A felszólalás szövege:
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! "Vallom, hogy embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona. Isten ellen nincs törvényhozás, az ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás." Ezeket a szavakat 2006. szeptember 17-én délelőtt idézték Salkaházi Sára boldoggá avatásán. Ezeket a mélyen átélt szavakat az emberi jogokról, az emberi méltóságról az első magyar képviselőnő, Slachta Margit mondta az 1920-as években.
Tisztelt Országgyűlés! 2006. szeptember 17-én, vasárnap délután került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde: hazudtunk reggel, hazudtunk éjjel. Másnap következtek a televízió képsorai az MTV-székház ostromáról. Felháborodott emberek, provokátorok, tüntetők és áldozatok, védőfelszerelés nélküli rendőrök, brutalitás. Az első hírek jöttek a rendőri brutalitásról, az első segítségkérő internetes levél az összevert, rendőrök által elhurcolt fiatalember szüleitől. Ekkor elindultam a büntetés-végrehajtási intézetbe, hogy tájékozódjam a fogva tartottak körülményeiről. A kapuban szülők, hozzátartozók, ügyvédek álltak, és vártak információra, kétségbeesve a bizonytalanságtól, hogy hol van, hogy van, mi történt a gyerekkel, férjjel, családtaggal, védenccel. Gond nélkül beengedtek a képviselői igazolványom felmutatása után. Ez még szeptemberben így volt; október 24-én már megtagadták tőlem a belépést és tájékozódást.
Ott, a sok rácson túl egészen közel kerültem a megrendítően valós emberi történetekhez. Nőkkel, lányokkal találkoztam. Ijedtekkel és megalázottakkal, akik mesélték, hogy megbilincselték, megverték, meztelenre vetkőztették, órákig térdepeltették őket. A 19 éves filigrán lány mutatta a kék-zöld foltokat a bokáján, amit rendőrbakanccsal rúgtak szét, mert nem állt elég nagy terpeszben. A másik 20 éves lánynak betörték a fejét, 8 napig nem engedték tisztálkodni. A barátnőjével és az unokatestvérével fogták el őket. Elbeszélésük alapján kifejezetten hajtóvadászatot rendeztek ellenük. Bekerítették őket, és menekülésre nem adtak lehetőséget nekik. Az egyik épület lépcsőházában bújtak meg többen, ott rontottak rájuk, és kíméletlenül verték a magukat megadó fiatalokat, miközben szidalmazták őket, hogy szemét fideszesek, rohadt terroristák.
A Magyar Rádió udvarán, ahová behajtották, vonszolták őket, megszűnt a nevük. Számot kaptak. Ki a karjára, ki a homlokára, más a nyakára. Mutatták nekem a sebeiket, a kék-zöld foltjaikat a férfiak, fiúk is, akikkel találkoztam, és beszéltek ők is mérhetetlen megalázottságukról, kiszolgáltatottságukról, tehetetlenségükről. A férfiak közül 24-gyel beszéltem személyesen. Volt közöttük egyetemista, gazda, nyomdász, többdiplomás értelmiségi. Rendezett családi háttérrel, büntetlen előélettel.
Kérdezem, tudunk-e ma bármit is az emberi jogokról, az emberi méltóságról, ha mindezek megtörténhettek. Ha megtörténhet, hogy gyanútlan járókelőket fognak el, hogy azután ügyvéd jelenléte nélkül hallgassák ki őket. Ha megtörténhet, hogy rögtönítélő bírók csak a rendőr tanúkat veszik figyelembe, de a saját tanúkat, a saját bizonyítékokat már nem. Az előre megírt ítéletről szóló jegyzőkönyvet véletlenül a tárgyalás előtt adják a kihallgatandó kezébe. Beszélhetünk emberi jogokról ott, ahol hozzátartozók napokon át semmit nem tudnak elfogott szeretteikről?
Napvilágot látott, hogy az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságát aggodalommal töltik el a Budapesten szeptemberben és októberben történt tüntetések során tanúsított rendőri fellépésekről szóló hírek. A bizottság megállapítása szerint a magyar államnak fokozottabban kell ügyelnie az emberi jogok érvényesítésére, biztosítva a jogellenes intézkedésekkel szembeni zéró tolerancia elvének betartását a rendőrségi hierarchia minden szintjén és a büntetés-végrehajtásban is.
(17.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! 2006. október 23-án, az '56-os forradalom 50. évfordulóján a sokszoros kordonnal, rendőrökkel körülvett Kossuth téren a nemzeti ünnepen nemzet nélkül ünnepelt a kormány. Méltó, tiszteletteljes emlékezés helyett volt könnygáz, vízágyú, gumilövedék. Közös érzület helyett félelem és bizalmatlanság.
A kórházakat járva súlyos sérültekkel találkoztam. Könnygázgránáttal szétlőtt arcú emberrel. Október 23-án az egyik asszonynak nyaklövése volt, utána szívtrombózisa. Huszonéves fiúnak a könnygáz leszakította két ujját, végigégette a tenyerét. Kilőtt szemek, mellkaslövések; volt, akibe egy sorozatot belelőttek. Törött csontok, kék-zöld foltok. Az egyik papot megkardlapozták az ünneplőkre rohanó lovas rendőrök. Vérző fejjel hagyták ott. És folytathatnám a sort.
Ezek ellen a sérült emberek ellen is eljárást folytattak. Azóta az egyik, rendőrök által megvert pap értesített arról, hogy az akkor 56 éves, gumilövedékkel eltalált ember meghalt a lövés utáni szövődményekben. Tehát azt is mondhatom, hogy itt is volt plusz egy emberélet, ami ennek a felelőtlenségnek, ennek a törvénytelenségnek a nyomán keletkezett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Albert Camus, a híres író '56-ról így emlékezett: A megalázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett hullania. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.
Valaki lopott, csalt, hazudott, s tette ezt magabiztos cinizmussal, embertelenséggel, a maga számára eddig bárminemű következmény nélkül.
A rendőrökre testi és lelki nyomást gyakorolva készítették őket a bevetésre, így október 23-án a rend őrei ahelyett, hogy szolgáltak volna, kiszolgáltak, ahelyett, hogy védtek volna, támadtak, ahelyett, hogy nyugalmat teremtettek volna, feszültséget keltettek, mert ők maguk is feszültek és megtévesztettek voltak. Azt sulykolták nekik, hogy csőcselékkel, terroristákkal állnak szemben, akik rendőrtársaikat súlyosan bántalmazták, megkéselték.
Mindezeket azért mondom el önöknek, hogy tudatosítsam: az, hogy minket nem ért lövedék, nem jelenti azt, hogy érintetlenül hagyhatnak az elmúlt időszak történései. Nem jelenti azt, hogy kimaradhatunk mindabból, ami Magyarországon történt. Nem jelenti azt, hogy nem kell értékítéletet megfogalmaznunk. Szükség van az értékítéletre, szükség van arra, hogy az emberi jogot visszaállítsuk jogaiba, mert embernek ember nem birtokosa, mert bűn a jogfosztás.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk is megtárgyalta a törvénymódosítást, és nagy többséggel támogatta, elfogadta, azzal a kitétellel, hogy a későbbiekben még át kell nézni, és többféle módosításra szükség lenne, ugyanis ez a törvény is egy átgondolatlan, összecsapott törvény volt, a civil szervezetek jó része sem értett egyet ezzel a törvényi kitétellel, nem tisztázta azt, hogy kik az esélyegyenlőségi szakértők, hogy lehet erre a listára felkerülni, tehát egy csomó bizonytalanság van, amit a későbbiekben muszáj lesz majd átnéznünk. A törvényjavaslatot támogatta az emberi jogi bizottság.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2011. évi költségvetés-tervezettel kapcsolatban a civil társadalom szerepére hívnám fel az Országgyűlés figyelmét. Meggyőződésem ugyanis, hogy erős Magyarország nincs erős polgárság, erős civil szektor nélkül.
A 2003. évi L. törvény, amely létrehozta a nemzeti civil alapprogramot, preambulumában még tisztán látta az előbb említettek jelentőségét a következőképpen: "Az Országgyűlés elismeri a társadalmi szervezetek és alapítványok működési feltételei állami garanciákkal való biztosításának szükségességét, ezért a civil szervezetek átlátható, költségvetési forrásautomatizmusra épülő, pártpolitikától mentes forrásainak biztosítása érdekében Nemzeti Civil Alapprogramot hoz létre. A Nemzeti Civil Alapprogram célja a civil társadalom erősítése, a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának segítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás előmozdítása az állami, önkormányzati közfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében."
Politikai függetlenség, felelősség, elszámoltathatóság, egyenlő bánásmód - ezen alapértékek, amelyek a civilek támogatásánál elsődlegesek kellenek hogy legyenek. Azonban az elmúlt hét év gyakorlatát sajnos nem ezen értékek tiszteletben tartása határozta meg, ahogyan ez a támogatások megítélésének mindennapi gyakorlatából és felhasználási tisztaságából kitűnik, amire az ÁSZ és a KEHI a közelmúltban világosan rámutatott.
(18.00)
Attól azonban óvnék mindenkit, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány alatt bekövetkezett gyakorlat következtében a civil társadalom egészéről negatív képet alkosson. Úgy gondolom, hogy ezt elkerülendő szükséges egy új jogi szabályozás, és az egész alapprogram struktúrájának a mélyreható átalakítása indokolt. Az átmeneti időszakban a civilektől türelmet és megértést kérek, azonban elmondanám, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban szereplő adatok alapján 2011 első felében a pályázható forrás magasabb, mint 2010 második felében volt. Ezen támogatások egyébként 2011. július 1-jétől felhasználhatóvá válnak.
A minisztériumok kötelékébe tartozó civil szervezetek részére rendelkezésre álló forrás nagysága megnyugtató. Az NCA-nál az önálló alapkezelő létrehozása, majd a civil kódex átfogó szabályozása, amely új támogatási rendszer alakításának alapjául szolgál, a költségvetési támogatások nyújtásának egyszerűsítése és adminisztrációjának csökkentése, a különböző tartalmú tevékenységi besorolások egységesítése, a pályázati úton elnyerhető költségvetési forrás civil szempontú megközelítése, az egyablakos elektronikus pályázati adminisztráció és az éves beszámolók, közhasznúsági jelentések letétbe helyezése egytől egyik olyan intézmények, amelyekkel közelebb kerülhetünk a polgári Magyarországhoz az életerős, tisztességes civil társadalom által.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Szeretném én is ezt a törvényjavaslatot általános tárgyaláson kívül is elfogadásra ajánlani, mert nagyon fontosnak és jónak tartom, ellentétben azzal, amit az előző ciklusban a szocialista kormány ajánlott a nőknek, hogy a nem létező munkahelyekre menjenek vissza, és a nem létező bölcsődékbe adják be a gyerekeiket. De a támogatási rendszerükből, legalábbis a civil támogatási rendszerükből az is kiderült, hogy nagyon fontosnak tartják a prostituáltak jelenlétét a munkaerőpiacon, ugyanis 100 milliós nagyságrendben kaptak ők támogatást az előző kormánytól.
