A felszólalás szövege:

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Nézze, miniszter úr, én azt nem tudom, hogy önt milyen kategóriába rakták a pártján belül, de hogy a miniszterelnök-jelöltébe nem, az egészen biztos. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Derültség a Fidesz soraiban.) Persze azt, hogy ezzel valaki szimpatikussá vagy antipatikussá válik, nem tudhatjuk.

Miniszter Úr! Ha valahonnan elvesznek 3,5 milliárdot, majd visszaadnak másfelet, akkor ön szerint ott növekedés vagy csökkenés történt? Ön nem járt a sportot felügyelő miniszterként a Magyar Olimpiai Bizottság hétvégi közgyűlésén. Kérdezze meg az államtitkárától, hogy mi volt a sportszféra véleménye. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Te sem voltál ott!) Merthogy a jövő évben kötött- és szabadfogású birkózó Európa-bajnokság, első divíziós jégkorong-vb, torna Európa-bajnokság, férfi junior kézilabda-világbajnokság, vívó Európa-bajnokság, öttusa ifjúsági Eb, és még lehetne hosszasan sorolni, hogy milyen rendezvények rendezési jogát nyerte el Magyarország.

És ha már a kapcsolódó módosító indítványoknál tartunk, miniszter úr, az a módosító indítvány, amiről ön beszélt, nem arról szólt: az nemzetközi rendezvények biztosításáról szól. Miniszter úr, költsenek egy kicsit a nemzetközi rendezvények megtartására, növeljék egy kicsit ezzel az országimázst!

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogyha jól számoltam a heteket, akkor jövő héten a miniszterelnök úrnak mindenképpen meg kell jelenni a parlamentben az azonnali kérdések órájában. Ezt az egy hetet már kibírom, és megvárom. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy olyan témában szeretném az ön véleményét kérni, amely téma ma nem először kerül itt a Ház napirendjére; egy olyan témában, amelyet önök rendszerint mulatságosnak szoktak tartani, pedig a magyar emberek és a magyar családok döntő többsége számára, kérem, higgye el, ez nem egy könnyű és pláne nem mulatságos kérdés. Természetesen a gázárak jövő évi alakulásáról szeretném kérni az önök véleményét.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, miniszterelnök úr, hogy meg ne említsük ebben az esetben is azt, hogy önök 2002-ben, illetve az önök akkori miniszterelnök-jelöltje tett egy hangzatos ígéretet, ennek önök súlyt is adtak azáltal, hogy írásba foglalták, sőt - valószínűleg nem kevés pénzért - napilapok hasábjain, szórólapokon és óriásplakátokon is hirdették. Nyilván mindenki számára ismerősen cseng: nem lesz gázáremelés. Ehhez képest a legalsó sáv szerinti fogyasztók ma 25 százalékkal fizetnek többet, és vannak olyan fogyasztói rétegek is, amelyek a 40 forint 50 fillér helyett ma már több mint 63 forintot kell hogy fizessenek a gáz fogyasztásakor. (Göndör István: Ez nem igaz! - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

Miniszterelnök úr, ön korábban azt mondta, hogy Medgyessy Pétert az ellenzék hajszolta bele ebbe a kijelentésbe. Nyilván emlékszik erre ön; és nyilván emlékszik arra is, hogy szeptember 10-én egy székesfehérvári lakossági fórumon megkérdezték öntől, hogy akkor lesz-e gázáremelés, mire ön azt mondta suttogva, hogy nem lesz gázáremelés.

Az a kérdés, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ezen a valószínűleg szocialista lakossági fórumon önt ki hajszolta bele ebbe a kijelentésbe, és ha már megtette ezt a kijelentést, akkor hogyan áll ehhez a kijelentéséhez most, tisztelt miniszterelnök úr, amikor kiderült, hogy igenis lesz jövőre gázáremelés.

Várom megtisztelő és a lényegről szóló válaszát. Köszönöm előre is. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Abban nyilvánvalóan nem fogom tudni felvenni önnel a versenyt, hogy értsem, hogy a napfelkelte és a folyók kiapadása, valamint a gázár között mi lehet az összefüggés. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiból: Ez a baj! - Ez elég nagy baj!) Az azonban biztos, miniszterelnök úr, hogy van egy elég egyszerű tőmondat, amit mindenki megért. Ez így szól, hogy „ nem lesz gázáremelésö. Már ne haragudjanak, de ezt nem mi mondtuk, ezt önök mondták, az önök korábbi miniszterelnök-jelöltje mondta. (Göndör István közbekiáltására:) Tisztelt Göndör úr, nyilván ön is emlékszik... (Göndör István újbóli közbeszólására:) Göndör úr szót kér, elnök úr - lehet, hogy valami probléma van.

Miniszterelnök úr, ön viszont Fehérváron, Székesfehérváron szeptember 10-én elmondta ezt a mondatot, hogy nem lesz gázáremelés. Ez egy egyszerű tőmondat, nem volt hozzátéve, hogy az infláció alatti, nem volt hozzátéve, hogy az infláció fölötti mértékben, nem volt hozzátéve, hogy csak ennek a fogyasztói osztálynak vagy annak. Miniszterelnök úr, ön azt mondta: nem lesz gázáremelés. Milyen hitelessége van egy ilyen miniszterelnöknek? Lehet, hogy csak lízingelt, és lehet, hogy csak rövid időre miniszterelnök úr? (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps és derültség az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Igen, elnök asszony, elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Önt illeti a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyik napilap az elmúlt napokban több írásában is foglalkozott egy bizonyos Trendex Holding nevű részvénytársaság milliós nagyságrendű kormányzati megbízásaival.

(14.40)

A lap értesülései szerint ez a vállalat a 2002-es kormányváltás óta rendkívül sok kormányzati megbízást kapott. A cég leglelkesebb megrendelőjének talán a Külügyminisztérium bizonyul, hiszen a tárca 2004 májusában olyan határozatlan időre szóló megállapodást, szerződést kötött a külföldi kirendeltségek telekommunikációs rendszereinek a karbantartására, amelyért a Trendex több mint 16 millió forintot kap havonta.

Ráadásul munkatársai a hírek szerint Bangkokban, Damaszkuszban, Teheránban, Dublinban, Oslóban, Ankarában és Nairobiban is megjelentek már a külképviseleteken - néhányak szerint persze némi nemzetbiztonsági kockázatot támasztva ezáltal. Ráadásul ez a Trendex végezheti két külügyminisztériumi épület telekommunikációs rendszerének a karbantartását havi közel 2 millió forintért, amit ha hozzáadunk az előbbi összeghez, bizony kijön a 18 millió forint, ami szép kis summa, pláne havonta.

Persze más tárcák sem kívántak lemaradni a megbízási versenyben, így a lap szerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az informatikai tárca, valamint az Igazságügyi Minisztérium is adott megrendeléseket a Trendex Holding Részvénytársaságnak. Néhány nappal később pedig az is kiderült, tisztelt államtitkár úr, hogy maga az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. is szerződött a vállalattal, így a Trendex tarthatja karban az ÁPV Rt. fax- és fénymásológépeit.

De vajon kik is vezetik ezt a céget, tisztelt államtitkár úr, ezt a céget, amely rendkívül sikeres a kormányzati szervek telekommunikációs megbízásainak területén? Nos, az újság szerint 1999 óta a cég egyik igazgatósági tagja Antalóczi Zoltán, aki a közelmúltban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Altus Rt.-jében felügyelőbizottsági tagként is felbukkant.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, hogy mindezek alapján válaszoljon néhány kérdésre. Igaz-e a Magyar Nemzetnek azon értesülése, amely szerint a Trendex Holding sok millió forintos megbízásokat kapott különböző minisztériumoktól, az ÁPV Rt.-től, valamint a Magyar Postától? Igaz-e, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 811 millió forintos megrendelést adott a Trendex Holding Rt.-nek? Igaz-e, hogy a Trendex Holding Rt. egyik igazgatósági tagja tavaly óta felügyelőbizottsági tag a Gyurcsány Ferenc érdekeltségi körébe tartozó Altus Rt.-ben? És végül, tisztelt államtitkár úr: igaz-e, hogy a Magyar Posta Rt. vezérigazgatója, Szabó Pál korábban vezető pozíciót töltött be a Trendex korábbi tulajdonosánál? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Hát, kommunikációs csapat dolgozhatott ezen a válaszon elég hosszan, tisztelt államtitkár úr (Derültség a Fidesz soraiban.), pukkanástól a lufikig azért ez teljesen tiszteletreméltó. Csak én azt gondolom, államtitkár úr, hogy ha egy kormány azt hirdeti magáról, hogy a közpénzekkel való gazdálkodást micsoda felelősen és felelősségteljesen látja el, akkor egy évi 4-500 millió forintos megrendelésállományról talán nem kellene így beszélni. És nem kellene erről így beszélni akkor, amikor sokak szerint ez nagyon komoly nemzetbiztonsági kockázatokat is felvet, hiszen itt egy cég mégiscsak a Külügyminisztérium külképviseletein lát el olyan feladatokat, amelyek minimum komoly ellenőrzésre szorulnak - a megbízás előtt, tisztelt államtitkár úr.

És hogyha már a közbeszerzésekről beszélünk, persze nem árt megvizsgálni azt is, tisztelt államtitkár úr, hogy vajon kik voltak azok a szereplők, akik még ebben az úgynevezett - és ez esetben erősen idézőjelbe tett - versenyben elindultak.

Tudja, államtitkár úr, az a furcsa, hogy az önök kormányra lépése óta aki komoly megbízásokat kap, valahogy mindig felbukkan ebben vagy abban, vagy amabban a cégben, ami korábban valamelyik szocialista politikus nevéhez volt köthető. Ez minimum furcsa, államtitkár úr. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr, én ígérem, hogy a Házszabály azon rendelkezésének, amely szerint bizottsági előadó csak azt mondhatja el, ami a bizottsági ülésen elhangzott, eleget fogok tenni, és ezt be fogom tartani.

A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak erre a törvényjavaslatra. Több aggályunknak és több ellenvetésünknek is hangot adtunk, és természetesen számos kérdést tettünk fel a Belügyminisztérium képviseletében megjelent közigazgatási államtitkárnak. Felidézésre kerültek azok a politikai és szakmai jellegű vitáink, amelyek gyakorlatilag tavaly nyár óta zajlanak. Emlékezetes, hogy az akkor még sportminiszterként funkcionáló jelenlegi miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a Sportminisztérium megszüntetése nemcsak politikai, hanem szakmai hiba is volna, és végzetes károkat okozna. Ezzel a sportminiszteri véleménnyel akkor mi egyetértettünk. Éppen ezért nem érthettünk egyet azzal, hogy a jelenlegi kormányzat ideje alatt aztán végül megszűnt a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium.

Egyet nem értéssel hallgattuk akkor azt az érvelést, amely úgy szólt, ahogy államtitkár úr is volt szíves idézni, hogy azért kell a Miniszterelnöki Hivatalba telepíteni ennek a szakterületnek a felügyeletét, merthogy majd ott a miniszterelnök úr közvetlen vigyázó szeme és rátekintése rajta lesz ezen a szférán. Tehát így szólt az érvelés akkor. Éppen ezért a bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők meglehetősen furcsának találták azt, hogy ezzel az érveléssel szemben vagy ezt revideálva most egy másik szervezeti struktúrába, jelesül a Belügyminisztériumba kívánják áttelepíteni a sport felügyeletét.

