Felszólalás adatai

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid kis felszólalásom lenne, és az alkotmánykoncepció egyetlenegy részével szeretnék foglalkozni, nevezetesen, hogy Magyarország területe vármegyékre, városokra és községekre tagozódik. Hisz bizonyára képviselőtársaim emlékeznek, hogy ezzel kapcsolatosan egy módosító javaslat került benyújtásra, amely az alkotmányügyi bizottság legutóbbi ülésén elvérzett, és egyelőre az volt a bizottságnak is az álláspontja, hogy a vármegye kifejezés helyes, időtálló.

Mielőtt azonban a mondandóm lényegét elkezdeném, szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy 1474. április 1-jén nagy királyunk, Mátyás véget vetett a cseh husziták 44 évig tartó rablóhadjáratainak, és győzelmet aratott. Ezt azért bátorkodom most elmondani, mert szombaton, a kincses Kolozsváron sor kerül a nagy reneszánsz uralkodónk, Hunyadi Mátyás szobrának újraavatására. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy 1902-ben volt a szobor avatása, és most kerül sor arra, hogy a román és a magyar kormány közös erőfeszítésének eredményeként ezt a csodálatos Fadrusz-alkotást - amely egyedül maradt meg itt a Kárpát-medencében, hisz ahogy a múltkori felszólalásomban említettem, Pozsonyban Fadrusz János másik alkotását, Mária Terézia carrarai márványból készült szobrát ledöntötték és szétverték -, tehát Mátyás király szobrát szülővárosában, a kincses Kolozsváron szombaton, a nemzeti együttműködés kormánya tagjainak részvételével újra fogjuk avatni. Kérek mindenkit, a képviselőtársaimat is, hogy aki érez magában erőt, az jöjjön el Kolozsvárra, és ünnepeljük együtt Mátyás királyt, Hunyadi Mátyást.

Kristó Gyula professzor úr, aki sajnálatosan elhunyt, de hosszú időn keresztül foglalkozott a vármegyékkel, azt írta az egyik tanulmányában, hogy nincs olyan intézményünk, amelynek múltja olyan messzi korba nyúlna vissza, mint a vármegyéé.

A vármegye, tisztelt képviselőtársaim, hazánk közigazgatásának legrégebbi és legfontosabb szerve. A vármegye, a comitatus területi közigazgatási egység, amely az államalapítás korától a tanácsrendszer 1950-es - hangsúlyozom: '50-es - felállításáig működött. Szent István alapította az első vármegyéket, és az 1938-as Szent István-i év alkalmával az egyik leghíresebb magyar történész, Hóman Bálint tanulmányát és könyvét valahogy úgy kezdte, hogy emlékezzünk Szent István királyról, az igaz bíróról és győzelmes hadvezérről, és így folytatja: vármegyéink és városaink megalapítójáról.

Hát azt hiszem, hogy Hóman Bálintnak lehet hinni, Kristó Gyulának is lehet hinni, s mindazoknak a történészeknek, akik világosan és egyértelműen igazolták, hogy a vármegye kifejezés a legrégebbi megfogalmazása a területi egységeknek, és arról aztán az égvilágon senki nem tehet, hogy a vármegyék - ami a szóban is benne van - várak köré épültek, hisz Szent István korától kezdve büszkélkedhetünk jó néhány várral. Úgyhogy a várakkal kapcsolatos, sajtóban megjelent dehonesztáló kijelentésekkel és vulgáris megjegyzésekkel nem is kívánok foglalkozni, egyszerűen nevetséges érvek, amelyek ezzel kapcsolatosan valami régmúlt, rossz, retrográd kifejezésekre utalnak.