Azt gondolom, hogy ez is a köztünk lévő értékkülönbséget jelenti, hogy mi szeretnénk a nőknek megköszönni a gyermek- és munkavállalásukat, a ténylegesen munkából élőkét, nem pedig a szocialista képviselők által támogatott másfajta értékrendbe kényszerült nőket.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(12.40)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar alkotmány szabályozási elveivel kapcsolatos általános megfontolás szerint "az alkotmány Magyarország legfontosabb jogforrása, a jogrend alapja, ugyanakkor nemcsak jogszabály, hanem olyan élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk".
Ehhez kapcsolódóan az alapvető rendelkezések egyik legfontosabb pillére, hogy az alkotmány elismeri minden ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen szabadságát és alapvető jogait, kiemelt védelemben részesíti a házasságot, mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét, és az ezen alapuló családot. A szabadság, az alapvető jogok, a házasság és a család tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
Mit is jelent ez a szabadság? A szabadság, sajátosan emberi magatartások jellemzőjeként, az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt magatartásokat önállóan tanúsítani. Az emberben a szabadság az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje, ami tökéletességét akkor éri el, amikor a legfőbb jóra, az igazságra irányul. Ez az irányultság hozza el az ember igaz szabadságát, a szív békéjét, nyugalmát, amelyre minden ember vágyik. Igaz szabadság csak a jó, az igazság és az igazságosság szolgálatában lehetséges.
Az ember szabadsága nem foglalhatja magában a bármitmondás és a bármittevés jogát. Jog csak a jóra, az emberhez méltóhoz tapadhat, nem lehet, hogy előírásai erkölcsileg helytelenek legyenek. Az ember teljes méltóságának védelme és kibontakoztatása a jognak a célja kell legyen.
A házasság és a család alapvető feladata az élet szolgálata, a házasság célja a házasfelek java, gyermekek nemzése és nevelése. A világban eluralkodott másféle trend ellenére is ezért kell megőriznünk a házasságot, a családot mint értéket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos tudatosítanunk, hogy az állam van a családért, és nem fordítva. Egyetlen társadalmi modell sem szakíthatja ki központi helyzetéből a családot. A család meghatározó, semmi mással nem helyettesíthető szerepet játszik az élet civilizációjának megteremtésében és segítésében. Az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen. Az ember életét fogantatása pillanatától a természetes halálig feltétel nélkül tisztelni és védeni kell. Ezt még akkor is fontosnak tartom hangsúlyozni, amikor az abortusz mint lehetőség létezik, élhetnek vele és élnek is vele sokan.
Az önrendelkezési jog az önártásra nem terjedhet ki, ezért is tartom nagyon károsnak, rossznak az előző kormány által megalkotott művi meddővé tételi törvényt. Ha a rész sérül, az egész is csorbát szenved. A gyermek nem akarható úgy, mint egy tárgy, ez nem fér össze az emberi méltósággal.
Nőként, anyaként mondom: fontos a felelősségteljes szexuális magatartás példájának terjesztése lányok, fiúk, nők és férfiak között, valamint annak az elvnek a terjesztése, hogy a férfiakat és nőket közös felelősség terheli a gyermekeik felnevelésében és fejlődésük biztosításában.
(14.30)
A korrekt kormányzati intézkedések tehát a nők védelmében nem az abortuszok könnyebbé és parttalanná tételével, a nők testének további tárgyiasításával és károsításával érhetők el; szükség van az abortuszok számának leszorítására törekvő nemzeti stratégia kialakítására, a felelős szexuális magatartás kialakításának irányában tett intézkedésekre, ennek meghozatalára, mindkét nemre hárulóan.
Az abortuszhoz való jog azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag felszabadítanak, valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák, és ily módon is veszélybe sorolják a nőket. A posztabortusz-szindróma nem ismeretlen, bár kevesen foglalkoznak a gyógyításával, pedig attól még létezik, hogy nem akarunk tudni róla. A termékenység mint érték a közgondolkodásban nem jelenik meg, miközben sajnos a statisztikák szerint a magyar párok 30 százaléka terméketlen. Jelen demográfiai helyzetben a népességfogyást csak felgyorsítja a nők szülési esélyeinek romlása, a szervezetük tönkretétele, az abortusz, a sterilizáció és a fogamzásgátlás reklámozása.
A társadalmi szemlélet kedvezőbbé formálása, a nehéz helyzetben lévő szülők anyagi, erkölcsi, egészségügyi és szociális megsegítése az egész társadalom javát szolgálja, hiszen növeli a bizalmi tőkét és a szociális érzékenységet. Mindez kedvezően hat vissza a családokra, növeli a gyermekvállalási kedvet, amely a társadalom gazdasági érdeke is. Az állam alapvető alkotmányos kötelessége az élet és emberi méltóság, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség, illetőleg a gyermek, az ifjúság és a házasság, a család megfelelő, fokozott védelme, támogatása.
Ehhez kívánok szívből bátorságot és bölcsességet, hogy a szabadságban napról napra emberibb egyensúlyt találjunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanapunk témája a jövő, az, hogy lesz-e jövőnk. A múlt ismeretéből tudjuk továbbépíteni a jövőnket. Régen azt mondták a várandós asszonyra, hogy jövője van, ma azt, hogy terhes. A termékenység, a várandósság, az anyaság a múltban alapvető érték volt, amely a nemzedékek fennmaradását biztosította. Az anyaság intézménye szükséges a társadalom túléléséhez. Az anyaság különbözik az apaságtól, de a kettő kiegészíti egymást.
De mi is az anyaság? Erős nagyanyáinknak egy ilyen kérdés értelmetlennek tűnne. Általában több gyermekük volt, kemény fizikai munkavégzésük mellett ők tanították, nevelték a gyermekeiket. Akkoriban mindenki tudta, mit jelent anyának lenni. Az anyaság a család és a társadalom alapvető intézménye volt, ezzel szemben ma az anyaságot több oldalról támadják. A 70-es évek feminizmusa megfosztotta az anyaságot minden jelentőségétől és az azt megillető tisztelettől. A fogamzásgátlók, az abortusz térnyerésével a szexuális élet és a gyermek már nem tartozik szorosan össze. A gyermek kívánt vagy nem kívánt következmény, az egyén választásától függően, az anya döntése alapján vagy megszületik, vagy nem.
Bernard Shaw szerint az igazság az, amit akkor is ki kell mondania az embernek, ha megkövezik érte. Az emberi élet a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, ez tény. Lehet jogi csűrés-csavarással önállónak vélni a magzatot, de jogi személyként csak az élve születésétől kezelni, vitatkozni azon, hogy a magzat önálló személyiség vagy az anya része, vagy az anya önrendelkezési joga az elsődleges. Ahogyan az alkotmányjogász fogalmazott, az abortusszal szemben nincs jogvédelme a magzatnak.
Egyvalamit nem lehet: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az abortuszhoz való jog azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag felszabadítanak, valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák és ily módon is veszélybe sodorják a nőket. Mára már egyre több kutatás bizonyítja, hogy a posztabortusz szindróma hihetetlen kínokat és szenvedéseket okoz, nemcsak az abortuszon átesett nőknek, a családjuknak is. Kihat az egész életükre, még akkor is, ha nem akarnak tudni róla. Fontos ráébreszteni a társadalmat a felelősségteljesebb életre, tudatosítani, hogy az abortusz nem lehet sem terhességmegelőző, sem családtervezési módszer. A másállapot áldott állapot, nem terhesség.
Jean Paul azt mondja: "Az élet olyan, mint egy könyv: az ostoba felületesen átlapozza, a bölcs gondosan olvassa, mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja."
A Magyarországon szocializálódó nők alapvetően kétféle hatásnak vannak kitéve: a család és a társadalom hatásainak. Az előbbiben a dolgozó, önmegvalósító anya, illetve sajnos az egyedülálló anya képe a meghatározó; a másik az önzően terméketlen, csak az élet élvezését előtérbe helyező szingli. Fontos megkülönböztetni azoktól, akik családot szeretnének, de kénytelenek még egyedül élni. Ez vagy materiálisan vagy lelkileg heroikus, nehéz szerep, amelyre nem vágynak a lányok. A társadalmi szocializáció eszköze, a tömegkommunikáció, a média, amelyről bebizonyosodott, hogy a lányok önértékelését jelentősen rontja. A belső önkép sérülése, a külső várható életút nehézsége egyfajta sorstalanságot eredményez. A nők nem hallják meg létük természetes hívását, életük folytonos próbálkozás, hamis szerepváltások sora.
A munkában és a politikai életben létrejött szervezési rendszerek nem kedveznek a gyermekes családoknak. A munka terén is kevés olyan nő van, aki elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy megkérdőjelezze a munkarendet, és követelje, hogy azt a kisgyermekes szülők igényeihez igazítsák. Azok a férfiak is kevesen vannak, akik szakmai munkájuk mellett teljes felelősséggel vállalják az apaságot is, és ehhez akár a munkarend átszervezésével lehetőségük van részt vállalni az otthoni tennivalókból. Nincs becsülete, nincs értéke az otthonért, a gyermek felneveléséért, a jövőnek végzett munkának. Ennek ellenére ez a láthatatlan munka tartja fönn és építi a társadalmat.
Fiatalok nélkül nincs dinamizmus, nincs mozgékonyság, nincs új technológiák elsajátítása, nincs fejlődés és növekedés. A Világbank szakértője szerint egy gyermek felnevelése világátlagban negyedrészét teszi ki egy idős ember eltartási költségeinek, Magyarország esetében tizedrészét.
Az élet javára cselekedni azt jelenti, hogy a közjó építésével járulunk hozzá a társadalom megújulásához. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke. Nem lehet igaz a demokráciánk, ha nem ismeri el minden személy méltóságát, és nem tartja tiszteletben annak jogait. Nem lehet igaz a békénk sem, ha nem védi és gyarapítja az életet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Megtisztelő, felemelő érzés részt venni országunk alaptörvényének a kidolgozásában, megalkotásában, támogatni olyan, az alaptörvényben megfogalmazott alapértékeket, mint "az emberi méltóság sérthetetlen", "minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz", "a magzat életét a fogantatásától védelem illeti meg". Minthogy a nők és a férfiak egyenjogúak, Magyarország a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni.
Az utóbbi ötven-hatvan évben sajnos eljutottunk odáig, hogy sikerült szembeállítani a nőt a férfival, a férfit a nővel, értelmetlen harcokba hajszolva, ahonnan csak vesztesként lehet kikerülni. 1931-ben a nők-férfiak társadalmi esélyegyenlőségét így fogalmazták meg: "A régi magyaroknak nem volt szükségük nőmozgalmi eszmékre. Megteremtődött ott az asszony méltó helyzete a józan gondolkodásban és a valós élet helyes szemléletében." A magyar asszony már a történelem kezdetén több volt férje számára, mint más népek asszonyai. Férjének nemcsak hitvese, gyermekeinek anyja, házának parancsolója, hanem élettársa tanácsadója, sőt a harcokban fegyvertársa is. Nem véletlen, hogy csak a magyar nyelvben szerepel így e szó: feleség. Ez az asszony elnevezése a férjéhez való mindennemű kapcsolatában, nyelvtani értelemben is fele vagy felese a férjének. A nyelvi kifejezésekben kikristályosodott felfogás a nő egyenjogúságáról végigvonul a magyar nép egész történetén úgy jogi, mint társadalmi vonatkozásban, és megteremtett egy olyan szót, amely csak a magyar nyelvben van meg, amelynek más nyelvben nincs párja. A "nagyasszony" ez a kifejezés. E kifejezés hallatára megjelenik lelki szemünk előtt egész sora azoknak a nőknek, akik a maguk körében - akár kisebb, akár nagyobb, akár országos volt az önálló irányító - sokszor sorsdöntő szerepet töltöttek be.
