Felszólalás adatai

Nem nagyon emlékszem rá, hogy törvény ennyi alátámasztás nélküli negatív minősítő jelzőt kapott volna, mint ez a köznevelési törvény. Különösen fájdalmas ez olyanok szájából, akik a tudomány emberei lévén, kötelességük lenne állításaikat bizonyításokkal alátámasztani. Természetesen nem fogom felsorolni ezeket a jelzőket; egyik sem nyert igazolást itt a parlamenti vitában.

Külön fájdalmas az, amikor országgyűlési képviselők a törvény szövegének nem ismeretéből fakadóan olyan téves állításokat fogalmaznak meg a plenáris ülésteremben, amellyel félrevezetik a hallgatóságot, a nézőket, dezinformálnak, vagy ha úgy tetszik, divatos szóval: riogatnak. Ezek közül gyűjtöttem össze egy csokorral, és néhányra rámutatnék anélkül, hogy megnevezném a képviselőt, aki mondta; az Országgyűlés jegyzőkönyve ezeket pontosan tartalmazza.

Nézzük tehát! Elhangzott a falusi iskolák elsorvasztása. Kérem a tisztelt képviselő urat, aki ezt mondta, hogy olvassa el a 89. § (1) bekezdését, ahol tételesen benne van, hogy 8 gyermek esetén az alsó tagozat működhet a faluban. Az egyebekről, többiről nem is beszélek.

Tankötelezettség. 16 éves korban kilökjük a gyerekeket az iskolából, szegregálás, antidemokratikus és hasonló jelzők hangzottak el. Szeretném elmondani: Európa 19, most már Magyarországgal együtt majd 20 országában 16 éves kor a tankötelezettség, köztük olyan országokban, mint Finnország, Franciaország. Lehet-e állítani, hogy ezek az országok nem eléggé demokratikusak? Mindössze 4, ha Magyarországot kivesszük, 3 országban 18 éves csak a tankötelezettség. Miért olyan szörnyű tragédia? Talán ezekben az országokban az utcán kallódnak a 17 vagy 18 éves gyerekek? Nem, dehogyis. Ők már sokkal korábban felismerték ennek a döntésnek az esetleges hasznát, amellyel most mi megpróbálkozunk.

Elhangzott, hogy csökkenteni akarjuk a gimnáziumi férőhelyek számát. Kérdezem, hogy melyik törvényhelyből következtetnek erre. Inkább nézzék meg az 50. § (2) bekezdését, amelyben csak arról szólunk, hogy minőségi követelmények szerint, felvételivel lehet a középiskolába bejutni. Ezzel akarjuk a klebelsbergi eszmét megvalósítani, hiszen még Klebelsberg nevét is megkérdezte az illető képviselő úr; ezzel akarjuk, mert minőségi oktatást akarunk a középiskolában, és a gimnáziumban azoknak a gyerekeknek van helyük, akik legalább az írás, olvasás, számolás kompetenciájával rendelkeznek.

Elhangzott, hogy meg akarjuk szüntetni a fontos testületeket, mint a Köznevelési Tanács vagy a Közoktatáspolitikai Tanács. Gondolják, hogy meghívtuk volna a tanács képviselőit, ha ez volna a szándékunk? Inkább javaslom, hogy nézzék meg az 1158/2011. V. hó 23-án keltezett kormányrendeletet, amely úgy szólt, hogy ne nevesítsünk olyan tanácsadó testületeket, amelyekben kormánytisztviselők is helyet foglalhatnak, márpedig ezek ilyen testületek. Ezeken a testületi üléseken egyébként elmondtuk, hogy nem akarjuk őket megszüntetni, csak a nevesítésüktől tekintettünk el.

Leveszi a pedagógusokról a törvényünk a döntés felelősségét - állította valamelyik képviselő úr. Kérem szépen, nézzék meg a törvényt: a pedagógiai program, szervezeti-működési szabályzat, házirend és a fontos iskolai dokumentumok elfogadása ettől kezdve a testület, a nevelőtestület dolga lesz, és nem igényel semmiféle szakértői véleményt. A testület elfogadja, miután autentikus, képzett, szakértelemmel rendelkező, felelősségteljes személyeknek tekintjük a pedagógusokat; mindössze az igazgató jóváhagyása szükséges, hiszen egy dokumentumot valakinek jóvá kell hagyni.

Miért nincs a pedagógusok védelme ebben a törvényben? Meglátásunk szerint ebben és egyéb törvényekben benne van, és az egész szellemiségéből az fakad, hogy a pedagógusokat védjük.

Mindennapos testnevelés. Megint téveszmék hangzottak el kérdés formájában. Felhívnám az illető képviselő urak figyelmét a 27. § 11. pontjára vagy a 97. § 6. pontjára, amely egyértelműen rendelkezik a mindennapos testnevelésről, és nem játékkal akarja helyettesíteni az órákat.

