Felszólalás adatai

Most következik a "Nemzeti Fejlesztés 2030 - az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról" szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása is, amelyet H/13094. számon ismerhettek meg. Emlékeztetem önöket, hogy az általános vita megkezdése során már sort kerítettünk az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére és a vezérszónokok felszólalására is.

További képviselői felszólalásokra kerülhet most sor, elsőként Kolber István képviselő úré a lehetőség, független képviselő.

Parancsoljon!

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A vezérszónoki hozzászólások során a Fidesz vezérszónoka azt mondta, hogy ünnepi alkalom ez a parlamentben, hogy Magyarország életét hosszú távon meghatározó fejlesztési koncepciót tárgyalunk. A Demokratikus Koalíció és magam is úgy gondolom, hogy ez egy valóban fontos napirend, a harmadik olyan alkalom Magyarországon, hogy egy tervidőszakkal kapcsolatos fejlesztési tervet fogadunk el, hiszen a 2004-2007 között, a 2007-2013 között, most pedig a 2014-2020 közötti fejlesztési időszak terveiről beszélhetünk.

(21.50)

Azt előrebocsátom, hogy nagyon sajnálatos, hogy éppen egy hete került fel a honlapra ez az anyag, mintegy 300 oldalas fejlesztési terv. A képviselők CD-n kapták meg, csak úgy nagyon halkan megjegyzem, a képviselői gépek alkalmatlanok arra, hogy CD-t olvassanak. Az irodaházban lévő gépek jelentős része is műszakilag olyan állapotban van, hogy ehhez nem jutunk hozzá. Arról nem is beszélve, hogy ez az egy hét egy ilyen fontos, ilyen jelentős fejlesztési tervnek az áttanulmányozására, azt gondolom, hogy nagyon kevés. Addig, amíg az egy évre szóló költségvetésnek a vitája egy kifinomult, hosszadalmas eljárás alapján történik, ezt a napirendet, ami az ország egyik legfontosabb ügye, összecsapjuk.

Nem is volt igazi társadalmi vita, ugyan itt az expozéban elhangzott, hogy nagyon széles társadalmi vita előzte ezt meg, de ez meglehetősen láthatatlan volt. Nem közéleti téma ma Magyarországon, hogy mire fordítsuk az európai uniós támogatásokat, amelyhez egyébként jelentős nemzeti részt is hozzá kell tenni. Tehát nem volt igazi társadalmi vita, pedig sokkal, de sokkal bonyolultabb téma ez, mint a költségvetés, mert itt nem csupán értékelni kell, nem csupán ismerni kell a társadalmi-gazdasági folyamatokat, nemzetközi trendeket, az EU törekvéseit, a szomszédos országok kapcsolódó pontjait, hanem meghatározni a fejlesztési célokat, a beavatkozási területeket, illetőleg a beavatkozások várható hatásait is fel kell tudni térképezni.

Úgy gondolom, hogy itt az expozé során tisztelt államtitkár urat meglehetősen méltatlan helyzetbe hozták. Méltatlan helyzetbe hozták, hiszen jól tudjuk, ön két hete államtitkár, nem is ezzel a szakterülettel foglalkozott korábban, hiszen külügyi, banki, kommunikációs, sőt dohányipari területen dolgozott, s noha itt az előző napirend végén imponáló felkészültségről tett tanúbizonyságot az Európai Unióval kapcsolatosan, mégis ez a hatperces expozé, azt gondolom, hogy ez botrány volt. Önt pedig arra bírták rá, hogy ennek a hatperces expozénak a jelentős részét arra fordítsa, hogy az előző időszakot szapulja, noha nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a területet, sőt ezeket a fejlesztési terveket igazából ön nem is ismeri.

A korábbi országos fejlesztési koncepciót és országos területfejlesztési koncepciót 2005-ben fogadta el az Országgyűlés. Abban az időben ez még két önálló dokumentum volt, Baráth Etele minisztertársammal tartottuk meg az expozét, mely annak alapján kétszer 20 perces, 40 perces volt, és összességében nyolc és fél órát fordított erre a témára a Ház, 66 hozzászólás keretében. És csak úgy érintőlegesen jegyzem meg, hogy 18 nap állt rendelkezésre az országgyűlési képviselőknek, hogy a benyújtást követően megismerjék az anyagot az általános vita elkezdéséig. Azt megelőzően széles körű társadalmi egyeztetések, viták zajlottak régiókban, megyékben, az Országos Területfejlesztési Tanácsban, amelynek számtalan civil tagja volt, a frakciókkal, a Magyar Tudományos Akadémiához személyesen mentünk el Baráth miniszter úrral több alkalommal konzultálni és tárgyalni.

Úgy érzem visszatekintve, noha már elég régen volt, hogy ez abban az időben ügy volt Magyarországon. Foglalkozott vele a társadalom, foglalkoztak vele a politikusok, és foglalkozott vele a szakma. Ezt a két dokumentumot emlékezetem szerint szóra érdemes szakmai támadás nem érte az elmúlt időszakban, ellenben a 2007-2013 közötti fejlesztési munka ezek alapján történt. Az Orbán-kormány az elmúlt három évben is azt a fejlesztéspolitikát, tervet valósította meg, aminek az alapjait ez a két dokumentum jelentette.

Abban az időben úgy gondoltuk, hogy az egyik legfontosabb dolog az ország versenyképessége, amely egyébként tágabb, mint a gazdasági versenyképesség, a társadalmi igazságosságnak a megteremtése, a biztonságnak a megteremtése, ami a létbiztonságtól a közbiztonságig bezárólag tartalmazta az emberi élet legfontosabb elemeit. A területfejlesztési politika pedig abban az időben szakított egy korábbi paradigmával, amely azt gondolta, hogy a területfejlesztésnek az alapvető feladata és célja pusztán az elmaradott térségeknek a felzárkóztatása. Az elmúlt időszakban pedig azt is hozzátettük, hogy mindezt a térségi versenyképesség megteremtésével lehet tartósan megvalósítani. Egy kiegyensúlyozott területi fejlődést irányzott elő ez a terv, érdekes elképzelésekkel, a pólusprogramok, a határ menti, határon túli városokkal történő együttműködés adta európai uniós lehetőségek kiaknázását, az európai területi integráció megteremtését, és ezen túl egy nagyon fontos témakört, ez pedig a decentralizáció és a regionalizmus volt, amely szavak talán ebben a 300 oldalas dokumentumban egyszer sem fordulnak elő.

Hogy készült a "Nemzeti Fejlesztés 2030" programnak az előkészítése? Több helyütt érinti ezt az anyag, de az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy 2012-ben a kormány, az Orbán-kormány hozott egy kormányhatározatot az előkészítéssel kapcsolatosan. Ez a dokumentum, megjegyzem, még úgy fogalmazta ezt meg, még akkor nem volt szó, hogy egy dokumentumba foglalják, ami természetesen egy lehetőség, döntés kérdése, hogy az országos területfejlesztési koncepció a primátust jelentő szakmai anyagrész, hiszen azt írja ez az anyag, hogy vele összhangban kell az országos fejlesztési koncepciót elkészíteni. Ebből az anyagból, megvallom őszintén, nem olvasható ki ez az összefüggés, pedig nyilvánvaló, akár követhető is lenne.

Már ez a határozat azt tűzte ki, hogy koncepcionális javaslatot tesz az ágazati stratégiák, a hosszú és középtávú fejlesztési tervek irányainak az összehangolására, jelzem, hogy ez nem nagyon jött össze és sikerült. Az anyag ugyan több ilyen anyagra hivatkozik, de például az egyik legfontosabb és legjelentősebb témára, kutatás-fejlesztéssel, innovációval kapcsolatos kormányzati programra már elmulasztja a hivatkozást, holott az Európai Unió ezen tervidőszakának éppen a legfontosabb feladata az innováció elősegítése. És ebben az időszakban folyik például egy új turisztikai koncepció kidolgozása, korábban egy 2005-ös dokumentum szólt erről. Jelenleg is ennek alapján történnek a fejlesztési döntések. 2011-ben az Orbán-kormány elfogadott egyet, és most, miközben ezt a dokumentumot itt tárgyaljuk, közben például folyik egy újabb turisztikai koncepciónak a kidolgozása.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Sokfajta elvárást fogalmazott meg ez az országgyűlési határozat, amit aztán az Orbán-kormánynak a politikája, úgy érzem, hogy jelentős mértékben felülírt a nyugdíjazásokkal kapcsolatosan, a rokkantakkal kapcsolatosan, a közoktatáshoz kapcsolódó intézkedéseivel egyetemben, és előírta azt, hogy a megyék is készítsenek ilyen területfejlesztési koncepciót, ami aztán néhány hónap múlva meg is valósult a legtöbb megyében.

(22.00)

Még 2012-ben beterjesztettek a parlamenthez egy jelentést - amit egyébként meg kellett volna tárgyalni a parlamentben - az ország területi folyamatainak az alakulásáról. Ez nem történt meg, pedig fontos lett volna. Abban az anyagban is tettek olyan értékeléseket, amelyek nem voltak alátámasztva, pedig fontos lett volna, hogy ezeket nyitottan, kritikusan megbeszéljük, hiszen nyilvánvaló, hogy aki ebben él vagy foglalkozott ilyen területekkel, az sok változtatnivaló dolgot is lát, ez az élet természetes folyománya. Jó lett volna erről egy diskurzus akár itt a parlamentben, akár pedig szakemberekkel. Ez sajnálatos módon nem történt meg. Ez az anyag egyébként a 2005 és 2009 közötti hároméves területi folyamatot értékelt, de az azóta eltelt időszak folyamatait sajnos nem értékelték, úgyhogy ennek a tervnek a megalapozása is meglehetősen gyenge lábakon áll. Ezeket mindenképpen meg kellett volna tenni, el kellett volna végezni.

Ez az elképzelés, ez a javaslat eltávolodik a regionalizmustól, megszűntek a régiók, a megyék feladatául határozták meg a különböző területfejlesztési feladatokat, a kistérségeket ebbe már nem vonják be, a megyéknek nagyon gyenge, mondvacsinált teendői vannak, és ami még ennél is fontosabb, nagyon gyengék a feladatai, az anyagban szereplő megyei célkitűzések is meglehetősen sovány teendők, nem beszélve arról, hogy sok olyan megállapítás van, ami azt gondolom, hogy nem helytálló. Hadd említsek ilyet Somogy megyéből, amely különböző hátrányos helyzetű térségekben élő, munkával nem rendelkező személyeket dehonesztáló megjegyzésekkel illet. Nem domborítja ki megfelelően Budapest szerepét és helyét, nem tisztázza a megyei jogú városok feladatait. Amíg korábban azt a kritikát fogalmazták meg, hogy nem volt elég forrás, nem volt elég pénz, itt jegyzem meg, hogy amíg korábban regionális feladatokra - ezek döntően területfejlesztési karakterű feladatok voltak - 1600 milliárd forint állt rendelkezésre, ez most 240 milliárd forint lesz. Gyakorlatilag annyi pénze lesz egy megyének, mint a korábbi időszakban volt az európai uniós pénzek megjelenése előtt.

Az országgyűlési határozat indokolása azt mondja, hogy ez a koncepció alkalmas arra, hogy nemzetstratégiai és nemzetgazdasági fordulatot hozzon Magyarország számára - miközben az elmúlt három évben a nemzetközi elszigeteltségünk, elutasítottságunk növekedett, Magyarországon az Orbán-kormány megtagadta a polgári demokráciát, hűbéri viszonyokat teremtett, a piacgazdasági szabályokat sorozatosan felszámolta, visszaszorította, megkérdőjelezte a tulajdont, a gazdasági erőforrásokat állami segítséggel újraosztották, az oktatás feltételeit rontották, a szociális olló nyílott, a szegénységet kriminalizálják, egy avítt kultúrpolitikát visznek, folyamatos a társadalmi megosztottság. Látszik, hogy sok jó szakember dolgozott ezen a programon, az ő munkájuk, a nyelvezet, a megközelítés, a terminológia az egyik oldalról modern, a másik oldalon pedig le van öntve a mai kormánypolitika mázával. Emiatt ez ellentmondásos, ilyen formában nem vállalható. Ebben a formában nem is tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Kovács Péter képviselő úrnak, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is hadd kezdjem azzal, hogy végtelenül szomorú vagyok, mert egy ilyen szakmai előterjesztésnél is kénytelenek voltunk a vezérszónoki körben végighallgatni Józsa István különböző hazugságait. Ha összeadnánk a szocialisták szájából csak ezen a héten elhangzó hazugságokat, amiket hallhattunk, és minden egyes hazugságnál csak egy, ezt a gyönyörű termet bevilágító izzó kialudna, akkor, tisztelt képviselőtársaim, vaksötétben ülnénk itt. Pedig azért ezt a termet, ha jól számoltam, 869 izzó világítja meg. S most még csak kedd este 10 óra van.

Józsa úr vezérszónokként elkövette azt a dolgot, hogy sorozatban nem az előttünk fekvő jogszabályról, hanem a Fidesz-kormány általa vélt működéséről beszélt. Csak két hazugságát hadd emeljem ki. Az egyik: azt mondta, hogy az emberek 85 százaléka rosszabbul járt az egykulcsos adóval. Hát pont az ellenkezője igaz annak, amit ő mondott. És azt mondta, hogy Magyarországon a vállalkozóknak ma se hitel, se semmi nincs. Nem tudom, hogy melyik országban él a szocialista frakciónak, úgy látszik, akkor a többsége, engem a XVI. kerületben polgármesterként nem egy olyan vállalkozó keres meg, aki nemrég kapott 2-3 százalékra hitelt, és vásárolna ingatlanokat vagy befektetne a XVI. kerületben. Tehát úgy tűnik, 2013-ban azért csak van hitel.

De hogy rátérjek arra a jogszabályra, ami előttünk fekszik, ami egy nagyon hosszú távú területfejlesztési koncepcióról beszél: nemcsak abban a hétéves ciklusban gondolkodik, amit Kolber úr az előbb nagyon helyesen elmondott, hogy ez már a harmadik hétéves ciklus, hanem egy kicsit még ezen is túlmutat, 2030-ig gondolkodik. Persze ezt a viszonylag hosszú időtávot nagyon konkrét dolgokkal nehéz befutni. Azt gondolom, hogy ennek az előttünk fekvő dokumentumnak sikerült kellően részletesen a célokat kitűzni ahhoz, hogy tudjuk, milyen irányba menjünk. 13 specifikus cél szerepel az előterjesztésben a négy fő célon kívül, és ezen talán tudunk is a későbbiekben vitatkozni. Nyilván majd a részletes vitánál, ha esetleg lesz módosító javaslat, akkor ez majd ide bekerül.

De kellően nagyvonalú is és kellően nagy távlatokban fogalmaz az előterjesztés ahhoz, hogy talán mindannyian egyet tudjunk érteni azokban a célokban, amelyeket meghatároz. Tehát egyszerre nagyvonalú és részletes, úgyhogy ehhez az időtávhoz szerintem pont jól lőtte be azt a struktúrát, amit felállított. Ráadásul ez a struktúra végig is megy a dokumentumon, tehát nem lehet azt mondani rá, hogy nem volt átgondolt és kellően előkészített ez az anyag. Mind a 13 specifikus célt szépen kidolgozza, sőt megyénként lebontja, hogy egy-egy megyének mik lennének a fontosabb dolgai.

Még egy dolgot hadd említsek meg, ami szerintem a legfontosabb vagy a leginnovatívabb előrelépés a dokumentumban. Ez az, hogy nem a kistérségi szintet nevezi meg a fejlesztés motorjának, hisz erről már a vezérszónoki körben Lamperth Mónika is beszélt, hogy ez talán nem volt szerencsés, és azt mondta, miért is hagytuk azt, hogy egymástól húsz kilométerre fürdők nyíljanak, amikor csak 40 százalékuk van kellően kihasználva. Tehát nem biztos, hogy a kistérség a legjobb fejlesztési mód. De talán nem is a régió, mert az meg túl messze van az adott problémáktól. A kettő között, a kistérség és a régió között a megyét találja meg, jelöli ki, hogy az legyen a fejlesztés motorja, és ő legyen a fő koordinátora ennek a területnek. Szerintem ez helyes. Lamperth Mónika, aki ezért a területért felelős volt a szocialista kormányok idején, beismerte, hogy nem sikerült vagy nem teljesen sikerült végrehajtani azokat a dolgokat, amelyek az előző hétéves ciklusra kiadott fejlesztési tervben szerepeltek, mert szerintem nem jól helyezte el a hangsúlyokat, rossz helyre rakta a fejlesztés fő motorját vagy a koordináló szerepét, akkor talán próbálkozzunk meg egy újabbal!

(22.10)

A megyerendszer Magyarországon már nagyon-nagyon régóta meglévő rendszer, és szerintem jól bevált, és én azt gondolom, hogy ha a megye kellően át tudja látni egy adott térség fejlesztését, kellően messze van ahhoz, hogy helyi érdekek közvetlenül hassanak rá, viszont kellően közel is van ahhoz, hogy a helyi értékeket, a helyi érdekeket érvényesíteni tudja majd a döntéseknél.

Még egy dologról szeretnék röviden beszélni, ez Budapest kérdése. Budapestről, ugyanúgy, mint minden megyéről, egy oldalban emlékezik meg ez a dokumentum, és ebben az egy oldalban nagyon fontos fejlesztési irányokat határoz meg a dokumentum - szó szerint tízet -, és ebből talán nekem a legfontosabb, ami talán Budapestnek is az egyik legnagyobb problémája, ez a közlekedés, illetve a városi közlekedés gondja és problémája.

Sajnos - vagy hál' istennek, ki honnan nézi -, tudjuk azt, hogy Magyarország fő központja akár gazdaságilag, akár bármilyen részben Budapest, és az utak ide futnak be, és mindenki ide akar valahogyan bejutni, és utána majd este hazajutni az adott településére. Sajnálatos módon erre az elmúlt jó néhány évtizedben Budapest nem készült fel, hogy ezt a forgalmat tudja megfelelő módon, kulturáltan, európai módon fogadni, és kulturáltan le tudja vezényelni, az ebből a központi helyzetből fakadó kihívásoknak meg tudjon felelni.

Nagyon remélem, hogy a dokumentumban lefektetett főbb fejlesztési irányoknál súlyos lesz majd a közlekedés integrált fejlesztése és a városi közlekedés súlyának növelése, mert talán ezzel lehet elérni azt, hogy Budapestre ne úgy emlékezzenek a vidéken élők, hogy ha egyszer oda fölmegyek, akkor talán soha nem tudok kijutni a városból, és ha fölmegyünk Budapestre, akkor talán problémát jelent nekünk a közlekedés meg az, hogy el tudjuk intézni a dolgainkat. Azt gondolom, hogy budapesti szinten is kellően alapos és kellően nagyvonalú ez a dokumentum ahhoz, hogy talán mindannyian tudjuk majd támogatni itt a parlamentben.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kovács képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy Józsa képviselő úr nem szorul az én védelmemre, de Kovács Péter képviselőtársamnak azt mondanám, hogy talán ha az első 70-80 oldalt elolvasná, ebből az országgyűlési határozati javaslatból, akkor nem mondana ilyen butaságokat, mint amit tett. (Közbeszólásra:) Sajnálom, mert nem gondoltam, hogy ilyen stílusban kell majd beszélgetnünk erről a fontos dologról.

Ez az anyag jellemzően 2001-et és 2012-t használja összehasonlítási alapul, de ahogy Kolber képviselő úr mondta, nyilván néhány tisztességes szakembertől azért marad bent néhány ilyen megállapítás. És akkor hadd mondjam: áruszállítás. 2000 és 2008 között dinamikusan növekedett, 207 millió tonnáról 344 millió tonnára, ami viszont azóta 2012-re több mint egyharmadával csökkent. Ugyanez árutonna-kilométerben is kifejezhető, ugyanígy azt mondja, hogy 2008-ig növekedett, attól kezdve viszont visszaesés tapasztalható folyamatosan. Mondom önnek a foglalkoztatást. Azt mondja, hogy 1997 óta egészen a válságig növekszik Magyarországon a foglalkoztatás, csak a válság óta van visszaesés.

Az adókérdés - valószínűleg egy újabb kétpercest kell nyomnom, de azért belekezdek. Tisztelt Képviselő Úr! Az egy adófizetőre jutó éves nettó jövedelem 2008-ig folyamatosan növekedett, azóta csökken. Ha akarja, habár éjszakai óra van, kikeresem önnek az oldalt, ahol szó szerint ez írva van. És akkor tessék ehhez figyelembe venni azt az elemzést, ami a héten látott napvilágot, hogy a 4,3 millió adófizetőből több mint 2,5 millió járt rosszul. Ebben szívesen vitatkozom önnel, mert én részletesen tanulmányoztam (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt az anyagot, és ha kell, elmondom önnek, hogy a magas jövedelműeknek több mint 90 százaléka járt jól az önök adórendszerével.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tehát ettől hiteltelen ez a határozat. Köszönöm szépen, és elnézést kérek, elnök úr.

ELNÖK: A következő kétperces Kolber István képviselő úr, független.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Beszéltünk arról, hogy egy fontos témát tárgyalunk, területfejlesztést, amelynek az egyik letéteményese az új elképzelések szerint a megyei közgyűlések lesznek, a monokultúrás feladatrendszerrel, csupán erre szorítkozik az elkövetkezendő időszakban a teendője.

A 19 megyei közgyűlési elnöknek a jelentős része, úgy tudom, hogy fideszes országgyűlési képviselő is. Nagyon sajnálom, hogy egyetlenegy megyei közgyűlési elnököt nem látunk itt a vitán, nem vesznek részt, pedig nyilvánvaló, hogy ez az ő szempontjukból is fontos. Hiszen itt nem világos a decentralizáció kérdése, amilyen feladatot a megyék kapnak, azok meglehetősen gyengék. Önök visszatérnek a regionalizmustól, a decentralizációtól a megyék irányába.

Szó sincs arról, hogy itt bárki is a kistérségeket akarná megtenni a fejlesztéspolitika fő színterévé, de abban az időben, amikor a súlypontot áthelyeztük a régióra, ott nagyon sok szakmai szempont volt.

Én magam voltam megyei közgyűlési elnök, '96-ban kezdtük ezt a munkát, regionális fejlesztési tanácselnök, Balaton Fejlesztési Tanács elnöke, ezt a feladatot ellátó miniszter. Azt gondolom, hogy az volt az európai trendekkel egybeeső, hatékonyabb, logikusabb, jobb megoldás, ki is épült egy nagyon jó, hatékony intézményrendszer, amit most szétszednek, és ott van egy gyenge intézményi szakmai háttérrel lévő megye, akiknek majd oda fognak dugni valamilyen feladatot, kevéske pénzt, és azt mondják erre, hogy ez egy igazi területfejlesztés, holott azt gondolom (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezek a megyék ezt a feladatot ilyen formában nem fogják tudni ellátni.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): És továbbra is hiányolom, hogy nincsenek itt, és nem vesznek részt a vitában.

ELNÖK: Köszönöm. Kovács Péter képviselő úr két percben, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Előre elnézésüket kérem, hogy eltérek attól a tárgytól, ami itt van, de Göndör képviselő úr idézett egy dokumentumot, vagy legalábbis mondott róla pár szót, amiben azt mondta, hogy 2,5 millió ember rosszabbul járt az egykulcsos adóval egy tanulmány szerint.

Én olvastam ezt a 16 oldalas tanulmányt, nem ezt írja a tanulmány, képviselő úr. Azt írja, hogy 2,5 millió ember több adót fizet. Ez nem ugyanaz. (Göndör István nevet.) Bocsánat, eddig a minimálbér után nem kellett adót fizetni. Most a minimálbér után kell adót fizetni, ellenben emelkedett is a minimálbér. A kettő nem függ össze.

Ha megnézi azt a tíz sávot, amit felállítottak, ott nem egyenlően oszlanak el az emberek abban a sávban. Talán Józsa úr is figyelmetlenségből, mondjuk így, vagy csak azért, mert felszínesen olvasta ezt az anyagot, azt a téves következtetést vonta le, amit ön már nem tett meg, hál' istennek, hogy 80... - vagy 85-öt mondott ő, ez egy kis szocialista túlzás, vagy hazugság, ki hogy szeretné, hogy annyival rosszabbul jártak, vagy annyian jártak rosszabbul. Ez abból adódik, hogy abból a tíz kategóriából az első négyben, tudja, képviselő úr, azok vannak benne, akik minimálbért vagy az alatt keresnek. Ugye, az nem az emberek 40 százaléka? A tanulmány sem állítja ezt, hogy ez az emberek 40 százaléka.

Tehát kéretik pontosan idézni mindig, amikor idézünk, mert aztán a végén a nagyközönség összemossa a dolgokat, és így alakulnak ki félreértések. Kérem, ezt kerüljük el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kéretik a képviselőknek majd a tárgyra térni. Göndör képviselő úr, MSZP, két percben.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Vállalva azt, hogy esetleg fegyelmez bennünket, de végül is összefügg, mert én ezt majd a normál hozzászólásomban vissza akarom hozni - csak az, amit Kovács Péter megpróbál szépíteni.

Képviselő Úr! Ön mondta, a minimálbéresek is adót fizetnek, de a minimálbéresektől el tetszettek venni az adójóváírást, havonta 12 ezer forintot, ez egy családnál már 24 ezer forintot jelent. És ha abszolút számban beszélünk, ön kiragadhat számokat, az adójóváírás több mint 500 milliárd forintot vett ki az adófizetők zsebéből, ez pedig azt jelenti, hogy az első nyolc osztály, amiről ön beszél, ahol a negyedik a minimálbéres és csak a nyolcadik az átlagjövedelemmel bíró állampolgárok vagy adófizetők száma.

(22.20)

Tehát ebből következik az, hogy ők több adót fizetnek. Tehát a költségvetés nettó pozícióját figyelve, hogy a 404 milliárd forintos csökkenés - és itt igaz, amit Józsa úr mondott, csak valószínűleg sietett -, ennek több mint a 80 százaléka a felső két tizedben kötött ki, és ha akarja, akkor részletezhetjük, hogy mely kategóriákban és milyen címen. A családi kedvezményt is ők vették, ahogy mondtam, több mint 90 százalékban, de ez nem tartozik ide.

Képviselő úr, egy baj van; ha kell, és most térek vissza az anyaghoz, tessék már megnézni azt a részt, ahol kimondják, hogy a 2011-es törvény elfogadása óta tovább nőtt a hátrányos helyzetű kistérségek száma, nőtt a hátrányos helyzetű kistérségben élők száma, miközben az elvándorlás egy másik területen tökéletesen kitapintható. Tehát azt jelenti, hogy az elvándorlás, az idősödés mellett a gazdasági hátrányuk is megvan, és önök, képviselő úr (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), ezt a réteget sújtották adófizetéssel.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kepli Lajos, Jobbik, képviselő előre bejelentett felszólalása következik.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Némileg témakört váltanék, bár nyilvánvaló, hogy nem volt felesleges bejönnünk a mai napon, hiszen megtudhattuk egy pihent kormánypárti képviselőtársunktól, hogy a parlament üléstermét 869 izzó világítja meg, amit ő személyesen számolt meg. Azt gondolom, hogy ez is akár egyfajta energiapolitikai kérdés is lehetne, és ezzel már át is vezettem a felszólalásomat arra a témára, amelyről beszélni szeretnék, hiszen ez az anyag energiapolitikai, környezetvédelmi és vízügyi tekintetben is jó néhány olyan megfogalmazást tartalmaz, amely tudományosan ugyan megállja a helyét, azonban politikailag hagy némi kívánnivalót maga után. Az anyag olyan alapvetéseket tartalmaz, olyan számokat, sarokszámokat, amelyeket természetesen tudunk, hogy így van, mint például, hogy milyen arányban van Magyarországon az energiatermelésben a megújuló energia, vagy milyen arányban hasznosítjuk az egyéb energiaforrásokat, azonban kevesebbet olvashatunk arról, hogy mit kívánnak ez ügyben tenni, hogy ez változzon.

