Felszólalás adatai

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Felszólalásával ráirányítja a figyelmet a felsőoktatásban a kiemelkedő teljesítményt nyújtó professzorok, kutatók anyagi megbecsülésére. Napirend előtti felszólalásához annyi kiegészítést engedjen meg nekem a képviselő úr, amellett, hogy a Széchenyi-ösztöndíj megszűnésével létrehoztuk a Széchenyi István-ösztöndíjat és a Békési-ösztöndíjat - amely a fiatal kutatóknak és oktatóknak jelent komoly bérkiegészítést -, jelentős béremelést hajtottunk végre a professzori körben is, hiszen 2001-ben új bérrendszert vezettünk be a felsőoktatásban, amely az egyetemek évszázados hagyományainak megfelelően az egyetemi előmenetelhez és nem valamiféle külső bizottság ítéletéhez köti azt, hogy milyenek legyenek az egyetemen a bérek, a jövedelmek. Ez a véleményem szerint egyszerű, átlátható, világos, az egyetemek évszázados hagyományaihoz alkalmazkodó bérrendszer a garantált professzori bérhez köti a felsőoktatásban dolgozók - docensek, adjunktusok, tanársegédek - fizetését.

Abban, hogy a garantált professzori bér - amely 2001-ben 230 ezer forint - kevés, képviselő úrral egyetértek, ha ezt akarta mondani. Ez a bér valóban kevés, 2002-re 245 ezer forintra emelkedik, ez még inkább kevés. Én a 2002-es költségvetés keretei között is látok lehetőséget ennek emelésére, még inkább szeretném azonban, ha a képviselő úr majd támogatná azt a javaslatunkat, amely ennek a lényeges megemelését jelenti, és a köztisztviselői életpályán elérhető fizetésekhez köti az egyetemeken, főiskolákon az egyetemi tanárok, professzorok bérét.

Gondolom azzal egyetért képviselő úr, nagyjából helyesnek vélhetnénk azt az arányt, hogy azon kiemelkedő egyetemi tanároknak, akik ennek az országnak nagyon sok dicsőséget szereztek itthon és külföldön, a köztisztviselői kar kiemelt fizetéseihez hasonló fizetést biztosítana. Ez ma - ha kimondjuk, az egyetemi fizetésekhez képest soknak hangzik - 4-500 ezer forintot jelent. Ezt ebben az évben vagy a következő évben feltehetően nem tudjuk megvalósítani, de a cél, az irány az, hogy az egyetemi rendszeren belül hozzunk létre egy olyan bérrendszert - még egyszer mondom, ennek megtettük az első lépéseit -, amely az egyetemi életpálya szigorú előmeneteli rendjéhez köti a bért és nem valamiféle külső pályázathoz. Képviselő úr, volt olyan - bizonyára tudja -, hogy évente ötszáz ilyen ösztöndíjat osztottak ki, az első ötszázat valószínűleg professzorok kapták, a második ötszázat is, de a negyedik ötszáznál viszont már adjunktusok is bekerültek ebbe a körbe, és előfordult az, hogy egy tanszéken két adjunktus közül, akiknek csak hajszálnyira különbözött egymástól a teljesítménye, az egyik fizetése kétszerese vagy két és félszerese volt, mint a másiknak, mert megkapta a Széchenyi-ösztöndíjat. Ezt a meglehetősen kaotikus rendszert váltja fel az a világosabb és egyszerűbb rendszer, amely - még egyszer elmondom - az egyetemi pálya szigorú követelményeihez köti a bért.

A másik lényeges változás, amelyet képviselő úr bizonyára tud és értékel, a magyar tudományos élet érdekében történt lépés, a kutatóintézeti fizetéseknek az egyetemi fizetésekkel való összhangba hozása. Ugyanis előfordult az, hogy egy professzori teljesítménynek vagy állásnak megfelelő helyen a kutató felét vagy harmadát kereste annak, mint a Széchenyi-ösztöndíjas kutatók.

(8.40)

Azt gondolom, hogy ma a bérrendszerben arányaiban rend van, a felsőoktatási béreket lényegesen emelnünk kell.

Köszönöm szépen. (Taps.)