Felszólalás adatai

Kedves Országgyűlés! Orbán Viktor kormányzói ámokfutásának második menete a zárórához közelít. Ő maga a minap ugyan elég satnya mérleget vont itt a héten, amely mérlegnek a lényege, hogy megvédte a senki által nem támadott Magyarországot, megdicsérte az elvándorolt félmillió magyar fiatalt, uszodákat ígért a félmillió éhező magyar gyereknek, illetve hencegett egy kicsit a frissen vásárolt orosz atomrezsójával. Nagyjából ennyi.

Pedig mesélhetett volna arról, hogy miért nyomorította meg a legszegényebbeket, miért vonta meg a rokkantnyugdíjasoktól például még az utazási kedvezményeket is. Aztán mesélhetett volna a kormánypárti zsargonban is csak rezsiadónak összegzett, mintegy negyven tételből álló adóemelésekről, amelyek következménye, hogy Magyarország még soha életben nem fizetett annyi adót, mint 2013-ban. Világrekorder áfa, sárgacsekk-adó, telefonadó, baleseti adó, bevásárlóadó, energiaadó, sóadó és még rengeteg más, ami lényegében népnyúzó sarc és sáp. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

A kormány pénzéhsége azonban nem állt meg itt, habár amiről beszélek, az évente bő ezermilliárd forintnyi többletterhet jelentett a magyar embereknek, azaz négy év alatt 4000 milliárd forintot. Ehhez jön még a magyar dolgozóktól elkobzott 3000 milliárd forintnyi nyugdíj-megtakarítás maradéktalan eltapsolása, illetve az ugyanannyit kitevő államadósság-emelkedés, azaz mindösszesen 10 000 milliárd forint.

Hölgyeim és Uraim! Az Orbán-kormány kevélyen jelentheti, hogy négyéves regnálása időszakában a csecsemőktől az öregekig minden magyar embertől 1 millió forintot szakított le, amúgy pluszban. Szóval, a Fidesznek Magyarország tényleg jobban teljesített, konkrétabban: jobban tejelt. Az ország négyéves összteljesítményéhez mérten ez az összeg bizony 10 százalék. Így mulatott a magyar 2010 és 2014 között, azaz akaratán kívül 10 százalék jattot adott Orbán Viktornak és népes családi-baráti körének. Köszönjük, kormányzó úr, hogy fizethettünk, de ebből elég volt.

A kormány azonban eme gyászos mérleg szépítésére odahazudja a bűvös szót, amit elnök úr is mondott: rezsicsökkentés. A 2010-ben és 2011-ben még lendületesen emelt közüzemi díjak háromlépcsős visszakorrigálása azonban nem fedi el azt a tényt, hogy a rendeleti ármeghatározással a kormány tulajdonképpen semmi mást nem csinált, mint kegyesen megengedte, hogy a magyar lakosság is megkaphassa a mintegy harmadával megcsappant európai energiaárak örömét. Bizony az orbáni áfium abban ölt testet, hogy ami nekünk jár, azt részben meg is kaptuk. Persze csak részben, mert Orbán Viktor és baráti társasága a tetemesen lecsökkent európai gázárakon is talált még nem kevés lefölöznivalót. Nevezetesen, évente és háztartásonként mintegy 15 ezer forintot, amely pénzt a magyar lakosság immár a mesés karibi szigeteken tudhatja Orbán Viktor egyik legbensőbb barátja, a főkajmán, bizonyos Garancsi István gondozásában. Hogy ki a fővirgin, az majd még ki fog derülni. Bőséges kárpótlás bizony ez nekik a szégyenteljes 8:1-ért.

Magyarország fosztogatása azonban a végéhez közeledik. Április 6-án bizony jön az ítéletidő, aztán a visszaszerzés. Ami a népé, az a népé. Addig is a mostani felszólalásom után várhatóan jön majd egy kis kormányzati elmúltnyolcévezés, egy kis simongáborozás s a többi. Lelkük rajta! Azonban előre szólok, Simon Gábor ügyét a hatóságok hónapokon át raktáron tartották, vártak arra a pillanatra, amikor az ügy talán a legjobban tud fájni a szocialistáknak. Ez azt jelenti, hogy önök a hatóságokat alantas módon nem az élet és benne a közélet tisztán tartására, hanem pártpolitikai célokra használják. (Zaj a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Mindez evidens módon azt is jelenti, hogy kizárólag a politikai ellenfeleikkel szemben, ami legalább akkora bűn, mint amit önök a politikai riválisaik nyakába akarnak varrni.

Minthogy önöknek semmi nem drága, gondolom, józsaistvánozni is fognak. Nem veszik észre, hogy a maguk debreceni mister 20 százaléka pont 20 százalékkal tolta meg a lejtőn a forintot, amelybe a magyar családok százezrei gajdultak bele. Önöktől még a működő paksi erőmű is akár a Dunába omolhat, csak hadd pocskondiázhassanak kedvükre. Mindenesetre jellemző önökre, hogy önök minden állami pénzben csak a pártpénzeket látják.

Végezetül van itt még egy dolog. Önök egy gusztustalan szoborcsoporttal kívánnak emléket állítani Magyarország náci megszállásának (Zaj a kormánypárti oldalon.), profán módon a budapesti Szabadság tér... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)