A megújuló energiáknál azt a szokásos szöveget olvashatjuk, hogy növelni kell a megújuló energiák arányát az energiatermelésben. Elég lesújtó adat, hogy a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia a mai napig is közel 70 százalékban biomasszából származik, s ez azért lesújtó adat, mert tudjuk, hogy a biomassza nagyrészt a régi szenes erőművekből átalakított fatüzelésű erőműveket jelenti, ahol gyakorlatilag az erdeinket égetik, tüzelik el, és ezen megoldást semmiképpen nem sorolnám a megújuló energiaforrások közé. Lehet, hogy a tudomány szerint ez megújulónak számít, de mégiscsak az erdeink feláldozásáról van szó, ezeknek a megújuló képessége korlátozott, és nyilvánvalóan függ attól, hogyan telepítik újra ezeket.

Azt is megtudhatjuk, hogy a vízerőművek részesedése az energiatermelésben 9,7 százalék, és ebben már igazából nincsen az anyag készítői szerint további potenciál. Ez gyakorlatilag kisebb mértékben még nőhet, de jelentősen nem. Ezt csodálkozva olvastuk, mivel a jelen állás szerint tudomásunk szerint körülbelül 5 százalékban van a magyarországi vízenergia-potenciál kihasználva, és ugyan tudjuk azt, hogy a Jobbik az egyetlen párt a magyar parlamentben, aki ezt rendszerint rendszeresen felveti, hogy a vízenergiát nagyobb mértékben kellene mint klímabarát, mint szén-dioxid-semleges és mint megújuló energiát hasznosítani a folyóink duzzasztása és vízerőművekkel történő betelepítése révén, azonban tovább folytatja a kormány azt a politikát, amit az elmúlt 20 évben is képviselt a kormánypárt, hogy semmiféle engedményt ebben a tekintetben nem hajlandó tenni, és nem hajlandó elmozdulni abba az irányba, amely hazánk energiafüggetlenségét ezzel is elősegíthetné, az energiafüggetlenség növekedését, növelését ezzel is elősegíthetné.

Tudjuk, hogy körülbelül 1000 megawattnyi kapacitás, potenciál, vízenergia-potenciál van a hazai folyóinkban, ennek, ha csak egy részét használnánk ki, már nagyban hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy kevesebb importárammal kelljen kipótolni a hazai hiányt, a hazai kapacitáshiányt. Azt is tudjuk, hogy gázos erőműveink egy része áll, mivel az importáram sokkal olcsóbb annál, semhogy megérné őket üzemeltetni, úgyhogy kérdés, miért nem akar a kormány ebbe az irányba elmozdulni. Annál is inkább kérdés ez, mivel a későbbiekben több helyen is meg van említve, hogy a klímaváltozásnak olyan hatásai lesznek Magyarországra és a Kárpát-medencére, amely szükségessé teszi vízügyi beavatkozások elvégzését és a vízmegtartás fokozását. A vízmegtartásnak véleményünk szerint az egyik lehetősége a duzzasztás, a folyók visszatartása és természetesen az öntözőcsatornák, az öntözőhálózatok kiépítése. Mégsem foglalkozik ezzel az anyag egyáltalán, pedig egy jókora potenciál, jókora munkahelyteremtő lehetőség.

A mi hamarosan napvilágot látó programunkban is szerepel, hogy mintegy 100 ezer új munkahely lehetőségét hordozza magában a teljes magyarországi vízgazdálkodási program megvalósulása, amely a Duna-Tisza-csatornát is tartalmazza, egy hajózható és öntözőcsatorna-rendszer kiépítését. Ez a 100 ezer munkahely elsősorban az építőiparra jellemző, és nem közmunkaprogram-szintű munkahely, hanem hosszabb távú munkahelyek teremtését jelenti. Természetesen ez magával hozza a további ágazatokban is az újabb munkahelyek keletkezését a mezőgazdaságban, hiszen öntözhetővé válik a termőterületek sokkal nagyobb hányada, ami jelenleg 5-10 százalék között mozog, ez jóval nagyobb arányban növelhető, és az élelmiszer-feldolgozó ipar, ami erre épül. Tehát gyakorlatilag beindítja, felpörgeti a gazdaságot, és egyébként a klímaváltozás hatásainak mérséklésére egyébként is szükséges. Ebben az irányban nem látunk semmiféle elmozdulást.

A geotermikus energiát illetően is megemlíti ugyan az anyag, hogy hazánk geotermikus potenciálja igen jelentős, és világviszonylatban is nagyon jó adottságokkal rendelkezünk e tekintetben, azonban számomra különösen érdekes módon azt írja, hogy a környezetterhelés csökkentését célzó bevezetett kötelező visszasajtolás drágasága és a komplex felhasználás szükségessége korlátozza a geotermikus energia elterjedését. Elképzelhető, hogy az anyag készítői nem hallottak arról, hogy a kormány kezdeményezésére a kötelező visszasajtolási kötelezettséget a parlament megszüntette, ugyanis az anyagban ez tévesen még mindig továbbra is így szerepel. Tehát ez az akadály ugyan a geotermikus energia hasznosítása elől elhárult, hogy ez most jó vagy rossz, erről nem nyitunk vitát, hiszen nem erről szól a javaslat, a fejlesztések témakörénél maradnék.

Az energiafüggőségről, az energiapolitika területéről ennyit szerettem volna elmondani, és áttérnék a környezetpolitikára, amelyben szintén jó néhány területről tartalmaz megfogalmazásokat az anyag, mint például az ivóvízellátás, az ivóvízhálózatok terén.

Magyarországon ma jó néhány területen probléma van a megfelelő minőségű ivóvíz biztosításával, és ebben egyetértünk az anyag készítőivel, ezt a lehető legrövidebb időn belül orvosolni kell, mindenkinek biztosítani kell Magyarországon a jó minőségű, egészséges ivóvízhez való hozzájutást, hiszen, ha földrajzilag eltérő mértékben is, de Magyarországon összességében rendelkezésre áll az a mennyiségű és minőségű ivóvíz, amely ehhez szükséges volna.

Ami a felszín alatti vízkészleteinket illeti, a szocialista nagyipar hagyatékaként jókora veszély fenyegeti ezeket az ivóvízkészleteket, hiszen ránk maradt szennyeződések csak részben vagy semmilyen mértékben nem lettek felszámolva, ezek továbbra is időzített bombaként ketyegnek a föld alatt. Amint azt láttuk a közelmúltban az abasári vízszennyezés, ivóvízszennyezés példáján, több mint egy hónapig nem volt iható az ivóvíz Abasár községben, azért, mert valószínűsíthetően a közeli iparterületen, ahol a szocializmusban lőszergyár volt, majd később is valamiféle elektronikai gyártási tevékenységet folytattak, különböző szerves vegyületek kerültek bele a talajba, és ezek a vegyületek az évtizedek alatt elérték az ivóvízbázist, elszennyezték az ivóvizet, amit csak úgy sikerült megoldani, hogy máshonnan oldották meg a település ivóvízellátását.

Tehát ott vannak mindenhol az országban ezek az időzített bombák, ott ketyegnek a lábunk alatt, és ezekre, azt gondolom, nem fordít kellő figyelmet a kormányzat, hiszen a valaha létezett országos környezeti kármentesítési program sem volt véleményünk szerint elég hatékony, bár néhány területen történtek állami forrásból nagyobb beruházások, azonban kérdéses eredményekkel ott is.

(22.30)

És sajnos a korrupció gyanúja lengi körül ezeket az ügyleteket, beruházásokat. És jó néhány olyan történet forog közszájon, ami ezekkel kapcsolatos, és igazából nincs az emberek körében bizalom az ilyen jellegű állami nagyberuházások iránt. Hiszen ma már az a közhiedelem és az a közhit, nem teljesen alaptalanul sajnos, hogy az ilyen nagyberuházások igazából mindig a pénz lenyúlásáról szólnak, és nem a valódi megoldást keresik a kormányok akkor, amikor ilyen kármentesítési vagy egyéb beruházásokba fognak és kezdenek.

Azt gondolom, mindenképpen megéri erre hosszú távon forrásokat fordítani, sokkal nagyobb forrásokat, mint jelenleg, hiszen a mostani majdnem a semmivel egyenlő. Mert az utánunk következő generációk életfeltételeit lehetetlenítjük el, ha ezzel nem kezdünk valamit. Hiszen ma még csak Abasár, holnap majd egy másik, harmadik, negyedik település fog hasonló problémával küzdeni, és nem tudhatjuk, hogy milyen újabb időzített bombát rejt a föld mélye, hol és milyen környezeti elem fog elszennyeződni, hány ember fog emiatt megbetegedni, ne adj' isten, elhalálozni. Felhívta rá a figyelmünket a vörösiszap-katasztrófa is, hogy a jelenleg folytatott ipari tevékenységekkel ugyanez a helyzet. Tehát nemcsak a szocializmusból ránk hagyott, hanem a jelenleg folytatott ipari tevékenységeknél is jócskán van még tennivaló a környezeti kármentesítés terén.

Ami a vízminőséggel kapcsolatban még feltűnő volt, hogy azt írja az anyag, hogy a vízfolyásoknak csupán 8, az állóvizeknek 17 százaléka éri el a víz keretirányelv által megfogalmazott jó ökológiai állapotot. Tehát 8 és 17 százalék, ami rendkívül alacsony arány, mégsem látjuk azt, hogy ennek megszüntetése érdekében források volnának a költségvetésben, vagy bármilyen stratégia állna rendelkezésre, ami ennek javítását tűzi ki célul. Én tudom, hogy van már vízstratégiánk, ami elfogadás előtt áll, és tudom, hogy születtek a minisztériumban különböző dokumentumok, mégsem látom ennek konkrét megvalósulását, az eszközét, ami lehetővé tenné, hogy ezeket a vízminőségi problémákat megszüntessük.

Több helyen előfordul az is az anyagban, hogy a termőföld az ország kiemelten fontos természeti erőforrása, és hogy a felmelegedés éppen ezt a mezőgazdasági termelést veszélyezteti leginkább. Ha önök ennyire fontos erőforrásnak, kiemelkedően fontos erőforrásnak tekintik nemzetgazdasági szempontból a termőföldet, ezt csak zárójelben jegyzem meg, akkor nem értem, hogy miért teszik lehetővé a földtörvénnyel a külföldiek termőföldszerzését, amennyiben az ország, a nemzetgazdaság jövőjét építik erre a környezeti elemre, a termőföldre. Akkor ezt hogyan gondolják mégis kivitelezni, ha nem marad földünk? De azt gondolom, hogy ebben a témában Magyar Zoltán képviselőtársam sokkal kompetensebb, és majd nyilván el fogja mondani.

Az ár- és belvízvédelemmel kapcsolatban sokat hallunk mostanában, különösen a nagy tavaszi árvíz óta általában dicshimnuszokat, hogy milyen jól helytállt a kormány. Azt gondolom, az valóban nagyon nagy dolog, hogy nem került emberéletekbe, és ugyan történtek anyagi károk, de nem került olyan horribilis összegekbe az árvízi helyreállítás, és valóban, úgymond jobban megúsztuk, mint a Dunán felfelé lévő országok, szomszédaink, akár Ausztria vagy Németország. Ez nyilván köszönhető a nagy civil részvételnek és a védekezésben tanúsított magatartásnak is. Azt gondolom, hogy itt a koncepción kellene szintén változtatni, olyan árvízvédelmi stratégiát kellene kidolgozni, amely az árvízi víztározókon kívül egy hosszabb távú megoldást biztosít arra, hogy az egyre szélsőségesebbé váló csapadékviszonyok nyomán bekövetkező árvizek ne okozhassanak katasztrófahelyzetet Magyarországon.

Még néhány szóban a bányászatról beszélnék, amiről igen röviden és szűkszavúan emlékszik meg az anyag. Megemlíti ugyan, hogy ásványkincsünk ésszerű felhasználása a társadalom minden tagja és a jövő nemzedékek számára elemi érdek, azonban bővebben, hogy milyen elképzelései vannak erre vonatkozóan a kormánynak, nem találkozhatunk az anyagnak ebben a részében.

És hát a hulladékgazdálkodásról is meg kell emlékeznünk, hiszen ezek a nagy regionális hulladékgazdálkodási rendszerek, amelyek az elmúlt évtizedben kiépültek Magyarországon, az anyag dicsérete közepette vannak megemlítve. Mi azért nem vagyunk ennyire optimisták ezekkel a rendszerekkel kapcsolatban, hiszen látjuk azt, hogy sok helyen nagyon nehezen működnek, nagyon nehezen tehetők gazdaságosan működtethetővé. Száznál több vagy akár több száz település van belekényszerítve egy-egy konzorciumba. Sok mindennek nevezhető, csak környezetbarátnak nem, amikor száz kilométerről szállítják egy település hulladékát az adott hulladéklerakóba. Azt gondolom, hogy ez egy ránk kényszerített európai uniós irányelv, előírás volt, ami nem feltétlenül a legésszerűbb megoldás. A hulladék lerakással történő ártalmatlanítása amúgy is egy már-már elavultnak számító dolog, hiszen ott nyersanyagról van szó, a hulladékot mindenféle módon hasznosítani és ártalmatlanítani kell, de lerakni csak a legeslegvégső esetben.

Nagyon sok mindenről tudnék még beszélni, de azt gondolom, ezek azok a legfontosabb területek, amelyeket mindenképp meg kell említeni. És talán majd még később egy újabb felszólalásban a most kimaradt részeket megemlítem. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kepli képviselő úr. Ügyrendben jelentkezik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik. Hallgatjuk, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Én is szeretnék a Házszabály 52. § (1) bekezdésében foglalt lehetőséggel élni, amely szerint ügyrendi felszólalást lehet tenni napirendet érintően egy percben, illetve két percben ezt indokolhatom. Tehát én most ezzel a lehetőséggel élnék.

Az ügyrendi javaslatom a következő. Az országgyűlési törvény világosan meghatározza a házelnök számára biztosított lehetőségeket, hogy úgy mondjam, kötelességeket is, és ezek között szerepel az, hogy az Országgyűlés biztonsága érdekében megteszi a szükséges lépéseket. Van egy ilyen rendelkezés.

Illetve van egy másik rendelkezés, hogy köteles mindent megtenni az Országgyűlés tekintélyének, méltóságának megóvása érdekében.

Nagy tisztelettel, az erre való hivatkozással az az indítványom, hogy elnök úr ezen napirendi pont, tehát a jelen pillanatban tárgyalt napirend, azaz a "Nemzeti fejlesztés 2030 - országos fejlesztési és területfejlesztési koncepcióról" című, országgyűlési határozati javaslat... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egy perc letelt. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Két perc indoklást ír elő a Házszabály.) Nem tartom ügyrendi kérdésnek a javaslatát. Elfogadott napirendünk van. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás folytatja felszólalását.) Köszönöm szépen.

Két percre megadom a szót Kolber István képviselő úrnak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen. Szeretnék egy javaslatot tenni a kormány jelen lévő képviselőjének, illetőleg a Fidesz-frakció jelen lévő tagjainak, nevezetesen azt, hogy arra való tekintettel, hogy az országgyűlési határozat meglehetősen rövid, sommás, általános, hogy zárószavazás előtti módosítással érdemes lenne ezt egy kicsit meghizlalni, részletesebb, tartalmasabb határozati javaslatot előterjeszteni.

Ráadásul azért is jó lenne ezt megtenni, mert ezzel a határozattal együtt elfogadjuk a mellékletet, ezt a 300 oldalas anyagot. Igen ám, csak a határozat egy pontja azt is tartalmazza, hogy a kormány döntéseit lehetőség szerint a koncepcióban javasolt intézkedésekre és teendőkre figyelemmel kell meghozni. Tehát a kormányra nézve ezek szerint ez nem lesz kötelező az elkövetkezendő időszakban. Ez a "lehetőleg" szó itt, azt gondolom, nagyon kényes. Nehogy abba a folyóba lépjünk, hogy itt van egy terv, márpedig ez a terv kiemelkedő jelentőségű terv, hogy ez egy legyen a sok közül, és inkább valamifajta propagandacélokat szolgáljon.

Még egy dolgot szeretnék mondani. Nagyon fontosnak tartom, és nyilván ez egy jó irány, az innováció, a kutatás-fejlesztés. Az EU-ban is ez a fő irány. Sajnálatos módon az elmúlt időszakban ebben Magyarország, úgy gondolom, gyengélkedett. Az az intézményi rendszer átalakításra került, ami önfenntartó volt ebből a szempontból, nem beszélve a kutatási intézményekről, a felsőoktatási intézményekről.

(22.40)

Itt a szabadság megteremtése egy nagyon fontos dolog lenne, hogy ez a kreativitás, ez a tudástársadalom valóban létrejöjjön.

Még egy kis apró megjegyzés. Ez a terv a sportról ugyanannyi részt tartalmaz, mint a mezőgazdaság. Ez csak az anyagnak az egyik ilyen pikantériája, ezért bátorkodtam megemlékezni erről. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendben jelentkezik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor most próbálok sokkal fegyelmezettebb lenni. Tehát indítványozom azt, hogy elnök úr vegye le ennek a javaslatnak a tárgyalását a napirendről, a nemzeti fejlesztési koncepcióról szólót vagy országos fejlesztési koncepcióról szólót, mert egyszerűen ez az Országgyűlés tekintélyének megóvása érdekében szükséges.

Egyszerűen felháborító, még egyszer mondom, hogy a patkóban egyetlen kormánypárti képviselő ül (Kovács Péter: Na de milyen! - Dr. Staudt Gábor: Minőségi!), azért ő megmenti legalább a frakció becsületét, de egyszerűen ez elfogadhatatlan, méltatlan és egyszerűen felháborító, hogy így állnak hozzá a nemzet jövőjéhez. Van egy csomó értékes javaslat, lehet erről beszélni, jók a prioritások egy részben, de az egész értelmét, a célját, a kibontását nem tudjuk elvégezni. Ez egyszerűen elfogadhatatlan és méltatlan, az országgyűlési képviselők lebecsülése, az ország lebecsülése, ami zajlik. Miért nincs itt a miniszterelnök úr, miért nincs itt a tárcailletékes miniszter? Sokan nincsenek itt. Köteles mindenki megjelenni az üléseken. Nincsenek itt a képviselők. Mi zajlik itt? (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen az ügyrendi javaslatot. Elfogadott napirendünk van. Úgy döntök, hogy folytatjuk tovább a munkánkat.

Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, bár problematikus, hogy ilyen kevesen vagyunk jelen ezen késői órán, megmondom, hogy miért. Mert ha ez valóban egy kardinális javaslat, amit ide letettek, és valóban a fejlesztési irányokat határozza meg - hozzáteszem, ebben én egy kicsit kételkedem -, akkor itt kellene lennie mindenkinek, tévéidőben kellene ezt megtenni, hiszen több évtizedre előre meghatározza Magyarország fejlődési irányát. Ez lenne az egyik fele.

A másik fele az, hogy előadják ezt egy kardinális javaslatként, de tulajdonképpen az Európai Unió számára kell ezt benyújtani, hogy részt vehessünk bizonyos programokon. Ha nem így van, államtitkár úr azt mondja, hogy nem így van, tehát az Európai Unió felé ezek szerint akkor ez nem egy kötelező vagy benyújtandó anyag, akkor viszont nagy a baj. Nagy a baj, mert bár terjedelemben hosszú ez az anyag, de sajnos túl sok nóvumot és szembenézést a valódi viszonyokkal nem tartalmaz. Ki is térek rá, hogy miért.

Én egy-két konkrét területet, Budapest kérdését, a rendvédelem kérdését és részben a cigány integráció kérdését szeretném néhány gondolatban kiemelni, és egyébként a többi terület ehhez képest szintén hasonló részletességgel feldolgozott, ami - hogy mondjam - sok minden, csak nem érdemi. Én ezt sajnos egy lózunggyűjteményhez tudnám hasonlítani.

Kezdeném Budapesttel. Sajnos túl kevés szó esik egyébként itt az Országgyűlésben Budapestről és a szerepéről. "Budapest túlnyomó súlyának kiegyensúlyozása" - ez szerepel az egyik kezdő gondolatként. Remélem, hogy ez a kiegyensúlyozás nem azt jelenti, hogy Budapestet is egy kicsit lehúzzuk a fejletlenebb régiók szintjére. El is mondom, hogy mire alapozom ezt a felvetésemet.

Sajnos Budapest alig kap vissza abból a megtermelt értékből, amit hozzátesz a magyar nemzetgazdasághoz, és az a szemlélet, hogy amikor termelni kell a nemzetgazdaságba, akkor vegye ki a részét Budapest a saját népességét és a saját területét messze felülreprezentálva, amikor viszont egy kis támogatás kellene például közösségi közlekedésre, akkor nagyon fukar a kormányzat. Ez nem egy működőképes koncepció, hiszen leírják, hogy "a főváros és térsége továbbra is jelentős fejlődési potenciállal bír", ez igaz is, de ahogy elmondtam, ezt nem lehet olyan formában tenni, hogy nem juttatnak vissza az itt megtermelt javakból.

Ilyen, azt kell hogy mondjam, lózungokat találhatunk, hogy "meg kell őrizni a főváros építészeti és kulturális örökségének értékeit". Persze, hogy meg kell. Tehát aki úgy gondolja, hogy nem kell, az szerintem nem ül ebben a teremben, és nem csak most, hogy ilyen kevesen vagyunk. Tehát ezek frázisok, de nem találjuk ezeknek a kibontását.

"Aktívabb és rendszerszerűbb párbeszédre van szükség az állam, a főváros, a kerületek, a vállalkozások, a civil szervezetek között." Nagyon szép gondolatok, csak nem azt látjuk, hogy a nemzeti együttműködés kormánya ezt valójában megtenné.

"Önfenntartó városgazdálkodási rendszer kialakítása." Ez illúzió sok területen. Bizonyos dolgokat nem lehet önfenntartóan megtenni, bizonyos esetekben - és a közösségi közlekedés is idetartozik - bele kell nyúlnia a társadalomnak a zsebébe, és azért cserébe, hogy egy élhető várost és egy GDP-termelő várost tudjon fenntartani, egy nagyvárost tudjon fenntartani, más módon áldozni kell, és a megtermelt GDP-ből vissza kell juttatni, máshogy nem működik ez az egész rendszer. Sajnos ezt még nem sikerült ebben a formában felismerni.

"A szociális feszültségek csökkentése, a szegregáció mérséklése", "befogadó és támogató társadalom kialakítása", ez többször el fog hangzani, ezt igazából nem nagyon tudom itt egy sorban értelmezni. Tehát hogy hogyan meg milyen módon kellene befogadónak lenni, vagy már megint a többségi társadalom csinál valamit rosszul, vagy ezt talán valamiféle etnikai kérdésnek tekintik itt a kezdő gondolatoknál, nem nagyon értelmezhető.

Ugyanúgy a rugalmas lakáskultúra, ha ez az, hogy az emberek költözzenek át oda, ahol munka van, vagy egyfajta nagyobb mobilitást biztosítsanak. De úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetőséget kell teremteni, hogy abban a lakókörnyezetben, ahol esetleg már több generáción keresztül lakott, ott megtalálja a boldogulását, és nem pozitívumként feltüntetni azt, hogy egy társadalomban a gyökerek nem kellően mélyek.

A közlekedési hálózatról beszéltem, illetve arról a momentumáról, és ez többször elhangzik, hogy országos hatáskörű szolgáltatásokat is meg tudjon oldani a város, Budapest, és hogy ez minden állampolgár részére elérhető legyen, ki kell szolgálni valóban az ország igényeit. Ha erre gondolunk, akkor itt felmerülhet, amit oly sokszor elmondtunk, hogy ezek szerint például a budapesti közösségi közlekedés ügye ugye, hogy nem csak a budapestiek ügye, hogy a vidéki is, aki feljön a Budapestre, vagy az agglomerációból dolgozni szeretne, ugyanúgy szembesül ezzel a problémával, és nem kellene ezt Budapest ügyeként és Budapest problémájaként kezelni.

Itt azt írják, hogy mivel fontos Budapest, ezért kapott külön fejezetet a megyékhez hasonlóan. Ez a külön fejezet, azon kívül, ahol ez szerepel, egy oldal, egy oldal a megyék között, és a fele egy bevezető, és utána egy-két nagyon szép gondolat, mint hogy egységes Budapest vagy összehangolt fejlesztések. Tehát értelmezhetetlen. A 255. oldal, államtitkár úrnak segítek. (Dr. Komoróczki István: Tudom.) Oké, rendben van. Tehát megint az a gond, hogy ha ez valóban egy fejlesztési stratégia, annak túl rövid; ha csak az EU felé szeretnénk valamit bemutatni, annak viszont jó lehet, csak akkor beszéljünk erről, és akkor úgy is fogunk érvelni a vitában.

Elhangzik itt az agglomeráció, ingázás, bejárás. Erre ugyanaz igaz a közösségi közlekedés szempontjából, amit elmondtunk.

Az idő hiányában gyorsan a népesedési politikára mennék át, ami a legfontosabb kérdés. Sajnos kitörési pontokat nem látunk. Egy-két felsorolt nagyon szép gondolatot igen: gyermekvállalást ösztönző munkarend. Bár itt a munka törvénykönyve esetében nem ezt láttuk, hogy túlságosan a munkavállalók érdekeit védené.

A hatékony végrehajtás pontjában nagyon tetszett, hogy korszerű elveken működő hazai közigazgatást és végrehajtási intézményrendszert vizionálnak. Hát ki ne szeretne ilyet? Hozzáteszem, hogy ezzel kapcsolatban már többször javasoltuk, ha már a végrehajtás intézményrendszeréről beszélünk, hogy vegye az állam kezébe a végrehajtást, és a profitorientált önálló bírósági végrehajtási rendszert szüntessük meg. Erre egyébként egy határozati javaslatot is benyújtottam, majd a Ház elé kerül. Reméljük, hogy ha ezt a koncepciót komolyan gondolják, akkor ezt is támogatni fogják. Ha nem, akkor azt hiszem, hogy maradnak a rossz beidegződések.

Védelempolitika. A honvédelemnek szentelünk egy oldalt, és az még hagyján, hogy egy oldalt, de milyet. "Képességek fejlesztése terén prioritást élvez az össznemzeti érdekeket szolgáló képességek fejlesztése." Ez megint szép lenne, bár most itt a szocialista kormányokra fogok utalni, mert ha jól emlékszem, akkor például a Gripen vadászgépekhez ők rendeltek utántöltő képességet. Tehát sajnos nem fogalmazódik meg vagy nem látjuk ennek a kifejtését.

