Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A T/14709. számú törvényjavaslat az 1992-ben elfogadott adatvédelmi törvényt harmadik alkalommal kívánja módosítani. 1995-ben az új államtitokról szóló, illetőleg levéltári törvény megalkotása igényelt változtatást, a 2003. évi átfogó jellegű módosítás alapvető funkciója pedig az volt, hogy az adatvédelmi kódexet a 95/46. számú EK-irányelvvel harmonizálja.

A mostani, harmadik novella, amelynek parlamenti elfogadását az adatvédelmi biztos is támogatja, különféle, egymáshoz csak részben kapcsolódó célok elérését szolgálja. Egyfelől az Alkotmánybíróság ma már többször említett határozatában megállapított mulasztásos alkotmányellenességet is megszüntetve jelentősen bővíti a közérdekű adatok megismerésének jogi garanciáit; másfelől az elmúlt évek jogalkalmazási tapasztalataira alapozva pontosítja a fogalmi apparátust, s összhangot teremt a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülése és a jogsegélyegyezményekben vállalt kötelezettségek teljesítése között.

(16.30)

Emellett a javaslat - mint erre ma már többen is utaltak - szélesíti az adatvédelmi biztos hatáskörét, és egyértelműen meghatározza az eljárására vonatkozó szabályokat.

A javaslat mindenekelőtt a közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adat fogalmát módosítja. A tervezett szabályozás pótolja a közérdekű adat meghatározásából eddig hiányzó adatdefiníciót, kimondva, hogy a közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, valamint tevékenységére vonatkozó és a személyes adat fogalma alá nem eső bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret - függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől - közérdekű adatnak minősül. E megközelítés nyilvánvalóvá teszi, hogy a közérdekű adat kategóriát nem korlátozhatjuk a számadatokra, hanem az az ilyen jellegű információk és ismeretek összességét magában foglalja.

Jogdogmatikai szempontból pontosabbá válik a közérdekből nyilvános adat kategóriája is. A javaslat egyértelműen elhatárolja egymástól a közérdekű és a közérdekből nyilvános adat fogalmát, és ily módon a korábbinál erőteljesebben hangsúlyozza, hogy ez utóbbi kategória a köz- és a magánszféra határterületeire vonatkozik.

Az általános meghatározáson kívül az előterjesztés a közérdekből nyilvános adatok két legjellemzőbb típusát is definiálja.

A javaslat az Alkotmánybíróság előbb már említett határozata alapján újraszabályozza az automatikus nyilvánosságkorlátozás intézményét is. Az adatvédelmi törvény eredetileg nem ismerte e kategóriát. A közérdekű adatok megismerésének korlátját elsődlegesen az állam- vagy szolgálati titokká minősítésben jelölte meg, e minősítés jogalapját azonban még a kilencvenes évek első felében is a pártállami időszakból származó 1987. évi 5. számú törvényerejű rendelet képezte. Az Alkotmánybíróság a ma szintén említett 34/1994. (VI. 24.) számú határozatával e jogszabályt alkotmányellenesnek nyilvánította, ugyanakkor kifejtette, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságát a köztisztviselői munka színvonalához és hatékonyságához fűződő érdek is korlátozza. Érvelésében nemzetközi tapasztalatokra is hivatkozott, jelezve, hogy “Az Európa Tanács tagállamaiban az aktanyilvánosság általában nem vonatkozik az úgynevezett munkadokumentumokra.ö Majd később: “Éppenséggel garanciális intézménye a köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen folyik. Ezért az aktanyilvánosság a közbülső munkaanyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik.ö E körülményekre tekintettel - folytatta gondolatmenetét az Alkotmánybíróság - az európai országok kortársi levéltári gyakorlata a belső munkaanyagokat általában harmincéves időkorlátozásnak veti alá. Innen származik tehát az eredeti harmincéves korlát.

Az Országgyűlés a taláros testület álláspontja alapján a levéltárakról szóló törvénnyel iktatta az adatvédelmi törvénybe azt a rendelkezést, amely szerint a belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítéssel összefüggő adat a keletkezését követő harminc éven belül nem nyilvános. Ezt az időtartamot Hegyi Gyula szocialista képviselő módosító indítványa alapján a 2003. évi XLVIII. törvény húsz évre mérsékelte. Téved tehát Gyimesi József fideszes képviselő, amikor azt állítja, hogy az automatikus nyilvánosságkorlátozást 2003-ban a Medgyessy-kormány vezette be.

