Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A magyar társadalomban éles viták bontakoznak ki napjainkban a lobbitevékenységről, nem függetlenül attól, hogy a parlament jelenleg tárgyalja az erre vonatkozó törvényjavaslatot.

Ám nemcsak éles viták bontakoznak ki e tárgykörben, hanem számos félreértéssel is találkozhatunk. Az első félreértés megítélésem szerint az, hogy a lobbitörvény a pénz hatalmát kívánja biztosítani a társadalom felett. Ha azonban megvizsgáljuk a hétköznapokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a pénz, pontosabban a pénztőke hatalma a társadalom felett egyértelműen jelentkezik - s nemcsak a magyar társadalom felett, hanem valamennyi polgári társadalom felett -, ám ennek oka nem az, hogy a lobbitevékenységről törvény születik, hanem ilyen már hosszú évszázadok óta a kapitalizmus, a burzsoá társadalom mechanizmusa.

Amikor lobbitörvény-javaslatot terjeszt be egy kormány, akkor pontosan az a célja, hogy átláthatóvá, transzparenssé tegye a viszonyokat. Az a célja, hogy a társadalom tagjai tájékozódjanak, értesüljenek arról, hogy az egyes közhatalmi döntések hátterében milyen érdekek húzódnak meg. Hogy ezek az érdekek károsak-e a társadalomra, szemben állnak-e a társadalmi érdekekkel avagy sem, azt csak nyilvános politikai vita eredményeként lehet megállapítani, meghatározni.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a lobbitörvénynek mi a tárgya, akkor világosan láthatjuk, hogy ennek tárgya az üzletszerűen, hivatásszerűen folytatott megbízási tevékenység. Ebben a megközelítésben a társadalmi szervezetek, az érdek-képviseleti szervezetek, a civil szféra tevékenysége nem tárgya a törvénynek. Innen ered a félreértéseknek egy nagyon jelentős része. A társadalmi szervezetek, érdek-képviseleti szervezetek, a civil szféra egészen más mechanizmusokon keresztül tud bekapcsolódni a jogalkotás folyamatába, a közhatalmi döntések befolyásolásába. Az más kérdés, hogy számos civil szervezetnek a politikai folyamatokra való ráhatása meglehetősen gyenge. Ezt azonban nem tudjuk úgy felerősíteni, hogy a lobbitörvény tárgyává tesszük az érdek-képviseleti, társadalmi szervezeti, civil szféra által kifejtett tevékenységet, hanem azáltal, hogy új jogalkotási törvényt fogadunk el, vagy oly módon módosítjuk a jogalkotási törvényt, hogy az a mainál sokkal hatékonyabb befolyást biztosít a társadalmi szervezeteknek, az érdekképviseleteknek, a civil szférának, s emellett az is szükséges, hogy a társadalmi szervezetek érdek-képviseleti tevékenységét a politikai döntések meghozatalakor a gyakorlatban is sokkal komolyabban vegyük, sokkal erőteljesebben érvényesítsük.

(21.40)

Vannak ma Magyarországon olyan fórumok, amelyek a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek számára a befolyásolási lehetőséget, hangsúlyozom: a lehetőséget biztosítják. Ilyen az Érdekegyeztető Tanács, ilyen a Gazdasági és Szociális Tanács is. Fórumok tehát vannak, jogintézményeket is felállítottunk, azonban ezeket működtetni kell.

A második alapvető félreértés nem független attól, hogy mely szervezetek lobbizhatnak. Utaltam már az előbb arra, hogy a gazdasági érdekképviseletek, társadalmi érdekképviseletek tevékenysége kívül esik e törvénynek a hatályán. De kívül esik az országgyűlési képviselők munkája is. Tisztelt Lezsák képviselőtársam, ha figyelmesen elolvassuk a beterjesztett törvényjavaslatot, annak 10.§ a) pontjában azt olvashatjuk, hogy az országgyűlési képviselő nem lobbizhat, a 34. §-ban pedig arra történik utalás, hogy ha az országgyűlési képviselő felszólalása a saját személyes, családi, gazdasági érdekeltségeivel összefügg, akkor ezt be kell jelentenie. Ám ez a tevékenysége sem minősül a szó klasszikus értelmében vett lobbizásnak. Tehát egyáltalán nem az országgyűlési képviselők vagy az európai parlamenti képviselők vagy a helyi önkormányzati képviselők tevékenységével kapcsolatos ez a törvényjavaslat, hanem a hivatásos lobbiszervezetek munkájáról, az ő érdekkijáró, érdekérvényesítő, érdek-képviseleti tevékenységükről van szó.