Tisztelt Képviselőtársaim! Schlachta Margit az első magyar képviselőnő. Őt 1921-ben egyéni képviselőként választották meg úgy, hogy a körzetéhez tartozó cselédlányokat megtanította írni, olvasni. A nők számára ugyanis a választójog gyakorlása össze volt kötve az írni-olvasni tudással. Engedjék meg, hogy ennek a nagyszerű asszonynak, akinek a nevét kevesen ismerik, emléket állíthassak azzal, hogy a ma is aktuális gondolatait megosztom önökkel. "Nincs külön női és férfi érdek, mert a kettő a családban egy. Nem lehet elhanyagolni a nő érdekét anélkül, hogy a férfi érdeke ne szenvedjen. Nem lehet a férfi érdeke ellen véteni anélkül, hogy a nő és a gyerek azt meg ne szenvedné. A férfi, a nő és a gyermek, egyszóval a család megbonthatatlan egész. Tudatosan kell törekednünk, férfiaknak és nőknek, hogy visszaállítsuk egymás mellé azt a férfit és nőt, akit az élethivatás, a foglalkozás nem választ el egymástól, hanem akik egyenlők lévén meg tudják egymást érteni. A két nem gondolkodásmódja különböző. A férfi minden vonatkozásban beleviszi saját szellemiségét, a nő szintén. Csak a kettő együtt egész. A férfi gondolatmenete elvont, a nő az elvontságon túl látja azokat is, akikre ezek az elvontságok jó vagy rossz hatással vannak." Ezért beszélt az Országházban a nő gazdasági ereje védelméről, hiszen a kenyérkereső nő háromszoros-négyszeres terhet visel, mert a nő kapja meg a földön a legnagyobbat: életet adhat, embert adhat a hazának és az emberiségnek.
Tudom, hogy vannak más értékrendben gondolkodók. Tudom azt is, hogy vannak ügyek, amelyekben a különbségeken felülkerekedve össze tudunk fogni. A keresztény magyar nő csak a politika kedvéért nem keres magának politikai pályákat, azonban a politikai pályáktól nem félünk. A nemzet újjáépítésének nagy munkájából mi is kivesszük a részünket. Be fogjuk bizonyítani, mint ahogy eddig is tettük, hogy mindig és mindenkor nőiesek maradunk, de készek vagyunk és képesek is leszünk minden áldozatot meghozni, amelyet a jelen körülmények között a haza kíván tőlünk. Kérjük azonban, hogy ezek a mi törekvéseink ne csak megértésre, hanem hathatós támogatásra is találjanak. Nekünk új világot kell teremtenünk, előttünk az igazságnak és jogegyenlőségnek kell világítania. Ami elmúlt, az a múlté, mi azonban a jövő felé haladunk, amelynek küzdelmeibe mindenkit egyformán be kell vonnunk.
Tisztelt Országgyűlés! Schlachta Margit ehhez a munkához a támogatást a legfőbb irányítótól és gondviselőtől így kérte: "Mindenek Ura, adj nekünk tisztánlátást, hogy felismerjük az idők jeleit, s tisztán ítélhessük meg a politikai eseményeket és e világ történéseit. Őrizz meg minket a csalóka reménytől és a tehetetlen szorongástól. Adj bátorságot és elkötelezettséget, hogy helyesen válaszoljunk arra, amit felismertünk. Mutasd meg, hogyan kell itt és most felelősen élni és formálni a társadalmat."
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban e Ház falai között politikai vitanapot folytattunk le "A nők közéleti, politikai részvételének erősítése" címmel. A kezdeményezés szándéka és feltett kérdése volt, hogy hogyan lehet döntési pozícióba, helyzetbe hozni a nőket, illetve miért jó, ha több nő vesz részt a döntésekben.
Ugyanezen kérdéseket feltehetjük az új munka törvénykönyvének általános vitája kapcsán, hozzátéve, hogy a nők megbecsülése a munka világában fokozottan kell hogy érvényesüljön. Nőként munkát vállalni nem mindig tartozik a legegyszerűbb vállalkozások közé, különösen, ha a munkahelyi teendők gyermeknevelési, háztartásbeli feladatokkal sokasodnak. A főzés, mosás, takarítás ma is hagyományosan női feladat a mindennapokban, a gyermeknevelés pedig szinte kizárólag az anyákra hárul ma Magyarországon.
A munkában való helytállás persze természetes a társadalom tagjai számára. A sok-sok nehézség ellenére vagy éppen annak okán az Országgyűlésnek kötelessége egy olyan törvényi szabályozásnak a megalkotása, amely a női munkavállalást elősegíti, mert ez mindannyiunk jól felfogott érdeke.
A nők speciális képességeiket, amelyek legtöbbször jólképzettséggel is párosulnak, a munkában jól tudják hasznosítani, legyen szó empatikus készségekről vagy precíz, könyvviteli tevékenységről; a közösség javát szolgálják. Azonban nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a nőknek is joguk van a munkához, a foglalkozás szabad megválasztásához, sőt még a vállalkozás szabadságához is.
Magyarországnak egy olyan országgá kell válnia, ahol az önmegvalósítás a lehető legkevesebb akadályba ütközik a nők oldaláról nézve is. Elmúltak azok az idők, amikor a nők aközött választanak, hogy visszamenjenek dolgozni vagy inkább maradjanak otthon a gyermekeikkel. A nők nagy része úgy szeretne aktív maradni a munkaerőpiacon, hogy emellett a gyerekeire is megfelelő mennyiségű időt szánhat, különösen az iskoláskor elérése előtt.
A nők foglalkoztatásának szempontjaiból is jó iránynak tartom a munkaviszonyban való foglalkoztatás rugalmasságának megteremtésére való törekvést. Az atipikus munkaviszonyok szakszerű, a garanciális érdekeket biztosító szabályozása jó eszközként szolgálhat a családbarát állások létrejöttében. A részmunkaidőben történő foglalkoztatás, a távmunka közös vonása, hogy a foglalkoztatás rugalmassága mellett a munkavállalók biztonságát tartják szem előtt.
A törvényjavaslat ezeket a jogintézményekkel kapcsolatos rendelkezéseket pontosítja, egyszerűsíti, tartalmaz azonban olyan új foglalkoztatási formákat is, mint például a munkakörmegosztás, amelyek lényegében a részmunkaidőben történő munkavégzés sajátos módjai.
Az emberi jogokra való tekintettel külön kiemelném az egyenlő bánásmód követelményeit tartalmazó rendelkezéseket, ezek közül is a munka díjazásával kapcsolatban a törvényjavaslat expressis verbis deklarálja, hogy a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni férfinél és nőnél egyaránt. Ahhoz azonban, hogy a nemek közötti megkülönböztetés tilalma a munkabéreknél is érvényesüljön, komoly állami fellépésre, megfelelő szankcionálásra van szükség azzal szemben, aki ellentétes gyakorlatot folytat.
A szoptató anyáknak a munkavégzés alóli időszakos mentessége vagy a gyermekek után járó különböző kedvezmények a törvényjavaslattal szembeni minimumkövetelmények, amit a normaszöveg maradéktalanul teljesít. A főállású anyuka és a dolgozó anyuka közti ellentét idejétmúltnak tűnik, hiszen mindkét fogalom ugyanazt a nőt takarja, aki a munkaerőpiacon is szeretne aktív lenni, és a gyerekeivel is szeretne foglalkozni.
Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy, főként a nőket érintő problémára felhívjam a figyelmüket, mégpedig a prostitúcióra, amellyel kapcsolatban megjegyezném, hogy erkölcsi, illetve gazdasági romboló hatása az össztársadalomban érvényesül. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a prostitúció nem munka, hanem a nőkkel szembeni erőszak egy megnyilvánulási formája, különösen, ha kiskorúakról van szó.
(15.20)
Ennek a komplex problémának az egyik hosszú távú megoldását jelenti a munkahelyteremtés és persze a fokozott figyelem és családvédelem. A törvényhozásnak jelen esetben feladata egy olyan jogszabály megalkotása, amely megfelelő háttérként szolgál a munkahelyteremtés elősegítésére, segíti a munkához való jog minél szélesebb körű kiteljesedését, a vállalkozás szabadságát, a munkavállalók védelmét és kollektív jogainak érvényesülését.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló T/4866. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.
(16.20)
Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot két szempontból tartom kiemelt jelentőségűnek. Egyrészről azért, mert a javaslat az egyesülési jog szabályozásával alapjogról rendelkezik, amely tény önmagában is elegendő ahhoz, hogy külön figyelmet fordítsunk egy emberi jog érvényesülésének módjára. Másrészről mint a civil bizottság tagja, kötelességemnek érzem, hogy a civil szervezeteket mint szektort a törvényhozásban is képviseljem.
A polgári alkotmányokban az egyesülési szabadság elismerése először az 1831. évi belga alkotmányban jelenik meg, s mint ilyen, ezen alapjog természetesen nem választható el a polgárosodás folyamatától, így a polgári Magyarországtól sem, ahogyan az alaptörvény 8. cikke fogalmaz: "Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni." Ennek a jognak a deklarálása teremti meg az önkéntes összefogás nélkülözhetetlensége elv elismerésének alapját.
Az új törvény az egyesülési jog gyakorlásának lehetőségét szélesebben értelmezi, a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen kiterjeszti. A cél, ahogyan a törvényjavaslat preambuluma fogalmaz, a civil szervezetek működése alapjainak megteremtése, társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismerése, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük támogatása érdekében alkotjuk meg a jogszabályt.
A felszólalásomban mindezekhez hozzátenném, hogy a civil szervezetek becsületének a helyreállítása is feladatunk, amihez első lépésben tiszta, átlátható viszonyokat kell teremtenünk a megfelelő normák megalkotásával. A szocialista kormányzat nyolc éve elegendő volt ahhoz, hogy a Nemzeti Civil Alap támogatási rendszerét, forráselosztását sok esetben áthassa a részrehajlás, a teljesítést és ellenőrzést nélkülöző kifizetések gyakorlata. Mindezzel lejáratva és megalázva azon hivatástudattal és alázattal rendelkező emberek ezreit, akik nélkül nehezebb lenne mindannyiunk élete.
A nemzeti együttműködési alap létrehozása és működése reményeink szerint egy olyan új fejezetet hoz létre a civil társadalom életében, ahol a közért tett szolgálat, a szinte emberfeletti teljesítmény kerül megbecsülésre. Az állam végre a jó és közösségépítő célok megvalósításában működhet közre.
Ehhez nyújthat segítséget a közhasznúság újradefiniálása és tényleges tartalommal való megtöltése, valamint egyfokozatúvá tétele. Természetesen nagyon nehéz meghatározni a közhasznúságot és az elnyeréséhez szükséges kritériumokat, ahogyan a civil szervezet megfogalmazása sem egyszerű feladat. Mindenesetre a javaslat kísérletet tesz erre, ami önmagában optimizmusra ad okot, amelyhez a civil szervezetek nyilvántartási rendszerének, átláthatóságának megteremtése szintén nagy részben hozzájárul.