Az egyik legfájdalmasabb vagy legszomorúbb bírálatáradat az esélyegyenlőség vagy a felzárkóztatás témáját érintette, tele ellentmondással, önellentmondással is. Szeretném megjegyezni: vajon gondolják-e azok, akik ezt kifogásolták, hogy az Országos Kisebbségi Bizottság 8 igen és 1 tartózkodás mellett vajon elfogadta volna-e ezt a törvényt, támogatta volna-e, amennyiben úgy gondolja, ahogy az itt felszólaló ellenzéki képviselők, hogy nem biztosítja a kisebbségek jogait?

A szegregált jelzőnek semmiféle értelme nincs. Miért emlegetnek a képviselő asszonyok nulladik osztályt, amikor nincs benne a törvényben? Vagy éppen az a párt, amelyik ezt emlegeti, indokolatlannak tartja másrészt mai felszólalásában azt, hogy a pedagógusok tartózkodjanak benn délután 4 óráig az iskolában? Hogy a csudába zárkóztassuk fel a leszakadt gyerekeket, ha nincs, aki felzárkóztassa, mert nincs bent a pedagógus? Pont ez az intézkedés az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy erre képzett, értő, gyerekeket szerető tanárok fognak a leszakadóban levő gyerekekkel foglalkozni, hogy ne szakadjanak le.

(18.30)

És sorolhatnám azokat az egyéb intézkedéseket, amelyek új lehetőséget nyitnak meg, így a Híd-programot és egyebet, ami a törvényben benne van.

Nincs minőségbiztosítás a törvényben? Akkor visszakérdezek: a pedagógusok minősítése vajon mi? Többször elhangzott, mindannyian tudjuk, hogy az iskolai, a kollégiumi és az óvodai munkának a legfőbb garanciája a jól képzett pedagógus. Ezért vezetjük be a pedagógus-életpályát, ezért van szó a pedagógusok minősítéséről, mégpedig szakmai kritériumok mentén, ami, higgye el, képviselő úr, jobb minőségbiztosítás, mint az, ami kialakult, ahol papírok özönét, erdőnyi fa kivágása után keletkezett papírok özönét állítja ki az iskola azért, hogy biztosítsa, bemutassa a maga szabályrendszerét. Ez a lesz a legjobb minőségbiztosítása a közoktatás rendszerének.

A fenntartás kérdés formájában is elhangzott. Rettenetesen sok téveszme tapad hozzá. Az, hogy az önkormányzati törvény nem nevesíti kötelező feladatként, nem jelenti azt, hogy nem tarthatják fenn az iskolát, csak nem az ő kötelező feladatuk. Itt nem az önkormányzati törvényről van szó, de kérem a képviselő asszonyt, aki ezt feltette kérdésként, hogy nézze meg a köznevelési törvény vonatkozó paragrafusát, igen, az önkormányzatok fenntarthatnak ilyen iskolákat.

Végül a finanszírozás kérdéseiről; ennyi ellentmondó felszólalás ritkán hangzik el. Egyrészt nem felel meg a valóságnak az, hogy csökken a ráfordítás, mert nem csökken. Másrészt Hiller képviselő úrral már több szópárbajt vívtunk a parlament patkójában, s ő mindig elmondta azt, amit most is, én pedig mindig elmondtam, hogy a 2012-es költségvetésre nézve nem jelent pluszfeladatot a köznevelés rendszerének a biztosítása. Egyszerűen a számok összekeverése zajlik, ami megint csak megtéveszti a közvéleményt. Egyébként az egész költségvetés, a 2012. évi költségvetés nem csökkenti a köznevelés ráfordításait, miközben, bocsánat, de meg kell mondanom, az önök idejében évente 10 milliárd nagyságrenddel csökkent követhető módon a normatívák csökkentésével.

Többen hivatkoztak miniszterelnök úr hétfői válaszára. Nekem nem tisztem, hogy idézzem őt, de nem tehetem meg, hogy mégis ne említsem; több képviselőtársam is emlékszik rá. Igen, megvan a szándék a közoktatás sokkal nagyobb ráfordítására. De kérdezem: van-e felelős politikus ezen a világon vagy itt Európában ma, 2011. november akárhányadikán, aki teljes biztonsággal, politikai felelősségének teljes súlyával merné, tudná azt mondani, hogy persze 2013-ban milliárdokkal több lesz? Miniszterelnök úr szándéka egyértelmű volt, a kormány annak tudatában fogadta el ezt a törvényt, hogy tudta, hogy többletráfordítást igényel. Ha most nem tesszük meg ezeket a lépéseket, akkor a közoktatás mélyrepülése tovább folytatódik.

