Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három évvel ezelőtt, amikor a jelenlegi kormány elkezdte a működését, már jól érezhető volt - és három év alatt ez az érzés csak erősödött -, hogy hadat üzentek a fiataloknak. Hadat üzentek, s nemcsak azért, mert volt egy csomó választási ígéret, nemcsak azért, mert ígértek ingyenes jogosítványt, ingyenes utazást, ingyenes tankönyvet, 10 ezer új kollégiumi férőhelyet, hanem azért is, mert amikor ezeket az ígéreteket mi - mondjuk úgy - számon kértük, és indítványok formájában idehoztuk a parlamentbe, akkor a kormánypárti képviselők ezeket az indítványainkat rendre leszavazták. Leszavazták akkor is, ha csak az ő választási ígéreteiket kértük számon, és leszavazták akkor is, ha az indítványok kevesebbet jelentettek volna, mint amiket ők ígértek.

Nem épülnek az ifjúsági házak, az ifjúsági közösségi terek, a miniszterelnök még sportminiszterként 2 milliárdot ígért a “Kell egy helyö programra, 50 millió lett belőle, azt is elvonták. És úgy tűnik, az ifjúsági programok támogatását pedig úgy képzelik el, hogy bár megítélnek támogatási összegeket, arról ifjúsági szervezeteket kiértesítenek, aztán elfelejtik megkötni a szerződéseket, elfelejtik kiutalni a támogatásokat. Tudják-e, hogy hány általános és középiskolai tanár, hány civil ifjúsági szervezeti vezető hitelez ma az ifjúsági tárcának? Hányan várják azokat a megítélt támogatási összegeket, amelyekből most már csak sítábort lehetne rendezni a Balatonon? Talán nem ez a helyes út, nem ez a helyes mód.

De ha azt látjuk, hogy a költségvetésben szinte semmilyen ígéretre, semmilyen korábban megígért és egyébként jónak tartott ifjúsági célra nincs ott a megfelelő forrás, akkor jogosan adódik a kérdés, hogy akkor bizony hol a pénz.

(10.40)

Azt látjuk, hogy pénz van például, több mint 300 millió forint az ifjúsági törvény megalkotására. Ez aztán generálja az újabb, következő kérdést: hol van az ifjúsági törvény? Merthogy önök minden esztendő elején, amióta kormányoznak, megígérték, hogy lesz ifjúsági törvény az adott esztendő végére. 2005-öt írunk. Mind a mai napig nem került a parlament elé az ifjúsági törvény tervezete, mind a mai napig a jogalkotási menetrendben nem szerepel ez a jogszabály. Nagyon úgy tűnik, hogy a minden év elején megtett ígéret - hasonlóan az ingyenes jogosítványhoz, vagy az ingyenes utazáshoz, vagy a 10 ezer új kollégiumi férőhelyhez - a ködbe vész.

Persze, az is jogos kérdés, hogy vajon igazgatási alapfeladatokra, jelentéskészítésre, törvény-előkészítésre miért kell száz meg százmilliókat fordítani, amikor az alapfeladata a közigazgatási apparátusnak, és vajon miért kell több százmillió forintból rózsadombi ingatlant felújítani csak azért, mert sok-sok miniszter ott találkozik. Talán nem ez ma Magyarországon a legfontosabb ifjúsági cél.

Még hosszasan lehetne minderről beszélni, képviselőtársam meg is tette ezt az imént, de azt gondolom, hogy ez innentől kezdve már felesleges, mert alig van hátra néhány hónap, nyilvánvalóan ezen kormányzati ciklusban ezeken a súlyos problémákon, súlyos gondokon változtatni már nem lehet. Mint ahogy nyilvánvalóan ez a kormány és ez az ifjúságpolitikai kormányzat sem fog változtatni a hozzáállásán, így azt gondolom, hogy komoly reményeket nem táplálhatunk.

Ezért azt gondolom, hogy érdemes a tegnap helyett néhány szót váltani a holnapról, mert azt gondoljuk, hogy az ifjúságpolitikában is komoly változásra van szükség. Annak érdekében, hogy ez a változás meg tudjon történni, a Fidesz-frakcióban helyet foglaló fiatal, fidelitasos képviselők kidolgozták azt a programot, amely az “Új nemzedék 2006ö nevet kapta, és mi, fidelitasos képviselők azt reméljük, hogy lesz egy olyan kormánya Magyarországnak a jövő év tavaszától, amely hajlandó is lesz megvalósítani ezt a programot.

Egyetértek az előttem szóló szocialista képviselők közül azokkal, akik azt mondták, hogy a fiatalok esetében az esélyegyenlőség megteremtése az egyik legfontosabb kérdés. Egyetértek Török Zsolttal abban is, hogy a fiatalok döntő többsége nem tud a saját maga által elképzelt és a saját maga által megkreált életpályára ráállni, hiszen a fiatalok döntő többségének szülei anyagi helyzetétől függ az, hogy vajon milyen életkezdést tud magának elérni. Ez sajnos, így van, a fiatalok mögött még nincsen annyi teljesítmény, nincsen annyi idő, hogy saját maguk határozhatnák meg azt, hogyan kezdhetik az életüket.