A civil közösségek, szerveződések tevékenységi lehetőségeit a javaslat a lehető legteljesebbkörűen biztosítja, a támogatási rendszer működőképességét, igazságosságát pedig a mindennapi gyakorlatnak kell bizonyítania.
Végezetül szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy Magyarország megújításának egyik alapvető feltétele az erős polgárság. A középosztály közéleti jelenléte aktív civilek nélkül nem biztosítható. Ehhez azonban az államnak megfelelő forrás biztosításával és szakszerű jogalkotással kell segíteni, ezért kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ertsey Katalin képviselő asszonynak szeretném a felszólalásához hozzáfűzni, hogy igenis történt bölcsődei fejlesztés. Tudjuk, hogy szükség van bölcsődékre is, bár azt gondolom, hogy a bölcsőde a gyerekeknek nem egy ideális hely, sokkal jobb, hogyha az édesanya megengedheti, hogy otthon maradjon a gyermekével, még akkor is, hogyha önök azt gondolják, hogy a nőket minél előbb vissza kell terelni a munkaerőpiacra. Tudjuk azt is, hogy Európában a depresszió, a szorongás és az egyéb mentális problémák gyökere pontosan a családokból indul ki, hogy már pici korban erőltetjük a bölcsődét és a munkahelyeket. Jó lenne, hogyha a gondolkodásba beleivódna lassan az, hogy nem a családi háttérről kellene beszélni, hanem a családokat kellene előtérbe helyezni.
(12.00)
Ehhez igyekszik a kormány megtenni, amit tud. Ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy a részmunkaidő, a távmunka, a rugalmas munkaidő egyre inkább megvalósulásra kerülhet. Jövő héten, 25-én lesz - és ezt képviselőtársaim figyelmébe ajánlom - a "családbarát munkahely" díjátadása itt a felsőházi teremben, amelyre majd szeretettel várjuk önöket is, mert ez is egy nagyon fontos dolog, hogy a munkahelyek segítsék az édesanyákkal való kapcsolattartást és visszajutásukat a munkaerőpiacra, de amennyire lehet, aki tudja, az igenis, igénybe vehesse 3 éves korig a gyerekével az otthonmaradás lehetőségét is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Válaszolni szeretnék Ertsey képviselő asszonynak. Én magam is jó sokáig otthon voltam gyesen, ezért tudom, mit jelent az, hogy kis fizetésből, sok gyerekkel családot eltartani, és tudom azt is, hogy mennyivel olcsóbban lehet egy családnak az életét vinni, ha az édesanya otthon van, adott esetben főz, és nem kell mindenféle szolgáltatásokat igénybe venni, mert otthon ő ezt meg tudja teremteni. Biztos, hogy ésszerű átcsoportosításokkal - ha nem is fényűzően - nagy segítség a gyes azoknak a nőknek, akik nem tudnak, nem akarnak visszamenni, és akkor is segítség, ha nem a felső tízezerhez tartoznak, mert sok esetben még akkor se találnak munkahelyet, ha vissza akarnak menni. Ez nem az a nézőpont, hogy olcsóbb otthon tartani az édesanyákat; valóban olcsóbb, mert egy csomó betegséget ki lehet így küszöbölni, nem kell táppénzt fizetni a szülőnek, nem kell a gyereket orvoshoz hordani, mert otthon egészségesebben lehet őket nevelni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A héten volt az általános vitája az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslatnak.
Az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi - és nem utolsósorban civil - bizottság előadójaként magam is felszólaltam a vitában. Ahogyan akkor, most is kifejtem a 2012. évi költségvetés részletes vitájában, hogy a törvény feladata az átláthatóság megteremtésén túl a civil szervezetek becsületének helyreállítása is. Mert való igaz, hogy a szocialista kormányzat 8 éve elegendő volt ahhoz, hogy a Nemzeti Civil Alap támogatási rendszerét, forráselosztását áthassa a részrehajlás, a teljesítést és ellenőrzést nélkülöző kifizetések gyakorlata, mindezzel lejáratva és megalázva azon hivatástudattal és alázattal rendelkező emberek ezreit, akik nélkül nehezebb lenne mindannyiunk élete. Mert bizony szép számmal vannak olyan szervezetek, amelyek tisztességgel és becsülettel végzik pótolhatatlan munkájukat.
Hogy csak néhányat említsek a teljesség igénye nélkül, amelyek különösen is a szívügyeim: a gyermekek és felnőttek számára működtetett telefonos segélyszolgálatok, a gyermek- és felnőtt-prostitúció elleni küzdelem, a szenvedélybetegség megelőzése, valamint gyógyítása, a családok mentális segítése, az anya- és bababarát szülés, az életvédelem, a fogyatékossággal élők segítése.
Hogy a társadalom egyre több szövetében megtartsuk az egészséges közösségek életét, meggyőződésem, hogy nem őket kell büntetni a szocialisták által elkövetett bűnök és az akkori politika rossz gyakorlata miatt. Ahogyan a civiltörvény vitájában, itt is megjegyzem, hogy a nemzeti együttműködési alap létrehozása és működése reményeim szerint egy olyan új fejezetet hoz létre a civil társadalom életében, ahol a közért végzett szolgálat, a szinte emberfeletti teljesítmény kerül megbecsülésre. Az állam végre a jó és közösségépítő célok megvalósításában működhet közre. Ahhoz azonban, hogy ezek a célok megvalósulhassanak és a közhasznú civil szervezetek működni tudjanak, a jövő évi költségvetésnek biztosítania kell a megfelelő forrást az alap számára.
Úgy vélem, az átlátható és tisztes struktúrát, a közhasznúság kritériumrendszerét a civiltörvény megfelelőképpen rendezi. A szektor jó működéséhez a másik lábat a költségvetésnek kell biztosítani, és ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák azon módosító indítványokat, amelyek a közösségi élet és szerveződés, a civil szervezetek által megvalósítandó célok eléréséhez nyújtanak segítséget, mert hiszem, hogy kimagasló eredményt állami szinten is csak összefogással, a közösségek erejével lehet elérni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/4866. számon benyújtott, Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint az állami kitüntetéseiről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 14 igen, 2 nem arányban általános vitára alkalmasnak találta.
Az alaptörvény első cikkelye változatlan formában határozza meg a nemzeti jelképeket, ugyanakkor kimondja, hogy a címer és zászló használatának részletes szabályait, valamint az állami kitüntetéseket sarkalatos törvény szabályozza. Az előttünk fekvő törvényjavaslat reményeink szerinti elfogadásával tehát ennek az alkotmányos kötelezettségünknek teszünk eleget.
Az új alaptörvényből két rendelkezést emelnék ki a törvényjavaslathoz kapcsolódva. Egyrészről az O) cikket, amely kimondja, hogy "mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni". Másrészről pedig a XII. cikket, ami a következőképpen hangzik: "Képességeink és lehetőségeinknek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához."
Az imént felolvasott rendelkezések állampolgári kötelezettségként határozzák meg az állami és közösségi feladatok ellátását mindannyiunk, az ország gyarapodása érdekében. Ennek az alapelvnek a meghatározása és a közgondolkozásban ennek az axiómának az átültetése nélkül nem lehet erős Magyarországot építeni, erős közösséget alkotni. Úgy vélem, hogy ma is vannak Magyarországon, akik ezen gondolat mentén teszik a dolgukat és élik mindennapjaikat. Azonban közülük is vannak olyanok, akik különösen kiemelkednek, képességeiknek, ha úgy tetszik, tehetségüknek, munkabírásuknak köszönhetően kimagasló teljesítményt nyújtanak az élet különböző területein, legyen szó tudományról, művészetről vagy akár sportról. Úgy gondolom, hogy a közösség elvárásának ellentételezéseként is ezen teljesítmények elismeréséről gondoskodni kell. Azonban ennek a fajta elismerésnek tiszta és átlátható szabályok között kell születnie, ezzel is megteremtve rangját az állami kitüntetéseknek. Átláthatatlan, kusza, széttagolt rendszerben maga a kitüntetett sem lehet tisztában, hogy milyen megtiszteltetés érte, a társadalom nyilvánosságáról már nem is beszélve.
Éppen ezért kérem a nemzeti együttműködés kormányát, hogy tegyen meg mindent mindazért, hogy a magyar emberek megismerhessék az állami kitüntetések rendszerét, és az elismerések súlyával is tisztában lehessenek. Fontosnak tartom továbbá a Magyarország címerének és zászlajának használatára vonatkozó rendelkezéseket is, hiszen kötelességünk a nemzeti érzés kifejezésének jelképeire megfelelő szabályokat alkossunk, megőrizve azokat különleges szimbólumként, és rajtuk keresztül nemzetünk méltóságát is.
Összességében úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelelően szabályozza a címer- és zászlóhasználatot, és átlátható rendszert teremt az állami kitüntetések rendjében, meghatározva a hozzájuk kapcsolódó alapelveket. Egyúttal reményemet fejezem ki, hogy sok olyan produktum fog születni, amely díjazásra méltó, és hogy az elismerések pedig a valódi teljesítményeket fogják követni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2011. november 21-ei ülésén kijelölt bizottságként a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta. Az előterjesztő részéről dr. Rubovszky György képviselő úr, a kormány részéről dr. Rétvári Bence államtitkár úr, parlamenti államtitkár volt jelen.
Az ülésen elhangzott, hogy az alaptörvény I) cikkelyének (4) bekezdése adja meg a felhatalmazást, hogy az Országgyűlés sarkalatos törvényben rögzítse a címer, a zászló és a kitüntetések témakörét. Az előterjesztett törvényjavaslat az 1991. évi XXXI. törvényt helyezné hatályon kívül, és annak tartalmát az új törvényben részletesen szabályozná, valamint újabb kiegészítéseket hozna. A változás nem érinti a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvényt, amelyek alapvetően tudományos, illetve kulturális tevékenységgel összefüggésben adományozhatóak, így nem tartoznak szorosan az állami kitüntetések közé.
A jövőben változást jelent, hogy megjelenik a Mária Teréziához köthető Magyar Szent István-rend és a Magyar Becsületrend, illetve megújításra kerül a Magyar Corvin-lánc. A törvényjavaslat szövegéből kiolvasható, hogy elhagyásra kerül a Nagy Imre Érdemrend, megmarad a Magyar Köztársasági Érdemrend és Magyar Köztársasági Érdemkereszt.
A bizottsági ülésen elhangzott, hogy korábban igény merült fel a nemzeti és állami zászló, illetve lobogó különválasztására és pontos meghatározására. Az előterjesztő és a bizottság elnöke részéről is elhangzott, hogy a törvényjavaslat ezzel összefüggésben úgymond szabad kezet ad, mert lehetőség van címer nélküli és címeres zászló, illetve lobogó használatára.
Végül a bizottság 10 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta, így azt általános vitára ajánlja.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/5005. számon benyújtott, Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 15 igen, 2 nem arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat két nagy egységre bontható, egyrészt a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló részre, másrészt pedig az alaptörvény hatálybalépéséhez kapcsolódó, hagyományos átmeneti előírásokat magában foglaló jogtechnikai jellegű rendelkezésekre.