Ugyanakkor megkérdezték mások, hogy hol vannak a költségvetési garanciák. Tessék megnézni, a törvény 88-89. §-ában ott vannak azok a garanciák, amelyek eddig is benne voltak. A közoktatás költségvetését mindig is az éves költségvetési törvény biztosította. Ez most is benne van a törvényben.

Ugyanakkor mások pedig keveslik azt az összeget, amit a pedagógusok béremelésére fordítunk. Hogy lehet ezt összehozni? Százezer forinttal alatta marad, mondta valaki, igen, a pedagógusok bére az értelmiségi átlagbérnek. Pont ezen akarunk változtatni. Hogy lehessen a köznevelést megújítani, hogy lehet fejlődést előhozni, ha a pedagógusok bére itt marad?

Elég szomorú állapot az, kedves képviselők és érdekvédők, hogy ahelyett, hogy azt mondanák, végre egy kormány, amelynek határozott, eltökélt szándéka, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtat, hogy a pedagógusokat a méltó helyére emeli, és kérem, fogjunk már egyszer össze itt háromszázhatvan-akárhányan, és keressük meg a feltételeket akár hazai költségvetési forrásból, akár európai uniós forrásból - mert bizony ez is itt van -, és adjuk meg végre a nemzet napszámosainak azt, ami hat évtizede kijár nekik, és amit hat évtized alatt elvettek tőlük, mert ez a helyzet tarthatatlan. Ahelyett, hogy ilyen szavakat lehetett volna hallani az elmúlt hónapokban, a fanyalgást, a jajgatást hallottuk, hogy honnan lesz erre pénz. Én bízom ebben a kormányban, bízom abban a gazdaságpolitikában, amely az elmúlt évben megóvta az országot attól, hogy összeomoljon, miközben a környezetünkben lévő országok borotvaélen táncolnak, s ne felejtsük el, hogy vannak és lesznek olyan források, amelyeket erre biztosítani akar a kormány. Ez határozott szándéka, én csak ezt tudom idézni.

Ezenkívül sajnos ismét elhangzott az, hogy majd 2012-ben megnöveljük a pedagógusok terheit. No, amikor volt pedagóguskolléga a pedagógusok terheiről beszél, az már eleve szomorú. Ez egy hivatás, ez egy olyan feladat, amit az a tanárember, aki erre vállalkozott, örömmel végez, és nem teherként cipeli a hátán. De soha nem volt róla szó, hogy óraszámot emelünk, vagy felemeljük a munkaidőt vagy akármit, és majd csak később emeljük a fizetést. Ezek azok a szándékos dezinformációk, amelyek nem méltóak azokhoz, akik a közéletben szót kérnek.

Körülbelül ennyi az, amit itt röviden zárszóként el tudtam volna mondani. Befejezésül őszinte köszönetet mondok a Fidesz-KDNP-képviselőcsoport mindazon tagjainak, akik megértették ennek a törvénynek az üzenetét, akik nemcsak itt a parlamentben és nemcsak a bizottsági munkákban, nemcsak az előkészítő munkákban a társtörvényekkel kapcsolatban, hanem azokon a fórumokon, amelyeket szervezünk, amellyel kapcsolatban most is idejött hozzám több képviselő és elmondta, hogy milyen jó a visszhangja, hogy megértették a pedagógusok, hogy támogatják, hogy mellettünk állnak, nos ez az az összefogás, amire szükség van. Nagyon szépen köszönöm az eddigi együttműködésüket, továbbra is számítunk rá.

Azt tudom ígérni, hogy valamennyi módosító indítványt alaposan megvizsgáljuk, mint ahogy eddig is megvizsgáltuk. A közoktatási törvényhez mindig rengeteg módosító indítvány érkezett. A 2003-as törvényhez, amely nem vadonatúj törvény volt, mint a mienk, hanem csak egy módosítás, ha jól emlékszem Magyar Bálint volt akkor a miniszter, ön politikai államtitkár volt, a parlamenti kimutatások szerint ötszáz módosító indítvány érkezett. Ez mutatja a felfokozott társadalmi érdeklődést. Egyáltalán nem tragédiaként éljük meg, hogy ennyi módosító indítvány van. Minden olyan módosító indítványt támogatni fogunk, amely a törvény alapkoncepciójába illeszthető. A visszavonásra pedig nem engem kellene felszólítani, hanem a kormányt, amely beterjesztette, a kormány viszont nem fogja visszavonni ezt a törvényt, mert meg van győződve ennek jóságáról és előrevivő módjáról.

Tisztelettel kérem a további együttműködésüket a ránk váró nem könnyű további bizottsági és egyéb munkában, és bízom benne, hogy az országnak egy hónapon belül végre egy olyan köznevelési törvénye lesz, amely a rend, a munka, a biztonság, a család és azon értékek mentén épül fel, amelyre ez az ország igent mondott tavaly áprilisban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)