Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves mind a kilenc Képviselőtársam! A latin konstitúció magyarul alaptörvényt jelent. Ez a közös európai szó áll majd ott az uniós alkotmány fedőlapján, minden tagállamnak kinyomtatva, kinek-kinek a maga nyelve szerint. A közös alkotmány elfogadásával az Unió velünk, mi pedig a Közösség által gazdagodunk.

Egyelőre azonban kéretik Brüsszelben ráírni a fedőlapra, hogy „ javaslatö. Javaslat, amit meg kell vitatni, a módosító indítványokról dönteni, és az alaptörvényt így véglegesíteni. A tervezetet senki érintettnek nem áll érdekében hosszasan vitatni, extrém előterjesztésekkel az időt elhúzni, sőt ez akadékoskodás, sőt szűklátókörű felelőtlenség volna. De a javaslatból csakis úgy lesz közös döntés, ha már megvitattuk, mert az a javaslat, amit vitatni nem, csak elfogadni lehet, az nem javaslat, hanem diktátum. Ha a huszonöt tagállamból legalább tizenhatan akarnak változtatásokat, akkor azokat meg kell vitatni.

Ez a kényszer az igazi kényszer, az, amit az európai demokrácia hagyományos, hogy ne mondjam - nem is mondom, nincs itt az SZDSZ -, liberális szellemisége diktál; a méltányosságnak és a jövő konfliktusok megelőzésének az a bölcs belátása, nem pedig a nagyhatalmak sürgetése, mondván, hogy az épület összeomlik, ha a vázán változtatunk. Pedig ez egy közös ház lesz, a kisebbeké is. Azoké a kisebbeké, akiknek olyan problémái is vannak, mint a nagyoknak, de ők beszélnek is róluk. Márpedig nekünk, magyaroknak igenis fontos, hogy az alkotmányba bekerüljön két kulcsszó, két alapfogalom. A közös európai szellemiség és műveltség történeti alapja a kereszténység, és a jelenkori Európa valóságának egyik fájdalmas, de annál halaszthatatlanabb emberi jogi feladata a nemzeti kisebbségek védelme.

Mi állítható szembe a keresztény értékek puszta létének, követésük emberi hasznának tárgyilagos elismerésével? Az, hogy aki nem keresztény, ne kövesse őket? Ezért kellene kihagyni azt, ami történelmi tény, a múltjára méltán oly büszke Európának és egy világkultúrának az alapja? Ha a kereszténység nem európai érték, ugyan mi marad meg: a felvilágosodás és a forradalmak? Mert azt az ellenzők is jól tudják, hogy a kereszténység elismerése, nem mellesleg több száz millió uniós polgár vallásos mivoltának tiszteletben tartása nem változtat az állam és az egyház szétválasztásán. Ezt hangoztatni nem ellenérv, hanem bornírtság, akár magyarok, akár franciák mondják.

Az pedig, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, mint a sokat emlegetett régiók Európájának alapvető emberi jogi teendője egyáltalán lehet-e uniós feladat, nos, ez már abszurd színpadra való. A kisebbségek kérdésének nem a kisebbségek léte az oka, hanem a történelem. Hogyan lehet tehát egyáltalában probléma, ha az Európai Unió az európai kisebbségeket a védelmébe veszi? Hiszen nemcsak a nagy népek nemzetek, de a kicsik is és a kisebbségek is azok: nemzetek vagy nemzetrészek. Mi, magyarok sem csak piac, lakosság és társadalom vagyunk, de nemzet is, igaz, nyolc államban.

A kollektív kisebbségi jogok biztosítása pedig csak úgy foglalható bele az uniós alkotmányba, ha előzetesen az uniós állampolgárság meghatározása is módosul, ugyanis ott a tagállamok nemzetiségéről van szó, attól teszik függővé az uniós polgárságot. De nincs nemzetiségük maguknak az államoknak sem, nemcsak Európának, hanem csakis azoknak, akik az államok területén élnek; azoknak az élő emberi közösségeknek, amelyek számszerű többségiek vagy kisebbségiek. Ha az uniós alkotmány továbbra is államok nemzetiségéről beszél, akkor nemzetállamokról beszél, a nemzetállamban pedig akkor sincs kisebbség, ha van, mégpedig sokmilliós. A kisebbségvédelem tehát csakis akkor írható be az alkotmányba, ha nem nemzetállamról és államnemzetről, hanem állampolgárságról van szó.

Az MDF ezért javasolja a 3. cikkely módosítását ekképpen: „ Az Unió állampolgára minden személy, aki valamely tagországnakö - nem nemzetiségével, hanem - „ állampolgárságával rendelkezik.ö Az európai állampolgárság csak kiegészíti a tagországi állampolgárságot, de azt - mint a szövegben máris szerepel - nem helyettesíti.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, az MDF nevében nagy nyomatékkal arra kérem a kormányt, hogy ne hátráljon meg. Ne hátráljon meg sem a kereszténység, sem a nemzeti kisebbségek ügyében, hanem tartson ki a magyar javaslatok mellett. Akkor is, ha nem szokás, hogy egy országnak két javaslata legyen. De miért nem szokás? Nekünk kettő van: a kereszténység és a nemzeti kisebbség. Annak örülnénk, ha egy sem volna, ha egy sem kellene, hogy legyen. Kérjük tehát a kormányt, hogy ezekhez keresse és találja meg a szövetségeseket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)