(22.50)

Az meg egy külön vicc, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetési támogatásának GDP-arányos emeléséről beszélnek, amikor ez még csökkent is az utóbbi időben, és a NATO által elvárt 2 százalék helyett talán már az 1 százalékot sem éri el, alulról súrolja, tehát olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, sajnálatos módon. Persze nagyon jó leírni, hogy majd emelkedni fog, de maga a Honvédelmi Minisztérium is több évtizedes lassú növekedés után próbál elérni egy olyan szintet, ami még szintén jóval alatta marad a NATO-elvárásoknak.

Az elhagyott katonai létesítmények, elhagyott repülőterek hasznosítása nagyon fontos lenne, reméljük, nemcsak papíron marad. Az önkormányzatoknak átadott sportrepülőterek nagyon rossz kézben vannak sok esetben, de vannak kivételek. Tulajdonképpen az önkormányzatok a legtöbb esetben - ki kell mondani - nem jó gazdák, és ezen változtatni kellene. Remélem, a jövőben - és majd a Honvédelmi Minisztériumot külön is fogjuk presszionálni, hogy ezeket az egyébként katasztrófavédelmi és sportcélú létesítményeket próbálják meg akár a "Honvédelmi kötelék" program keretében visszavenni, vagy ami ott van, azt legalább hasznosítani.

Fontos sarokpont lenne, de nincs benne sajnos a koncepcióban a kisebbségek és azon belül a cigány kisebbség helyzete, felemelésük, integrációjuk. Sajnos utalások vannak benne, de megoldási javaslat vajmi kevés. Ott kezdődik az anyag, hogy először is a 2011-es népszámlálási adatokra hivatkozik, ami szerint 315 ezren vallották a cigány kisebbséghez tartozónak magukat, ez nagyjából 3 százaléka az ország lakosainak.

A fejezetben nagyon érdekes mondatokat találunk. "Az elmaradottabb térségekben még kritikusabbá vált a közbiztonság." Ó, hát akkor ezt beismerik önök is, hiába telt el a két hét? Elismerik, hogy romlott a közbiztonság - ez legalább egy igaz mondat, csak remélem, nem üti meg a bokáját az, aki ezt leírta, bár csak igazat írt. Illetve: "Csupán kis léptékű kísérleti kezdeményezések történtek a rend fenntartására, tehát a közbiztonság növelésére." - ezt se a Belügyminisztérium írta, de nagyon igaz. Illetve: "A roma kultúra értékeinek széles körű hasznosítására, elsajátítására, bemutatására irányuló programok a közszféra irányából nem megfelelően kerültek végrehajtásra." - nem értem, hogy a közbiztonság kérdésével ez hogyan kerül néhány mondatos kapcsolatba, tehát attól miért lesz közbiztonság, ha önmagában a kultúrát szélesebb körben bemutatjuk. Azt hiszem, itt a szezon és a fazon, a kulturális és a rendvédelmi kérdések keverednek, ez nem feltétlenül helyes így.

És a kedvencem: "Az átfogó és integrált szakpolitikai kezdeményezések nem indultak el." - ezt tudjuk, bár akkor azokat a pénzeket is jó lenne visszaszedni, amiket erre költöttek, vagy a felelősöket megtalálni. Viszont: "Az antiszegregációs törekvések kaptak jelentősebb hangsúlyt, illetve a sajátos adottságokra szabott pedagógiai fejlesztések csak elenyésző hányadban jelentek meg." Valóban, ez egy nagyon fontos momentum, mert úgy tűnhet, és az anyag folyamatosan ebben a problémahalmazban leledzik, hogy persze szegregáljunk - mondják önök húsz éve -, de adjuk meg a megfelelő oktatást a hátrányos helyzetű, akár cigány származású gyermekeknek.

Úgy gondoljuk, hogy a kettő közül választani kell, és egyébként az utóbbival értünk egyet. Meg kell adni azt a speciális segítséget nemcsak a cigány származású, hanem az elmaradottabb régiókban felnövő és ott tanuló gyermekek számára, de készüljenek fel - és ezért nem képes rá az oktatási rendszer, én elmondom azt, ami az anyagban nincs benne -, mert ha csinálnak objektíven egy tesztet, és mondjuk, több osztályba sorolják a diákokat, akár lehet anonim módon is megcsinálni ezt a tesztet, és különböző osztályokra, az elmaradottabb, a speciális képzésre szoruló gyermekekre, esetleg az átlagszinten meg a kiemelkedő szinten teljesítőkre osztjuk, és mit ad isten, ennek az etnikai arányai változóak lesznek, és mondjuk, az objektív teszt alapján az jön ki, hogy nagyobb százalékban vannak cigány származásúak, mondjuk, a felzárkóztatási osztályban, akkor ezen objektív teszt alapján - lesznek ott magyarok is természetesen meg mindenhonnan máshonnan - azt fogják mondani, hogy itt diszkrimináció van, és üldözik a hátrányos helyzetű kisebbségeket, holott csak egy objektív módon felállított mércével állunk szemben, ami arra irányul, hogy speciális segítséget nyújtsunk ezeknek a gyermekeknek.

Egyébként hozzáteszem, mondjuk, a legerősebb osztályban is lesznek cigány származású gyermekek, és őket úgy tudjuk felemelni, ha ők viszont a megfelelő képzést úgy kapják meg, hogy tudnak tanulni, tudnak haladni, és így tudnak majd egyetemre eljutni, valamint aktív és hasznos részesei lesznek a társadalomnak.

Tehát úgy gondolom, hogy ameddig nem döntenek a két koncepció között, az agresszív szegregáció, illetve amit elmondtam, a között, addig - illetve antiszegregáció, bocsánat, itt a késői órán - nem fognak tudni kimozdulni abból a csapdából, amibe sajnos az ország belement. Még egy percet kérnék, elnök úr, és akkor befejezem, nem is kérnék többet szót.

ELNÖK: Tessék!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): A 227. oldalon - már elmondtam, hogy szerepelt egyszer egy 3 százalékos szám - viszont 700 ezerre becsülik, 7 százalékra becsülik a cigány kisebbség lélekszámát; most ez több mint a duplája eltérés. Tehát hogy ily mértékben ne legyünk tisztában azzal, hogy valójában milyen létszámban él a cigány kisebbség - ez más kisebbségre is igaz néhol -, főleg úgy, hogy programokat szeretnénk az ő felzárkóztatásukra kidolgozni, ez nagyon nagy eltérés, és ezt valamilyen módon kezelni kellene, vagy akkor legalább ne írjuk bele az anyagba egyszer a 3 százalékot, máskor a 7 százalékot.

Tehát úgy gondolom, hogy ameddig ez nem történik meg, és valós tenni akarással nemcsak egy-két szlogen szintjén közelítünk a kérdéshez, addig sajnos ugyanaz marad az eredmény, amit eddig is láthattunk: százmilliárdokat költhetünk a projektre - itt bár megoldásokat sem nagyon javasolnak -, de már most lehet garantálni, hogy változás nem lesz, pedig valóban megérne a téma annyit, hogy legalább az ötleteket megfogalmazzák.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Fidesz-KDNP-frakció jelen lévő egy fő Tagja! Tisztelt szocialista frakció vagy a függetlenek jelen lévő egy tagja és jobbikos hat, illetve hét képviselőtársam - magamat is ebbe beleértve -, mondja meg nekem valaki, miután elmondom a hozzászólásomat, hogy ki tudja, mi lesz itt tizenhét év múlva, 2030-ban. A fejlesztési terv szerint Kánaán, viszont ha a pozicionálást nézzük, ami szintén megtalálható a közel 300 oldalas fejlesztési tervben és stratégiában, akkor igen sötét jelent és ehhez képest nem valami biztató jövőt tár a szemünk elé, még akkor se, ha a fejlesztési irányok, a stratégiai irányok itt azért le vannak írva.

Meg kell hagyni - ezt már a kisebbségi véleményben is elmondtam néhány órával ezelőtt -, hogy a pozicionálás aránylag akár az egész ország szintjén, vagy a megyék szintjén, vagy a budapesti kerületek szintjén reális képet fest az ország jelenlegi, 2013. év végi novemberi helyzetéről.

Megpróbáltam ezt kijegyzetelni a magam szempontjából, úgymond, szakmapolitikai szempontból értékelni néhány fejezetet, és itt most elmondom önöknek, hogy mi az, ami a Jobbik koncepciójába helyzetértékelés szintjén belefér, illetve melyek azok a megállapítások, amelyek itt megtalálhatóak oldalszám szerint, és mondjuk, amelyekkel én egyetértek.

A 47-55. oldalon taglalja a helyzetértékelés a népesedést.

(23.00)

Három és fél éve mondjuk, illetve, ha jól belegondolok, tíz éve mondja a Jobbik, mióta párt a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy itt hatalmas demográfiai katasztrófa fenyegeti az országot, és talán ebből valami eljutott azoknak az alkotóknak a füléig... - az agyáig, úgy mondom, mert a füléig hiába jutott volna el, ezt azért analizálni, szintetizálni is kellett, akik ezt az egész anyagot elkészítették. Nem tudom, kik készítették el, azt azért mindenképpen szeretném államtitkár úron keresztül jelezni, hogy ez tényleg hatalmas nagy munka lehetett vagy volt, mellesleg tényleg olyan párhuzamok, lózungok, visszaemlékezések, előző szakmai anyagok is visszaköszönnek belőle, főleg a cigánypolitikai helyzetnek az értékelésénél, amihez én inkább értek, amiket korábban, évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt is lehetett hallani.

Az 55. oldaltól az egészségügyi rész, itt van a rokkantság, a kábítószer, ehhez kapcsolódó anomáliák, pszichoszociális és hátrányos helyzet. Erről is beszéltünk nagyon sokat, én legtöbbször a magyarországi pszichiátriai betegellátás, legfőképpen a fekvőbeteg-ellátás hiányosságairól, anomáliáiról beszéltem, a gyermekpszichiátriai ellátás hiányosságairól beszéltem. Úgy tűnik, hogy érzékelnek ebből azért valamit. Hogy 2030-ig 2014-től, '15-től ennek érdekében mit fog a következő kormány tenni, azt nagyon kíváncsian várom.

Az 59. oldaltól társadalmi értékek, család, munka, lakhatás, normakövetés. Nem olyan rég, néhány hete írtam, illetve fel szerettem volna tenni egy szóbeli kérdést az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető miniszter úrnak, Balog Zoltánnak, azzal a címmel, hogy "Tragédiák a családban", sajnos erre idő hiányában nem került sor egy hétfői napon, ezért megírtam neki ezt a kérdést, egy mostanában egyre szaporodó, sajnálatosnak, tragikusnak minősíthető jelenségre próbáltam felhívni a figyelmét. Itt arról volt szó, hogy micsoda családi tragédiák történtek az országban, és ez csak nekem tűnt-e föl meg esetleg a médiumoknak, amelyek ezt megírták, vagy a police.hu, ahonnan különben ezeket az információkat teljesen hivatalos oldalról, a rendőrség hivatalos oldaláról el tudtam olvasni. Feltettem azt a kérdést, hogy mi történik az országban, amikor egymás után olvasom a híreket családi katasztrófákról, amikor szülő a gyermekét, férj a feleségét, élettársát, nevelt fiát gyilkolja meg. Feltételezem, hogy ezeket a tragédiákat nem lehetett volna megakadályozni, kellő demagógiával lehetne csak számon kérni a rendőrségen, tehát ezért is nem a Belügyminisztériumnak intéztem ezt a kérdést. Beszélhetünk itt is akár prevencióról, mondjuk, bűnmegelőzésről, hogy gyengék a törvények, de azzal, úgy tűnik, nem megyünk semmire.

És itt jeleztem ismét, hogy a magyar állampolgároknak a mentális állapota, a lelki egészsége siralmas állapotban van. Ehhez hozzájárul többek között az is, hogy most már több mint öt éve bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, megszüntettek több fekvőbeteg-ágyat, közel ezret, és semmi más olyan intézmény - jó, tudom, hogy végül is próbálják ezt pótolni - nincs igazából - az OPNI azóta is be van zárva -, mint ez az intézmény volt, ahol a pszichiátriai ellátás és rehabilitáció betöltötte a funkcióját, és közel ezer embernek egyfajta biztonságot is nyújtott.

A legnagyobb problémát ott látom, hogy nem történik semmi az égadta világon, az emberölések, a súlyos életelleni bűncselekmények mintha szaporodnának. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi kormány sem tud annak érdekében semmit tenni, hogy megvédje állampolgárait egymástól, sem a családon belül, sem azon kívül. Olyan nagyfokú kilátástalanságérzés dúl a társadalom egyes rétegeiben, amit enyhe módon már nem, legfőképpen brutális megoldásokkal tudnak csak egyes embertársaink elkeseredettségükben, kilátástalanságukban levezetni, úgy tűnik, már a családon belül is egyre nagyobb intenzitással.

Erre kaptam egy igen semmitmondó választ. Ha ennek az anyagnak a szociális részét, illetve az egészségügyi részét összehasonlítom azzal a válasszal, akkor igencsak ambivalens érzések gerjednek bennem, mert nem tudom, hogy az EMMI illetékes válaszolója olvasta-e, mondjuk, ezt az anyagot, pedig akkor már feltehetően készen volt.

A 62. oldaltól jegyeztem itt a társadalmi bizalom, a civil aktivitás taglalását. Ennek igencsak híján vagyunk, úgyhogy van még tennivaló ezen a téren is.

Aztán a 63. oldaltól: a közösségi felelősségvállalás hiányosságai, a magukra maradt társadalmi csoportok, ezt sorolhatnánk. Többször elhangzott már, fogjunk össze, közösen valósítsuk meg - igen, én '56-os születésű vagyok, ezt már hallottam az úgynevezett kádári rendszerben is rengetegszer, aztán soha igazából nem lett semmiből semmi, és most itt tartunk, hogy az ország állampolgárainak nemcsak a pszichés, mentális állapota, hanem úgy az ország is elég siralmas állapotban van, szinte azt lehet mondani, hogy romokban hever.

A válság által megtépázott lakáspiac, 71. oldaltól taglalja a koncepció. Itt szinte már minden héten Z. Kárpát Dániel képviselőtársamtól kezdve több jobbikos képviselő elmondta, hogy mi hogy látjuk ezt a helyzetet, a devizahitelesek ügye, a válság által megtépázott lakáspiaci helyzet a mai napig nincs rendesen, százszázalékosan, megnyugtatóan megoldva. Mert azt is tudom, hogy hajléktalanok nemcsak azért vannak az utcákon, itt az Országháztól is néhány méterre - mondta azt az egyik KDNP-s képviselőtársam, hogy nézzünk ki az ablakon, hogy épül a Kossuth tér, igen, itt botladozunk, amikor jövünk be a munkahelyünkre nap mint nap, és akkor látjuk azt is, hogy a Kossuth téren, az Országháztól néhány méterre is laknak hajléktalanok. Úgyhogy ez a helyzet is körülbelül így van megoldva. Nem is sorolom ezt tovább.

Rátérnék egy konkrétabb részre, mert közben telik az időm is. Jász-Nagykun-Szolnok megyei, szolnoki vagyok, onnan kerültem ide 2010-ben, nagy örömmel találtam meg a 261. oldalon Jász-Nagykun-Szolnok megye pozícionálását és a fejlesztési irányokat. Ha elnök úr megengedi, ebből szó szerint idézek néhány mondatot, gondolatot. "A megye sajátos térszerkezeti törésvonalon fekszik az Alföld közepén. A főváros vonzásába tartozó Jászság és Szolnok térsége fejlődő a versenyképes iparágak koncentrálódása miatt, míg a tiszántúli részeken elmaradott, periférikus térségek alakultak ki." Ez így teljesen igaz. "A nagytérségi és környezeti adottságok hasznosításának akadálya a gyorsforgalmi úthálózat hiánya, a közúthálózat romló állapota. A kedvező adottságokon alapuló mezőgazdasági termelés csökkenő volumenű, a népesség erősen fogy, a fiatalkorúak körében pedig nő a romák aránya. A foglalkoztatottak száma csökken, a munkanélküliség növekszik, a bérek elmaradnak a hazai átlagtól."

Ez Jász-Nagykun-Szolnok megyéről igen siralmas, de reális képet fest. Hogy ebből a fejlesztési irányok, ami úgy kezdődik: "erőteljes kapcsolódás a fejlődő fővárosi térséghez, az M1-M5-tengelyhez, a gyorsforgalmi utak, M4, M8, M44 kiépítése, a közúti és vasúthálózat fejlesztése, az innováció és a gazdasági együttműködés bővítése által", akkor rögtön hozzá tudom fűzni, hogy 2010 óta ellenzéki politikusként lobbizom az M4-es út kétszer kétsávosítása mellett. Több írásbeli kérdést nyújtottam be, felszólalásomban elmondtam, költségvetéshez módosítókat adtam be. Természetesen ebből a kormánypárt soha semmit nem szavazott meg. Most leírják ebben a fejlesztési irányban, hogy az M4-es utat szeretnék fejleszteni, kétszer kétsávosítani, médiahírből értesülök arról, hogy Abony-Fegyvernek között 111 milliárd forintba kerül majd az a szakasz, hogy miért kerül olyan sokba. De én még, aki hetente többször közlekedek Budapest és Szolnok között, nem nagyon veszem észre, hogy kétszer kétsávosítanák a 4-es utat.

Úgyhogy ideje lenne tényleg már valami konkrét gyakorlati megvalósításba is belekezdeni, nemcsak olyan látványberuházásokat építeni, mint Szolnokon a Tiszavirág gyaloghíd, ami közel 2 milliárdba vagy még több forintba került. Nem volt rá szükség. Nagyon büszkék rá a város vezetői, de egy szolnoki közúti hídra, ami nem 2 milliárd forintba kerülne, az igaz, hanem mondjuk 20-ba, azaz a tízszeresébe, sokkal nagyobb szüksége lenne a városnak, ami megoldaná a közúti közlekedést, főleg a szolnoki, belvárosi közúti közlekedést.

(23.10)

Úgyhogy ezek a rövid és hosszú távú lebontások, amikkel itt lehet találkozni ebben a koncepcióban, engem egyáltalán nem tudnak arról meggyőzni, hogy önök komolyan gondolták az elmúlt 3,5 évet, komolyan gondolták az elmúlt 23 évet, és komolyan gondolják a következő 17 évet 2030-ig, annál is inkább, mivel 1998-2002 között önök már egyszer kormányoztak. 2010 óta, 3,5 éve kormányoznak. Nem akarok abba a hibába esni, hogy demagóg módon elkezdek itt elmúltnyolcévezni, és természetesen nem szeretném, ha bármikor is elfelejtenénk, hogy 2002-2010 között a szocialista-liberális kormány micsoda hazaárulást követett el, és hova sodorta 2010-ben ezt az országot, de sajnos az én megítélésem szerint a jelenlegi kormány sem tudja a hitelét ezzel a koncepcióval visszaszerezni.

Még a helyzetértékeléshez néhány gondolatot a magam szempontjából, hogy én hogyan is látom, miről is szólna ez a koncepció. Mondják azt, hogy a demográfiai katasztrófa elhárításáról, mint a - így mondom, idézőjelben, nagybetűvel - terv része, amikor válságzónák alakulnak ki, és szegregációról beszélünk, amikor a KSH-adatok szerint 3 millió 200 ezer a létminimumon élő, és ebből 600 ezer mélyszegénységben élő ember él, amikor 300-500 ezer ember kitántorgott idegen országokba az elmúlt évek során Magyarországról, a gazdasági válságok lebegtetése, az ország elcigányosodása. Ha nem tudják, miről beszélek, akkor olvassák el az önök által javasolt és delegált alkotmánybíró Pokol Bélának "Európa végnapjai" című könyvét - többször ajánlottam már -, ott igen konkrétan le van írva, hogy én miről beszélek: a sorkatonai szolgálat megszüntetése, a szervezett országvédelmi potenciál leépítése, az önellátás, ipar, mezőgazdaság, állattenyésztés felszámolása, a nemzeti identitás elkorcsosítása. A negatív tendenciák nem generálnak pozitív hozzáállást, az egyre brutálisabb életellenes bűncselekmények, amik a közbiztonság romlásához vezettek, az Unió és bankok béklyójában a minimálbér és átlagbér nevetséges alacsony összege, és mikor a médiumok megadják a kegyelemdöfést úgy a nemzet szívébe, hogy a televízió liberális agymosása kiirtja a magyar lélek szakralitását, a magyar gondolkodást, akkor - egy percet kérek még, elnök úr, mindjárt befejezem, köszönöm - a mindenkori kormányok úgy válnak hazaárulóvá - súlyos szavak ezek, tudom -, hogy kollaborálnak az idegen érdekeket kiszolgáló nemzetellenes erőkkel. Én így látom 2013-ban a helyzetet.

S még egyszer, szeretném, ha komolyabban vennék saját magukat, komolyabban vennék az ország Házát, és komolyabban vennék a nemzetet nemcsak azzal, hogy itt többen vagyunk egy ilyen vitán, egy ilyen általános vitán, hanem egyáltalán a kommunikációjukban is ne a lózungokat közvetítsék a rezsicsökkentésről és hasonlókról, hanem azokat az értékeket próbálják visszaállítani a nemzet érdekében, amit eddig elvesztettünk az önök és az előző kormányok asszisztálása során.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Miután néhány kétperces hozzászólásom volt, én így már nem tartok egy hosszú előadást. Reagálok néhány dologra, az egyik az, hogy Baráth Zsolt képviselő úrnak hadd mondjam azt, képviselő úr, én azt megértem már elég hosszú ideje, hogy önöknek bennünket utálni kell mindenáron. Önnek is azt mondom, amit mondtam Kovács Péternek, ha elolvassa a mellékletnek az értékelésre vonatkozó részét, akkor talál benne számtalan olyan dolgot, hogy 2002-2008 között mennyit fejlődött az ország, és hogy mit okozott a 2008-as válság Magyarországon a foglalkoztatásban, a gazdasági növekedésben és sok minden más kérdésben.

De mondok még egy nagyon érdekeset: a devizahitel kapcsán ebben az anyagban le van írva az is, hogy a kamattámogatás és a szocpoltámogatás nem hozott kellő eredményeket a lakásépítésben, viszont a lakásépítés akkor kezdett növekedni, amikor a jelzálogalapú hiteleket vette föl a lakosság. És még azt is kimondja, hogy a baj, a gond akkor következett be, amikor a válság elindult, és a forintárfolyam megbillent. Nem akarok erről többet beszélni, mert majd én egy másik ügy kapcsán, de bocsánat, hadd hozzam ide, délelőtt a Fidesz vezérszónoka beszélt a gazdaságról, és meglehetősen hosszasan érvelt a stadionépítésről. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel csak egy baj van, a stadionépítés is valóban része az Orbán-kormány átverő politikájának, mert ez ahhoz elég nagy állami megrendelés, hogy kimutatható az építőipar fejlődésében, növekedésében, ugyanakkor ilyen kis számú lakásépítés még soha nem volt az országban, mint 2013-ban. Óvatos becslések szerint ez 4 ezer darab körül van, holott ez jelentene valóban megrendelést a kis- és közepes vállalkozások számára, ez jelentene kapcsolódó lehetőséget a bútoripar számára, és hadd ne folytassam, hogy ki mindenkinek lehetne érdekes, ha érdemben a lakásépítésben haladnánk előre. Ennek aztán ugyanúgy a társadalmi összefüggései: ha ezek ráadásul bérlakásépítésben nyilvánulnának meg, akkor a társadalmon belüli mobilitás a munkahelyek irányába azokból a térségekből, ahol esély sincs arra, hogy új munkahelyeket hozzanak létre, talán még erre is jótékony hatással lenne.

A következő kérdés: meglehetősen hosszasan foglalkozott a Fidesz vezérszónoka e határozat kapcsán a rezsicsökkentés kérdésével. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az anyag - és egy korábbi kétpercesben beszéltünk a nettó keresetek növekedéséről is -, és ami azóta bekövetkezett, és amiben Baráth Zsolt képviselő úr is megerősített, hogy kénytelenek vagyunk, tehát, aki olvas, és felkészült, kénytelenek vagyunk hivatkozni olyan adatokra, amelyek írva vannak, szegénység-mélyszegénység, ez pedig ennek az egykulcsos adórendszernek a következménye. Tisztelt képviselőtársaim, hiába kap valaki havi 2 vagy 3 ezer forintnyi rezsicsökkentési kedvezményt akkor, amikor a minimálbéréből fizetnie kell, vagy eltűnt az adójóváírás, és fizetnie kell 16 százaléknyi adót még pluszban. Tehát akárhogy nézzük, ez számukra többletkiadás, számukra ez a csökkenés csak morzsa, bármennyire is dicsérik. Én tudom, hogy kormánypárti oldalon a 2014-es kampánynak ez lesz a kulcsszava, csak én bízom abban, hogy az emberek viszont meg fogják érteni azt, hogy a fenébe van, hogy miközben csökken a rezsi, eközben mégsem csökken a befizetetlen sárga csekkek száma, hanem folyamatosan növekszik.

A következő kérdés, amit szeretnék érinteni, a határmentiség kérdése. Én magam Nagykanizsa környékén élek, közel a határhoz, egy kis faluban, tehát az, amit a megállapítások között leírnak, ezt tudom igazolni a saját körülményeinkkel, hogy mit jelent a határ közelsége, mit jelentett évtizedeken keresztül ezeknek a településeknek a határ közelsége. Éppen ezért hadd mondjam azt, hogy inkább felháborítónak érzem azt, amit itt a melléklet a határ menti kérdésről tesz, jelesül pont a horvátot hadd emeljem ki, itt azt hozza, hogy Pécs mint magyar nagyváros, kell hogy ennek az előnyét élvezze, kell hogy itt központ legyen. Akkor én tisztelettel azt kérem, hogy valaki próbálja elemezni, mert én meg azt hallom, hogy Csáktornya és Varasd készül a túloldalon körzetközpont lenni. Tehát beszélhetünk mi arról, és lehetnek vágyálmaink, de itt ilyen hosszú távú, évtizedekre szóló fejlesztési tervnél igenis oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik a szomszédoknál, mi van ott, és hogy tudjuk mi segíteni azt, hogy ebből tényleg gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok legyenek.

(23.20)

Mondok egy nagyon apróságot, és nagyon sokszor fogok visszahivatkozni arra, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr itt a Házban mondott, hogy ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit teszek. Tisztelt Képviselőtársaim! Murakeresztúr községnek kész kiviteli terve volt egy folyót átszelő közúti hídra, hogy ne félnapi járóföldre legyen sem a magyar oldalról, sem a horvát oldalról, ha valaki át akar jönni, vagy valami árut át akar hozni. A kész tervekhez nem kellett volna más, csak a magyar kormánynak a pecsétet ráütni, és akkor ez a híd Horvátország uniós csatlakozásának időszakára elkészülhetett volna. Ezt azért tudom, mert a Bajnai-kormány idején ehhez kellő támogatást kaptak, annak a kormánynak is ez volt a célja, hogy ez meglegyen, és ehhez európai uniós forrás állt rendelkezésre, az egész beruházás alig több mint kétmilliárd forintba került volna. Tehát azt gondolom, hogy ez a terv mindenképpen kell hogy foglalkozzon azzal, hogy a határon, ahol nincs megfelelő közúti közlekedési lehetőség, ott igenis meg kell teremteni ebbe az irányba is.