Az emberi jogi bizottság tagjaként engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a javaslat előbbi részéről szóljak. Mindenekelőtt az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti hitvallásból idézek. "Hazánk 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-ától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk, ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének." A törvényjavaslat címét olvasva óhatatlanul arra a 20 éves átmeneti időszakra is gondolok, amelynek kezdete, ahogy az imént elhangzott, 1990-ben volt. Ennek az átmeneti időszaknak azonban éppen ezek az átmeneti rendelkezések jelentik az egyik alappillérét.
Ahogyan az alaptörvény parlamenti vitáján kívül az utódpárti oldalról gyakori érv volt, hogy szükségtelen Magyarországnak új alaptörvényt alkotni, úgy jelen törvényjavaslat kapcsán is megfogalmazódik: minek is kimondani az elmúlt rendszer bűnöseinek felelősségét. Az alaptörvénnyel való analógia azonban továbbfűzhető, amikor a térség országainak a vasfüggöny leomlása utáni közállapotát megnézzük, és megállapítjuk, hogy utolsóként van lehetőségünk a kommunizmus bűneit jogállami keretek között deklarálnunk. Éppen ezért én arra biztatnék mindenkit, hogy - mint például Csehország - merjük nevén nevezni a kommunisták uralma alatt elkövetett bűnöket és azok elkövetőit, a tetteseket elítélni és lehetőség szerint jogilag felelősségre vonni, a bűnök elszenvedőinek pedig az elégtételt megadni. Tudjunk és merjünk a helyes és a helytelen, a jó és a rossz között világos különbséget tenni! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk a T/5001. számon benyújtott, egyes törvények alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 14 igen, 2 nem arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.
Míg az imént tárgyalt Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezési című törvényjavaslat egyik része a technikai javaslatok mellett tartalmi rendelkezéseket is tartalmaz, ráadásul húszéves mulasztást pótol, addig az előttünk fekvő, az egyes törvények alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat csupán jogtechnikai jellegű módosításokat tartalmaz. Szeretném azonban a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy az alaptörvény vívmányainak mindennapi érvényesüléséhez elengedhetetlen az alacsonyabb szintű jogszabályokban ezeknek a szabályoknak a rögzítése, hiszen a mindennapokban elsősorban ezek kerülnek alkalmazásra. Legyen szó egyes bírósági ítéletek után az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségéről, vagy a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosulásáról.
Továbbá nagyon fontos feltétele a jogállamnak a jogbiztonság követelménye. A jogszabályok betartása és a jogkövető magatartás csak olyan államban valósulhat meg, ahol tiszta, átlátható, és nem utolsósorban koherens normák alkotják a jogrendszert. Ez Magyarország megújulásának is elengedhetetlen feltétele, jelen törvényjavaslat pedig ennek a folyamatnak egyik segítő eszköze.
Kérem a támogatásukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/5128. számon benyújtott törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 12 igen, 2 nem szavazat arányában általános vitára alkalmasnak találta.
A 2012. január 1-jén életbe lépő alaptörvény L) cikke kimondja, hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. Magyarország támogatja a gyermekvállalást, a családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat az idézett bekezdések szellemében íródott, azonban annak jövőbeni elfogadásával nemcsak alkotmányos kötelezettségünknek teszünk eleget, hanem erkölcsi kötelességünknek is. Ennek a jogszabálynak a megalkotása azt jelenti, mert a nemzet fennmaradását kell biztosítanunk. Ezen cél érdekében az állam védi a család és a házasság intézményét, vannak azonban olyanok az Országgyűlésben, akik ezen alapelvekkel nem értenek egyet. Én azonban mégis arra kérném őket, hogy támogassák a törvényjavaslatot, mert ugyan tény, hogy a gyermekek jelentős része házasságon kívüli születik, és vannak fiatalok, akik laza kapcsolatban élnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a folyamatot nekünk jogalkotói szinten támogatnunk kellene. Éppen ellenkezőleg! Nekünk a házasság intézményét kell erősítenünk és népszerűsítenünk, mert ebben az életközösségben rejlik a biztonság, ami a gyermekvállalásnak kedvez, és a születendő gyermekek jövőjét segíti.
Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a mai magyar valóságot sem, és egyetlen gyermeket sem szabad, hogy hátrány érjen, akárhová is születik. Éppen ezért felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét a törvényjavaslat 7. §-ára, amely kimondja, hogy a család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága vagy egyenes ági rokoni kapcsolat, vagy a családba fogadó gyámság. Ezek szerint a gyermekét egyedül nevelő nőt vagy férfit már családnak tekintjük.
(8.40)
Az örökbefogadás szabályait pedig egyszerűsítenünk kell, mert minden gyermeknek az a legjobb, ha családban nőhet fel.
A családi jogállás és az abból eredő főbb kötelezettségek és jogok rögzítésén túl szeretném kiemelni a család és a gyermekvállalás védelmének deklarációját a foglalkoztatás terén is. Ahogyan a nők a közéletben vitanapon és a munka törvénykönyvének vitáján többször is elhangzott, úgy a javaslat is kimondja, hogy a család és a munkavállalás összeegyeztethetőségének érdekében ösztönözni kell a részmunkaidőben történő, illetve az egyéb atipikus foglalkoztatási formákban való munkavégzést, lehetővé kell tenni a nők számára, hogy a gyermekvállalást és a szakmai hivatást, munkát együtt, egymás mellett is tudják végezni.
Összességében szeretném reményemet kifejezni, hogy a törvényjavaslat elfogadása egy olyan folyamathoz nyújt majd segítséget, mellyel Magyarországon nőni fog a gyermekvállalási kedv, és a gyermekek felnevelése nem szegénységet jelent, hanem felelősségvállalást a jövő nemzedékért, a magyar nemzetért. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból. - Nyakó István tapsol.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ertsey képviselő asszonynak szeretném mondani, hogy az anyák nemzetközi szervezete bizony a részmunkaidőt részesíti előnyben, és most, amikor volt a frankofón közgyűlés, ahol a frankofón nőkkel találkoztunk, elmondtam, hogy Európa sajnos 200 millió depressziós kontinense, ami többek között abból adódik, hogy a gyerekekkel nem maradnak otthon az édesanyák, nem alakul ki a kötődés az első három évben a gyerek és a szülő között, és ez bizony nem tesz jót a gyerekeknek.
(15.40)
Lehet, hogy a munkaerőpiacra nagyobb felkészültséggel tudnak visszamenni, de bizony ezt nagyon sok esetben megsínylik a gyerekek. Nekünk nagyon fontos lenne az, hogy egészséges gyerekek, családok legyenek, és a Nyugaton élő nőknek is nagyon-nagyon nehéz helyzet az, amikor az anyáknak vissza kell menni gyermekük egyéves kora előtt dolgozni, mert így kívánja a munkaerőpiac. Azt gondolom, mi büszkék lehetünk arra, hogy hároméves korig, még ha kevés pénzért is, de otthon maradhatnak az édesanyák. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Így van, otthon maradhat, választhat, és nem kell visszamenni. Ez bizony nagyon nagy vívmány, ez nagyon jó; és dolgozhatnak gyes mellett is az édesanyák, és nem kell visszazavarni őket a nem létező munkahelyekre, mint ahogy az előző kormány tette.
Kiss Péter képviselőtársamnak meg azt szeretném mondani a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatosan is, hogy talán két vagy három hete jelent meg a Hetek című folyóiratban egy cikk, a "Van kiút a melegbárból", és ott egy zsidó szakember, aki egy olyan civil szervezetet működtet, amely a homoszexualitásból kijönni akaróknak ad segítséget, mondja azt, hogy bizony a meleglobbistákat, akik ilyen hihetetlen erőszakossággal és hangossággal nyomulnak az élet minden területén, a homofasizmus jelzővel illeti.
Úgyhogy nagyon jó lenne meggondolni, hogyan támadjuk a család intézményét, és hogy valóban jót teszünk-e akkor az embereknek. (Kiss Péter: Melyik ponton gondolja, hogy én ezt mondtam volna?)
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Csak egy fél mondatban szeretném azt mondani, hogy a cinizmus nagyon messze áll tőlem, főleg egy ilyen kérdésben. Én is otthon voltam még a 900 forintos gyesen is a gyerekemmel. Ha semmit nem kapnak, és nem tudnak munkahelyre elhelyezkedni, nem hiszem, hogy jobb lenne a helyzetük.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ÉKES ILONA, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2012. február 13-án kijelölt bizottságként tárgyalta meg a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló határozati javaslatot. Az ülésen az előterjesztő részéről dr. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára vett részt.
A kommunista diktatúra által kitelepítettekről, illetve az őket befogadók emlékének megőrzéséről a rendszerváltás idején az Országgyűlés semmilyen formában nem állított emléket. A téma 1996-ban vált kutathatóvá, és az első jogszabály, amely velük kapcsolatos, csak 2000-ben kormányrendeleti szinten keletkezett.
A kitelepítéseket nem lehet pontos dátumhoz kötni, azt viszont tudjuk, hogy 1950 és '53 között mintegy 25 ezer embert szakítottak el lakhelyétől, rokonaitól, szülőföldjétől, ahová soha nem térhettek vissza, és kárpótlásban sem részesülhettek. A kitelepítések sok esetben együtt jártak a kényszermunkával, a vagyonelkobzással, illetve az értelmiségiek tudományos fokozatát is elvették.
(14.00)
A határozati javaslat nemcsak a kitelepítettekre kíván emlékezni, hanem mindazon jóérzésű magyar emberre, akik befogadták és segítették honfitársaikat. A bizottsági ülésen mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselők jelezték, hogy alapvetően támogatják az országgyűlési határozati javaslatot, azonban a szöveg pontosítása érdekében módosító javaslatokkal fognak élni.
A bizottság az államtitkári kiegészítést meghallgatva, illetve a kérdéseket, hozzászólásokat követően a határozati javaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, így azt általános vitára ajánlja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/5948. számon benyújtott egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.
A menekültügy hangsúlyos emberi jogi kérdés, amely egyben Magyarországnak történelmi kötelezettsége - gondolok itt elsősorban az 1956-os magyarok külföldi országokba történő befogadására -, hogy példamutatóan járjon el. Az alapjogok lehető legteljesebb mértékű tiszteletben tartásával, ahogyan az alaptörvény fogalmaz, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. A megfogalmazás egyértelmű: ezen alapvető jogok tekintetében nemcsak a magyar állampolgárokról, hanem minden emberről rendelkezünk, mint ahogyan a "Szabadság és felelősség" rész IV. cikke is: mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
A menedékjogról pedig az alaptörvény ugyanezen fejezetének XIV. cikke rendelkezik, ha úgy tetszik, ezen alapelvek mentén kell eljárnunk a törvényhozás során; a Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani; tilos a csoportos kiutasítás. Senki sem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. Magyarország, ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet, kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallásuk, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.