Természetesen az már önmagában furcsa, ha egy szakterületnek négy minisztere van ebben a kormányzati ciklusban egyelőre, és persze furcsa az is, hogy már a harmadik államigazgatási egység részeként kell hogy működjön a sport felügyelete és a sport irányítása. Emlékezhetünk, az önálló minisztériumtól a Miniszterelnöki Hivatalon át a jelenlegi törvényjavaslat szerint egészen a Belügyminisztériumig vezethet ez az út. Meg ne haragudjon, államtitkár úr, nyilvánvalóan nem önnek címzett, személyes felvetés - hiszen nem is volt ott a bizottsági ülésen, így nem is lehet az -, hogy elhangzott ellenzéki képviselők részéről, hogy mintha valamifajta átgondolatlanságot, koncepciótlanságot, a terület értékeinek és érdekeinek figyelmen kívül hagyását jelentené az, hogy gyakorlatilag egy hosszú utat bejárva, a kormányzati struktúrában hol itt, hol ott tűnik fel a sport.

Persze kíváncsiak lettünk volna a bizottsági ülésen arra is, hogy vajon a sporttársadalom, a sportszakma mit szól ehhez a javaslathoz, vajon a Miniszterelnöki Hivatal egyeztetett-e a sportági szakszövetségekkel, a sportban tevékenykedő köztestületekkel, adott esetben a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Nemzeti Sportszövetséggel vagy más szervezetekkel. Erre válasz nem született, mint ahogy persze azt sem tudhatjuk, hogy vajon mi a véleményük ezeknek a szervezeteknek, mi a véleménye a sporttársadalomnak erről az áthelyezésről.

Mindezt figyelembe véve az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak a bizottság ülésén, és hacsak valamifajta komoly, áthidaló és az egész törvényjavaslatot átíró módosító indítvány nem kerül elfogadásra - és ne legyünk naivak, ez valószínűleg nem fog megtörténni -, úgy a parlamentben is nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenkinek megígérem, hogy ezúttal csak a költségvetési bizottságban elhangzott pluszérveket mondanám itt el, amivel alátámasztottuk azt a 13 szavazatot, amellyel nem támogattuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

A sportra fordított költségvetési összegekről az elmúlt időszakban is rendkívül sok és szerteágazó vitát folytattunk. Ellenzéki képviselők váltig állítottuk és állítjuk, hogy a sportra szánt összegek jelentősen csökkentek az elmúlt időszakban. Kormánypárti képviselők, kormányzati tisztségviselők pedig váltig állították és állítják, hogy ezek az összegek növekedtek. Ha viszont csak a sportra szánt összegeket nézzük a költségvetésben, akkor azonban megállapíthatjuk, hogy 2002 óta ezek az összegek 7,2 milliárd forinttal csökkentek.

(13.10)

Éppen azért jogosnak tartjuk nemcsak ellenzéki képviselők, hanem sportszakmai vezetők, sportolók, a sport világában tevékenykedő hölgyek és urak aggódását is a sport szférája iránt. A költségvetési támogatások csökkenése és a sport szférájának nehéz költségvetési-anyagi helyzete meglátszik abban is, hogy egyre-másra szűnnek meg olyan egyesületek, olyan műhelyek, ahol olyan sportolókat nevelnek és edzenek, akik később olimpiai, világ- vagy Európa-bajnoki címeket szereznek vagy ilyen versenyeken tisztességgel helyt állnak.

Volt szó a költségvetési bizottsági ülésen a diáksportról is valóban. Az indokolások egyik részében elhangzott, hogy a diáksport számára is mennyire fontos a Belügyminisztériumba való kerülés a MeH-ből. Ennek a létalapját némiképpen azért vitattuk, de azért azt megállapítottuk, hogy a kötött diáksport-normatívát is eltörölték a közelmúltban.

Kérdésként merült fel, és talán az egyik legfontosabb kérdés, ha csak a költségvetési jellegű aggályokat nézzük, hogy vajon marad-e fejezeti önálló gazdálkodása a Nemzeti Sporthivatalnak. Mire azt a választ kaptuk a jelen lévő közigazgatási államtitkár úrtól, hogy az eddigi gazdálkodás sem volt igazából önálló, hanem valami köztes megoldás mentén gazdálkodott a Nemzeti Sporthivatal. Egy dolog viszont biztos, hogy ezentúl sem lesz fejezeti önálló gazdálkodása a Nemzeti Sporthivatalnak, ami azért önmagában probléma, és korábban a Miniszterelnöki Hivatalba való helyezése és az önálló miniszteriális képviseletének megszüntetése miatt is ezt az aggályunkat már elmondtuk.

Ha azonban a törvényjavaslatot valaki megnézi, akkor azt látja, hogy van ezen túl is egy költségvetési kihatása a javaslatnak. Ez pedig az, hogy a belügyminiszter indokolt esetben átcsoportosításokat hajthat végre. Nyilvánvalóan az önkormányzati, illetve az egyéb szférákban jelenleg nem áll úgy anyagilag senki, hogy indokolt esetet nagyon nehéz volna kreálni. Ezt pedig azért veszélyesnek tartjuk, mert ez bizony megnyitja az utat az előtt, hogy akár a Nemzeti Sporthivataltól, tehát a sport szférájától is elvehet költségvetési forrásokat, ami a jelen helyzetben nem egészen kívánatos.

Az önkormányzatokkal kapcsolatos aggodalmak között egy polgármester képviselőtársunk a bizottsági ülésen elmondta, hogy az amúgy is gatyára vetkőztetett önkormányzatok már nehezen tudnak bármifajta sportcélú fejlesztésben, beruházásban, fenntartásban aktív résztvevők lenni, vagy legalábbis az önkormányzatok többségénél ez így van, ezért látok némi veszélyt a Belügyminisztériumhoz való áthelyezésben.

Végül, de nem utolsósorban a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén felmerült, hogy bizony az elmúlt időszakban rendkívül sok sportcélú terület tűnt el vagy vált bevásárlóközpont, benzinkút, lakópark vagy valamilyen plaza helyszínévé. Nem szeretnénk, ha ez a folyamat tovább folyna sem itt a fővárosban, sem az ország többi részében. Éppen ezért tartjuk kicsit sejtelmesnek és talán aggasztónak azt a kitételt, amikor az ingatlanfejlesztési koncepcióról beszél ez a törvényjavaslat; persze az is inkorrekt volna a részünkről, ha már a bizonyítási lehetőséget elvitatnánk ebben az esetben.

De mindezen aggályok és felvetések értelmében, elnök úr, a 13 ellenzéki szavazat a költségvetési és pénzügyi bizottságban az általános vitára való alkalmasság ellen szólt.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedi, akkor én magam az előző meg a jelenlegi kormány sportpolitikája, meg mindenfajta ÁSZ-jelentések elemzésétől kicsit távol tartanám magamat, mert szerintem ez a törvényjavaslat nem erről szól.

Azonban amellett nyilvánvalóan nem lehet elmenni szó nélkül, hogy a sportpolitika átgondoltságát vagy koncepciótlanságát mennyire jellemzi egy ilyen előterjesztés. Én azt gondolom, hogy igenis koncepciótlanságra utal az, hogyha egy kormány előbb áterőltet egy sporttörvény-módosítást a parlamenten, minden különböző ok nélkül, majd utána nekilát a sportstratégia kigondolásának.

(13.40)

Talán a logika és a józan belátás szerint először stratégia, először koncepció, utána valamifajta törvény. Talán az ebben való nem is csak módszertani vitában nyilván nem fogunk a végére majd megegyezésre jutni.

Azt viszont a költségvetési bizottság tagjaként és közgazdászként mindig furcsán vettem, amikor ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán az előterjesztők vagy képviselőik arról beszéltek, hogy költségvetési kihatása nincsen. Igenis van. Itt van, hogy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény módosítása hogyan és miként érvényesül ezen törvényjavaslat majdani elfogadása által, és itt bizony benne van az, hogy indokolt esetben a belügyminiszter átcsoportosításokat hajthat végre. Mi ez, ha nem költségvetési hatás?

Egyébként annak érdekében - persze nem pusztán ennek érdekében -, hogy az államtitkár úrnak igaza legyen, hogy nem lesz költségvetési kihatása vagy nem lehet költségvetési kihatása ennek a törvényjavaslatnak, egy olyan módosító indítványt nyújtottam be, amely gyakorlatilag eltörölné a törvényből a költségvetési törvény módosítására vonatkozó részt. S hogy az államtitkár úrnak is igaza legyen, itt a felvezetőben vagy más megnyilatkozások kapcsán azt a remek utat tudom javasolni, hogy ezt a módosító javaslatot támogassa; szerintem akkor mindannyian kicsit elégedettebbek leszünk. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A szocialista-szabad demokrata kormány a megalakulása óta fennhangon hirdeti a közpénzekkel való átlátható és felelősségteljes gazdálkodás fontosságát. Úgy tűnik azonban, hogy itt is az a mondás helytálló, amely úgy szól, hogy bort iszik és vizet prédikál. Merthogy újra azt kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy gátlástalanul folyik el a közpénz, vándorol magánzsebekbe, hogy aztán egy szűk társaság meglehetősen jól eléldegéljen belőle.

Az elmúlt hetekben került nyilvánosságra, hogy az állami tulajdonban lévő, tehát költségvetési forrásokból gazdálkodó, az emberek pénzéből gazdálkodó Budapest Airport Részvénytársaság - melynek korábban egyébként igazgatósági elnöke volt a jelenlegi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc anyósa is - a repülőtér fejlesztése címén 4,7 milliárd forintért kíván megvásárolni húsz hektárnyi földterületet Ferihegy mellett.

(15.30)

Húsz hektárért 4700 millió forintot adnának. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy négyzetméternyi földterületért 23 500 forintot kívántak, illetve kívánnak fizetni. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Vajon mire föl a nagy sietség, mire föl a nagy költekezés? Talán csak nem megint egy jól bevált szocialista privatizációs receptet látunk, amely nagyjából úgy szól, hogy van egy nyereséges állami vállalat, azt a privatizáció előtt gyorsan kopasszák le, hogy aztán elvtársak, üzlettársak, barátok minél kedvezményesebb áron jussanak hozzá?

Vagy lehet, hogy most valami egészen más áll a háttérben? Csak nem egy másik állami vállalat küszöbön álló eladása? Az elmúlt napokban ugyanis több napi- és hetilapban is olvashattuk, hogy ezt a földterületet a Budapest Airportnak meglehetősen jó áron eladni kívánó cég érdekelt a Hungexpo Rt. jelenleg zajló privatizációjában is, ráadásul ebben a privatizációs folyamatban most jutottak el oda, hogy pénzügyi fedezetet kell bemutatni. Ez most már akkor egy új recept volna, amely úgy szól, hogy állami pénzből lehet venni állami céget? Most már eljutottunk oda, hogy mindent szabad?

Államtitkár úr, kérem, hogy a következő kérdésekre adjon választ. Igaz-e az a lapértesülés, mely szerint a pénzügyminiszter tud, illetve tudott a Budapest Airport Rt. meglehetősen drága földvásárlásáról? Tett-e a pénzügyminiszter vagy az ÁPV Rt. bármely vezető tisztségviselője lépéseket annak érdekében, hogy ez az emlegetett szerződés ne jöhessen létre? Ha igen, akkor milyen eredménnyel tették mindezt? Tájékoztatta-e a pénzügyminiszter vagy ön vagy az ÁPV Rt. a miniszterelnököt erről a kérdésről? Rendelt-e el vagy kíván-e elrendelni vizsgálatot a tranzakció ügyében? Végül szeretném megkérdezni öntől, igaz-e az a lapértesülés, mely szerint a földterületet a Budapest Airportnak eladni szándékozó cég érdekelt volna a Hungexpo Rt. éppen zajló privatizációjában is.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a válaszát, tisztelt államtitkár úr. Bár a pukkanás elmaradt, a „ köztársaság kormányaö és a „ demokratikus koalícióö fordulat benne volt.

Államtitkár úr, azért itt volt több kérdés is, amit ön volt szíves észrevételezni is az interpelláció végén, melyekre azonban - bármennyire is figyeltem - válasz nem született, hiszen ön nem ejtett szót a másik privatizációs ügyletről, amellyel kapcsolatban pusztán annyi az összefüggés, tisztelt államtitkár úr, hogy ez alapján a tranzakció alapján elég erőteljesen elképzelhető, hogy egy cég kap állami pénzt, majd állami pénzből megvesz egy állami vállalatot. Ez szerintem nem a közpénzekkel való felelősségteljes és tisztességes gazdálkodás sajátja.

