pontjában foglalt módosító indítványokhoz szeretnék szólni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy jeleztem, az ajánlás 7. pontjában egy olyan módosító javaslat szerepel, ami alapvetően szeretné elősegíteni azt, ami néhány évig gyakorlat is volt, hogy hozzuk vissza, hogy lehetőség nyíljon az 1 százalékon belül a parlagfű visszaszorítására. A parlagfű-mentesítésre szánunk különböző összegeket, hiszen azt hiszem, hogy nagyon sokan szenvednek attól, ami az allergiát jelenti, és közös érdekünk, hogy erre vonatkozóan legyen dedikált lehetőség is arra, hogy finanszírozási forrást teremtsünk. Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító indítványt.

Bár megjegyzem, több tapasztalat mutatja, hogy a 2013-as esztendő gyakorlatilag nem volt annyira fertőzött, mint az előző évek, de nyilvánvalóan az éghajlatváltozást, illetőleg a különböző meteorológiai hatásokat ma nem ismerhetjük. Véleményem szerint szükséges, hogy erre pénzeszközt biztosítsunk.

A másik módosító javaslat - ahogy jeleztem - a kiegészítő ajánlás 15/1. pontja. Ebben képviselőtársnőm, Bartos Mónika képviselő asszony adott be egy módosító javaslatot, a Szigetköz monitoringrendszerére 50 millió forintot biztosítana. Azért is kapcsolódom ehhez a módosító javaslathoz, mert az elmúlt hetekben én magam is az illetékes tárcához fordultam azzal a kérdéssel, hogy mit kíván tenni abban a tekintetben, ami a Szigetköz monitorozását jelenti. Hiszen ez évekig zajlott, és nagyon fontos nekünk is, ha másért nem is, hogy érveink legyenek abban a vitában, ami a Szigetköz vízellátását, illetőleg a szigetközi vízmegosztásban a természetes lehetőséget biztosítja. Nagyon fontos, hogy ehhez az érveket csak akkor fogjuk tudni megadni, ha ez a monitorozás és ez a figyelemmel kísérés folyamatosan megtörténik. Így lehetséges, hogy elfogadjuk azt az érvet, hogy egyébként benne van a költségvetésben, de ez nem látható.

Én arra kérem képviselőtársamat, hogy Bartos Mónika képviselő asszonynak ezt a javaslatát mi magunk is támogassuk, hiszen pontosan ez teszi lehetővé azt, hogy abban a vitában, amit a mai napig még nem zártunk le, ami a szigetközi vitát jelenti - és nyilván nem szeretnék most annak a részleteire visszatérni, ami egyébként a bősi erőmű, illetőleg az északi szomszédainkkal e tárgyban folytatott vitát és annak a lezáratlanságát jelenti. Én azt hiszem, hogy fontos közös, nemzeti érdek, hogy ebben folyamatosan ne csak adatok birtokában legyünk, hanem érvek birtokában is legyünk, ami számunkra elengedhetetlen ahhoz, hogy a vízellátás biztosított legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy másik módosító indítvány, amit szintén magam nyújtottam be, ez a kiegészítő ajánlás 178/3. pontja. Ez pedig egy olyan nemzetpolitikai kérdést kíván megoldani, ami a Határokon Túli Magyarságért Alapítványnak egy 20 millió forinttal történő támogatását jelenti.

(18.10)

Hangsúlyozom, a Nemzeti Együttműködési Alaptól vonnánk el 20 millió forintot arra, hogy ez a finanszírozási forrás megtörténjen, hiszen 21 éve egy olyan, mindannyiunk számára fontos és nélkülözhetetlen feladatot lát el ez az alapítvány, amely a Kárpát-medencei térségben a kooperációt, az együttműködést a civil szervezetek között már akkor felkarolta, amikor erre vonatkozóan olyan nemzeti akarat, mint amit ma láthatunk, még nem volt. Úgy hiszem, ez valamennyiünk érdeke, és reményeim szerint a kormány is támogatni fogja azt a módosító indítványt, amit a nemzeti összetartozás bizottsága egyhangúlag támogatott. Elég, ha csak egyetlen érvet tekintek még, a Magyarság Házának a tevékenységét. A Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Pécsett működik, folyamatosan civil rendezvényekkel, nemzeti összefogást tanúsítva. S figyelemmel a Magyarság Háza támogatására is, elengedhetetlen, hogy ez is támogatásra kerüljön. Megjegyzem, lehet, hogy pontosan ez mutatná azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak óriási ügyekben, hanem pici dolgokban is tudunk nagy segítséget nyújtani ilyen közösségeknek.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nem állhatom meg, hogy ne reagáljak a vitában elhangzott néhány dologra, és ne használjam ki azt a lehetőséget, ami számomra a rendelkezésemre álló időben biztosított, mégpedig egyrészről arra a kérdésre vonatkozóan, amit az általános vitában is elmondtam, hogy akár még el is fogadom azt a filozófiai kiinduló alapot, amit a kormányzat a költségvetés megalkotásakor tett. Én magam hiszek a diverzitásban, nem muszáj nekem ugyanúgy látni a világot, ahogy mások látják, viszont tiszteletben tartom azt, amit ebben a kormányzat tesz. Az egy más kérdés, hogy ennek a kimenete, eredményessége és hatékonysága mennyire érhető tetten akkor, amikor abban a valóságban tekintjük a magyar gazdaságot és költségvetést, ami ma Európában érzékelhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jól látható - és csak egy olyan adatot említenék, ami az európai munkanélküliséget jelenti -, hosszú távon számolnunk kell azzal, hogy Európában mindig is lesz egy olyan közösség, amelyik távlatosan nem fog munkát kapni. Nekünk nagyon komolyan és távlatosan el kell gondolkodnunk azon, és gondoskodnunk kell arról, hogy számukra milyen lehetőséget biztosítunk, hiszen Európában ma közel 30 millióra teszik a munkanélküliek számát. S még egy másik adatot is hadd említsek önöknek: amíg a magyar gazdaság teljesítménye az európai átlag 65 százaléka körül van, addig a bérek az európai átlag 25 százalékát jelentik. S e tekintetben az elmúlt években összesen 4 százalékos emelkedés történt, amit akár még dicséretesnek is tarthatok, de látnunk kell, hogy még mindig jócskán elmaradunk az európai átlagtól.

Távlatosan tehát nagyon fontos kérdés a béreknek a teljesítményhez való igazítása. Bizonyára mindannyiunkban megvan ez az igény, de ezt egyszer ki is kell tudnunk mondani. Remélem, ezt távlatosan meg tudjuk teremteni, és minimalizálni tudjuk azt, ami Európában érzékelhető. Ahogy áttevődik az élőmunka-igényes termelés Ázsiába, mind hosszabb távon kell azzal számolnunk, hogy egészen másként kell a munka lehetőségét, a méltóságos munka lehetőségét biztosítani, azt, ami az emberi méltóságot megőrzi, és számukra ezt a lehetőséget biztosítja. Ki kell mondanom, részemről minden olyan javaslat támogatható - és ez számomra nem pártpolitikai kérdés -, ami a munkahelyteremtést szolgálja; hangsúlyozom még egyszer, olyan munkahelyek teremtését, ami az emberi méltóságot biztosítja és távlatosan megőrzi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 25 év tapasztalata - és hadd utaljak itt még egyszer vissza, mert nem biztos, hogy ebben a ciklusban lesz még alkalmam erről beszélni - azt mutatja, hogy a neoliberális gazdaságpolitika csődöt mondott. Ma egy új úttal próbálkozik a kormányzati többség, amit egyrészről patrióta gazdaságpolitikának, másrészről unortodoxiának szokás tekinteni. A kérdés számomra az, hogy tudunk-e valóban XXI. századi kérdéseket feltenni akár a munkanélküliség, akár a szolidaritás tekintetében.

Hadd mondjam itt képviselőtársamnak az úgynevezett baloldalról, hogy minden szolidaritás annyit ér, amennyit betartunk belőle. Én úgy hiszem, lehet arról beszélni, ami a közösségvállalást jelenti, de ez csak akkor igaz, ha ezt az emberek is érzik. Nekünk pedig azokra a XXI. századi kérdésekre, amiket helyesen kell feltenni, XXI. századi válaszokat kell adnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt is jelenti, hogy egy olyan világban élünk, amely gyorsan változik körülöttünk. Ebben Magyarország még inkább kitett és kiszolgáltatott, ami a gazdaságunkat jelenti, és ez a rendszerváltozást követő privatizációs gyakorlatnak köszönhető. Részemről minden olyan lépés támogatható - hangsúlyozom még egyszer, pártpolitikától függetlenül -, ami ezt a kiszolgáltatottságot, ezt a kitettséget minimalizálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért örültem volna, ha a privatizációs szerződések teljesítésének a felülvizsgálata megtörténik, hiszen a jó gazda gondosságával nekünk nemcsak az adó beszedésére kell figyelmet fordítanunk - ami a társadalom adófizetési gyakorlatát is jelenti -, hanem arra is, hogy önmagában azok a privatizációs szerződések úgy teljesültek-e, ahogy azt a privatizációs szerződésekben lefektették. Gondolok itt a munkahelyteremtésre, arra, hogy piacszerzés volt-e csak, azokat a beszállítókat alkalmazták-e, annyi járulékot fizettek-e, és ezen nem kell senkinek megsértődni. Egy olyan országban, amelyik ad magára és valóban munkahelyeket szeretne teremteni, amelyik az említett kiszolgáltatottságot szeretné minimalizálni, ezt szükséges megtenni, és nem más miatt, hanem saját magunk miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dologra szeretnék utalni, ami összefügg a konkrét módosító javaslatokkal is. Amikor tavasszal elfogadtuk a fenntartható fejlődés keretstratégiáját, azzal elfogadtunk egy országgyűlési határozati javaslatot is, ami azt jelenti, hogy valamennyi jogszabályunknak, stratégiánknak és költségvetésünknek meg kell felelnie annak a fenntarthatósági stratégiának, azoknak az elveknek, amelyek a távlatos fenntarthatóságot jelentik. Itt szeretnék utalni arra, hogy nagyon szívesen szólunk arról, ami akár az oktatás, akár a kultúra fenntarthatóságát jelenti, és sorolhatnám tovább, ami számomra mindig a finanszírozási fenntarthatóságot jelenti.