A következő, ugyancsak a kistelepüléseknél; roppant érdekes és tovább erősítem azt, amit délelőtt valaki a vezérszónoklatában elmondott. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor '88-ban elkezdtem politizálni, és tanulmányoztam egy csomó anyagot, akkor - azt kell hogy mondjam - ez az anyag a lehető legrosszabb, tényleg pártpolitikai anyagok közé kerül, mert ha valaki figyelmesen olvassa, annyi a belső önellentmondás, hogy az hihetetlen. Miközben megállapítja azt, hogy a kistelepüléseken nincs lehetőség megfelelő gazdaság vagy jövedelemforrás biztosítására, ugyanakkor a célkitűzések között meg az szerepel, hogy itt munkahely kell, helyi gazdaság, helyi piac - és a hatékonyság, a jövedelmezőség. Ha egyszer a tényekben megállapítják, hogy ezzel baj van, mitől változik ez meg holnapra vagy holnaputánra?

Egyetlenegy ilyen mondatot találtam, ami mégis a végén pozitív, hogy ezeknek a kicsiknek valahol be kell csatlakozni, be kell csatornázni a termelésüket egy nagyobb létesítménybe. Hogy konkrét példát is mondjak: nem olyan rég az Orbán-kormány által létrehozott pacsai baromfi-feldolgozó 1,3 milliárd forint, most kevesebb mint 300 millióért valaki el fogja vinni. A beszállítók, az állattartó gazdák nincsenek kifizetve. A munkavállalókkal is meglehetősen komoly gond és probléma van.

Tehát lehet olyan célokat kitűzni, amibe nagyon-nagyon sok adóforintot lehet beleölni, csak valójában nem működőképes. És én azt gondolom, hogy felelőtlenség, ha ilyesmit teszünk, vagy ilyesmire próbáljuk biztatni a környezetünket.

A kistérségekről: igen, sok szó esett, hogy most a régió helyett megye, nekem itt most az jön le, mert azt mondom, hogy elfogadnám, de akkor tisztelettel kérem, hogy gondolják végig, mert amikor ez az anyag megyéről beszél, akkor csak megyei jogú városokról és a megyei jogú városoknak a különböző fejlesztési tanácsairól van szó. Tehát megint lesznek Zalaegerszeg megyék, lesz Pécs megye... - és mi lesz a többi településsel? Mi lesz a kistérségekkel? Ma már a kétpercesben beszéltünk róla, tehát meg kellene válaszolni, hogy miért nő a hátrányos helyzetű kistérségek száma. Hát ezért, mert a városok elszívják előlük a levegőt, és most mondok még szörnyűbb dolgot: az, ami történt az önkormányzati adósságátvállalással, ennek is a városok a nyertesei. Az a sok-sok kistelepülés, akinek nem volt adóssága, de elvették a maradék bevételét, neki ettől kezdve nyugodtan lehet erről beszélni, amit itt célul kitűznek, hogy a kisfalvakban a szociális ellátórendszert fejleszteni kell, az idősekről való gondoskodást. De akkor miből? Feltehetőleg valamilyen állami forrásból, mert hogyha helyben nincs, ott ma már úgy számolnak, hogy lassan az önkormányzati alkalmazottak bérét sem tudják kifizetni, nem pedig szociális ellátást.

Tehát mindenképpen azt kérem, és ehhez hadd tegyem hozzá, megint csak azt mondom, hogy valójában mi az, ami történt. Tessék belegondolni! A közösségi közlekedésben pont ezek a kistelepülések, a határ menti zsáktelepülések a vesztesek. Csökkent a járatok száma, az önkormányzatoknak kell biztosítani bizonyos esti hazaszállítási lehetőséget, itt pedig azt már célul kitűzik, tehát ezt az önök kormánya tette. Az önök kormánya vette el a településektől, tehát mondhatnám azt is, hogy állíts elő egy szörnyű rossz helyzetet, aztán utána állj ki, döngesd meg a melledet, hogy meg fogod oldani a problémát.

A gyermekvállalásnál azt kívánja az anyag, hogy fordulatot kell elérni. Igen, csak próbálja már valaki! Akinek gyereke van, akinek unokája van, tényleg igaz, amit mondanak, képviselőtársaim, hogyha leülünk, és beszélgetünk, és a saját gyerekeinket megkérdezzük, hogy miért nem, és mire vártok, és miért nem több, egy válaszuk van: a létbizonytalanság; hogy nem tudjuk, hogy holnap is lesz kenyér, és ki fogja eltartani a gyerekeket. Ha erre nem tudunk válaszolni, akkor nagy baj van. És ehhez hadd tegyem megint érvnek hozzá, hogy mi az, ami a valóságban történt. Több mint 50 milliárddal rövidítették meg három éven keresztül a gyereket nevelő családokat. Majd 2014-től megkapják ezt az 50 milliárdot a tb-járulékuk - bocsánat, ezt most már adónak nevezik, én még a régi kifejezést használtam, tehát az abból való - levonása címén. Na de ki pótolja ezt nekik? És mi van azzal, aki még ebbe sem fog beleférni? Mert ott is még elég népes a tábor.

Igen, tehát én azt szeretném, hogyha az anyagban nagyobb hangsúlyt kapna a városok felelőssége, a városok felelőssége azért, és van egy megállapítás, ahol azt írja, hogy a városmagok is kiürülnek, és a városok körül újabb körgyűrűk jönnek létre, csak azt gondolom, hogy a városok bizony ezért a körgyűrűért felelősek. Felelősek azért, hogy a környező településeken megfelelő színvonalú szolgáltatás legyen.

És amiről beszélt Kepli képviselő úr, csak szeretném megerősíteni, az a vidék, ahol én élek, ez egy érzékeny vízbázison lévő terület. El tudom mondani önöknek, hogy az agyagos dombon öt éve épített ház szabályszerűen szétrepedt, mert megcsúszott a föld, azért, mert a talajba megy a szennyvíz. Miközben beadták ezek a kistelepülések drága pénzen készített terveiket, mire beadták, előtte két nappal a kormány elvette a nyugat-dunántúli régiótól azt a forrást, amiből ők megoldhatták volna a problémájukat. Miközben azon vergődünk, hogy nem tudjuk elkölteni úgy a pénzt, hogy azzal még lehetőleg el is tudjunk gyorsan számolni, eközben én itt a Házban Fónagy államtitkár úrtól kaptam ugyan választ, hogy megvizsgálják, és megnézik, és lehetővé teszik, mert ez kész van, kész kiviteli engedély, de nincs, nem történt semmi, sorban állnak, sőt egyszer már vissza kellett fizetni a lakosságnak a pénzét. Tessék elgondolni, hogy ez milyen probléma, és nekik utána beszélhetünk arról, hogy a közszolgáltatásokhoz nekik is joguk van, és hozzá fognak férni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tehát én azt gondolom, hogy igenis tényleg váltásra, változásra van szükség, de ez már csak kormányváltás lehet. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. És a hosszabbításba is beleegyeztem. Kettő percre megadom a szót Kovács Péter képviselő úrnak.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azért bátorkodtam még egyszer hozzászólni a mai nap ennél a napirendnél, mert megint olyan dolgot hallottunk vagy hallottam én Göndör István képviselő úr szájából, ami nem fedi a valóságot. Ugye, azt mondta, hogy az új, egykulcsos adórendszerrel a minimálbéresek kevesebbet visznek haza.

(23.30)

Tájékoztatásul mondom képviselő úrnak: 2010-ben a minimálbér 73 500 forint volt, ebből a nettó, legalábbis az interneten fellehető bérkalkulátorok szerint 60 234 forint. 2013-ban a minimálbér 98 ezer forint, ugyanezen bérkalkulátor szerint a nettó hazavitt összeg 64 190 forint, ami 6,2 százalékkal több, mint amennyit korábban vittek haza. Ez a gyermektelen keresőre vonatkozik. Ha olyat teszünk hozzá, akinek gyermeke is van, akkor még többet visznek haza a minimálbéren foglalkoztatottak. Tehát nem kevesebbet, hanem többet.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sajnálom, Kovács Péter képviselő úr, én nem akarom önt égetni, de tényleg kimondta a számokat. A 73-ból 60-at hazavitt, tehát nem terhelte a vállalkozót. Mit tettek önök ezzel szemben? 73-ról felemelték 98-ra, tehát a vállalkozót, akár az egyszemélyes vállalkozót is több mint 30 ezer forinttal terhelték meg, és attól kezdve beszélhetünk az anyagban lévő versenyképességről és minden másról. Tehát a több mint 30 ezer bement az állami költségvetésbe, a magánember zsebébe pedig ment, úgy, ahogy ön mondta, 4 ezer forint. Ennek a többszöröse ment a költségvetésbe. Tehát megint átverték őket a minimálbér-emeléssel, amit megfizettettek a vállalkozóval, megfizettették annak a járulékait is, ugyanakkor nem javult a magánember pozíciója. S ehhez tessék hozzávenni az inflációt! Az idei évi inflációt nem is kell figyelembe vennie. 6 százalékot mondott. Mennyi infláció volt az elmúlt három évben? Sőt az alapvető élelmiszereknél, mert ők eredendően arra költik a pénzüket, a 20 százalékot meghaladja. És itt rögtön igaz és hamis minden állítás, ami arról beszél, hogy esélyegyenlőséget teremtenek, és felemelkedési lehetőséget biztosítanak. Nem folytatom. Hogy hihetnénk ezt el, amikor ezeket a számokat ismerjük, amiket ön is elmondott?

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, Göndör képviselő úr. Kettő percre Kovács Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tényleg utoljára szólok a mai nap, bármit is tesz Göndör képviselő úr, akkor se fogok hozzászólni. De megint egy ékes példáját láttuk a szocialista hazugságnak. Először azt mondta, hogy az emberek, a minimálbéren keresők kevesebbet visznek haza. Amikor a tények azt mutatják, hogy ez nem így van, akkor elkezd jönni azzal, hogy a vállalkozók, akik minimálbéren foglalkoztatnak, rosszabbul járnak. Legközelebb már az lesz, hogy ha a hó esik, azért is a kormány a felelős. Hát képviselő úr, ha egyszer végre lebukott, akkor viselje ennek a kockázatát, és ne ámítsa az embereket még este fél 12-kor is azzal a maszlaggal, amit eddig mondott. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Hegedűs Lorántné képviselő asszony, Jobbik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezen a késői órán először is egypár személyes megjegyzésem lenne, ami a korábbi vitaszakaszban elhangzott már egy-két képviselőtársamtól, illetve öntől.

Az egyik: nem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá azt, amit a Fidesz vezérszónoka mondott, hogy ez egy ünnepi alkalom, ünnepnap van ma a Házban. Ehhez képest ő nagyon sajnálatos módon nem ünnepel már velünk. Én viszont ünnepelem Kovács Pétert, aki kitart velünk, és Tiba jegyző urat is. Sajnos ez az ünnep elég gyászosra sikeredett. Ezért mondtuk rögtön a vita elején, hogy nagyon jó lett volna ennek a vitának méltó keretet teremteni. Higgye el, nem véletlenül vagyunk mi ennyire aktívak, nem azért, hogy önt feleslegesen feltartsuk, hanem azért, mert mi ezeket az anyagokat áttekintettük, véleményünk van róluk, sajnálatosan nagyrészt elítélő, de jó lenne erről a dologról érdemben vitatkozni.

A másik: ön azt említette, hogy olvassuk el ezt, mert ez egy izgalmas olvasmány. Megmondom őszintén, én magam is úgy álltam hozzá, hogy na lássuk, mi van benne. Nekem három gyerekem van, tehát ha valaki, akkor én aztán tényleg tudni szeretném, hogy mi vár a gyerekeimre. Ezzel együtt, megmondom őszintén, a következő benyomásom volt, amit most megosztok önnel. Megint csak egy történelmi példát kell hogy említsek. Az a kép ötlött fel bennem, képzeljük el, hogy Etelközben vagyunk 890-ben, és Árpád vezér azt adja ki parancsba a területfejlesztő tudományos munkatársainak, hogy alkossák meg Etelköz területfejlesztési koncepcióját. Mondom még egyszer, 890-ben. Összeülnek a tudományos szakemberek, és a következőt mondják: emberek, most mit csináljunk? Láthatóan már mindenki pakol, rajtunk kívül már mindenki arra vár, hogy mikor vonulunk be a Kárpát-medencébe. Mit írjunk le Etelköz kapcsán? Hát, írjunk le valamit, jó sok szirup, púder, cukormáz is legyen benne, és így tovább, oszt kész.

Tudom, hogy a hasonlat meredek, talán fájó is, de mondom még egyszer, a második legnagyobb magyar város London - ahogy Tatjana mondta Anyeginnek: kell több, nem mond ez eleget? -, ilyenkor 17 éves fejlesztési koncepciót úgy megfogalmazni, hogy az csupa szép és jó, s a helyzetértékelés és a végkövetkeztetés között feszülő ellentmondást elég nehéz feloldani... Na, mindegy...

A következőt szeretném még mondani. Azt hallottam Kolber képviselőtársunktól, aki közben elment, hogy önnek a szakvégzettsége alapvetően gazdasági jellegű, ha jól értettem, közgazdász végzettségű. Megmondom őszintén, én ennek hallatlanul örülök. Megmondom, hogy miért. Azért, mert így nem volt alkalma arra, ahogy megfertőződjön attól az áltudományos szemlélettől, amit a VÁTI képviselt Magyarországon hosszú időn keresztül. Elnézést kérek a VÁTI olyan munkatársaitól, akik valaha tisztességgel tették a dolgukat, de összességében azt kell mondjam, hogy sajnálatos módon ezt a tudományágat nem vitték jó irányba. Tény, hogy lehetnek olyan tudományos, megalapozott kísérletek - ahogy azt a vezérszónoklatomban is elmondtam -, amelyek megállják a helyüket, amik jó példák, minták lehetnének Magyarország számára, azonban amit ők képviseltek, abban annyi volt a politika és olyan kevés volt a valódi tudomány, ami megmérgezte ennek a tudományágnak a helyzetét Magyarországon.

Nagyon remélem, hogy ön nyitott arra a gondolatra, amit mi képviselünk, hogy nem szabad lózunggyűjteménybe fullasztani azt, ami Magyarország sorsát és jövőjét jelenti. Két ilyen lózungot szeretnék önnek említeni, hogy miről beszélünk, hogy megértsük egymást. Az egyik azt, amit Staudt képviselőtársam is felolvasott, hogy meg kell őrizni a főváros épített kulturális örökségét. Ez így is van. Ki ne értene ezzel egyet? Ezzel szemben azonban az történik, hogy Budapest V. kerületében, amely műemlék jellegű területnek számít, műemléki környezetnek, tehát MJT-ben van, MK-ban van, sőt maguk az épületek nagy része is műemléki védettség alatt van, egyébként az egész terület meg világörökségi helyszín, ott rendre-módra egymás után veszítjük el az eredeti épületeket, és maximum kulisszaépítészetként marad meg valami az eredeti épületekből. Erre mondjuk azt, hogy az, ami ide le van írva, lózunggyűjtemény.

A másik: az urbanizált területek növekedése ütemének csökkentése. Nagyon nehéz értelmezni ezt a magyar mondatot, de még egyszer felolvasom: az urbanizált területek növekedése ütemének csökkentése. Magyarul egy függvény, aminek a második deriváltja legyen konstans. Ha ön gazdasági szakember, akkor talán megérti, hogy így próbálom magyarra lefordítani, de azért ez nonszensz. Amikor hetente - most kiment Kepli Lajos képviselőtársam, ő tudná pontosan megmondani - 140 hektár magyar földet veszítünk el azáltal, mert beépül, akkor mi most azt tételezzük, hogy ne 140 legyen, hanem csak száz. Az ütemének a csökkentése ezt jelenti?

(23.40)

Viszont a következőt szeretném mondani, hogy éppen azért, mert talán nyitott új gondolatok befogadására, szeretnék megosztani önnel egy olyan szempontot, amit szintén a vezérszónokimban csak egy-két mondat erejéig sikerült fölvillantanom, de most kérem, hogy fogadja el tőlem, hogy talán ez is lehet egyfajta olyan nézőpont, amiből akár egy teljesen új koncepciót is ki lehetne dolgozni. Ez a következő.

Olyan emberek, olyan tudósok, akik nem alapvetően területfejlesztéssel foglalkoztak, hanem a teremtett világ organizmusait kutatták, azt találták, hogy négy alapelv van, amire az összes organizmus a működését alapozza. Ezt majd mindjárt el fogom önnek mondani, hogy mi. Ezért tehát, mivel mi is a teremtett világhoz tartozunk, és igen, a mi társadalmunk is úgy tud egészséges és jó életet magának teremteni, ha ezeket az alapelveket nem megtagadjuk, hanem elfogadjuk, és ehhez próbálunk igazodni, ezért igen, még ezt a kérdést is, mint területfejlesztés meg területi tervezés, nyugodtan ez alá rendelhetjük.

Ezért mondjuk azt mi, hogy próbáljunk kiindulni a legkisebb egységből, amit még ez a tervezés definiálni tud. Magyarul a helyi közösségekből. Legyen az teljesen mindegy, hogy milyen kicsi, de tradicionálisan meglévő közösség. Ez az, amit szintén a vezérszónokimban említettem, hogy Szent Istvánnak, Géza fejedelemnek köszönhetjük a településhálózatunkat. Az, hogy ma Magyarországon 3200 település van azon a helyszínen, ahol vannak, ez az ő áldott örökségük. Éppen most megy egyébként veszendőbe, pedig meg kéne őrizni.

Ha ezekhez az alapközösségekhez, alapegységekhez lemegyünk, és innen próbáljuk az egész fejlesztési struktúránkat felépíteni, akkor tehát a következő négy működési elvet tudjuk definiálni. Az egyik az, hogy mindent együttműködésre épít. Tehát a kooperációra, szemben a versennyel. Ezt, hogy verseny, meg versenyképesség, el kéne felejteni. Nem akarunk mi senkivel versenyezni. Együtt akarunk működni. Egy kis faluközösség versenyezzen a szomszéd faluval vagy a hárommal odébb lévő faluval? Nem. Ő saját magában akar jól élni, túlélni, ez pedig az együttműködésre kell hogy alapozódjon.

A másik az, hogy őshonos, hogy begyökerezett. Ezt úgy mondják máshol, hogy a lokalitást kell a globalitással szemben támogatni. A harmadik az, hogy sokrétű. Minden organizmus vagy minden olyan kis szelete az élővilágnak, ami jól működik, nagyon sokfajta organizmus egységes működésén alapszik. Tehát a diverzitáson alapszik, és minden más, ami ezzel ellentétes, tehát ami homogenitásra törekszik, monopóliumokat akar helyzetbe hozni, az a rossz, az a működésképtelen. Ezzel szemben megint itt az anyagban nagyon sokszor találjuk azt, hogy egy-egy területet önök kizárólagosan valamire akarnak használni, ez az, ami maximum bombatölcséreket hozhat létre a területfejlesztés hálózatán belül, de egészségesen működő rendszereket biztos nem.

A negyedik pedig az, hogy a környezetével harmóniában van, tehát a ciklikusságot teremti meg a linearitás helyett. A linearitás az, hogy vannak bizonyos folyamatok, amiket egyszerűen tagadunk, ezzel szemben a ciklikusság az, hogy másnap is ott akarunk fölébredni, sőt szeretném, ha a gyerekeim is abban a faluban nőnének fel, és a többi, tehát kénytelen vagyok úgy működni, hogy az a környezetemben pusztítást vagy kárt ne okozzon.

Összességében azok az alapelvek, amiket mi így jelszóként meg szoktunk fogalmazni településeink számára, erre a négy dologra épülnek egyébként, arra, hogy önrendelkezők legyenek, önellátásra és önvédelemre képesek. Ezek azok a szempontok, amiket összességében én innen hiányolok, illetve kifejezetten ellentétes módon vannak az anyagba belefogalmazva.

Még két dolgot szeretnék megemlíteni nagyon-nagyon gyorsan, a következőt. Ugyanakkor vannak olyan problémák, amelyek abszolút nem jelennek meg, és amelyek nem elszigetelt jelenségek, hanem Magyarország teljes területén nagyon sok ponton észlelhetőek. Ez például az, hogy bizonyos funkcióváltás vagy tulajdonváltás által érintett területeken olyan népességcsere is megtörténik, aminek valamilyen módon, hogy így fogalmazzak, szabadrablás van engedve.

Ez tipikusan egyébként, mondjuk, Miskolc mellett a Lyukóvölgy kérdése. Gyönyörű természeti hely, ahol korábban kiskertek voltak és kis hétvégi házikók, azokat most gyakorlatilag se a területileg illetékes önkormányzat nem kívánja fenntartani, sem a rendőrség nem kíván ott rendet teremteni, hanem valami miatt azt gondolják egyesek, hogy annak úgy lesz jó, ha ott szabadrablás történik. Ugyanez a helyzet egyébként, mondjuk, a kamaraerdei szintén ilyen kis hétvégi házas területen. De tudjuk, hogy nem ez lesz a folyamat végeredménye, tudjuk, hogy itt már bizonyos ingatlanfejlesztők állnak hátul a háttérben, amelyek kvázi fegyverként használják ki ezt a dolgot az őshonos lakossággal szemben.

Ezzel párhuzamos hasonló jelenség az, hogy stratégiai jellegű területeken, mondjuk ki, víz közelében, ott, ahol közelségben van akár iható minőségű víz, ott is döbbenetes módon zajlanak le ezek a tulajdonváltások. Higgye el nekem, fogadja el tőlem, hogy ez tervezett módon történik. Jellemzően olyan helyeken, ahol nemcsak az iható víz van jelen - mondjuk, ez az alapja -, de már kiépített infrastruktúra van, kötöttpályás közlekedés is van valahol a környezetében, és jól elérhetőek olyan intézmények, amelyek adott esetben egy kis telep kiszolgálására jók.

Azt kell mondjam önnek befejezésül - még egy percet majd szeretnék kérni, elnök úr -, hogy Magyarország fel van osztva az ingatlanfejlesztők között, és ez az, ami megalapozza ma Magyarországon a területfejlesztési folyamatokat. Ez tény. Tessék megnézni, a sukorói King's Citytől elkezdve, de akár a Nyugat-Magyarországon lévő hasonló beruházásoktól elkezdve a Club Aliga fejlesztésén keresztül egy csomó mindent tudnék önnek mondani, egészen a keleti határszélekig, de Budapest agglomerációját hadd említsem! Településenként 150-200 hektár van ilyen módon már a tulajdonváltás alá vonva olyan helyeken, ahol önálló kis telepeket lehet létrehozni, intézménnyel, lakóépületekkel, zöldfelületekkel együtt, és mindenhol ott az iható víz. Ezt mondják meg nekem, erre mondjanak választ! (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt hiányolom alapvetően ebből az anyagból.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Három perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(23.50)

Tisztelt Országgyűlés! Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy néz ki, nem tudunk mi ebből kikeveredni ma.

Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Ha csak a számokat veszi, amit elmondott, ugye, ön is tudja, hogy ez a szerencsétlen minimálbéres ember havonta 21 ezer forinttal fizet több adót, mint fizetett korábban, amikor csak 13 ezret. De fordítsuk meg, mert ön arcátlanul azt mondta, hogy 3 év alatt 4 ezer forinttal több került a borítékba. Ön azt mondta, nem akar szólni, ezért megkímélem attól, hogy kérdést tegyek fel. Én meg azt mondom, hogy az ön havi nettó jövedelme közelíti a 300 ezer forintot, amellyel nőtt havonta a jövedelme, szemben azzal az emberével, aki a 98 ezerből kell hogy megéljen, és esetleg eltartson egy családot.

Szóval, képviselő úr, itt még egy zárómondatom lesz, én is elmegyek, reggel kezdő jegyző vagyok. Szóval, amikor azt írja ez az anyag, hogy az értékeink között megjelent, hogy nagyobb állampolgári beleszólás a közügyekbe: kezdjük csak el sorba venni az alaptörvénytől kezdve a ma esti vitáig vagy egyszerűen odáig, hogy lassan képviselőként azt mondom, nem is értem, minek tart az elnök úr házbizottsági ülést csütörtökön, mert - én elrakom mintának - hétfőn szinte 50 százalékban átírják a napirendet olyan témákban, amelyekre jóformán esélyük sincs a képviselőknek sem felkészülni. Tehát az, hogy az átlagember, az állampolgár nagyobb beleszóláshoz jusson, esélye sincs rá.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és mára befejeztem. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház, Képviselőtársaim! Amikor ezt a koncepciót először megláttam és elolvashattam, akkor csak vegyes érzelmek ragadtak el, hiszen egyfelől való igaz, hogy sok esetben pontos képet rajzol a jelen helyzetről, vannak benne természetesen tárgyi tévedések is, amelyekre képviselőtársaim már felhívták a figyelmet, de bizony gyakran kapja el az embert az az érzés, amint oly sokszor az önök kormányzása alatt, hogy egy helyes helyzetértékelésre olyan válaszokat adnak, amelyek vagy nem megfelelőek, vagy pedig megvalósíthatatlanok.

Az tény, hogy a korábban felállított országos területfejlesztési koncepcióval kapcsolatban leírt kritikák megállják a helyüket, hiszen a térségi versenyképesség valóban nem nőtt, illetve a területi felzárkózás sem következett be, sőt ezt még megtoldanám azzal, hogy nemcsak, hogy az országrészek közötti felzárkózás nem következett be, hanem sok esetben a szakadék tovább nőtt, de bizony még a megyéken belüli különbségek is csak erősödtek. Én Győr-Moson-Sopron megyéből jöttem képviselőként, és bizony a Rábaköz még mindig a megye mostohagyermeke, messze elmarad mindenféle szempontból, mondjuk, Győrtől, Soprontól vagy Mosonmagyaróvártól, és azok a fejlesztések, amelyeknek az összehangoltságát hiányoljuk, részben a koncepció is hiányolja, egy átfogóbb, egy jobban átgondolt koncepció keretében tényleg hasznosulhatnának úgy, hogy például a Rábaköz is nagyobb részesedést szerezzen ezekből az előnyökből.

Számtalan példát lehetne hozni arra, hogy egy ilyen koncepció hol hozhatja meg a gyümölcsét. Mindannyian ismerjük például a kerékpárút-hálózatnak az országos botrányos helyzetét, ahol tényleg vannak helyek, ahol 8-10-20 kilométeren kiváló minőségű, méregdrága kerékpárutakat építünk, azután pedig 5-6-10 kilométeres hiányok, szakaszok hiányoznak a kerékpárútból, és egy ilyen - lehet, hogy van benne logika, de én tényleg nem látom - nagyon furcsa alakzatot adnak ki, és a gyakorlati használhatósága sok esetben elég erősen korlátozott. Itt valóban lenne értelme egy sokkal átfogóbb koncepciónak, egy olyan rendező elvnek, amely legalább megyénként, azután régiónként vagy az egész országot áttekintve egy értelmes fejlesztést eredményezne.

