Felszólalás adatai

A kamatkiadások növekedése az állami mozgástér leszűkülésén túl már mindenütt a termelés visszaesésével, visszafogásával fenyeget. A görög példa, a spanyolok, az olaszok félelmei mindannyiunk számára napi aktualitások. Görögország, tisztelt képviselőtársaim - ma sokszor tettek erről említést képviselőtársaim -, mind a mai napig nem volt képes megtenni azokat a szükséges válságkezelő lépéseket, amelyek következtében ebből el tudott volna indulni valamilyen kilábolás irányába. Szeretném megjegyezni, hogy az éjjel, a ma hajnalban meghozott intézkedések után is még számos szakértő bizonytalannak látja a görög helyzet kimenetelét.

Hazánk egy kicsi, nyitott gazdaságú ország, amely fokozottan ki van téve az euróövezet problémáiból fakadó problémáknak és hatásoknak, ezért kötelességünk a lehető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy hazánk minél jobban függetlenítse magát ezektől a hatásoktól és ezáltal fejlődő pályán maradhasson. A kormány meggyőződése - s itt valamennyiünk meggyőződése -, hogy ehhez nélkülözhetetlen az elődeink által felhalmozott döbbenetes mértékű államadósság lefaragása. Engedjék meg, hogy erre néhány gondolat erejéig ráirányítsam a figyelmüket, bár Ékes József képviselőtársam a felszólalásában megpróbálta ezeket számszerűsíteni is, azonban vannak dolgok, amelyek ha tetszik, ha nem, tények, és a tények makacs dolgok, magukért beszélnek.

Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az első polgári kormánynak sikerült már egyszer az államadósságot csökkentenie, hiszen az 1998-as 61,6-61,7 százalékos GDP-arányos államadósságot 2001-re sikerült 53 százalék alá tornászni. Ez nem kis erőfeszítést követelt, de teljesült. Azt hiszem, hogy most sokkal, de sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen 2010-ben, a kormányváltás idején az államadósság meghaladta a 82 százalékot, sőt majdnem hogy elérte a GDP 83 százalékát. A mai napon néhány szocialista képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az államadósság 2008-ban a bekövetkezett válság hatására szaladt el drasztikus mértékben. Nos, számszerűen lehet cáfolni, hogy ez nem így volt. Világos, egyértelmű, pregnáns adat nincs arra vonatkozóan, hogy a kormányváltás idején, 2002-ben mennyi volt ténylegesen az állami adósságállomány, de a szakértők 8300-8400 milliárd forintra teszik ezt. Ez 2006-ra majdnem megduplázódott. Tehát ne 2008-ról beszéljünk! 2008 tavaszán már elhagyta a dupla értéket. Itt vannak nálam ezek az adatok, hadd ne olvassam fel őket. Ezek az adatok napnál világosabban mutatják az elmondottakat.

Világos, hogy egy ugrás következett be 2008-tól, no de gondolom, azért voltak a kormányok, hogy ezt valamilyen formában elhárítsák. De nem kell ehhez különösebben nagy matematikai tudás, elég visszaemlékezni, 2008 nyarán az akkori miniszterelnök azt mondta, hogy nem fog begyűrűzni ide a válság, októberben pedig már nem tudni hogyan, milyen feltételek között - mert hiszen a legkülönfélébb fámák és nyilatkozatok jelentek meg ezzel kapcsolatban - hirtelenjében 21 milliárd eurós nagyságú hitelre váltunk alkalmassá, talán ez a legjobb kifejezés, és ezt adták nekünk, mi pedig boldogan elfogadtuk. És legyünk őszinték: ez az összeg a kormányváltás idejére elfogyott. Az még vizsgálat tárgyát képezi, hogy igazából hová is fogyott el. De ezt most felejtsük el.

Ha figyelembe vesszük a jelenlegi adósságállományunkat, akkor felelősen kijelenthetjük, hogy az adósság kinövésére - mármint hogy a gazdaság ki tudja nőni - jelen pillanatban, a jelen nemzetközi gazdasági környezetet, a pénzügyi világ jelenlegi állapotát is figyelembe véve nincs esély, nincs lehetőség. Az előjelzések szerint az idei 1,6 százalék körüli szintről várhatóan 1,1 százalékra lassul a gazdasági növekedés a számunkra annyira fontos eurózónában, és még nagyobb lassulást jeleznek a prognózisok a német gazdaság esetében, ahol 2,7 százalékról mintegy 1,3 százalékra várják a növekedés csökkenését. Erre tekintettel úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó államnak magától értetődően meg kell vizsgálnia saját magát, és ahol lehet, takarékosabbá kell tenni az adósságot bővítetten újratermelő alrendszereket, át kell ezeket alakítani. Hát ennek az időszaka következett el. S mindehhez elkerülhetetlen az adózást elkerülő kiskapuk becsukása vagy legalábbis szűkítése.

Valamennyien ismerünk, sajnos ismerhetünk olyan szakmákat, tevékenységeket, ahol a munka, a ténylegesen végzett munka egy jelentős része a szürke-, sajnálatos módon nemegyszer a feketegazdaságban zajlik. Így ezek a szektorok lényegében alig vesznek részt a közös kiadások finanszírozásában. Sokan vannak még ebben az országban, akik nem járulnak hozzá közös terheink finanszírozásához, hanem a kiskapukat kihasználva csak kérnek az államtól, és nem adnak semmit, mindezt a tisztességes adófizető polgárok kárára elkövetve.