Arról már nem is beszélve, hogy itt 23 500 forintért vennének négyzetméterenként földterületet, míg autópálya-építéskor kisajátítás esetén 2000-2200 forintos négyzetméterárról beszélünk. Itt most tízszeres árról van szó. Ki zsebeli be a pénzt, államtitkár úr? Erre nem kaptunk választ, de igazából nem is vártunk.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, igen, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A gazdademonstrációk idején, azt gondolom, hogy időszerű az a kérdés, amelyre most várnám az ön válaszát. Az elmúlt időszakban érdeklődve figyeltem az önök vitáit, amelyek kormánypárti és ellenzéki politikusok, illetve tisztségviselők között zajlottak, és arról szóltak, hogy vajon a gazdák hiányos felkészültségéért ki vagy mi a hibás.

Azt tudjuk, hogy 2003-ban 280 millió forintot költött az ön által vezetett minisztérium a gazdák európai uniós felkészítésére. Ha hihetünk a statisztikáknak, akkor azok azt mondják, hogy háromszáz helyszínen 24 ezer gazda vett részt ilyen rendezvényen, ami, ha a magyarországi települések számával számolunk, az gyakorlatilag településenként kevesebb mint nyolc gazdát jelent.

A gazdák EU-s felkészítésére vonatkozó pályázat mintha összecsengett volna egyébként a falugazdászok munkaköri leírásával, amelyben egyébként a gazdák EU-s felkészítése is megtalálható, és ők az idejüknek egy jelentős részét a gazdák között töltik, hiszen hetente egy alkalommal gyakorlatilag minden településre eljutnak.

(16.20)

A dologban további érdekesség volt, hogy ezt a 280 millió forintos megbízást egy olyan konzorcium nyerte, amelynek a résztvevői az Agrárkamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, valamint a Perfekt Rt. voltak. Érdekes, hogy így vagy úgy, de mindhárom konzorciumot alakító társaság korábban valamifajta kormánypárti viszonylattal azért bírt, hiszen az ön nevét korábban az Agrárkamara ügyvezetőjeként találhattuk meg, az ön korábbi helyettes államtitkárának előző munkahelye a MOSZ volt, a Perfekt Rt. tulajdonosa pedig a jelenlegi miniszterelnök Altus Rt.-je volt korábban.

A kérdés az, tisztelt miniszter úr, hogy akkor most valójában önök mire is fizették ki ezt a 280 millió forintot. Ha valóban a gazdák EU-s felkészítésére, akkor vajon jogos-e, hogyha most az ő hiányos felkészültségükkel érvelnek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr. Azt azért tegyük hozzá, hogy ez a pályázat meghívásos közbeszerzés volt, arra érkezett az egyetlen konzorcium mint pályázó. Ez a teljes igazsághoz talán hozzátartozik.

De ha annyit megtenne, kommentálja azt a kijelentést, amely szerint a falugazdászok munkaköri leírásában ez a fajta képzés szerepel, tehát mintha önök megduplikálták volna ezt a munkát. Persze, nem azzal van a gond, tisztelt miniszter úr, hogy ha önök tízszer, ötvenszer, százszor, ezerszer ennyit költenek a gazdák felkészítésére, mert helyes, hiszen ahogy mondta, a gazdák az európai uniós csatlakozás talán legnagyobb kihívásával szembesülnek; de azért az is érdekes - és ön ezt nyilvánvalóan sokkal jobban tudja nálam -, hogy a végére kiderült, a lehívásos támogatási rendszerek közül egy egészen másfajta lépett életbe, mint amire ez a képzés vonatkozott. Ha erről megtudhatnánk a véleményét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Most már hetek óta vita témáját képezik egy Trendex Holding Rt. nevű cég 2002 óta kapott milliós nagyságrendű kormányzati megbízásai. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium a lapértesülések szerint több mint 800 millió forintos szerződést kötött az említett céggel, de a GKM, a Pénzügyminisztérium, valamint az Igazságügyi Minisztérium is adott megrendeléseket a Trendexnek, a Külügyminisztérium pedig havi 16 millió forintot fizet a külföldi kirendeltségek telekommunikációs rendszereinek a karbantartásáért.

Két hete már feltettem itt önnek ezt a kérdést a parlamentben, hogy vajon kik is vezetik ezt a Trendex Holding Részvénytársaságot, amely ennyire sikeres a kormányzati szervek telekommunikációs megbízásainak a terén. Felvetettük, hogy 1999 óta a cég egyik igazgatósági tagja volna az az Antalóczi Zoltán, aki a közelmúltban a miniszterelnök Altus Rt.-jében felügyelőbizottsági tagként is felbukkant. Az államtitkár úr ekkor szó szerint a következő választ adta nekem: “Ha a cégbírósági adatok ezt alátámasztják, akkor igaz az, hogy a Trendex Holding egy igazgatósági tagja tavaly óta felügyelőbizottsági tag az Altus Rt.-ben. Egyébként ez nem igaz, de egyébként ezt a cégbírósági adatok egyértelműen mutatják.ö

Tisztelt Államtitkár Úr! Itt van nálam a cégadattár. (Felmutat egy iratot.) Azóta ez nem változott. A cégadattárban az áll, hogy Antalóczi Zoltán ’99. november 18-a óta a Trendex igazgatósági tagja, ugyanakkor 2003. május 10-e óta megtalálható az Altus Rt. felügyelőbizottsági tagjaként is. (Moraj.)

Államtitkár Úr! Ezt mondják a cégadattár dokumentumai. A sikersztori pedig - tisztelt államtitkár úr - bizonyára ön is tudja, azóta tovább folytatódott. A parlament külügyi bizottságának kormánypárti képviselői jóváhagyták a Külügyminisztérium közbeszerzési mentesítési kérelmét a tárca telekommunikációs és informatikai beszerzéseivel kapcsolatban. Az informatikai tevékenységeknek a minisztériumból való kiszervezése azonban komoly nemzetbiztonsági aggályokat vet fel, hiszen lehetővé válik, hogy a tárca teljes titkos információáramán egyetlen cég tartsa rajta a kezét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Újra felteszem önnek a kérdést: igaz-e, hogy a miniszterelnök Altus Rt.-jének egyik felügyelőbizottsági tagja egyúttal igazgatósági tagja a Trendex Rt.-nek is? Ha igen, akkor vajon miért mondta ön nekem szó szerint azt az idézetet, államtitkár úr, két hete itt a parlamentben, amit az előbb felolvastam? Nem tartják-e önök kockázatosnak, hogy egyetlenegy cég tarthatja rajta a kezét a titkos, a teljesen titkos külügyi információáramon? És végül, tisztelt államtitkár úr, mondja el nekünk, hogy miért kívánnak monopolhelyzetbe hozni egy olyan céget a külügyi informatikai beszerzések területén, amely egészen a közelmúltig egyébként nem szerepelt a NATO hivatalos beszállítói listáján.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Köszönöm a válaszát, tisztelt államtitkár úr. Talán méltatlan lenne olyan vitába bocsátkozni, hogy a jegyzőkönyvvezetők hova tették a pontot, vagy hova nem.

(15.50)

Itt azért ennél sokkal, de sokkal többről van szó. Elhangzott egy válasz, amely azt állította, hogy az az értesülés, amit én itt mondtam, ez a bizonyos felügyelőbizottsági és igazgatósági tagság, ez nem igaz. Ezt a cégadattár iratai egyértelműen alátámasztják, hogy mindez igaz. És lehet azt mondani, hogy nem számít; persze, volt már olyan miniszterelnöke Magyarországnak, aki azt mondta, hogy jog és erkölcs közül a szigorúbbat kell választani - de itt mégiscsak milliárdos szerződésekről van szó, tisztelt államtitkár úr!

Ön azt mondja, hogy a közbeszerzés egy önök által fontosnak tartott dolog - ezt már nagyon sokszor mondták. De mit mutatnak a tettek, államtitkár úr? A külügyi bizottság, pont a kormánypárti képviselők többségével, adott egy olyan mentesítést a közbeszerzési eljárások alól, amely azt jelenti, hogy még az egyszerűsített közbeszerzési eljárásnál is jóval egyszerűbben oda lehet adni valakinek a munkát. Magyarul ki lehet utalni a százmilliós-milliárdos nagyságrendű megbízásokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tettek és szavak nincsenek párhuzamban egymással. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Bravó!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem az elmúlt napokban született, már 2004. május 5-én nyújtottam be a parlamentnek.

(19.30)

Ez volt az az időszak ugyanis, amikor a Nemzet sportolója cím adományozása megtörtént. Emlékezhetünk rá, a sporttörvényt a parlament 2003 végén fogadta el, az 2004. március 14-én lépett életbe, és ehhez elfogadásra került egy kormányrendelet is, amely intézkedett a Nemzet sportolója cím létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. Rendelkeztek arról, hogy 12 főt, akik 60 év felett vannak, és akik kiemelkedő versenyzői pályafutás után is fontos szerepet töltöttek be a magyar sportéletben, szóval 12 főt a Nemzet sportolója címmel kíván elismerni a magyar kormányon keresztül gyakorlatilag a teljes magyar társadalom.

Természetesen adódtak akkor vitáink. Sok vita szólt arról, hogy vajon ki legyen az a 12 személy, aki ezt az elismerő címet, illetve díjat kiérdemelheti. Sokan tettek javaslatot: az országos sportági szakszövetségek, a társadalmi szervezetek, a Magyar Edzők Társasága, a fogyatékos sportolók szervezetei, és ezen javaslatok alapján állt össze az a lista, amely nyilvánvalóan a bőség zavarával küszködve, vitáktól volt övezve. De azt gondolom, örömteli az, hogy lehettek viták. Lehettek viták akörül, hogy ki az a 12, mert ez azt jelenti, hogy nemcsak 12-ből lehetett válogatni, hanem sok százból. És világos, hogy Albert Flórián, Balczó András, Bíróné Keleti Ágnes, Gyarmati Dezső, Hammerl László, Kulcsár Győző, Polyák Imre, Portisch Lajos, Puskás Ferenc, Székely Éva, Weltner Györgyné és Zsivótzky Gyula egytől egyig megérdemli ezt az elismerést, és az is egészen biztos, hogy még sokszor 12-t tudnánk mondani, aki legalább ennyire megérdemelte volna vagy megérdemelné.

Április 28-án született döntés erről a 12 névről. Ekkor azt mondta a miniszterelnök, akkor még Medgyessy Péter, hogy a nemzet ezzel a díjjal tiszteletét és háláját fejezi ki azoknak, akik oly sokat tettek az országért. Ezzel, azt gondolom, pártállástól függetlenül egyet kell hogy értsünk, és egyet is értünk természetesen. Éppen erre a mondatra alapozva mondtuk akkor is, és mondom most is, és szerintem mondjuk együtt mindannyian, hogy költségvetési vitáknak, megszorításoknak, kiadáscsökkentéseknek semmi közük nem lehet a nemzet sportolóihoz. Korábban elhangzott, tavaly év elején egészen áprilisig az akkor gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, ma miniszterelnök Gyurcsány Ferenc részéről, hogy havi 500 ezer forintos életjáradékkal fog járni a Nemzet sportolója cím. Aztán később kiderült, hogy a miniszterelnök úr ezt bruttó 500 ezer forintra értette.

