Felszólalás adatai

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam az előző vitát. Úgy tudom, hogy rendes hozzászólásra MSZP-s képviselő nincs bejelentkezve, és azt látjuk, hogy az ellenzéki oldal felszólalásait próbálják meg kontrázni, próbálják meg szétszedni, a tévénézőket és a rádióhallgatókat pedig elbizonytalanítani ezekben a kérdésekben. Természetesen ez is lehet egyfajta taktika, ez is lehet egyfajta stílus, de azt gondolom, ez inkább a jelenlegi kormányzó pártokra jellemző.

Nagyon érdekes volt azt is látni, hogy amikor Lasztovicza Jenő képviselőtársam szólalt fel, akkor Gőgös és Tatai-Tóth képviselő urak kivörösödött fejjel kiabáltak közbe, utána pedig ők beszéltek normális és higgadt stílusról. Ezt a képmutatást azért elég nehéz higgadtan tűrni, de hát azért vagyunk képviselők, hogy mi ezt higgadtan eltűrjük. Ezek után szeretnék rátérni a mondandómra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk arra, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a budapesti lakosság örömmel, jó érzéssel jött ki pihenni a Dunakanyarba hétvégére, szombaton és vasárnap, de talán még a péntek délutánokat is el-ellopták, és nagyon kellemes órákat, napokat töltöttek ott. De a kilencvenes évektől kezdődően meg azt látjuk, hogy már nemcsak hétvégére jönnek, hanem százezrével jönnek egész hétre. Háromszázezer fővel csökkent Budapest világváros lélekszáma. Háromszázezer fővel! Ők valahol a főváros környékén keresik megélhetésüket, életterüket. Így okkal-joggal keresik a Dunakanyarban is, Budakalászon, Pomázon, Szentendrén, Leányfalun, Csobánkán és más nagyon hangulatos, kedves kis településeken.

Azonban ez némi problémát is felvet az ott élő emberek, de főként az önkormányzatok számára, mégpedig azt, hogy ez a lakosságszám-bővülés látható módon azt eredményezi, hogy az intézmények, főként az oktatási intézmények szűkösek lesznek. Így van ez egyébként Budakalászon a Kalász Suli esetében, így van ez Szentendrén a Petzelt József Szakiskola esetében, így van a leányfalusi Móricz Zsigmond Általános Iskola esetében, és így van ez Tahitótfaluban a Pollack Általános Iskola esetében is. Mit tehetnek az önkormányzatok? Próbálkoznak forrásokat gyűjteni, hogy a szükséges bővítéseket és fejlesztéseket meg tudják finanszírozni. Pályázgatnak is. Van egy címzett és céltámogatási pályázati lehetőség, ahova minden évben nagy reményekkel benyújtják a pályázataikat, majd azt tapasztalják, hogy a pályázataik sajnos nem nyernek. Ugyanakkor azt is tudva tudják, hogy minden költségvetési vita során néhány iskolafejlesztés és egyéb, tulajdonképpen a címzett és céltámogatási körbe tartozó fejlesztés szépen lassan becsúszik a költségvetésbe, és külön soron szerepel nevesítve, s így ez a szándék a forrásokat is megkaphatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt az utat szeretném választani, miután az első utat már több éven keresztül hiába járják ezek az önkormányzatok, ezek az iskolai fejlesztések. Éppen ezért szeretném tisztelettel az önök figyelmébe ajánlani azokat a módosító indítványokat, amelyeket ezzel kapcsolatban nyújtottam be, fogalmaztam meg a Petzelt József Szakképző Iskola 740 millió forintos fejlesztését vagy a budakalászi Kalász Suli Általános Iskola 396 millió forintos bővítését illetően. A tahitótfalusi Pollack Mihály Körzeti Általános és Zeneiskola esetében 170 millió forintos fejlesztést szeretnék kérni önöktől, illetve a leányfalusi Móricz Zsigmond Általános Iskola és Napközi Otthon 470 milliójához szeretném tisztelettel a támogatásukat megnyerni. Külön szeretném megszólítani - bár jelen pillanatban nincsenek a teremben - Szabó Imre és Bársony András képviselő urakat, akik szentendreiek, s akik talán könnyebb szívvel tudják ezeket a módosító indítványokat megtámogatni. S ha már ők személy szerint az igen gombot meg tudják nyomni, akkor gyűjtsenek még néhány szocialista képviselőt is ehhez, és akkor ez át fog csúszni.

A másik nagyon fontos kérdésre már többször rámutattam a tisztelt Házban, nevezetesen a dunai árvédelmi rendszer hiányosságaira. Jól tudjuk, hogy 2002 augusztusában nagyon nehéz időket éltek meg a Duna menti települések, a Dunakanyarban is számos település került kritikus helyzetbe. Ezek közül is a legproblémásabb település Szentendre városa, ahol igen jelentős értékek kerültek veszélybe 2002 augusztusában. Ígéretet kaptunk a belügyminiszter asszonytól és az akkori miniszterelnök úrtól arra vonatkozóan, hogy elkészülnek a tervek, és Szentendrén hamarosan ki fog épülni az árvédelmi rendszer. Nagyon sajnálom azonban azt, hogy a szükséges források sem a 2004-es költségvetésbe, sem a 2005-ös költségvetés tervezetébe nem kerülhettek be. Éppen ezért tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák az erre irányuló módosító indítványokat, s még egyszer külön szeretném kérni Bársony András és Szabó Imre képviselőtársaimat mint szentendrei lakosokat, illetve Gulyás József képviselőtársamat - aki szintén szentendrei lakos -, hogy támogassák és lobbizzanak annak érdekében, hogy ezek a módosító indítványok támogatásra találjanak a tisztelt Házban.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy kérdést szeretnék kiemelni. Nagyon kevesek által vagy előtt ismert az a tény, hogy a vízbázisvédelem egyben azt is jelenti, hogy a vízbázis tulajdonosát kötelezettség is terheli. A vízügyi törvény előírja azt, hogy le kell határolni a külső és le kell határolni a belső vízbázisvédő területeket, és ezeket a védőterületeket pedig ki kell vonni abból a művelési ágból - itt különösen a belterületek izgalmasak -, illetve ezen területek használatát korlátozni kell. A polgári törvénykönyv alapján azonban minden, tulajdonjoggal kapcsolatos korlátozás kártérítési igényt vet föl.

Tisztelettel azt javasolom az egyik módosító indítványomban, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság mint a Duna Menti Regionális Vízművek és más régiós vízművek ingatlantulajdonosa, -kezelője kapjon forrást ahhoz, hogy ezeket a védőterülettel kapcsolatos finanszírozási kérdéseket meg tudja oldani. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)