Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Azért kértem szót, mert a képviselő úr engem megszólított. Nagyon korrekten citált számokat, én pedig ehhez szeretnék adni még egy-két pluszinformációt azért, hogy a teljes képet lássuk itt a Házban. Azt gondolom, azt senki nem vitatja, hogy az alapellátásban dolgozók életkora növekszik, de nyilván hozzá kell tennünk azt is, hogy egész Európában ezzel a ténnyel kell szembesülni. Az alapellátásban dolgozó orvosok életkora Németországban még a miénkénél is rosszabb, úgyhogy ez egy általános európai tendencia, ez nemcsak magyar sajátosság.

Azt gondolom, igen, lehet azt mondani, hogy keveset tettünk, de mégiscsak bevezettünk két intézményt, ami korábban nem volt. Az egyik a letelepedés intézménye, amit lehetett támogatásként igénybe venni, a másik pedig a praxisvásárlásra igénybe vehető összegek intézménye. Ez korábban nem működött, 2010 után kezdődött ennek az intézménynek a működtetése.

Való igaz, hogy egy ideig nem tudtunk áttörést elérni, azonban 2017-ben meg lett duplázva az az összeg, amit lehetett pályázni akkor, ha valaki le akart telepedni egy új praxisban. Ez valóban olyan jól sikerült, hogy év közben kétszer kellett megemelnünk azt a keretet, amelyet le lehetett hívni az orvoskollégáknak. Úgyhogy már ott tartottunk, hogy november végén kellett extraforrásokról gondoskodni, mert olyan sikeres volt a pályázat. Sőt, azt tudom önnek mondani, hogy a 2017-ben elnyert összegek egymagában több mint az előző három év összesen. Azt gondolom, ezen az úton tovább kell menni. Persze, abban igaza van, képviselő úr, hogy ez nem csak pénzkérdés, nyilván az alapellátás jövőképet nem csak pénzzel kell tudni megfogalmazni.

Számonkérte rajtunk azt, hogy vajon az elesettekkel akarunk-e külön foglalkozni. Hadd legyek arra büszke, hogy Magyarországon folyt egy svájci alapból finanszírozott modellkísérlet, ahol 24 praxis állt össze 4 praxisközösségbe. Igen hátrányos helyzetű helyekről beszélek, Berettyóújfalu, Jászapáti, Borsodnádasd és Heves. Azt kell mondjam, hogy az eredményekkel mind a WHO, mind a svájci állam elégedett volt, úgyhogy ennek hatására már ebben az évben van lehetőség újabb 60-70 közösség létrehozására.

Ettől is azt várjuk, hogy azok a térségek, amelyek egyébként nem vonzóak egy-egy önálló háziorvos számára, de közösségként vonzókká tudnak válni, azt reméljük, tudunk nyújtani számukra valami olyasmit, amit korábban nem kaphattak meg. Gondolom, azzal is egyetért képviselő úr, hogy teljesen másra van szükség Jászapátiban meg az V. kerületben, ha alapellátásról beszélünk. Nem ismerek olyan uniformizált megoldást, amely mind a két helyen megfelelő lenne. Én azt tudom önnek mondani, hogy a modellkísérlet jól sikerült, és ezt szeretnénk elterjeszteni önkéntességi alapon olyan helyeken, ahol érdemes ezzel a módszerrel élni.

Még annyit hadd tegyek hozzá, mert tényleg korrekt volt a számtan, hogy ebből a bizonyos 350 praxisból, amely üresen áll, közel 200 olyan van, ahol már nem is lehetne a lélekszámok miatt önálló praxist működtetni. Sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy volt olyan háziorvos, aki el akart menni, le akart telepedni ezekre a helyekre, és miután az önkormányzat jobban járt helyettesítéssel, elküldte a fiatal kollégát, nem volt hajlandó vele szerződést kötni. Azt gondolom, ebben közös felelősségünk lesz majd a jövőben, hogy ilyenek ne tudjanak előfordulni.

Ami még szintén engem érint EMMI-ként és egészségügyi ellátásként, amire tett utalást, hogy a krónikus ellátással mi a helyzet. Ma Magyarországon több mint tízezer krónikus ágy működik, aminek a helye szerintem nincs jó helyen, hiszen Európában az ilyenfajta úgynevezett long-term-care, tehát hosszú kezelést igénylő ellátásokat nem az egészségügyi ellátórendszer részeként szokták működtetni, hanem a szociális ellátórendszer részeként szokták működtetni, ezzel is leveszik a terhet általában az egészségügyi alapról.

Ennek a jogszabálya egyébként készen van, meg is jelent, tehát azon bizonyos emelt szintű ápolás jogszabályi kerete, amely ezt lehetővé teszi, hogy ilyet működtessünk, az el lett fogadva. A legelső pilóta projektünket Észak-Magyarországon egy szintén hátrányos helyzetű térségben szeretnénk létrehozni. Való igaz, hogy lehet, hogy nem voltunk túlságosan vakmerőek, de mindenképpen bátrak voltunk, hiszen ez létre is jött. Ennek folyik most a beruházása. Szeretnénk ugyanúgy, ahogy a svájci modellkísérletnél, tesztelni, hogy ez működik-e, és ha igen, akkor ezt szeretnénk elterjeszteni, és igaza van, nem 150 ágyon kellene ezt csinálni, hanem tizenegynéhány-ezer ágyon kellene ezt véghez vinni.

Azt hiszem, a célok szempontjából nem állunk egymástól messze. Lehet, hogy lehettünk volna gyorsabbak, ezt én el tudom ismerni, de hogy a problémát felismertük és ezzel kezdtünk is valamit, szerintem ez egészen biztos.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)