Már ekkor kezdeményeztem azt, 2004. május 5-én, hogy akkor ezt értsük valóban 500 ezer forintnak. Értsük valóban nettó 500 ezer forintnak. Nem lehet vitatéma az a nemzet sportolóinak elismerésekor, hogy ez most bruttó vagy nettó 500 ezer forint, és ha egyszer már az arra legilletékesebb 500 ezer forintot mondott, akkor ne hozzuk őket méltatlan, méltánytalan helyzetbe. Egyébként ma a bruttó 500 ezer forintos életjáradék havonta 263 ezer forintot jelent körülbelül nettó összegként. Ha ez az összeg nettó 500 ezer forintra változik, az azt jelenti, hogy a költségvetés számára ez évente a 12 személy esetében 34 millió 128 ezer forint többletkiadást jelentene összesen. Azt gondolom, ez megint nem az az összeg, ami vita tárgyát képezheti. Ha persze hibásan kalkuláltunk, az is benne van a pakliban, de nagyságrendeket valószínűleg nem tévedtünk.

Főleg fontosnak tartjuk ezt a lépést annak tükrében, hogy például a Nemzet színésze elismerés is hasonlóan nettó összeget takar. Éppen ezért nyújtottam be azt a törvénymódosító javaslatomat, amely az 1995. évi CXVII. törvényt, ezt a bizonyos személyi jövedelemadóról szóló törvényt módosítja. Ebben a javaslatomban azt kezdeményezem, hogy legyen adómentes a sportról szóló törvény alapján a Nemzet sportolója címmel járó életjáradék, a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány által folyósított tanulmányi ösztöndíj és sportösztöndíj, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiírt pályázat keretében elnyert ösztöndíj.

Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a javaslat mindenfajta pártpolitika és pártpolitikai megfontolás felett áll. Éppen ezért volt számomra váratlan, de annál nagyobb öröm, amikor a tegnapi napon kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt szavazták meg ennek a kérdésnek a napirendrevételét. Ezt az örömöt még inkább fokozta, hogy a mai napon az ifjúsági és sportbizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyhangúlag támogatták ezt a törvényjavaslatot.

Nagyon remélem, hogy az ifjúsági és sportbizottságban tapasztaltakkal szemben a kormány is mellé áll ennek a javaslatnak, és támogatja ezt a szándékot. Ehhez kérem a kormány, a kormányzó pártok és az ellenzéki pártok segítségét. Azt gondolom, ha ez a törvényjavaslat megkapja a parlament támogatását, akkor végre tettünk egy olyat, amely a nemzet sportolói számára igazán méltóságteljes jelzés volna, méltó a nemzet sportolóihoz és méltó a parlamenthez is.

Köszönöm szépen. (Taps.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Köszönöm az államtitkár úr véleményét is, amely ugyan aztán nembe hajlott át, de valamifajta biztató elemeket az elején fel lehetett fedezni, és valamifajta egyetértés talán az elején kirajzolódott.

Azt nem kívánnám minősíteni, államtitkár úr, mint ahogy nem is minősítettem egyébként a képviselői önálló indítványomban sem, hogy ez a fennálló jövedelmi viszonyokhoz vagy az átlagjövedelemhez való összehasonlításban megállja-e a próbát, hogy bruttó vagy nettó 500 ezer forintról van szó. Az azonban tény és vitathatatlan, hogy az akkor pozícióban lévő gyermek-, ifjúsági és sportminiszter a Nemzet sportolója címmel járó életjáradék gyanánt havi 500 ezer forintról beszélt. És itt pont volt a mondat végén, ha már a pontoknál tartottunk tegnap.

(19.40)

Nem volt arról szó, hogy ez bruttó 500 ezer forint, és akkor kedves nemzet sportolói, önök ebből kétszázegynéhány-ezer forintot fognak látni. Szerintem nem is igazán magán az összegen van a hangsúly, azt így kiragadni ebből az egészből nem lehet. Azon sokat vitatkozhatnánk, hogy sok-e az az összeg, amit bizonyos társadalmi csoportok keresnek, mert letettek valamit az asztalra olyan szinten, aminek az egész nemzet egyszerre örülhetett, és amire egyszerre lehetett büszke, ugyanis ezeknek az embereknek a tevékenysége révén a világ legtávolabbi csücskeiben is ismerősen hangzik Magyarország neve, és szeretettel gondolnak Magyarországra. Nem tartom szerencsésnek, hogy itt társadalmi összehasonlítást tegyünk, éppen ezért próbáltam óvakodni ettől a képviselői önálló indítványban is. Pusztán azt kívántam jelezni, hogy elhangzott egy ígéret, amely ígéretben szereplő összeg véleményünk szerint megfelelő nagyságrendű és megfelelő elismerés azzal, hogy valakit a nemzet sportolójának minősítünk. Erre a korábbi miniszteri ígéretre vonatkozik ez az indítvány. De ha nem lett volna miniszteri ígéret, ez a mérték szerintem akkor is helyes volna.

Úgy látszik, hogy a kormány álláspontja különböző okok - jogtechnikai vagy elvi okok - miatt nem fog változni, mégis remélem, hogy a kormánypártok álláspontját ez nem fogja befolyásolni, ezért továbbra is kérem ennek a javaslatnak a támogatását. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Elfogadom.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt napokban az egyik napilapban jelent meg egy cikk, amely szerint egy közbeszerzési eljárás keretében ismételten az Állami Nyomda Rt. több millió forintos állami megbízáshoz jutott. Ezzel a hírrel önmagában nyilvánvalóan még semmi probléma nem volna, de ha az ember áttanulmányozza a közbeszerzési eljárások elmúlt időszakban történt botrányos, finomabb megfogalmazás szerint kérdéses eseteit, akkor egyfajta folyamatot vél felfedezni. Ezzel kapcsolatban kérem, válaszoljon a kérdésemre.

Van egy üzletember, őt Erdős Ákosnak hívják, akinek a birodalmába tartozó cégek az elmúlt időszakban feltűnően sikeresek voltak különböző állami megbízások kapcsán. Azt is tudjuk, hogy ez az úr korábban üzleti kapcsolatban állt a jelenlegi miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel, vállalataikon keresztül. Az elmúlt időszakban több olyan kérdéses eset zajlott le közbeszerzések címén, amelyekről itt, a parlamentben is beszéltünk. Emlékezhetünk mindannyian a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációjára, amikor is az állam a kormány határozata alapján, az ellenzék által vitatott módon adta el a piacvezető, sikeres és nyereséges céget úgy, hogy a győztes árnál egy 1 milliárd forinttal magasabb ajánlat is volt az első fordulóban, és a győztes ajánlat melletti két borítékot a végső döntés előtt már ki sem bontották.

Aztán jött a diákigazolványok elkészítésére kiírt tender, amelynek keretében 2,5 millió darab diákigazolvány előállításához szükséges informatikai rendszert és csipkártyagyártást kellett megszervezni. Ehhez képest a Közbeszerzési Értesítőben a kiírás a lejárat napján jelent meg. Talán nem csoda, hogy itt is a nyertes személy, illetve cég az előbb vázolt körből származik.

És itt volt a vénytender is, amelynek keretében két olcsóbb ajánlatot utasítottak vissza, amellett, hogy az Állami Nyomda nyerte a pályázatot. Érdekes módon az első tender visszásságai miatt a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintos bírságot rótt ki.

Tisztelt Miniszter Úr! Érdeklődnék, hogy mi a véleménye önöknek ezekről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a meglehetősen botrányos közbeszerzési eljárásokról, és vajon mi az oka annak...

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): ...hogy ezeknek az eseteknek a döntő többségében mindig egy cég nyer.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy, azóta már némiképpen devalválódott képviselőtársam mondott olyat, hogy “ön nyitott kapukat döngetö. Azt gondolom, hogy ön most ugyanezt teszi. Hiszen a diákigazolványok tenderkiírásával kapcsolatban 12 napot hagytak az infrastruktúra megszervezésére, és aznap jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben a kiírás, amelyik nap be kellett adni. Azt gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy innentől kezdve a verseny feltételeit nem biztosították, és nyilvánvalóan csak egyetlen olyan cég - amely erre már korábban rákészült, infrastruktúrával rendelkezik - tudott sikeresen részt venni ezen a pályázaton.

A vénytenderrel kapcsolatban a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintos bírságot szabott ki a tender kiírása miatt, majd meg sem várták ennek a lezárását, már kiírták a második fordulót, és két olyan ajánlat került a vesztesek közé, amelyik alacsonyabb árajánlatot adott meg, mint a végső győztes.

Úgyhogy, miniszter úr, itt azt látjuk, hogy vannak közbeszerzések, vannak jó pályázatok, vannak furcsa kiírások, de mindig az a győztes. Ez volna a szocialista közbeszerzés és a szocialista üvegzseb? Ezt önök sem gondolhatják komolyan! (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2005. március 23-ai ülésén a bizottság ellenzéki tagjai nem támogatták az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságát.

Mielőtt nemmel szavaztunk volna a napirendi pont végén, természetesen több kérdést is feltettünk, amely kérdések szerintünk egyértelműen tisztázásra várnak, és tisztázásra szorulnak, mivel azonban döntő többségükben ezekre megnyugtató választ nem kaptunk, nem tudtuk támogatni az előterjesztést.

Az egyik legnyugtalanítóbb pontként - egyébként hasonlóan a kulturális és sajtóbizottsághoz - mi is a kiegyensúlyozatlanságot vetettük fel, merthogy a beszámoló egy rendkívül beszédes táblázatot tartalmaz, amelynek csak a címe lehet a kiegyensúlyozottságról szóló táblázat, sokkal inkább sajnos kiegyensúlyozatlanságról van szó. Hiszen megdöbbentő adatok vannak a táblázatban például a Sláger Rádió, a Danubius Rádió, az MTV esti híradója, vagy akár a Magyar ATV híradója esetében, ahol a kormánypárti-ellenzéki megszólalások aránya sorra: 90:10, 99:1, 76:24 és 78:22. Ezekben az esetekben az előbb már szintén megemlített CSA-modellre való hivatkozás is lehetetlen, bár amúgy sem helyes, hiszen a médiatörvény kiegyensúlyozottságról és nem valamifajta francia modellről vagy modellekről beszél.

Kicsit furcsának hatott a beszámolóban a Kossuth rádióra fókuszáló külön vizsgálat, hiszen a közrádió jóval több műsort állít elő, és jóval több műsort sugároz, mint például a köztelevízió, ugyanakkor sokkal kevesebb a beérkezett panaszok száma.

A panaszbizottság hatásköre ugyanakkor szűkült, ráadásul az erre vonatkozó testületi döntés azóta is jogi viták egyik kényes kérdése, amely arra a szintre is eljutott, hogy még az ombudsman is foglalkozott vele. A Takács Alberttel való személyes konzultáció ténye szerepel ugyan a jelentésben, ugyanakkor a bizottsági ülésen nem kaptunk arra választ, hogy ez a konzultáció hol, mikor és milyen keretek között zajlott.

Az egyik kereskedelmi televíziós csatornán vetített Anyacsavar című műsor joggal és okkal borzolta a kedélyeket az elmúlt év folyamán. Abban pártállástól függetlenül mindenki egyetértett, hogy nem helyes egy ilyenfajta műsor vetítése, amely ráadásul sokak jogértelmezése szerint több alkotmányos passzus megsértésének a gyanúját is felveti, amelyekből egyébként a jelentés is idézett néhányat. Ilyen például az, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges. Vagy volt egy másik: a Magyar Köztársaság védi a család és a házasság intézményét. Az ORTT-től ebben az ügyben egyébként sokan határozottabb, karakánabb kiállást vártak el, és sokan érzik úgy, talán joggal, talán jog nélkül, hogy a testület sokkal inkább elkente, semmint megoldotta volna ezt az ügyet.

A mai napig megoldatlan, kacifántos jogvitát okoz a lejáró frekvenciajogosultságok meghosszabbítása, és ezek pályáztatási szükségességének a kérdése. A szerződéshosszabbítás vagy új szerződés megkötésének jogi lépései korántsem jelentik ugyanazt a kategóriát, főleg akkor, hogy ha tudjuk, hogy az egyikhez igen, a másikhoz viszont nincsen szükség kétharmados többségre.

