Felszólalás adatai

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy adok többet ér három ígérd megnél. Ez a régi magyar közmondás jut eszembe, amikor a jelenlegi kormány önkormányzatokkal kapcsolatos eddigi ígéreteire gondolok. Való igaz: aki sokat ígér, keveset ad.

Mit ígért Medgyessy Péter Pilvax kávéházbeli beszédében? “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát, szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.ö Milyen ígéret állt országszerte az óriásplakátokon? “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö Ezzel szemben mi történt? Gatyára vetkőztetett önkormányzatok fuldokolva küzdenek működőképességük megőrzéséért.

Az elmúlt fél évben életre szóló, szívszorító sebeket kapva országszerte több mint száz oktatási intézmény bezárásáról, pedagógusok százainak elbocsátásáról, intézmény-összevonásokról kényszerültek dönteni a települések, kicsik és nagyok egyaránt. Legfőbb oka az egyébként indokolt közalkalmazotti béremelés, a kormány ugyanis nem biztosította a szükséges forrásokat az önkormányzatok számára. Pedig mit ígért a “Cselekedni most, és mindenkiért!ö címet viselő programjának önkormányzati finanszírozás fejezetében? “Biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat. A jövőben új, vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.ö Erre szokták mondani őseink: megszegi a szavát, mint puska a kovát.

123 milliárd forintot vettek el így az önkormányzatoktól, vagy úgy is mondhatnánk: a kormánypárt választási ígéreteit az önkormányzatok finanszírozták. Pedig számtalan helye lett volna ennek a 123 milliárd forintnak: szociális támogatásokra, segélyekre, út- és járdaépítésre, netán parkok csinosítására, otthonteremtő programokra, intézményfelújításokra, nem folytatom a sort.

Súlyos tervezési hibáját a kormány beismerte, és létrehozta az úgynevezett bérhikit, a fölülről nyitott kasszát, amelyhez csak az a település juthat hozzá, amely minden forrását kimeríti, amely nemcsak gatyára vetkőzik, hanem utolsó ruhadarabját is eldobja. Ezt pedig közösségben élő, szemérmes képviselő-testület nem teheti meg. Marad a vagyonfelélés, az intézménybezárás, a fejlesztések leállítása, a hitelfelvétel, a vegetálás, akkor, amikor az uniós forrásokért csak önerő, önrész biztosításával lehet eredményesen pályázni.

Sajnos, a parlamenti többség a haza bölcse, Deák Ferenc mondását sem ismeri, miszerint a rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni. A Fidesz három módosító javaslatot is kidolgozott a probléma kezelésére, de a másik oldal példátlan hatalmi arroganciával még napirendre sem engedte vetetni a kérdést. Pedig ez az állapot alkotmányjogi szempontból is aggályos, hiszen sérti az önkormányzatoknak a gazdálkodásuk szabadságához fűződő jogait.

Miben reménykedhetnek az önkormányzatok? Kiürítésre került a Széchenyi-terv, csökkentek a pályázati lehetőségek, stagnál az otthonteremtés programja, a kiírt pályázatok mögött rendkívül alacsony keretösszegek szerepelnek, s az önrész is nagyon sok esetben emelkedett, pedig az önkormányzatoknak, mint tudjuk, nincsen forrása.

A korábbi években a hátrányos helyzetű területek esélynövekedésében játszottak fontos szerepet a regionális és megyei területfejlesztési tanácsok. Az elmúlt időszakban nem működött hatékonyan a decentralizáció, jelentősen csökkentek a keretösszegek a megyei fejlesztések esetében is. Ajánlatos lenne, ha az összes megyében működne az integrált finanszírozás, nemcsak a hét, úgynevezett hátrányos helyzetű megyében, hiszen nemcsak fejlett és fejletlenebb régiók között vannak különbségek, hanem a fejlettnek tekintett régiókon belül is vannak térségek és települések, ahol a társadalmi-gazdasági helyzet rosszabb, mint az úgynevezett hátrányosabb helyzetű régióké, például Baranya és Zala aprófalvas településein. Ezek szinte semmilyen kiegészítésre nem számíthatnak. A területfejlesztés ezeken a vidékeken 2003-ban gyakorlatilag semmilyen új eszközzel nem bővült. A területfejlesztési célelőirányzat a 2002. évi összeg 40 százalékára csökkent, a költségvállalási lehetőség 40 százalékról 70 százalékra történő megemelését az eszközrendszer bővítésének beállítani, finoman szólva is képmutatás lenne.

Miben bízhatunk? Ismét a klasszikusokhoz fordulok, belőlük meríthetünk erőt. A haza bölcse szerint, amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja. Széchenyi ehhez annyit tesz hozzá, hogy a tett az első, a szó a második. Érdekeink közösek, 10 millió ember bízik bennünk, parlamenti képviselőkben. Rendezzük végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)