Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Lassan a vita kikötőjéhez érünk, és ennek kapcsán szeretnék elöljáróban egy-két olyan alapfogalmat tisztázni, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-ről szóló 3746. számú törvényjavaslatról megfelelő döntést hozzunk.

Az helyes, ha a törvényjavaslat rögzíti, hogy a Fejlesztési Bank szakosított hitelintézet. Köztudott, hogy a banki világban két bank különböztethető meg: főképpen univerzális és specializált bankok. A különböző országokban - Angliában, Németországban - a bankokkal foglalkozó szakemberek más-más véleményt mondanak előnyeikről, hátrányaikról, de azt el kell ismerni, hogy egy tevékenységre szakosodott, specializált bank olcsóbban nyújthat szolgáltatásokat, mint egy univerzális bank. Ha a bankvilág, az OECD-országok bankjainak működését megvizsgáljuk, akkor ez egyértelműen kiderül. Ezért ha egy tevékenységre szakosodott bank olcsóbban tud nyújtani szolgáltatást, mint az univerzális bank, akkor ezt elfogadva, hogy a fejlesztési bank egy szakosodott intézmény, nem tudom, jó-e az, ha a törvényben benne van, hogy nem haszonszerzésre hozták létre, hiszen a specializáltságánál fogva és az állami érdekeket is jól képviselve haszonszerzésre is alkalmas lehet.

A bank pénzteremtésre képes, így látra szóló folyószámlát vezet ügyfeleinek, és azokról azonnali átutalásokat is lehet teljesíteni, ugyanakkor a pénzintézet nem vezet ilyen számlát, ezért nem alkalmas pénzteremtésre. A pénzintézeteknél vezetett számlákról előbb fel kell venni a pénzt, és csak azt követően lehet a fizetést megvalósítani. Így a kereskedelmi bank, a szakosított pénzintézet, nevezzük másképpen: a befektetési bank és a takarékpénztár más-más feladatokat lát el ennek kapcsán. A szakosított pénzintézet egyes pénzintézeti tevékenységre létrehozott szervezet, a befektetési bank pedig olyan szakosított pénzintézet - márpedig ez a Fejlesztési Bank is elsősorban befektetési bank -, amely csak meghatározott korlátozásokkal fogadhat el betéteket, vezethet bankszámlát, viszont más pénzintézeteket meghaladó mértékben tartós befektetésekkel is rendelkezhet.

A 3746. számú törvényjavaslat 3. § (1) bekezdésének a) pontja a korlátozásokat a betétekkel kapcsolatban meghatározza: eszerint jogi személyektől, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoktól, továbbá egyéni vállalkozóktól lehet betétet gyűjteni. Ha ismerjük a betétgyűjtés gyakorlatát a bankvilágban, akkor ez eléggé széles körű, és ez nem is baj; nem baj, hogy széles körű betétgyűjtésre van lehetősége a fejlesztési banknak.

A Fejlesztési Bank az állami gazdaságpolitika kinyújtott karja, így eredményessége nagymértékben függ a gazdaságpolitika megalapozottságától. Ezt azért hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, mert az eddigi hozzászólásokban ez valahogy elsiklott. Magyarul, ha a gazdaságpolitika megalapozott, akkor a Fejlesztési Bank tevékenysége is jobbá válhat.

Nagyon fontosnak tartom azonban azt, amit a Fejlesztési Bank feladatával kapcsolatban megemlítenek, mert feladatát szerintem nemcsak a gazdaság modernizációjához - zárójelben megemlítem, valóban a modernizáció egy ismert tudományos fogalom, de csak elméleti közgazdászok számára, a pénzügyi emberek számára ez eléggé tág fogalom -, tehát ismétlem: feladatát nemcsak a gazdaság modernizációjához, élénkítéséhez kell kapcsolni, hanem legalább ilyen fontos a viszonylagos egyensúly fenntartása is. Tudom, hogy ezt fejlesztési banknak nevezik, és a fejlesztés és az élénkítés ilyen szempontból azonos fogalmak, de azért a Fejlesztési Bank tevékenységénél a viszonylagos egyensúlyra nagymértékben vigyázni kell.

