Felszólalás adatai

Ezeknek a rendelkezéseknek az a célja, hogy biztosítsák, hogy a nagy nyilvános adatrendszerek ne tartalmazzanak párhuzamosságokat, már csak azért sem, mert ezek a párhuzamos nyilvántartások mindig többletterheket jelentenek az érintettek számára; többek között ez a célja, nyilván van más célkitűzés is. Megpróbáltam közjogi szempontból vizsgálni ezt az előterjesztést. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen törvényjavaslatnál és nyilvántartásokkal kapcsolatban az az egyik fontos vizsgálandó tétel, hogy a személyes adatok védelme kellően biztosított-e; hogy a szabályozás és az ebből fakadó technikai eljárások, megoldások biztosítják-e a személyes adatok védelmét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a célkitűzésnek az elérésére hivatkozva már tárgyaltunk más törvényt, de nyilván ehhez a célkitűzéshez kapcsolódóan, amikor az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos törvényt módosítottuk itt az Országgyűlésben, és akkor az a törvény egy sor másik törvényt módosított az összerendelési nyilvántartással, elektronikus aláírással kapcsolatban, elektronikus kapcsolattartással összefüggésben. Mi már akkor is jeleztük azt, és megfogalmaztuk a kritikánkat, hogy 2011-ben álláspontunk szerint megfelelő előkészítés nélkül, egy addig megfelelően működő elektronikus közszolgáltatási rendszert önök fölszeleteltek, és ennek részeként, mármint ennek a módosításnak a részeként lényegében valamennyi ezzel kapcsolatos, ezzel a tárgykörrel kapcsolatos korábbi jogszabályt hatályon kívül helyeztek, és kísérletet tettek arra, hogy egy összehangolt újabb rendszert állítsanak föl.

Például a Ket. akkori módosításában szereplő határidőkre egyetlen elképzelt szolgáltatást sem sikerült ezzel működésbe állítani, és a korábbi szolgáltatások megbízhatósága is a mi megítélésünk szerint romlott. Aztán a rendelkezések túlnyomó többségének hatálybalépését egyébként, merthogy tolták tovább, a következő kormány hivatalba lépésének időszakára tolták át. Tehát azt gondolom, hogy most egy csomó olyan terhet - most még a korábbi szabályozásról beszélek; látom, államtitkár úr fölkapta a fejét -, tehát azt gondolom, hogy sokszor indokolatlanul tolták át ezt a jövőbe.

Az összerendelési nyilvántartás létrehozásáról szóló törvényjavaslatnál elmondtuk, hogy fontos lenne, hogy a módosításokra úgy kerüljön sor, hogy a rendszerek működésbe állását megelőzően már ne legyen szükség újabb korrekciókra. Persze tudjuk, hogy minden mindennel összefügg, és a komplexitást biztosítani borzasztó nehéz úgy, hogyha itt vannak olyan elemei a rendszernek, amelyek időnként mozognak. Ha egyik elem megmozdul, akkor nagyon sok összefüggésben mozdít más mozaikelemeket. Tehát azt gondolom, ez sokszor az apparátus számára is lehetetlen következményekkel jár, de a jogalkalmazók számára is. Mi akkor is ezeknek a veszélyére fölhívtuk a figyelmet.

Ennél a törvényjavaslatnál is - most eddig a múltról és az összefüggésekről beszéltünk - elmondhatók ezek az érvek, ezek az indokok. Mi azt gondoljuk, hogy a megfontolt szabályozáshoz alkotmányossági oldalról, költségvetési oldalról egyaránt szükség van alapos előkészítésre és vizsgálatra, még akkor is, ha kerettörvényről beszélünk, és az ördög a részletekben lakik, ezt ismerjük jól. És ha már itt tartunk, akkor szeretném azt szóba hozni, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, elnök úr, aki itt is most figyelemmel kíséri a vitát, a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezethez tett több fontos észrevételt. Van itt egy nagyon fontos megállapítás, amire szeretném külön is felhívni a figyelmet, és utána ebből következtetést levonni. Azt írja elnök úr: "Az állami nyilvántartások interoperabilitásának fokozása is támogatható, de csak egy bizonyos mértékig. Ha ugyanis az állami nyilvántartások teljes interoperabilitása eléri azt a szintet, amelyen de facto megtörténik az összekapcsolásuk, azaz az adott személyre vonatkozó adatok bármely állami nyilvántartásból egyszerűen hozzáférhetőek, akkor az a helyzet következik be, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV.13.) AB határozatban megállapította."

(18.20)

Tehát magyarul: az elnöknek ez a véleménye is kifejezi abbéli igényét, hogy a részletek és az adatkapcsolási szolgáltatások részleteinek a megismerésére is igényt tart, mert akkor dönthető el, hogy ennek az elvárásnak megfelel-e az egész komplex szabályozás vagy sem; tehát adatkapcsolati technológia megismerése és egyebek.

Tehát azt gondolom, hogy az általánosságban tett megállapítások, amelyek az elnök álláspontjából levezethetőek, engedik azt, hogy ez a szabályozás vagy ez a törvénymódosítás ebbe az irányba elinduljon, de a részletek tekintetében, úgy tűnik, hogy van még tisztáznivaló. Tehát azt gondolom, hogy itt még további munkálatokra lesz szükség a tekintetben, hogy ezt a feltételt vagy ezt a kérdést ki tudjuk tisztázni.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: itt a törvény címe is azt mondja, hogy állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló törvény. Nyilvánvaló, hogy ez az önkormányzatokra nézve is megállapít kötelezettségeket, és az önkormányzatoknak is van tennivalójuk e tekintetben. Ugyanakkor végigolvasva és alaposan végigelemezve a törvényt azt látjuk, hogy nem derül ki világosan, hogy az új szabályozás mennyi többletfeladatot jelent az önkormányzatoknak, és azt sem, hogy helyben egyes önkormányzatoknak mennyi forrást kell arra szánniuk, hogy a javaslatban megfogalmazottak megvalósuljanak. És nem látjuk ennek az összefüggéseit a költségvetéssel.

Ezt annál is inkább mondhatom, mert amikor még önök és a mostani kormánypártok ellenzékben voltak, és mi viseltünk kormányzati felelősséget, akkor minden egyes kérdésnél ezt a kérdést nekünk föltették. Hozzáteszem, nagyon jogosan, hiszen akkor is azt mondta az önkormányzati törvény, hogy csak úgy lehet az önkormányzatoknak többletfeladatot adni, ha annak a finanszírozását garantálja a feladat kiosztója, a jogalkotó, és sajnos korábban ennek egyetlenegy kormány sem tett eleget, sajnos. Ezt én úgy, mint ezért a területért felelős volt miniszter is sajnálattal mondom, mert ezeket a csatákat nekem is meg kellett vívni a saját pénzügyi kormányzatunkkal, és felemás végeredményre jutott, de ugyanerre a sorsra jutott az önök minisztere is az első Orbán-kormány alatt, hogy a mostaniról már ne is beszéljek. Tehát én azt gondolom, hogy akkor ez egy joggal föltett kérdés egy ellenzéki képviselő részéről, hogy az önkormányzatoknak ez mibe kerül, és honnan fogják finanszírozni ennek a feladatnak az ellátását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek a nyitott kérdések, amelyekre a hozzászólásomban utaltam, válaszokat igényelnek, és ha erre megnyugtató válaszok érkeznek, akkor még akár az is elképzelhető, hogy módosító indítványaink elfogadása esetén a törvényt megszavazzuk, de ez, bár szükséges, nem elégséges feltétele a végső szavazásnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)