Felszólalás adatai

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször is elmondtuk már itt az Országgyűlésben, hogy folyamatosan jövedelemátcsoportosítás történik a gazdagok irányába a szegényebb és az átlagos jövedelmű emberek irányából. Azaz a társadalom elszegényedése, a társadalom leszakadása, a középosztály elvékonyodása annak ellenére is folytatódik, hogy a miniszterelnök úr rendszeresen ennek az ellenkezőjéről beszél.

Önök pedig erre többször elmondják válaszul, hogy önöket nem érdekli a társadalmi igazságosság, és hozzáteszem: nem is érdekli önöket az sem szemmel láthatólag, hogy az emberek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, hogy egyre inkább jellemző lesz, különösen a vidék Magyarországán, a nyomor, nem kis részben az önök elhibázott gazdaságpolitikája miatt.

Itt van a legújabb KSH-felmérés, amely kimondja azt, hogy a felső jövedelmi egy tizedbe tartozó emberek jövedelmi helyzete látványosan javult, a felső 10 százalék jól él, az alsó 10 százalék pedig egyre nehezebben. Most már latin-amerikai szintű lett a különbség a felső és az alsó decilis között, 7,2-szer akkora a jövedelme a felső 10 százalékba tartozó embereknek, mint az alsó 10 százalékba tartozóknak. Nincs munka, és a gazdagok segélyezésére fordítja a kormány a pénzt; odamennek az adóforintok.

Az egy főre jutó átlagjövedelem Magyarországon, hölgyeim és uraim, családon belül nem éri el a nettó havi 100 ezer forintot sem. A legrosszabb helyzetben pont azok a gyermekes családok vannak, amelyeket önök, legalábbis szavakban, rendszeresen megsegítenek, amelyeket annyira támogatnak. Jelenleg a gyermekes családoknál az egy főre jutó átlagjövedelem 2010 folyamán 62 700 forint volt, azoknál a családoknál, amelyeket önök legalábbis szóban agyontámogatnak és gyermekek születésére ösztönöznek, a három- vagy többgyermekeseknél az egy főre jutó átlagjövedelem nem éri el a havi 50 ezer forintot. Ezt csak azért tartom fontosnak elmondani, hogy próbálják megérteni: milyen havi 50 ezer forintot el nem érő jövedelemből gyermeket nevelni? Milyen ételt lehet annak a gyermeknek adni? Milyen anyagi javakat lehet neki ebből a pénzből juttatni?

A társadalmi jövedelmek egyre nagyobb súlyt képeznek a jövedelmeken belül, azaz egyre többen élnek munkanélküli-segélyből, szociális ellátásból, vagy éppen nyugdíjból. Ez is hozzátartozik az önök kormányzásának az első egyéves mérlegéhez.

És itt van a jövőkép, ami sajnos szintén nem éppen rózsás. Megkérdeztek 1200 vállalkozást. Kiderült, hogy a cégek 79 százaléka a minimálbért meghaladó jövedelmek esetén egyáltalán nem tervez béremelést adni, miközben önök egyébként több mint 5 százalékra szeretnék felpörgetni az inflációt. Kiderült az is, hogy 8 százalék pusztán az, amelyik bért emelne, de még az ő béremelési szándékuk is elmarad az inflációtól. Alig vannak néhányan olyanok, akik az inflációt meghaladó béremelést szeretnének.

Az adójóváírásra és a szuperbruttóra vonatkozó adótervek mindenkit sújtanak, mindenkinek kevesebb lesz a pénze, aki bruttó 210 ezer forint alatt keres. Ez az önök felelőssége, az önök hibája. Ezt az adóváltozást önök fogadják el, önök erőltetik rá a társadalomra, nem más.

Többször is megkérdezik, hogy honnan lenne erre pénz. A miniszterelnök úr itt nyíltan hazudozott arról, hogy a Jobbik nem akarja visszafizetni a külső adósságot. Hölgyeim és Uraim! Nem ezt mondtuk, és nemegyszer helyre tettük ezt már. A miniszterelnök úr annak ellenére is folytatja ezt a penetráns hazudozást, hogy többször kikértük magunknak itt az Országgyűlésben. (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Na! - Ejnye-bejnye!) Ugyanis azt mondta a Jobbik, hogy az államadósság újratárgyalását kezdeményezzük, nem azt, hogy holnaptól nem fizetünk vissza egy vasat sem.

Én most, bár nincs itt Orbán Viktor, hiszen nem kíváncsi a napirendi előtti felszólalásokra (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.), meg szeretném kérni a miniszterelnök urat, hogy ne tegye még egyszer ezt, mert ezzel rágalmazza, ferdíti az igazságot, rágalmazza a Jobbikot.

Most kellene ezekről az ügyekről, hölgyeim és uraim, az elkövetkezendő néhány hétben határozni, ugyanis mielőtt még hatályba lépett volna, azelőtt megbukott a költségvetés. Én őszintén bízom abban, hogy csak azért, mert önök szívesen meghajlanának az Európai Unió pénzügyi diktátuma fölött, nem fogják a magyar emberek sorsát a továbbiakban nehezíteni; nem fogják azt az eddig is létező nyomort tovább fokozni, mint ami eddig az országban volt.