A koncepcióból inkább azokat a részeket emelném ki, amelyek a területemhez, a mezőgazdasághoz, a vidékfejlesztéshez közelebb állnak, mindjárt egy ilyennel kezdeném. Az élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább befolyásoló tényező, helyesen állapítja meg az anyag, és épp ezért stratégiai cikk. Magyarország jelenleg mintegy 120 százalékos önellátásra képes az alapvető élelmiszerekből, ez így önmagában egy nem is olyan túl rosszul hangzó szám, de ha lebontjuk azt, hogy Magyarország gyakorlatilag egy ipari nyersanyag-előállító országgá züllött a mezőgazdasági termékek területén, akkor ez a 120 százalék elég becsapós szám lehet. Tehát hazánkban a búza, kukorica, repce, napraforgó termesztését hívjuk döntő többségben, talán 80 százalék fölötti arányban mezőgazdaságnak, ami, még egyszer mondom, nem az, pusztán ipari nyersanyagtermelés. Az a fajta cél, amit itt megemlít az anyag, hogy 150 százalékra kellene nőnie ennek az aránynak, úgy gondolom, nem egy elérendő cél, hanem az a minimum, amit el kell érni, és nem 2030-ra, hanem jóval előbb is el lehetne érni ezt az arányt, fenntartható módon természetesen, itt ezt szeretném én is aláhúzni, hiszen hazánknak az élelmiszer lehet az a stratégiai cikke, amely képes lehet a mostani gödörből, a mostani válságos időkből kihúzni Magyarországot. Tudom, hogy közhelyként hangzik, de nem lehet elégszer elmondani azt, hogy az a bizonyos 1 millió munkahely, amely a Jobbik álláspontja szerint is hiányzik ebből az országból, és amelynek a megteremtésében bizony komoly hátrányokban van a jelenlegi kormány is, az semmi másként nem képzelhető el, mint az élelmiszeripar, az élelmiszer-feldolgozóipar feltámasztásával, illetve a kertészeti kultúrák, az állattenyésztés fellendítésével. Ezek kapcsán is meg kell említenem, hogy bizony szomorú számokat tapasztalhatunk.

Magyarország az EU-csatlakozás előtti évben - idézőjelben - "csak" 1,1 milliárd euró értékű importélelmiszert hozott be, itt a kész és a félkész árukra vonatkozik ez az adat, és a 2010-es adat a legfrissebb, amit a koncepció megemlít, már 3,7 milliárd euró értékű, tehát óriási, több mint háromszoros növekedés tapasztalható ez alatt a röpke 7 év alatt. És amikor azt mondjuk, hogy az Európai Uniónak bizony nemcsak az előnyeit kellene emlegetni, hanem bele kellene tenni abba a bizonyos serpenyőbe ezeket a számokat, és akkor pontosan ezekre az adatokra gondolunk.

Amikor azt mondjuk, hogy hazánk - most hívjuk így egyszerűen - éves tagdíját nyersen összehasonlítjuk azokkal a számokkal, amelyeket később úgymond fejlesztés és egyéb forrásként visszakapunk, akkor önök ezt úgy kommunikálják, mint egy pozitív végösszegű számot. Ha csak ezt a két számot nézzük, akkor lehet, hogy igazuk is van, de ha figyelembe vesszük az általam említett egyetlen példát, ami az élelmiszer-behozatalra vonatkozik, akkor máris látszik, hogy brutális, nagy az aránytalanság. És akkor persze még hozzátehetnénk azt, hogy az ideérkező EU-s források jelentős részét kik is használják, milyen célokra használják fel, a vámbevételek és a többi, nem sorolom, ez nem a koncepció részét képezi, akkor világossá válhat mindenki számára, hogy finoman fogalmazva is csúsztat a kormány és az előző kormányok is, amikor azt állítják, hogy hazánk az európai uniós csatlakozásnak egyértelműen a nyertese. Ha csak az élelmiszer-behozatalt és az élelmiszeriparunk leépülését vesszük figyelembe, már önmagában ez egy akkora veszteség, ami megkérdőjelezi szerintem az önök állítását.

(0.00)

És itt a kormány tevékenységét is érdemes bírálnom, hiszen ugyan 2010-es adatot mondtam, azóta ez az arány, ez a szám nem javult, hanem tovább romlott. Nem véletlen, hogy kimaradt a koncepcióból. De hadd említsem meg akár csak két hozzám közel eső húsgyár történetét, a pápait és a kapuvárit. Mindkettő esetében lehetőségük lett volna a gyárak megmentésére, és a termelők kezébe juttatásával, mondjuk, egy szociális szövetkezeten keresztül a fenntarthatóság biztosításával a gyárak működését megoldhatták volna. Azonban nem tették meg. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy az élelmiszeripar és a sertéságazat mélyrepülése nem az önök kormányzatának idején kezdődött el, de bizony három és fél év bőven elegendő lett volna arra, hogy például ne akkor vezessék be az 5 százalékos áfát az élősertés és a félsertés esetében, amikor már az önök barátainak, a húsiparban érdekelt barátainak az összes konkurenciáját lemészárolta az a piaci helyzet, ami fennállt hazánkban.

A koncepció megemlíti az erdőket is. Itt egy kis ellentmondás van az anyagban, hiszen Magyarország erdősültsége, azt írja, hogy még mindig jelentősen elmarad napjainkban az EU-tagállami átlagtól, ami 40 százalékos. De ezt azért itt ne említsük meg valami szörnyű negatívumként! Könyörgök, az európai uniós tagországok döntő többsége örülne, ha területeinek akkora részét tudná értelmes élelmiszer-ipari alapanyagok előállítására használni, mint hazánk. Én is híve vagyok annak, hogy fenntartható módon kezeljük területeinket, illetve nyilván az egy fontos dolog, hogy minden ország jelentős erdőterületekkel rendelkezzen. Ennek számtalan előnye van, túl a kézenfekvő tényeken, hogy például tüzelő vagy éppen az oxigén, a friss levegő előállításában hasznos szerepet játszanak. Túl ezeken is azért ne valami nagy negatívumként emlegessük, hogy elmaradunk ebben éppen az európai uniós átlagtól. Hiszen, ha jó minőségű, jól feldolgozott, tehát sok többlet hozzáadott értéket tartalmazó élelmiszereket állítanánk elő a meglévő területeinken, akkor erre a számra inkább büszkének kellene lennünk, mint hiányolnunk.

A vadakról is, a nagyvadállomány növekedéséről is említést tesz a koncepció. Valóban brutális a nagyvadállomány növekedése. Meg merem kockáztatni, hogy soha a Kárpát-medencében és azon belül Magyarországon ennyi nagyvad még nem élt, mint napjainkban. Ezt a híres nagy középkori vadászatok időszakára is értem, amit most mondok, ennek minden előnyével és hátrányával. Jelenleg a hátrányát sokkal inkább élvezzük, hiszen 20-25 ezer külföldi vadász, bérvadász érkezik évente, ami óriási lehetőség, óriási piac. Ennek akár a többszörösét is képesek lennénk minőségi szolgáltatásokkal kiszolgálni. Ugyanakkor azért ezt a vadászati lobbi, vagy hogy is fogalmazzak finoman, a politika és a gazdasági élet fontos kapcsolódási pontja volt mindig a vadászat. De pont ezen okok miatt sajnos nagyon rendezetlen a mai napig ez a kérdés.

Olyan érdekeket sértene egy tisztességes, jól működő, a gazdálkodók, az autósok és a vadászok igényét is figyelembe vevő javaslat kidolgozása, amibe még a kétharmados többségnek is beletört a bicskája, és a mai napig kénytelenek vagyunk eltűrni azt az áldatlan helyzetet, ami jellemzi ezt a kérdést. Pedig igenis hazánk egy normálisan átgondolt vadászati stratégiával óriási nyereséget produkálhatna. Mondhatnám azt, hogy vadászati nagyhatalom lehetnénk, és nemcsak ebben a szürkezónában, ahogy ma zajlik a vadászat, hanem bizony az állam és mindenki megnyugtatására is zajlódhatna ez a történet.

Hazánk vízrajzi adottságairól, illetve az ebben rejlő problémákról Kepli Lajos képviselőtársam már bőven értekezett. Maximálisan egyetértek az általa elmondottakkal, nem is mennék bele az országos részébe, inkább egy helyi példával hadd érzékeltessem. A Szigetközben születtem, Mosonmagyaróváron, itt több évtizedes probléma most már, mondhatom, a víz kérdésköre. Ugye, az évszázad árvizének évében vagyunk, mégis az az abszurd helyzet állt elő, hogy az árvíz tetőzését követően az 5-6. héten már arról szóltak a sajtóhírek és arról panaszkodott az egész ország, hogy aszály van, és rendkívül komoly mezőgazdasági károkat okozott ez az aszály. Önök ezzel a ténnyel tisztában vannak, itt a parlamentben is sokszor elhangzottak azok a megoldási javaslatok, amelyek lehetővé tennék azt, hogy ilyen helyzet ne álljon elő. A gyakorlatban mégsem léptek semmit. Most azt a néhány bányatavat, amit víztározónak kineveztek, kérem, ne hozzák fel példának, mert nevetséges.

A Szigetközben, megelégelve a hosszú évek időhúzását és a vörös és narancssárga kormányok ígérgetéseit, a helyi emberek aláírásokat kezdtek el gyűjteni, és 80 ezer szigetközi ember úgy döntött, hogy a kormány orra alá dörgöli a semmittevését, és megoldásokat, azonnali, gyors és fenntartható megoldásokat vár a Szigetköz vízpótlásának kérdésére. Akármilyen meglepő, ez a magyar költségvetést nézve is nevetséges összegből, néhány százmillió forintból megoldható lenne, néhány műszaki megoldás, fenékküszöb és egyéb műszaki megoldások bevezetésével. A környezeti, turisztikai, agrár- és hajózhatósági szempontokat figyelembe vevő javaslatról van itt szó, amely 3-4 fenékküszöbbel meg tudná oldani a legsürgősebbeket, és még néhánnyal a végleges megoldás is megvalósítható lenne. Ezzel az ottani két tucat településnek és sok ezer embernek az élete lenne könnyebb.

Illés államtitkár úr hozzáállása akadályozza mind a mai napig a megoldást. Nagyon jól tudjuk, hogy a Belügyminisztérium hajlana egy ilyen megoldásra, ez konferencián, illetve a fenntartható fejlődés bizottságának kihelyezett ülésén, illetve a mezőgazdasági bizottság ülésein is többször elhangzott. Az írásbeli kérdéseinkre, szóbeli kérdéseinkre adott válaszból egyértelművé válik, hogy Illés államtitkár úr sötétzöld hozzáállása az, ami akadályozza ennek a javaslatnak a megvalósulását. Politikailag ez önöknek óriási baki, rengeteg elfordult szavazót fog jelenteni a Szigetközben, aminek persze mi, jobbikosok örülhetnénk, hiszen mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt a témát mindig következetesen és lelkiismereten képviseljük, de hát azért az elsődleges szempont mégiscsak az lenne, hogy a helyben élők életminősége megfelelően javuljon. Meg hogy betartsák azokat az ígéreteiket, amiket tettek.

Jó lenne, ha meggyőznék Illés államtitkár urat arról, hogy nem ördögtől való az, amit minden egyes nyugat-európai, a Duna felső szakaszán és alattunk, az alsó szakaszon lévő állam, ahol a Duna áthalad, megtett, meglépett, azaz, hogy műszaki beavatkozásokkal próbálja meg a vízszintet, igen, mondjuk ki, mesterségesen magasabban tartani. Illetve ha el is vetjük ennek értelmét vagy hosszú távon való fenntarthatóságát, mi nem vetjük el, de hallottam ilyen érveket önöktől, akkor csak azt gondolják végig, hogy ha ezt rajtunk kívül minden más ország megtette a Dunán, akkor a szabályozás minden egyes negatív hatása rajtunk csapódik le, és egyetlen pozitív hatása sem csapódik le nálunk. Tehát ha csak ezt az egyszerű logikát követjük, már akkor, azt hiszem, alátámasztható az, hogy miért lenne szüksége a Szigetköznek egy azonnali, hathatós beavatkozásra.

A Szigetközi Természetvédelmi Egyesületnek egyébként egy szakmailag alátámasztott, jól kidolgozott javaslata közismert, a honlapjukról is letölthető, és örömmel ajánlják fel a mindenkori kormányoknak a megoldásra. Sajnálom, hogy ezt nem vették komolyan.

Több olyan terület van, amiről még nem ejtettem szót, de idő hiányában, azt hiszem, majd akkor egy következő felszólalásomban kell ezt megtennem.

Összefoglalva tehát, maga a javaslat, ahogy mondtam, tartalmaz jó meglátásokat, támogatandó terveket, azonban azokban a részletekben bújik meg a kisördög, amiket példaként én is és képviselőtársaim is felhoztunk, és félő, hogy ezekben semmiféle változás nem várható.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, ütött az óra, ugye, éjfél után vagyunk. Tehát áttértünk, egy új napot kezdünk, november 27-ét, és meg kell állapítanunk, hogy... Én egyébként bevallom őszintén, éppen most fejezem be azt a rövid összefoglalómat, amit erről a vitáról írok. Ezt itt, nem titok, ki fogom tenni a Facebook-oldalamra is, remélem, hogy sok más portál is átveszi.

Botrányba fulladt az EU-konform "nemzeti fejlesztés 2030" parlamenti vitája. Ezt a címet adom ennek az írásomnak. De a felszólalásomnak is ezt a címet kell adjam sajnos.

(0.10)

Tehát én nagyon sajnálom ezt egyébként, mert azt hiszem, hogy akik itt vannak, azoknak biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos a nemzet olyan irányú fejlesztése, hogy az - hogy úgy mondjam - felnőjön ahhoz a feladathoz, amit Magyarország jövője meghatározási lehetőségének a birtoklása jelent. Elnézést, hogy ilyen bonyolult mondatot mondok ilyen késői órán, de azért egy óriási felelősség és óriási feladat arról dönteni, arról beszélni, arról tervezni, hogy merre menjen Magyarország az elkövetkezendő 17 évben.

Tehát amit a kezünkben tartunk, amit tárgyal jelenleg a parlament, egy közel 300 oldalas előterjesztés, országgyűlési határozati javaslat, 13094. számú, "Nemzeti fejlesztés 2030 - országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció".

Sajnos azt kell írjam, hogy az érdeklődés szinte totális hiánya miatt azt kell mondani, hogy botrányba fulladt sajnos ez a mai vita, mert én is csináltam egy leltárt, nemcsak Kovács Zoltán képviselőtársunk a villanykörték számáról (Kovács Péter: Péter!), én a jelenlegi képviselők számáról. Jelenleg éjfél körüli percekben kilenc képviselő van jelen: hat jobbikos, három fideszes, Lezsák alelnök úr ülést vezet, tehát nem vehet részt a vitában. Helyes számítás szerint kétharmados jobbikos többség van a Házban. (Kovács Péter: Kovács Péter, nem Zoltán!) Tehát még egyszer mondom, lassan mondom, hogy Lendvai Ildikó is megértse, kétharmados többség van a Házban. Azt hiszem, ezzel sokan kiegyeznénk. Ez lenne a radikális változás záloga, hozzáteszem.

De mi történik ezzel szemben? Ma kezdődött meg a tisztelt Házban a kormány tervhivatala által az EU tolvajnyelvén megfogalmazott, EU által megfogalmazott programozási keretekhez igazodó és hatalmasnak állított EU-pénzek - hozzáteszem, a csatlakozáskor is ezt mondták 10 évvel ezelőtt, hogy hatalmas pénzek lesznek, csak azok nem érkeztek meg - lehívására alkalmasnak kikiáltott "nemzeti fejlesztés 2030" című, közel 300 oldalas országgyűlési határozati javaslat vitája.

Azt kell mondanom, hogy a fergeteges vitában jobbikos képviselőtársaimmal komolyan véve a feladatot igyekeztünk alapos, elemző felszólalásokkal élni, megyékre lebontva. Magyar Zoltán képviselőtársam a saját megyéjéről is beszélt, de beszélt stratégiai területekről, úgymint vízgazdálkodás, vadgazdálkodás, akkor Kepli Lajos képviselőtársunk környezetgazdálkodási ügyekről beszélt, Hegedűs Enikő képviselőtársnőnk az egész rendszert vette górcső alá, hogy a fejlesztési elveknek és egyáltalán a történetileg kialakult területi nemzeti fejlődésünknek, kifejlésünknek, ahogy a régiek mondják, mennyire felel meg ez a koncepció. Baráth Zsolt képviselőtársunk pedig szintén általános szempontokat is érvényesített, illetve a megyére is rávetített, Jász-Nagykun-Szolnok megyére.

Tehát mi komolyan vettük a feladatot, de a fergeteges vita elmaradt, mert azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag tragikomédiába fulladt ez a mai vita, mert a vezérszónoki kör után... Már eleve ez egy óriási hiba, hogy különválasztják, hogy a vezérszónoki kör után jön az általános vita, valamikor később órákkal, amikor már mindenki elfelejtette, hogy ki mit mondott a vezérszónoki beszédben. Kovács Zoltán képviselőtársunk nem felejtette el. (Kovács Péter: Péter, mondom még egyszer, Péter!) Így van, ő reagált az MSZP-s hazugságokra, és jól elvitte egy pártpolitizálós irányba ezt az egész vitát, teljesen fölöslegesen. Tehát itt az általános vita arról kellett volna szóljon, hogy mi vár Egerre, Heves megyére, mi vár Zala megyére, mi vár Borsod-Abaúj-Zemplén... Végigmondhatnám.

Itt sajnos megint kedves államtitkár urat kell megszólítani, elnézést, nem ismerem őt, továbbra sem jegyeztem meg a nevét, lehet, hogy az én hibám. Itt ül ő, nem szól hozzá a vitához. Tehát úgy érzem, hogy ma sem dolgozott meg a pénzéért, már elnézést kérek. Legalább egy mondatot mondjon már, könyörgök, arról, hogy miért maradt el a társadalmi vita, ugyanis miről van szó. Az MSZP itt reagált egy szokásos szociáldemagóg gyalázkodással, amire válaszolt Kovács Zoltán, jól elvoltak, szja, 1 százalék, 10 százalék, ki tudja, hány százalék, egy kulcs, két kulcs, semmi köze nem volt a vitához. Tehát mi vettük komolyan egyedül. Az LMP-nek írmagját nem látjuk, KDNP-nek szintén. Tehát ez az összkép jelenleg éjfél körül a parlamentben.

Senki nem vette a fáradságot, hogy elmagyarázza nekünk, miért maradt el ennek az ország és a nemzet életét évtizedekre meghatározó koncepciónak a társadalmi vitája. Bocsánat, volt egy remek ötlet egyébként a nemzeti együttműködés rendszerének korai időszakában. Minden társadalmi berendezkedésnek van több korszaka. A korai korszakban volt egy olyan elem, hogy nemzeti konzultáció. Meg kell mondanom őszintén, ez bizonyos szempontból egy jó ötlet volt. De hát bocsánat, miért nem lehetett nemzeti konzultációra bocsátani ezt a 17 éves fejlesztési programot? Majdnem egy nagykorú ember élethosszát tervezték most meg tervezőasztalon, ráadásul, mondom még egyszer, vérfagyasztó módon az a mondat szerepel, hogy "a nemzeti prioritások igazodnak az Európai Unió által megfogalmazott programozási keretekhez - most figyeljenek! -, melyeket érvényesíteni kell a hazai tervezés és végrehajtás során". Tehát ha jól értem, akkor gyakorlatilag arról van szó, hogy a Brüsszel által megfogalmazott, kialakított pénzügyi támogatási rendszer, NUTS-I-II-III. régiók finanszírozása, minden egyéb, ehhez igazodó keretek között kell a nemzet jövőjét megtervezni. Bocsánat, ebből nem kérünk, mert ez felháborító! Mit gondolnak?! Ezt nem is értjük!

Miért nem kérdezték meg az embereket? Ma az internet segítségével egy ilyen nemzeti konzultáció az interneten is lebonyolítható lett volna. Miért nem kérdezték meg a megyéket, a településeket? Vagy megkérdezték? Nem tudom. Akkor kérdezem államtitkár urat. Megkérdezték? Kérem, válaszoljon, ne a vita végén, mert az a legkényelmesebb, akkor nem kell a vitában részt venni, akkor mi már nem tudunk visszanyilatkozni. Miért kell az Európai Unió programozási kereteit érvényesíteni a hazai fejlesztési tervezés és végrehajtás során?

Jó, bocsánat, azért nem vagyunk teljesen idióták, nyilván el tudjuk olvasni, hogy arról szól az egész, ha jól veszem ki, hogy a 2014-20-as európai uniós tervezési, költségvetési időszakban készülő tervdokumentumok megalapozhatók legyenek. Próbálom lefordítani magyarra. Tehát itt valószínűleg arról van szó, hogy a következő európai uniós költségvetési ciklusra legyen egy szép, színes tervecske, ami alapján pénzt lehet felvenni az Uniótól. De akkor mondják el, hogy erről van szó! Pénz kell az EU-tól, ezért van ez a papír. Akkor mondják el ezt, beszélgessünk ilyen szempontok szerint. Ennek talán lett volna értelme.

Miért kell állandóan, ahogy erre Hegedűs képviselőtársnőnk utalt, versenyképességről és felzárkóztatásról beszélni? Nem tudom, ez már lassan tényleg ilyen orwelli újbeszél, tehát hogy folyamatosan jönnek olyan szavak, olyan fordulatok, amiket nem szeretünk, amik nem jók, amik nem életszerűek, tehát amiket nem kívánunk.

Tehát itt ér véget az én bejegyzésem körülbelül, és azzal, hogy ügyrendi javaslatom volt elnök úr felé, hogy vegye le a napirendről, óvja meg az Országgyűlés tekintélyét, adjunk esélyt arra, hogy mindenki, aki felelős ebben az országban, ne lehessen részese, ne köthessünk össze olyan embereket ezzel az egésszel, akik azért komolyan szokták venni a dolgokat.

Meg kell mondanom őszintén, hogy több gondolat eszébe jut az embernek ezzel a mostani helyzettel kapcsolatban. Azt hiszem, nekem igazából egy olyan mondást kell idéznem, ami itt most erre a helyzetre igaz. Egy bizonyos Secondat nevezetű francia gondolkodó azt mondja, hogy egy herceg tirannizmusa egy oligarchiában nem annyira veszélyes a közjóra, mint az állampolgár apátiája a demokráciában. Bocsánat, itt sajnos ez ezt eredményezi. De bocsánat, a képviselők között is apátia van, mert körülbelül ilyen jelenlétet váltott ki, és mondom, azért kétharmados jobbikos többség mellett mondom ezt a Házban.

A másik. A szó legszorosabb értelmében vett igazi demokrácia soha nem létezett és soha nem is fog létezni - mondja Jean-Jacques Rousseau. Szkeptikus volt, de igaza volt, mert egyszerűen a bizalom megléte működtet egy társadalmat leginkább. Azt hiszem, hogy ez is egy... Thomas Jeffersontól még egy mondat. Az a kormány a legerősebb, amelynek minden ember a részének érzi magát. Hogyan érezhetik az emberek részüknek vagy magukénak ezt a rendszert, a nemzeti együttműködést rendszerét, ami, hozzáteszem, ötletként szintén jó, tehát tartalommal kitöltve nagyon jó elképzelés arról. Emlékszünk a nemzeti együttműködés rendszerének a nyilatkozatára. Igen, hívunk minden embert arra, hogy vegyen részt tehetsége, tudása szerint akár határon innen, határon túl vegyen részt, alakítsuk a jövőnket. De könyörgöm, hogyan tegyük ezt, amikor egy ki tudja, hol készült, nem tudom, valami tervhivatal nevét látom itt felvillanni, azért sokan emlékszünk még itt a régi időkre.

Nem mondom, hogy baj a tervezés, nyilván tervezni kell mindent, bocsánat, minden épületet meg kell tervezni, de azért, hogy mennyire átlátható ez a tervezési folyamat és mennyire nemzetstratégiai érdekeket szolgáló, ahhoz már azért igenis van közünk. Tehát bocsánat, ez egy nemzetközi ügyvédi irodában készült? Egy más országban készült? Az Európai Unióban készült? Valamelyik minisztériumban készült? Szeretnénk látni azokat, akik ezt készítették, szeretnénk beszélgetni velük. Kiket kérdeztek ők meg? Milyen forrásokból dolgoztak?

(0.20)

Természetesen nem akarom azt mondani, hogy az egész úgy, ahogy van, rossz, mert például itt van a kezemben a 116. oldal: autonóm térségek. Nagyon okos, jó gondolatok, ezeket már Bogár László, Varga István ezerszer elmondták, meg sokan mások. Igen, a település, a térség helyi közössége, amely organizálja, az élelmiszer, a víz, a természeti erőforrások, a jövedelem, a tudás, a szolgáltatás, a kézművesség, a kisipar, az energia, a termelők helyi összefogása, a világhálón szerveződő piacok - ez nagyon jól hangzik, rengeteg dolog nagyon jól hangzik, világos.

Azzal is egyet kell értenem a javaslatban, hogy van egy szomorú mondat: "A területtervezési rendszer nem újult meg, a visszacsatolás és az átláthatóság nem érvényesül." Hát tényleg, a visszacsatolás nem érvényesült, sajnos magyar területek még mindig megszállás alatt vannak, 93 ezer négyzetkilométerre szűkült országunkban egyet tudok érteni ezzel. A két háború közötti időszak magyar külpolitikája, azt hiszem, eredményesebb volt a visszacsatolásban, mint a mostani politika.

Még azzal is egyet kell érteni, hogy itt a prioritások alapvetően nem rosszak, tehát: patrióta gazdaság kis- és középvállalati bázison, fordulat a teljes foglalkoztatottság és tudásalapú társadalom felé, útban az erőforrás, energiahatékonyság, energiafüggetlenség felé. Persze, hogy ezt kell járni, világos. Azerbajdzsánban jártam nemrég. Ott kőkeményen húsz éve úgy döntöttek, hogy nem kótyavetyélik el az erőforrásaikat, megvédik az erőforrásaikat, az olajat, a földgázt. Lássuk meg, nézzük meg, hogyan él Azerbajdzsán! Dübörög. Nem mondom, hogy kolbászból van a kerítés, de egy borzasztóan erős gazdaság, az elmúlt tíz évben kilencszeresére nőtt a GDP, nagyon komoly dolgokat mutatnak fel.

Népesedési közösségi fordulat kellene; kellene nyilván, hatalmas az elvándorlás, elmondta Hegedűs Enikő, fogy a lakosság, százezer alá csökkent a születések száma, nagyon-nagyon szomorú perspektívák vannak előttünk, ha nem történik meg a radikális változás, a radikális fordulat. Aztán nem tudom, hogy mitől várja a kormány a radikális fordulatot.

