Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Az embernek időnként az az érzése, hogy süketek párbeszéde zajlik a Házban. Nem tudom, emlékszik-e a képviselő úr arra, hogy 1998 után melyik kormány adta el a Postabank több száz milliárdos követelését, majd azt a költségvetésből kifizette. Úgy tűnik, hogy azok, akik ma kérdeznek, akkortájt pontosan értették, hogy egy követelés mögött meghúzódó érték nagyon sok körülmény együttes figyelembevételével alakítható ki, mi több, annak idején olyan jól számoltak, hogy az akkor az önök hatásos közreműködésével - ha jól emlékszem - több milliárdba került a költségvetésnek. Azaz - nem belemenve abba, hogy ez helyes volt-e vagy sem, de - legalábbis értették azt a meglehetősen egyszerű üzleti, közgazdasági összefüggést, hogy ha valakinek valakivel szemben követelése van, majd azt éveken keresztül nem tudja beszedni - a kazah esetben az a különleges helyzet van, hogy a kazah állam semmilyen felelősségét nem ismerte el ebben az ügyben, tíz éven keresztül senkinek nem kellett, akárhányszor nekiindultak ennek a dolognak; nálam tavaly itt járt a kazah miniszterelnök, akivel újólag nekifutottunk ennek az ügynek, de még csak meg sem mozdult a történet -, akkor azt mondjuk, immár sokadszor, hogy tessék kiírni, és annak kell odaadni, aki ezt tisztességes versenyben a legmagasabb áron megveszi. (Font Sándor: Ez jól sikerült!)

Nagyon nem tisztességes az, ha a képviselők úgy viselkednek, mintha az ilyen típusú ügyekben kettőig sem tudnának számolni, és úgy gondolják, az a helyes politika, hogy mondjuk el az embereknek, 94 milliárd forintot odaadtak 6 milliárdért. Az a helyzet, hogy semmi helyett sikerült beszedni 6 milliárdot. Ez a tény. Szerintem ez összességében sokkal jobb üzlet, mint arra várni, amire semmiféle esélye nem volt az országnak. De ha van jobb megoldás, meghallgatom a képviselő urat. (Taps a kormánypárti oldalon.)