Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jó néhányan megtaláltak itt ebben a vitában, úgyhogy úgy gondolom, hogy úgy illendő, hogy válaszoljunk ezekre a kérdésekre. Képviselőtársam a Jobbikból, Potocskáné Kőrösi Anita, illetve több hozzászóló is a salátatörvényt némi felhanggal vagy negatív jelzővel illette. Ez egy bevált jogalkotási gyakorlat. Úgy hívják, hogy salátatörvény, amikor bizonyos módosítások több törvényt érintenek, akkor bizony ezeket össze kell fésülni, és bizony ebből salátatörvény elfogadása, illetve vitája és megtárgyalása következik. Tehát én azt gondolom, hogy ebben semmiféle pejoratív jelzőt nem kell keresni. Azt pedig végképp nem értem, reagálva az összellenzéki megszólalásokra, hogy ha valamilyen törvénymódosítási csomagban illetékfizetés könnyítéséről, illetékcsökkentésekről beszélünk, vagy bürokráciacsökkentésről beszélünk, vagy az adminisztrációs terhek csökkentéséről, az adminisztráció jobbá tételéről beszélünk, vagy az önkormányzatok munkájának az egyszerűbbé tételéről, az emberek életének az egyszerűbbé tételéről, egyszerűsítő döntések meghozataláról beszélünk, akkor ez miért jelent kritikát az ellenzék számára. Valóban nem pontosan értettem ezt a dolgot, de valószínű, hogy néhányan vagyunk így ezzel itt a kormánypárti padsorokban.

A tapasztalatok: igen, érkeznek be tapasztalatok a kormányzathoz, a mindenkori kormányzathoz. Kétféle kormány létezik. Az egyik, aki reagál ezekre a tapasztalatokra, ezekre az igényekre és ezekre a kérésekre, és próbálja hozzá igazítani, az élethez igazítani a jogszabályokat, ilyen kormány van ma Magyarország élén szerencsére. És létezik olyan kormány, aki nagy ívben fütyül ezekre az észrevételekre, és továbbra is megy a saját útján, ennek pedig 2010 előtt láthattuk az idejét Magyarországon. És valóban ezért van szükség azokra a módosításokra, amelyeket egyébként az élet sok esetben felülír, és az élet egyszerűbbé tételét szolgálják.

Az, hogy melyek azok az apró elrejtett trükkök, amelyek itt komoly veszélyeket jelentenek ebben a törvénycsomagban, ezzel meg az a probléma, hogy nem nagyon hallottunk konkrétumokat. Én legalábbis próbáltam figyelni, sok mindent feljegyeztem. A konkrétumokra is rátérek rögtön, és válaszolnék rá, már, amire természetesen tudok, de ezeket az apó trükköket vagy trükkök százait, hogy egy nagy klasszikust idézzek, ezeket én nem véltem felfedezni.

Konkrétan a Balatonnal kapcsolatban is szeretnék reagálni. 2010 óta, biztosan önöknek is feltűnt, akik ellenzéki képviselőként próbálják tenni a dolgukat, hogy 2010 óta Magyarország egy teljesen más pályára állt. Fejlődési pályára állt, gazdasági növekedés, gazdasági fejlődés valósult meg. Ezzel együtt természetesen a beruházási kedv is növekedett az országban. A beruházási kedv növekedett az egész ország területén, de ezen belül a turisztikai desztinációkban, így a Balaton területén is.

Azt gondolom, hogy pontosan, ha van fontos küldetése a területrendezésnek és a területrendezési szabályozásnak, akkor pontosan az, hogy egyfajta egészséges egyensúlyt megtaláljon és megteremtsen a növekvő beruházási kedv és egyébként a természeti táj és az épített környezeti értékeink megóvása között. Hát, ez a jogszabály pontosan ezt próbálja folyamatosan egyensúlyozni.

Lehet, hogy vannak benne hibák, én ezt nem kétlem (Mesterházy Attila: Nem hát!), csak a konstruktivizmust hiányoltam az ellenzéki felszólalásokból; hogy akkor mondják meg, hogy konkrétan mit, hogyan, és ha anyagi vonzata is van bárminek, akkor azt miből tudnák biztosítani. Persze, nem lepődtem meg, mert többet beszéltek itt a felszólalásokban az önkormányzati választásokról, mint magáról az előterjesztésről. Csak úgy zárójelben erre is reagálva: én nem tudom, azt hiszem 2010 óta minden országos választást a Fidesz-KDNP nyert meg Magyarországon. Nem tudom, mire ez a nagy önbizalom (Dr. Lukács László György: Hú, de magabiztos vagy!), tisztelt ellenzéki képviselőtársaim.

