Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A mostani vita nagyon jelentős, hiszen alapvető jelentőségű kérdésben döntünk, s egyben - ebben egyetértek Répássy Róbert képviselőtársammal - precedenst teremtünk arra, hogyan viszonyuljon az Országgyűlés, illetőleg a központi hatalom az önkormányzatokhoz, kiélezett, vitatott, alkotmányosan aggályos helyzetekben. Éppen ezért szükséges, hogy mind ténybelileg, mind pedig alkotmányjogilag megalapozzuk döntésünket, s csak akkor foglalhatunk felelősen állást ebben a kérdésben, ha tisztán látunk, és helyesen értelmezzük az Alkotmánybíróság határozatát.

Sajnos, az előterjesztés indoklása nem segíti a ténybeli tisztánlátást. Az előterjesztés indoklása két fegyelmi eljárásról szól, miközben - mint ez Szabó Attila képviselőtársam felszólalásából kiderült - valójában három ügy indult el, három fegyelmi eljárást folytatott le a képviselő-testület Rapcsák András polgármester úr ellen. Az első március 4-én kezdődött, pontosan másfél évvel ezelőtt; a második május 10-én, erről a kettőről egyébként az előterjesztés indoklása szól; a harmadik pedig - ez teljes mértékben hiányzik az előterjesztésből - december 2-án.

Nem pontos az előterjesztés akkor sem, amikor a bírósági ítéleteket veszi számba, s úgy foglal állást, hogy lényegében mindkét ügyben, amelyre utal az előterjesztés, igazat adott a bíróság a polgármester úrnak, s elutasította a képviselő-testület álláspontját. Szó szerint idéznék az előterjesztés indoklásának 5. oldaláról, mégpedig a következő mondatot: "A képviselő-testület által eddig meghozott mindkét határozatot a bíróság jogerős ítélettel hatályon kívül helyezte." Az azonban nem derül ki, hogy az első esetben azért, mert nem hozott a képviselő-testület fegyelmi büntetést a határozatával, a második alkalommal pedig azért született meg a hatályon kívül helyező ítélet, mert nem volt megfelelő az indoklás, az indoklást nem a határozat, hanem egy beszámoló tartalmazta, melyet a képviselő-testület elé terjesztettek.

(21.50)

Sajnos azonban - mint erre már utaltam - nem teljesen megalapozott ténybelileg az előterjesztés, hiszen más bírósági ítéletek is születtek, így például a Szegedi Munkaügyi Bíróság 1999. május 28-án kelt végzésében, amely a Csongrád Megyei Bíróság 1999. október 25-én kelt újabb végzése nyomán jogerőssé vált, úgy foglalt állást, hogy elutasítja a felperes keresetét - ez Rapcsák úr volt -, mégpedig idézés kibocsátása nélkül, tudniillik időelőttiség állt fenn. Ennél is jelentősebb azonban, hogy megerősítette ez az október 25-ei végzés azt, hogy továbbra is fennáll a polgármester úr felfüggesztése a május 10-én hozott határozat alapján. Erre a végzéssorozatra csak azért utaltam, hogy jelezzem, mi minden hiányzik az indoklásból.

Az igazi, meghatározó jelentőségű tény azonban az 5.M.68./2000/5. számú szegedi bírósági ítélet, melyet az 1999. december 2-án megindult fegyelmi eljárást lezáró határozat ügyében hozott a munkaügyi bíróság. Ez kimondja - idézem szó szerint -: "A fentiek alapján egyértelműen megállapítható az, hogy a jelen keresetében támadott 84/2000. számú, február 3-án kelt közgyűlési határozat jogszabályszerű volt, miután a felperes az ebben foglalt cselekményeket elkövette. A felperes ugyanis az előbb kifejtett indokok alapján felfüggesztés hatálya alatt állt, és a fegyelmi határozatban foglalt cselekmények egyébként sem méltóak a felperes által betöltött polgármesteri tisztséghez."

Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Miért hiányzik egy ilyen alapvető jelentőségű tény az előterjesztésből? Lehet-e megalapozottnak tekinteni egy olyan előterjesztést, amely egy 2000. május 2-án kelt elsőfokú bírósági ítéletre nem hivatkozik? Ezt mindenféleképpen az előterjesztésnek tartalmaznia kellene. Ezért azt indítványozom, hogy a kormány igen tisztelt képviselője, politikai államtitkár úr, tegyen javaslatot arra, hogy ezt a határozati javaslatot megalapozatlanság miatt vonja vissza, és új, megalapozott, a tényeket széleskörűen számba vevő előterjesztést terjesszen az Országgyűlés elé.

