Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kezelést illetően szintén adatdömpinggel találkozunk, csupán a legalapvetőbb adatokat hiányoljuk, azaz a kezelésben részt vevő intézmények konkrét számát, a kórházi bentfekvő kezelés átlagos hosszának adatát, illetve a drogrehabilitációs otthonokban töltött idő átlaghosszát, valamint az utóbbiak kihasználtsági mutatóit. Csak egyetlen budapesti intézményé éri el a 90 százalékot, a többieké jóval alacsonyabb.

A kezelési adatokba beszámítják a kezelésben ténylegesen nem is részesülők számát is, például a tűcserét, a detoxikálást, a szociális munkás által történő tanácsadást. A kezelések utáni visszaesések mértéke, a kezelés eredményessége még ma sem szempont, senki sem vizsgálja. Az ellátó személyzetre vonatkozó adatok is azt a tudott tényt igazolják, hogy talán túl sok intézmény között forgácsolódnak szét a drogfüggő betegek kezelését végző orvosok erői. Joggal hiányoljuk, hogy az intézményi háttér alcím alatt az egészségügyi intézmények, laboratóriumok egyáltalán nem szerepelnek, csak az NDI-t és az OEFI-t találhatjuk meg ott.

A hatósági ellenőrzés kivitelezését, a laboratóriumokat, az igazságügyi toxikológiai és orvostani intézeteket és azok eredményességét, illetve jelenlegi nehézségeit, korlátozott fejlődési lehetőségeit illetően igen szűkszavú a kormány által benyújtott jelentés, holott ezek az intézmények mind jól, erejüket megfeszítve dolgoznak a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának véleménye szerint. Hiányoljuk azt is, hogy az egészségügy részét képező körülbelül 230 kezelő intézmény, laboratórium, egyéb szervek nem kerülnek az intézményi háttérnél még említésre sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés valójában nem a stratégia végrehajtásának fokát és eredményességét elemzi, és nem tér ki egy igen fontos nemzetközi kutatás eredményeire: a holland támogatással megvalósuló MATRA-projektre a Trimbos Intézet és a Nemzeti Drogprevenciós Intézet között. Ezt a jelentést ma már kértem többször, és kérem még egyszer az államtitkár urat és a minisztériumot, hogy juttassák el angol és magyar formában azon képviselők számára, akik részt vettek a mostani parlamenti vitában, és nem a rövid, hanem a hosszú változatot szeretnénk megkapni. Elemezték a drogkoordináció működését és a drogstratégia végrehajtásának helyzetét. Erről többek között a drog eseti bizottságban 2005 októberében számoltak be a holland kutatók.

A KEF-ek szerint a legfontosabb feladataik: a kooperáció, a prevenció és a különböző képzések biztosítása. Tevékenységük hatékonyságát leginkább akadályozó tényezők, itt megint kérem a képviselőtársaim figyelmét: a pénzügyi támogatás hiánya, a szakértelem hiánya, a bürokrácia, illetve hátrány, hogy a KEF-ek nem rendelkeznek jogi személyiséggel - itt el kell gondolkoznunk azon, hogy esetleg egy törvénymódosítást meg fogunk csinálni -, például önállóan nem pályázhatnak, nem adhatnak ki utasítást.

A 2000-ben elfogadott nemzeti drogstratégiának mintegy 90 rövid, közép- és hosszú távú célkitűzése van. A kutatások szerint problematikus, hogy nincs közöttük fontossági sorrend felállítva, és rövid időn belül túl sok területen irányoztak elő fontos tevékenységeket.

(16.00)

Az ehhez kapcsolódó tevékenységterv nem állt rendelkezésre a stratégia megalkotásakor, ezért megvalósításában a résztvevők számára nem voltak igazán megfelelő eligazítási pontok. A 90 célkitűzés közül csak 17 cél megvalósulását lehetett ténylegesen nyomon követni, de ezek sem valósultak meg maradéktalanul.

Nem tulajdonít elég fontosságot a jelentés az illetékes nemzetközi kormányközi szervezetek munkájában való részvételnek, a beszámoló felületes és pontatlan az Európai Tanács Pompidou-csoportját és az ENSZ UNODC-t illetően, nem foglalkozik eleget a Mini-Dublin Group és a Dublin Group munkájával, a brüsszeli horizontális kábítószer-munkacsoport munkájával sem.

Igen fontos és jól dokumentált nemzetközi projektekről nem tesz említést a jelentés, melyek még a 2003-2005. években folytak, és sok száz magyar szakember képzését tették lehetővé, mint a PHARE szintetikus drogok kutatási eredményei, a PHARE kábítószer bűnüldözési projekt vagy az EMCDDA csatlakozáshoz való felkészítés projektjei, vagy az USA San Diego-i egyetem addiktológiai továbbképzési központja és az Egészségügyi Minisztérium közös projektje - a 2003-2004-es évekről van szó.

