Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A költségvetési bizottság is hosszas vitát folytatott a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslatról. A vita három kérdéskör körül bontakozott ki: az elsőt úgy jellemezhetném, hogy a törvényről általában, annak szükségességéről és hasznosságáról; a második kérdéskörben törvényességi vagy alkotmányos aggályok és azok cáfolata fogalmazódott meg; és egy harmadik kérdéskör volt, amit elemeztünk, ezt úgy lehet jellemezni, hogy költségvetési szempontok kerültek a bizottságban mérlegelésre.

Az első kérdéskör kapcsán a költségvetési bizottság kormánypárti képviselői azon véleményüknek adtak hangot - ez itt a miniszteri expozéban is megfogalmazódott -, hogy mi, képviselők szerencséseknek érezhetjük magunkat, hogy egy ilyen törvény megalkotásának részesei lehetünk, szerencsések vagyunk azért, mert ezredfordulót ünnepelhetünk, és ez az ezredforduló egyben a magyar államalapítás évfordulója is. Maga ez a tény eldönti azt, hogy szükség van-e ilyenfajta emléktörvényre. Mi azt gondoljuk, hogy igen, és amikor ilyen emléktörvényt alkotunk - fogalmaztuk meg a bizottsági ülésen is -, az Országgyűlés követi azokat a hagyományokat, amelyeket követnie kell, mert gyakorlat volt az Országgyűlés életében, hogy jeles évfordulók kapcsán ilyen megemlékező törvénnyel tisztelgett az esemény előtt.

A második kérdéskör kapcsán, hogy fogalmazhatók-e meg alkotmányossági aggályok, a többségi képviselők álláspontja az volt, hogy nem. Nem sérül az alkotmánynak az a passzusa, amely a 29. §-ban van megfogalmazva, és amit az előbb Pető Iván is idézett. A köztársasági elnökről szóló szakaszban úgy szól a törvényszakasz, hogy a köztársasági elnök fejezi ki a nemzet egységét. Azt gondoljuk, hogy a preambulumnak nincsenek olyan állításai, amelyek ezt az alkotmányos tételt megkérdőjeleznék. Azt is gondoljuk, hogy közjogi jelentőséget a mai értelemben nem ad ez az emléktörvény a Szent Koronának, és az erről való vitatkozást is feleslegesnek gondoltuk.

Egyetértünk azzal a megállapítással, ami az expozéban szintén elhangzott, hogy itt csak arról van szó a Szent Koronával kapcsolatban, hogy egy törvény megadja a Szent Koronának a nemzet tudatában azt a szerepet, amit valójában a Szent Korona a nemzet tudatában eddig is betöltött. Én még csak azt sem gondolom, hogy most rehabilitáljuk ilyen szempontból a Szent Korona jelentőségét, mert azt gondolom, hogy az átlagember tudatában a Szent Korona jelentősége eddig is megvolt. A tárgyi valóságában is megkapja a Szent Korona a méltó elhelyezés lehetőségét, amikor az ország Házába hozzuk, és a sok muzeális tárgy egyikből kiemeljük, és más jelentőséget tudatunk ennek a muzeális tárgynak.

Azt is gondoljuk, és ennek is hangot adtunk álláspontunk kifejezése során, hogy a köztársasági elnöknek nem ad semmiféle hatáskört ez a törvény, az elnök úrnak személyében semmiképp, az kétségtelen, hogy a testület tagjává válik. A bizottsági ülésen elhangzott az is - kétségtelen, hogy ezt a kormánypárti többség is osztotta -, hogy azt a megoldást találnánk szerencsésebbnek, ha eleve a köztársasági elnök lenne ennek a testületnek vezetője. Azzal az állítással azonban nem értünk egyet, amit Pető Iván megfogalmazott, hogy egy más megoldás alkotmányosan aggályos lenne. Egy más megoldás is alkotmányos lenne, de elfogadom, hogy az lenne a szerencsés, amit ön megfogalmazott.

Végezetül hadd szóljak azokról a költségvetési szempontokról, amelyek szóba kerültek. Ezek úgy kerültek szóba, hogy vajon volt-e a kormánynak jogköre arra, hogy az Országgyűlés tudta nélkül bizonyos előkészítő lépéseket tegyen, és ha tett ilyen lépéseket, ezt vajon milyen költséghelyről fedezte. A többségi álláspont kifejtőinek az volt a véleménye, hogy az államháztartási törvény és a Magyar Köztársaság költségvetése számtalan olyan költséghelyet ismer, amiről a kormány úgy rendelkezik, hogy ehhez az Országgyűlés egyetértése és tudta sem kell. Egyre hivatkoztunk ott, mondjuk, a költségvetés általános tartaléka felett is a kormány rendelkezik, de még számtalan költséghelyet meg lehetett volna említeni.

A többségi álláspont képviselői azon véleményüknek is hangot adtak a bizottsági ülésen, hogy szerencsés lenne, ha az Országgyűlés megérezné a pillanat emelkedettségét, és ebből az emelkedettségből erőt merítve fogadná el ezt a törvényt, amelyet mi minden szempontból általános vitára alkalmasnak találtunk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)