Viszont van ennél egy más és komolyabb összefüggés is, ami azt a fajta fenntarthatóságot jelenti, hogy hogyan tudjuk a gazdasági, a társadalmi, a szociális és az ökológiai kérdéseket együtt kezelni egy olyan rendszerben, ahol a gazdaság csak eszköz lehet és nem cél, s a társadalompolitikai eszközöket nyilván azzal a környezeti korláttal, ami körülvesz bennünket. Úgy gondolom, azok a módosító javaslatok is, amiket az elején említettem akár a parlagfű, akár a Szigetköz monitoringja tekintetében, Bartos Mónika képviselő asszony javaslatát figyelembe véve, gyakorlatilag egy-egy apró szeletet jelentenek.

Végül engedjék meg, hogy még a vitában elhangzott és elhíresült NAV-üggyel kapcsolatban egy megjegyzést tegyek. Amikor a jó gazda gondosságával segítjük azt, hogy az államháztartás bevételeit a lehető legszélesebbre tárjuk, akkor a NAV-ügyben nem csak arról van szó, ami az adóbeszedési vagy az adóelkerülési gyakorlatot jelenti. Államtitkár úrnak is mondom, itt van még egy fontos kérdés, mégpedig a multicégek belső elszámolási rendszere. Ezt érdemes még átvizsgálni, mert ott van még egy olyan gap, ahol, úgy gondolom, hogy jelentős források elfolyására lehetőség van. Nem állítom, hogy ezzel élnek is, de azt hiszem, hogy ezt érdemes lenne megvizsgálni.

(18.20)

És úgy hiszem, azzal, ha mi magunk ezeket a lépéseket megtesszük, akkor valóban megteszünk mindent azért, hogy azt a keretet, amire szívesen mondja bárki, ahogy államtitkár úr is megjegyezte, hogy jó, nincs rá keret, de ha vannak javaslatok a bevételi oldalon, amivel bővíteni lehet, akkor, úgy gondolom, érdemes azt a területet is színesíteni. Nyilván ehhez kell igazítani azt, ami egyébként az egyes alrendszerek finanszírozását jelenti, vagy azokat a prioritásokat, amelyek számunkra ma a legfontosabbak.

Én ebben megpróbáltam a közös többszöröst keresni, és nyilván ebben az egyik legfontosabb dolog az, hogy a társadalmon belül is azoknak a kiszolgáltatottságát csökkentsük, akik ma a legnehezebb helyzetben élnek, egyik napról a másikra. És, képviselőtársaim, ez nem demagógia. Azt hiszem, ez közös érdek. És azért ülünk itt, azért a közjóért, hogy számukra is segítséget nyújtsunk. Főleg, azt hiszem, ciklusváltáskor, egy következő időszak költségvetésének áttekintésénél is lehet, hogy időnként nagy levegőt kell vennünk, és ezt a belső elosztást is érdemes esetlegesen azokhoz az igényekhez igazítani, amelyek nem teszik olyanná a költségvetést, amit képviselőtársaim is említettek, hogy amíg egyik oldalon pazarló, a másik oldalon szűkös. Érdemes ebben lépéseket tennünk.

Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Megadom a szót kétperces reagálására Komoróczki István államtitkár úrnak.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Az iménti hozzászóláshoz szeretnék szólni, ha megengedi képviselő asszony, és örülök, hogy nem ment el, más képviselőkkel ellentétben.

Szigetköz, vízvisszapótlás, monitoringrendszer. Ez a kérdés az "országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció 2030" kormánykoncepció benyújtásakor számos alkalommal vitatéma volt, illetve felvetették a kollégák. Ez ügyben megígérem, hogy részletesen utánajárok az illetékes szaktárcánál, mert engem is érdekel ez a terület. De úgy tudom, ami előzetes információt kaptam, hogy ezzel a kormányzat rendszeresen foglalkozik. Források vannak rá kijelölve, és a költségvetésben sem mulasztottunk el rá odafigyelni.

Ugyancsak az iménti koncepcióhoz kapcsolódik, és felhívnám rá a szíves figyelmét, bizonyára ön is látta, tisztelt képviselő asszony, az "országos területfejlesztési koncepció 2030" egy nagyon hosszú időt felölelő dokumentum, amit a kormány szíves figyelmükbe és határozatban történő elfogadásra ajánlott, rendkívül nagy jelentősége van ebben is a határon túli magyarságnak, azon magyar ajkú lakosságnak, akik a határainkon túl élnek. Nyilvánvalóan az ő támogatásuk, illetve bevonásuk különféle folyamatokba ön előtt is jól ismert; tulajdonképpen nyitott ajtókon kopogtat.

Volt szíves megemlíteni, és abszolút egyetértek azzal, hogy bizonyos gyártási, konkrét előállítási folyamatok Európából, az Egyesült Államokból inkább Délkelet-Ázsiába, Kínába települnek át. Ennek okán is a szolgáltatói szektoroknak hatalmas jelentőségük van. Mint a turisztikáért is részben felelősséget viselő államtitkár, szeretném itt megjegyezni, hogy rendkívül komoly beruházásokat, uniós forrásokat vonunk be annak érdekében, hogy e szép haza által ajánlott turisztikai célpontokat megközelíthetővé, vonzóvá tegyük a világ számos, nemcsak európai, hanem Európán túli célközönsége számára is, akik vélhetően itt jelentős összegeket fognak hagyni az elkövetkező időszakban. Ez ügyben kínai, török és egy sor más ország kormányzatával folytatunk rendkívül eredményes tárgyalásokat. Tehát azt mondom, hogy a szolgáltatói szektor, ezen belül a turisztika és a vendéglátás kiemelt szerepet játszik gazdasági modellünkben.

Egyetértek önnel, ezt a patrióta unortodox gazdaságpolitikát, úgy gondolom, sikerrel megvalósította ez a kormányzat. És ez még komoly lehetőségeket tartogat a jövőbeni fejlődés érdekében.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nyilván államtitkár úrnak a zárszóban is lesz még lehetősége adott esetben reagálni, vagy újabb két percre természetesen lehetőség van.

Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 57. és a 91. számú módosítókhoz kapcsolódva, a benyújtott anyagaink mellé szeretnék olyan indoklást tenni, amely bár a vita tárgyaként meghagyja azt, hogy ezek a konkrét kapcsolódó módosítók támogathatók-e, de az a célom, hogy a jelenség tekintetében elérjem azt a helyzetet, hogy konszenzus alakuljon ki a Házban azt illetően, hogy a Magyarországot fenyegető legsúlyosabb problémákat illene elhárítani, és a lehető leghamarabb illene ezt megtenni.

Az első ilyen egyértelműen Magyarország katasztrofális demográfiai helyzetéhez kapcsolódik, ahol látjuk azokat a gazdasági, jellemzően gazdasági típusú erőfeszítéseket, amelyeket ez a kormányzat is megtett. Látjuk viszont azt is, hogy adott esetben a családi adókedvezményeknek nevezett gyűjtőcsomag 160 milliárdja ellenére, amit ott hagytak a magyar családoknál, nagyon helyesen, és aztán ki is terjesztették ezt jobbikos indítvány mentén, ebben óriási egyetértés volt, és ez örömteli, mégis, ennek ellenére további 3,5 százalékkal csökkent az élve születések száma. Úgy érzem, hogy ez a legfontosabb mutató Magyarországon. Sokkal fontosabb, mint a GDP, sokkal fontosabb, mint az, hogy milyen multinacionális körök milyen befektetésekkel jelentkeznek, jellemzően gyarmatosítási szinten Magyarországon. De hogy maradjunk a tárgykörnél, nagyon fontos lenne felismerni azt, hogy Magyarországon nem lehet pusztán gazdasági motivátorokkal és ösztönzőkkel elérni az élve születések számának növekményét.

Az első és legkeményebb faktor, ami miatt nem születnek meg a kívánt gyermekek, az általános bizonytalanságérzet, a biztonságérzet hiánya. Ami leszűrődik abba a helyzetbe, ha az ember bemegy a bankba, leszűrődik az oktatási rendszerbe, a kisvállalkozók életébe, a mezőgazdaságba, az egészségügybe, mindenhová. Mivel ezzel találkozik a magyar ember és jellemzően a magyar fiatal is mindenhol, várhatóan nem tud tíz évre előre tervezni. Idekapcsolódik egy otthonteremtési koncepció tökéletes hiánya is, amire a Jobbik kidolgozta átfogó otthonteremtési és bérlakás-építési programját.