Természetesen vannak olyan országok, ahol ezek az üldözések mindennaposak, ezekből az államokból menekülők közül sokan reményként tekintenek Magyarországra, tényszerűen egy helyre, ahol a demokratikus elvek és az emberi jogok érvényesülnek. Ezt, úgy vélem, a kanadai bevándorlási hivatalnak is a figyelmébe ajánlhatnánk, ahogyan a mostani törvénymódosítást is, amely jogharmonizációval az alapjogok még szélesebb körű érvényre juttatását szolgáljuk. Ehhez kérem az Országgyűlés képviselőinek támogatását.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság 17 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül egyhangúlag támogatta a máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló, H/5904. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát.
(19.40)
Máriapócs jelentőségéről és a görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről a Fidesz vezérszónokaként kívánok a későbbiekben még szólni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan bizottsági előadóként már jeleztem, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló, H/5904. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, talán nem véletlenül, hiszen Máriapócs sok egyéb mellett a nemzeti összefogást is szimbolizálhatja.
Egy 1698-as jegyzőkönyv "Rövid és hiteles értesítés a kegyelmek nagy Anyjának, pócsi Szűz Máriának első csodálatos és könnyező képe eredetéről és átviteléről" címmel számol be a következőképpen: "Pócs Magyarországban, Szabolcs vármegyében fekvő kis falu. Ez azon helység, mely birtokában van egy görög szertartású katolikus, a római Szentszékkel egyesült templomnak, amelyben a nevezett Mária-kép a többi képek között látható volt, és nem valami különös módon, de rendesen tiszteltetett, mint egyéb Mária-képek, főképpen, mivel a folytonos háborúk és veszélyek között a templom nem annyira az istentisztelet végzésére használtatott, mint inkább a lakosok házi eszközeinek raktárául szolgált. Az említett szentkép előtti oltáron azonban mégis kedvező időben az ünnepélyes szentmiseáldozat bemutattatott. S íme! 1696. évi november 4-én, amely nap vasárnapra esett, Eőry Mihály nevű földműves szentmise közben egyszerre észreveszi, hogy ezen a képen az Isten anyja mindkét szeméből könnyek bőségesen folynak; eltelve csodálattal a rendkívüli esemény fölött, csakhamar figyelmesekké teszi a körülállókat, kik késedelem nélkül hozzá jövén ugyanezt csodálják, és hogy azt látták, arról későbbiekben bizonyságot is tettek. Ezen szentkép szüntelenül, minden megszakítás nélkül 14 teljes napon át sűrű könnyeket hullatott annyira, hogy ezen szokatlan csodának a híre nemsokára az egész környéken elterjedt, és a nép különféle helyekről e nagy látványosságra nagy tömegekben összegyűlt."
Sokakban felmerülhet a kérdés, amit az emberi jogi bizottság tagjaként magamnak is fel kell tennem, méghozzá egy jelen országgyűlési határozat elfogadásával nem sértjük-e az alaptörvény VII. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja: az állam és az egyházak különváltan működnek. Ahogyan felszólalásom elején is mondtam, Máriapócs a hívőknek kegyhely, azonban úgy vélem, a hely több jelentéséből adódóan minden magyar ember a nemzet számára jelentőséggel és értéktartalommal bíró jelkép is egyben.
Továbbá szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés rögzíti, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Ennek az együttműködésnek megfelelő példája lehet Máriapócs és az előttünk fekvő határozati javaslat. A Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye felállításának századik évfordulója pedig megfelelő alkalom ahhoz, hogy kinyilvánítsuk: a magyar görög katolikus közösség társadalmi szerepvállalása érték az egész ország számára. A missziósszolgálat a hátrányos helyzetben lévő embertársaink körében állami megbecsülést érdemel.
Máriapócs jelentőségét és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepét jól mutatja Romzsa Tódor boldoggá avatott munkácsi görög katolikus püspök vértanú élete és munkássága. Tevékenysége a nemzetiségek közötti párbeszédnek is szép példája. Magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején, amely az akkor birtokba vett új területeken a görög katolikus egyház megszüntetésére irányult, püspökként Romzsa természetesnek tartotta, hogy ezzel a békés ellenállás alapját választotta, és határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását. Kitartásra és egységre szólította papjait és híveit. Az ellene elkövetett merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt, de ez mégsem következett be. A püspök 1947. november 4-ei temetése gyásznap volt Kárpátalja görög katolikusai számára. Boldoggá avatása 2001-ben történt meg.
Máriapócs község a XIII. században tűnt fel római katolikus faluként. Lakossága kálvinista hitre tért a reformáció idején, a törökök pusztítása után a XVIII. században a megfogyatkozott népesség helyére a Felvidékről görög katolikus ruszinok és magyarok érkeztek. Érdekesség, hogy a képet éppen a töröktől való megszabadulás örömére készítették, amely szentképhez 1715-től a görög katolikusok mellett katolikusok és luteránusok is zarándokoltak. A falu története, ha úgy tetszik, az ország történelmének leképeződése.
(19.50)
A ruszin nemzetiségű görög katolikus falu a keresztények kegyhelyévé vált és a nemzet zarándokhelyévé. A hely jelképe a nemzetiségek békés egymás mellett élésének, a vallásszabadságnak, hidat képez a római és az ortodox katolikus egyház között, és nem utolsósorban a nemzeti összetartozás szimbóluma is, hiszen fekvéséből is adódóan Kárpátaljáról, Felvidékről és Erdélyből is felkeresik a Mária-kegyhelyet.
Végezetül engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki, hogy ezzel az országgyűlési határozattal is hozzájárulunk ahhoz, hogy Máriapócs a vallásturisztikai térképen még előkelőbb helyet foglaljon el, és bátran említhessük egy sorban Lourdes-dal, Guadalupéval vagy Mariazell-lel. Máriapócs csodájában és gyógyító erejében hinni lehetőség a hívő ember számára, de a nemzet összetartozásában és felemelkedésében mindenkinek hinnie kell, ezért kérem a támogatásukat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is engedjék meg, hogy elismerésemet fejezzem ki Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárnak és csapatának, amiért az ENSZ emberi jogi tanácsa Genfben egyhangúlag elfogadta az emberi jogok helyzetéről szóló magyar jelentést. A tanács nyitott ellenőrző eljárás keretében négyévente minden országot átvilágít, a vizsgálat célja pedig az emberi jogok különféle területeinek áttekintése az adott államban.
Az elismerés azért is kiváltképp indokolt, mert bizony vannak hazánkban erős nemzetközi kapcsolatokkal felvértezett jogvédő szervezetek, amelyek különböző árnyékjelentéseikkel 2011-ben, a magyar kezdeményezésre elfogadott európai romastratégia évében nagyobb aggodalommal fordultak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, mint 2006-ban a felfüggesztett jogállam, a rendőri brutalitások időszakában. Mindezek ellenére szeretném megköszönni minden civil szervezet munkáját, hiszen nekünk valóban nem a jogtipró szocialista kormány kell hogy mércét jelentsen, és ez különösen is igaz az emberi jogok területén.
Az ENSZ-eljárás első fordulójában tavaly ismertették a magyar jelentést, amelyhez 148 ajánlás érkezett. Ezeket megvizsgálva Magyarország úgy döntött, hogy 122-t elfogad, míg a vitatottak megtárgyalására ősszel a második fordulóban került sor, majd a tagállamok szavaztak a beszámolóról, és egyhangúlag fogadták el azt. Értesüléseim szerint a hozzászólók különösen méltányolták a civil szervezetekkel való együttműködést a jelentés elkészítése során. Az államtitkárság tájékoztatása szerint a kormányzat továbbra is bevonja az ajánlások átültetésébe az adott kérdésekben érintett csoportokat és szervezeteket.
Kérésem az államtitkár úrhoz, hogy röviden foglalja össze azon eljárások tartalmát, amelyekkel kapcsolatban Magyarország úgy döntött, hogy elfogadja azokat. Továbbá kérdezem, hogy a magyar kormánynak, esetlegesen a törvényhozásnak milyen feladatai lesznek az elkövetkező két évben az elfogadott ajánlási pontok átültetéséből következően.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
ÉKES ILONA, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2012. április 23-án kijelölt bizottságként megtárgyalta a H/6686. számú, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló országgyűlési javaslatot. Az ülésen az előterjesztő részéről Menczer Erzsébet, a kormány részéről a KIM politikai államtitkára, dr. Rétvári Bence vett részt. Az előterjesztés témáját egyöntetűen fontosnak tartotta a bizottság minden jelen lévő tagja, azonban felmerült a kérdés, hogy nem devalválódik-e az ügy az emléknapok számának a növekedésével. De mivel tudjuk azt, hogy a magyar családok közel 40 százalékát érintő eseményekről évtizedeken át hallgatni kellett, főleg civilként a fegyverszüneti megállapodás után hadifogságba vetett honfitársainkról, a kint elpusztultakról, a szovjet bíróságok által 10-25 évre elítélt magyar állampolgárokról, akiknek a többsége a sztálini börtönlágerekben pusztult el, beszélni sem lehetett, ezért úgy gondoljuk, hogy nagyon nagy szükség van arra, hogy szembesüljünk, hogy mi történt a kommunizmus idején és milyen áldozatai voltak.
Éppen ezért a javaslatot meghallgatva, a képviselők hozzászólásait is, 9 igen szavazat és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk, és így ajánljuk is a vitára.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tavaly októberben az Országgyűlés politikai vitanapot tartott "A nők közéleti, politikai részvételének erősítése" címmel. Ahogyan a munka törvénykönyvének vitájában, itt is tükröződött az az álláspont, hogy a nők helyzetének javítására elsősorban a munkaerőpiacon van szükség. Az akkor elhangzottakra tekintettel nagy eredménynek tartom, hogy nemcsak itt az Országgyűlésben került napirendre a női kérdés, hanem a kormány külön miniszteri biztosi kinevezéssel is kíván tenni a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért. Az külön öröm számomra, hogy Varga Zsoltné Szalai Piroska személyében egy olyan szakember került kinevezésre, aki az elmúlt évtizedekben a civil szférában bizonyította az ügy melletti elkötelezettségét, és számos tanulmány, publikáció megírása, valamint sikeres humánerőforrás-fejlesztési projektek vezetése után döntött e nemes, ám rengeteg munkát igénylő feladat elvállalása mellett.
Úgy vélem, hogy a magyar kormánynak, így a miniszteri biztos asszonynak is a nők valódi problémáival, így többek között a nők munkába visszatérését segítő, megfizethető ellátási és gyermek-felügyeleti intézmények, szolgáltatások fejlesztésére tett javaslatok kidolgozásával (Zaj. - Az elnök csenget.), a foglalkoztatást növelő, rugalmasabb foglalkoztatási gyakorlatot akadályozó tényezők feltárásával, a munkaerőpiacra történő visszalépést segítő támogatási formák, képzések és szolgáltatások fejlesztésével, a vállalati és közszféra szemléletformálásával és az egészségmegőrzéssel kell foglalkoznia, valamint tájékoztatással kell segítenie a magyar állampolgárokat.
(9.30)
Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, felvetődnek a kérdések, hogy milyen konkrét feladattal és elvárásokkal került kinevezésre a miniszteri biztos asszony, milyen eredményeket és változásokat vár a munkaerőpiacon a nőket érintően, hogyan lesznek mérhetők ezek a változások, hol tájékozódhatnak a nők a miniszteri biztos munkájáról, az eredményekről és a lehetőségekről, állnak-e rendelkezésre olyan erőforrások, amelyek miniszteri biztos asszony munkáját, a női foglalkoztatás szintjének emelését, a gyermeket nevelő nők munkaerőpiacra történő visszajutását, a családi és a munkahelyi kötelezettségek összehangolását, foglalkoztathatóságuk javítását támogatják. (Zaj.)
