Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségben képviselőtársaimmal, akiket ez a téma különösen foglalkoztat, jobbról, balról, elölről, hátulról vizsgálgattuk ezt a témát. Valóban hasonló véleményre jutottunk, mint ami az itteni vita általános hangneme, nevezetesen: előttünk van a számviteli és könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény; jó, talán kevesebbszer kellene vele foglalkozni, behatóbban és tartósabban, de hát a kis lépéseknek ez az egyike. Ha a kormány így látja a világot, akkor az Országgyűléshez egy ilyen kis lépést hoz.

Azonban az a tény, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben a törvényjavaslatban kicsi lépésekre való utalás történik, mégis nekünk, törvényhozóknak az egész kép feltűnik, megjelenik előttünk, hogy mi is az az egész építmény, aminek ez a része. Arról van szó ugyebár, hogy a számvitel és a könyvvitel folyamatosan állandó tükörképjelentést ad mindenkinek arról, hogy mi történik a vállalatnál; elsősorban a menedzsmentnek, aki végzi ezt, de talán nem kevésbé fontos a részvényeseknek, a tulajdonosoknak.

Itt van az a pont, ahol jobb lenne többet, világosabban mondani a témáról. A részvényesek bizalma az elsődleges szempont, hiszen a menedzsment szempontja, szándéka nem mindig azonos a részvényesekével, sőt elég gyakran nem úgy van. Hogy is történhet ez? Hiszen mindannyian jól tudjuk, de hasznos talán, ha az országgyűlési vitában elhangzik, és azok, akik a törvényt majd alkalmazzák, tudják, hogy tudjuk, miről is törvénykezünk. Arról, ugye - tisztelt Országgyűlés és tisztelt hallgatók -, hogy a részvényes minél magasabb jövedelmet, végső soron osztalékot kíván elérni, ugyanakkor a menedzsment nem szükségképpen ebben érdekelt, hanem igen gyakran tartalékképzést tűz ki mint szempontot. Tartalékképzést azért, hogy az elkövetkezendő években, ha megjönnek az esős idők, amikor nehézség lehet a vállalat vezetésében, amikor kockázatossá válhat a menedzsment pozíciója, legyen tartalék a kamarában vagy valahol, amit hasznosítani lehet.

Hogy is történik ez? Egyszerűen az értékcsökkenési példa, amit korábban hallottunk, jól szolgálja ezt az esetet. Ha a vállalat például egy vasúti sínt épít a falu állomásától a raktárig, vagy egy másik beruházás, amikor a gyár tetejét megjavítja, ezek beruházási kiadások, amelyek élettartama húsz, harminc, ötven esztendő, tehát értékcsökkenésként számolandó el az alatt a húsz, harminc, ötven esztendő alatt. A menedzsment azonban nemritkán ezt költségnek tekinti, vagy költségnek próbálja beállítani, annak az esztendőnek az operációs költségeit leírja, és ebből kifolyólag annyival kevesebb profit és osztalékalap jelenik meg a vállalatnál.

A jó könyvelés ezt világosan feltárja, a jó könyvelő esetében ezt nem lehet megtenni. Nem szeretnék dicsekedni, de engem - és tudom, hogy jó néhányan vagyunk, akik ebben a szakmában otthon vagyunk - ilyen módon nem lehet becsapni, de a menedzsment ezt gyakran megkíséreli. Kevesebb lenne az ilyenfajta viselkedés, és több lenne a vállalkozások iránti bizalom az országban, a társadalomban, ha tudnánk, hogy ilyesmi ritkán fordul elő, vagy talán sohasem.

Ha a könyvelés, számvitel általánosabban ismert lenne, és megbecsült lenne az országban, akkor kevesebb ilyen feszültség fordulhatna elő. Példának hallottunk egy másik esetet: a Baumag nevezetű vállalkozás; úgy nevezik magukat, hogy szövetkezés, de ez egy akkora ferdítés, hogy csuda, sosem volt szövetkezés, ez torzítás. A problémák ott könyvelési problémák, de még azon túlmenően is, olyan kezelése a vagyonnak, ami tisztességtelen, de ha a könyvelés jó lett volna, megbízható lett volna, mindazok a hibák sokkal korábban napvilágra kerültek volna.

A könyvelésről és a számvitelről életemben elég gyakran szólok, és a téma megértése céljából - képviselőtársaim jól ismerik - időnként anekdotákat mondunk, olyat, hogy a hallgató, aki nem is szükségképpen szakértő benne, megértse. Én ilyet szoktam mondani, hogy az emberiség történetében, tetszik hallani, három nagy esemény történt: a tűz feltalálása, a kerék feltalálása és a kettős könyvvitel feltalálása (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mert a kettős könyvvitel olyan tükör, hogy megmutatja, hogyan áll a bál, hogyan áll a világ, hogyan áll a vállalkozás. Azt is hozzátehetem már anekdotás kedvemben, hogy olyanokat mondtam néha, talán más is, hogy a Szovjetunió - tetszik emlékezni, volt egy Szovjetunió - azért esett szét, mert nem ismerte a kettős könyvvitelt, nem ismerte a számvitelt (Derültség a kormánypárti padsorokban.), nem tudta, mennyi vagyona, mennyi tehertétele van, mennyi profit, mennyi költség és így tovább.

Lehet, hogy ez kicsit tréfás és anekdotás, de rámutat arra, hogy milyen fontos dologról beszélünk. Hogyha ez a törvény egy kicsit vagy sokkal mélyebbre menne, vagy pedig olyan szándékot mutat, hogy valamikor egyszer a Magyar Országgyűlésbe kerül, idekerül egy olyan komprehenzív, átfogó törvény erről a témáról, akkor az jót tesz majd a társadalomnak, az üzleti közérzetnek és általában a nemzet közérzetének.

Hadd mondjam ezzel kapcsolatban még utoljára, amennyi időm van, ahogy a törvény foglalkozik az egyszerűsítés témájával, azt ígéri a kormány, hogy ez a törvény egyszerűsíti a folyamatokat. Ez jó is volna, nemes szándék, és amikor a költségvetési bizottságban erről vitatkoztunk, én akkor is melléálltam, noha tartózkodásom is inkább azt fejezte ki, hogy az erről való tájékoztatásnak alaposabbnak kellene lennie, mert ez egyfajta nevelés, edukációja mindenkinek: a részvényesnek, a vállalkozónak, az üzlettársnak, az alkalmazottaknak. Mindenki jobban érzi magát, hogyha tudja, hogy a dolgok rendben mennek. Itt vetődik fel számomra az egyik legkérdésesebb kérdés, nevezetesen, a kamara létrehozatala: a Magyar Könyvvizsgálói Kamara.

Tisztelt Országgyűlés! A kamara - mi is az a kamara? Egy érdekképviselet vagy egy hatóság?

(17.00)

Nagy kérdés, szinte döntő kérdés. Érdekképviselet? Úgy, mint a Kereskedelmi és Iparkamara vagy a mezőgazdasági érdekképviselet? Vagy egy hatóság, úgy, mint az Ügyvédi Kamara meg az Orvosi Kamara? És hogyan is van ez a szerepmegosztás? Ez még megvilágításra vár valamikor vagy ebben a törvényben. Attól tartok, talán erre nem kerül sor, de akkor egy feladat valamikor, amikor egy alaposabb előkészülettel eljutunk oda, hogy az egész témával foglalkozzunk.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)