Éppen ezért a fiatalok sikeres életkezdésének tekintetében és érdekében biztosítanunk kell a fiatalok számára az esélyegyenlőséget. Ez a legfontosabb mondanivalója a Fidelitas által kidolgozott “Új nemzedék 2006ö című ifjúságpolitikai programnak.

Mi az a négy pont, amiben ezt az esélyegyenlőséget és a sikeres életkezdés lehetőségét biztosítani kell? Az egyik az otthonteremtés. Az otthonteremtés keretében sok-sok vitánk volt itt, a parlamentben, otthonteremtési program kontra Fészekrakó-program. De azért két számot hadd mondjak.

Amíg az otthonteremtési program keretében 270 ezer család vehetett fel kedvezményes kölcsönt, addig a Fészekrakó-program keretében a bankok hét hónap alatt 11 ezer lakáshitel-szerződést kötöttek. 270 ezer kontra 11 ezer. Azt gondolom, nem kell magyarázni a különbséget. Azt viszont már magyarázni kell, hogyan szólhatnak arról újságcikkek ma Magyarországon, hogy több tízezer lakás üresen áll, miközben több tízezer fiatal család, több tízezer fiatal házaspár vár arra, hogy biztonságot találjon egy otthon formájában. Éppen ezért azt gondolom, hogy az egyik pont, ahol az esélyegyenlőséget biztosítani kell, az az otthonteremtés kell hogy legyen.

Ennek a programnak a második pontja, tisztelt képviselőtársaim, az a munkába állás támogatása. Merthogy van egy finn közmondás, amit idéztük már itt, a Parlament falai között, de azt gondolom, hogy nem lehet elégszer elmondani: ez úgy szól, hogy a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Nyugodtan a finn helyére a magyart, Finnország helyére Magyarországot be lehet írni, mert vajon milyen jövője lehet egy olyan országnak, ahol a pályakezdő fiatalok 16 százaléka munkanélküli? Hogyan lehet jövője, hogyan lehet stabil, kiszámítható gazdasági jövője egy olyan országnak, ahol minden hatodik fiatal, miután abbahagyja a tanulmányait, egyből a pályakezdő-munkanélküliség rémével kell hogy szembenézzen? Ösztönözni kell a munkáltatókat arra, hogy olyan fiatalokat alkalmazzanak, amely fiatalok éppen hogy végeztek, akár felsőoktatási, akár középfokú oktatási intézményben, legyenek akár diplomások, legyenek akár szakmunkások.

Ennek a programnak a harmadik pontja a versenyképes tudás megszerzéséhez való hozzásegítése a fiataloknak. Nyilvánvalóan itt is visszaidézhetnénk ígéretet, amely a diákhitel kamatainak csökkentésére irányult. Nyilvánvalóan visszaidézhetem egy reggeli televízióvitából szerzett tapasztalatomat, amikor éppen felemlegettem, hogy a diákhitel kamatai 9 százalékról 12 százalékra nőttek, mire fiatal szocialista képviselőtársam azt mondta, hogy nem nőttek, csak változtak. De higgyék el, hogy ez a változás is a fiatalok számára meglehetősen érzékeny változás - hogy azt ne mondjam: növekedés. Emellett persze furcsa az, hogy az Esély a Tanulásra Közalapítvány pályázatait mind a mai napig nem sikerült kiírni, nemhogy még abból támogatásokat lehetett volna adni.

A versenyképes tudás megszerzése, tisztelt képviselőtársaim, ez a harmadik és szerintem rendkívül fontos pont.

A negyedik pedig, amelyről Török Zsolt képviselő úr is beszélt és ez, bizony, ad reményt a jövőre vonatkozólag: a családalapítás, a családfenntartás támogatása, annak elviselhetővé tétele. Itt sem lehet elszakadni az otthonteremtéstől, nyilvánvalóan egy három-négygyermekes család számára, ha Budapesten maximum 15 millió forintot adnak lehetőségként, mint az otthonteremtési vagy éppen fészekrakó program keretében felvehető támogatást, abból nyilvánvalóan olyan hajlékot nem lehet teremteni, olyan hajlékot nem lehet vásárolni, amely egy ilyen család számára a méltó és normális életkörülményeket biztosítani tudná.

Beszéljünk tehát a jövőről, tisztelt képviselőtársaim. Reméljük, hogy a fidelitasosok által kidolgozott “Új nemzedék 2006ö programot egy kormányzat az elkövetkezendő esztendő tavaszától meg fogja valósítani.

Nagyon remélem, hogy a hátralévő időszakban azok az indítványaink, amelyeket megteszünk, nem kerülnek leszavazásra a parlament által, mert tegnap is lett volna lehetőség, egyik képviselőtársammal nyújtottam be törvényjavaslatot az ifjúság számára nyújtandó állami források, állami támogatások növeléséről. Önök ezt az indítványt leszavazták. Nem először tették. Kár, higgyék el - a fiatalok számára kár.

Azt kérem a szocialista padsorokban helyet foglaló fiatal képviselőtársaimtól, hogy valóban a fiatalok érdekeit tartsák szem előtt, és amikor a költségvetés vitájában olyan módosító indítványokról szavazunk, amelyek a fiatalok számára teszik lehetővé a forrásbővülést, akkor szavazzanak igennel, higgyék el, meg fogja érni!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)