A Műsorszolgáltatási Alapból osztogatott egyedi támogatások több ponton vetnek fel kérdéseket. Hogy csak egyet említsünk, a bizottsági ülésen nem alakult ki egyetértés az előterjesztő és a kérdező képviselő között abban, hogy vajon a médiatörvény értelmében törvényes és helyes-e, hogy egy egynapos, úgynevezett kübekházi operettfesztivál megrendezésének támogatására 12,7 millió forintot fordítanak.

A költségvetési és pénzügyi bizottságban, lévén szakmai bizottság, nem mehettünk el szó nélkül a finanszírozási kérdések rendezetlensége mellett sem. Könyvvizsgáló folyamatosan záradékolja a beszámolót - kérdés, hogy ezzel kapcsolatban vajon milyen lépések születtek. Az ORTT évről évre plusz forrásigénnyel lép fel, amelyet végül mindig az Országgyűlés legitimál, és ezt az összeget, amely tavaly majd 245 millió forintra rúgott, az alapból finanszírozták. Persze, kérdésként fel lehet tenni, hogy ezt vajon mire használja, illetve használta az iroda.

(17.30)

A végén persze odáig jutottunk, hogy ezekben a kis kérdésekben nehéz jó döntéseket hozni, főleg addig, amíg a nagy kérdésekben, az egész magyar médiafinanszírozás kérdésében nem tudtunk dönteni, egyetértésre jutni.

A beszámolót tehát az ellenzéki képviselők nem fogadták el, nem tartották azt általános vitára alkalmasnak. Ezzel is kívántuk jelezni azokat a rendezetlen kérdéseket, amelyeket ott, a bizottság ülésén is felvetettünk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm államtitkár úrnak, hogy ilyen kései órán is szíves volt idefáradni, és talán választ is ad arra a kérdésre, melyre minden győri ember együtt keresi a választ.

Valószínűleg mindenkinek élénken él az emlékezetében a “több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknekö című szlogen, hiszen megannyi helyen láthattuk, olvashattuk és hallhattuk. Mára azonban mindez köddé vált, és képletesen szólva sok-sok önkormányzat érezheti úgy, hogy gatyára vetkőztették, hiszen még a fejlett és jó helyzetben lévő önkormányzatok egy jelentős része is hitelfelvételre szorul, ráadásul már nem beruházási és fejlesztési hitelfelvételről van szó, hanem sokkal inkább a működést kell finanszírozni a hitelekből. Az idei évi költségvetés nem azzal hozta nehéz helyzetbe az önkormányzatokat, hogy a közalkalmazotti és köztisztviselői bért megemelte, hanem azzal, hogy ennek a fedezetét nem biztosítja az önkormányzatok számára, ráadásul a személyi jövedelemadóból származó önkormányzati céltartalékok mintegy 60 százalékát is zár alá vette.

Győr a kedvező földrajzi fekvése, az egymást keresztező kereskedelmi útvonalak, valamint az ott élők tehetsége és szorgalma okán az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő nagyvárosa volt hazánknak mindeddig.

(21.30)

Mára azonban egyre több győri érzi úgy, hogy sokkal nagyobb lehetne a lendület, sokkal több dolog történhetne, mint amennyi történik valójában. S a győri embereknek, lássuk be, igazuk is van, a feltételek egy sokkal nagyobb ütemű előrehaladást tennének lehetővé Győr számára. Adódik a kérdés, hogy akkor vajon hol a hiba. A város jelenlegi polgármestere, szocialista országgyűlési képviselő, 2002-ben úgy kampányolt, hogy milyen remek lehetőség lesz majd a város számára az ő kettős pozíciójából adódó hihetetlen lobbizási képesség és érdekérvényesítő potenciál. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy a Győr városát pozitívan érintő ellenzéki indítványok sorra történő leszavazása után és mellett a kormány egyre több pénzt visz el a folyók városából. Az adóerő-képesség miatti lefölözés címén a legutóbbi három esztendő folyamán 3,3 milliárd forintnyi kormányzati elvonás sújtotta a várost úgy, hogy 2002 előtt ilyen címen nem vittek el pénzt Győrből. 2003-ban ez az összeg 304 millió, 2004-ben 1 milliárd 340 millió volt, az idén pedig az előrejelzések szerint 1,7-1,8 milliárd forint lesz. Ennyit visz tehát el az államkassza Győrből ezen a címen.

A város adóerő-képessége azonban, tisztelt államtitkár úr, higgye el, mégsem annyira rózsás, mint amilyennek látszik, hiszen ezen mutató alapján úgy állapítják meg a lefölözést, hogy egy kalkulált összeget vesznek alapul az iparűzési adóból, és nem a konkrét befizetéseket. Győr városa esetében 11 milliárd forintra kalkulálták ezt az összeget, ehhez képest 6 milliárd forint folyik be különböző nagymértékű kedvezmények miatt a város kasszájába iparűzési adó formájában. Városunk polgármestere, a képviselő úr mégis rendkívül optimista, és ennek nemcsak hangot, hanem számot is adott, mégpedig 732 millió forint formájában és a városi költségvetés bevételi oldalán. De hogy mit is jelent ez pontosan: a város ennyi pénzt utalt át az államnak az idén még a tavalyról hátramaradt befizetési kötelezettség címén. Polgármester úr azonban most valamifajta magas körökből származó ígéretet emleget, és éppen ezért ezt a már kifizetett tételt bevételi oldalon is szerepelteti a költségvetésben, bízva abban, hogy ezt az összeget a zárszámadáskor majd visszakapja a város. Erre azonban - ezt nyilvánvalóan mind a ketten tudjuk, és mindenki, aki ilyen ügyekkel foglalkozik, az tudja - törvényi kötelezettség nincsen, és volt már számos ígéret az elmúlt időszakban, akár a 800 kilométer autópálya vagy a 10 ezer új kollégiumi férőhely vagy az ingyen tankönyv, amelyek már köddé váltak.

Mindezek után egy városáért aggódó győri embernek alapvetően két kérdése lehet. Az egyik az, hogy valóban remek lobbierőt jelentett-e vagy remek lobbierőről tesz-e tanúbizonyságot ez a három év alatt foganatosított 3,3 milliárd forintos elvonás. A másik pedig az, hogy vajon tényleg megígérte-e valaki Győrnek magas körökből ezt a 732 millió forintot, és ha igen, akkor vajon ki volt az. Mi azt reméljük, hogy ez az ígéret valóban megszületett; ha államtitkár úr ebben, mondjuk, megerősít, mert van felhatalmazása rá, netán tudja, hogy ki volt az ígérő fél, akkor annak örülnénk. Mi egy dologról biztosíthatjuk önöket vagy önt vagy az ígérőket és a város polgármesterét, hogy ennek az ígéretnek a betartása, ha a parlamenten múlik, akkor rajtunk nem fog múlni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Erdős Norbert tapsol.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mivel a titkok tudója maga a miniszterelnök, ő lebbentheti fel a fátylat a titkokról, ezért megvárjuk, amíg megtiszteli a parlament ülését. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ha valaki eddig nem ismerte volna, akkor az elmúlt három évben alaposan megismerhette a szocialista politikacsinálás boszorkánykonyhájának titkait. Az egyik legfontosabb útmutatás nagyjából úgy szólhat, hogy mindazzal vádold meg ellenfeledet, amelynek elkövetésére te magad szövetkezel. Ezek után persze nem is csodálkozhatunk azon, hogy az üvegzsebtörvény is legfeljebb arra volt jó, hogy az üvegzsebűek helyett az üvegzsebesek szaporodtak el a kormányzat környékén.

Nézzünk erre néhány példát! Persze, egy interpelláció kereteit az összes urambátyám-megbízás felsorolása kimerítené, ezért csak néhány, ez esetben három példát hadd hozzak fel önnek, és ha végigtekintünk mindezeken, akkor majd látni fogja a miniszter úr is, hogy egy közös van ezekben: a győztes személye a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc jó ismerőse. Ha ezeken az ügyeken végignézünk, akkor az önök által korábban már nyilvánvalóan nem kevés pénzből meghírelt szlogen talán úgy tudna változni, hogy “Több pénzt az embereinknek, több pénzt az Erdős Ákosoknak!ö

Nyilván a puszta véletlen műve volt, hogy az első tárgyalási fordulóban beadott ajánlat legmagasabb áránál egymilliárd forinttal kevesebbért privatizálhatta egy Erdős-cég a Nemzeti Tankönyvkiadót.

Az is nyilvánvalóan a vakszerencse műve, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által EU-konform vények gyártására kiírt pályázatot úgy nyerte meg az Erdőshöz köthető Állami Nyomda, hogy két olcsóbb ajánlat is érkezett, ráadásul az eljárás kapcsán a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintnyi bírságot szabott ki.

A diákigazolványok előállításáról szóló pályázatnál pedig az történt, tisztelt miniszter úr, hogy a pályázati felhívás a határidő lejártának napján jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, így tehát gyakorlatilag egyetlenegy napja sem volt a magyar cégeknek arra, hogy benyújtsák a 2,5 millió ember adatainak fogadására alkalmas informatikai rendszerre, valamint az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokra és csipkártyagyártásra vonatkozó ajánlatukat. Nyilvánvalóan, tisztelt miniszter úr, tisztelt képviselőtársaim, a győztes személye ezek után nem kétséges.

Tisztelt Miniszter Úr! Legyen kedves választ adni nekem a következő kérdésekre. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!) A kormányprogram melyik pontja alapján jutnak rendre zsíros állami megbízásokhoz, kétséges privatizációs lehetőségekhez Gyurcsány Ferenc jó ismerősének cégei? Miért a lejárati határidő napján jelent meg a diákigazolványokkal kapcsolatos pályázati felhívás, amelyen végül - érdekes véletlen - egy Erdős-érdekeltség lehet a befutó? Hogyan köthetett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerződést Erdős Ákos egyik cégével, amikor az eljárással kapcsolatos jogi viták még rég nem zárultak le? És végül, tisztelt miniszter úr, ha van ilyen válasza, kérem, ossza meg velünk, milyen intézkedéseket kívánnak hozni annak érdekében, hogy a rendszerből és a döntéshozatalból ezek a vakvéletlenek végre kiszoruljanak.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt természetesen elnézést kell kérnem az államtitkár asszonytól a kérdésben megfogalmazott megszólítással kapcsolatban, bár nyilvánvalóan a két szó közül az „ úrö szót jobban bánta, mint az elsőt.

Tisztelt Államtitkár Úr... (Derültség. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem megy ez!) Tisztelt Államtitkár Asszony! Nézze, valami nagyon nem stimmelhet a közbeszerzési eljárások kapcsán, ha érdekes módon mindig jogorvoslati eljárások, mindig feljelentések, mindig kétségek merülnek fel, de valahogy egy dolog konstans, egy dolog állandó: ez a végső győztes szerepe. Pláne akkor, hogyha a végső győztes korábban üzletfélként, jelenleg pedig jó ismerősként a miniszterelnök úrral könnyel összefüggésbe hozható.

Ha azt kérdezi tőlem az államtitkár asszony, hogy haszonszerzés volt-e ennek az interpellációnak a mozgatórugója, én azt mondom önnek, hogy nem. Haszonszerzés volt a mozgatórugója ezeknek a közbeszerzési eljárásoknak, és ezekből a közbeszerzési eljárásokból egy ember húzott hasznot, tisztelt államtitkár asszony.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Attól tartok, hogy azon titkok megválaszolása, amelyekről kérdezni szeretnénk a miniszterelnököt és kérdezzük már másfél esztendeje, nem áll módjában a miniszter úrnak, ezért megvárjuk a miniszterelnök urat, míg személyesen lesz itt jelen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr hivatalba lépésekor ígéretet tett arra, hogy cégeinek az állammal és az állam intézményeivel, illetve vállalataival fennálló kapcsolatairól a nyilvánosság előtt elszámol. Másfél esztendeje kértük először a miniszterelnök urat, akkor még miniszterként arra, hogy hozza nyilvánosságra azokat a szerződéseket, amelyek az ő cége vagy cégei és az állam vagy annak vállalatai, intézményei között köttettek. Bár voltak szocialista képviselők, akik azt nyilatkozták, hogy ezekkel a kéréseinkkel nyitott kapukat döngetünk, miniszterelnök úr mind a mai napig nem állt a nyilvánosság elé ezekkel a dokumentumokkal. Mind a mai napig nem adott választ azokra a kérdésekre, amelyek joggal foglalkoztatnak minden embert.