Sajnos - ezt is el kell mondani - a gazdaság növekedése a külső negatív hatások következtében ebben az évben elmaradt a várakozásoktól. Az ebből fakadó, 2012-re is áthúzódó költségvetési hiány féken tartása, csökkentése az egyik legnagyobb feladat. Hazánk devizakitettsége több szempontból is kockázatot hordoz. Egyrészt a lakosság, másrészt az állam eladósodottsága jelent kezelendő problémát. Ez olyan, amelyik nem is tűr halasztást. A bruttó hazai termék növekedését 2012-re óvatosan 1,5 százalékra tervezte a kormány, míg az államháztartási hiányt 2,5 százalékban maximálta. Ennek következtében a költségvetés a GDP-arányos államadósság mértékének 72 százalékra történő leszállítását tervezi 2012-re.

(16.40)

Ezzel kapcsolatban itt sokan megfogalmaztak különböző véleményeket, ez így helyes, hiszen másképp és másképp láthatunk dolgokat, azt azonban szeretném jelezni az önök számára, hogy az ÁSZ ezt teljesíthetőnek ítélte. Ez pedig rendkívül fontos, tisztelt képviselőtársaim, ez azért igazán fontos, mert a terv teljesülése esetén a GDP-arányos kamatkiadás 3,8 százalékról 3,6 százalékra csökken ez idő alatt.

A növekvő bevételi és csökkenő kiadási előirányzat jelzi, hogy a kormány tartja magát a Széll Kálmán-tervben vállaltakhoz. Az államháztartás egyenlege 2011-hez, vagyis az idei évhez viszonyítva 750 milliárd forinttal javul jövőre. Az így keletkező többlet jelentékeny részét, mintegy 300 milliárd forintot a kormány biztonsági tartalékként fogja kezelni. Sokan megkérdőjelezték, hogy szükség van-e erre, nem lenne-e jobb ezt valahová máshová fordítani. Én azt hiszem, itt utalnék vissza, tisztelt képviselőtársaim, a görög válság kezelésére, mivel a szakértők azt mondják, még a mostani, nem kis erőfeszítések eredményeként is van kockázat benne, nem tudhatjuk, hogy az előttünk álló egy év mit hoz. Én azt hiszem, hogy a kormány igen felelősen döntött akkor, amikor ezt a tartalékot a költségvetési tervbe beállította, és létrehozza, mert hiszen ebből 150 milliárd forint kerül az országvédelmi alapba, 100 milliárd forint az általános tartalék, 50 milliárd forint pedig a kamatkockázati tartalék. Ezek mind-mind olyan tartalékok, amelyek sorsáról egyelőre sokat mondani nem lehet.

Én úgy hiszem, hogy ez a döntés végre tiszta vizet önt a pohárba, és megszünteti azt a bizonytalanságot, amit az elmúlt évek évközi zárolásai jelentettek. Hisz ha visszaemlékeznek, megnézik a költségvetés alakulását, akkor nem voltak az elmúlt években pótköltségvetések, nem voltak költségvetési revíziók, csak zárolások voltak. A pénzügyminiszterek mindig, amit lehetett, igyekeztek időben összesöpörni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány határozott célja az ellenőrzések megszigorítása annak érdekében, hogy akik nem járultak hozzá eddig megfelelően a közös kiadásokhoz, azok jövőre teljesítsék a rájuk kirótt kötelezettségeket. Ez, ahogy LMP-s képviselőtársaink megfogalmazták - szó szerint szeretném mondani, ahogy ők mondták -, pénzbehajtás. Én azt hiszem, hogy ez valóban az, de igazságos és szükséges. Ugyanakkor pedig az, hogy miközben ők ezt emelik ki, a költségvetésnek olyan dolgairól például nem tesznek említést, amelyek rendkívül fontosak éppen a jövő szempontjából, hiszen ne feledkezzenek meg arról, hogy a kétgyermekes családoknak vagy a két gyermeket vállaló pároknak új lakás építéséhez vagy vásárlásához a kormány ismételten kamattámogatott forintkölcsönt biztosít egy olyan időszakban, amikor a szabad pénzügyi forgalomban, a pénzügyi piacon igen nehéz lett hirtelenjében hitelekhez hozzájutni.

A jelzések szerint szocialista képviselőtársaim javaslataikat - mondhatni - egy ellenköltségvetésbe foglalják majd össze, amelyet módosító javaslatok formájában nyújtanak majd be az Országgyűlésnek. Örömtelinek tartom, hogy ennyi módosító javaslat készül, egy teljes költségvetési terv, de hogyha ekkora nagy a jobbító szándék és ekkora nagy a jobbító tudás, akkor tisztelettel kérdezem, hogy az elmúlt években miért nem éltek ugyanezzel a lehetőséggel. Arról pedig hadd ne mondjak különösebb véleményt, hogy szocialista képviselőtársaim a nyugdíjak inflációt meghaladó mértékű emelését javasolják, mert csak zárójelben jegyzem meg: hogy jól emlékszem én, hogy mégiscsak ők szüntették meg a 13. havi nyugdíjat, vagy esetleg mások? Gondolom, hogy jól emlékszem. Ettől függetlenül, azt hiszem, valamennyien kíváncsian várjuk ezt a javaslatsort. Őszintén meglep, hogy ezt nem előre hozták valamennyiünk tudomására, mert akkor legalább már most, a vita során meg lehetne ítélni, hogy azok valóban szolgálják-e, és ha szolgálják, mennyiben szolgálják az ország érdekét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen minden módosító javaslat valamiféle átcsoportosítást jelent a költségvetésben. Tisztelettel arra kérek mindenkit a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is, hogy úgy fogalmazzák meg ezeket a módosító javaslatokat, hogy valóban a lényegre koncentráljanak, és ne a hangzatos ötletelés legyen ezzel kapcsolatban a cél; minden esetben vegyék figyelembe az ország teljesítőképességét, különösen a lakosság teherbíró képességét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt a 2012. évre vonatkozó költségvetési tervet támogatja. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)