De van ám egy olyan faktor, és ehhez kapcsolódik a módosító javaslatom, amely biztos eredményt hoz, fajlagosan minimális befektetéssel Magyarország jövőjét tudja kikerekíteni, kiegészíteni, ez az úgynevezett irányított reprodukció támogatása. Tehát a mesterséges megtermékenyítéssel történő kísérleteknek egy olyan pénzügyi támogatása, ami nemcsak bizonyos kísérletszámig és nem szűkítő feltételekkel, hanem feltétel nélkül támogatja azokat a fiatal magyarokat, családosokat, akik, mondjuk ki bátran, hősként próbálkoznak a gyermekvállalással. Sokszor egészségügyi vagy más szempontból ez nem sikerülhet számukra azonnal, de a statisztikák egybehangzó kimutatása szerint minimum több ezer gyermekkel születhetne több évente, ha teljeskörűen támogatnák ezeket a magyar fiatalokat. De vannak olyan becslések, amelyek az évi élve születések számának a tízezres növekményét sem tartják túlzásnak, ha nem csak, mondjuk, öt kísérletig vagy különböző szűkítő feltételekkel támogatnák ezt a rendszert.

Azt is látni kell, hogy ebben a kormányzati ciklusban sajnos több évtizedes távlatban is elértük az élve születések számának mélypontját. Tehát amikor kevesebb, mint 90 ezer gyermek születik Magyarországon egy évben, és amikor még a minimális reprodukcióhoz is alsó hangon 150 ezer kellene, vagy legalábbis azon folyamatok beindulásához, amelyek majd a népesség számának szinten tartásához lesznek elegendők, és akkor még nem értük el újra a 10 milliót a csonka országban, akkor azt kell mondjuk, katasztrofális a helyzet. Nemhogy önálló vitanap, önálló ülésszak sem lenne túlzás ebben a tárgykörben. És azt is látnunk kell, hogy gazdasági ösztönzők vannak a rendszerben, erőfeszítések, én nem vitatom el, hogy vannak, isten őrizz, hogy ellendrukkerek legyünk, nem vagyunk ellendrukkerek. De amíg a mindent átható bizonytalanságot nem sikerül felszámolni, amíg a kivándorlási spirált nem sikerül először lassítani, aztán visszafordítani, addig Magyarország jövőjét zabálják fel Magyarországon folyamatosan.

Hiszen évtizedek múlva nem csak az adófizetők fognak innen hiányozni. Az az 500 ezer ember, aki a közelmúltban vándorolt ki Magyarországról, egyszerre tudna keresletet támasztani, munkát, megrendelést a magyar kis- és közepes méretű vállalkozók számára, akik aztán további munkahelyeket tudnának biztosítani. Segíthetne ez az 500 ezer magyar ember itthon élése esetén az egész gyermekvédelmi rendszert, óvodákat, iskolákat életben tartani, lassítani ezek bezárási fokát. Hiszen ezek bezárásának szükségessége állításom szerint fel sem merülhetne egészséges demográfiai helyzetben. És azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy miközben Európa ezen részét menekültek áradata fenyegeti, a későbbiekben egyre nagyobb fokú bevándorlás fenyegeti, addig Magyarországon, ha továbbra is ilyen ütemben fogyunk és vándorolnak ki innen, beáll egyfajta vákuum, egyfajta negatív erőtér, ami a környező térségből tulajdonképpen engedi beszippantani azokat a bevándorlókat, menekülteknek nevezett személyeket, akik végső soron a Kárpát-medencében otthonra is találhatnak, ha nem vigyázunk.

Márpedig abban legalább eddig egyetértés volt Magyarországon, és a miniszterelnök maga is egyetértett abban, hogy a cél csak és kizárólag a Kárpát-medencei magyar dominancia megőrzése, fenntartása, helyreállítása lehet, semmi más. Éppen ezért, amikor amellett kardoskodom, hogy támogassa mindenki azon hős magyar fiatalok erőfeszítéseit, akik bár nagyon nehezen tudnak gyermeket vállalni, de mégis vállalják ezt a harcot, akkor egyértelműen arra kérem önöket, hogy állítsák helyre a megtört életkódot, a jövőnk, a nemzet lelkének egészsége érdekében hadd szülessenek meg ezek a gyermekek.

(18.30)

És pár milliárd forint sem lenne túlzás ehhez, amikor brit visszatérítésre és egyéb őrültségekre, amelyek lehet, hogy az önök számára nemzetközi kötelezettségek, de mégsem olyan fontos dolgok, sőt újratárgyalható dolgok lennének, ott ezen összegnek a többszörösét képesek elszórni. Mi tehát egyértelműen azt kérjük, hogy forduljon meg ez a spirál, és érjünk el egy olyan helyzetet, ahol Magyarországon a saját jövőnk végre a saját költségvetésünkből támogathatóvá válik.

A másik kapcsolódó módosító javaslatunk pedig kapcsolódik ehhez a témához is, hiszen részint egészségmegőrzési célt szolgál, részint pedig annak belátását, hogy vannak olyan helyzetek és szituációk, amikor az össztársadalmi szubjektív jólét és egészségérzetünk érdekében veszteségesnek látszó intézményeket, intézményi hálózatokat is fenn kell tartani. Nagyon jó példa lenne az egészségügy, ahol ugye klasszikusan állami szférában nyereséges egészségügyet tető alá hozni igen nehéz volna. Ugyanígy múzeumokat sem zárunk be jobb esetben, akkor sem, hogyha veszteségesek.

Jelen esetben Óbuda egyik közkedvelt fürdőjét, a Csillaghegyi fürdőt kívánom támogatással ellátni, éppen azon okból kifolyólag, mert bár ebben a nagyon nehéz, válsággal sújtott gazdasági időszakban a fővárosi gyógyfürdőket kezelő társaság vezetője óriási, milliárdos mértékű veszteségből lényegében nyereségessé tudta formálni ezt a gyűjtőszervezetet, mégis ennek akkor van értelme, hogyha történelmi emlékhelyeket, történelmi fürdőket, pihenőhelyeket nem zárunk be, sokkal inkább arra sarkalljuk a helyi lakosságot, jellemzően az időseket, beteg embereket, nyugdíjasokat, hogy minél nagyobb arányban és létszámban tudják igénybe venni ezeket. Éppen ezért, amikor egy több mint százéves intézmény nemcsak hogy támogatása, de megtartása mellett kardoskodom, ezt azért teszem, mert ezen érintett intézmény esetében is évtizedes távlatban minimális mennyiségű és minőségű fejlesztés valósult meg, ugyanakkor kiváló tömegsportbázisról beszélünk, egy olyan több hektáros területről ugyanakkor, amelyet majdnem hogy három irányból körbeértek a lakóparkok.

És milyen érdekes, amikor a lakóparkok fejlesztési területe elfogyott, akkor ezen Csillaghegyi strandfürdő bezárási szándéka évről évre felmerült, és hát élünk a gyanúperrel, én legalábbis élek a gyanúperrel, és ez a szubjektív véleményem, hogy egy ilyen potenciális bezárást követően pár évvel megjelenik a jellemzően nemzetközi tulajdonosi hátterű felvásárló, megszerzi bagóért vagy ár alatt ezt a területet. Odaépít egy újabb lakóparkot, és elveszi a magyar nemzet jövőjétől azt a lehetséges életteret, ahol tömegsportbázis alakulhat ki a gyermekek számára, alakulhatna ki, hogyha meg tudnánk tartani, ahol az idősek rekreációs foglalkozásai tető alá kerülhetnének végre. Tehát teljesen egyértelmű, hogy amellett kell most állást foglalnunk, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is legalább tartsuk meg a bástyákat, az állásainkat, és ne következzen be olyan helyzet, hogy egy 10 vagy 20 milliós központi támogatás elmaradása miatt, mondjuk, egy ilyen történelmi jelentőségű intézmény bezárásra kerül. Merthogy ez is benne van a levegőben. Ezt - idézőjelben - fillérekből meg lehetne akadályozni, és még egyszer mondom, a válsággal tarkított gazdasági helyzet még nem ok arra, hogy mindent bezárjanak, eladjanak, leépítsenek.

Ha egészséges és ésszerű átcsoportosítással meg lehet oldani, hogy mondjuk, a kiemelt fürdők egy része ne legyen annyira nyereséges, viszont tartsuk meg, és akadályozzuk meg a bezárását nagyon sok olyan történelmi emlékhelynek, amely bár most még nem annyira népszerű, de hosszú távon a tömegsportbázis alapját képezheti, akkor azt mondom, hogy el kell indulnunk ebbe az irányba. Ezen módosító javaslatommal tehát látszólag csak a Csillaghegyi strandfürdő mellett teszek hitet, ez önmagában sem egy apróság, hiszen nyilvánvaló, hogy generációkon átívelő módon nagyon sokak családja, családi története ideköthető, és olyan emlékeket táplálnak, amelyek önmagában ápolásra érdemesek. De azt is látnunk kell, hogy az egész nemzettest egészségi állapotának a fenntartásáért, javításáért szállunk síkra ilyen esetekben. Ez ciklusokon túlmutató feladat, ciklusokon túlnyúló és átívelő problémakör megoldási szándéka, de az itt lévő képviselők dolga egyáltalán nem az, hogy az adott választási cikluson belül keressenek megoldásokat a felmerülő problémákra.

Éppen ezért azt mondom, hogy pártszínezettől függetlenül, a hasonlóan nemes célokat mindenképpen támogassák, és ha nem is konkrétan ezen módosító javaslat mentén támogatják, mert mondjuk, nem tetszik az, hogy egy jobbikos képviselő írja ezt alá, akkor nem leszek szívbajos, hogyha ezt kettétépik, a saját maguk neve alatt vagy bármely kormánypárti képviselő neve alatt benyújtják ugyanezt, én ugyanúgy igennel fogok szavazni rá.