Tisztelt Országgyűlés! A Szent István alapította első, úgynevezett királyi vármegyék a királyi birtokokban lévő várak mezsgyéje volt, melyek a rendiség évszázadaiban átalakultak nemesi vármegyékké. Ezek a municípiumok voltak, a Béccsel szembeni nemzeti függetlenségi törekvések helyi bástyái, majd a dualista és a két világháború közötti korszakban átalakultak polgári vármegyévé. Kisebb szervezeti egységei voltak szintén az Árpád-korban, annak végén alakultak ki egyébként a járások is. Az 1984. január 1-jétől az alkotmányt módosító 1983. évi II. törvény 4. §-a szüntette meg a járásokat, amelyekkel kapcsolatosan most szó van arról, hogy esetlegesen újra a járásokat közigazgatási egységként visszaállítsuk.

A királyi vármegyék az államalapítástól a XIII. század közepéig álltak fenn, nemcsak közigazgatási egység volt, hanem bíráskodási feladatokat is elláttak. Feje az ispán volt, ő képviselte a központi hatalmat, felelt a királyt megillető jövedelmek beszedéséért, bíráskodott, és a helyi katonai erő parancsnoka volt.

A nemesi vármegye a katonai középrétegek önvédelmi harcának eredményeként az 1230-as évektől kezdve jött létre. A nemesi vármegye a birtokos nemesek önkormányzati szerve volt, mely jelentős feladatokat látott el az állami hatalom gyakorlásában, hatásköre, szervezete a XVI. századra formálódott ki. A nemesi vármegye megválaszthatta és visszahívhatta az országgyűlési követeket, döntött a választójogról és a szavazás módjáról, a helyi törvényhozás is a vármegye kizárólagos hatáskörébe tartozott, élén pedig a főispán állt.

A polgári vármegye kialakulására az első jelentős lépés pont a most említett 1848. évi XXVI. törvénycikk volt, hisz az áprilisi törvények megszüntették a vármegyék törvényhozó közreműködését. Végül, de nem utolsósorban az 1886. évi XXI. törvénycikk iktatta törvénybe a 63 vármegyét, a törvényhatósági városokat, és rendelkezett a corpus separatum sacrae coronae adnexumról - amely itt a középcímerben mögöttem látható -, Fiume különleges státusáról is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Kristó Gyula professzor úrnak, ha a magyar vármegyékkel foglalkozó történésztársadalomnak hiszünk - és hihetünk -, akkor azt hiszem, nem lehet vitatkozni a tekintetben, hogy Magyarország közigazgatási egységénél a legpregnánsabb, leghitelesebb megfogalmazás a vármegye szó, ez a magyar történelem egyik legfontosabb, legszebb kifejezése. Ugyanazt tudom megismételni, amit az alkotmányügyi bizottságban elmondtam: ha mi nemzeti alkotmányt akarunk csinálni - márpedig ez a magyar nemzet alkotmánya, egy nemzeti kormány alkotmánya -, akkor nem vehetjük ki belőle Szent Istvánt és a Szent Koronát, nem vehetjük ki belőle a vármegyéket is. Hiszen - és nem utolsósorban ezzel szeretném talán befejezni - ha azt a tudománytalan vitát kezdjük folytatni, mondjuk, a nemesi vármegyéknél vagy a magyar történelem során, hogy miért csak a nemesek indulhattak a csatába, miért csak a nemeseknél volt fegyver, akkor azt hiszem, az egész történelmet kétségbe vonjuk.

Kérem szépen, a nemeseknél volt a fegyver, és a nemeseink lehet, hogy nem mindig sikerrel - 1526-ra vagy néhány vesztett csatára gondolok -, de a nemeseink, a magyar nemesség, a magyarság színe-java volt, aki vérzett ezért a hazáért, aki megvédte a hazát, egészen addig, amíg a gyalázatos békeszerződés ezt nem szakította szét. Ők véreztek, ők éltek, ők harcoltak ezért, azt hiszem, büszkék lehetünk rá, és utána pedig bekövetkezett a jobbágyfelszabadítás, amelynek következtében nyilvánvaló, hogy polgári vármegyévé alakult át.

Erre tekintettel tisztelettel kérem az Országgyűlést, a patkó minden oldalát, hogy legyen ez a vármegye kifejezés a vita vége, és maradjon a vármegye kifejezés az alkotmányban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)