Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nyolcórás Sargentini-jelentésről szóló vita után valóban üdítő érzés egy, azt hiszem, kizárólag szakmai berkeken belül folyó vitában részt venni. Én magam leginkább hozzáteszem, hogy nem szakjogászként, hanem közgazdászként a devizahiteles ügyekkel való mélyebb kapcsolatteremtésem után mélyültem el a közjegyzők világában. És meg kell hogy jegyezzem, hogy azáltal, hogy tavaly mintegy 480 ezer fizetési meghagyásról beszélünk abban a teljes szisztémában, aminek egy részéről most beszélünk, itt azért igen komoly piaci szegmenst is érintünk, hiszen az én tanáraim szerint 1990 környékén főleg hagyatéki szempontból volt értelme tulajdonképpen a vállalkozói szférában hagyni a közjegyzői rendszert, ugyanakkor egyre több szakjogászi vita folyik arról, hogy az 50 százalékos szabály újragondolandó lenne.

És nem biztos, hogy tartható a mai állapot, miszerint közjegyzővé válni kis túlzással, de lényegében csak kihalásos alapon lehetséges. Itt maguk a gazdasági társaságok azért igen nagy hányadig befogadhatnak nem speciális és nem szakvégzettségű, hanem tulajdonképpen tetszőleges vállalkozótársat. Ily módon a profitkivitel módja is egy kicsit kacifántosabbá válhat.

Szeretnénk elmondani azt, hogy az utóbbi években volt olyan esztendő, amikor a NAV 10 legnagyobb adózója között 3 feltételezhetően a közjegyzői szférával ápolt mélyebb kapcsolatokat vagy maga is közjegyző volt. Azért a 10 legnagyobb adózóból 3 mégiscsak egy olyan indikátor, bárki tevékenységének megítélése nélkül, ami egy felülvizsgálatra kell hogy ösztökélje a törvényhozót.

Azt is el szeretném mondani, hogy saját személyes bevalláson alapuló konkrét esetet mondok. Előfordult olyan szakember, aki jelezte, hogy bizony az ő éves bevételének a 70 százaléka származik közvetlenül vagy közvetve attól a kereskedelmi banki hálózattól, amellyel szemben neki ki kellene mondani azt, hogy itt adott végrehajtási eseményre ne kerüljön sor, vagy a folyamatok törvényes mivolta, a papíron szereplő folyamatoké nem feltétlenül igazolható. Tehát egészen biztos, hogy egyfajta új szemléletet kéne behozni ebbe a rendszerbe, és itt a díjtételek emelése, emelkedése nem véletlenül került szóba. Ez egy többéves vita végére tenne pontot.

Azt is szeretném leszögezni, hogy bármilyen díjtétel-emelkedésre kerül sor, nyilvánvaló módon egyetértés lesz abban  ellenzéki oldalon biztos , hogy a devizahitel-károsultakat, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embereket ez semmiféle módon ne sújthassa. Ezt többféleképpen meg lehet tenni: vagy egy bizonyos összeghatár húzásával, vagy más országokban elmozdultak afelé, hogy a nem akkora drámai mértékű tartozásokat kivették ebből az egész rendszerből.

Harmadsorban pedig szeretném megjegyezni, hogy a horvát megoldás felé is e tekintetben elképzelhető, hogy érdemes lenne elmozdulni, hiszen ott egyértelműen az tapasztalható, hogy csak egy bizonyos szint fölött lehet elrendelni azt a végrehajtási eseményt, amelyet a közjegyzők egyszerűen a legalsóbb szinteken nem képesek önállóan, egyedül és mindenféle kontroll nélkül foganatosítani.

A visszaélések tömkelegének ismeretében úgy gondolom tehát, hogy ez a rendszer legalábbis újragondolandó. Köszönöm a figyelmet.