Felszólalás adatai

Eszembe jutottak az egyetemi élményeim, amikor a fiatal kezdő tanársegéd ugyanilyen típusú leírást adott a jogszabályról, és részletesen elmondta, hogy mi van a jogszabályban. Ez egy nagyon fontos gesztus volt, és ezt most nem bántólag mondtam az államtitkár úrnak, mert senki nem ismeri ezt a jogszabályt a maga mélységében, tekintettel arra, hogy - egyetértve az egyik képviselőtársamnak már korábbi napirendeknél is előadott kritikájával - ezeket a leíró jellegű jogszabályokat az illetékes minisztérium rendre szombaton teszi közkeletűvé, szombaton van meg az a lehetőség a vasárnapi ebédre való készülés során, hogy ezeket a 200-300 szakaszos jogszabályokat - ez kivételesen nincs annyi, csak negyven-valamennyi - megismerhessük, átgondolhassuk, megbeszélhessük, felkészülhessünk rá, és egyáltalán megértsük, hogy mi is van ebben rögzítve. Ezért köszöntem meg államtitkár úrnak a részletes előadását, jegyzetelhetően mondta el, tulajdonképpen egy közepes kollokviumi jegyet lehetne szerezni egy ilyen előadás alapján (Dr. Rétvári Bence: Ez kevés!), mert szinte mindenre kiterjedt.

Ezzel csak az a probléma, hogy szerény ismereteim szerint itt most a jogszabály általános vitája zajlik és nem a részletes vitája, tehát nem volt talán szükséges szakaszonként végigmenni a jogszabályon a vezérszónoklatban, amiért, még egyszer mondom, hálás vagyok, mert amit sikerült egyszer elolvasni, azt most némi memóriagyakorlattal picit le tudtam ellenőrizni, hogy vajon azt értjük-e ezen a jogszabályon, amit a polgári törvénykönyv megfogalmazott.

Ennél nehezebb volt Vas Imre képviselőtársam produkciója, mert neki valóban egy csomó olyan kifejezést kellett felolvasni, amelyet nagyon nehéz a magyar nyelv ritmikáját figyelembe véve elmondani. Ezért őelőtte különösen grammatikailag emelem meg a kalapom. Biztos hálásak a jegyzőkönyvvezetők is, mert egy nagyon könnyen jegyzetelhető szöveget mondott el, különösen a latin kifejezésekre koncentrálva.

Ennyi irónia után azonban engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy elmondjam, miért is beszéltem hosszasan erről a problémáról. Azért mondtam el, mert amikor a polgári törvénykönyvet tárgyaltuk, az ellenzék igyekezett egy olyan tárgyalási stílust megvalósítani, hogy legyen ez a nagyon fontos kódex konszenzusos. Ez nem sikerült. Akkor a vita során elmondtuk, hogy nagyon sok olyan leíró és más típusú jogszabályt kell majd elfogadni a kormány előterjesztésében, amely a polgári törvénykönyv bevezetéséhez, gyakorlatának kialakulásához, hatályosulásához szükséges. Elmondtuk azt is, hogy várnánk a kormánytól egy olyan programot, amelynek alapján ütemezi ezeket a jogszabályokat, megfelelő időt ad arra, hogy megismerhessük, és megfelelő időt ad arra, hogy a szakmai álláspontunkat kialakítsuk. Ehhez képest most azt látom, hogy olyan ütem szerint terjesztik elő az utolsó pillanatban, hogy éppen a minisztériumban melyik szakmai apparátus van kész azzal a jogszabálytervezettel, amit nekik a lebontás során kiosztott, gondolom, a szakmai vezetőjük.

