Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Feltételezem, mindannyian tudjuk, hogy a kiotói egyezménnyel jelentős problémák vannak. A legnagyobb probléma az, hogy a világ legnagyobb kibocsátói pont azok, akik nem írják alá, és nincs is szándékában aláírni se az Egyesült Államoknak, se Kínának, se Indiának. Márpedig tudjuk, hogy a fejlődés és a CO₂-kibocsátás pont ezekben az országokban növekszik a legjelentősebb módon, ezért úgy gondolom, hogy a kiotói egyezményt mérsékelt örömmel kell kezelnünk. Mégis, ilyen körülmények között is legalább Európa - amely példával kíván elöl járni, és ezen belül Magyarország, amely szintén tartani akarja a vállalt kötelezettségeit - mindazt teljesíteni szeretné, amit magára vállalt.

Nem teljesen értem azt a pikírt megjegyzést, hogy miért tárgyalt ügyetlenül a jelenlegi kormány kvótaügyben, amikor magasabb kvótát biztosított az országnak, mint amennyit jelenleg ténylegesen kibocsátunk. A számok egyeznek, mind a ketten 80-at mondtunk, ezen belül, azt gondolom, akkor törne ki igazán a ribillió, ha hirtelen - ahogy tisztelt képviselőtársam mondta - egy gombnyomásra itt leállítanánk egy erőművet, és helyette beléptetnénk egy másikat, amelyik 10 millióval több CO₂-t bocsát ki, és hiába maradunk a korlátainkon belül, mert nem az a törekvésünk, hogy a korlátainkon belül még nyomjunk rá annyi CO₂-t, amennyire csak lehetőségünk van, és ne törődjünk egyéb megfontolásokkal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Elnézést, még egy kétpercest nyomnék, elnök úr.