Ha csak a közelmúltat nézzük… (Dr. Lukács László György: Már bizakodni sem lehet…  Nacsa Lőrinc: Fáj az igazság.) Azt nyugodtan lehet… 2018-ban a harmadik kétharmadot kapta meg az Orbán-kormány (Dr. Szél Bernadett: Kinek írtátok ezt a törvényt?), 2018-ban újabb kétharmadot kaptak a jelenlegi kormánypártok, 2019 tavaszán, bár itt nagy európai parlamenti eufória közepette mégiscsak azt láthatjuk, hogy többséget kaptak a kormánypártok egy tisztán listán szavazáson.

Tehát nem torzított a szavazás, a szavazatok többségét kapták meg, az én választókörzetemben speciel 56 százalék volt. Siófokon, ahol nem szerencsés a helyzetünk 2014 októbere óta, mert kormánypárti politikusok a jelenlegi városvezetés kritikáit nagyon gyakran élvezik, a köszönetét nagyon ritkán, ott is 52,5 százalékot szereztek a kormánypártok. Ezt egyébként zárójelben, ha kivetítjük a siófoki viszonyokra, akkor nyolc egyéni körzetből hetet megnyertünk volna, ha ez önkormányzati választás lett volna. (Hohn Krisztina: De nem az volt!) És nagy bizakodással és kellő visszafogottsággal várjuk a 2019. őszi választásokat. Ettől függetlenül természetesen bármi lehet. Én azt kívánom, hogy legyen az is a demokrácia ünnepe, ahogy eddig minden választás az volt.

Akkor reagálva a konkrétumokra, még a továbbiakban Molnár Gyula MSZP-s képviselőtársam a XI. kerületből megmondta a tutit a Balatonnal kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban én csak azt szeretném kérni képviselőtársamtól, hogy higgye el nekem, hogy én ott születtem 42 évvel ezelőtt, azóta is ott élek, tősgyökeres Balaton-parti családból származom, és higgye el, ha valakitől, akkor tőlem biztos nem kell félteni a Balatont. Sőt, továbbmegyek, ha valakitől, akkor azt gondolom, Magyarország jelenlegi kormányától egészen biztosan nem kell félteni a Balatont. Ugyanis én azt tapasztalom az ott élőkkel egyetértésben, hogy akár az önkormányzatok, akár a civil szféra, akár a vállalkozások sokkal jobb lehetőséget látnak ma a Balaton-partban, mint akár néhány évvel, mondjuk 9-10 évvel ezelőtt is.

Ha egy szóval kellene jellemeznem azt, hogy mi mit éltünk meg a Balaton-parton 2002-2010 között, akkor azt mondanám, hogy a pangás évei voltak ezek ott. Ugyanis, ha az ember arra vetemedett egy hétvégén, vasárnap délben, hogy a Balaton-parton nem nyári időszakban, hanem tavasszal vagy ősszel, mondjuk, a családjával étterembe szeretett volna elmenni, akkor Keszthelytől Siófokig nehéz volt olyan éttermet találni, ami a téli időszakban vagy az őszi-tavaszi időszakban nyitva volt. Most az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet olyan éttermet találni a Balaton-parton még a téli időszakban sem, amely ebédidőben ne lenne csordultig. Tehát ez azért valamit, azt gondolom, mégiscsak jelez.

Ha a turizmus számait nézzük a Balatonnál, akkor a 2002-2010 közötti vergődéssel szemben azt láthatjuk, hogy a 2009-es mélyponthoz képest, amit a szocialisták kormányzása alatt ért el a Balaton, akár a vendégéjszakák számát tekintve, akár a külföldi és a belföldi turisták mennyiségét tekintve, akár a turizmusból befolyt önkormányzati és vállalkozói bevételeket tekintve, akkor azt mondhatjuk, hogy pozitív az elmozdulás évről évre. Évről évre rekordéveket produkál a magyar turizmus, és ez önöknek legalább annyira az érdeke választott képviselőként, országgyűlési képviselőként, azt gondolom, mint a kormánypártiaknak.