Arra kérem tehát önöket, hogy az ügy mentén támogassák ezen nagyon fontos, felmerült kérdések megoldását, mégpedig haladéktalan megoldását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces reagálások következnek, megadom a szót Szili Katalin független képviselő asszonynak.

DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, államtitkár úr! Államtitkár úr, ha megengedi, a kétperces felszólalása egy újabb megszólalásra sarkallt. Hiszen én magam ugye arról szóltam, hogy a neoliberális gazdaságpolitika csődöt mondott, és itt az unortodoxiának nevezett, valamilyen patrióta gazdaság... amit meg kell mondjam, egy útkeresésnek tartok. Szerintem nem biztos, hogy ez a legjobb út, de egy útkeresésnek tartok. Azért azt ki kell jelentenem, hogy ez az ország még valódi baloldali gazdaságpolitikát nem látott az elmúlt 25 évben, lehet a 12 évről beszélni, de valódi baloldali politikát nem. Hiszen ott, ahol a reform alapvetően egyenlő a megszorításokkal, vagy ahol a szolidaritás alapvetően egyenlő a tehetősek támogatásával, az nem jelenthet és nem nevezhető csak és kizárólag neoliberális gazdaságpolitikának, vagy az a politika sem, ahol az a kijelentés születik, hogy legyetek versenyképesek, ami nem tehető, hangsúlyozom még egyszer, ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Tehát én azért azt kívánom, hogy egyszer lásson egy valódi baloldali politikát ez az ország.

Tisztelt Államtitkár Úr! Még egy dolgot engedjen meg. Én azt hiszem, hogy egy nagyon fontos kérdés ebben a világban valóban megteremtenünk azt, ahol minden az igazságosság talaján nyugszik. És én tulajdonképpen azt mondom, hogy nekünk támogatnunk kell minden olyan javaslatot, ami ezt a célt szolgálja, és nem az igazságtalanságokat növeli egy társadalmon belül, hiszen ez mindenképpen feltételezi, az igazságosság azt, hogy egyáltalán eljuthassunk oda, ami a közösségvállalást is jelenti. Így én a magam és a KTI nevében is mondhatom, hogy alapvetően egy ökoszociális piacgazdaság az, azt hiszem, aminek a kidolgozásán közösen kell munkálkodnunk. Hiszen ez teremtheti meg azt, ahol a kiszámíthatóság és a távlatos bizonyosság is mindenki számára biztosítja a gyarapodó megélhetést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Komoróczki István államtitkár úr válaszol.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Látszik, és nagy tiszteletem, képviselő asszony abszolút rutinos, és tudja, hogy két perc az két perc, én meg elnézést kérek, mindig túllépem. Három rövid mondatban reflektálnék erre, amit ön elmondott. Először, amire már nem volt idő: fenntartható költségvetésre van szüksége az országnak, ugye ez a szép angol szó, sustaniable, teljesen egyetértek önnel. Felhívnám szíves figyelmét, hogy pont tegnap ez a tisztelt Ház vitatta egy európai uniós tanácsi irányelv átültetését, ez egy 2011. évi irányelv, amely olyan fontos, a költségvetés jövőbeni tervezéséhez kapcsolódó makrogazdasági adatokat igényel kitenni a honlapra, tehát a kormányzat által kijelölt makrogazdasági adatokat, és egy elkövetkező háromesztendős időszakban megfogalmazni ezeket a vázlatokat, amelyek, úgy gondolom, hogy a 2014-től kezdődő jövőbeni költségvetést is sokkal megalapozottabbá teszik. Nyilvánvaló, ez az Európai Unió teljes egészének érdeke. Hogy ne jussunk egy újabb, mediterrán típusú országok válságához Európában.

Multicégek belső elszámolási rendszerének vizsgálata, auditálása. Én egy multicégből érkeztem ide, erre a pozícióra, azt mondhatom, hogy egymásnak adják a kilincset a NAV-ellenőrök ennél, és a versenytárs multicégeknél is, és rendszeresen vizsgálják, hogy véletlenül egy fillér se jusson ki több ebből az országból, mint amennyit a jogszabály lehetővé tesz.

Egészségügy vonatkozásában, tisztelt képviselő úr felvetésével, most csak globálisan azzal, hogy az egészségügy támogatása rendkívül fontos, szeretném jelezni, hogy ön előtt is ismert, hogy ez a kormány elkötelezett amellett, hogy a tantermek mellé újabb tornatermeket és uszodákat építsen. Ez természetesen nem válasz az ön kérdésére, amely a Csillaghegyi strandfürdőt taglalja, de itt szeretném jelezni, hogy ez a kormány nagyon fontosnak tartja az iskolában tanuló fiataloknak az egészséges életvitelét, és ezt támogatja mindenképpen ilyen újabb eszközök létrehozásával.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Józsa István, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Csillaghegyi strand ügyét szívügyemnek tekintem én is. Nagyon kedves emlékek kötnek oda, a fiaim ott jártak úszótáborba, és tényleg egy természetbe ágyazott színfoltja a városnak.

(18.40)

De nagyon óvnám képviselőtársamat, hogy emellé olyan terminológiát használjon, ami nagyon rossz emlékeket hoz fel, például a magyar élettér meg nemzettest; ez egy fasiszta, náci ideológiának a terminológiája, szóhasználata, úgyhogy ezt felejtsék el. (Z. Kárpát Dániel: Ne! Ne! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Jaj, ne!)

A másik egy copyright, a patrióta gazdaságpolitikát a jegyzőkönyvek tanúsága szerint én mondtam, én érveltem először ezzel a Ház falai között, úgyhogy ezt most is tudom támogatni, de kicsit más kitekintésben, mint ami eddig elhangzott: patrióta gazdaságpolitika európai összefüggésekben. Ugyanis az az innovációs potenciál, ami a magyar tudásban rejlik, az egy európai összefüggésben tud igazából hasznosulni, és akkor tud világhódító útra, akár keletre is indulni. Tehát úgy gondolom, hogy a patrióta gazdaságpolitikának helye van, de nem ellentéte a liberálisnak, hanem integrálja azokat a lehetőségeket, amelyeket a hazai gazdaság sajátossága jelent.

Ami a biztonság, kiszámíthatóság kérdéskörét illeti, úgy gondolom, hogy e tekintetben rombolta a legtöbbet az elmúlt három év, mert biztonságra van szükség. Biztonság, közbiztonság, létbiztonság, anyagi biztonság és legfőképp a jövő biztonsága, és itt térnék ki a gyermekvállalásra. Azt hiszem, hogy ha a jövő biztonságát meg tudja teremteni akár a parlamenti munka, akár az a légkör, ami itt a parlamentben van, akkor a gazdasági alapok mellé rendelhetők. Tehát úgy gondolom, ez nemcsak anyagi kérdés, hanem bizonyos kisugárzás is, hogy milyen hangulatot sugároz a Ház.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kettőperces reagálásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A vitának ebben a szakaszában szeretném egy kétpercessel arra a figyelmet felhívni, hogy egyrészt szeretném megköszönni államtitkár úrnak, hogy most részt vesz a vitában érdemben. Ez egy nagy előrelépés, mert itt voltunk hajnali kettőig a nemzeti fejlesztési terv, a 2030-ig terjedő fejlesztési terv vitájában, és ott egyetlenegy mondatra, egy nem hivatalos parlamenti mondatra vagy egy szóra tudtam csak bírni a vitában, hogy ő velem ellentétben arra fogadott, hogy nem fog megszűnni az Európai Unió 2030-ig, én meg arra fogadtam, hogy igen. De most nagyon megköszönöm, hogy részt vesz a vitában, bár bizonyos tekintetben egyet is tudok érteni azzal, hogy ez a bizonyos unortodox gazdaságpolitika alapvetően tényleg egy sajátos utat jelent. Ha úgy tetszik, és ha ezzel nem bántok meg senkit, vagy Józsa urat sem bántom meg, egyfajta harmadik út, egy magyar út keresgélése annak érdekében, hogy a Kárpát-medencei magyar élet kiteljesedjen és teret kapjon.

Éppen ebben a körben szeretnék utalni arra, hogy szerintem súlyos tévedésben van Józsa képviselőtársam akkor, amikor Z. Kárpát Dániel képviselőtársamat mindenfajta fasiszta kifejezésekkel hozza összefüggésbe. Egy picit az a kérésem, hogy próbáljon már azoktól a sztereotípiáktól megszabadulni, amikor a tényekről beszélünk, és konkrétan az óbudai fürdőről vagy a strandról beszélünk. Könyörgöm, legyen az a közös, a nosztalgikus emlékek, a kedves fiai oda jártak, gondolom, Z. Kárpát Dániel is sokat fürdött ott; keressük, ami összeköt minket. Miért kell, könyörgöm, mindenben valamifajta fasiszta összeesküvést látni?

Hozzáteszem egyébként, államtitkár úrhoz visszakanyarodva, most már egyre többet tudunk meg róla, Brüsszelben töltött három évet, multinacionális céget vezetett, tehát nagyon sokoldalú ember, csak azért egyelőre lássunk már egy kicsit többet azért valóban abból a bizonyos patrióta gazdaságpolitikából, amit mi magunk is régóta követelünk és számon kérünk. Ezt Tony Blair mondta szerintem először, de szerintem ebből ne nyissunk vitát.

Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

ELNÖK: A parlamenti viták egyik legizgalmasabb része, amikor képviselői pártok egymást minősítik, de javaslom, hogy amennyiben van rá mód, akkor térjünk vissza a költségvetéshez benyújtott kapcsolódó módosító indítványok tárgyalására, ahogy például Szili képviselő asszony jelölte is, hogy mihez szól hozzá. Ennek reményében adom meg Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének a szót.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tornacsarnok és tanuszoda építésének támogatására vonatkozó 708. számú ajánlási pont Kisbér térségében, sőt Kisbér városában, erre vonatkozik a módosító indítványunk. Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy 140 tornacsarnokot építettünk, és nagyon örülünk, ha ez folytatódik.

Hogy a közöset keressem, ahogy képviselő úr mondta, abban a tagolásban ez korszerű, elfogadható. Abban a szószerkezetben ébreszt rossz emlékeket, ahogy Z. Kárpát úr mondta. (Z. Kárpát Dániel: Micsoda?) Mert Hitler mondta ezt a német életteret. Szóval, ne beszéljünk így! Ahogy doktor úr mondta, az úgy helyén van. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Ahogy doktor úr mondta, az úgy helyén van, előtte is náciztam, tehát az a kifejezés neonáci, tehát megfelelő tagolásban, azt hiszem, hogy ez kellően hazafias gondolat lehet.

Egyébként a copyrightot a patrióta gazdaságpolitikára csak a Ház falai között jelentettem be, nemzetközileg nem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Örülök, hogy Gaudi képviselő úr mint örök kompromisszumteremtő, ebben a kérdésben is jól szólt. Ezért megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének, rendes felszólalásra.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, és köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom a benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok egynémelyikével kapcsolatos véleményemet. Egy picit nehéz a dolgunk, hiszen a rendelkezésünkre álló ajánlás, vagy legalábbis ami nekem van, az nem teljesen naprakész, legalábbis amit én itt most a tájékoztató...

ELNÖK: Akkor tájékoztatom a képviselő urat, hogy ez egy rendkívül vegyes mostani vita. Hiszen egyrészt itt vannak azok a kapcsolódó módosító indítványok, amelyeket előzőleg benyújtottak a tisztelt képviselők, itt még olyan is van, ami fő számot változtatna, ugyanakkor azokról még nem készült az ajánlás, amelyek a mostani fázisban lettek benyújtva az újból megnyitott részletes vitánál. Tehát természetesen, képviselő úr, azokról a módosító indítványokról, amelyeket adott esetben benyújtott vagy más benyújtott, de nincs az ajánlásban, természetesen érdemben szólhat itt.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Akkor módszertanilag úgy fogom csinálni, hogy megjelölöm a sorszámát, az iktatási sorszámát a módosítónak, és szerintem ezzel akkor így kellően precízek tudunk lenni.

Két csomagba helyeztem azokat a kapcsolódó módosítókat, amelyekről szeretnék szólni. Egyik csomag, tulajdonképpen így lehet fogalmazni, hogy a jelenlegi Magyarország keretei közötti problémákhoz kapcsolódó módosítók füzére, a másik pedig az elcsatolt területen élő magyar közösséget érintő módosítók.

Talán akkor kezdeném gyorsan a hazai témakörrel, tehát az itteni - nehéz nekem azt mondani, hogy belföldi. Számomra egyébként tényleg ugyanúgy belföld Temerin is meg Székelyudvarhely, de gondolom, hogy ezt nagyjából mindenki így gondolja. Nézzük meg akkor a magyar vidéket!

A magyar vidék problémáit orvosolandó néhány nagyon jó javaslat van benn a Ház előtt, és szeretném államtitkár úr tisztelt figyelmét erre ráirányítani. A 981. számon a Tarnavidék számára szorgalmazza Sneider Tamás képviselőtársam rendőrőrs felállítását. Ugyanis azt írja, hogy Tarnabodon, Tarnavidéken a Rebisz tartja fenn a közbiztonságot lassan egy éve. Én magam is jártam ott, és el tudom mondani, hogy drámai, ami ott van. Nagyjából két éve jártam ott, és ha romlott azóta a helyzet, akkor az elképzelhetetlenül rossz lehet. 130 millió pluszt kér a tarnamérai rendőrőrs létesítésére, és úgy írja, hogy "Talán megérdemelné a környék, hogy saját rendőrőrse legyen, és egy állandó rendőrállomás biztosítsa a személy- és vagyonbiztonságot, hogy ezen a dél-hevesi vidéken is helyreálljon a közbiztonság, az emberek itt is megtalálhassák a számításukat." Tényleg hadd ne részletezzem, azt hiszem, hogy el kell oda menni. Ezt csak az fogja megérteni, aki egyszer látta azokat az utcaképeket, azokat az épületeket, azokat a rendkívül szomorú, fásult, kiábrándult tekintetű embereket, félig szétszedett, elbontott épületeket, hiányzó kerítéseket, hadd ne mondjam hosszan. Tehát ezzel jellemezhető sajnos ez a vidék.

A másik szintén Sneider Tamás képviselőtársam javaslata, egy nagyon fontos javaslat. Egy hihetetlen fontosságú javaslat, és bízom abban, hogy államtitkár úr nyitott lesz erre is, hiszen a nemzeti ipar fellendítése szempontjából az élelmiszer-feldolgozó ipar egy kulcsfontosságú szerepet játszó tétel, és ő nem kevesebbet szeretne, mintsem hogy a 2012-ben a Fidesz kormányzása alatt elbontott utolsó cukorsilóval kivégzett hatvani cukorgyár induljon újra. Ez a javaslata. Nyilván jó szándékkal próbál keresni forrást erre. 1,5 milliárd forintot szánna erre, ha jól látom. De lehet, hogy nem látom jól, mert ha jól látom, a szám még nagyobb, azt hiszem, 15 milliárd forint. (Dr. Józsa István: Nem mindegy.) Bizony egyáltalán nem mindegy. (Dr. Józsa István: Legyen 150.) Egyáltalán nem mindegy.

(18.50)

Én azt mondom, ha már egymilliárd forint jut, az is jó dolog, de ez egy nagyon fontos javaslat. Több száz munkahely jönne létre Hatvan város környékén, itt egy közel száz évig működött kiváló cukorgyárról van szó. Az Unió eltörölte a cukorkvótát, megtörtént a drámai cukorprivatizáció 1989-1990-től kezdődően, ahol külföldi cégeknek eladtuk gyakorlatilag a cukoripart szinte semmiért. Egyetlenegy cukorgyárunk maradt jelenleg - egy kis segítséget kérek Z. Kárpát Dánieltől -, a Kaposvári Cukorgyár maradt, ez már osztrák kézben... Osztrák és francia tulajdonosok kaparintották meg ezt a piacot. Tehát nagyon jó az ötlet.

Van egy másik nagyon jó javaslat Hajdú-Bihar megyére vonatkozóan, nem az enyém, Kulcsár Gergely képviselőtársamé, a debreceni befogadóállomáson összezsúfolt menekültek miatt nem ritkán kritikán aluli közbiztonsági állapotok alakultak ki Debrecenben a Sámsoni út környékén. Szeretne gyakoribb járőrszolgálatot, éjjel-nappal látó kamerákat, ha jól látom, nem túl nagy összegért, 15 millió forintért. Szerintem ez egy teljesen vállalható javaslat. Legyünk erre nyitottak, szintén ez a kérésem távolról Pintér Sándor miniszter úr felé is, akit viszonylag ritkán látunk most itt a Házban, de remélem, jól van, végzi a munkáját, és hallja mindezt, amit most mondunk.

Debrecenre vonatkozik Kulcsár Gergelynek a debreceni parkosítási javaslata. Valóban jogosan mondja, hogy a plázák és fórumok emberidegen, városképileg beilleszthetetlen tömbjei helyett az elhanyagolt parkok felújítása, lakótelepi parkok létrehozása lenne jó, és ennek keretében mondja a debreceni Epreskert-lakótelep 10 millió forinttal történő parkosítását.

Szerintem szintén jó, és remélem, Kósa Lajos meghallja a szavait, akit azután végképp nagyon ritkán látunk ebben a Házban. Örömteli hír, hogy ő felváltja most a polgármesteri tisztségét a képviselőséggel, gondolom, nagyon hasonlóan aktív lesz, mint most ebben a ciklusban.

Azután egy érdekes javaslat, erről azért szeretnék egy picikét pár szót ejteni. Hú, nem mondom közben a számokat, bocsánat, elkövettem ezt a felelőtlenséget...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Megelégszem azzal, hogy felolvassa a témáját, és abból világosan látjuk, hogy tárgyszerűen ehhez szól hozzá, úgyhogy bátran.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. A 973-as volt az előző, és most a 965-ösről szeretnék szólni. Ezt a javaslatot Mesterházy Attila országgyűlési képviselő úr jegyzi, ami egy elég ambiciózus javaslat, tulajdonképpen az önkormányzatok fejezetébe szeretne itt nagy összegeket átrakni szociális célokra. Itt hirtelen, nem tudom, feltámadt benne az altruista segítő szellem, hogy hogyan kell segíteni itt a fogyatékosokat, hogyan kell a nehéz helyzetben lévő, kiszolgáltatott embereket segíteni, és itt valami drámai, nagy költségemelést javasol bölcsődei ellátásra, a többi. Ezek a célok mind-mind-mind helyeselhetőek és mind komoly, jó célok. Egyetlenegy probléma van ezzel, hogy 2002-2010 között nem ebbe az irányba tartott a kormányzás, amelynek Mesterházy Attila az egyik élharcosa volt az MSZP akkori frakcióvezetőjeként. Tehát feltehetjük a kérdést neki, bár nincs itt, hogy vajon miért nem jutott akkor eszébe mindez, vagy miért nem volt erősebb, miért nem volt határozottabb akár Gyurcsány Ferenccel vagy Medgyessy Péterrel vagy éppenséggel Bajnai Gordonnal szemben, hogy átvigye ezeket a javaslatokat. Kétségkívül most nehezebb bármit átvinni ellenzékből, ezt elismerjük, de kormányból azért könnyebb lett volna, azt hiszem.