Azt is világosan látnunk kell, hogy ezen szervezetek ma is jelentős szerepet töltenek be. Pontosan az a cél, s erre már utaltam, hogy a transzparenciát biztosítva lássuk azt, hogy az érdekek hogyan befolyásolják a közhatalmi döntéseket. Viták bontakoztak ki arról is, hogy csak a jogalkotás folyamatával kapcsolatosan fogadjunk el törvényt, vagy általában a közhatalmi döntések befolyásolása legyen a szabályozás tárgya. Szakértők is, politikusok is vitatkoztak azon, helyes-e, célszerű-e, ha egyedi döntéseket, beleértve az egyedi hatósági döntéseket is, lobbizási tevékenységgel lehet befolyásolni e törvény alapján.

Első közelítésben úgy tűnik, hogy egyedi ügyekben, különösen hatósági ügyekben a jogellenesség irányába vezet az, ha a lobbitevékenységet megengedjük. Ám ha megnézzük a gyakorlatot, világosan láthatjuk, hogy egyedi államigazgatási ügyekben, beleértve a hatósági ügyeket is, milyen erőteljes lobbizó tevékenység zajlik. Ha ez a helyzet, s ezt nem tudjuk jogalkotással kiküszöbölni, akkor a transzparenciát kell biztosítanunk, nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy például amikor az államigazgatási szerv, a hatóság mérlegelési jogkörében eljárva hoz határozatot, akkor milyen nyomásoknak kitéve döntött. Ha nem terjesztjük ki az egyedi hatósági ügyekre a törvény hatályát, akkor látszólag a törvényesség követelményének eleget teszünk. Maga a törvényjavaslat is utal arra, hogy a lobbizás nem irányulhat jogszerűtlen döntés meghozatalára, ám amikor - mint erre előbb már utaltam - mérlegelési jogkörében dönt az államigazgatási szerv, akkor többféle jogszerű döntést hozhat, nem mindegy azonban, hogy mi ennek a tartalma, mi ennek a tényleges következménye. Például környezetvédelmi ügyekben lehet tapasztalni azt, hogy a hatóságokra milyen erős nyomás nehezedik. E törvény alapján, elvben legalábbis, megtudhatjuk azt, hogy mely szervek milyen erőteljes nyomást gyakoroltak.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nekem egészen más problémám van ezzel a törvényjavaslattal, mint az előttem felszólalóknak. Egyetértek Podolák képviselőtársam felszólalásával, valóban szükséges egyes területeken a szöveget módosító indítványokkal javítani. Alapvető problémám azonban az, hogy ennek a törvénynek a gyakorlati hatályosulására nem látok garanciákat. Ez azonban nem a törvény előkészítőinek a felelőssége. Sokkal inkább arról van szó, hogy a lobbizás olyan tevékenység, amelyet informális keretek között kívánnak gyakorolni. Bár Répássy képviselő úr az általános vita megkezdésekor vezérszónoki felszólalásában arra utalt, hogy ez a lobbitörvény is egyfajta lobbizásnak az eredménye, hiszen a hivatásos érdek-képviseleti szerveknek, érdekérvényesítő szerveknek az érdekeit szolgálja, ha alaposabban megnézzük a törvényjavaslat szövegét, akkor láthatjuk, hogy éppen az átláthatóság megkövetelésével tulajdonképpen a lobbiszervezetek tevékenységét olyan kontroll alá helyezi, amelyet azok nem minden esetben kedvelnek.

Meg kell még azt is jegyeznem, hogy a törvényjavaslat nemcsak a gyakorlat számára jelenthet valamit, már amennyiben sikerül a végrehajtását kikényszeríteni, hanem akár a tudományos kutatás számára is. Napjainkban éles viták folynak arról, mi a közérdek, mi a közakarat, mi az állam funkciója, hogyan érvényesül a közjó, mit tesz az állam a társadalmi vagy egyéb érdekek érvényesítése terén. Ez a törvényjavaslat, amennyiben törvény válik belőle, a kutatás számára is lehetővé teszi az érdekérvényesítési folyamatok feltárását, államunk és társadalmunk valódi, igazi természetének a megismerését.

A Szocialista Párt nevében ezért, megerősítve Vastagh Pál és Podolák képviselőtársaim felszólalását, a törvényjavaslatnak módosítókkal történő elfogadását javaslom.

Köszönöm a figyelmet.