Keynes mondta: "a kereslet megteremti saját kínálatát". Tudott dolog, hogy addig, 150 évig pont fordított volt a helyzet, azt mondták, hogy a kínálat megteremti saját keresletét; az 1929-33-as világgazdasági válság ennek az ellentétét mutatta. Ha azonban a gazdaság a termelési lehetőségek határán van, bármilyen impulzus, így a túlzott banki tevékenység is a kereslet oldaláról csupán inflációs áremelkedést vált ki. Arról van szó a banki elméletben, hogy a befektetési banknak nem szabad túlzott impulzust, keresleti növekedést előidézni akkor, ha a gazdaságban a termelési lehetőségek határán vagyunk. Ezt megakadályozni egyik fontos feladata a banknak.

Közismert mindenki által, akik a szakmában dolgoznak, a megsokszorosító, illetve idegen szóval: a multiplikátor hatás; a nemzeti jövedelem változása ekkor lényegesen nagyobb, mint a beruházás változása. A beruházás növekménye esetén a nemzeti jövedelem emelkedése sokszor több, mint a beruházás növekménye, ezért az élénkítés feladatának meghatározása a bank számára körültekintő döntést igényel. A beruházás csökkenése esetén viszont a hatás fordított: a nemzeti jövedelem a multiplikátor számértékének megfelelő mértékben esik.

Az helyénvaló, hogy a bank a negatív külső hatások felszámolásában és a pozitív hatások erősítésében is részt kíván venni - ez a környezetvédelem kapcsán benne is van a törvényjavaslatban -, magyarul azoknak az externáliáknak az erősítésében, amelyek a közjót szolgálják, valóban megfelelő módon tevékenykednie kell a banknak.

A legkritikusabb feladatnak tartom a források korszerű és hatékony kihelyezését, ugyanis az egyértelmű, hogy az elmaradott térségeket nagyobb forráslehetőségekkel kell fejleszteni, de rövid távon lehet, hogy a fejlettebb térségek fejlesztése pillanatnyilag hatékonyabb, mint az elmaradott térségek fejlesztése. Ebből következik, hogy csak a hosszú távú érdekeltség alapján kell dönteni a források kihelyezéséről; vagyis a Fejlesztési Banknak nem rövid távú játékot kell folytatnia, hanem olyan helyzetet kell teremtenie, hogy az elmaradott térségek - mint például a választókörzetem térsége vagy az államtitkár úr térsége Mezőkövesd környékén - nagymértékben fejlődjenek.

(13.30)

Lehet, hogy ez a rövid távú hatékonyságot sérti, de hosszú távon, összességében a nemzetgazdaság hatékonyságát növeli. Ezért mondtam én azt a néhány perces hozzászólásomban, hogy a hatékonyság mérésénél használni kell az értékelemzést, de azért a régiófejlesztést még fontosabbnak kell tartani.

A Magyar Fejlesztési Bank feladata: a nemzetközi pénzpiacokon való aktív részvétel. Ez nemcsak a bankműködés színvonalával, hanem a magyar gazdaságpolitika helyzetével is nagymértékben összefügg. Igen fontosnak tartom, hogy a kormány a piaci folyamatokba csak a nagyon indokolt esetekben, a piaci verseny előnyeit nem csorbítva avatkozzon be. Ez a bank nemzetközi pénzpiacon való részvételét is erősíti, gondolok itt a tőzsdei folyamatokra és a többire - nincs idő arra, hogy erről szóljak -, tehát csak abban az esetben kell beavatkoznia a kormánynak a különböző piaci folyamatokba, ha a piac viszonylagos sérthetetlensége megmarad.

