Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán sajátságos egybeesés, hogy jó pár órával ezelőtt, napirend előtt az elmúlt évi születési adatok kerültek szóba, s azon polemizáltunk, hogy a kiragadott adat valóban trendként tekinthető-e, hogy valóban elindult-e egy pozitív irányú folyamat. Talán lehet, hogy a véletlen hozta így, hogy a mai napon tárgyalunk erről a kérdésről, azon a napon, ami a nemzetközi nőnap tulajdonképpen, tehát az anyák is involváltak.

De megvallom őszintén - elfogadva azt az elvet, ami a joggyakorlatban is létezik, hogy ha az élet kikényszerít valamilyen törvénykezést, akkor azt a törvényhozónak meg kell tennie -, nem vagyok boldog. Nem vagyok boldog, amikor keresztény-konzervatív szemlélettel kell asszisztálnom ahhoz, hogy valaki a családi állapotát - hogy a szakzsargont használjuk - megváltoztatja, mert én azzal vitatkoznék, hogy a csecsemőgyilkosságok és az inkubátorba történő helyezés között bárminemű összefüggés lenne. Én úgy gondolom, hogy két teljesen más körről van szó. A csecsemőgyilkosság egy teljesen sajátságos pszichológiai folyamat végeredménye. A bírósági gyakorlatban ilyenkor mindig tudatbeszűkülésről beszélnek. Tehát én ezt a kettőt nem vonnám össze.

Amikor az egészségügyi bizottság tárgyalta a törvényjavaslatot, fölvetődött ez a kérdés, hogy született-e már tanulmány arra vonatkozólag, hogy ezt a párhuzamot megpróbálják vizsgálni, illetve vannak-e adatok arra vonatkozólag, hogy amióta ez az illegitim lehetőség fennáll, azóta valóban szignifikánsan csökkentek-e a csecsemőgyilkosságok. Gondolom, abban egyetértünk, hogy vitatható a szoros összefüggés feltételezése.

(19.10)

Azzal is polemizálnék, hogy ilyen terjedelmű törvénymódosításra van-e szükség. Habár az előterjesztő az expozéjában elmondta, hogy nem az volt a cél, és ezzel elismerte, hogy tulajdonképpen nem célként fogalmazódik meg maga a programnak és az inkubátorba való helyezésnek a lehetősége, hogy felbujtsanak, ha jól idézem a képviselő asszony szavait, hanem hogy egy illegitim állapotot legalizáljanak, tehát hogy utánamenjenek.

Nekünk az a véleményünk, hogy az 52. évi IV. törvény módosítása ezt a lehetőséget, ezt az illegitim állapotot rendezni tudja önmagában. Nem feltétlenül szükséges sem a gyermekvédelmi, sem a magzati élet védelméről szóló törvény módosítása, hiszen az már mintegy értékrendként határozná meg a törvényhozó részéről, a jogalkotó részéről, hogy nemcsak megtűri, mert lényegében az, hogy legalizáljuk a már évek óta meglevő ügyet, hanem mintegy preferáljuk, ha mi itt kötelezővé tesszük a tanácsadó szolgálat részére, hogy az anyákat felhívják erre, hogyha időközben meggondolnák magukat. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyetértek a szociális bizottság előadójával, hogy általában a várandós és áldott állapotukat eltitkolni igyekvő személyek nem szoktak megjelenni ezeknél a tanácsadó szolgálatoknál, tehát ahhoz a célcsoporthoz nem ér el ez a törvénymódosítás, azok nem fognak elmenni, mert attól a pillanattól kezdve, ahogy elmennek egy terhestanácsadásra, már nem titkolt terhességről van szó. De lehet olyan állapot, hogy valóban nagyon nehéz helyzetben van a várandós anya, és a végén mégis meggondolja magát, de akkor már adva van a törvényes lehetőség arra, hogy örökbe adják a gyereket.

Ugyanez a helyzet a magzati élet védelméről szóló törvénnyel is. Szóval elgondolkoznék azon, hogy nem az-e a cél inkább, hogy megtartsa gyermekét, próbálja családban felnevelni, nem inkább rögtön egy menekülési útvonalat biztosítani a számára, és a könnyebb megoldás irányába elterelni. Ez utóbbival kapcsolatban én sem vagyok biztos, osztom azt a véleményt, hogy alapvetően a gyermek sorsa az, ami fontos, de itt is érvényes az, hogy aki már elmegy egy ilyen tanácsadó szolgálathoz, az nem feltétlenül ebben az eljárásban gondolkozik.

Összegezve: egyetértünk azzal, habár nem jó szívvel és nem örömmel, hogy oldjuk meg ezt a problémát, a fenyegetettségi állapotot szüntessük meg mind az anyák, mind az egészségügyi intézmények részéről, de meggyőződésünk, hogy a fenyegetettségi állapot megszüntetéséhez elegendő az 1. §, az 52. évi IV. törvény módosítása, és kérem az előterjesztőt, hogy gondolkozzon el ezen, hogy szükséges-e a cél érdekében a gyermekvédelmi, illetve a magzatvédelmi törvény módosítása. Mi úgy érezzük, hogy ez oly mértékben túlterjeszkedés a célon, hogy már mintegy programként jelöli meg az állam részéről ezt a lehetőséget, és biztos vagyok benne, hogy ezt egyikünk sem akarja.

Úgyhogy az 1. §-t feltétlenül támogatjuk, és kérem képviselőtársaimat, hogy a 2. és 3. § beiktatásától tekintsünk el. Köszönöm szépen.