Én nagyon kérem önöket, hogy felelősségteljes magatartást tanúsítsanak, és ettől a megszorító politikáról térjenek el, mert ez a magyar társadalom tömeges elszegényedését fogja okozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki ötperces időkeretben válaszolni. Igen, Soltész Miklós államtitkár úr jelezte, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel. Megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy 2010-es adatokat idézett. Én kérem szépen, hogy nézze meg a 2011-es adatokat is!

Egyébként, amikor ön 2010-es adatokat idéz, bár a parlamenti műfaj nem olyan, hogy az önöktől most jobbra eső társaságot, a szocialistákat és volt szocialistákat kérdezze, de kérdezze meg tőlük, hogy miért volt ez a hatalmas nagy űr, és miért jutott ide a magyar társadalom. Ön nagyon jól tudja, hogy a Fidesz-KDNP társadalompolitikájának, gazdaság- és szociálpolitikájának egyik legfontosabb része az, hogy munkaalapúra helyezzük a társadalmat, ami annyit jelent, hogy mindazok, akik tehetik és lehetőségük van, munkabérből keressék meg a kenyerüket, és lehetőség szerint az a munkabér segítse a gyermekvállalást, egy, két, három vagy még több gyermek vállalását.

És mindazoknak a segítése, támogatása, akik vagy nem tudnak, vagy adott esetben van olyan is, akik nem akarnak dolgozni, azon rászorultaknál a segélyezés rendszerén, a szociális támogatások rendszerén keresztül kell megtörténnie. Éppen ezért amilyen adatokat ön említett, képviselő úr, valóban megjelentek a Központi Statisztikai Hivatal honlapján, és valóban igaz számok.

(15.00)

De én a figyelmébe ajánlom a következőket is. A családi kedvezményeket figyelembe véve az első féléves nettó átlagkereset 8,3 százalékkal, míg a reálkereset 4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit a Statisztikai Hivatal adatai szerint. És akkor most figyeljen, képviselő úr, mert szerintem ez a lényege társadalompolitikánknak és családtámogatási rendszerünknek: a keresetek reálértékének legnagyobb növekedése a két- és sokgyerekes családoknál következett be. A kétgyermekes szülők nettó átlagkeresete 13,8 százalékkal emelkedett, 9,3 százalékkal a reálkeresetük. A három- és többgyermekesek esetében pedig 22 százalékkal nőtt a nettó átlagkereset, a reálkereset pedig 17,2 százalékkal.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön, amikor azt kéri számon rajtunk, hogy miért nem más a család- és gazdaságpolitikánk, akkor tulajdonképpen egy bizonyos szempontból saját pártjának a gondolkodásával áll szemben, hiszen ön folyamatosan azt követeli, illetve a Jobbik folyamatosan azt követeli, hogy mindazok, akik nem dolgoznak, azokat minél kevesebb illesse meg a támogatási rendszerből. Mi pedig pontosan megtettük azt a fontos, lényeges lépést, miszerint mindazok, akik dolgoznak, gyermekeket vállalnak, és emellett munkát is vállalnak és munkahelyük is van; igenis, ezek az adatok igazolják ezeket a lépéseket.

De mindemellett szerintem a nagy társadalompolitikai kérdésekben a legnagyobb vita közöttünk ott van, hogy viszont azokat sem lehet magukra hagyni, akik valamilyen módon nem tehetnek arról, hogy szegénységben, adott esetben nyomorban, nehéz körülmények között élnek. Éppen ezért az elmúlt hónapokban és az elmúlt másfél évben megtettünk olyan lépéseket, amelyeket egyébként a szocialisták vagy nem léptek meg, vagy pedig félreértelmeztek.

Nem véletlen, hogy el kell indítani a Start-munkát. Nem véletlen, hogy a szociális segélyezés és támogatások rendszerét úgy alakítottuk már eddig is át, hogy ha nyomon követi a szociális törvény változtatását, akkor észreveszi talán azt is, hogy folytatjuk ezt az átalakítást, miszerint minden támogatást lehetőség szerint valamihez kötünk. Ugyanígy kötjük a támogatást, mondjuk, a Start-munka keretében ahhoz, hogy valaki fölvegye a munkát, nyilván, ha egészséges és ha olyan helyzetben van, olyan állapotban van, hogy megteheti, és kötni fogjuk akár a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak az étkezési támogatását is ahhoz, hogy lehetőség szerint az iskolák, és mindazok, akik adják az ingyenes étkeztetést, azok a környékbeli gazdálkodóktól vásároljanak, és lehetőség szerint nagymértékben magyar terméket vásároljanak. És ugyanígy kötni fogjuk azt a következő félévtől kezdve, mármint a második félévtől kezdve azt a támogatást is, az anyagiakat átváltoztatva vagy megfordítva a ruházkodás segítségére, átadására, miszerint magyar üzemekben, magyar kisüzemekben állítják elő azokat a ruhákat, amelyekkel a nagyon rászorult és szegény gyermekeknek mindenképpen segítséget kell adnunk.

Azt gondolom, ha a társadalompolitikában ki akarunk törni abból a helyzetből, ami az alacsony foglalkoztatást jellemzi, amit az jellemzett eddig, hogy nem volt érdemes dolgozni, mert segélyből meg lehetett élni, mi ezen változtattunk és a jövőben is változtatni fogunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és kérem szépen, az idei statisztikákat olvassa.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   21-24   25-28   29-32      Ülésnap adatai