"A roma népesség térszervező erővé vált." - olvashatjuk a 84. oldalon. Nem tudom, milyen teret szerveztek roma polgártársaink, nem tudom. Nekem például vannak olyan olvasmányélményeim, különböző publikációkból és rendőrségi hírekből, hogy bizonyos terekre összegyűlnek tiltakozni emberek a bűnözés olyan formái ellen, amelyeket roma polgártársaink követnek el nagy számban. Tehát nem akarok természetesen megint csak megbélyegezni mindenkit, mert soha nem tesszük, de bocsánat, igen, megszervezték jól ezeket a tüntetéseket ezekkel a nagyon brutális bűncselekményekkel, akár gondoljunk az ároktői gyilkosságra is. De nem látom azt, hogy ez hogyan tudna most robbanásszerű hatásokat elérni.

Szimpatikus egyébként nyilván az, hogy a nemzeti összetartozás lehet az egyik integráló erő, és beszél arról a javaslat, hogy élnek magyarok elcsatolt területeken kívül is. Ő közel kétmillióra teszi, szerintem sokkal több. Bocsánat, nehogy már a szomszédos államok népszámlálási eredményeit ismerjük el! Azért tudjuk jól, hogy mi zajlik elsősorban Délvidéken; a legkeményebb magyarellenes politika zajlik, álcázva mindezt egy magyarbarát mezben. Úgy érzem, hogy az egész egyre katasztrofálisabb irányba tart.

Még egyszer megismételném azt a tiszteletteljes kérésemet az elnök úr felé, hogy most itt a vitának ezt a részét függessze fel, adjon lehetőséget arra, hogy módosító javaslatot érdemben be tudjunk nyújtani legalább, minimum még egy munkanapon át, de azt gondolom, ez a legkevesebb, amit kérhetünk, tehát ezt minimum kérjük. Üljünk le, és akár kezdődjön az egész újra, legyen társadalmi vita, vonjuk be a társadalmat ebbe a hatalmas dologba, tervezzük együtt a közös jövőnket. Így lehet elvárni a bizalmat, így lehet elvárni a hitelességet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Kovács Péter képviselő úr.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Gaudi-Nagy képviselő úrnak mondom, bemutatkoznék, Kovács Péter. Zoltánnak emlegetett többször. Ezt nem magam miatt mondanám, hanem Kovács Zoltán nevű fideszes képviselő is van, nehogy véletlenül összekeverjen a Facebookon vagy valahol, mert még aztán rajtamarad, hogy itt viaskodott szocialista képviselőkkel, de ez legyen életében a legnagyobb tévedése.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kepli Lajos képviselő úr hozzászólása következik.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem használom ki a tizenöt percet, ígérem, de néhány szóban mégiscsak beszélnem kell arról, hogy mit említ ez az anyag, ez a fejlesztési koncepció Veszprém megyéről, szűkebb pátriám ügyében.

Nagy általánosságok szerepelnek ebben az egyoldalas, Veszprém megyéről szóló fejezetben. Mint minden olyan anyagban, amely ezt a térséget érinti, szóba kerül a 8-as főút témája, ami évtizedek óta már szavak szintjén létezik. 8-as főút vagy M8-as autópálya, vagy bármilyen gyorsforgalmi út néven is fut, azonban a valóságot még mindig nem látjuk, még mindig csak azt látjuk, hogy Veszprém megye legnagyobb részén továbbra is csak két sávon lehet a 8-as főúton közlekedni. Rendkívül balesetveszélyes, és rengeteg a baleset, nem elérhetők az egyes települések, úgymint Ajka és a megye távolabbi része, Devecser és a további települések.

Nyilvánvaló, hogy ez a munkahelyteremtésre is kihatással van, hiszen milyen vállalkozás települ szívesen olyan térségbe, amelynek nincs legalább egy gyorsforgalmi útja, amelyen megközelíthető normális időtartam alatt bármikor, bármely napszakban. Tehát jó lenne, ha ez végre a gyakorlati megvalósításba lépne, és mondjuk, nem 2030-ra, hanem valamivel beláthatóbb időtávlaton belül legalább a teljes dunántúli szakasza ennek az M8-as gyorsforgalmi útnak, autópályának elkészülne. Ez a helyben élőknek mindenképpen nagy könnyebbség volna.

Aztán beszél még itt az anyag tudásalapú iparról, ez is kedvelt téma manapság, hogy hogyan lehetne munkahelyeket teremteni. Természetes, hogy a tudásalapú ipar kívánatos ágazat volna, ha sikerülne Veszprém megyében is jobban meghonosítani, hiszen a nagy hozzáadott értékkel rendelkező ágazatok közé tartozik. Minden olyan termék vagy szolgáltatás előállítása, amelynek nagy hozzáadott értéke van, kívánatos nemcsak Veszprém megyében, de az egész országban, hiszen jóval többet hoz, azt gondolom, mint azok az összeszerelő üzemek, ahol szinte csak mechanikus gépként kezelik a dolgozókat, és csak egy-egy összeszerelési folyamatot végeznek el, nincs jelentős hozzáadott érték a munkájukban, magát a szürkeállományukat, a tudásukat nem kell hogy beletegyék a munkába. Mindenképpen ezzel ellenkező irányba kell elmozdulni, vagyis a tudásalapú ipar meghonosítása felé, de semmiféle gyakorlati ötlet vagy megvalósítási feltétel nem szerepel ebben az anyagban.

Az ipari zónák rehabilitációjával kapcsolatban Veszprém megye szenvedte meg a közelmúlt egyik legnagyobb ipari katasztrófáját. Evvel kapcsolatban, a vörösiszap-katasztrófával kapcsolatban felmerült, hogy bizony Veszprém megyében is jó néhány olyan ipari zóna van, amely akár a szocializmusból itt maradt, akár a mai napig élő ipari tevékenység nyomán keletkező veszélyesanyag-depónia vagy veszélyeshulladék-lerakó, vagy bármilyen olyan szennyezett terület, amelynek a megtisztítása, kármentesítése bizony még várat magára és a jövő feladata.

A vörösiszap-kazettáknál maradva, szintén gazdasági potenciál rejlik ezekben az anyagnyerő helyként is használható létesítményekben. Tudjuk jól, hogy ebben még jelentős fémtartalom van, ami kinyerhető és gazdaságosan hasznosítható. Ebben az irányban az elmúlt években sem láttunk semmilyen elmozdulást, pedig látjuk, hogy milyen problémákat okoznak ezek a kazetták, még akkor is, ha már nincsen az a lúgtartalom, ami Kolontáron a katasztrófát okozta. Ha kiszáradnak, akkor is a poruk csak-csak megkeseríti a környékben élők életét, holott nyersanyagként - még egyszer mondom - hasznosítható lenne, és egyébként a már ártalmatlanított és a fémtartalmától nagyrészt megszabadított, visszamaradt agyagásvány-maradék pedig építőanyagként is kiválóan hasznosítható, hiszen semmiféle veszélyes tulajdonsággal már nem rendelkezik.

Ez egy jelentős munkahely-teremtési lehetőség is volna, illetve természetesen profitalapú tevékenységet is lehetne rá építeni, erre megvannak a megfelelő technológiai megoldások.

(0.30)

Természetesen fejleszteni kell az egészségügyi szolgáltatások színvonalát is. Ezt is vázlatszerűen megemlíti az anyag, de semmiféle konkrétumot nem találunk ezzel kapcsolatban, hiszen főleg a megye aprófalvas kistelepülési részein nagyon körülményesen és nehezen jutnak hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz az ott élők. Nem elsősorban a háziorvosi szolgáltatásra gondolok, hiszen az majdnem minden településen valamilyen formában elérhető, hanem az egyéb járóbeteg- és szakellátásra, ami miatt sokszor egész napokat kell - főleg, aki tömegközlekedéssel jár - utazniuk azért, hogy hozzáférjenek. A minőségéről pedig jobb, ha nem is beszélünk, hiszen nemcsak orvos- vagy nővérhiány van, hanem gyógyszerekben és egyéb egészségügyi kellékekben is nagyon kritikus az állapot. Ez megint nemcsak Veszprém megyére jellemző, hanem az ország többi részére is. Én azt gondolom, hogy egy társadalomban az egészségügybe fektetni a lehető legjobb befektetés, hiszen egy egészséges társadalom tudja legjobban fejleszteni a gazdaságot, és az egészséges, munkaképes lakosság tudja leginkább kirántani az országot a válságból, és természetesen egy olyan jövőt építeni a gyermekvállalás segítségével, amely hosszú távon is biztosítja azt, hogy egy fenntartható gazdasági és társadalmi rendszer jöjjön létre az országban.

Ami Veszprém megyével kapcsolatban még gyakran szóba kerül, az nyilvánvalóan a Balaton és a turizmus. A Balaton-parton örök téma, hogy hogyan lehetne növelni a turizmusból származó munkahelyek számát. Jelenleg azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta nem igazán sikerült olyan nagy áttörő megoldást elérni, amely ugrásszerűen megnövelte volna a munkahelyek számát vagy a turizmus bevételét a Balaton-parton, hiszen az a szolgáltatás, úgy tűnik, amit a Balaton nyújtani képes, tudniillik nyáron lemennek akár a magyar, akár a külföldi vendégek, és amennyiben megfelelő a hőmérséklet, akkor megfürdenek a tóban, elmennek vacsorázni, esetleg valamiféle szabadtéri programot szerveznek nekik, ez arra a két-három nyári hónapra korlátozódik, de ez már régen nem elég, régen nem elégíti ki a turistákat. Természetesen ahhoz, hogy komolyan vehető munkahelyeket és egész éves munkahelyeket, ipart lehessen rá építeni, ahhoz meg kell hosszabbítani a szezont. Ez a kulcsszó, a szezonhosszabbítás, amivel már sokan sokféle módon próbálkoztak, de eddig még átütő sikert nem igazán sikerült elérni ezzel kapcsolatban, hiszen ha a novemberi hónapban mostanában, az utóbbi időben valaki lejött a Balaton-partra, sajnos még nagyon kevés az olyan zárt téri program, amivel rossz időben is oda lehet csalogatni az embereket, nincsenek például - ha a Balaton északi partját nézzük - melegvizes fürdők, nincsenek termálfürdők, így télen ez a lehetőség teljes egészében elveszik. A téli sportok kedvelőinek is arra a két-három hétre korlátozódik a lehetőségük, amikor a tó be van fagyva, és a jege korcsolyázásra és egyéb téli sportokra alkalmas. Természetesen ezt is legalább ebben a két-három hétben sokkal nagyobban ki kellene építeni és kihasználni, hiszen ez is jelentős bevételt generálhat. Tehát mindenképpen egy egész éves koncepcióban kell gondolkodni, én azt gondolom.

És egyébként nemcsak a turizmus, hanem, ha már a Balaton-partnál tartunk, főleg a Balaton északi partjánál, akkor a mezőgazdaság, tehát a szőlészet-borászat ágazat helyzetét is javítani kellene. Nagyon sokan foglalkoznak megélhetésszerűen ezzel az ágazattal a magyar tenger partján, a Balaton-felvidéken, és nagyon kiváló minőségű borokat készítenek a Balaton-felvidéki borászok, de én azt gondolom, hogy itt is jócskán van még tennivaló, az erre épülő iparág, az, hogy hogyan tudják a termékeiket eladni, akár marketingszempontból vagy akár a beszállítók tekintetében, én azt gondolom, hogy szintén munkahelyek fejlesztésével vagy munkahelyek létrehozásával járhatna ennek az iparágnak, ennek a mezőgazdasági ágazatnak a fejlesztése.

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. Még találkozhatunk olyan általánosságokkal, hogy a városok térségszervező szerepköreinek élénkítése és az aprófalvas térségek komplex fejlesztése a népességmegtartás érdekében. Valóban jellemző Veszprém megyére az, hogy sok az ezer fő lélekszám alatti, néhány száz fős vagy akár még száz fő alatti kistelepülés, és ezekből inkább csak elvándorolnak az emberek, és leépülnek ezek a települések. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy már csak az idősek maradnak ott, és nincsen jövője, jövőképe ezeknek a településeknek. Nagyon fontos volna erre valami érdemi dolgot kitalálni, mert mindenki a nagyobb városokba és a megyeszékhely felé mozdul el, pedig rendkívüli értéket hordoznak ezek a kistelepülések. És amennyiben - bár azt is olvashattuk, hogy Veszprém megye nem éppen a termőföld-adottságairól híres, de azért e tekintetben sem áll olyan rosszul - ezeket újra fejleszteni tudnánk, és újra kicsit a mezőgazdaságot felvirágoztatni, akkor ezek a kistelepülések sem néptelenednének el, halnának ki.

Ami pedig a nagyvárosokat illeti, itt elsősorban Várpalotára mint egykori ipari városra gondolok. A bányászat újraindításával - amiről szintén az anyag néhány mondatot tartalmaz csupán - és az arra épülő feldolgozóiparral, ez magától értetődik, fel lehetne lendíteni az egykor szebb napokat látott várost, és azt gondolom, hogy a nagymértékű munkanélküliséget jelentősen csökkenteni. Ezzel természetesen ásványkincsünk feldolgozásával, és ha mondjuk, szénről beszélünk, akkor hasznosításával az ország energiafüggőségét is csökkenteni lehet, és természetesen GDP-t termelni vele.

Szóval vannak egy-egy mondatos általánosságok, de mindenhonnan hiányzik a konkrét háttér, az, amitől hihetővé válik, az, amitől teljesíthetőnek tűnik az, amit önök itt leírtak. Azt gondolom, hogy államtitkár úr szorgalmasan jegyzetelt itt a felszólalások alatt, hogy fogunk talán valamiféle válaszokat kapni ezekre a kérdéseinkre. Én nagyon megköszönném, ha ezt államtitkár úr megtenné még ebben a késő éjszakai órában is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Kepli képviselő úr. Két percre megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. És szeretném megkövetni Kovács Péter képviselőtársunkat, tényleg a késői órának tudható be. Ismerem őt, a XVI. kerület polgármestere, tényleg aktív képviselő, és ráadásul tényleg egyedül áll helyt a kormánypártok nevében.

Hozzáteszem, az államtitkár úr helyett is. Még egyszer mondom, ezt egyszerűen döbbenetesnek tartom. Akkor legalább arra kérem államtitkár urat, hogy álljon fel, és mutatkozzon be, legalább tegye le a névjegyét ezen a vitán ma, valahogy történjen már valami, mert tényleg az a sok-sok kritikai elem és nemcsak feltétlenül ez a kvázi úgymond személyeskedőnek is tekinthető megjegyzés, ami lényeges, tehát ne erre reagáljon, kérem, hanem azoknak a szakmai érveknek az özönére, amely itt elhangzott akár területfejlesztés, akár népesedés, akár vízgazdálkodás, mind-mind nemzetstratégiai szempontok. Próbáljon meg minket meggyőzni arról, hogy tulajdonképpen miért jó ez a koncepció; miért csak ez a jó; miért jó, hogy nem kérdezzük meg az embereket; miért jó, hogy mondjuk, az Európai Unió szempontrendszereit úgymond maradéktalanul próbáljuk érvényesíteni, bár nyilván ez keveredik mégiscsak szimpatikus prioritásokkal, tehát fordulat a foglalkoztatottságban, energiafüggetlenség, ez tényleg nagyon szimpatikus egyébként, ez elhangzott a tusványosi beszédében miniszterelnök úrnak is idén, erre sokan emlékeznek. De ezek még nem állnak össze egy koherens rendszerré. Halljuk, hallgassuk meg államtitkár urat, hogy mit mond erre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Befejezném a felszólalásomat, néhány gondolatot még idő hiányában nem tudtam elmondani.

A természeti erőforrásaink fontosságáról is értekezik az anyag, amellyel maximálisan egyet tudunk érteni, és itt természetesen nemcsak a talajaink és a vízkészletünk fontosságáról, hanem például a biológiai sokféleségről is érdemes szót ejteni, hiszen annak a védelme is elsődleges feladatunk kell hogy legyen, főleg akkor, ha 2030-ig tartó stratégiát akarunk kidolgozni. Azért olyan európai ország kevés van, mint hazánk, ahol tényleg az ember egy tíz négyzetméteres pocsolyát leás, és két éven belül nyolc-tíz kétéltű faj megjelenik.

Ez csak egy példa arra, hogy érzékeltessem, hogy ilyen biológiai sokféleséggel nyugat-európai szomszédaink már évtizedek óta nem büszkélkedhetnek, ahol egy lecsupaszított monokulturális agrártáj lett az ország jelentős része.

(0.40)

Itt egy adatot emelnék csak ki az anyagból, hogy Magyarország ökológiai lábnyomára 3,5 hektárt ír. Egyébként ezzel a számmal nagyjából egyet is értünk, és ez nem is egy szörnyen magas szám, ha az úgynevezett fejlett országok számait nézzük, ahol 5-10 hektár között mozoghat ez a bizonyos ökológiai lábnyom, ami sok esetben egy fontos mutató, és mi is használjuk ezt a számot. De, ahogy az anyag is helyesen megemlíti, 2 hektárt - szerintem még annyit sem - engedhetnénk meg magunknak, mint ökológiai lábnyom, és ennek a vizsgálata, ennek a folyamatnak, hogy bizony, mi is minimum ezzel a másfeles értékkel túlléptük azt, ami fenntartható módon megvalósítható, és egyáltalán elképzelhető hosszú távon az országban, ennek a vizsgálatára vannak próbálkozások. Több olyan civil szervezet, nonprofit kft. van, amelyik foglalkozik ezzel a problémakörrel, ezek semmiféle lehetőséget, támogatást nem kaptak eddig a kormánytól, hogy befejezzék, vagy egyáltalán levonják a következtetéseiket a vizsgálataikból, sőt, hogy továbbmenjek, a Kishantos elhíresült esetét idehozva, önök egy olyan nonprofit kft.-t mészároltak le az állami földbérleti pályázatokon keresztül, amely pont képes volt egy ilyen vizsgálatot elvégezni, és alá is tudná támasztani ezeket a számokat. Lehet, hogy éppen tőlük vették ezeket az adatokat, most pedig, mondjuk ki, egy egyszerű bosszú keretében kivégezték ezt a kft.-t.

Sajnálom, hogy szocialista képviselőtársaink nincsenek itt, mert hozzájuk is lenne itt egy-két kedves szavam. A Natura 2000-es területekről is ír maga a koncepció. Minden természeti terület, természetvédelmi terület, beleértve a Naturát is, az országunk 25 százalékát fedi le, ami Európában is egy kiemelkedően magas érték. Én is azon vagyok, hogy minél több ilyen területünk legyen, hiszen fontos az, hogy a jövendő generációknak a lehető legérintetlenebb formában adjuk át ezeket a természeti értékeinket, de azért az igazsághoz hozzátartozik, és ha már ilyen szűk körben vagyunk, akkor mondjuk el, hogy ennek a 25 százaléknak egy jelentős része átverés. Hiszen, amikor a Natura 2000-es területeket ki kellett jelölni, akkor a szocialista kormányok elég nagy késésben voltak ezen feladattal, és egyfajta véletlenszerű repülőgépes légi felmérés alapján az égvilágon minden területet, ahol zöld foltot láttak, bejelöltek Natura 2000-esnek, még azokat a vízterületeket is, ami fölé belógtak az ágak, sőt utakat is bejelöltek gyakran naturásnak, mert a légi felvételekről ez éppen egy erdővel borított területnek tűnt. Tehát azért vonjuk le azokat a részeket ebből a 25 százalékból, és jó lenne, ha a kormány már ezzel a számmal dolgozna, amelyek valójában nem kellene, lássuk be, hogy naturás területek legyenek.

Egyébként ezek a korlátozások, amelyek a Natura 2000-rel jártak, és a tulajdoni lapra a tulajdonosok értesítése, beleegyezése nélkül felkerültek bizonyos korlátozások, és ezzel a jegyzettel, hogy naturás lett a terület, ezzel járnak korlátozások, ezt ezek miatt is érdemes lenne újragondolni. Tudom, hogy nem egyszerű folyamat, és tudom, hogy az Európai Uniónál ez nem megy egykönnyen, de egyszer meg kell vívnunk ezt a harcot, mert sok embernek ez bizony bosszúságot okoz. Ötször szeretném aláhúzni, természetesen, ahol indokolt, sőt olyan terület is van, ahol indokolt lenne, és még nem védett, ott a Jobbik is teljes mellszélességgel amellett áll ki, hogy ezeknek a területeknek az arányát növeljük a lehető legnagyobbra.

A Szigetközről már beszéltem mint vízpótlási kérdésről. Egyébként nagyon logikusan és felépítetten fogalmaznak, és mindenhol kitérnek arra, hogy mennyire fontos a felszíni vízrendezés az árvíz- és belvízkérdések miatt, és a beruházásokat is ösztönözni kell, mezőgazdasági öntözési biztonság, s a többi, s a többi. Tehát önök is látom, hogy tudják, értik a problémát, ugyanakkor a gyakorlatban meg három és fél éve, már több mint három és fél éve látjuk azt, hogy úton-útfélen akadályozzák az ilyen lehetséges megoldásokat, beruházásokat. Most miért várják el, hogy mi elhiggyük azt, hogy 2030-ig valamiféle csoda fog történni az önök gondolkodásában, és mostantól majd ez az öntözési stratégia - hívjuk így - tényleg fontos lesz az önök számára, annak ellenére, hogy egy évvel ezelőttre ígérték azt, hogy az országos öntözési ügynökség feláll, és egyáltalán a stratégia elkészül, és ide a Ház elé kerül. Mind a mai napig ebből nem láthattunk semmit.

Szintén probléma - ma már erről esett szó, de én egy kicsit talán más oldalról is megvilágítanám -, hogy hazánkban évente 2000 hektár nagyságrendű termőföld kerül véglegesen mezőgazdasági művelés alól kivonásra. Ez egyébként azt jelenti, lássuk százalékban is, hogy 1990 óta a mezőgazdasági területek aránya 69-ről 57 százalékra csökkent. Persze, erre mondhatják azt, hogy a lakóparkokat és a lakóingatlanokat valahová építeni kell, de az a helyzet, hogy az országot járva, ismerve elég sok település helyzetét, az esetek döntő többségében építhették volna olyan területekre is, ahol már megszűnt gyárüzemek vannak, ahol már eleve a mezőgazdasági termelés lehetősége korlátozott vagy egyáltalán nem megoldható. Nem beszélve arról, hogy eddig semmilyen módon nem vették figyelembe az aranykorona-értéket, illetve azt, hogy annak a területnek a kiesése milyen hatással van a nemzetgazdaság későbbi fejlődésére, hazánk élelmiszer-előállító képességének lehetőségeire, és ezzel kapcsolatban a koncepcióban sem találok megnyugtató válaszokat, kizárólag ténymegállapításokat és ködös utalásokat.

Áttérve még egy kis gondolat erejéig az agrárgazdaság kérdéskörére, itt is világosan fogalmaz a koncepció, hogy az elmúlt 20 évben az agrárgazdaság mély válságba került, és az agrárium problémáit nagyon érzékletesen ecseteli, ugyanakkor a jövőre vonatkozó megoldási javaslatai között hiányoznak azok a konkrétumok, amelyek arról biztosítanának minket, hogy majd amikor ezt a koncepciót - az önök tervei szerint - háromévente felülvizsgáljuk, beszámol az aktuális kormány az Országgyűlés előtt ennek a koncepciónak az állásáról, hogy akkor majd vidámabb számokat kapjunk, illetve olyan adatok kerüljenek elénk, amelyek azt mutatják, hogy a koncepció 2030-hoz közeledve legalább időarányosan teljesíti az általa vállaltakat. Ezek a garanciák végig hiányoznak a javaslatból.

Néhány konkrétumot hadd mondjak! Itt látjuk ezt a szörnyű adatot, én is alá tudom támasztani, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak 50 évesnél idősebbek jellemzően, minden harmadik mezőgazdasági alkalmazottra ez már igaz, miközben a 30 évesnél fiatalabbak aránya alig éri el a 15 százalékot. Ez egy brutális aránytalanság, nem is hiszem, hogy más szakmában ez előfordulhatna, más területen ilyen aránytalanság nem hiszem, hogy van. Ez egy tény, látszik, hogy értik a problémát, tudják, hogy kellene vele valamit kezdeni, ugyanakkor az agrárgeneráció-váltást elősegítő jogszabályok mind a mai napig váratnak magukra, és ahogy mondtam, a stratégia sem nyugtat meg ezzel kapcsolatban. Miközben Nyugat-Európában egyébként számtalan jó modellt lehet látni, és ha már annyit emlegetik az európai modelleket, bizony ebben a konkrét esetben érdemes lenne tőlük tanulni.

Szintén egyetértek azzal, hogy nem elégséges mértékű a termelői összefogás, nagy a kisgazdaságok kiszolgáltatottsága, és az eddigi kormányok mindig arra hivatkoztak, hogy hazánkban a kommunizmus egy olyan rossz beidegződést hagyott hátra a gazdálkodók között, amely a szövetkezetet mint valami elátkozott rendszert tartja nyilván. Ebben sok igazság is van, de úgy gondolom, hogy az úgynevezett rendszerváltás után most már 24 évvel erre hivatkozni, hogy egyszerűen azért nem tudnak egy normálisan működő szövetkezeti rendszert kialakítani, támogatni, segíteni, mert ezek a beidegződések megvannak a gazdálkodókban, ez már nem elég, úgy gondolom, hogy ennél már sokkal több konkrétum kellene, mint hogy leírjuk a problémát, és ráfogjuk valami olyasmire, ami már több mint két évtizede nem kellene hogy nehezítse az előrelépést. Ráadásul, ha már itt tartunk, a szövetkezeti törvény szintén csúszik, számtalan indokot kitaláltak, hogy ütközik a takarékszövetkezetek államosításával a félig kész koncepció, hogy nem veszi figyelembe az európai uniós lehetőségeket. De könyörgök, négy évük volt arra, hogy ezt a szövetkezeti törvényt olyanná csiszolják, amely az önök által - ismét aláhúzom - helyesen megállapított problémára választ adna.

(0.50)

A növekvő importról is néhány gondolatot: ennek a behozatali növekménynek jelentős oka az, hogy önök hagyták, hogy a kapacitásaink leépüljenek, hagyták, hogy a Nyugatról beömlő élelmiszerek, gyakran csak élelmiszernek hazudott, csúfolt termékek letarolják a hazaiakat a piacról. S itt visszakanyarodnék a szövetkezeti rendszerhez, szintén nem látom azokat a modelleket, amelyek ezt a kettőt összekapcsolnák. Mire gondolok itt?

Lengyelország, amit sok szempontból példaként lehet felhozni, hiszen velünk együtt csatlakozó európai uniós tagországról van szó, ráadásul a kommunizmust is hasonló módon megszenvedte, vele szemben sorra vesztjük el a piacainkat. A tej, a hús és több más termék esetében is lengyelországi termékek tömegével lehet találkozni, méghozzá sokkal versenyképesebb áron, mint a hazai. Pontosan azért, mert ők képesek voltak ezt a szövetkezeti rendszert felépíteni. Megmutatni, megtanítani a gazdálkodóikat, hogy nem minden szövetkezés ördögtől való, és nem minden az államosítással egyenértékű. Ráadásul mindezt a lengyel kormány hol burkoltan, hol kevésbé burkoltan, de kőkeményen támogatta, és az Európai Unióval történő csatlakozási szerződésben is kőkeményen kiállt ezen lehetőségek mellett.