Előre is köszönöm a választ, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/6958. számon benyújtott, büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 13 igennel, 6 nemmel, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.
A jogszabálytervezet preambuluma a törvény célját az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak, továbbá az ország függetlenségének, területi épségének és gazdaságának védelme érdekében Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembevételével az állam kizárólagos büntetőhatalmának érvényesítéseként fogalmazta meg.
Ahogyan az alaptörvény I. cikke meghatározza: az ember sérthetetlen, és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
A III. cikk pedig kimondja: senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani, tilos az emberkereskedelem.
A büntető törvénykönyv szempontjából különös jelentőséggel bír az alaptörvény IV. cikke, amely rendelkezik arról, hogy senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.
Az elhangzott alaptörvényi rendelkezéseket a törvénytervezet a lehető legteljesebb módon tiszteletben tartja, a jogszabály minden elemében megfelel az egyetemes emberi értékeknek és jogoknak. Lévén azonban, hogy 2012 a gyermekbarát igazságszolgáltatás éve, így külön kiemelném a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat, különösen azon területeken, ahol a legveszélyeztetettebbek és legkiszolgáltatottabbak a gyermekek.
Nem véletlen beszélek gyermekekről, hiszen az ENSZ gyerekjogi egyezménye definiálta, hogy minden ember gyermeknek tekintendő a 18. életévének betöltéséig.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat számtalan minősített esetet tartalmaz azon esetekre, amikor fiatalkorú az áldozat, legyen szó kábítószer-kereskedelemről vagy akár emberkereskedelemről. Ezen bűncselekmények tehát súlyosabbnak minősülnek, ha kiskorúval szemben követik el.
Statisztikák szerint az Európai Unióban minden öt gyermekből egy szexuális bántalmazás áldozata, és az esetek közel 80 százalékában az elkövető olyan személy, akit a gyermek ismer, és akiben bízik. Ezért külön kiemelném a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények fejezetet a kiskorúak vonatkozásában is.
Szexuális kényszerítés néven új tényállásban szabályozza a jogalkotó az úgynevezett szexuális zsarolást, amely súlyosabban minősül, amennyiben 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el. A korábbi erőszakos közösülés a szemérem elleni erőszak néven lesz büntetendő, ahol szintén minősített eset lesz a kiskorú sérelmére elkövetés.
A megrontás tényállásának elnevezése szexuális visszaélésre változik, amely szabályozás külön jelentőséggel bír a gyermekprostitúció teljes felszámolása elleni küzdelemben, amellyel kapcsolatban ombudsmani jelentés is született. Külön öröm számomra, hogy immáron új tényállásként és önálló elemként megjelenik a gyermekprostitúció kihasználása mint bűncselekmény.
Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy pár szóban kitérjek a családon belüli erőszak problematikájára, különös tekintettel arra a tényre, hogy a tárgyban népi kezdeményezés is folyamatban van.
A családon belüli erőszakkal mint jelenséggel a legnagyobb probléma, hogy az esetek többségében nem kerül az illetékes hatóságok látókörébe. Meggyőződésem, hogy ezt a társadalmi problémát elsődlegesen társadalmi szinten kell kezelni, akár civil szervezetek segítségével, különböző kampányokkal.
Álláspontom szerint a családon belüli erőszakkal kapcsolatban már most is számos olyan tényállás található, amelyek a fizikai, a pszichikai vagy a szexuális abúzust foglalják magukba, amelyek a családon belüli, emberileg és jogilag elítélhető cselekményeket teljeskörűen felölelik (Az elnök csenget.), és új tényállásként megjelenik az együtt élők közötti lelki bántalmazás, amely szakaszai a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények fejezetben találhatók.
Az elhangzottakra való tekintettel kérem támogatásukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk is megtárgyalta, és egyhangúlag támogatásra javasolja a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotásnak és a jogértelmezésnek is vannak úgynevezett technikai és tartalmi kérdései. Az előttünk fekvő törvényjavaslat - ahogyan az előterjesztői expozéban is elhangzott - technikai kérdést rendez, ám annak tartalmi következménye igencsak jelentős. Az adóhatóság megteheti, sőt feladata, hogy adózási kérdéseket, így a személyi jövedelemadó egyszázalékos felajánlásokat pusztán technikai szempontok alapján ítélje meg. Ám nekünk az Országgyűlésben feladatunk, hogy ha kell, az eredeti jogalkotói szándéknak megfelelően járjunk el, és korrigáljuk a félreértésre okot adó rendelkezések szövegét.
Az elmúlt évben fogadtuk el az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló jogszabályt, amely a kiemelkedően közhasznú jogállást megszüntette, így a közhasznú státus egyfokozatúvá vált. Értelmezési problémákból adódóan a hatályos egyszázalékról rendelkező jogszabály szerint minden közhasznú szervezettől az adóhatóság számon kérheti a közfeladat-ellátási szerződés meglétét, és ilyennel elsősorban a korábban kiemelten közhasznú jogállású szervezetek rendelkeznek.
A törvényalkotó célja nem volt és nem is lehetett civil szervezetek tömegének kizárása a felajánlási rendszerből, amely támogatási lehetőség megszüntetése működésüket alapjaiban veszélyeztetné. Gondoljunk csak az érdekvédelmi szervezetekre, amelyek ugyan közfeladatot nem látnak el, ám demokráciánkban fontos szerepet töltenek be. Egy egészségesen működő társadalomban minél több csoportosulás, civil közösség tudja megjeleníteni véleményét, tudja kifejteni tevékenységét, annál inkább beszélhetünk pluralizmusról, együttműködésről, egymás közötti párbeszédről, legyen szó női, illetve gyermekjogvédelemről vagy más értékek képviseletéről.
A benyújtott indítvány szándéka egyértelmű: ne zárjuk el a csapokat a civil szervezetek elől. Kérem, önök se tegyék, és támogassák a javaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot 14 igen, 0 nem és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.
A határozati javaslatról és jelentésről bővebben majd a Fidesz vezérszónokaként kívánok szólni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő határozati javaslat és a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés rendkívüli aktualitással bír. A napokban tartotta második ülését a Magyar Diaszpóra Tanács, tegnap a Magyar Állandó Értekezlet, ma pedig a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma tanácskozik.
Úgy vélem, minden magyar számára jól érzékelhető, hogy 2010 után új időszámítás kezdődött a magyar-magyar kapcsolatokban, az anyaországi és a külhoni magyarság együttműködésében. Ahogyan az Alaptörvény D) cikke fogalmaz: "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal."
Ebben a szellemiségben szavazta meg az Országgyűlés az állampolgárságról szóló törvény módosítását, és ezen célokkal hozta létre az Országgyűlés a Bethlen Gábor Alapot. 2012-ben pedig már abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy az előző évi tevékenységét értékelhetjük az alapnak.
A határon túli magyarok oktatási programjainak támogatása, az oktatási-nevelési támogatás, a nemzetpolitikai tevékenység támogatása, az együttműködést szolgáló intézmények támogatása, a Határtalanul-program, a külhoni felnőttképzés, szakképzés, felsőoktatás támogatása mind-mind olyan intézkedés, amely segíti a külhoni magyarság szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulását, előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolataik ápolását és fejlesztését.
Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy jól működő Bethlen Gábor Alap és a támogatások igazi nyertese nemcsak az egyén, nemcsak az adott közösség, hanem Magyarország és maga a nemzet. Kulturális és nem utolsósorban gazdasági kapcsolataink erősítésével erős Magyarországot, erős Kárpát-medencét építhetünk közösen.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban két dologra szeretném felhívni a figyelmet, elsősorban baloldali képviselőtársaimét.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat álláspontom szerint legfontosabb rendelkezése, hogy nem viselheti közterület, illetve közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.
Ebből az általános megfogalmazásból több képviselő azt a következtetést vonta le, hogy a kormánypárti képviselők a kommunista elnevezésű utcákat, tereket át kívánják nevezni. (Novák Előd: Úgy van!)
Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy átnevezni csakis az önkormányzatok jogosultak közterületeiket, és ezen névválasztási szabadságukat a törvényjavaslat semmilyen formában nem kívánja korlátozni, csupán szeretnénk megszüntetni az áldatlan és Magyarországhoz méltatlan állapotot, hogy Lenin és Ságvári Endre utcákkal találkozhatunk 22 évvel a rendszerváltást követően.
Arról, hogy Magyarországon a rendszerváltást megelőzően kommunista diktatúra volt, és a névválasztást is alapvetően ez a rendszer befolyásolta, igazán nem a jobboldali képviselők tehetnek, hozzátéve, hogy a javaslat általánosságban beszél önkényuralmi politikai rendszerről. Mindannyiunk olvasatában önkényuralmi politikai rendszerként értékeljük a kommunizmus mellett a fasizmust is. A törvény indoklásában megtalálható nevek pedig jelen helyzetünket jellemzik.
Úgy vélem, hogy vannak személyek és elnevezések, akikkel kapcsolatban minden vitán felül áll, hogy méltatlanok arra, hogy elnevezéseinkben megemlékezzünk róluk. Az előterjesztő ezen személyekre és elnevezésekre koncentrált, amelyek elítélésével kapcsolatban teljes nemzeti konszenzus alakult ki.
A parttalan viták helyett, kérem, törekedjünk arra, hogy ne legyenek többé Kun Béla és Münnich Ferenc utcák és terek, és ez a jogalkotó célja is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Bethlen Gábor Alap legfontosabb küldetése a határon túli nemzettársaink erkölcsi és anyagi támogatása. Ezt a szubvenciós rendszert a Fidesz-kormány hozta létre, építette fel még 1998 és 2002 között, de annak működését hamar szétzilálta a 2002-től hatalomra került Gyurcsány-kormány.
A Gyurcsány-Bajnai-korszakban az elcsatolt területeken élő magyarokhoz a célzott támogatások, befizetések hollétét átláthatatlan homály kezdte uralni. Történt ez annak köszönhetően, hogy a támogatás két részre szakadt: a források egyik halmaza a Miniszterelnöki Hivatalhoz került, ahol az illetékes szakállamtitkár egymaga rendelkezett tetemes pénzösszegek felett, a célirányzatok mégsem tudták lefedni az ellátandó feladatokat. A rendszer másik eleme a Szülőföld Alap volt, amely a Gyurcsány-Bajnai-éra alatt úgy működött, hogy annak kollégiumai rábólintottak a határon túli magyar pártok által benyújtott egyezségre, majd a miniszter végül egymagában döntött a kötelezettségvállalásról.
Azt követően, hogy a nemzeti ügyeket szívén viselő jobboldali kormány 2010-ben ismét többséget szerzett az Országgyűlésben, a határainkon túl lévő magyar szervezetek érzékelték a nemzetpolitika változását, így megtöbbszöröződött a túljelentkezés a forrásokra, ezáltal lehetetlenné téve a kisebb és nagyobb szervezetek egységes kezelését a Szülőföld Alapon belül. A fentieket alapul véve kapott teret az az egységesítési szándék, amelynek eredményeként létrejött a Bethlen Gábor Alap, a Szülőföld Alapot felváltva, átcsoportosítva a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál az e célra elkülönített forrásokat.
