Felszólalás adatai

GARAMVÖLGYI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig hálás feladat megyémbeli képviselő után szólni, mivel közösen látjuk azt a munkát, amit a megyei levéltárak, így a Zala Megyei Levéltár is végez, és nyilván a vidéki aspektus is belejátszik abba, amikor kialakítjuk a véleményünket, és értékeljük azt a munkát, ami a vidéki levéltárakban folyik, és megpróbáljuk kialakítani a véleményünket arról, hogy az elektronikus adathordozón való rögzítés esetén mi fog történni ezekben a levéltárakban.

Nos, elmondhatjuk, hogy a magyar levéltárak - hangsúlyozottan a vidéki levéltárak - olyan közfeladatokat ellátó kulturális és szolgáltató intézmények, tudományos műhelyek, amelyek a nemzet egyedi példányokban fennmaradt írott szellemi örökségét őrzik és közvetítik, egyúttal a hagyományokra épülő új kulturális értékeket is teremtenek, miközben nélkülözhetetlen háttérintézményei az államigazgatásnak és a jogszolgáltatásnak, a tudományos kutatásnak, az oktatásnak és a közművelődésnek is. A kisebb-nagyobb helyi közösségek vagy a nemzet határon belüli és határokon átívelő összetartozását jelentős mértékben erősítheti a közös múlt, a közös történelem, a közös hagyományok ismerete és tisztelete. E közösségformáló erő, a közös történelmi tudat letéteményesei a levéltárak is, amelyek nem pusztán kiszolgálják a hozzájuk mindennapi gondjaikkal forduló ügyfelek és tudományos kutatók igényeit, hanem a legújabb technikai vívmányokat is felhasználva aktív, kezdeményező szerepet játszhatnak a gondjukra bízott szellemi kincsek minél szélesebb körben történő közzétételében, megismertetésében.

A magyar levéltárak jövője szempontjából alapvető kérdés, hogy az általánosan terjedő elektronikus ügyintézés, azaz az elektronikus iratkezelés és archiválás a közigazgatásban és az élet más területein belátható időn belül teljesen felváltja-e a hagyományos papíralapú ügyintézést, vagy vele párhuzamosan legalább az iratkezelés végtermékeként archiválásra és levéltári őrzésre megmaradnak-e a sérülékeny és könnyen manipulálható elektronikus iratokkal szemben jelenleg még sokkal stabilabb közhitelű hagyományos adathordozók.

(0.20)

Mind a tárgyi, mind pedig a személyi feltételek biztosítása szempontjából lényeges, hogy a jövő levéltárai milyen munkamegosztásban ellenőrzik az elektronikus ügyintézésre áttérő szervek iratkezelését és irattározását, és a hagyományos anyagú adathordozók mellett, azokkal párhuzamosan vagy csupán azok helyett kizárólagosan fogják-e majd átvenni, raktározni és kezelni az elektronikusan archivált, CD-re vagy DVD-re rögzített maradandó értékű köziratokat.

A fennálló levéltári intézményrendszer gyökeres átalakulását, az intézmények visszafejlődését, nem gyarapodó, lezárt gyűjteményekké válását eredményezheti, ha az állam nem a jelenleg működő megyei közlevéltárakra, hanem egy majdan létrehozandó állami központi levéltárra bízza e közfeladatok ellátását.

A magyar kulturális kormányzat és a levéltáros szakma, ha úgy tetszik, a hazai levéltárügy egésze még nem alakított ki egységes, határozott álláspontot a fenti kérdésekben. Továbbra sem rendelkezünk jól átgondolt, megalapozott, az európai tendenciákat, valamint a hazai hagyományokat és a jelenlegi viszonyokat egyaránt figyelembe vevő szakmai koncepcióval és stratégiával, amely hosszabb vagy akár csak középtávon is kijelölné az elérendő célokat, meghatározná a teendőket, és stabilan rendezné a levéltári intézményrendszer fenntartásának, működésének és fejlesztésének alapkérdéseit.

Mindezek tükrében, nem leértékelve az előttünk fekvő törvénymódosítás fontosságát, sajnálatos, hogy a kormányzat csupán részproblémák felvetésére vállalkozott a levéltári törvény átfogó módosítása helyett. Megállapítható, hogy az évtizedes vitában, amely a Magyar Országos Levéltár és az önkormányzati levéltárak között húzódik, a minisztérium a kisebb ellenállás irányába elmozdulva a könnyebbik utat választja, egyoldalúan a Magyar Országos Levéltár szakmai álláspontja mögé áll.

Ez egyértelműen központosító törekvés, amely sok szempontból adatvesztést eredményezhet, gondolok itt az idei év legnagyobb visszhangot kiváltó, magyar államkincstári dokumentumok körül zajló polémiákra. Holott épp az elektronikus adatkezelés adna már középtávon is lehetőséget egy szakmailag magasabb fokú irattározásra, amely a jellegénél fogva nem lehet sem központi a jelenlegi körülmények között, regionális pedig semmiképp. Egyébként a gyakran felmerülő adatvédelmi kérdésekről elmondható: nem a hozzáférés lehetőségének száma, hanem az adatvédelmi törvény betartása biztosíthatja, hogy bizonyos dokumentumok, adatok nem kerülnek illetéktelen kezekbe.

Ezek figyelembevételével tesszük meg módosító indítványainkat, bízva abban, hogy a minisztérium meghallgatja és átgondolja módosító szempontjainkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)