Az 1023. javaslat Babák Mihálynak egy nagyon érdekes javaslata, ami támogatandó. A Rubik-kocka motívum gondolatisága által ihletett kiállítási központtal kapcsolatos kiadások 520 millióval teljes mértékben támogatható. Én tényleg elég sokat járok külföldre képviselői mivoltomból is fakadóan meg egyébként is, gondolom, az államtitkár úr is sokat jár a világban, és tudja, hogy a Rubik-kocka egy nagyon-nagyon nagy védjegye Magyarországnak, tehát ezzel sokkal bátrabban kellene élni, és biztatom erre őt és a kormányzatot, hogy karolja fel Babák Mihály képviselőtársunk, kormánypárti képviselőtársunk javaslatát, és tényleg jöjjön létre egy ilyen Rubik-központ.

Nagyon komoly érzés azzal szembesülni, hogy ebben látni a vetélkedőket a világ különböző pontjain a híradókban, és azt látja, hogy tényleg ott a fiatal kínaiaktól kezdve mindenki nagy tisztelettel, rajongással emlegeti Rubik Ernő nevét, és rakja össze, mondjuk, néhány másodperc alatt ezt a kockát, amit én még sajnos nem nagyon tudtam igazából így komolyabban összerakni, de nem is kell az embernek mindenhez úgymond érteni.

Viszont van Babák képviselőtársamnak egy másik javaslata, amit abszolút nem értek, illetve nem támogatok. Az Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány meghatározó feladatot lát el a társadalomtudományi kutatási ismeretek bővítése területén, ezért célszerű a finanszírozás növelése. Én arról nem tudok, hogy annyira meghatározó feladatot látna el az Antall József Alapítvány. 50 millió plusszal honorálná mindezt képviselőtársunk. Én ellentmondással élek, ha szabad így fogalmazni; ez az 1015. számú javaslat.

Ugyanígy ellentmondással élek a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány tekintetében. Ott, ha jól látom, 22 millió, helyesebben 58 millió forintos pluszt javasol. Így is elég derekasan komoly összeg az, ami kilátásba helyezésre kerül, bocsánat, plusz 22, tehát plusz 22 millió forintot javasol. Tehát úgy gondolom, nem kellene itt aránytalan jellegű támogatásokba bocsátkozni ilyen témákban.

Végül, de nem utolsósorban egyik szintén kedves kormánypárti képviselőnk javaslatát szeretném támogatni és helyesnek nevezni. Ez a szigetközi környezeti monitoring működtetése 50 millió forint plusszal, Bartos Mónika képviselőtársunk javaslata, amely tényleg rámutat arra, hogy egyrészt a mai napig igazából megoldatlan a magyar-szlovák konfliktus itt a Bős-Nagymaros ügyben, az 1997-ben hozott ítélet óta gyakorlatilag a mai napig tulajdonképpen nincsenek elvarrva a szálak, a hágai eljárás mielőbbi, kisebb veszteséggel történő lezárása abszolút fontos cél. Ha jól tudom, volt nemrégiben a Kisalföld újságnak egy ilyen akciója, ha jól tudom, ez népi kezdeményezés formájában, ha jól emlékszem, még napirenden is volt az Országgyűlésben. Nagyon jó ötlet, tehát támogassuk.

Most akkor lenne még egy olyan csomag, amelyet úgy neveztem, hogy az elcsatolt területen élő magyarság érdekében benyújtott javaslatok. A nemzetpolitikai célok között szerepel a nemzeti együttműködés kormányában, az kiemelt nemzetpolitikai cél, a határon túli magyarság ügyének fellendítése, a magyarság Kárpát-medencei befolyásának, erejének növelése, ehhez pedig nyilván pénz is kell, azon túl, hogy nyilván az alaptörvényben ott van a mindenkori magyar kormány kötelezettsége, hogy az egyéni és közösségi jogok kivívása körében támogassa, segítse az elcsatolt területeken élő testvéreket. Hála istennek, az állampolgársági törvénnyel és sok más eszközzel ez azért történik. És az egyik ilyen eszköz, amire büszke vagyok, kicsit a saját gyermekemnek is tartom, ha szabad így nevezni, a Kárpát-medencei Magyar Jogsegélyszolgálat, amely egy olyan jogvédő szervezet, amelyet a 2011-es költségvetési vitában, a 2012. évre szóló költségvetési vitában terjesztettem elő. 992. számon terjesztettem elő most egy kapcsolódó módosító javaslatot abból a célból, hogy ennek a nagyon fontos feladatot ellátó szervezetnek, amely létrejött - és védi a magyarságot az őket érő emberijog-sértések esetén, ha ennek diszkriminációs jellege van, tehát jogvédelmet ad az elcsatolt területek magyarsága számára -, emeljük meg további 50 millió forinttal a forrásait, tehát a jelenlegi 50 millióról emeljük fel 100 millióra. Úgy érzem, ez nem egy elrugaszkodott, aránytalan növelés, különösen nem arra tekintettel, hogy a magyarságellenes jogsértések, diszkriminációs ügyek, erőszakos támadások vagy éppen az állampolgárságtól való megfosztás, akár a Felvidéken, akár Erdélyben, akár a Délvidéken, igen erőteljesen elszaporodott, és folyamatosan nő. Ez a szervezet hála istennek eljutott most már oda, Kisebbségi Jogvédő Alapítvány néven jött létre az a szervezet, amely tulajdonképpen működik ennek keretében, és szervezi az elcsatolt területek magyar ügyvédeinek működését, összehangolja őket, és tulajdonképpen az ő bevonásukkal ad konkrét jogvédelmet. Például most jelen esetben a nemrégiben szabadult hét temerini fiúból vagy délvidéki fiúból kettő védelmét ez a szervezet látja el, és nyilván még a növekedés lehetőségei, hogy úgy mondjam, korlátlanok. Tehát arra kérem nagy tisztelettel az államtitkár urat, és mindazt, aki ezt figyeli, és van ráhatása a költségvetési számok alakítására, akkor segítsen ebben. Szávay István képviselőtársam is fontosnak tartotta ezt, mert ő is plusz 10 millió forintot ennek a szervezetnek a céljára jónak látott, fontosnak tartott.

Azután van még egy fontos cél, bocsánat, ez belföldi ügy, egy kicsit azért összekeveredett, de a 993. kategóriában a jogi segítségnyújtás tekintetében 100 millió forint pluszt látnék fontosnak. Ez nem másról szól, mint a nép ügyvédje szolgáltatás, azoknak az embereknek, akik nem tudják finanszírozni a saját maguk költségeit, a jogi eljárásaik költségét, amikor konfliktusba keverednek adott esetben egy közműszolgáltatóval vagy éppenséggel a szomszédjukkal netán, vagy egy multicéggel küzdenek fogyasztóvédelmi ügyben, akkor nem tudják ellátni a maguk védelmét, és ha rászorultak, akkor erre irányadó szabályok szerint igénybe vehetik a nép ügyvédje szolgáltatást. Ez elég szomorú, hogy 115 millió forint lett beállítva 10 millió ember számára eredetileg a költségvetésbe.

(19.00)

Most ezt plusz 100 millióval, azt gondolom, hogy megint csak visszafogottan javaslom megemelni; a KIM felügyelete alá tartozó szervezetek és szakmai programok támogatásának másfél milliárdos keretéből némileg átcsoportosítva szerintem ez nem egy ördögtől elrugaszkodott cél.

Aztán szintén egy összmagyar ügy a hadisírok gondozása, Szávay István képviselőtársam javaslata. Jövőre lesz az első világháború kitörésének századik évfordulója, és úgy gondolom, illetve ez tény, hogy sajnos nagyon sok magyar hadisír van a határainkon túl. Ennek van egy prózai oka, mégpedig az, hogy annyira jók voltunk az első világháborúban, hogy lényegében, leszámítva a Kárpátalján időlegesen tapasztalt, rövid ideig tartó orosz betörést, határokon kívül, tehát még a Magyar Királyság területén kívül harcoltak a katonáink. Ez annyira nem volt jó, hozzáteszem, mert ugye, az osztrákok kényszerítettek bele minket az első világháborúba, és kellett a fenének ez az első világháború a nyakunkba, amely végül is a Magyar Királyság szétrobbantását és szétdarabolását eredményezte, és a trianoni békediktátumhoz vezetett. Tehát abszolút nem mondhatjuk, hogy ez egy örömteli dolog. De ha már sajnos így alakult, hogy hadisírjaink vannak határon kívül, akkor arra áldozzunk, és 100 millió forint nem hiszem, hogy valami rettenetesen nagy költség lenne.

Aki már volt Verdunben, és látta az ottani francia emlékhelyet, annak, azt hiszem, nem kell magyarázni. Aki nem volt, annak két mondatban azért próbálom elmondani az érzéseket. Tehát körülbelül legalább tízezer hófehér sírkereszt, és egy hatalmas akkora francia zászló, hogy nem látni, hogy hol van a vége, ugyanakkor egy hatalmas építmény, ott van a Fort du Mont-erőd, amelyet működtetnek, kvázi mintegy bemutatják, hogy nézett ki akkor. És egyáltalán az emlékhelyek úgy vannak ott kialakítva méltón, hogy a véres háborúban értelmetlenül meghalt francia katonáknak méltó emléket állít. Hozzáteszem, a német katonáknak is méltó emléket állít, tehát nagyon korrekt a kiállítás történelmileg.