Mind a mai napig nem tudjuk, hogyan kerülhetett több állami ingatlan Gyurcsány Ferenc egyes cégeinek birtokába, sokak által erkölcsileg, sokak által pedig törvényileg rendkívül vitatott módon. Mind a mai napig nem tudjuk, hogy a balatonőszödi kormányüdülő egyik villájáért miért kellett mindössze 30 millió forintot fizetni, tíz évre, egyenletesen elosztva. Mind a mai napig nem tudjuk, hogyan kerülhetett a Miniszterelnöki Hivatal egyik Szalay utcai ingatlanának nagy része az egyik Gyurcsány-cég tulajdonába, mindössze 10 millió forintot alig meghaladó összegért. Mind a mai napig nem tudjuk, hogy a Motim Rt. vitatott privatizációja hogyan zajlott le. Mind a mai napig nem tudjuk, hogy a Hungalu vállalatcsoporttól kiprivatizált cégek hogyan hagyhatták el az állami szférát, sokszor nevetségesen alacsony áron; ezt később még az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága is megállapította.

Ezek a titkok tehát, tisztelt képviselőtársaim. Ezekről a titkokról a miniszterelnöknek fel kell lebbentenie a fátylat. Ha a miniszterelnöknek nincs vaj a fején, akkor a miniszterelnök álljon a napra. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy vegyék sürgős tárgyalásba ezt az előterjesztést. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavalyi évben a kormány egyik döntése nyomán létrejött a nemzet sportolója kitüntető cím, amelyet tizenkét nagy sportolónk kaphat meg egy időben.

Az akkori gyermek-, ifjúsági és sportminiszter azt nyilatkozta, hogy a nemzet sportolója kitüntető címmel 500 ezer forintos havi életjáradék fog járni. Miután tizenkét kiváló sportolónk megkapta ezt a címet, kiderült, hogy ez a beharangozott összeg bruttó összeget jelent. Ekkor már egyetértettünk abban, hogy ennek a tizenkét embernek az életpályája, az általuk szerzett dicsőségek, az az öröm, amit ők szereztek a magyar embereknek, egyértelműen méltatlan ahhoz, hogy költségvetési-pénzügyi jellegű vitáink legyenek.

Ekkor kezdeményeztem azt, hogy ez az összeg - az eredeti miniszteri nyilatkozatoknak megfelelően - nettó összeg legyen, így tehát havonta valóban 500 ezer forintos életjáradékkal járjon a nemzet sportolója kitüntető cím. Ezt a javaslatot tavaly májusban a parlament nem vette napirendjére, azonban néhány hete megtört a jég, és több szakmai vita után végül olyan álláspont kerekedett ki, amely szerint, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvényt úgy módosítjuk, hogy a nemzet sportolója kitüntető címmel járó életjáradék is nyugdíjszerű járadék lesz, úgy biztosítható az, hogy tizenkét remek sportolónk valóban az életpályájának, valóban a teljesítményének megfelelő összegű életjáradékban részesül havonta.

Ezért azzal a módosító indítvánnyal kapcsolatban, amelyet a költségvetési bizottság nyújtott be és a költségvetési bizottság is támogatott, arra szeretném kérni az Országgyűlést, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ők is támogassák, mert ez a technikai megoldás vezet oda, hogy valóban 500 ezer forintot kapjanak a nemzet sportolói.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. – Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! Bravó!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki a szocialista kormány ifjúságpolitikáját kívánja elemezni, akkor talán érdemes abból kiindulnia, hogy miket is mondtak, miket is ígértek a jelenleg kormányzó pártok a fiataloknak. Aztán persze érdemes áttekinteni azt is, hogyan faroltak ki ezekből az ígéretekből, hiszen mára már csak a duma marad, pedig az elején volt itt minden, akárcsak úgy, mint a búcsúban. Ha pedig arra keressük a választ, hogy a jelenlegi kormány mennyire kezelte komolyan a fiatalokkal való törődést, akkor bizony az a történet juthat az eszünkbe, amikor egy edző panaszkodik a kollégájának, hogy nagyon nem megy a játék, nagyon nem jönnek az eredmények. Mire mondja a másik, hogy ha már ilyen tanácstalan vagy, talán próbáljátok meg a taktikai elemeket gyakorolni, mondjuk, bójákkal. Néhány hét múlva jön az izgatott telefon, hogy megy-e már a játék, jönnek-e már az eredmények, mire szól a válasz: igen, már kicsit jobbak vagyunk, de a színes bóják még mindig 4:1-re vezetnek.

Nos, az ifjúsági kormányzat már háromszor cserélt edzőt ebben a kormányzati ciklusban, az első nagy lendülettel még a szertárost is elküldték a csapattól, de az eredmények nem nagyon jönnek, és ma már sajnos oda jutottunk, hogy annak is örülni kell, ha az ifjúsági kormányzat csapata gólt rúg a színes bójáknak.

De nézzük, hogyan is kezdődött mindez: ingyenes jogosítvány, ingyenes utazás, tízezer új kollégiumi férőhely, kiszélesített otthonteremtés vagy a diákhitel kamatainak csökkentése. Mára ezek mind-mind ködbe vésztek, mára ezeket az ígéreteket mind-mind elfelejtették, a fiatalok jogosan érezhetik becsapva magukat. Aztán persze az sem volt elég, hogy ezeket az ígéreteket nem tartották be, hiszen amikor évről évre újabb és újabb költségvetési megszorító csomagokkal álltak elő, akkor valahogy mindig úgy alakult, hogy a fiatalok húzták a legrövidebbet, mindig, az élet minden területén a fiatalokat büntette a kormány. Talán ezért alakult ki joggal az az érzés a fiatalokban, hogy ez a kormány egy teljes nemzedéknek üzent hadat.

Nos, lássuk, hogyan is váltak egytől egyig köddé ezek az ígéretek. Persze tudom én azt, államtitkár úr, hogy számos vitánk volt már a „ mennyi is az a bizonyos annyiö című témakörben, de az egészen biztossá vált mára, hogy a minisztérium megszüntetésével, átalakításával párhuzamosan mintegy 60 százalékkal csökkent három költségvetési esztendő alatt az ifjúságra fordított támogatások összege. Mára minden hatodik friss diplomásnak szembe kell néznie a munkanélküliség rémével, hiszen a diplomások 16 százaléka kezdi munkanélküliként a karrierjét, ami különösen súlyos adat akkor, hogyha tudjuk, hogy a sikeres életkezdésnek más kritériumai sincsenek biztosítva. Hiszen az otthonteremtési program kiszélesítése helyett inkább szétverték azt, és mára egészen bizonyossá vált, hogy az a bizonyos kakukkfészekrakás egyáltalán nem tudja helyettesíteni a korábbi támogatási rendszert.

Az ígéretekkel ellentétben, márpedig a volt pártelnökük ezt személyesen ígérte meg, nem csökkentek a diákhitel kamatai, mára 12 százalékkal kell számolniuk az egyetemistáknak, főiskolásoknak. Az ingyenes utazásról szóló ígéret is már a múlté vált, hiszen több mint 20 százalékkal emelkedtek a kormányváltás óta az utazási költségek a diákok számára, a 26 év alattiak pedig 60 százalékkal utaznak drágábban, mint tehették azt korábban. A játszóterek biztonságossá tétele helyett az idei évi költségvetésből kivettek minden olyan forrást, ami erre a célra vonatkozott, így tehát a szülők tovább aggódhatnak gyermekeik testi épségéért.

Az előbb frakcióvezetőhelyettes-társam szólt már arról, hogy a kábítószer-politikát hogyan folytatja a jelenlegi kormány vagy hogyan kellene. Az egészen biztos, hogy az út nem jó, mert szerintem nem helyes út az, ha 40 százalékkal csökkentik egyik évről a másikra a költségvetésben a drogprevencióra szánt összegeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is nyilván emlékszik, minden esztendő elején eddig ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányzat be fogja nyújtani az ifjúsági törvényt. 2002-ben a választások után megígérték, 2003 elején megígérték, 2004 elején megígérték. Ma 2005-öt írunk, három esztendő eltelt a választások óta - talán most remény lehet arra, hogy a kormány teljesíti ezt az évről évre ígért vállalását?

Persze feltehetjük azt a kérdést is, hogy mit is várunk mi, mit is várhatnánk mi, fiatalok egy olyan kormánytól, amelynek első vezetője azt mondta, hogy a fiataloknak a whiskytől és a bulitól lesz jó, meg attól, hogyha a gyermekek elérik a múzeumban a villanykapcsolót. A cserecsatárként pályára lépő duma-kormányfő programjában pedig egyetlenegyszer sem lehetett megtalálni az „ ifjúságö szót. A jópofáskodás, a nagyotmondás, az állandó ígérgetések, ez mára már nem elég a fiataloknak, tisztelt államtitkár úr. Mi azt gondoljuk, hogy az országnak egy olyan kormányra van szüksége, amely kormány fontosnak tartja azt, hogy a fiataloknak segítsen megtalálni a válaszokat az előttük álló kihívásokra. Éppen ezért a Fidelitas elkezdte az Új nemzedék 2006 című ifjúságpolitikai program kidolgozását. Reméljük, hogy ez a program alapját képezheti majd egy olyan kormány döntéseinek, amelyik valóban figyel a fiatalokra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Répássy képviselő úrral együtt a miniszterelnök úrtól személyesen várunk választ. A titkokra valószínűleg ő tudja megadni a választ, úgyhogy még a jövő hétig várunk. (Podolák György: Várjál! - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A szocialista-szabad demokrata kormányzás eddigi majdnem három esztendeje alatt számtalanszor lehettünk tanúi kétes közbeszerzési eljárásoknak, gyanús körülmények között végbement privatizációs tranzakcióknak, és sokszor az az érzés keletkezett az emberekben, mintha a végső győztes személye vagy cége már jó előre tudott lett volna.

Több, sokak által megkérdőjelezett, ilyen vagy olyan okok miatt megkérdőjelezett közbeszerzési eljárás mentén bukkant fel például egy M&S Kft. nevű cég. Ilyen volt például a Belügyminisztérium Központi Kórházának informatikai szállítási esetével kapcsolatban kirobbant ügy, amelyet több napon keresztül napilapok hasábjain is olvashattunk. Lehet, hogy ezek után majd azon sem kell meglepődni, ha bizonyos tenderek esetén akár a kakaóbiztos számítógépek ügyében exponálódott céget látjuk állami közbeszerzések győzteseként, akár kicsit átnevezett formában is.

Kérem, tisztelt államtitkár úr, adjon választ a következő kérdéseimre. Igaz-e az, hogy az M&S Kft. nevű cég alvállalkozóként érintve volt a kakaóbiztos számítógép-szállítási ügyben? Igaz-e, hogy ez a cég a kirobbant botrány óta több állami közbeszerzési kiírás nyertese volt? Persze, ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor valószínűleg mondhatjuk azt, hogy nem az előbb már említett botrányos ügyben nyújtott remek teljesítmény áll az újabb állami megbízás hátterében, ha viszont nem ez, akkor kérdés, hogy vajon mi. Igaz-e az a híresztelés, amelyet itt is, ott is hallani, hogy ennek a bizonyos cégnek a vezetője belügyminisztériumi tisztségviselőkkel együtt vesz részt különböző közös programokon?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm a frakcióvezető-helyettes úrnak a Ház rövid feltartását...

