Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Márciusban itt, a parlamentben gróf Esterházy Jánosnak, a felvidéki magyarság mártírjának 100. születésnapjára emlékeztünk. Elismerésben részesültek Esterházy János politikai örökösei, a megbékélés magyar és szlovák hívei. Tisztelegtünk egy tiszta és hasznos élet emléke előtt, fölidéztük hősies küzdelmeit kisebbségi sorba került magyar közösségéért, kiállását a fasiszta szlovák állam zsidótörvényei ellen, és 12 éves meghurcoltatását, a nemzeti kommunizmus áldozataként elszenvedett börtönhalálát, de emlékének máig tartó bemocskolását is.

Az ünneplést váratlan hangok zavarták meg, az ügyetlen zavarodottság és az érthetetlen sajnálkozás nyugtalan mellékzöngéi. Ezek a hangok azonban nem a gyógyíthatatlanul magyarellenes szlovák nacionalizmus térfeléről, hanem furcsamód a Szlovák Köztársaság polgári kormányának külügyminisztériumából érkeztek, egy ködös és fölösleges nyilatkozat formájában. E szerint az a tény, hogy a magyar parlamentben emlékeztünk, idézem: "nem kedvez a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti bizalomerősítő folyamatoknak", lévén, hogy Esterházy János ellentmondásos személyiség volt. Később aztán kiderült, hogy Szlovákiában ugyan mitől ellentmondásos még ma is a magyar kereszténydemokrata jogvédő alakja, miért baj az emlékezés. Azért, mert amikor 1938 novemberében Horthy Miklós kormányzó bevonult Kassára, a kormányzót Esterházy János fogadta.

De eltekintve attól, hogy Horthyt még ki mindenki fogadta akkor, azt elfelejtik elmondani, hogy Esterházy János Kassa város képviselőjeként volt jelen, azt pedig még inkább elhallgatják, hogy mit is mondott Esterházy Horthy Miklósnak. Ezt mondta: "Mi, itt maradt magyarok ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig azt kérem, hogy az ide csatolt szlovákok nemzeti érzését tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi magunknak odaát követeljük."

Az elszakított területeken maradó magyaroknak pedig Esterházy ezt üzente: "Bízunk abban, hogy ez a törekvésünk, amellyel Szlovákiának újjáépítéséhez mi is mint tényezők akarunk hozzájárulunk, teljes megértésre fog találni szlovák testvéreinkben. Nekünk éppúgy, mint nekik, a keresztény nemzeti gondolat a kiindulási alapunk, ez az alap pedig nem tűrhet meg bizalmatlanságot vagy bármely olyan túlzást, amely veszélyeztethetné két olyan népnek békés együttélését és építőmunkáját, amely két népet nemcsak lelki azonosságok, de gazdasági, földrajzi és egyéb körülmények is arra kényszerítenek, hogy értékeiket egymás javára értékesítsék." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Arra kérem önt, hogy legyen szíves közvetíteni azt a sokak által hangoztatott szándékot, hogy Esterházy János jogi és politikai rehabilitációja nagyon sokak szerint szükséges és méltányos törekvés.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök asszony. (Taps.)