Nem találjuk meg tárgyévenkénti bontásban - talán nem véletlenül - az összes támogatás és a költségvetési források felhasználásának maradéktalan felsorolását - erről Gusztos Péter képviselőtársam már beszélt, és javasolta az SZDSZ képviselőjeként mint kormánypárti képviselő, hogy készüljön az elmúlt tíz évre visszamenőleg egy elemzés. Ezt a magam részéről az MDF országgyűlési képviselőjeként, mint ahogy ezt jó egy órával ezelőtt mondtam, száz százalékig tudom támogatni; így áttekinthetetlen a ráfordítások összege, így nem lehet világos képet kapni.

Különösen hiányoljuk az elmúlt években a drogterületen elnyert társadalomtudományi és szociális kutatásokra fordított százmilliós nagyságrendű támogatások adatait, illetve az elvégzett kutatások színvonalának, használhatóságának vizsgálatát, valamint a fertőző betegségek szűrésére fordított támogatások összevetését a ténylegesen elvégzett szűrések számával. Egyszer már itt is rendet kellene tennünk, tisztelt képviselőtársaim.

Az ÁSZ közzétett vizsgálatának eredményeit is negligálja a jelentés, mely egyes, a jelentés tárgyéveiben kifizetett támogatások esetén sokmilliós pénzügyi hiányosságokat fedett fel civil szervezeteknél. Minden képviselőtársamnak ajánlom az ÁSZ-jelentés 34-42. oldalának áttekintését, ahol nagyon sok érdekes adatot fogunk megtalálni, az Állami Számvevőszék több ponton nagyon jól rámutat azokra a problémákra, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja már évek óta hangoztat.

A jelentés szerint kevés a gyakorlatban dolgozó szociális munkás, és hiány van a képzett kábítószer-nyomozókban a rendőrségnél és a vámőrségnél is - létszámuk alig éri el a száz főt -, habár a meglévők erejüket megfeszítve hihetetlenül jó eredményeket érnek el a felderítés és a lefoglalások területén. Az Országgyűléshez benyújtott jelentésnek ezzel a részével maradéktalanul egyetértünk. Nagyon régóta hangoztatja a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, hogy három kérdés van, a prevenció, a megelőzés kérdése, a második a kezelések, a harmadik pedig a rendvédelmi szerveknek a területe. A jelentésnek ez a része a rendvédelmi szervekről beszél. Azt gondolom, hogy ha bármelyik képviselőcsoporthoz tartozó képviselő vagy szakember, vagy szakértő, bárki érdeklődő elolvassa a jelentést, egyértelműen megállapítja azt, amit az ellenzék minden egyes költségvetés vitájában el szokott mondani, hogy ezt a területet igenis meg kell erősíteni. Azt gondolom, hogy a mostani bizottságnak, amelyben mind az öt parlamenti párt szakértője részt vesz, egy jó próbatétel lesz a következő évi költségvetés, hátha ötpárti módosító javaslatot fog tudni benyújtani például a rendvédelmi szervek tekintetében.

Összegzésképpen, a jelentést a Magyar Demokrata Fórum nem javasolja a tisztelt Háznak elfogadásra, de nem pártpolitikai, hanem szakmapolitikai okokból javasoljuk az elutasítást.

A felszólalásom végén még egy nagyon fontos kérdésre szeretnék rátérni, mégpedig a három év és a két év kérdéskörére, hiszen a jelentésben eldugva a kormány benyújtotta azt, amit szeretne, hogy ettől a pillanattól kezdve ne kétévente, hanem háromévente tárgyalja az Országgyűlés a magyarországi kábítószerhelyzetet. Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen. Remélem, hogy képviselőtársaim - és tudom, hogy frakcióktól függetlenül szinte mindenhonnan beérkezett ilyen módosítási javaslat - végül nem fogják elfogadni a jelentésnek ezt a passzusát, és el fogják fogadni azt a módosítási javaslatot, hogy a két évnél maradjunk.

Még egy gondolatot engedjenek meg, képviselőtársaim. Ezen a területen a minisztérium honlapján jelent meg először az, hogy ne két év, hanem három év legyen, és ezt már tényként közölték, hogy a kormány így döntött. Ez a minisztérium honlapján és az MTI-ben megjelent. A tisztelt Ház falai között lefolytattuk annak idején, néhány héttel ezelőtt ezt a vitát, és örülök, hogy a minisztérium végül is engedett abból az álláspontjából, hogy ezt nem a parlamentnek kell eldöntenie. Bízom benne, hogy a parlamenti többség, szinte a 386 képviselő azt fogja megszavazni, hogy kétévente a tisztelt Ház falai között beszéljünk erről a nagyon fontos problémáról, és közösen együtt tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az a bizonyos fogyasztási görbe most már ne fölfelé menjen, hanem legalább stagnáljon. Ezért kell dolgozni mind a 386 országgyűlési képviselőnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.