Ez a fajta átszervezés három fő pillérrel biztosítja azóta is az átláthatóságot. A pénzalap egységes kezelése kiküszöböli az esetleges párhuzamosságokat. Ha a költségvetést elvonás vagy zárolás terhelné, a Bethlen Gábor Alapban elkülönített összeget az nem érinti, valamint a Bethlen Gábor Alap az Állami Számvevőszék félévente esedékes pénzügyi, jogi és szakmai vizsgálatának tárgyává válik, ezzel is elősegítve az átláthatóságot és elszámoltathatóságot.
(13.10)
Mindezek mellett hangsúlyozandó, hogy a Bethlen Gábor Alap létrejötte a lehetőségek bővítéséhez is hozzájárult, hiszen a MÁÉRT által megfogalmazott igényekkel összhangban az alapból nemcsak a szomszédos országokban, hanem a világ bármely részén élő nemzettársaink is részesedhetnek. Az alap kiemelt támogatottsági köréhez tartoznak a mikro-, kis- és középvállalkozások, így abból önrészt vagy kamattámogatást igényelhetnek az európai uniós pályázatokhoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek fényében kérem, támogassák a Bethlen Gábor Alapot érintő törvénymódosítást, ami egyértelműen a kormány még tisztább átláthatósági, ellenőrizhetőségi szándékát tükrözi.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a H/7934. számon benyújtott, "Az alapcélként vallási tevékenységet végző Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület egyházként történő elismeréséről" szóló országos népi kezdeményezést 2 igen, 4 nem és 12 tartózkodás mellett nem támogatta.
(13.10)
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt az Országgyűlés 2011. december 30-án fogadta el. A törvény melléklete tartalmazza azoknak a közösségeknek a felsorolását, amelyeket az Országgyűlés egyházként ismer el. Az akkor elfogadott törvény kimondta, hogy a korábban a miniszterhez kérelmet benyújtó egyházakról az Országgyűlés soron kívül dönt. Ezen döntések 2012 februárjában meg is születtek. Az Országgyűlés módosította az egyházügyi törvény mellékletét az elismert egyházak névsorával, valamint határozatban döntött azon 67 vallási közösségről, amelyek a jövőben egyesületi formában folytathatták és folytatják a mai napig tevékenységüket.
Az előttünk fekvő Lectorium Rosicrucianum Egyesület nem szerepelt azon közösségek között, akik 2011-ben kérelmet nyújtottak be az egyházi ügyekért felelős miniszternek, most mégis időszerűnek és szükségesnek találják egyházként történő elismerésüket. Ehhez természetesen az egyesületnek joga van, mégis furcsa, hogy ez a saját bevallása szerint hatszáz tagot tömörítő társaság ezen szándékát ez idáig semmilyen fórumon nem jelezte. A bizottsági meghallgatáson kiderült, hogy holland anyaszervezetük szintén egyesületi formában működik, ahogyan még egy-két európai országban végzik gond nélkül tevékenységüket, szintén egyesületi keretek között.
A rózsakeresztesek egyébként intézményt nem tartanak fenn, karitatív tevékenységet kisebb mértékben végeznek, a tavalyi 1 százalékos felajánlásaik száma 485 volt, amelynek értéke nem érte el a hárommillió forintot. A félreértések elkerülése végett ezeket az adatokat a tényszerűség miatt mondtam el, csupán szeretném az országgyűlési képviselők mérlegelési szempontjai közé ajánlani, amikor meghozzák döntésüket a népi kezdeményezésről.
Az egyházügyi törvény elfogadásával az Országgyűlés ugyanis úgy döntött, hogy meghagyja magánál azt a jogot, hogy egyházak elismeréséről vagy az elismerés elutasításáról maga határozzon. Ez a gyakorlat, hogy ilyen, a szuverenitás legfontosabb döntéséhez kapcsolódó kérdésről a Ház maga döntsön, nem példa nélküli. A Magyar Országgyűlés életében arról, hogy ma Magyarországon ki minősül nemzetiségnek, egyedül a Magyar Országgyűlés hivatott dönteni.
Az egyesület által benyújtott anyagokból személy szerint én és több képviselő a bizottságból - számszerűen tizenhat tagja - sem tudott határozott véleménnyel dönteni, ezért megállapítani azt, hogy a Lectorium Rosicrucianum Egyesület az egyházügyi törvény 14. § (2) bekezdésében található kritériumoknak megfelelően alapcélként vallási tevékenységet végez-e, ezért és az eddig elmondottakra tekintettel nem támogatjuk az egyházként történő elismerésüket.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Elfogadom.
ELNÖK: Elfogadja. Öné a szó, képviselő asszony.
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly októberben az Országgyűlés politikai vitanapot tartott "A nők közéleti-politikai részvételének erősítése" címmel. A vitában egyértelművé vált, hogy a nők helyzetének javítására a munkaerőpiacon is nagy szükség van. A 2011-ben elfogadott új munka törvénykönyve egyik célja volt, hogy olyan rugalmas, jól alkalmazható jogviszonyokat teremtsen, melyekben a foglalkoztatás könnyebbé válik, és a nők számára is egyszerűsödik a munkavállalás.
(15.40)
A munkahelyvédelmi akcióterv keretében a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése céljából adó- és járulékrendszer átalakítására került sor.
Meghatározott célcsoportok foglalkoztatása esetén csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke. Ezen szociális hozzájárulási adókedvezmények munkaerő-piaci szempontból pontosan a hátrányos helyzetben levő csoportoknak, a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, gyedről, gyesről visszatérők, valamint a képzettséget nem igénylő munkakörökben foglalkoztatottak és a tartósan munkanélküliek számára jelentenek nagy segítséget. Javítja a nők foglalkoztatási esélyeit, legyen szó kismamákról vagy nyugdíj előtt álló asszonyokról.
A kormánynak a női foglalkoztatottság ügye melletti elkötelezettségét mutatja, hogy külön miniszteri biztost nevezett ki a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért, különösen a kismamákat érintő, munkába visszatérést segítő, megfizethető ellátási és gyermekfelügyeleti intézmények, szolgáltatások fejlesztésével, a foglalkoztatást akadályozó tényezők feltárásával, a munkaerőpiacra történő visszalépést segítő támogatásokkal, a vállalati és közszféra szemléletformálásával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és az egészségmegőrzéssel.
Kérdezem, hogyan alakult a nők foglalkoztatottsága hazánkban, milyen eredményeket és változásokat vár a jövőben, milyen eszközökkel érhető el a nők még hatékonyabb foglalkoztatása.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ÉKES ILONA (Fidesz): Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a tájékoztatást. Azt gondolom, ha sikerül a nők valódi problémájával foglalkozni és ezekre megoldásokat találni, akkor változik a közgondolkodás is, bár én a nők munkavállalási lehetőségeinek bővülése mellett is nagyon fontosnak tartom a családot, a gyermeknevelést is. Viszont akkor érzi magát biztonságban egy anya, egy nő, ha biztosan tudja, hogy számítanak rá a munkahelyén is, és nem marad fizetés nélkül az egyedül nevelő sem, hanem tud a különböző rugalmas munkaidőkben munkát vállalni, ezzel is a család életének a biztonságát növeli.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ÉKES ILONA, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2013. május 21-én kijelölt bizottságként megtárgyalta a T/11200. számú, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.
(9.40)
Az ülésen az előterjesztők részéről dr. Vejkey Imre, a kormány nevében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól Virág Rudolf helyettes államtitkár és Péteri Attila főtanácsadó, illetve Pálffy Ilona, a Miniszterelnökség főtanácsadója vett részt.
A bizottság, megismerve a törvényjavaslatot, illetve az előterjesztést, a kormány kiegészítését, meghallgatva Szávay István, Jobbik, Szabó Vilmos, MSZP és Szabó Rebeka független képviselő kérdéseit, hozzászólásait, azt 8 igen szavazattal, 1 nem ellenében és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta, így általános vitára ajánlja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékozatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/13254. számon benyújtott, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és azzal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, valamint a H/13253. számon benyújtott, egyes házszabályi rendelkezésekről szóló határozati javaslatot megtárgyalta, és ezeket mindkét esetben 14 igen, 3 nem szavazattal, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottsági ülésen minden parlamenti párt képviselője egyetértett abban, hogy a 2014-ben megalakuló új Országgyűlésnek a jogszabályi változásokból következően új házszabályra van szüksége. Az utalt változások közül talán a leglényegesebb az országgyűlési képviselők létszámának drasztikus csökkenése, mely intézkedés az egyike azoknak, amelyeket a 2010-ben felálló Országgyűlés megszavazott. Illetékes bizottságként azonban nem szabad elfeledkeznünk a nemzetiségi szószólókról sem, akik az új ciklusban új házszabály nélkül igen nehezen vagy egyáltalán nem tudnák jogaikat gyakorolni, megkezdeni tevékenységüket.
Fontosnak tartom kimondani, hogy az új házszabály, ahogyan eddig is, az Országgyűlés működését szabályozza, nem véletlen, hogy határozati szinten kell döntenünk a kérdésről, hiszen magunkra nézve fogadhatjuk el kötelezőnek a későbbiekben betartandó szabályokat.
Ellenzéki kritikákban is felmerült a kétszintű bizottsági rendszer bevezetésének javaslata, amelyet a szűrőrendszer gyengítéseként értékelnek. Valójában a bizottsági szűrés elvi szinten 2014-ről erősödik. A kétszintű bizottsági rendszerben a szakbizottságok vitatják meg a javaslatokat, a törvényalkotási bizottság pedig a koherenciát biztosítja ezek között. Természetesen emellett bármelyik bizottság szabadon dönthet úgy, hogy a javaslat egészét vagy részét megtárgyalja. Érdekesség, hogy az ellenzék a részletes viták bizottságokban történő lefolytatását is kifogásolja, holott éppen az előző esetben a bizottsági szerep erősödésének a szükségessége mellett érveltek.
Egyértelműen az Országgyűlésben zajló szakmai munka színvonalának emelését szolgálhatja a javaslat azon eleme, hogy a törvényjavaslatot annak tárgyalása előtt hat nappal be kell nyújtani, a megfelelő előkészítést pedig gyakorlatilag kikényszeríti a belső és külső túlterjeszkedés kizárása.
A fegyelmi szabályok ellen leginkább azok ágálnak, akik nélkül a rendelkezések alkalmazására az elmúlt hónapokban nem is került volna sor. Éppen a bizottsági ülésünkön tanúsított magatartása egyes ellenzéki képviselőknek teszi ezeknek a szabályoknak a fenntartását indokolttá.
Kiemelném, hogy valamennyi képviselőtársam helyeselte a bizottsági ülésekről való hiányzás anyagi szankcionálását. Ezek szerint ők is elkötelezettek egy komoly, konstruktív munka mellett, amelyhez a kereteket az előttünk fekvő törvény- és határozati javaslat biztosítja, meggyőződésem, hogy az eddigiekhez képest hatékonyabban.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)