Világos ugyanakkor, hogy az elsőfokú ítélet még nem jelent jogerős döntést. Azonban utalnom kell arra - miként ezt már megtette Szabó Attila képviselőtársam más összefüggésben -, hogy azért nem születhetett meg a másodfokú döntés, mert ebben az ügyben is Rapcsák András polgármester és egyben képviselő úr Csongrád megye valamennyi bírósága és bírája ellen elfogultsági kifogást jelentett be. A személyiségi jogi pereket érintően egyébként ezeket a kifogásokat a Legfelsőbb Bíróság július 6-án kelt végzésében elutasította. Ebben az ügyben azonban még nem született meg a másodfokú döntés, szintén azért nem zárult ítélettel a közigazgatási per, mert a polgármester képviselő úr elfogultsági kifogással élt, s ezért május 23-án, a harmadik tárgyalás elmaradt, s egyben az ítélet sem született meg.

Természetesen innen, Budapestről új dokumentumok alapján sem lehet igazságot tenni, éppen ezért tartanám szükségesnek, hogy még egyszer mérje fel a minisztérium a helyzetet, ne csak az 1999 decemberéig történt eseményeket tárgyalja és tárja az Országgyűlés elé, hanem az azután bekövetkezetteket is, ne hallgasson a harmadik eljárásról, utaljon a harmadik eljárás nyomán született fegyelmi határozatra, és egyben hivatkozzon arra is, hogy ebben első fokon már ítélet született, amely elmarasztalta a felperest abban az értelemben, hogy a kereseti kérelmének nem adott helyt.

Nagyon röviden alkotmányjogi kérdéseket is érintenék. Szabó Attila képviselőtársam és még sokan mások idézték azokat a megállapításait az alkotmánybírósági határozatnak, amelyek sajnos hiányoznak a kormány-előterjesztés indoklásából. Ezek közül én most csupán egyetlenegyre hívnám fel a figyelmet, mégpedig III/4. pont utolsó előtti bekezdésének második mondatára, ez így szól - megint idézném -: "A legfelsőbb államhatalmi, népképviseleti szervnek azonban ezzel a végső soron akár a helyi képviselő-testület feloszlatását eredményező, politikai felelősségével terhelt döntési jogokat mindaddig nem indokolt gyakorolni, azzal nem indokolt élni, amíg a konfliktuskezelés más jogintézményei is rendelkezésre állnak."

Isépy Tamás képviselőtársam felhívta arra a figyelmet, hogy szeretne valamit hallani arról, hogy milyen megoldást tudnának adni az ellenzéki képviselők. Arra hívnám fel a figyelmét, hogy amikor megszületett az önkormányzati törvény 33/B. § (1) bekezdése, a cél pontosan az volt, hogy a közvetlenül választott polgármester és a testület közötti konfliktusokat valamilyen jogi eszközzel fel lehessen oldani anélkül, hogy egy végső eszközhöz, a feloszlatáshoz kelljen nyúlni. Nyilvánvaló, hogy nincsenek tökéletes eszközök, és előfordulhat, hogy a választások nyomán az eredeti viszonyok állnak helyre, bár ennek nem nagy a valószínűsége. Ami miatt ragaszkodnánk ahhoz, hogy a 33/B. § nyomán lefolytatott eljárás befejeződjön, az az, hogy Hódmezővásárhely választópolgárai már ennek az ítéletnek az ismeretében járuljanak az urnákhoz, ennek a figyelembevételével tudjanak polgármestert vagy esetleg testületet is választani, enélkül ugyanis nem tekinthetők igazából informáltnak.

Nagyon helyes a népfelség elvére való hivatkozás, én is gyakran megteszem, azonban - hozzá kell tennem - a nép, a választópolgárok közössége akár a kormányzáshoz, akár az önkormányzáshoz való jogát csak akkor tudja gyakorolni, ha megfelelően informált, ismeri a helyzetet, rendelkezik megfelelő ismeretekkel, s ha nem manipulált, hanem valóságos szituációban tud eljárni.

Természetesen nem félünk a választásoktól, hiszen csak nyerhetünk ezen, egynél biztos több képviselőnk lenne, alapvető célunk azonban nem ez, hanem az önkormányzatiság, a demokrácia védelme.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)