Aztán szintén magyar emlékhely, egy nagyon-nagyon szívünkhöz közel álló történelmi személyiség emlékhelye, erről már beszélt Szávay István képviselőtársam, ha jól hallottam, a részletes vitában, de hát én is elmondom, egy mondattal utalok rá: 995-ös számon a borsi Rákóczi-kastély kérdése, amely nagyon megérett már a felújításra. Itt egy meglehetősen szerény, 50 millió forintot javasol a képviselőtársam, de hát egy forint is sokat számít. Úgyhogy gyakorlatilag 2016-ra tervezik befejezni, de végül is az épület állapota folyamatosan romlik, félő, hogy a károk visszafordíthatatlanná válnak. Tehát nagyon van mit ott tenni. A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás nagyon jó kezelője lenne ennek az összegnek.

Tehát nagyon kérem, én is voltam ott egy ilyen nagyon felemelő Rákóczi-ünnepségen, és ne felejtsék el, hogy benyújtotta László Ferenc, a Rákóczi-egyesület nevében - ez nem a Rákóczi Szövetség, hanem egy Rákóczi-emlékegyesület - azt a petíciót minden parlamenti frakcióvezetőnek, amelyben azt kéri, hogy legyen ünnepnap a Rákóczi-szabadságharc kitörésének napja. Szerintem ez egy teljesen jó javaslat, és összhangban áll ezzel a kapcsolódó módosító javaslattal, hiszen legyünk már egy kicsikét büszkék azért a nemzetpolitikailag nagyon hasznos és fontos eseményekre. Tehát ne csak mindig a vereségek, ne csak mindig a gyásznapok lengjék be a mi ünnepeinket, úgyhogy szerintem ez egy kiváló alkalom. Kérem ezúton az összes frakcióvezetőt, hogy válaszoljanak László Ferenc úrnak, egyelőre, ha jól tudom, csak egy frakciótól kapott választ. Kérem, hogy akkor ezúton is válaszoljanak neki, és támogassák az ő felvetését. A Jobbik természetesen támogatja az ő javaslatukat.

Külföldi magyar emlékhelyek felújítására vagy megőrzésére az eredetileg kitűzött 5 millió - igen, jól hallják: ötmillió - forint helyett 45 milliót javasol, illetve 50 milliót javasol, tehát plusz 45 milliót javasol Szávay István képviselőtársam 997-es sorszámú javaslatával. Nem tudom, hogy kell-e sokat magyarázni ezen. Azt gondolom, hogy 5 millió forintból talán egy turulemlékmű talapzatát lehet, hogy meg lehet csinálni, vagy egy turulemlékművet, megkockáztatom, de hogy itt sokkal többet nem lehet csinálni, az biztos, és hála istennek, elég sok emlékünk van a Kárpát-medencében, figyelemmel arra, hogy a magyar királyság szerves részét alkották közel ezer évig. Tehát ez egy támogatásra alkalmas ügy, kérem, hogy segítsenek ebben.

Szili Katalinnak van egy javaslata: a Határon Túli Magyarságért Alapítvány 20 millió forint pluszt kér. Figyelemre méltó javaslat, kérem, hogy szintén támogassák.

A Hunor Iroda működését kívánja támogatni Babák képviselőtársam. Én nem tudom, hogy mi az a Hunor Iroda, hogy őszinte legyek, tehát valami magyarázatot kértem volna tőle, ha nem találkoztam volna vele a folyosón, amikor már éppen elment a vitából. Nem akarom őt bántani, nagyon tisztességes kolléga, csak nem tudom, hogy mi az, hogy Hunor Iroda. Lehet, hogy majd megkérdezem tőle, és akkor majd már többet tudok. Tehát ez az 1029-es javaslat volt.

Végül, de nem utolsósorban a Trianon-múzeum gondolata egy nagyon fontos gondolat. Lényegében állami emlékhelye a trianoni tragédiának, diktátumnak nincs, hivatalos állami emlékhelye. Mielőtt még gyorsan mondanák, hogy van Várpalotán a trianoni múzeum, helyes, van ez a Trianon Múzeum, jártam is ott nemrégiben. Egy nagyon jó, kiváló színvonalú kiállítás egyébként, meglehetősen csekély látogatottsággal, sajnos. Ez nem a múzeum hibája. Mindenképpen észlelhető, hogy nincsenek túl jó állapotban ott a viszonyok. Tehát nincs elég pénz láthatóan. Kevesen is vannak, nincs elég pénzük, hogy meghirdessék. Budapesten illene igenis már végre eljutni oda, hogy legyen egy összmagyarságot bemutató múzeum, nevezhetjük nemzeti összetartozás múzeumának is, én kiegyezek ezzel. A nemzeti összetartozás fontosságáról szóló törvényjavaslat 2010-ben elfogadásra került, tulajdonképpen jobbikos ihletésre, hiszen Balczó Zoltán és más képviselőtársaink voltak együtt azok, akik benyújtottuk ezt az első országgyűlési határozati javaslatot, hogy legyen már méltó megemlékezés erről a drámai napról, tehát realista módon nézzünk szembe. Ez a törvény egyébként kimondja, hogy a nemzet egységes, függetlenül attól, hogy hol húzódnak a határok, és diktátumnak nevezi a trianoni békét, ami nem béke, hanem diktátum, tehát nagyon helyes, csak lépni kéne, és pénz kéne erre.

Erre van javaslatunk, és mivel itt szűkek a keretek, és itt már csak fejezeten belül lehet rakosgatni összegeket, ezért találtunk egy olyan tételt, ami figyelemre méltó lehetőségeket ad. Ez jelen esetben a holokauszt gyermekáldozatainak emlékhelye, "európai oktatási központ létrehozásával kapcsolatos kiadások" című cím, ami 6 milliárd 208 millió forint összeget tartalmaz. Ez a bizonyos Józsefvárosi pályaudvaron megvalósítandó, ha jól tudom vagy jól hallom az elképzeléseket, akkor ez a sorsok háza névre szeretne hallgatni, és ilyen különböző labirintusokban szeretnék a magyar fiatalokat, gyermekeket végighajtani, hogy ők érezzék át, hogy milyen szörnyűségek zajlottak a múltban.

Én igazából nem akarok itt belemenni a művészi történelmi minősítési kérdésekbe, de azt gondolom, hogy ez a 6,2 milliárd mindenképpen eltúlzott összeg egy ilyen célra. Tehát azért egy picit legyünk már realisták vagy legyünk mértéktartók, vagy legyünk arányosak, ha úgy tetszik. Jogászként gyakran használom a szükségesség-arányosság fogalmát, ez egy bevett jogi formula. Mindent a maga helyén kezeljünk. Azt gondolom, hogy azért a trianoni diktátum számára a nemzeti összetartozás házát miért nem csináljuk meg. (Dr. Józsa István: ...a Hősök tere!) Jó, van a Hősök tere, bocsánat, azt kicsit régebben már megcsinálták, hála istennek, eleink, akkor még azért elég jól húzták itt a szekeret, tehát tényleg felhúzták a millenniumi központot mindenestül ott, a Hősök terén, meg a környékbeli múzeumokat és intézményeket, de hát bocsánat, én úgy érzem, hogy kell ez a múzeum. És Budapesten kell. Nem azért, mert annyira Budapest-központúak vagyunk, de igenis a turisták zöme Budapesten jár, büszkén meg lehetne mutatni a magyar népművészetet, a magyar hagyományokat, a magyar történelmet, gyakorlatilag be lehetne mutatni, egy teljes országimázs-formálást lehetne végrehajtani kulturáltan, többnyelvűen, szórólapokkal, egy galériával, egy kávézóval, hagyományos magyar ruhák, ékszerek megvásárlása, ezerféle dolgot, filmeket, szóval itt csodát lehetne csinálni. Úgyhogy adjunk erre keretet, adunk erre forrást.

Van még egy utolsó javaslat, amit akkor végül is zárásképpen elmondanék. Én beadtam egy olyan módosító javaslatot december 2-án, 1005-ös számon, amely egy picikét szigorúbb ezzel a holokausztközponttal kapcsolatban, mert lényegében azt mondtam ebben a javaslatban, és azt mondom, és ezért kérem a támogatásukat, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. javára csoportosítsuk már át ezt az összeget, ezt a 6,2 milliárdot, tehát napoljuk el ennek a sorsok házának a létrehozását.

(19.10)

Én értem, hogy a holokauszt hetvenedik évfordulója lesz a jövő évben, sok esemény is lesz, hiszen nemrégiben az UNESCO egyik tekintélyes képviselőjével Lázár János tájékoztatta a közvéleményt, hogy hány fontos eseményt kívánnak megvalósítani. Ne halmozzuk már ennyire a dolgokat, és kérem szépen, ne provokáljuk, ne bosszantsuk a magyar embereket! Tényleg sokan tudják, hogy ez mit jelent az érintetteknek, ezt sokan nem is vitatják, csak könyörgök, ne üssön ez vissza!