Ilyen előterjesztés ez a hitelbiztosítéki nyilvántartás is. Ugyanis ha az általános vitára gondolok, és abban a reményben ültem be ide, hogy az általános vita következik, akkor néhány általános körülményről kellene beszélnünk, illetve kellene megbeszélni néhány felvetést. Ilyen volt például az, amit az előbb elmondtam, mert meggyőződésem, hogy ez a parlamenti demokráciával való visszaélés, hogy ilyen típusú jogszabályokat ilyen módon terjesztenek elő, hogy az ellenzéknek semmilyen elvi lehetősége sincs a szakmai felkészüléshez. Tudom, a kormánypárt soraiban rengeteg reneszánsz, nagy tudású ember van, aki fél nap alatt át tud tekinteni egy médiatörvényt, vagy bármilyen más 200-300 szakaszos jogszabályt, az ellenzékben ülő, praktizáló jogászok azonban nincsenek ebben a helyzetben. Ezért lett volna nagyon fontos.

Ami pedig az előterjesztett jogszabályt illeti, szeretnék idézni csak egyetlenegy mondatot a polgári törvénykönyvből: "A hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon és követeléseken alapított jelzálogjogokat, valamint az e törvényben meghatározott egyéb biztosítási jogokat." Csak ezt az egy bekezdést szerettem volna idézni az Ötödik könyvből, a 112. § (1) bekezdését. Ugyanis arról kellene most beszélnünk, hogy mi is a célja a polgári törvénykönyv e rendelkezésének. Két fontos célja lehet szerintem: az egyik a forgalom biztonságának a garantálása, a másik fontos célja a kereskedelmi forgalom fellendítése a bizalmi elv alapján. Egyébként a latin kifejezések ezt a bizalmi elvet írták körül, csak azért nem mondom ki még egyszer, mert elég sokszor szerepelt a jegyzőkönyvben.

Ha ez a cél, nagyon fontos, hogy ez a leíró jogszabály ennek a célnak feleljen meg. Ha más a cél természetesen, akkor annak az ismeretében lehetne a kritikát elvégezni, de más célt nem ismerünk. Nincs igaza Vas Imre képviselőtársamnak, ez nem egy újdonság, van a magyar jogtörténetben bőven ennek előzménye. Csak emlékeztetnék a raktári jegyek intézményére, amit szabadon lehetett forgalmazni, emlékeztetnék például a bárcanyilvántartásra, vagy a marhalevél-nyilvántartásra. Ezt csak azért említettem meg, mert a magyar polgári jog tradíciói között bőven találunk olyan jogintézményeket, amelyek ingó dolgok lajstromozására tesznek kísérletet, szabályozzák az ingó dolgok lajstromozását, pontosan ebből a két célból kiindulva, hogy növekedjék a forgalom biztonsága, és növekedjék a kereskedelmi forgalomnak az a piaci hatása, amely a biztonságos kereskedelmi forgalomnak a fellendülését garantálná.

Ebből következően, ha ezt a jogszabályt megnézzük, és maradok az általános vitánál, akkor bizony egyet kell értsek abban, hogy a nyilatkozati elv túlzott érvényesítése ebből a szempontból hátránya a forgalom biztonságának, nem ad elég információt a kereskedelmi biztonsághoz is.

(19.30)

Csak egy példát hadd említsek meg. Ma már az üzleti forgalomban nagyon sokszor előfordul, hogy magánkölcsön fejében hitelbiztosítékként részvénycsomagokat ajánlanak fel. Kérdezem én, ha csak a nyilatkozati elv érvényesül, akkor hogyan lehet ezt a biztonságot garantálni. De mondhatnám itt a forgatmányozható váltókat is például, és mondhatnám azokat a nagy értékű ingóságokat, amikor kölcsön fedezeteként, mondjuk, egy nagy értékű festmény vagy nagy értékű ékszercsomag a biztosíték. Hogyan lehet e jogszabály szerint ezeket úgy nyilvántartani, hogy megfeleljen ennek a követelménynek, miközben csak a nyilatkozati elv érvényesül? Ezért egyetértek azokkal a kritikai felvetésekkel, amelyek azt mondják, hogy ennek a jogszabálynak a legnagyobb hiányossága a nyilatkozati elv ilyen nagyon szűk és keretes értelmezése. Mert így nemhogy ennek a nyilvántartásnak a biztonságát és a piaci viszonyokra való hatását eredményezné, hanem nagyfokú bizonytalanság fog eluralkodni abban a pillanatban, amikor ki fog derülni, hogy valamilyen adat, amelyet megszerzett az, aki kíváncsi volt erre az adatra, annak a számára ez rossz információt tartalmaz. És erre a bírói út igénybevétele nem elégséges, mert a bírói út már az esemény után következik, tehát következésképpen akkor már bekövetkezett az a probléma, ami miatt a bírói utat igénybe veszik.

