Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harangozó Tamás képviselő úr: "Felmérték-e a következményeket?" címmel. Megadom a szót az MSZP-s képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy idézetet olvasnék fel önöknek. "A kormány el akar venni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaitól. Azoktól az emberektől akar elvenni, akiktől az állam, a közösség tántorítatlan hűséget, bátor helytállást követel, ezt törvény rögzíti. Ezek az emberek különleges szolgálatot teljesítenek, éppen ezért az Országgyűlés, amikor törvényt alkotott, figyelembe véve ezzel a különleges szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást, ezzel arányos erkölcsi és anyagi megbecsülést biztosított ezeknek az embereknek."

Félreértés ne essék, ezek a mondatok nem az önök által az elmúlt hónapokban, a hivatásos állományúakkal szemben megnyitott hecckampányt követően fogalmazódtak meg, nem szocialista politikus vagy szakszervezeti vezetők szájából, hanem Demeter Ervinéből, a Fidesz hivatalos sajtótájékoztatóján, 2006-ban. Akár nagyra is értékelhetnénk ezt a kiállást az állomány mellett, azonban éppen az elmúlt hetek gátlástalan, a törvény alapján szerzett jogokat lábbal tipró, a társadalmi megállapodásokat semmibe vevő kormányzati politikájának fényében világossá vált, milyen álszent és haszonleső volt e színlelt szolidaritás.

Amikor az előbb idézett fideszes aggodalmak megfogalmazódtak, akkor a szocialisták által támogatott kormány a rendészeti szervek működésének korszerűsítését és a szolgálati nyugdíj rendszerének reformját tűzte ki célul. Az akkori javaslatokat szakmai szempontból megalapozottan, jövőbeli hatállyal, az érintettek méltányos érdekeire figyelemmel készítették elő, legalábbis ilyen szándékkal; természetesen a szakszervezetek akkor sem lelkesedtek érte. A tiltakozás ellenére megkezdtük a rendészeti szerveknél a civilesítés folyamatát, és szigorítottuk a jogállási törvényeket, miután láthatóvá váltak a szolgálati nyugdíjrendszer anomáliái.

Önök akkor e törekvéseket többnyire hevesen ellenezték - ma már tudjuk, csak politikai haszonlesésből -, jobb fizetést, nagyobb társadalmi megbecsülést, megerősített rendészeti szerveket ígértek a hivatásos állománynak, két héten belül közbiztonságot, a nyugdíjak védelmét és kiszámítható jövőt minden társadalmi csoportnak. Éveken át népnyúzónak, szükségtelen megszorításnak minősítették, akadályozták az ország megújítása érdekében nélkülözhetetlen átalakításokat.

(9.30)

Jellemző, hogy az előző ciklusban a 300 forintos vizitdíjjal szembeni ellenállás, a szociális népszavazás lett a politikájuk egyik szimbóluma. Ma már a napnál is világosabb, hogy önök éveken át tudatosan, gátlástalanul hazudtak az embereknek. Hazug propagandájukkal szemben soha eszükben sem volt a szociális háló erősítése, de még fenntartása sem. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy évi 50 milliárd forint megspórolása érdekében vennék el több tízezer, jogszerűen nyugdíjba vonult egykori hivatásos nyugdíját. Az Orbán-kormány által kidolgozott adótörvény mindeközben 500-600 milliárd forintos rést ütött a költségvetésen. Kiket gazdagítottak önök ezzel a döntéssel? A bankárokat, a menedzsereket, az önök által kinevezett állami vezetőket, a képviselőket, az államtitkárokat, a minisztereket. Ezért kell most a nyugdíjasoktól elvenni. Ez az igazi pofátlanság!

Ennek leleplezésére kíméletlen hecckampányt indítottak a szolgálati nyugdíjasok ellen. Röpködnek az extrém példák 40 évesen nyugdíjba vonult egykori hivatásosokról, és lassan az az érzés alakul ki az emberekben, hogy minden rokkantnyugdíjas és korkedvezményes nyugdíjas bűnöző, de legalábbis kolonc a társadalom nyakán.

Önök az emberi megalkuvásban bíznak, az emberek irigységét akarják felébreszteni, ugyanakkor elhitetni velük, hogy a baj, a megszorítás nem róluk szól, tőlük nem vesznek el, csak másoktól. Hiába akarják egymás ellen fordítani az embereket, az csak egy darabig működik. A gátlástalan propagandával szemben le kell szögeznünk, hogy a mostani ötletükkel érintettek döntő többsége több évtizedes kemény munka után élve és nem visszaélve a törvényekben rögzített jogosultságaival vonult szolgálati nyugdíjba.

Sokan megfeledkeznek arról, hogy a hivatásos szolgálat vállalása számos alapvető jog korlátozásával jár. Elvárják tőlük, hogy kötelességüket akár életük kockáztatásával lássák el. Szigorú függelmi rendben dolgoznak, bármikor az ország másik végébe vezényelhetők, politikai érdekérvényesítési joguk, sztrájkjoguk korlátozott.

Azon lehet vitatkozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy jók vagy rosszak-e a szolgálati nyugdíjra vonatkozó szabályok, de sértő, megalázó érdemtelennek, élősködőnek beállítani a nyugdíjba vonultakat. Egyáltalán végiggondolták-e önök, hogy hol fognak dolgozni a juttatásaiktól megfosztott nyugdíjasok? Újból a rendészeti szervek állományában, akkor, amikor a 35 milliárd forintos zárolásnak köszönhetően a meglévő állomány fizetését sem fogják tudni júliustól kifizetni? Amit művelnek, az nemcsak a jogállami elvekkel, de a józan ésszel is ellentétes.

Kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, lássák be végre, nem játszhatnak az emberek százezreinek egzisztenciájával. El fog jönni az idő, amikor a kétes fülkeforradalomból kijózanodott magyar nép milliói rájönnek, hogy csak eszközei voltak egy cinikus hatalom játékának, amikor újra megbecsülik mindazokat, akikre most megvetéssel néznek, mert tévedés ne essék, mindenki sorra fog kerülni. A rendvédelem könyvének fekete lapjait írjuk manapság. Önök erkölcsi és anyagi értelemben is szétverik a haza szolgálatának ügyét. A mi dolgunk lesz a megbecsülés és a bizalom újraépítése.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Kontrát Károly államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azért van annak valami pikírt bája, hogy ön most azt mondta napirend előtti hozzászólása záró mondatában, hogy az önök feladata lesz a megbecsülés biztosítása a rendvédelmiek számára. Hadd emlékeztessem önt arra, hogy az önök nyolcéves kormányzása alatt, 2002-2010 között alakítottak ki olyan helyzetet, hogy több mint húszezer életerős, negyvenes éveiben járó hivatásos választotta a korai nyugdíjat. Itt, ennek a Háznak a falai között én személy szerint több alkalommal elmondtam 2006-2010 között, a jegyzőkönyveket érdemes talán megnézni, hogy ez a rendszer rossz, hogy önök alakították ki azt a helyzetet, tisztelt képviselő úr, hogy a rendvédelmisek - a rendőrök, határőrök, tűzoltók, bv-sek - a korai nyugdíjat választották. Elmondtam akkor, elmondtam több alkalommal, hogy ez rossz az államnak, rossz az országnak, rossz a rendőrségnek, rossz annak az adott szervezetnek, ahonnan távoznak a hivatásosok, és rossz az egyénnek. Igen, ezeket a szavakat ma is vállaljuk. Ez a ténymegállapítás akkor is helyes volt és ma is.

Engedje meg képviselő úr, hogy emlékeztessem arra, hogy az egy kicsit furcsa, hogy ön kéri számon ezt a helyzetet a mostani kormányon, rajtunk, rajtam, hiszen ön 2006-2010 között az aktuális igazságügyi és rendészeti miniszterek vezető munkatársa volt, tanácsadója volt. Képviselő úr, ön ilyen tanácsokat adott az akkori minisztereknek - négy miniszter volt, nem akarom fölsorolni a nevüket, 2006-2010 között -, hogy ilyen helyzetbe hozták az országot, ilyen helyzetbe hozták a rendvédelmi szerveket? Ön csak ilyen tanácsokat tudott adni, és most meg rajtunk kéri számon? Képviselő úr, mi ezt a helyzetet megoldjuk.

Elmondtam én is, talán éppen egy hete, talán az ön hozzászólására, hogy nem jókedvünkből tesszük, amit teszünk, hanem az ország érdekében, azért, hogy ez az ország működőképes maradjon, hogy ezek a szervek működőképesek maradjanak, és igen, mi biztosítjuk a finanszírozást, nem júniusig, júliusig, ahogy ön állította, hanem a teljes költségvetési évre, tehát december 31-ig valamennyi rendészeti, rendvédelmi szerv számára.

Hadd mondjak egy számot, ami talán rávilágít arra, hogy mit is tettek önök. 1998-ban 4232 fő volt az úgynevezett korai nyugdíjasok száma - 4232. A mai nap pedig eléri a 30 ezer főt ezeknek a száma. '98-ban 6 milliárd forintot fordított az ország, a költségvetés, az adófizetők 6 milliárd forintot fordítottak az ő korai nyugdíjukra. Most ez a szám 62 milliárd forint. Ha összeadjuk a 2002-2010 közötti éveket, akkor azt mondjuk, hogy több mint 220 milliárdot kellett a korai nyugdíjasok részére nyugellátás biztosítása érdekében kifizetni.

Képviselő úr, én elmondtam többször, ha ezt a pénzt az illetményemelésre tudtuk volna fordítani, akkor hivatásosokként havi 80 ezer forint - még egyszer mondom: 80 ezer forint - illetményemelés lett volna lehetővé téve. Ezt önök akadályozták meg. És most önök kérik számon? Képviselő úr, én elmondom, fölteszem a kérdést: ön szerint igazságos a jelenlegi rendszer, megengedhető az, hogy 40 évesen nyugdíjba vonuljon a rendőr vagy a tűzoltó vagy a katona? Képviselő úr, nem engedheti meg ez az ország. (Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) Azoknak a hivatásosoknak a szolgálati helyükön van a feladatuk. Mi olyan szabályokat fogunk itt a parlamentben elfogadni, ami lehetővé teszi, hogy a hivatásosok teljesítsék a szolgálati kötelezettségeket.

Hadd mondjak valamit, hogy miért is mentek el az önök rossz politikája következtében. 2002. január 1-jétől lépett életbe a hivatásosokra vonatkozó életpálya, amit az Orbán-kormány vezetett be, ami lakhatási támogatást biztosított, a lakáshoz jutást segítette elő, megfelelő illetményt biztosítottunk, megfelelő előmenetelt biztosítottunk, létrehoztuk a központi tiszti állományt. Képviselő úr, önök ezt mind megszüntették. Képviselő úr, önök a felelősek a jelenlegi helyzetért, kérem ezért, hogy maradjanak csendben, ne rakják a tüzet, maradjanak csendben, mi pedig összefogva, a parlament segítségével, az ország segítségével, az adófizetők segítségével meg fogjuk oldani ezt a helyzetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)