A törvényjavaslat sok lehetőséget biztosít a banknak a forrásszerzésre: "rugalmasabbá teszi a kockázatvállalás mértékét". A hitel-, a likviditási, a kamat-, a működési, a szabályozási, az ország-, valutakockázat, a csalás és a mérlegen kívüli tételek kockázata igen eltérő mértékű a kereskedelmi bankoknál és a szakosított pénzintézeteknél. Ezen kockázati tényezők figyelemmel kísérése sajátos és nehéz feladatot jelent a Fejlesztési Bank számára, különösen azért, mert jórészt az adófizetők pénzét használja fel a különböző befektetéseknél.

Igen fontos az, hogy a Fejlesztési Banknak jelentős kockázattal kell számolnia, ugyanis a fejlesztéseknél, a beruházásoknál különösen nagy a rizikó, még az infrastrukturális beruházásoknál is. A beruházási döntéseket nemcsak a kamatláb várható alakulása, a profitkilátások, hanem a tőzsdei folyamatok is jelentősen befolyásolják. Ezért említettem az előbb, hogy a kormánynak a tőzsdével kapcsolatos negatív folyamatát, amit most már azért hónapok óta tapasztalunk, valamilyen formában meg kellene változtatni, illetve a jövőben olyan döntéseket kellene hozni, amelyek a tőzsde számára nem kellemetlenek.

A kormánynak olyan pénzügypolitikát kell folytatnia, amely a tőzsde fejlesztését szolgálja, ezzel ugyanis elősegíti a Fejlesztési Bank jobb működését, a külföldi pénzforrások hatékonyabb bevonását a magyar nemzetgazdaságba.

Egyet lehet érteni a magyar származású és Angliában dolgozott Káldor Miklóssal, aki "Gazdaságelmélet, gazdaságpolitika" című könyvében bizonyította, hogy a beruházási döntések sokszor a hit tartományában jelentkeznek, mert nehéz meghatározni előre az árak és a költségek jövőbeni alakulását. Magyarul: azért igen nehéz a beruházási döntés, mert nemcsak a kamatláb várható alakulása, nemcsak a várható profitkilátások, hanem még a hit tartománya is belejátszik ebbe a folyamatba.

A kormány az európai uniós csatlakozás tárgyánál kérte, hogy a Fejlesztési Bank - az Eximbankkal együtt - az Európai Unió banki irányelvei kapcsán kivételi listára kerüljön. Az illetékes főigazgatóság előírta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a bank nem végez más országokban különböző tevékenységeket. Kétperces hozzászólásomban kénytelen voltam elmondani, hogy ezt igen nehéz teljesíteni, mert több szálon integrálódunk a szomszédos országokkal, sőt még a távolabbi országokkal is.

A másik feltétel - mármint a másik uniós feltétel - szerint a Fejlesztési Bank nem vagy kismértékben versenyezhet más hitelintézetekkel. A versenyt kizárni lehetetlen, szerintem értelmezhetetlen viszont a nagymértékű versenyzés fogalma is. Gyakorlatilag, azt hiszem, a törvényjavaslat 3 százalékos - körülbelül 3 százalékos vagy annál kisebb - részesedést ír elő a tőkepiacon; ezt nagyon nehéz megmondani. Azért nagyon nehéz megmondani - és nem lenne szabad ezt a számot sem használni -, mert nem tudni, hogy a jövőbeni fejlesztések, a jövőbeni gazdaságpolitika milyen részesedést követel a Fejlesztési Banktól. Én ezt tehát - csúnyán mondva - impotens számnak nevezem, mert lehet, hogy 5 százalék, lehet, hogy 6 százalék lesz ez a részesedés.

A Fejlesztési Bank fő pénzügyi támasza a központi költségvetés. Az éves költségvetési törvény rögzíti a forrásszerzésre felvehető külföldi, belföldi hitelek és kibocsátott kötvények felső határát. Ezen határok megállapítása azonban a már említett beruházási kockázatok miatt is nagyon nehéz.

Ezt csak megalapozott gazdaságpolitikai elvek rögzítésével lehet megvalósítani, és el kell felejteni a két évre szóló költségvetési tervezést. Vissza kell térni az éves költségvetési tervhez, mert ha az éves költségvetési tervet vezetjük be, akkor a Fejlesztési Bank számára is pontosabb irányelvet tudunk meghatározni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)