A másik nagy probléma szerintem, nem bántva a közjegyzői kamara tevékenységét, sőt elismerve a közjegyzői kamarát, és azt is elismerve, hogy kétségkívül rendkívül nagy lobbierejük van, azt gondolom, hogy a közjegyzői tevékenységre bízni teljeskörűen ezt az ügyet nem helyes koncepció. Egyrészt azért, idéztem előbb a nyilatkozati elvet, mert a közjegyző nem köteles kioktatni az okirat szerkesztésekor a hozzá járuló ügyfelet, kizárólag csak akkor, ha törvénysértést tapasztal. Ebből következően a közjegyző okiratban is elfogadja a nyilatkozatot, és a nyilvántartás esetében sem tesz nyilvánvalóan megfelelő jogi kioktatást. Emiatt, őszintén szólva, ha nem nyilvánvaló törvénysértésről van szó, akkor bármilyen olyan nyilatkozatot nyilvántartásba fog venni a közjegyző, igénybe véve az internetes szolgáltatást, amely egyébként nem felel meg esetleg a valóságnak.

Nem tartom helyesnek, és én ezt vállalom, ezért is terjesztettem elő módosító javaslatot, hogy az ügyvédi kar közreműködését ebben a jogszabályban eshetőlegesnek és megengedőnek szabályozzák, és lényegében csak az ügyféltől függ. Azt gondolom, részletesen tudom ezt indokolni, hogy az ügyvédi karnak sokkal nagyobb szerepet kellene adni ennek a nyilvántartásnak a megalapozásában. Ez valóban szolgálná a kereskedelmi forgalom fellendítését, megbízhatóságát és a forgalombiztonsági garanciákat is. Ebből következően, azt gondolom, van még erre idő, a részletes vita során ezen lehet változtatni. Én is beterjesztettem egy módosító indítványt, de a kormánypárti sorokban is sok kolléga van, ők is végiggondolhatják, hogy a gyakorlat megkívánná a fokozottabb ügyvédi közreműködést.

Végül, mert lassan lejár a hozzászólásra szóló időm, szeretnék egy kört megemlíteni. Érdeklődve olvastam a jogszabályban, hogy milyen széleskörűen megengedik különböző szerveknek a betekintést, illetve a védett adatok megszerzését, a Terrorelhárító Központtól kezdve sok minden másnak, ezen belül természetesen a NAV-nak is. Azt gondolom, hogy ezeknek a szervezeteknek rengeteg lehetőségük van, egyéb más lehetőségük, hogy betekintsenek ezekbe az adatokba, és elsősorban személyi adatokról van szó, a többi adat nyilvános, a rendszerből hozzá lehet jutni. Nem szükséges egy ilyen körű felhatalmazás, rosszízű, és nem is alkalmas, csak elriasztja a nyilvántartást felhasználókat. Ugyanis nagyon könnyen előfordulhat, hogy valaki tesz egy ilyen nyilatkozatot, majd betekintenek ebbe a nyilvántartásba, és két hét múlva elindul ellene egy vagyonvizsgálat azzal a kérdéssel, hogy miből adott ő kölcsönt, vagy miért vállalta be ezt a biztosítékot.

Ez csökkenti a magánjogi forgalom autonomitását, csökkenti a bizalmat, csökkenti a felhasználhatóság iránti igényt. Szerintem itt az államnak korlátoznia kellene magát, nem gondolom, hogy például a TEK-nek hozzá kellene jutni ezekhez a rendszerekhez. A NAV bejuthat az adótitokba, államtitokba. Tehát befejezve, azt javaslom tisztelettel, hogy a részletes vitában legyen olyan módosító indítvány, hogy az állam vonuljon vissza ebből a szerepből, és a magánjogi viszonyokat hagyja békén.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)