Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Köszönöm. Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/17578. über die Durchführung des Haushaltsgesetzes für Jahr 2016, Nr. C. aus Jahr 2015 ‑ im Zusammenhang mit den Nationalitäten übergreifende Teilen ‑ erörtere.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény végrehajtásáról szóló T/17578. számú törvényjavaslat magyarországi nemzetiségeket érintő részeivel kapcsolatosan.

A nemzetiségi szószólói mandátum létrehozását követően költségvetési beszámolóval kapcsolatos kérdésekben először három évvel ezelőtt, 2014. október 14-én volt lehetőségem kifejteni a véleményünket, mégpedig a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról.

(12.40)

Engedjék meg, hogy a három évvel ezelőtti hozzászólásom néhány részletét felidézzem: „A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, a zárszámadás véleményezése során egyidejűleg vagyunk nehéz és könnyű helyzetben is. Egyrészt nehéz helyzetben, mert ennek a hozzászólásnak először már közel húsz évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie itt a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámolni. Másrészt a könnyű helyzetet az okozza, hogy a 2013. évi költségvetési törvény megalkotásához nekünk, magyarországi nemzetiségeknek sajnos vajmi kevés közünk volt, így a végrehajtásáról minden felelősség nélkül mondhatunk őszinte véleményt.”

Ezt követően részletesen taglaltam, hogy milyen méltatlan helyzetben voltak a magyarországi nemzetiségek szervezetei, amelyből most csak egy-egy mondatot ragadok ki példaként. Hangsúlyozom: 2013-ról és az ezt megelőző évekről beszélek.

1. A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatásai, a nemzetiségi kulturális programok támogatásai 2002 óta változatlan, rendkívül alacsony szinten voltak, a jogos igények töredékét sem fedezték.

2. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra rendelkezésre álló forrás nemzetiségi gyermekenként két vagy három gombóc fagylaltra volt elegendő.

3. Az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatásai két cikluson keresztül lényegében nem változtak, miközben kötelező törvényi módosításokkal jelentős többletköltségekkel járó kötelezettségek kerültek részükre előírásra.

4. A területi és települési nemzetiségi önkormányzatok, vagyis a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatása 2010-től kezdve befagyasztásra került, a feladatalapú támogatás bevezetésével az általános működési támogatás kevesebb, mint nettó 15 ezer forint/hóra csökkent, ráadásul a kisebb létszámú települések még ennek is csak egy részét kapták meg.

Végül kifejtettem azon véleményünket, hogy nem tartjuk szerencsésnek és elfogadhatónak azt a korábbi gyakorlatot, hogy egy-egy nemzetiség kiemelt projektjeinek támogatása attól függjön, hogy van-e nemzetiségi kormányközi vegyes bizottságunk az adott nemzetiség anyaországával, hogy egy adott nemzetiség anyaországában létezik-e magyar nemzetiségi közösség vagy sem.

Összességében el kellett mondani, hogy a magyarországi nemzetiségek a 2013. évben rendkívül alacsony szintről, esetenként már-már megalázó helyzetből indultak. Az akkori beszédemben mindössze két dolgot tudtam egyértelmű pozitívumként kiemelni, amelyből az egyik a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének biztosítása, a másik pedig a nemzetiségi köznevelési intézmények fenntartói jogaiban és finanszírozásában bekövetkezett változások voltak.

A 2013-as év kétségkívül legnagyobb jelentőségű és egyértelműen pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott ‑ és itt hangsúlyozom, hogy nemcsak az országos, hanem a helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott ‑ nemzetiségi köznevelési intézmények esetében is jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás. Ez a 2013. évi pozitív változás nemcsak azért volt lényeges, mert minőségileg javította a nemzetiségi köznevelési intézmények finanszírozását, hanem azért is, mert törvényileg szabályozott módon kiszámíthatóvá és biztonságossá is tette a nemzetiségi oktatás, nevelés feltételeit. Legalábbis a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében.

Végül a 2013-as zárszámadási hozzászólásomat ezzel fejeztem be, idézem: „Már most kérem önöket, hogy a rövidesen napirendre kerülő 2015. évi költségvetési törvény előkészítése és elfogadása során terheljenek meg minket azzal a lehetőséggel, hogy javaslataink és észrevételeink elfogadásával, figyelembevételével a 2015. évi zárszámadásnál a teljesítésért már mi is felelősséggel tartozhassunk.”

Ezt követően került sor a következő négy év központi költségvetési törvényeinek elfogadására, amelyekben a Magyarországon élő nemzetiségek 2014. évben még kevesebb mint 4 milliárd forint támogatása a 2015. évi központi költségvetési törvényben kerek 2 milliárd forinttal, a 2016. évi központi költségvetési törvényben 2 milliárd 63,4 millió forinttal, valamint a törvény áprilisi módosítása során további egyszeri 400 millió forint beruházási, felújítási támogatással, a 2017. évi központi költségvetési törvényben 678,1 millió forinttal, végül a 2018. évi központi költségvetési törvényben további 1 milliárd 688,8 millió forinttal került megemelésre.

