Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A személyes adatok védelmének joga és a közérdekű adatok megismerésének joga alkotmányos alapelvként és jogállami alapintézményként épült be a magyar alkotmányba a rendszerváltozás során. Az államnak és a gazdasági élet résztvevőinek egyre több információra van szükségük a társadalmi és gazdasági irányító-szervező munka eredményesebb ellátásához, és ma már az információk megszerzésének és továbbításának technikai háttere is biztosított.

(16.10)

Ma egyetlen gombnyomással állampolgárok millióinak adatai szerezhetők meg és továbbíthatók, kezelhetők technikai értelemben, és ezért kell nekünk egy pontos és jó adatkezelési törvény, hogy ezek megfelelő jogi rendezettséggel történjenek. Ugyanakkor az emberek mindinkább érzékennyé válnak személyes adataik biztonságára, és az államtól azt várják el, hogy akarja és hogy képes legyen védelmet biztosítani a személyes adatok számára, valamennyiünk számára.

A diktatúra évtizedei után a személyes adatok védelme iránti igény együtt jelentkezett azzal az elvárással, hogy minél többet tudjunk meg az állam működéséről, az életünket meghatározó döntések hátteréről, a közpénzek felhasználásáról. Lényegében így kapcsolódik össze e két alkotmányos jog, amelyek az állam és polgárai viszonyában értelmezhetők elsősorban. Érvényesülésük vagy korlátozottságuk szintje sokat elárul a hatalomgyakorlás demokratikus vagy diktatórikus jellegéről, a jogállamiság fejlettségéről, a jogállamiságból következő elvek érvényesíthetőségéről, érvényesüléséről. Manapság sokan úgy vélik, hogy az állam egyrészről túl kíváncsi polgárainak személyes adataira, másrészről a saját működésével kapcsolatos, úgynevezett közérdekű információkat a polgárai elől eltitkolja, eldugdossa.

A 2002-ben hivatalba lépett szocialista-szabad demokrata kormány kíváncsiságát, információéhségét jól jellemzi az úgynevezett adatmentési botrány - elevenítsük fel pár szó erejéig. A kormányváltás után a pénzügyminiszter arra utasította az APEH, az Államháztartási Hivatal, a Magyar Államkincstár, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Szerencsejáték Felügyelet, a VPOP vezetőit, hogy törvénysértő módon továbbítsák az általuk kezelt személyes adatokat a Pénzügyminisztériumba. Ezt meg is tették, kevés kivétellel. Az adatvédelmi biztos jogellenesnek ítélte az adattovábbítást és a minisztériumban történő adattárolást, és - higgyük el - ezen adatbázisok vagy lementett adatok megsemmisítésre kerültek. Az állam tehát, amelynek őrködnie kellene személyes adataink biztonságán, maga követett el jogsértést.

Több példát találunk, találhatunk az elmúlt évek kormányzati gyakorlatából arra is, hogy az állam nem biztosítja a közérdekű adatok nyilvánosságát, például a közpénzek elköltésének átláthatóságát. A nagy szemfényvesztés, a közpénzügyi államtitkárság feladata kevésbé volt ismert e hivatal felállításakor, de tevékenysége annál nagyobb sajtóvisszhangot kapott. Ma már, azt kell mondanom, szerencsére, egyre kevesebbet hallunk tevékenységéről. Az államtitkárság vezetője a rendőrkutya szívósságával kutatott közpénzekkel kapcsolatos visszaélések után, észre sem véve saját kormányának egyre kínosabb ügyeit. Nem hibáztatható ő, hiszen a rendőrkutya is azt a szagot keresi, amelynek szagmintáját az orra alá dugják, szóval, a téves mintavételért nem a rendőrkutya felel.

A közérdekű adatok nyilvánossága, illetve csak a nyilvánosság indokolt korlátozása mellett foglalt állást az Alkotmánybíróság több döntésében is, és a most tárgyalt törvényjavaslat benyújtására is ezért került sor. Hallottuk ugyan a törvényjavaslat megszületésének vagy benyújtásának más indokait is, pozitív indokait is, de azért mondjuk ki világosan, hogy akár a jogharmonizációs teendőinkre gondolunk, akár az adatvédelmi biztos hatáskörének megerősítésére gondolunk, igazából a módosítások 2003-ban megtörténtek. Amiért most ezt a törvényjavaslatot be kell nyújtanunk, az egy Alkotmánybíróság által megállapított kötelezettség, időtartamhoz kötött kötelezettség, és a kormány e tekintetben is késlekedett, hiszen 2004. december 31-ig tartozott volna ezt a mulasztásos alkotmánysértést felszámolni.