Az előttünk fekvő vizsgálóbizottsági kezdeményezést az ügyrendi bizottság háromszor próbálta tárgyalni, azonban a harmadik alkalommal sikerült döntést hozni, és néhány kormánypárti képviselő támogató szavazatával általános vitára alkalmasnak nyilvánították.

A vizsgálóbizottsági kezdeményezést 2005. április 1-jén adtam be, néhány nappal azután, hogy a miniszterelnök úr vagyonnyilatkozata nyilvánosságra került. A miniszterelnök úr esetében Orbán Viktorhoz képest különbség, hogy a miniszterelnök úr felesége nem tett nyilvános vagyonnyilatkozatot, ugyanakkor mind ő, mind a Gyurcsány Ferenccel egy házban élő anyósa, Apró Piroska az üzleti életben nem ismeretlen személyek.

A miniszterelnök úr vagyonnyilatkozata szerint a tavalyi évben százmillió forintos bevételre tett szert a tavalyelőtti 83 millió forint után, amely pénz deklaráltan nem kormányfői tevékenységből, hanem cégektől kapott osztalékból származik. Elengedhetetlen, hogy egy miniszterelnök esetében a parlament, illetve annak vizsgálóbizottsága ki tudja vizsgálni, hogy az ilyen mértékű meggazdagodásban az állami forintok milyen szerepet játszottak.

(12.00)

Sokszor el szokott hangozni az a vád kormánypárti képviselők részéről, hogy ez a kezdeményezés valami más kezdeményezésnek az elfedésére irányult.

Erről azért nem lehet szó, tisztelt képviselőtársaim, mert másfél esztendeje kértük, kértem először, és másfél esztendeje kérjük szüntelenül, minden parlamenten belüli és parlamenten kívüli eszközt megragadva azt, hogy a miniszterelnök cége, illetve cégei és az állam között létrejött szerződések kerüljenek nyilvánosságra. Másfél esztendő, azt gondolom, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, gálánsan hosszú, s elég idő volt, illetve kellett volna hogy legyen annak érdekében, hogy ezek a dokumentumok, illetve szerződések nyilvánosságra kerüljenek. Ez azonban mind a mai napig nem történt meg.

A vizsgálóbizottság feladata az volna, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásában esetlegesen szerepet játszó állami forintok szerepének mértékéről, milyenségéről, mennyiségéről meggyőződjön. Hiszen számos alkalommal vált köztudottá az, hogy komoly vagyontárgyak hagyták el a közszférát, váltak a magánvagyon részévé. Vannak akár állatorvosi lónak minősíthető esetek is, amelyek példaként felsorakoztathatók. Ilyen volt például a balatonőszödi kormányüdülő, a Szalay utcai volt miniszterelnöki hivatali ingatlan, ugyanakkor sok jogi és erkölcsi aggály merül fel a magyar alumíniumipar privatizációjának környékén is.

Mivel a kormánypárti képviselőktől egyértelmű nyilatkozat mind a közelmúltig nem hangzott el abban a tárgykörben, hogy vajon megszavazzák-e, támogatják-e ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozását, ezért aztán elindult az a helyszínelés-sorozat, amelynek keretében olyan helyszínek bemutatására kerül sor, ahol olyan emberek dolgoznak, akiknek a jelenlegi miniszterelnök sokat köszönhet, vagy akik sokat köszönhetnek a jelenlegi miniszterelnöknek. Sok olyan személy mind a mai napig magas állami vagy gazdasági funkciót tölt be, akiknek a neve sorra-rendre olyan tranzakciók mentén jelenik meg, amely tranzakciók úgy tűnnek, hogy komoly mérföldköveket jelentettek az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásában.

A vizsgálóbizottsági kezdeményezéskor az ügyrendi bizottságban úgy tűnt, hogy bár a kormánypárti frakciók megosztottak, néhány szocialista képviselő már belátta, hogy az ügyekben annyi közpénz és annyi közvagyon hagyta el az állami szférát, hagyta el a nemzeti vagyon egészét és vált magánvagyonná, hogy a vizsgálóbizottság létrehozása és a vizsgálóbizottság munkája elkerülhetetlen.

Nem szabad persze szó nélkül elmenni az ügyrendi bizottságban megfogalmazott néhány kétely, néhány aggály, néhány jogi és néhány politikai jellegű felvetés mellett sem. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy ezzel a vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel párhuzamosan az ügyrendi bizottság egy másik vizsgálóbizottsági kezdeményezést is tárgyalt. A két tárgyalás között persze volt némi különbség; aggódó hangok, amelyek kormánypárti oldalról megjelentek jogi és politikai szempontból ezen vizsgálóbizottsági kezdeményezés mentén, azok nem jelentek meg a szocialista kezdeményezésű vizsgálóbizottsági határozati javaslat tárgyalásakor.

Éppen ezért, mivel az ügyrendi bizottság általános vitára alkalmasnak találta ezt az indítványt, én arra szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimat, arra szeretném kérni a kormánypártokat, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozása során ne trükközzenek, ne vessenek be a vizsgálóbizottság létrehozását gátoló, mondvacsinált indokokat és okokat az elkövetkezendő hetekben a vizsgálóbizottsági előterjesztés tárgyalásakor. Mert ha így tesznek, akkor óhatatlanul az a kép alakul ki mindenkiben, hogy Gyurcsány Ferencnek komoly takargatnivalója van meggazdagodása kapcsán. Az a talán jogosnak nevezhető álláspont alakulhat ki, hogy a szocialista vagy akár a szabad demokrata frakció segít Gyurcsány Ferencnek a titkok takargatásában.

Ezek, tisztelt képviselőtársaim, nem ma született titkok, ezek másfél éves titkok, amelyekről a miniszterelnök nem kívánja, eddig legalábbis nem kívánta fellebbenteni a fátylat. Mi azt gondoljuk, hogy a miniszterelnök úrnak, ha nincs takargatnivalója, igenis kell ezen vizsgálóbizottság létrehozását támogatni, és mivel ő a parlamentben nem képviselő, szavazattal nem rendelkezik, ezen igenlő álláspontját kormánypárti képviselőtársaink, a kormánypárti frakciók fejezhetik ki. Ezért arra kérem önöket, hogy szavazzanak igennel ezen vizsgálóbizottság létrehozása kapcsán, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az igazságra szerintem a miniszterelnök úr tudja a választ, ezért megvárnám, amíg itt lesz személyesen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetek botránykrónikáiban előkelő helyen szerepelt az Igazságügyi Minisztérium. A lapok ugyanis arról írtak, hogy az önök tárcája korábban egy olyan volt MSZP-tagnak adott ki parlamenti belépőt, akit a bíróság gazdasági bűncselekmények elkövetése miatt egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt.

Czeglédy úr - merthogy így hívják a volt szocialista párttagot, ezt írták az újságok - a sajtóhírek szerint 2002-ben önnek a kampányát segítette. Ráadásul Czeglédy úr MSZP-s önkormányzati képviselőként 2000. december 31-ig a Rébusz Iskolaszövetkezet vezetője volt. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) A Rébusz Iskolaszövetkezetet felszámolás alá vonták, sajtóértesülések pedig százmilliós nagyságrendben felhalmozott köztartozásokról szólnak. Talán érdekes egybeesés, vagy talán valamivel több is lehet, hogy jelenleg szintén az előbb említett úr által vezetett Human Operator nevű kft. székházában bérel irodákat a Rébusz 2.0 nevű iskolaszövetkezet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere nem is olyan régen vizsgálatot rendelt el a kiadott parlamenti belépő ügyében. Azt szeretném kérdezni, tisztelt államtitkár úr, hogy hol tart ez a vizsgálat. Azt is szeretném kérdezni öntől, hogy igazak-e a sajtóban megjelent írások, miszerint ön a szombathelyi polgármester, Ipkovich György kérése alapján állított ki, illetve kért belépőt Czeglédy úrnak. Milyen kapcsolatban áll ön vagy állt ön az adócsalás és más gazdasági bűncselekmények miatt elítélt Czeglédy Csabával? És igazak-e a sajtóban megjelent azon hírek, tisztelt államtitkár úr, amelyek szerint ez a szóban forgó úriember az ön kampányát segítette volna 2002-ben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottságról szóló előterjesztéskor az elmúlt héten itt - amikor jóval szerényebb volt a részvétel - az elnöklő azzal zárta le az általános vitát, hogy mivel a határozati javaslathoz módosító indítvány nem érkezett, ezért részletes vitára nem kerül sor. Valamilyen csoda folytán mégiscsak megérkeztek az általános vita végéig ezek az indítványok, tehát vagy az elnök tévedett, vagy valamifajta egészen más probléma állt elő. Nade mindegy, a módosító indítványok itt vannak, a módosító indítványokat az ügyrendi bizottság már megtárgyalta, és azokról véleményt is mondott. Engedjék meg, hogy az eredeti határozati javaslat előterjesztőjeként néhány gondolatot fűzzek ezekhez a módosító indítványokhoz.

Mielőtt mindezt megtenném, le kell szögezni azt, hogy ezen vizsgálóbizottság létrehozásának a kezdeményezésére irányuló parlamenti határozati javaslat soha nem lett volna benyújtva abban az esetben, ha a miniszterelnök úr az elmúlt másfél esztendőben válaszolt volna azokra a kérdéseinkre, amelyeket nem egyszer, nem kétszer, nem tízszer feltettünk neki itt a Parlament falain belül és azokon kívül is. A miniszterelnök úr azonban ezekre a kérdésekre mind a mai napig elmulasztott választ adni.

Rendszeresen felhívják kormánypárti képviselőtársaim arra a figyelmet - és tegyük hozzá, joggal -, hogy Gyurcsány Ferenc miniszteri kinevezésekor nagyívű sajtótájékoztatón kádkövet szorongatva a kezeiben mesélte el, hogy milyen cégbirodalom az, ami létrejött mögötte, mellette, az ő közvetett vagy közvetlen érdekeltségei mentén, vagy irányításával. Ez természetesen igaz. Viszont a miniszter úr akkor nem adott választ azokra a kérdésekre, és mind a mai napig nem születtek meg ezek a válaszok, amelyek ezen vállalatbirodalom és az állam kapcsolatát firtatták, firtatják.

Tehát a mai napig nem születtek meg a válaszok arra vonatkozólag, hogy ez a vállalatbirodalom és ennek különböző láncszemei milyen privatizációs tranzakciókban vettek részt, milyen módon, az egykori állami vagy önkormányzati tulajdon vagyontárgyai milyen módon, milyen áron, kiknek a döntése alapján és milyen körülmények között kerültek ezen érdekkör tulajdonába, és mind a mai napig nem született válasz arra sem, hogy milyen állami megbízásokat, milyen állami támogatásokat kapott ez az érdekkör, és pláne kinek a közreműködésével. Ha ezekre a kérdésekre születtek volna válaszok, akkor nyilván ma ezt a részletes vitát nem kellene lefolytatni.

Az ügyrendi bizottságban jól kitapintható volt az a vita, amely azt övezte, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodása és az Apró-Gyurcsány érdekkör milliárdjainak titkai vizsgálhatók-e vagy nem vizsgálhatók. Ezek mentén kerültek benyújtásra azok a módosító indítványok, amelyek az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásának vizsgálatát teljes mértékben lehetetlenné teszik egy majdani vizsgálóbizottság számára. Furcsa ilyenkor hallgatni persze azokat a kormánypárti megszólalásokat, amelyek a demokrácia bajnokaiként állítják be a szocialistákat, amikor azt mondják, hogy ők minden létező vizsgálóbizottsági kezdeményezést megszavaznak. Na ja, kérem, csak ha közben a vizsgálóbizottság lényegét, a vizsgálóbizottság által vizsgálandó tárgyat és feladatokat megváltoztatják, akkor az már korántsem az a vizsgálóbizottsági kezdeményezés, amelyet ellenzéki képviselők benyújtottak, tehát ez a fajta érvelés kormánypárti oldalról hamis.