Szintén téved, amikor úgy véli, hogy az Alkotmánybíróság ma már többször említett határozata megsemmisítette a belső használatra készült adatokról szóló rendelkezést. Valójában a 12/2004. számú alkotmánybírósági határozat elutasította azt az indítványt, ami az előbb említett rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányult. Ugyanakkor a testület valóban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, arra hivatkozva, hogy a hatályos szabályozás “nem határozza meg sem a belső használatú, sem a döntés-előkészítéssel összefüggő adat fogalmát, és nem jelöli meg, hogy milyen alkotmányos célból kerülhet sor a korlátozásraö. E fogalmi tisztázatlanság és más hiányosságok következtében az adatvédelmi törvény “a közérdekű adatok nyilvánosságának olyan korlátozását is lehetővé teszi, amelyet nem indokolhat az állami szervek hatékony működésének biztosításához fűződő érdekö.

A javaslat az Országgyűlés jogalkotási kötelezettségének teljesítése érdekében meghatározza az automatikus nyilvánosságkorlátozás alá eső adatok körét, a korlátozás húszéves időtartamát tíz évre rövidíti, és ezen időszakon belül is feltételhez köti a megismerésre irányuló igény elutasítását.

Az előterjesztés példálózó felsorolással az elemzésben, tervezetben, véleményben, javaslatban és felkészítőben, valamint a szerv belső működésére vonatkozó felmérésben, ellenőrzési jelentésben és más munkaanyagban szereplő információkat minősíti a döntések megalapozását szolgáló adatoknak. Ugyanakkor a döntés megszületését követően az érintett szerv vezetője a megismerésre irányuló igényt csak akkor utasíthatja el, ha bizonyítja, hogy az információ idő előtti nyilvánossága a szerv működési rendjét vagy feladatkörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását veszélyeztetné. Ez utóbbi feltétel fennállását a szerv vezetőinek felkészítését szolgáló feljegyzések esetében vélelmezni kell.

A javaslat az elektronikus igénylés bevezetésével is kedvezőbb feltételeket teremt a közérdekű adatok megismeréséhez. Az új szabályozás szerint szóban, írásban vagy elektronikus úton bárki igényt nyújthat be az adatkezelő szervhez, és ennek során anyanyelvét is használhatja.

A megismeréshez fűződő jog alanyi jogi jellegét az előterjesztés azzal is hangsúlyozza, hogy a jelenleg hatályos kérelem fogalmat az igényléssel helyettesíti. Ennek megfelelően az igény nem tagadható meg azon az alapon, hogy a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető információt is tartalmaz. Ebben az esetben az érintett adatot felismerhetetlenné kell tenni.

A 2003. évi módosítással ellentétben a jogharmonizáció a mostani előterjesztésben csak másodlagos szerepet játszik. A javaslat az Európai Gazdasági Térség fogalmának beemelésével módosítja a harmadik ország kategóriáját, újraszabályozza - erre már szintén történt utalás - a személyes adatok harmadik országba történő továbbítását, és pótolja a hiányzó jogharmonizációs záradékot.

Az újraszabályozás pontosan meghatározza, hogy a harmadik országban a személyes adatok megfelelő szintű védelmét mikor tekinthetjük biztosítottnak, és emellett lehetővé teszi, hogy jogsegélyegyezmény végrehajtása érdekében az egyezményben megjelölt célból és tartalommal személyes adatokat továbbítsanak olyan harmadik országba, amely nem garantálja a védelmet.

Végezetül a javaslat az adatvédelmi biztos feladat- és hatáskörét, valamint eljárását is érinti. Az előterjesztés egyértelművé teszi, hogy a biztos ellenőrzése során hivatalból, illetőleg bejelentés alapján egyaránt eljárhat, feladatkörében általános jelleggel, valamint meghatározott adatkezelő részére ajánlást bocsáthat ki, és emellett véleményezi a külön jogszabály alapján közzétett közérdekű adatok körét, továbbá az Európai Unió közös adatvédelmi felügyelő testületeiben képviseli a Magyar Köztársaságot. A biztos eljárására és intézkedéseire az adatvédelmi törvény eltérő rendelkezései hiányában az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény előírásait kell alkalmazni.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció nevében a törvényjavaslatot támogatom, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)