2002-2010 között a Balaton-partnál folyamatos volt a forráselvonás, képviselő úr, az önök kormánya alatt. Folyamatos forráselvonások voltak. Én emlékszem még arra, amikor Mesterházy képviselő úr átadta Balatonlellén az élményfürdőt, akkor államtitkárként, az a probléma, hogy azt még az előtte lévő kormány Széchenyi-tervéből valósították meg. Önök ezt büszkén átadták. Csak az a kérdés, utána még hány ilyen fejlesztést tudtak felsorolni az önök kormányzása alatt. Az önkormányzatok a Balaton partján és a választókörzetemben is gyakorlatilag ebben az időszakban csődközeli állapotba kerültek. Örültek annak, ha a béreket ki tudták fizetni úgy a Balatonnál, mint országosan, meg ha a rezsit ki tudták fizetni, nemhogy fejlesztésekben nem tudtak gondolkodni, szemben a mostani beruházásokkal.

És hogy önök ezt nem látják, tehát ha önök nem látják, hogy elindult, a közelmúltban indítottuk útjára a balatoni bringakör felújítását, ha nem látják azt, hogy gyakorlatilag akár a szálláshelyfejlesztésekben, akár a fizetős strandok és a szabadstrandok fejlesztésében, akár a hajózás fejlesztéseiben, akár mondjuk, a Sió-csatorna rehabilitációjában, a Sió-zsilip felújításában, akár az attrakciófejlesztésekben, akár a szennyvízberuházásokban, akár a vasútfelújításokban vagy az olyan közlekedési csomópontok és új fejlesztések megtételében, mint a 76-os út vagy a 67-es főút megépítése vagy a keleti elkerülő megépítése az M7-es és a 710-es út között, ha ezeket önök nem látják, akkor valóban azt gondolom, hogy jogos a kritika, hogy nem fejlődik a Balaton. Én azt gondolom, hogy az ott élők ezt teljesen máshogy tapasztalják.

Sajnálom, hogy Gréczy Zsolt képviselőtársam már nincs itt a Gyurcsány-párt részéről, ő a Club Aligát említette. Hát, házhoz jött Gréczy Zsolt a témáért, mondhatnám úgy is, ugyanis a Club Aliga annak idején a pártállami időkben lett kialakítva a jelenlegi DK és MSZP elődpártja idejében, és hasította ki tulajdonképpen Balatonvilágosból azt a területet úgy, hogy jelen pillanatban Balatonvilágos 4800 méter hosszú partszakaszából mindösszesen 300 méteren, három külön kis szeletben érhető el közcélú felhasználás szempontjából a Balaton. Tehát a pártállami időkben lett elvéve úgy, hogy meg sem kérdezték az ott élőket.

Nos, ha továbbfejtjük a történetét a Club Aligának, amit Gréczy Zsolt képviselőtársam hozott fel, akkor azt láthatjuk, hogy 2007-ben, ha jól emlékszem, az ő jelenlegi pártelnöke, Gyurcsány Ferenc volt akkor talán a miniszterelnök, az ő kormányzásuk idején lett egy külföldi érdekeltségű cégnek eladva az egész komplexum szőröstül-bőröstül.

(16.50)

Aliga II., Aliga III., Aliga IV. el lett adva egy külföldi cégnek. Szó nem volt önkormányzati elővásárlási jogról, amiről most ez a törvény értekezik. Az Aliga I.-re pedig kötöttek egy 49 éves vagyonhasználati szerződést; 49 éves vagyonhasznosítási szerződést. A nagy fejlesztések ígérete azóta köddé vált, és pontosan láttuk, hogy ezek a fejlesztések nem valósultak meg.

Ilyenkor természetesen az emberben fölvetődik a kérdés, hogy vajon az volte a jó irány, hogy a mai színvonalnak már semmiképpen nem eleget tevő, rendkívül rossz állapotú épületek, a ’70-es, ’80-as évek színvonalát idéző sátrak és faházak fogadják még most is az ott élőket, vagy aze a jó irány, hogy ezeket az ingatlanokat fejleszteni próbálják akár önkormányzatok, akár vállalkozói körök egyaránt.

A jó hír az, hogy sikerült végre elérni azt Balatonvilágos esetében, hogy a területmegosztásnak köszönhetően az eredeti TNM-rendelet által szabályozott területen tulajdonképpen megtörtént a területmegosztás, és a jövőben pedig azon fogunk dolgozni, hogy a balatonvilágosiak, illetőleg az odaérkező vendégek is elérhessék a Balaton-partot szabadabban.

Azt gondolom, hogy mindent elmondtam, ami itt a Balatonnal kapcsolatban felmerült. Természetesen én arra kérek mindenkit, hogy dolgozzunk közösen a Balatonért, hiszen nemzeti kincsünk a Balaton, és azt gondolom, hogy ez nem ideológiai és nem párthovatartozástól függő fontos stratégiai kérdés az egész nemzet számára. Ha kérdésük van, és tudok, akkor természetesen állok még a rendelkezésükre ezekben a témákban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)