Éppen ezért, bocsánat, a devizaadósoknak azért nehéz lesz megmagyarázni, hogy a 6,2 milliárd forintnak jobb helye van, mondjuk, a holokauszt központ, a sorsok háza falai között vagy a falaiban, mint mondjuk, az ő tönkrement életük megmentésére fordítandó összeg. Tehát az ő lakásukat meg kell menteni, mert viszi a végrehajtó, viszi a bank, és a Nemzeti Eszközkezelő, amelynek a koncepciójával persze vitatkoztunk, vitatkozunk most is, de az az alapelvünk, Z. Kárpát Dániel szokta ezt mindig elmondani, hogy ha egy adóst megmentünk, akkor már nagyot tettünk. Egyébként pont a holokauszttal kapcsolatban több zsidó közéleti személyiség is ezt mondja, hogy ha egy embert megmentesz, akkor már gyakorlatilag az egész emberiséget megmented. Tehát én ezt kérem önöktől, mentsük meg a devizaadósokat ebből a 6,2 milliárd forintból, már amennyit meg lehet menteni.

Azért elég nagyot lehet tenni, mert egyébként 2500 milliárd forint van beállítva a Nemzeti Eszközkezelőre. Voltak itt hangzatos fogadkozások, hogy a ciklus végére hány ezer lakást fognak megmenteni, mert ez megmentés, mert az állam megvásárolja, és onnét kezdve kap egy lehetőséget a megbillent, az átvert, a becsapott adós arra, hogy ha tudja konszolidálni az életét, akkor gyakorlatilag ki tudja gazdálkodni azt, hogy visszavehesse a saját lakását. Előbb-utóbb meg fogják oldani az ügyet, hiszen a Kúria dönt december 16-án, lehet, hogy lesz egy törvény, ami forintalapúra helyezi a Jobbik javaslata alapján visszamenőlegesen a szerződéseket, csak meg kell menteni őket addig is, életben kell őket tartani. Tehát kérem, hogy ezt fontolják meg.

Zárásul, tehát ezen bizonyos 1005. számú javaslatom támogatását kérem önöktől nagy tisztelettel. Ennyit tudtam most ezzel kapcsolatban elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket. Ha észrevételük van, akkor kérem, hogy osszák meg, és kérem államtitkár urat, hogy a kollégájával együtt majd referáljanak erről a kormány számára is, és most tényleg emelkedjenek felül azon, hogy eddig, ha jól tudom, egyetlenegy ellenzéki javaslatot nem támogattak. Milyen szép gesztus, milyen szép karácsonyi ajándék lenne az egész társadalom számára, ha önök tényleg végre a nemzeti együttműködés szellemében azt mondanák, hogy jó, most fölülemelkedünk, eddig nagyon merevek voltunk, kellett hajtani, kellett csinálni dolgokat, de most megtesszük azt, hogy befogadunk ellenzéki javaslatokat, ám ezekből bőven van lehetőség, ezekből mazsoláztam, de még van bent kormánypárti javaslat is, úgyhogy legalább azokat támogassák.

Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Váltás történt a kormányoldalon, de nem a képviselőkben, mert azok egyre fogynak, hanem új államtitkár tisztelte meg a parlamenti patkót. Ha nem is felidézni, de azért szeretném megerősíteni az MSZP szociális érzékenységét.

Kedves Képviselőtársam! Amikor a 963-as, Mesterházy Attila frakcióvezető úr által beadott és a szociális terület számára jelentős forrásokat biztosító módosítóról szólt, én azt hiszem, hogy igazat mondott, hogy erre több szükség van.

Egyébként tényszerűen szeretném bemutatni önnek, hogy sokat tettünk abban az időben, ezt az a tény bizonyítja, hogy ez a mostani kormány, az Orbán-kormány háromszor 300 milliárdot bírt kivonni ezekből a területekből, tehát a szociális területből, az egészségügyi területből és az oktatási területből. Tehát egy magasabb szint volt, amit éppen ostorozni tetszett a hozzászólásában. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy elhanyagolt ez a terület.

Általában a társadalmi igazságosság kérdéséről mást gondolunk, és ezt is a 963-as módosító kapcsán szeretném elmondani. Tehát amikor a kormányoldal védi az egykulcsos adót, hogy az az igazságos, mi azt mondjuk, hogy az igazságos társadalom filozófiájához az tartozik hozzá, amikor nem 15 százalék kereső jár jól az egykulcsos adóval, és a 80-85 százalék meg rosszabbul jár, mert az adójóváírását kivezették, hanem egy olyan elképzelés, amiben legalább az első 50 ezer forint egy nagyon kedvezményezett vagy nulla adóval tud működni. Tehát van tartaléka az igazságos társadalomnak, ugyanis önök a restriktív gazdaságpolitikájukat még egy ilyen uralmi hangulattal is összerakták, ami nemcsak a jogbiztonság kiszámíthatatlanságát idézte elő, hanem azt is, hogy van a társadalomban egyfajta félelemérzet.

Nem volt itt államtitkár úr, de a biztonságról beszéltünk, aminek az ellentéte az aggodalom és a félelem. Az MSZP véleménye az, hogy tenni kell a közbiztonságért, a létbiztonságért, az anyagi biztonságért és a jövőnk biztonságáért. Ezt szolgálja, amit kifejtettem, csak önnek szeretném felidézni, hogy a módosító indítványaink abba az irányba mutatnak, amit az MSZP "öt pillér" programja fejez ki, hogy mindenképpen jobb legyen a gyermekeknek, nőknek, édesanyáknak, a munkavállalóknak, kis-, középvállalkozásoknak és a nyugdíjasoknak. Erre konkrét módosító indítványokat is tettünk. De az igazi változás ezen a területen akkor lehet, hogyha a választók bizalmat adnak nekünk a jövő évi választáson.

Nagy a feszültség a társadalomban, tehát ne felejtsék el, hogy 80-83 százaléka az embereknek úgy érzi, hogy nehezebb lett az élete az elmúlt három évben, és a kilátásai se lettek jobbak, kétharmadnak az a véleménye, hogy rosszabbak a kilátásai, mint korábban. Az MSZP a reményt adja az embereknek, az MSZP a biztonságot adja az embereknek, az MSZP a jövőt adja az embereknek. Ezt fejezik ki a módosító indítványaink, de igazából a kormányváltás fogja ezt kifejezni.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője következik kettő percben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyszerűen, röviden és viccesen szeretném mondani, hogy engem meggyőzött Józsa István - de hát nem tudok viccelni ezzel, úgyhogy nem győzött meg. Gondolom, majd államtitkár úr is mond néhány mondatot erről, de nem tisztem a kormányt megvédeni.

Mindenesetre azért az (Dr. Józsa István: Pedig összenő, ami összetartozik!) MSZP szociális érzékenységéről talán sokat tudnának mesélni sokan, akik nem érezték úgy (Dr. Józsa István: Most rosszabb.), hogy emelkedik a hajó. Most rosszabb bizonyos tekintetben, de bocsánat, ha jól tudom, azért önök tetszettek eladósítani Magyarországot, és IMF-hitelek átkát kellett itt nyögni sok-sok évig, de szerintem ne menjünk ebbe bele, mert már kezd késő lenni, és kezdünk más irányba elmozdulni.

Én igazából csak pontosan ebben az összefüggésben hadd idézzem azt fel, hogy míg azért nagyon sokaknak rosszabb, ebben egyetértek Józsa Istvánnal, azért vannak olyanok, akiknek egyre jobb. (Dr. Józsa István: Simicskáknak, Nyergeseknek, Mészáros Lőrinc, CBA.) Kezemben tartok egy Top 150 című füzetkét, és vannak itt érdekes emberek. Például kezdve Csányi Sándornál, akinek nagyon jól ment, mert 160 milliárdra ugrott a vagyona. 28 ezer hektár gazdája ő, kisgazdája. De hát természetesen Leisztinger Tamás is viszonylag jól szerepelt 2013-ban, ám neki viszonylag rossz éve volt, mert stagnált a 90 milliárdos vagyona, tehát valószínűleg így most rosszabbul telik az év neki.

De azért el kell mondani róla, hogy ő azért a sportban is komoly dolgokat tesz, tehát nem elég, hogy a kárpótlási jegyek úgymond másodlagos piacán gazdagodott meg, tehát megtévesztett, tudatlan emberek kárpótlási jegyét felvásárolta, és ebből szerzett hatalmas vagyonokat; leírja ez a könyv vagy ez a füzet. De saját versenymúltja volt, sakkban mesterjelölti szintig vitte, ezért kapta meg a Diósgyőrt, tehát ezért jelenleg ő a Diósgyőr tulajdonosa, és nagyon ért a focihoz. Tehát hosszan folytathatnám a sort. (Dr. Józsa István: Mészáros Lőrinc mitől olyan gazdag?) Mészáros Lőrinc is, hát igen, sokféle ember mozog itt, nézem itt a sok érdekes embert, és elcsodálkozom, hogy mit tudhatnak ők vajon, hogy folyamatosan gazdagodnak, és az ország pedig bizonyos részében sajnos valóban szegényedik el. Változtatni kell ezen, helycserés támadás.

Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. A rendelkezésre álló időkeretek az adott frakcióknál elfogytak. (Nincs jelentkező.)

Erre való tekintettel megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy a négyórás időtartamú vitában kíván-e részt venni és az elhangzottakra válaszolni. (Dr. Cséfalvay Zoltán nemet jelez.) Nem kíván. Ennek megfelelően az újramegnyitott részletes vitát lezárom, a benyújtott módosító javaslatokról a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk, de most két napirend utáni felszólalásra kerül sor.

Elsőként megadom a szót Bartos Mónika képviselő asszonynak, Fidesz. Felszólalásának címe: "160 éves a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara" Öné a szó, képviselő asszony.

(19.20)

Felszólalások:   168-180   180-280   280-281      Ülésnap adatai