Szintén helyesen tartalmazza a stratégia az európai és hazai földárak közötti különbséget, ugye nagyon érzékletes, és le is írja, hogy 5-50-szeres különbség is lehet minőségtől függően a földárakban. Látható, hogy ez a brutális aránytalanság nemhogy csökkent volna az európai uniós csatlakozásunk óta, hanem talán még nőtt is.

Éppen ezen okok miatt nyújtotta be a Jobbik Magyarországért Mozgalom múlt héten azt a határozati javaslatot, amely a moratórium meghosszabbítását kezdeményezné, hiszen azok az indokok, amelyek miatt a moratóriumot tíz évvel ezelőtt megkaptuk a csatlakozásunkkor, ezen okok nem változtak, sőt inkább még súlyosbodtak, épp ezért, ha a moratóriumot kiváltó okok nem szűntek meg, akkor úgy gondolom, hogy logikus, hogy a moratóriumnak sem kellene megszűnnie. És erre vonatkozóan is nagyon örültünk volna, ha legalább a koncepció leírja, hogy a Fidesz-kormány is érzékeli ezt a problémát, és arra tesz javaslatot, hogy. Most nem azt mondom, hogy fogadják el a múlt héten benyújtott jobbikos javaslatot, de valami hasonló kezdeményezést legalább tárgyalás szintjén a hasonszőrű, a hasonlóan járt országokkal, tagországokkal nekiállnak egyeztetni, és megpróbálják közösen érvényesíteni az érdekeinket.

Nem akarok többször gombot nyomni, úgyhogy gyorsan megpróbálom befejezni. Fejlesztési politikai feladatoknál, ennél a fejezetnél, most az agrárgazdaságról beszélek, a moratórium mellett szívesen láttam volna például a nemzeti vidékstratégiának a beemelését is, hiszen azért ne felejtsük el, hogy 2010-ben, amikor a nemzeti vidékstratégia először napvilágot látott, akkor a vidék alkotmányának nevezték, azt hiszem, jól idézem önöket, ezt a stratégiát, és egyébként megmondom őszintén, hogy jól sikerült az a stratégia. Hogyha a Ház elé került volna, minden bizonnyal még a Jobbik is tudta volna támogatni, de a korábbi ígéreteikkel ellentétben azt sem terjesztették a Ház elé. Persze, ha megtették volna, akkor most nagy bajban lennének, hiszen a nemzeti vidékstratégia, amely 2020-ig irányozta elő a magyar vidék és mezőgazdaság jövőjét, annak az időarányos megvalósulása nagyon elmarad, mondhatom azt, hogy a nullához közelebb áll, mint a három és fél évhez.

Szintén jó lett volna látni a fejlesztéspolitikai feladatok között, természetesen nem lebontva egészen a szaktörvény szintjéig, de legalább említés címén, mondjuk a Nemzeti Földalapkezelővel kapcsolatos gondolataikat. Azért félmillió hektár állami földről beszélünk, amelynek a kezelését a Nemzeti Földalapkezelőnek kellene ellátnia. Hát valamilyen módon természetesen el is látja. Így illő lett volna a 2030-ig szóló stratégiában arról értekezni, hogy mondjuk, egy demográfiai földprogram ennek a földterületnek a keretei között bevezetésre kerülhetett volna, és akkor már mindjárt vissza is tudnánk kanyarodni a népességmegtartó erejéhez a vidékhez, vagy éppen egy szociális földprogram, ami szintén sokkal tágabb kereteket nyitna meg, mint amire első hallásra belegondolna az ember. Tehát jó lenne ezekről is néhány gondolatban megegyezni.

Vagy a nagyüzemek kérdésköre. Tudom, hogy érzékeny probléma, és hogy önök nem jutottak el ennek a megoldásáig, legalábbis azért, hogy ezt őszintén ki tudjuk itt beszélni, hogy önök a korábbi ígéreteikkel szemben miért a nagyüzemeket támogatták. Egyetlen perc hosszabbítást elnök úr, és akkor nem kérek többször szót. Tehát röviden tényleg ezeket akartam elmondani, amelyek, úgy gondolom, hogy vagy hiányoznak a stratégiából, vagy pedig nem megfelelő módon kezeli őket a kormány.

Összefoglalva tehát: helyes helyzetfelismerés az esetek döntő többségében, gyakran még megfelelőnek tűnő válaszok is, de semmiféle olyan konkrét lépéssorozatot, ami elhitetné velünk azt, hogy másképp fog történni a következő néhány év - és három év múlva majd ne ugyanúgy az üres, meg nem valósult lózungokról kelljen tárgyalnunk -, nem tartalmaz a javaslat, így komoly kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez így támogatható-e.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, melynek kapcsán Magyarország jövőjét kellene és lehetne felrajzolnunk, és hát sajnálatos módon helyes a következtetés, miszerint itt egy szép ígéret- és lózunggyűjteményt kapunk azt illetően, hogy legyen mit felmutatni, amikor majd különböző külföldi pályázati források keretein belül vissza kell kuncsorognunk a saját pénzünkből valamit külföldről. Láthatjuk azt, hogy ugyanakkor van egy olyan kulcsterülete ennek az egész kérdéskörnek, ami nagyon sokszor szerepel, említés szintjén, megszámoltam, több mint húszszor ebben az előterjesztésben. Ez a demográfia és népesedés kérdésköre lenne. Ugyanakkor az ezzel kapcsolatos megoldások nemhogy satnyák, nemhogy hiányosak, hanem egész egyszerűen nincsenek, nem szerepelnek.

Alapvetően megjegyzi az előterjesztés, hogy óriási problémát jelent jellemzően a periférián a hatalmas elvándorlás, az aprófalvak elnéptelenedése, aztán a városi szekcióban megjegyzi ugyanezt, miszerint a városok is óriási kihívások, mégis hatalmas lehetőségek előtt állnak. Ezzel szemben elhallgatja azt a tényt, hogy az Európai Unió húsz leginkább leszakadt és legszegényebb régiója közül négy Magyarországon található, és ezek területet és népességszámot tekintve mind a két viszonylatban ötven százalékát meghaladják Magyarország területének, illetve népességszámának.

Arról is hallgat a tanulmánynak nem nevezhető valami, hogy a GDP és GNI közötti olló egyre nagyobb nyílása, most már több mint 5 százalékos nyílása szinte lehetetlenné tesz bármilyenfajta gazdasági helyreállítást Magyarországon, de beszéljünk akkor arról, hogy mi történik önök szerint népesedési kérdésben. Találunk egy nagyon meglepő fejezetcímet, ami úgy szól, hogy megtörténik a demográfiai fordulat. Kijelentő módban, a közeljövőre vonatkozóan, nyilván valaki így döntött kormányzat padsorokban, és akkor az bizonyára megtörténik.

Nagyon sokszor elhangzott a három és fél év során, hogy a demográfiai fordulat majd úgy történik meg, hogy megáll, megfordul a népességfogyás káros tendenciája. Hát itt kell közölnöm mindenkivel, hogy a mostani 90 ezer körüli élveszületés helyett ehhez, hogy ez valóban bekövetkezzen, évente mintegy 150 ezret kellene produkálni. A kormányzat viszont sajnálatos módon, bár sok jó szándékú kezdeményezése volt, mégsem tudott, nemhogy fordulatot elérni ezen a területen, de olyan év volt ebben a kormányzati ciklusban, ami abszolút negatív rekordot jelentett: 88 500 környéki élveszületéssel, ami katasztrofális adat. Egészen egyszerűen komplett vitanapokat és komplett ülésszakokat kéne arra áldozni, hogy ezt a leginkább elemi problémát hogyan hárítsuk el Magyarország életéből.

Hát nézzük meg, hogy hogyan hárítaná el a kormányzat az előttünk fekvő koncepció tekintetében. Azt mondja, idézem: "A családbarát intézményekkel, közszolgáltatásokkal, munkaszervezéssel, a megélhetés biztonságának növelésével elérjük, hogy az ország lakosságszáma gyarapodásnak induljon." Nagyon szép, óriási lózung, semmiféle tartalom nincs mögötte. Egyetlen dolog segíthetett volna rajta, példának okáért az, hogyha az irányított reprodukciós törekvéseket, a mesterséges megtermékenyítést olyan költségvetési forrásokkal támogatták volna, hogy minden erre nyitott magyar család kísérletezhessen az élet adásával. A szakértői számítások szerint ez durván 10 ezerrel növelhetné éves szinten a megszületett gyermekek számát, és elhanyagolható költségvetési vonzata lenne, sőt, hát költségvetési nyereséget produkálna azok számára, akik csak pénzügyi szemszögből közelítik meg ezt a nagyon fontos kérdést, hiszen Magyarország leendő adófizetői születhetnének meg. De erre lényegében mérhető összeget és ennek növekményét nem áldozta a kormányzat az utóbbi időben.

Aztán szerepel itt még egy szép mondat: "A nemzeti összetartozás erősödésével és a helyi gazdaság fellendülésével a határon túli magyarság fogyása is megáll." Hát, középiskolából kirúgnák azt, aki egy ilyen dolgozatot ad le. Hiszen konkrétumokat várnának tőle egyrészt, másrészt azt, hogy marhaságot ne írjon le, mert az alapvetés helyes, az irány jó lenne, de ha nem rendelünk mellé eszközöket, ugyanaz fog történni, mint az utóbbi 24 évben. Igazából a magyar politikai vezetés nem kiált, hanem suttog, és nem cselekszik, hanem beszél róla. És még mindig itt tartunk, hogy kevesebb mint tucatnyi képviselő előtt kell hogy éjszaka vitatkozzunk erről a kérdéskörről a parlamentben. Látható az is, hogy egy nagyon tisztességes cél kerül itt a papírra. Az önfenntartó családi gazdaságok erősítése, a saját szükségletre történő kertművelés és állattartás ösztönzése, demográfiai, szociális földprogramok és komplex tájgazdálkodási programok megvalósítása szükséges.

(1.00)

Ezzel egyetlen óriási probléma van, amire már történt utalás. A földtörvény kapcsán hatalmas vitát folytattunk, és óriási volt a diskurzustér. Lényegében az egész magyar társadalmat bejárta ez a vita, de az önök földtörvényéből valahogy kimaradt a demográfiai földprogram, ami a ciklus elején még konkrét célként szerepelt. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a demográfiai földprogram kiüresedése és eltüntetése mellett még a tanyaprogram pénzeit is részben a belváros veszi el. Tehát oda jutottunk, hogy igazából senki nem áldoz költségvetési forrást ezekre a területekre, de ebben a lózunggyűjteményben mint jövőbeni és potenciális cél megjelenik.

Az is látható ugyanakkor, hogy a lózungok csúcsa egészen máshol keresendő. Idézem a következő mondatot, ami az egyik kedvencünk ebből a gyűjteményből: "A városoknak és az érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére," - milyen szükségletekről van szó? Államtitkár úr, kérem, válaszoljon erre, mert konkrét kérdés - "felfedezve a helyzetből adódó kihívások mellett a lehetőségeket is." Újfent kérdezem, hogy milyen kihívásokról és milyen lehetőségekről van itt szó. "Ezzel párhuzamosan a helyi szintről kiindulva támogatni kell a kiegyensúlyozottabb korszerkezetet célzó politikák bevezetését," - ezt én is támogatom - "beleértve a családbarát politikákat, valamint a magasabb gazdasági aktivitási arányt célzó intézkedéseket." Újabb kérdőjel: miről van szó? Mire gondolnak önök? Hol vannak az eszközök? És ha ezeket megfogalmazzák, hol vannak a költségvetési források mellé? Enélkül ez az egész, még egyszer mondom, egy dologra jó, arra, hogy egy szép Barbie-ház felfestésével és kiszínezésével úgy gondolják, hogy különböző pályázati forrásokon való induláskor sikeresebben lehet szerepelni. Egyébként hosszú távon még ez sem igaz.

Látható ugyanakkor, hogy érzékelik a problémát bizonyos fejezeteknél. Szintén egy idézet: Magyarországon a következő tíz évben, önök szerint is, a jelenlegi beiskolázási szokások drasztikus változása várható, az intézmények számára reális célkitűzés a hallgatószám szinten tartása lehet - ilyen demográfiai állapotok mellett -, az alsóbb korosztályú csoportok aránya zsugorodni fog, a kiesést az egész életen át tartó tanulást választó csoportok pótolhatják. Ez már egy megdőlt liberális lózung, bár mi is támogatjuk azt, hogy aki szeretné, az képezze magát élete végéig, de nyilvánvaló, hogy egy elöregedő társadalomban nem az idős társadalmi osztályok további terhelése jelenti a kivezető utat, hanem a reprodukció elősegítése. Majd pár sorral lejjebb szinte megcáfolják a saját állításukat, hiszen a felsőfokú végzettség önök szerint versenyelőnyt jelent a magyar munkaerőpiacon, ugyanakkor a diplomás-munkanélküliség az elmúlt évtizedben háromszorosára nőtt. Hát miről beszélnek? Életfogytig tartó tanulás, miközben a diplomás-munkanélküliség szintje az egekben van, és önök semmiféle perspektívát nem nyújtanak az érintett társadalmi csoportok számára. Látható tehát, hogy amíg a demográfiai problémát nem hárítják el, amíg a kivándorlásnak legalább a lassítására nem tesznek érdemi lépéseket, nem tudnak a fenntarthatóság felé sem hatni.

S ha már a kivándorlási spirálról van szó, akkor egy nagyon érdekes cikk olvasható a világhálós sajtóban az utóbbi időben. A címe nagyjából annyi, hogy hajsza indult a bevándorlókért. Ebből kiderül, hogy még Brazília is nagyon komoly költségvetési forrásokat mozgósít arra, hogy letelepítsen a saját területén belül komplett családokat, a szakképzett munkaerőért pedig olyan csata dúl, mint korábban az olajért vagy különböző természeti erőforrásokért, akár az aranyért. A XXI. században a föld és a víz mellett egyértelműen a szakképzett munkaerő az, amit megpróbálnak a perifériáról a centrum felé szivattyúzni, és ha egy kormányzat ezzel szemben nem támaszt ellenerőt, akkor a gyengébb és az erősebb erőtér egymásra hatása azt fogja eredményezni, hogy Magyarország, mint Bulgária, kiüresedik, aktív fiatal népessége eltűnik, és a végén elmondható lesz az, hogy az elöregedő társadalom próbálja majd megvédeni magát a robbanásszerű szaporodási rátát mutató bűnözői csoportoktól.

Még egyszer mondom tehát, önmagában az, hogy önök különböző pályázati és uniós forrásokhoz könnyebben próbálnak hozzájutni egy ilyen lózunggyűjteménnyel, nem támogatható cél, de az őszinteség sokat segítene a lenyelésén. Ugyanakkor látni kell, hogy a felvázolt célok tekintetében nem feltétlenül az egész életen át tartó tanulás és nem a városiasodás korszerűnek mondott átalakítása jelenti a megoldást, az igazi objektív mérőszám nem is a GDP lesz, még csak nem is a GNI, hanem egyértelműen a megszületett gyermekek száma. És amíg eddig a felismerésig nem jut el a kormányzat, addig lehet fejlesztési tervekről beszélni, lehet gyönyörű szép Barbie-házakat festeni különböző színekre, majd aztán Brüsszelben bemutatni, udvariasan körültáncolni a helytartók előtt, de Magyarországon radikális, gyökeres változást elérni a népesedési katasztrófa elhárítása nélkül nem lehet. Mi pedig nem fogunk addig nyugodni, amíg ez a felismerés legalább ide tőlem három-négy sorral arrébbra, az államtitkári szintig eljut, és nem tudunk a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kicsikarni. Bocsássanak meg érte, mi ezért vagyunk itt, és a ciklus hátralévő részében szünet nélkül fogjuk megpróbálni kikényszeríteni ezeket a válaszokat, hiszen ezek nélkül Magyarország szekere nem vihető előre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Én is, csatlakozva Z. Kárpát Dániel képviselőtársamhoz, egy újabb válasz kikényszerítése végett nyomtam, valószínűleg utoljára a mai ülésnap folyamán kettőperces felszólalásra gombot. Ugyanis a határ menti régiók gazdasági együttműködéséről is szól az anyag. Van itt egy olyan probléma, amit a demográfia kapcsán is érdemes megemlíteni, tudniillik a határ menti települések, főleg a Pozsony és Kassa környéki települések elszlovákosodásáról van szó. A kérdésem arra irányulna államtitkár úrhoz, hogy van-e valamilyen stratégiája a kormánynak arra a jelenségre, ami főleg Rajkán és Hollóházán tapasztalható az utóbbi években, hogy tudniillik a lakosság nemzetiségaránya egy az egyben kezd megfordulni, és szinte már szlovák településsé válik Rajka és Hollóháza. Önmagában természetesen nem a nemzetiséggel van problémánk, csakhogy ezt megfordítva nem látjuk. Tehát olyan tendencia nincs, hogy a magyarok létszámaránya növekedne szlovákiai, felvidéki településeken. Sajnos ez a tendencia egyirányú, és ez is azt mutatja, hogy pozsonyi vagy kassai szlovák lakosok olcsóbban kapnak ingatlant Magyarországon, és könnyebben járnak be dolgozni a szlovák fővárosba vagy Kassára, mint ha ugyanezt a saját külvárosukból tennék.

Ez a tendencia egy jel, amire valamilyen válasza kell hogy legyen a kormánynak, hiszen ha ez nagyobb méreteket ölt, akkor mindenképpen elgondolkodtató a két ország gazdasága és demográfiája közötti különbséget illetően, amire válaszlépéseket kell tenni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyelőre még nem adjuk fel, továbbra is szeretnénk államtitkár úrtól válaszokat kapni. Folytatnám a kérdésköröket.

Vajon mit kell értenünk az alatt, hogy a fejlesztéspolitika elsődleges keretét az Európai Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikája, illetve a 2014-20-as programozási és fejlesztési időszakban rendelkezésre álló uniós fejlesztési források képezik? Ezt azért kérdezem államtitkár úrtól, mert éppen Orbán Viktor miniszterelnök úr volt - helyesen - az, aki rámutatott arra, hogy az Európai Unió szétesés előtt áll. Már bocsánat, de itt valami óriási rendszerhiba van. Önök egy rossz meccset néznek. Az Európai Unió, még egyszer mondom, szét fog esni. Egy éven belül, két éven belül, három éven belül, de hogy 17 éven belül az Európai Unió szét fog esni, arra én most itt az ország nyilvánossága előtt egy nagy fogadást ajánlok önnek. (Dr. Komoróczki István: Elfogadom!) Elfogadja államtitkár úr a fogadást. Legyen ez egy jó minőségű magyar bor. (Az elnök csenget.) Államtitkár úr megszólalt, ez is valami, tehát elfogadta a fogadást. Én azt mondom, hogy 17 éven belül biztos, hogy meg fog szűnni az Európai Unió. Ezt tulajdonképpen miért mondom? Azért mondom, mert én már láttam Brüsszelben dühös tüntetőket hivatali úton, és nagyon sok ilyen dühös tüntető volt, van és egyre több lesz. Ebbe a magyarok is bele fognak csatlakozni, ha az Európai Unió tovább folytatja azt a gyarmatosító politikáját, amit Magyarországgal szemben csinál. Hogy mi egy ilyen gyarmatosító rendszer pénzszivattyúira csatlakozva képzeljük el a nemzet jövőjét, ezt egyszerűen elképesztőnek, felháborítónak és szégyennek tartom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Z. Kárpát Dániel.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Óriási eredményként könyveljük el, hogy államtitkár úr már megszólalt. Az Európai Unió védelmében már sikerült belőle szavakat kicsikarni. Én remélem, hogy összefüggő mondatokat is sikerül.

(1.10)

Még egyszer hangsúlyozom, Magyarország jövőjéről van szó, tehát ha valaki esetleg követi ezt a vitának mondott valamit, esetleg unalmának ad hangot, akkor le kell hogy szögezzük, mi nyugodt lelkiismerettel akkor mehetünk ki ebből a teremből, ha Magyarország stratégiai és kulcskérdései tekintetében nem hunyászkodunk meg, nem ülünk végig csendben egy vitát, mi azért kapjuk nemcsak a fizetésünket, de a felhatalmazásunkat is azért kaptuk, hogy igenis ezekre a kérdésekre válaszokat csikarjunk ki.

A konkrét rövid kérdésem - és ilyenekkel fogjuk addig bombázni, amíg meg nem szólal, ha arról van szó -, az pedig az lenne, hogy a családok gyermekszáma az elemzés szerint elsősorban a társadalmi státusszal és a jövedelmi helyzettel áll összefüggésben - tudnék olyan megyéket mondani, ahol ez a felvetés már megdőlt -, a további gyermekvállalást nem tervezők elsősorban anyagi okokra hivatkoznak, amelyet a lakásproblémák, illetve a karrierépítés követ.

Itt van egy kulcsmondat, ez a lakásprobléma. Tudjuk, hogy Magyarországon a 140 ezer körüli átlagfizetésből képtelenség, mondjuk, a budapesti 350 ezres négyzetméterárak mellett önálló otthonhoz jutni, ez pedig olyan probléma, ami a felsőbb társadalmi osztályokat is érinti, hiszen nagyon kevesen vannak Magyarországon, akik egy lakással vagy házzal tudják az utódokat megajándékozni.

Az én kérdésem nagyon rövid és nagyon egyszerű: Magyarország kormánya mit szándékozik tenni a fiatalok otthonteremtésének, önálló otthona elérésének érdekében? Hiszen van a költségvetésben lakástámogatási sor, de ez lényegében az árfolyamgát 2.0-ra elkülönített összegeket tartalmazza, ennek az állami lábát. Tehát elmondható az, hogy ma Magyarországon korrekt költségvetési forrásból senki nem támogatja azt, hogy egy magyar fiatal vagy fiatal pár a kivándorlás helyett segítséget kapjon az önálló otthon eléréséhez.

Éppen ezért várom konkrét válaszát arra, hogy Magyarország kormánya mit fog tenni ebben a kérdésben. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg, én nagyon örülök, hogy államtitkár úr végül is akkor beszállt így a vitába, és komoly tétben fogadott arra, hogy az Európai Unió nem fog megszűnni 17 éven belül. Hát majd látjuk, és remélem, hogy majd valaki itt számon fogja kérni bármelyikünkön ennek a fogadásnak a teljesítését.

Én viszont tovább szőném ezt a kérdéskört, és az egyik kedvenc fejezetcímemhez lépnék: a roma népesség térszervező erővé vált, a 84. oldalon. Egy érdekes ellentmondást fedeztem fel ebben a koncepcióban. Ugyanis az 57. oldalon az szerepel, hogy a becslések szerint ma 750 ezer fős roma népesség helyzetéről és kilátásairól beszél, a 84. oldalon pedig 315 583 fő tekinti magát cigány embernek vagy romának, nem tudom már, mit szabad itt mondani. Tehát úgy tűnik, hogy itt van egy ilyen duplázódás. Én erre hadd kérjek választ valakitől, jó? Tehát azért kezeljük már komolyan ezt a dolgot. Azért itt 350 ezer plusz hirtelen keletkezik. Most van plusz, nincs plusz, hova tűnnek ezek az emberek, miért nincsenek annyian?

Bocsánat! Ez egyáltalán nem mindegy. Most azért hatalmas pénzekkel megy a cigány integráció, felzárkóztatás, azért nem mindegy, hogy 350 ezer emberben, vagy 315 ezer emberben gondolkodunk, vagy 750 ezerben. Tehát tudjuk már meg, hogy hányan vannak! Azért nem fantomokról van szó! Noha Európában egyébként kisebbség alatt sajnálatos módon csak és kizárólag alapvetően a cigányokat tekintik, a bevándorlókat, és adott esetben a homoszexuálisokat. Tehát ez nem egy jó irány, de tisztázzuk ezeket a kérdéseket, és várjuk államtitkár úr válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Komoróczki István államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KOMORÓCZKI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Amint a tisztelt képviselőház is megállapította, hogy negyed kettőhöz közeledvén már kései az óra, de azért engedtessék meg, hogy egypár dologra reagáljak.

(Dr. Gaudi-Nagy Tamás felé:) Tisztelettel, képviselő úr, még egyszer bemutatkozom: dr. Komoróczki István a nevem, az NGM államtitkára vagyok, és ebben a minőségben Varga Mihály miniszter urat és a kormányzatot képviselem, amely önök elé tette ezt a valóban nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy széles társadalmi érdeklődésre, így nyilvánvalóan politikai érdeklődésre is számot tartó dokumentumot.

Valóban nagyon hálás vagyok az itt elhangzottakért, amelyek, valljuk be őszintén, nyilván az önök esetében, tisztelt képviselőház, alapvetően kampánycélokat is szolgáltak, hiszen olyan elemeket hoztak fel, amelyek nyilvánvalóan az önök programjában, az akciótervükben itt-ott prioritást képviselnek. Ez nemegyszer elhangzott különféle népcsoportok megnevezésekor, különféle problémák megállapításakor, kiemelésekor.

Nagyon hálás vagyok azon képviselő úrnak az ellenzékből, aki elmondta, hogy '56-ban született. Én is abban az évben születtem, de azt hiszem, ez az egyetlenegy dolog, ami közös bennünk, mert én teljesen másként látom ezt az önök elé tárt koncepciót.

Kezdjük azzal, hogy ez a kormány és a társadalom összefogásával készült széles ívű dokumentum valóban nem lózung - amit, ha az oroszból magyarra fordítunk, jelszót jelent, engedtessék meg, hogy ezt is elmondjam -, ez nem egy jelszógyűjtemény. Igenis az elmúlt két évet arra használta fel a minisztérium szakapparátusa, többek között a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal, amely háttérintézményünk, segítségével, hogy több társadalmi szervezet bevonásával bemutassuk az elképzeléseinket, és kikérjük a véleményüket.

Ahogy említettem önöknek, több mint 60 ilyen szervezetről volt szó. Nem az internetre helyeztük ki, ez tény, viszont számos fórum adódott, és bocsássanak meg, legutóbb például a kisebbségi bizottság ülésén, amikor ott voltak a tisztelt ellenzéki képviselők is, és sajnos senki nem talált alkalmat és lehetőséget arra - pedig most nagyon aktívak voltak - abban a vonatkozásban, hogy akár egy darab kiegészítő mondatot tegyenek ebbe a koncepcióba.

Nagyon sajnálom, úgy számoltak be kollégáim, hogy igazándiból másutt sem voltak aktívak. Bocsánat, ha valamiben tévedek, de a kormánypárti képviselők aktivitása ebben a vonatkozásban sokkal nagyobb volt. Noha ők is hivatkozhattak volna arra a megállapításra, amire önök, hogy nem sokkal a tervezett vita időpontja előtt került hozzájuk.

Megmondom őszintén, egyetemista korom óta ennyit nem jegyzeteltem, mint most, körülbelül 17 oldalt írtam le. Ha én most minden egyes kérdésre részleteiben reagálnék, akkor itt mindenki holtan és álmosan esne össze. Nem is veszem erre a bátorságot, de azért jó néhány, a nagyon tisztelt képviselő urak és hölgy által fölvetett kérdésekre is megpróbálok összefogottan és érdemben reagálni. És akkor megint azt a talán megbocsátható dolgot el fogom követni, amit a legutóbbi reakciómban, hogy előveszem ezt a vonalas füzetet, és a mindenki által felvetett témákra nagy igyekezetemmel és még egyszer hangsúlyozom, összefogottan lényegében szeretnék reagálni.

