Felszólalás adatai

DR. BECSEY ZSOLT nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Hát az ember tényleg április 1-jén érzi magát, még akkor is, hogyha a mai napnak nem ez a kulcsmomentuma. Ugyanis amit a képviselő úr elmondott, azzal kapcsolatban szeretném megjegyezni - végzett közgazdászként is -, hogy azok a folyamatok, amelyek most számunkra láthatók, nem az elmúlt 2-3 vagy 8 hónap folyományai, hanem egy évtizedes folyomány, és abban az elmúlt 8 év eredményei igen benne voltak. De persze benne voltak az egész 20 év helyzetei is.

Milyen állapotban vagyunk? - csak azt nézzük meg. Magyarországon az Európai Unióban - mint volt képviselő nyugodtan elmondhatom - a legalacsonyabb a legális foglakoztatás szintje: 55-56 százalék, gyakorlatilag 70 százaléknál tudná magát egy államháztartás normálisan fönntartani. Ettől még igen messze vagyunk. És Magyarország az az ország, ahol ennek ellenére, hogy a legalacsonyabb a foglalkoztatási szint - a lengyeleknél és a máltaiaknál tradicionális katolikus okok miatt a nők foglalkoztatása alacsonyabb, tehát a férfiak foglalkoztatása messze nálunk a legalacsonyabb -, Magyarország az, ahol viszonylagosan magas a szociális kiadásokra költött pénzek hányada. Ez mindenféleképpen sajátos helyzetet, nagyon nagy versenyképességi problémát jelentett. Az elmúlt 8 évben, hogy csak egyvalamit idézzek - visszaemlékszem, nagyon égett az arcom -, 2006 júniusában, amikor kiderült, hogy az az évi költségvetési hiány 11,6 százalékon állt, amikor elindult az igazmondás művészete, nyilvánvalóan egy óriási kihívásunk volt, hogy az országot megfogjuk a szakadék előtt, és valamilyen módon meg tudjuk őrizni a versenyképességünket és a fizetőképességünket.

Tehát szintén április 1-jébe sorolnám azt az apróságot is, ami például a devizahitelezés elmúlt években beindult, szinte lavinaszerű mozgását jelzi, hiszen ez volt az a fő ok - a devizahitelezés -, amely szinte oroszrulettszerűen vitte az embereket kísértésbe, amely tulajdonképpen az egyik legfontosabb kiváltó oka volt annak, hogy 2008 októberében Magyarország bebillent, és ennek a bebillenésnek a hatásait a mai napig is nyögjük.

Csak azt szeretném mondani, hogy az most teljesen mindegy, hogy a közösségi pénzekből, költségvetési pénzekből mekkora pénzt ölünk akár az "Út a munkához" vagy akár más programokba, itt az a lényeg, hogy milyen eredményt tudunk elérni. Az elmúlt 8 év teljesítménye itt is azért elég sok kívánnivalót hagyott maga után, hiszen a másodlagos munkaerőpiacról, tehát a közmunkából az elsődleges munkaerőpiacra való átáramlás igen lassú volt, igen gyönge eredményeket hozott. Tehát az a kihívás, hogy az elsődleges munkahelyek területén létrehozzunk egymillió új munkahelyet, azzal a módszerrel, amelyet az előző kormány alkalmazott, semmilyen körülmények között nem érhető el.

Csak nagyon halkan szeretném megjegyezni, hogy az egymillió új munkahelyet nem azért mondtuk, mert tízéves víziókat szeretnénk csak fölvázolni - bár ez nagyon lényeges dolog, hogy lássuk magunk előtt az utat -, hanem azért is, mert egy tízmilliós országban tényleg körülbelül ennyivel több legális munkahelyre van szükség ahhoz, hogy az ország fönntartható növekedése biztosított legyen.

A hozzánk hasonló - meg szoktam nézni a statisztikákat - Csehországban egymillióval több a legális foglalkoztatás, de egyébként a csőd szélén tántorgó Portugáliában vagy Görögországban is legalább félmillióval több a foglalkoztatás, csak az utóbbi egy évtizedet nézve. Tehát itt valami nagyon komolyat és nagyon súlyosat kell tenni.

Mi lehet ebben a helyzetben - nagyon alacsony foglalkoztatás, ezt agyonnyomó magas adó- és járulékszintek, ezt kompenzálni akaró olyan szociális kiadások, amelyek nem vezetik vissza az embereket az elsődleges munkaerőpiacra, ezt örökölte a polgári kormány -, mi lehet ebből a kitörés? Nyilvánvalóan a többszintű ösztönzés. Az egyik az, azt szoktam mondani, hogy a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika és a foglalkoztatás felé való irányítás; tehát az, hogy egy olyan rendszert hozzunk létre, ami az embereket a munkavállalás felé ösztönzi.

Hogyan lehet az embereket a munkavállalásra ösztönözni? Nemcsak azzal, hogy alacsonyabb adót határozok meg, hogy fölvegyék őket dolgozni, hanem azzal is, hogy például az adókedvezményeket és minden más boldogulási lehetőséget a munkavállaláshoz és nem az otthon maradáshoz kötök. Ezért is választottuk azt az utat, ami a munkavállalás, a gyereknevelés szempontjából határozza meg az állam gondoskodását, a költségek segítését, és nem pedig csak azért, hogy valaki elkerülje az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérést.

Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)