Ez összességében azt eredményezte, hogy a 2014. évi, kevesebb mint 4 milliárd forint költségvetési támogatáshoz képest a 2018-as központi költségvetési törvényben már közel 10,5 milliárd forintra növekedett a 13 magyarországi nemzetiséget érintő támogatások összege. Ezen belül:

1. Az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatása mintegy 40 százalékkal nőtt.

2. A helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása közel 3,5-szeresére, a feladatalapú támogatás pedig kétszeresére lett emelve.

3. A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatását segítő pályázati keret, az úgynevezett NEMZ-CISZ a 2018-as évre több mint a 4,5-szeresére nőtt.

4. A nemzetiségi kulturális kezdeményezések támogatásának pályázati kerete, az úgynevezett NEMZ-KUL szintén a 4,5-szeresére nőtt.

5. Az anyanyelvi diáktáborok támogatási kerete 30 millió forintról 400 millió forintra, azaz több mint 13-szorosára nőtt 2018-ra.

6. A központi költségvetésben az intézményfenntartó helyi nemzetiségi önkormányzatok és az általuk átvett nemzetiségi intézmények részére új kiegészítő támogatási keret lett megnyitva, amely évente növekszik, 2018. évben már 330 millió forint.

7. Szintén új kiegészítő keretből kapnak támogatást a nemzetiségi színházak, valamint a nemzetiségi nyelven játszó színjátszó csoportok, 2018-ban már 130 millió forintból.

8. A nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények felújítási, beruházási keretében a 2018-as évben immár több mint 1 milliárd forint fog rendelkezésre állni.

9. 2018 januárjától indul a nemzetiségi óvodapedagógus és nemzetiségi pedagógus program, amelynek első lépése a nemzetiségi óvodapedagógus-képzés színvonalának javítása, a meglévő nemzetiségi pedagógusok pályán tartása és anyagi elismerésük növelése, a nemzetiségi pótlék 50 százalékos emelése.

A nemzetiségi támogatások összegének mindezen jelentős emelése mellett komoly előrelépést tudtunk elérni a magyarországi nemzetiségekre nézve kedvező törvénymódosításokkal vagy éppen a NEMZ-pályázatok kiírásának több hónappal történő előrehozatalával, mely meghatározó fontosságú a nemzetiségi szervezetek működése, a tervezhetőség, a kiszámíthatóság, a mindenkori likviditás biztosításának szempontjából.

Mindezek alapján, bár szinte mind a négy költségvetési törvény általános vitájában már elmondtam, de most a teljes négyéves ciklust tekintve öröm­mel mondom el újra: köszönetet szeretnék mondani a Magyarországon élő 13 nemzetiség nevében mind a magyar kormánynak, mind a magyar parlamentnek az egész ciklusban nyújtott nemzetiségitámogatás-emelésekért, a magyar politikában a Magyarországon élő nemzetiségekkel kapcsolatban bekövetkezett pozitív változásokért. Jó szívvel lehet elmondani, hogy ez a változás olyan léptékű, melyre az elmúlt nyolc évtizedben nem volt példa.

Külön köszönjük valamennyi parlamenti frakciónak, hogy politikai hovatartozástól függetlenül a Magyarországon élő nemzetiségek ügyeit kivették a napi, sokszor méltatlan és durva politikai csatározások témái közül, és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által kezdeményezett, előre egyeztetett törvénymódosításokat szinte minden esetben egyhangúlag fogadták el. Kérem, tartsák meg továbbra is ezt a jó szokásukat.

Mindezen pozitív, valóban történelmi léptékű változásoknak ugyanakkor nem mond ellent az a tény, hogy továbbra is sok feszültség, probléma, megoldandó feladat áll a 13 magyarországi nemzetiség előtt. Sok megoldandó feladat azért, mert az elmúlt hét-nyolc évtized súlyos mulasztásai után olyan mélyről indultunk, amelyet három-négy év mégoly pozitív változásai sem tudnak egyik évről a másikra kompenzálni. De a lényeget ez a négy éves ciklus biztosította: bekerültünk a magyar parlamentbe, a törvényhozás folyamatába, kezünkbe vehettük a saját sorsunkat. Tudjuk, hogy mik a céljaink, és eltökéltek vagyunk abban, hogy ezeket elérjük gyermekeink és unokáink, nemzetiségeink jövője érdekében.

(12.50)

Engedjék meg, hogy a négyéves parlamenti ciklust költségvetési szempontból valószínűleg záró hozzászólásomat egy, a 2015. évi költségvetési törvénynél már idézett Johann Wolfgang von Goethe- részlettel zárjam. Also, Zitat von Johann Wolfgang von Goethe: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.” Vagyis: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.” Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétét. Az elfogadás tehát nem elég, csak az elfogadás önmagában sértés. Többet akarunk, többet várunk ‑ elismerést! Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.

Azt gondoljuk és biztosak vagyunk benne, hogy ez a négyéves ciklus óriási előrelépést hozott a magyarországi nemzetiségek megismerése és a magyar kormány, a magyar parlament által történő elismerése terén is. Ez jó alapot ad a további eredményes munkához, a magyarországi nemzetiségek biztató jövőjéhez.

Mindezek alapján a Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Állami Számvevőszék jelentésével egyetértve a T/17578 számú, Magyarország 2016. évi központi költségvetésről szóló 2015. évi C. törvény végrehajtásának ellenőrzéséről szóló beszámolóját a parlamentnek elfogadásra javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerk­sam­keit! (Taps a kormányzó pártok, valamint a szószólók padsoraiból.)