Az adatvédelmi, helyesebben adatkezelési törvény szövegébe a 2003. évi módosításakor került be az a rendelkezés, hogy a belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítéssel összefüggő adat a kezelését követő húsz éven belül nem nyilvános. Tehát az Alkotmánybíróság által alkotmánysértőnek nevezett rendelkezés 2003-ban, a jelenlegi kormány működése során került be ebbe a törvénybe - ne titkoljuk el, hogy sok minden pozitívum is egyébként emellett.

Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést megsemmisítette, mert úgy ítélte meg, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozása csak tartalmi vizsgálat alapján rendelhető el, tehát nem engedhető meg az, hogy az adatkezelő, mondjuk, a Miniszterelnöki Hivatal, bizonyos adatokat belső használatra készültnek minősítsen, és ezen formális okból, miután belső használatra készült anyagnak minősítette, megtagadja a nyilvánosságot, az adatok megismerhetősége elől a nyilvánosságot elzárja. Az adatkezelő önkényesen tehát ezzel a minősítéssel nem élhet. A nyilvánosság indokolatlan korlátozását jelenti egyébként magának a fogalomnak a meghatározása is, az Alkotmánybíróság is rámutatott a határozatában arra, hogy a “belső használatra készültö fogalom értelmezhetetlen egy jogállamban.

Ezen túlmenően helyesen mutatott rá az Alkotmánybíróság arra is, hogy a döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatok esetében különbséget lehet és kell tenni a döntéshozatal előtti és az azt követő nyilvánosság között. A törvényjavaslat helyes megoldást tartalmaz e tekintetben, amikor ezt a különbségtételt megteszi.

Indokolt megváltoztatni azt a rendelkezést is, hogy a nyilvánosságkorlátozás a kezelését követő húsz évig áll fenn, tehát lényegében korlátlan ideig. Arra utalnék, hogy lehet, hogy csak pontatlan fogalmazás történt a korábbi törvényjavaslatban, egyszerű elírásról van szó, mert a húszéves időtartamnak a kezdetét az elfogadott törvény az adatkezelés megszűnésétől rendelte számítani, nem pedig az adat kezelésétől. Ezt a hibát a törvényjavaslat egyébként most korrigálja.

A homályos megfogalmazású belső használatra készült adatok titkosításának lehetőségével élt is a jelenlegi kormány, emlékezzünk csak a külföldi turistaként először a Szocialista Pártnak a kampányban, majd a kampányt követően dolgozó Ron Werber írásbeli dolgozatára, amelyhez nagy és következetes munka után jutott hozzá az eziránt érdeklődő képviselőcsoport. Vagy emlékezzünk egy frissebb ügyre: Görgey Gábor volt miniszter aranyat érő tanácsait a mai napig nem ismerhettük meg részleteiben.

Ma is egyébként számos ilyen tanácsadói tevékenység folyik a kormányzati szervek körül, jelentős részben szocialista vagy kormánypárti országgyűlési képviselők a tanácsadók, és e tanácsok titokban maradása nemcsak a tanács tartalma iránti érdeklődést fejezi ki, hanem azt is, hogy talán az elvégzett munkának az értékére is kíváncsi lenne az ellenzék. Hozzáteszem: alkotmányosan valószínűleg kifogásolható az is, hogy a végrehajtó hatalomnak és a törvényhozó hatalomnak egyfajta összefonódásáról van szó ebben az esetben, tehát az országgyűlési képviselői tisztség és a kormányzati szerepvállalás nem biztos, hogy ilyen nyilvánvalóan egybemosandó.

A benyújtott törvényjavaslat tekintetében irányadónak tekintjük az adatvédelmi biztos álláspontját, tehát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatni fogja a törvényjavaslatot, jóllehet módosító indítványt fogunk benyújtani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a pontosabb és egyértelműbb fogalmazás érdekében.

Köszönöm szépen.