Főleg érdekes összevetni a szocialista képviselő hölgy és urak által benyújtott módosító indítványokat az Orbán család meggazdagodásával kapcsolatos vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel és az ezen vizsgálóbizottsági kezdeményezésben feltüntetett kérdésekkel. Mert ha összehasonlítjuk azokat a módosító indítványokat, amelyeket Csiha és Wiener képviselőtársaink benyújtottak azokkal a kérdésekkel, amelyek a Göndör képviselő úr által jegyzett határozati javaslatban megfogalmazódnak, akkor nem értjük, hogy ezeket a módosító indítványokat kormánypárti képviselőtársaink miért nem nyújtották be Göndör képviselő úr javaslatához is.

Hogy ezeket egyenként megindokolhassam, elnök asszony, még egyszer szót fogok kérni. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Pusztán csak nem akartam túllépni azt az ötperces időkeretet, amelyet az elfogadott napirendünkben itt előirányoztunk.

Tehát az ajánlás 5. pontjában képviselőtársaink azt a kérdést, hogy: “Volt-e szerepe az Apró-Gyurcsány érdekkör politikai befolyásának abban, hogy családi vállalkozásaik több jogcímen több száz milliós támogatást kaptak az adófizetők pénzéből?ö, módosítani akarják, holott Göndör képviselő úr javaslatában az van, hogy: “Volt-e szerepe a volt miniszterelnök közjogi funkciójának abban, hogy a családi vállalkozása több jogcímen több tíz milliós támogatást kapott az adófizetők pénzéből?ö Akkor ezt a kérdést miért nem módosították?

Aztán a Csiha-Wiener módosító javaslatok sorában a következő, 6. ajánlási ponttal a “Van-e, és ha igen, milyen kapcsolat van az Apró-Gyurcsány érdekkör családi érdekeltségei és üzlettársainak juttatott állami támogatások és megrendelések között? Milyen állami megbízásokat kaptak a miniszterelnök családjai és cégtársai?ö kérdéseket egy az egyben kiveszik a vizsgálóbizottsági kezdeményezésből. Érdekes módon nem teszik ezt Göndör úr javaslatával, aki azt írja, hogy: “Van-e, és ha igen, milyen kapcsolat van a volt miniszterelnök családi érdekeltségei és a Tokaj Kereskedőháznak juttatott állami támogatások között?ö (Göndör István: Melyik indítványról beszél a képviselő úr?) Szerintem elég lassan mondtam, tehát akár érthető is lenne.

Utána a 7. ajánlási pontban azt, hogy “Milyen kapcsolat fűzte, illetve milyen kapcsolat fűzi az Apró-Gyurcsány érdekkör tulajdonában álló társaságokat az államhoz és állami tulajdonú társaságokhoz?ö, úgy kívánják képviselőtársaink módosítani, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör helyett már csak Gyurcsány Ferenc szerepel ebben a pontban. Érdekes módon Göndör képviselő úr javaslatában ez van: “Milyen kapcsolat fűzte az Orbán család tulajdonában álló cégeket az államhoz, állami tulajdonú vállalatokhoz?ö Ha valami egy ellenzéki javaslatban, egy ellenzéki vizsgálóbizottsági indítványban nem állja meg az alkotmányosság próbáját, nem éri el a kormánypárti képviselők ingerküszöbének szintjét, akkor hogy lehet az, hogy egy kormánypárti javaslatban szó szerint ugyanazok a javaslatok, amelyekben pusztán a nevek vannak kicserélve, mégiscsak átmennek az ügyrendi bizottságon, és képviselőtársaink semmifajta módosító indítványt nem nyújtanak be ehhez?

A 8. pontban Csiha és Wiener képviselők: “Milyen kapcsolat fűzte, illetve milyen kapcsolat fűzi az államhoz, állami tulajdonú társaságokhoz Gyurcsány Ferenc, Apró Piroska és Dobrev Klára cégtársaitö? - szólt az eredeti indítványban a kérdés. Szocialista képviselőtársaink indítványozzák, hogy ezt a kérdést hagyjuk el. Mindehhez képest ez áll a kormánypárti javaslatban: “Milyen kapcsolat fűzte az államhoz, állami tulajdonú vállalatokhoz a volt miniszterelnök feleségének cégtársait?ö Az itt nem lévő Wiener képviselő úr szerint hogyan közszereplő egy volt miniszterelnök feleségének cégtársa, vagy hogyan közszereplők a volt miniszterelnök feleségének cégtársai? Érdekes módon ez az ingerküszöb akkor valahogy alacsonyabbra került.

Vagy a 9. pontban szintén Csiha és Wiener szocialista képviselőtársaink a “Került-e állami vagy önkormányzati ingatlan is az Apró-Gyurcsány érdekkör tulajdonában lévő társaságok tulajdonába?ö kérdést, ami az eredeti vizsgálóbizottsági kezdeményezésben szerepel, úgy próbálják szűkíteni, hogy pusztán Gyurcsány Ferencre vonatkozhat ez a kérdés. Göndör képviselő úr javaslatában ez a kérdés a következőképpen szól: “Került-e más állami vagy önkormányzati ingatlan is a társaság, illetve a társaság tagjainak a tulajdonába 1998 és 2002 között?ö A kérdések egy kaptafára vannak megfogalmazva. A kérdésekben gyakorlatilag a nevek vannak kicserélve. A kérdések a nevekben különböznek: itt Gyurcsány Ferenc, ott Orbán Viktor.

(14.10)

Érdekes módon, amikor az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodását, az Apró-Gyurcsány érdekkör tulajdonába került állami vagyontárgyakat feszegeti az ember, akkor kormánypárti képviselőtársainkban felindul az aggódás az alkotmány iránt, felindul az aggódás a nem közszereplők iránt, viszont egy héttel korábban, amikor a szocialista kezdeményezésű vizsgálóbizottság felállításáról tárgyaltunk, ugyanez a felindultság mintha nem lett volna meg. Mi ez, ha nem kettős mérce?

Ezek után, tisztelt képviselőtársaim, nehezen érthető szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink felháborodása, amikor az hangzik el az ellenzéki képviselők részéről, hogy úgy tűnik, valami titkolnivaló van az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodása körül. Mert ha nem lenne, akkor a szocialista frakció ilyen átlátszó módosító indítványokkal nem falazna a miniszterelnöknek, mert ezek a módosító indítványok, tisztelt képviselőtársaim, máshogy nem fordíthatók le.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tudja, frakcióvezető-helyettes úr, az a helyzet, hogy Orbán Viktornak nincs takargatnivalója, ezért ő nem kérte a Fidesz frakcióját arra, hogy ilyen módosító indítványokat nyújtsanak be a szocialista vizsgálóbizottsági kezdeményezéshez. (Taps a Fidesz soraiban.) Úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferencnek valamifajta takargatnivalója azért mégiscsak lehet.

Képviselő úr, ön nem volt ott az ügyrendi bizottság ülésein, én viszont az utóbbi időben ennek a testületnek az üléseit rendszeresen látogattam. Ott az ön frakciótársa, Wiener György folyamatosan arra hivatkozott, hogy ki közszereplő, és ki nem közszereplő. Ha a jelenlegi miniszterelnök felesége nem közszereplő, ha a jelenlegi miniszterelnök anyósa nem közszereplő - annak ellenére persze, hogy tudjuk, mind a ketten töltöttek be állami pozíciókat, az egyik helyettes államtitkári besorolásban volt, a másik egy nagy állami vállalat igazgatóságát vezette még a közelmúltban is, de ettől tekintsünk is el, mert ezek már részletkérdések -, akkor mitől közszereplő a volt miniszterelnök felesége?

Ha ezt az ellentmondást Wiener képviselő úr, ön vagy bármelyik szocialista képviselő fel tudja oldani, akkor természetesen támogatjuk ezeket a módosító indítványokat. De úriember tutira nem fogad, ezért most nem ajánlok fogadást önöknek, hogy ezeket a módosító indítványokat így nem tudjuk támogatni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megvárom azt az alkalmat, amikor a miniszterelnök úr a napirend előtti felszólalása után nem szalad ki a teremből. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Száz tyúklépésben! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Elfogadom, tisztelt elnök úr.

ELNÖK: Képviselő úr jelzi, hogy elfogadja a válaszadó személyét. Megadom a szót.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt mondják, hogy három a magyar igazság, ezért aztán azt javaslom önnek, hogy fussunk neki újra, és próbáljunk meg választ találni azokra a kérdésekre, amelyekkel két képviselőtársam itt az előbbiekben már hiába próbálkozott önnél.

Természetesen a K&H-üggyel és annak legújabb fejleményeivel kívánnék foglalkozni, és várom öntől a világos és egyszerű válaszokat. Ezért cserébe én is azt tudom felajánlani, hogy világos és egyszerű kérdéseket tennék fel.

Az ön által elmondott két válasz alapján kérem, erősítse meg a következőt, tisztelt miniszter úr. Az ön válaszaiból az tűnt ki, hogy a nyomozó hatóságok nem láthattak valamennyi jegyzőkönyvet, amely jegyzőkönyveket a közelmúltban megsemmisítették. Igen vagy nem? Vagyis igaz-e, hogy nem láthattak minden jegyzőkönyvet a nyomozó hatóságok, vagy nem igaz? Egy igennel vagy nemmel kérek felelni.

A másik pedig az, hogy van-e írásos nyoma, tisztelt miniszter úr, vagy tud-e ön írásos nyomról arra vonatkozólag, hogy a hatóságok nem kérték a megsemmisített jegyzőkönyveket, nem kérték, hogy azokba betekinthessenek.

Néztem az államtitkár úr interjúját az MTV Este című műsorában, ott világosan elmagyarázta, hogy a jegyzőkönyvek és a beszélgetések két külön kategóriába tartoznak. Ezért kérem, segítsen feloldani ezt az ellentmondást, hogy korábban arról volt szó, hogy 515 beszélgetésről szóló jegyzőkönyvet biztosítottak a nyomozó hatóságok számára betekintésre. Ön most azt mondta, hogy 515 jegyzőkönyvről van szó, míg az államtitkár úr beszélgetésről beszélt. Akkor most mondjon egy pontos számot, és mondja meg, hogy akkor jegyzőkönyv vagy beszélgetés, mert vagy az ön által mondott mondat volt a hibás, vagy az államtitkár úr által mondott mondat volt a hibás.

Végül, arra szeretném megkérni, tisztelt miniszter úr, hogy adjon választ arra, hogy mindezek után, amelyek történtek a közelmúltban, és mindezek után, amelyek a K&H-ügyben történtek, az ön államtitkára, aki ön mögött ül, meddig maradhat hivatalában. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Most mondhatnám azt is, hogy harmadszorra sem igazán sikerült, de azért némi tanulságot levonhatunk.

Az ön három válaszából az világossá vált, hogy az összes lehallgatási jegyzőkönyvet a nyomozási hatóságok nem kapták meg. Az is világossá vált az ön által adott válaszokból, hogy semmifajta írásos nyoma nincsen annak, hogy a megsemmisített jegyzőkönyveket a nyomozási hatóságok ne kérték volna.

Magyarul, tisztelt miniszter úr, én megértem azt, hogy önök, a szocialista kormány elégedettek az államtitkár úr teljesítményével. Megértem azt is, hogy az a munka, amit az államtitkár úr végez vagy végzett, az üdvös és jó a Szocialista Pártnak és jó a kormánykoalíciónak. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, tisztelt miniszter úr, éppen az ön által említett jogállamiság talaján állva, hogy az a munka viszont káros az országnak, ezért az államtitkár úrnak le kell mondania. (Taps, közbeszólások a Fidesz soraiban: Úgy van!)