Először is néhány alapdolgot fektessünk le! Ezt a dokumentumot nem az Európai Unió, nem a Bizottság, nem akármelyik főigazgatósága kérte tőlünk. Erre a dokumentumra az Európai Unió nem tart igényt. Ezt a saját nemzetünk, saját hazánk fejlődése, jól felfogott érdekeink érdekében írtuk meg. Nem véletlenül nem egy kormányzati ciklusra, nem véletlenül nem az Európai Unió 2014-20 közötti tervezési időszakára rögzítve, hanem egy hosszabb időtávra.

Nyilván nem tudhatja képviselő úr, hogy én pillanatnyilag a versenyszférából jövök. Ott nagyon jól ismert az, hogy egy évre, öt évre, tíz és húsz évre terveznek előre. Profitorientált cégekről van szó, amelyek nem vetik el a tervezés szükségességét és fontosságát. És ez ugyanúgy érvényes más uniós tagországokra, mint Magyarországra is.

Tehát nem lehet ezért szemrehányást tenni, hogy ugyan már miért kapkodunk el egy ilyen koncepciót, hiszen egy ilyen koncepció az előző időszakokban is jól működött. Mi most kettőt gyúrtunk eggyé, a fejlesztésit és a területfejlesztésit, mert úgy gondoljuk, hogy ez horizontálisan is és ágazati szinten is a leginkább szolgálja a fejlesztési érdekeinket.

Jogos volt a felvetés, hogy az európai uniós támogatásokra számolunk. Ez részben igaz, de nyilván költségvetési forrásokra is, amelyet itt persze nem hangsúlyozott ki a koncepció, hiszen ez, ahogy önök nagyon helyesen mondották, egy vízió, ahogy ez a kormányzat most gondolja, hogy 2030-ra, az előttünk álló több mint másfél évtizedben ez az ország ki fog nézni.

Nyilván részleteiben itt nem lehetett se az adózási kérdésekre, se egy csomó olyan elemre kitérni, mint amit nagyon tisztelt képviselő úr mondott a Szigetköz védelméről, a vízgazdálkodásról. Önök is részesei lehettek, a közelmúltban volt egy ENSZ által szervezett vízkonferencia, ahol az egyik közel-keleti résztvevő azt mondta - húsz éve ismerjük ezt a történetet -, hogy az elkövetkezendő esztendők háborúja a Közel-Keleten nem a földről fog szólni, a földek elfoglalásáról egymás kárára, hanem a vízről. Ezzel mindenki tisztában van a világon, így Magyarországon is.

Én hallottam néhány megjegyzést Illés Zoltán úr vonatkozásában. Ez ügyben nem kívánok állást foglalni, de úgy gondolom, hogy az az álláspont, amit ő képvisel, tükrözi ennek a kormányzatnak a véleményét.

De miután a cél itt nem a vízgazdálkodás, nem az energia külön-külön kiemelése és annak az ízekre szedése, ezért inkább engedjék meg, hogy globálisabb témákat említsek.

(1.20)

Most nem térek külön ki a vezérszónokok által elmondottakra, hiszen amit elmondtak, azt a későbbiekben a nagyon tisztelt jelen lévő képviselők igyekeztek még bővebben, még érthetőbben elmagyarázni. Azt hiszem, nem érheti kritika - itt most némelyik elemére visszatérek - ezt a koncepciót abban a vonatkozásban, hogy nem elég hangsúlyt fektet a kis- és közepes vállalkozásokra, azok lehető fejlesztésére. Nemcsak az európai uniós programok, hanem a magyar kormányzat is hatalmas figyelmet igyekszik fordítani a kis- és közepes méretű vállalkozásokra, mint amelyek valóban az egyik legfontosabb gazdasági mozgatórugói a jövőbeni fejlődésünknek.

Itt Balázs József képviselő úr nagyon szépen elmondta azokat a közelmúltban befejezett projekteket, amelyek a Zeneakadémia, Erkel Színház és egy sor más téma, amelyekben ez a kormány nagyon komoly előrelépést tett a kultúra és egyéb más vonatkozásokban.

Nagyon szépen köszönöm a képviselő asszonynak a nagyon részletes és igényes megfogalmazásait a koncepció vonatkozásában. Nyilvánvaló, és ezt valljuk be, végül is itt demokrácia lévén, itt filozófiák, pártpolitikai elképzelések, érdekek ütköznek egymással. Ez nem vitás, önök az ellenzéki oldalon vannak, a másik oldal, a kormányzati oldal másként gondolkozik, másfajta alapelvekben bizonyos esetekben. Hálásak vagyunk, ha ezeket tudják támogatni, és igyekszünk tartalommal, mások által elfogadható és reális célokkal kitölteni ezeket az elképzeléseket.

Voltak képviselők, akik megpróbálták elverni a port azon az elképzelésen, hogy miért csupán a megyék kapnak hangsúlyt ebben a vonatkozásban a régió helyett, korábban régió volt, azután az elmúlt önkormányzati törvény döntött a megyék jelentőségének megerősítéséről. A megyei jogú városok vonatkozásában néhányan azt mondták, ezek csak marginális szerepet kapnak. Én ezzel nem értek egyet, merthogy úgy látjuk, nemcsak az állami költségvetésből származó források, hanem az akarat, a társadalmi akarat is abba az irányba megy, hogy az élhető megyék, a megyék saját sorsát legjobban ismerő megyei közgyűlések kerüljenek abba az állapotba, amikor felelősen tudnak dönteni az ottani kistérségek, kisebb települések, megyei jogú városok jövőjéről.

Mi a nagyvárosok funkciója? Egy csomó olyan tudományos kérdés felmerült, amellyel csúnyán az urbanisztikának nevező tudományág is foglalkozik, és itt az egyik képviselő elmarasztalta a VÁTI korábbi tevékenységét. Jelesül én csak közel raktam földrajzilag ehhez a VÁTI-hoz, de valójában nem ismerem az ő korábbi munkásságukat, úgyhogy nem is akarok ebben a vonatkozásban semmilyen állást foglalni.

Voltak, akik az ellenzéki urak, illetve hölgyek közül azt mondották, hogy kérem szépen, versenyképesség, felzárkóztatás, milyen fogalmak ezek, szükséges-e nekünk ezt követni. Tisztelt Képviselőház! Legyünk reálisak, nézzünk szembe a valósággal, a világ ebbe az irányba megy! Az az országcsoport, nevezzük azt Európai Uniónak, BRIC-országoknak vagy bármi másnak, ha nem képes versenyt tartani a világgazdasági kihívásokkal, és legyünk őszinték, ez volt az Európai Unió létrehozásának az egyik legfontosabb mozgatórugója, és meg is maradt annak, ezek az országcsoportok nézhetik azután 20 év múlva a köldöküket, mert nem fognak jutni sehová. Tehát azért ezzel a realitással is szembe kell nézni, és Magyarország is azért csatlakozott közel 10 esztendővel ezelőtt az Európai Unióhoz, mert nem szeretne lemaradni erről a vonatról, és jogos, ezen a gazdasági fejlődésen múlik gyermekeink, unokáink jövője. Nekem is három gyerekem van, hamarosan három unokám lesz, és szeretném, ha itt élnének, itt éreznék jól magukat.

Nagyon sokan történelmi párhuzamokat, Szent Istvánt, Gézát emlegették. Menjünk csak el a középkorig! Bizonyára emlékeznek a céhlegényekre. Elmentek Magyarországról Nyugat-Európába vagy bárhová, majd visszatértek. Egyik fiam 2 évet töltött Írországban, majd visszajött, miután jól megtanult angolul, és itthon kamatoztatja a tudását. Nem látok abban rosszat, hogyha bizonyos migráció van Magyarországról és Magyarországra vissza vagy be ebbe az országba. De legyünk reálisak! Amikor a schengeni övezet megszületett, és útlevél nélkül, gyakorlatilag csak egy személyi igazolvánnyal tudnak a magyar állampolgárok is az Európai Unió területén nemcsak közlekedni, hanem áttelepülni, ez egy reális valóság, ezt meg fogják tenni, és aki úgy érzi, hogy mindenféle okok miatt vissza fog jönni, az meg fogja tenni ezt az utat 1-2-3-4-5 éven belül. Tudjuk, sokunknak mint szülőnek vérzik a szíve az elmenő gyerekéért, de ezek előbb vagy utóbb, úgy gondolom, vissza fognak jönni.

És még egyszer visszatérek a céhlegények történelmi párhuzamához. Azt hiszem, hogy egy ilyenfajta kihívásnak eleget tenni, hogy nyelvet akarok tanulni, megismerni, hogy milyen az esetleg korszerűbb gondolkodás vagy az élet, megismerni a másságot, hogy abban az országban esetleg másfajta emberek élnek, másfajta kultúrák. Példának okáért miért van november 11-én nemzeti ünnep Belgiumban vagy az Egyesült Királyságban? Akkor ért véget az első világháború. Ezt én sem tudtam mindaddig, míg meg nem lepődtem Brüsszelben élvén, hogy kérem szépen, november 11-én fél Nyugat-Európa erről emlékezik meg.

Tehát van egy csomó olyan dolog, ami a toleranciát, egymás elfogadását és megbecsülését elősegíti. Azt hiszem, ezek olyan dolgok, olyan célkitűzések, amelyeket annak idején, amikor beléptünk az Európai Unióba, magunk is felvállaltunk. Ezen nincs mit szégyellni, és ezen nincs mit akadályozni. Attól nem leszünk kevesebb magyarok, nem leszünk rosszabb magyarok, jó hazafiak leszünk, mert tudatában vagyunk, hogy ilyen lehetőség van a globális kihívások világában.

Ivóvíz vonatkozásában, valóban, maximálisan egyetértek, és még egyszer az ENSZ vízügyi konferenciára utalok vissza, hogy az ivóvíz az egyik legfontosabb kincsünk, amivel nekünk megfelelően gazdálkodnunk kell, és nem mindegy, hogy milyen minőségben, és a mostani klímaváltozás közepette evvel miként tudunk gazdálkodni. Itt elhangzott Abasár problémája, és elhangzott valakinek a felszólalásában, hogy kérem szépen, milyen jól lehetne energiára hasznosítani.

Bizonyára így van, noha én nem vagyok szakértő, de amikor Magyarországról kimegy az ember autóval Ausztria, Németország és Nyugat-Európa irányába, ma már rengeteg naperőművet is lát olyan területeken, ahol állítom, nagyságrendekkel kevesebb a napsütötte órák száma, mint Magyarországon. Tehát itt nyilván van mit tenni ezeknek az alternatív energiáknak a hasznosításában.

Maximálisan egyetértek, sőt én úgy gondolom, a kormány nevében kérhetem a képviselő urak és hölgyek szíves figyelmét, ha ebben az ügyben van valami jól hasznosítható olyan javaslatuk, amit meg lehet és meg is kell tenni, mert másutt ezek beváltak, akkor ezeket a javaslatokat kérem szépen, terjesszék a kormányzat elé.

Egyik képviselő úr megkérdezte, hogy volt-e vajon kormányzati egyeztetés arról, hogy milyen a magyarok pillanatnyi lelki, mentális állapota. Elmondta, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet jó pár évvel ezelőtt bezárt.

Igen, nagyon fontosnak tartjuk hazánk fiainak és lányainak lelki egészsége ápolását minden szempontból. Ebben nemcsak a család - ahogy a képviselő asszony említette, a legkisebb organikus egység -, hanem nyilvánvalóan a társadalom, az egyházak, a társadalmi szervezetek nagyon komoly szerepet játszanak, és mi kívánunk támaszkodni ezekben is az ő segítségükre.

Kérdezték néhányan, hogy mi is ennek a koncepciónak a valós célja, ez most tulajdonképpen egy 300 oldalas lózunggyűjtemény, amit itt viszonylag ritkás padsorok előtt hajnali fél kettőkor megvitatunk, öncélúan egy kamerának elmondunk. Én azt mondom, nem ez a cél. A cél az, amit ez a kormány megfogalmazott nemegyszer, hogy egy követhető jövőképet bemutatni, felállítani, nem kötelezőt, hiszen ez nyilvánvalóan flexibilis, mozgékony, azért mindenféle új hatások érik ezt a hazát, az Európai Uniót, de valami olyan pozitív képet kell felvázolni, amelyet az itt élők el tudnak fogadni, és magukénak éreznek. Mi azon fogunk dolgozni, hogy ez így legyen a jövőben is.

Bocsánat, csak nézegetem a papírjaimat, pár dologra már reflektáltam, ezek többször is előfordultak a korábbi megszólalásokban.

Képviselő úrnak, aki emlegette, hogy a Facebookra kitesz egy bizonyos cikket, botrányos ez a vita, én úgy gondolom, nagyon csúnyán és sajnos másokat idézve, ez tulajdonképpen a szerzői munkásságának a része, mert én nem értek egyet azzal, hogy ez egy botrányos vita.

(1.30)

Tisztelt Képviselőház! Ezt a vitát, ezt a képviselői vitát, még egyszer hangsúlyozom, társadalmi vita előzte meg. Pontosan nem tudom, milyen okokból, valószínűleg nem mindenki értesülhetett erről a társadalmi vitáról. Ebben az anyagban, a meglévő kritikák ellenére, úgy gondolom, nagyon hasznos, nagyon tartalmas, olyan vizionális elemek vannak, amelyek nem megoldhatatlan, nem elérhetetlen célokat fogalmaznak meg. Igen, igaza van önnek, demográfia kérdése, hogy ez a haza ne sorvadjon, hanem szülessen megfelelő létszámú baba, hogy az élve születettek száma nagyobb legyen, mint a halálozásoké, ez egy nagyon fontos feladat.

Nyilván ön nálam jobban tudja, hogy ez nemcsak Magyarország problémája. Ezzel a problémával küzd tulajdonképpen a fejlett európai világ, a fejlett nyugati világ. Ahogy képviselő úr helyesen elmondta, a BRIC-országok közül az első, Brazília komoly pénzeket próbál abba fektetni, hogy a saját növekvő gazdaságába további szakképzett munkaerőt szippantson be. De vannak még, tudunk más európai uniós országokról is. A közelmúltban kerültek bejelentésre olyan fontos családbarát intézkedések, a gyed extra és egy csomó más dolog a kormányzat részéről, amiről önök is tudnak. Ha valami hangsúlyozottan mutatja a kormány elkötelezettségét, hogy minden lehetőséget megpróbál megragadni annak érdekében, hogy Magyarország lélekszáma, populációja ne csökkenjen, hanem inkább növekedjen, akkor ez az.

Igen, hál' istennek az egészségügy, nemcsak hazánkban, másutt is olyan állapotban van, hogy az emberek életkorát meghosszabbítja. A korábbi 60-65-ről a férfiaknak is, a nőknek is jelentősen megnövekedett az élettartama. Ez nyilván valamelyest a társadalom elöregedéséhez vezethet. Ez, még egyszer, nemcsak magyar probléma, úgy gondolom, ezen valamiképpen Magyarországon is, de másutt is, összefogottan kell gondolkodni, hogy mik a megoldások. És itt nyilván olyan megoldások lesznek majd, amelyek ezen a pillanaton is túlmutatnak.

Ma voltam egy turisztikai konferencián, ahol azt mondja a Magyar Turizmus vezérigazgató-helyettese, hogy kérem szépen, a Balaton esetében, visszautalva egy nagyon konkrét projektre, az a szituáció, hogy ami régen volt, 20 százalék belföldi turista, 80 százalék külföldi, zömmel németek, ez a rendszerváltás előtti időszak, ma megfordult, 80 százalék belföldi, 20 százalék külföldi. Igaz, ez zömmel arra a szezonra terjed ki, amiről önök szóltak. Veszprémi lévén én is tudom, ismerem ezeket a problémákat. De azt is tudom önökkel együtt, hogy azért ez nemcsak egy megye, és nem két megye, Veszprém és Somogy megye problémája, illetőleg már Zaláé is, és ott van egy meglehetősen erőteljes összefogás, hanem a kormányzat problémája is. Miként segítsük az egyébként turizmusból jól élő, egy adott időszakra koncentrálódó bevétellel rendelkező településeket és az ott élőket, hogy a turizmus növekedjen?

Itt a SZÉP-kártya bevezetésétől kezdve egy sor olyan dolog van, amire valamelyest azért a kormányzatnak is van ráhatása, és ezzel serkenti, élénkíti a belföldi turizmust. Ezen kívül az imént említett Magyar Turizmus Zrt. egy másik fontos feladata, hogy a beutazóturizmust igyekezzen növelni. Augusztus 20-át hozták fel ebben a vonatkozásban példaként, nagy létszámú turistacsoportok érkeztek például Győrbe, akik a tűzijáték megtekintését követően lementek még pár napra a Balatonra, tehát pár nappal meghosszabbították a szezont. Ez nyilván önmagában nem megoldás, de keresi a kormányzat a turisztikában és vendéglátásban élőkkel együtt, közösen arra a megoldást, hogy miként lehetne a néhány képviselő úr által említett problémát megoldani. Hogy kihasználatlanok egyes fürdők, igen, ez tény; ezek a fürdők nem feltétlenül ennek a kormánynak az időszakában épültek, erről bizonyára önök is tudnak. De tudjuk, hogy ez a probléma valós, és foglalkozunk vele. Nem ígérgetünk, de megpróbáljuk valamelyest mi is kezelni ezt a kérdést.

A határ menti régiók. Elnézést kérek, most egy kicsit csapongok a kérdésekben, illetve a válaszokban. Rajka, Hollóháza kérdése hangzott el, illetve megemlítette képviselő úr, hogy ha a szlovákiai lakosság részaránya ezeken a településeken valamelyest nő, akkor mit tervez a kormányzat.

Hölgyeim és Uraim! Még egyszer, már huszadszor mondom: az Európai Unióban élünk. Hát itt nem lehet megakadályozni azt vagy serkenteni, hogy ki merre, milyen irányban, a gazdasági vagy egyéb, foglalkoztatási érdekei okán hová költözzön! Igen, igazuk van képviselő uraknak, szeretnénk, ha a magyar ajkú lakosság, a magyar lakosság itt élne, de ha adott esetben, konkrétan ismerem a példát, a Suzuki gyár esetében nincs elégséges létszámú hazai munkaerő, aki a Suzuki gyár munkaerőigényének megfeleljen, akkor nem kevés szlovák munkás vagy szlovák állampolgárságú munkás fog átjönni. Ők az eurózóna tagjai, hölgyeim és uraim, mi nem vagyunk az eurózóna tagjai. Nyilván a forint és az euró árfolyama közötti fluktuáció okán ki tudnak használni olyan különbségeket, amelyek gazdaságilag több szlovák polgár számára lehetővé teszik az áttelepülést.

Mint bizonyára emlékezetes a képviselő hölgy és urak előtt, Magyarország jelenleg a visegrádi négyek együttműködésnek elnöke. Ez lehetőség és felelősség is. A visegrádi négyeket itt nyilván nem kell bemutatni. Úgy gondolom, hogy ebben az elnöki pozícióban miniszterelnök úr és munkatársai olyan gazdasági és egyéb együttműködési folyamatokat tudnak elindítani régión belül és régión kívül, amelyek lehetővé teszik ennek a történelmi összefogásnak a tartalommal történő kitöltését, többek között hazánk javára.

Itt elhangzott, nyilván némi malíciával és némi provokációval, hogy az EU 2030-ra problémákkal fog küszködni. Az EU, de nem az EU az egyetlen, amely már ma problémákkal áll szemben. Ugyanígy áll az Egyesült Államok, és erre mondhatná ön, mint a régi orosz katona, hogy bárcsak nekem lennének ilyen problémáim, mint neki. Ez lehet, hogy így van. Akárhogy is, az Európai Unió annak idején arra szerveződött, és mi is azért csatlakoztunk hozzá és a közelmúltban, július 1-jével Horvátország a szomszédunkban, mert bízunk abban, hogy ezek az európai országok képesek és készek arra, hogy közösen, erejüket összetéve, legyen az intellektuális, gazdasági, bármilyen, olyan pólust alakítsanak ki ebben a globális világban, amely fel tudja venni a versenyt, az ázsiai tigrisekkel, az ázsiai nagyokkal és az Amerikai Egyesült Államokkal, amelyet a globális gazdasági versenyben partnerként kezelnek, és amelyik képes érvényre juttatni gazdasági és egyéb érdekeit.

Sokan keresik ezzel az Európai Unióval az együttműködést, az imént említett országok és országcsoportok, és nekünk addig jó, tisztelt képviselőház, meggyőződésem, amíg az Európai Unió lábon áll, és képes ezt az együttműködést folytatni. Legyünk őszinték! Ez rajtunk is múlik. Igen, elhangzanak abszolút jogos kritikák az Európai Unió bürokráciájára, az Európai Unió döntéshozatalára. De legyünk önkritikusak! Mi is benne vagyunk az Európai Unióban. Brüsszelben mi is ott hozzuk a döntéseket, a mi kollégáink vagy munkatársaink. Tehát meg kell mondani, hogy ez a hatalmas EU, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság belőlünk is áll. Ennek a kormányzatnak is felelőssége, hogy miként lesz képes és tudja érvényre juttatni ezeket a nemzeti érdekeket.

Amikor elkezdtem Brüsszelben dolgozni, nagyon érdekelt, hogy az európai biztosok vajon mennyire tudják érvényesíteni saját nemzeti érdekeiket. Azt kell önöknek mondjam, és csodálkozni fognak, a 27-ből 26 remekül tudja érvényesíteni. És nem mondom meg, ki a 27., aki nem annyira. De ha kíváncsiak, megmondom. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Halljuk!) Mindegy, a koncepció vitájának nem ez a témája. Inkább azt mondom, hogy nagyon fontos az összetartás, az együttműködés, fontos a közös valuta. Ugye, nem felejtették el, hogy amikor 2004-ben csatlakoztunk, Magyarország kormánya is vállalta, aláírta a csatlakozási feltételek között, hogy egy bizonyos időtávon belül, de tervezi csatlakozni az eurózónához. Tehát van egy ilyen hosszú távú kötelezettségünk. Hogy erre mikor kerül sor, ezt nyilván a gazdasági, politikai fejlemények fogják eldönteni.

De nem zárhatjuk ki magunkat, igen tisztelt képviselőház, sem ebből a vízióból, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk. Ez a tagság ad nekünk bizonyos lehetőségeket, jogokat. Mi nettó haszonélvezői vagyunk az Európai Unióból érkező pénzeknek. Ezt is nagyon tisztán kell látni, befizetők is vagyunk, de nettó haszonélvezői, hiszen a fejlettségünk szintje messze távol van még a nyugat-európai országokétól. Így, ami nekünk jár, azért joggal állunk fel a pódiumra, és azt mondjuk, hogy kérem szépen, ez nekünk jár, és nem adható.

(1.40)

Biztos vagyok benne, hogy mindenki a saját családi életében így van, hogy azért, ami neki jár, azért nem görnyed hétrét, hanem azt mondja, hogy kérem szépen, ez nekem jár, hiszen erről döntés van.

Tehát visszatérve az iménti koncepcióra, sok minden elhangzott, lakástámogatás, roma népesség létszáma, a valós jelentősége. Igen, én azt hiszem, hogy politikailag talán az a helyes, ha megengedi, anélkül, hogy bárkit is kioktatnék, hogy ez a roma elnevezés talán a célszerűbb, ami a dolgok érdemén és értelmi valóságán nyilván nem változtat. Tehát roma honfitársaink, polgártársaink, akik velünk együtt élnek, azt szeretnénk, hogyha integrálódnának ebbe a társadalomba, ha ők is minél előbb megtalálnák a helyüket, és minden szinten fel tudnák venni ők is ezt a "versenyt", hiszen lehet, hogy némelyeknek nem tetszik, de az bizonyos, hogy verseny van a világban.

Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr is, amikor beült az iskolapadba, ami azzal végződött, hogy 1995-ben kiváló eredménnyel befejezte a jogi kart, egyfajta oktatási versenyben vett részt. Nyilván nem egyesekkel, kettesekkel bukdácsolta át az iskola küszöbét, és ez látszik is, hogy egy nagyon felkészült jogi szakember, és mi mindnyájan ugyanígy vagyunk. Tehát az élet valamifajta kis versengéssel kezdődik. Én a három gyerekemről tudom, ők is egymás között versengtek, és ez így van a világban szerte, ezt nem lehet tagadni.

De visszatérve erre a koncepcióra, száz szónak is egy vége. Kétségtelen, hogy nem egy húszoldalas határozati javaslat van benne, hanem egy rövidebb, amelynek szerves részét képezi a melléklet. Engedjék meg, hogy még egyszer hangsúlyozzam, hogy ezt a mellékletet, amelyet önök többször idéztek, hol pozitív, inkább pozitív, időnként negatívabb szavakkal, olyan szakemberek írták, akik szívügyüknek tekintik Magyarország fejlődését.

Ez a kormány azt a szempontot szeretné képviselni, és elnézést kérek a dadogásért háromnegyed 2-kor, hogy ez az ország jól boldoguljon, az itt élők úgy érezzék, hogy jó helyen születtek és jó helyen élnek, mert az itt lévő gazdaság, fejlődés, légyen az bármilyen irányú, abba az irányba mutat, hogy ők, gyermekeik, unokáik a jövőben is itt maradjanak.

Természetesen bizonyos migráció lesz, ezt nem lehet kizárni, hiszen az Európai Unió egésze is nyitott, és ki tudja még, mit hoz a jövő. Mindenek mellett azt mondom, hogy a migrációnak olyannak kell lenni, és mi ebbe az irányba szeretnénk minden lépést megtenni, hogy legyen érdemes hova visszajönni, legyen érdemes azt mondani, hogy megérte, hogy elmentem, de visszajöttem, mert ez az én hazám.

Én több mint tíz évet éltem külföldön, de nem bánom, mert mindig visszajöttem, és úgy éreztem, hogy valamivel hozzá tudok járulni a haza fejlődéséhez.

Úgyhogy, tisztelt képviselőház, ezek elmondásával és előrebocsátásával megköszönöm e késői órán is a figyelmet. Még egyszer, én úgy gondolom, hogy a társadalom azért tudatában van annak, hogy mi miről beszélünk, és bízom abban, hogy önök is támogathatónak fogják találni ezt a koncepciót.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Kovács Péter tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Köszönjük a kimerítő választ.), és mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Emlékeztetem önöket, hogy a T/13049. sorszámú törvényjavaslat részletes vitájának lezárására - a kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - most kerül sor. A módosító javaslatok beérkeztek, így a részletes vita egészét lezárom.

A T/13138. sorszámú törvényjavaslat általános vitájának lezárására, valamint a T/13099. számú törvényjavaslat általános vitájának lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat. Az általános vitákat most lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitákra a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a napirend utáni felszólalásra jelentkezők felszólalási szándékukat visszavonták.

Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm munkájukat. Reggel 9 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését. Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!

Az ülésnapot bezárom.

(Az ülésnap 1 óra 44 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Bárány Tibor

az Országgyűlés Hivatala törvényhozási főigazgató-helyettese

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

57851 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 31. ülésnapja 2013. november 26-án, kedden 57852

Felszólalások:   295-303   303-369   369      Ülésnap adatai