Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt, hogy mi az önök viszonya ehhez a törvényjavaslathoz, és hogy mennyire bátran vállalják fel, nemcsak ez a késői óra bizonyítja, amikorra sikerült ezt az Országgyűlés napirendjére tűzni, nehogy véletlenül megzavarja az állampolgárok nyugalmát, hanem az az érvelés is, amely az általam szintén tisztelt Vejkey elnök úrtól származó érvelés, és amely az érvénytelen kvótanépszavazástól a német belpolitikán keresztül, egészen az általa felvázolt ördögi háromságig mindent tartalmazott. Mégiscsak az a helyzet, ha őszintén szembenézünk ezzel a jogszabállyal  és államtitkár úr nagyon korrekt módon ezzel is kezdte , hogy ennek az a része, amely érdemben tartalmaz valamifajta újdonságot vagy valamifajta kötőerőt, az lényegében arról szól, hogy önök megkezdték a végső támadást a jogállamiság még düledező, de álló bástyái ellen. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy azt az Alaptörvénybe foglalt képtelenséget, hogy nemcsak a törvények, a jogszabályok, hanem azok indoklása is kötőerővel bír a bíróságok számára, elkezdték átültetni a gyakorlatba.

Ez a szabályozás egyébként annak az elismerése, hogy önök nem képesek normális jogszabályokat alkotni. Nem képesek olyan törvényt alkotni, amely törvény önmagában eléri azt a célt, amit önök kitűznek a jogalkotással, nem képesek olyan kormányrendeleteket, miniszteri rendeleteket létrehozni, amelyek külön az indoklás nélkül is alkalmasak arra, hogy ezek alapján a jogalkalmazók képesek legyenek megfelelőképpen eljárni.

Márpedig a törvényesség, a jogállam lényege éppen az, az a lényege, hogy nem az önök szándéka, nem a senki által sem ellenőrzött indoklások, nem a nyilvános vitának ki nem tett kormányzati szándékok, hanem a megvitatott, szabályos módon elfogadott jogszabályok azok, amelyek a jogalkalmazóra kötőerővel bírnak.

Az az abszurditás, hogy az indoklás lényegében a törvény vagy egyéb jogszabály részévé válik, aminek most megteremtik a technikai alapjait, teljesen nyilvánvaló módon ellentmond a jogállamiság alapelveinek. Ellentmond a saját Alaptörvényüknek is, amelynek 26. cikke szerint a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. Innentől kezdve a bírák nemcsak a törvénynek vannak alárendelve, hanem alá vannak rendelve a törvényjavaslatok indoklásának is. Lényegében nem a jognak vannak alárendelve, hanem a jogalkotói szándéknak, és ez nagyon komoly különbség. Azt is mondhatnám, említettem már itt, hogy a jog uralma helyett az uralom joga következik el, az az időszak, amikor az önök jogalkotói szándéka szerint kell a bíróságoknak dönteni.

Értem persze ezt az aggodalmat. Hiszen éppen legutóbb az önök által egyébként szokásos módon, minden érdemi vita és hatásvizsgálat nélkül  erre majd visszatérek  átvert, a hajléktalanságot büntető és a hajléktalanokat üldöző törvényről mondták ki a bíróságok, hogy alkotmányosan legalábbis kétségesek, és küldték el őket az Alkotmánybíróságra. Nyilván az a szándékuk, hogy majd lehessen azt mondani legközelebb, hogy de hát az indoklásba beleírtuk, hogy ez nem alkotmányellenes, beleírtuk, hogy mi a szándék, és majd tessék az Alaptörvény általános rendelkezései, a Nemzeti hitvallás meg az indoklás szerint értelmezni a jogszabályt, és akkor a jogtalan majd jogszerű lesz, akkor az alapjogok elvétele és sérelme rögtön indokolt lesz. Azt kell mondanom, hogy ez egy meglehetősen átlátszó ügyeskedés, aminek a célja az, hogy önök megtörjék a bírói függetlenségét, megtörjék az egyetlen kontrollt, ami a hatalmukat még korlátozza.

A törvényjavaslat egyéb részei, egyetértek képviselőtársaimmal, tartalmaznak nagyon kedves, rokonszenves részeket. Az a baj, hogy ezek a fantáziairodalom kategóriájába tartoznak. Beírhatjuk ezeket a törvénybe, de ezeknek egy jó része olyan általános szabályozás, ami nem számonkérhető, más részük tartalmaz konkrétumokat, például a hatásvizsgálattal kapcsolatban, csak mondják már meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy hol volt a hatásvizsgálat, mondjuk, a lakáskasszák állami támogatásának megszüntetésénél. Bejön egy képviselő, besétál, benyújt egy törvényjavaslatot, és a kormány lelkesen támogatja. Nem emlékszem, hogy államtitkár úr azt mondta volna, hogy te, drága képviselő úr, nézzünk már meg egy hatásvizsgálatot, nézzük meg, hogy mi lesz ennek a következménye! De hozzáteszem, kormányzati előterjesztésekhez sincs nyilvános hatásvizsgálat, amit megismerhetnének például az országgyűlési képviselők, mielőtt döntenek. Miről beszélünk?

Tisztelt képviselőtársaim, önök ezt a jogalkotási törvényt úgy hágják át naponta, ahogy akarják! Megszüntették lényegében az Alkotmánybíróságot, hiszen az önök elvtársai vagy kollégái ülnek az Alkotmánybíróságban, megtömték pártkatonákkal az Alkotmánybíróságot. Nem véletlen  hadd mondjak egy másik példát , hogy a CEU-törvényről az Alkotmánybíróság másfél éve nem mer állást foglalni. Miről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim? (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Őszintén szólva lehet, hogy önök a jogalkotási törvénynek ezzel a részével a saját lelkiismeretüket megnyugtatják, de ezen túl ennek semmilyen hatása nem lesz.

Végül azt szeretném még megemlíteni, hogy természetesen önök is tudják, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a bíróságokat korlátozza, hanem magát az Országgyűlést is. Az indoklások ugyanis nem kerülnek be az Országgyűlés elé, azokhoz nem lehet módosító indítványt beadni, nem lehet őket leszavazni. Az indoklásban az lesz benne, amit az előterjesztő beleírt. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés le fog mondani a jogrendszer fölötti ellenőrző szerepének jelentős részéről. Le fog mondani arról, hogy ő alkosson érdemben törvényeket, hiszen a törvényben nem szereplő indoklások fogják innentől kezdve vezényelni a jogalkotást.

Nincs kétségem, és ahogy hallottam a vezérszónokokat, ez egy megalapozott kétség vagy könnyen elvethető kétség, szóval nincs kétségem, hogy kormánypárti képviselőtársaim persze ettől még boldog örömmel meg fogják szavazni a parlament hatáskörének ezt a csorbítását is, mint ahogy a ’33-as német parlament döntő többsége is boldog örömmel megszavazta a felhatalmazási törvényt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Kovács Zoltán: Elég erős túlzás!)