Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Nos, azt kell hogy mondjam: bűn ezt a törvényjavaslatot ilyen formában elénk terjeszteni. Azért bűn, mert nagyon sok jó szándékú és tényleg a Jobbik részéről is támogatható javaslat volt ebben, mint ahogy már a vita korábbi szakaszában ezt el is mondtam. Viszont van két olyan pont, amit egész egyszerűen nem tudunk lenyelni, és azt hiszem, hogy a párhuzamosok vagy éppen a vasúti sínpárok előbb fognak találkozni valahol a végtelenben, mint a mi véleményünk, a különböző, nagyon-nagyon különböző véleményeink ebben a kérdéskörben.

Az egyik ilyen a 2006-os törvény módosítása, ami a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások gyorsításáról, illetve egyszerűsítéséről szól. Szerettük volna, ha ezt úgy, ahogy van, elhagyják vagy jelentős mértékben átdolgozzák, hiszen ebben a formában, azt kell hogy mondjuk, ez bármikor a haveroknak vagy éppen egy kedvezményezett multinacionális körnek az ajándékává válhat olyan formában, hogy mindenféle piaci verseny alól felszabadítják őket, és gyakorlatilag azt csinálnak és azt tehetnek, amit akarnak. Akadálytalanná válnak azok a beruházások, amelyekkel kapcsolatban azért itt jó néhány felszólalásunk volt. Amikor egyetlenegy tollvonással, mondjuk, 25 milliárd forinttal megtoldanak olyan projekteket, amelyek ugye a nemzet gázszerelőjének, illetve polihisztorának a nevéhez köthetőek, akkor azt hiszem, hogy nem alaptalan az ellenzék részéről, hogyha ilyesféle fenntartásokkal élünk.

Történelmi mendemondákat, városi legendákat lehetne idehozni ezzel kapcsolatosan, hogy milyen rémlátomásai támadnak az embernek, amikor mondjuk, ezt a törvénymódosítást, ezt a törvényjavaslatot olvastuk.

(19.00)

Lehetett ilyeneket hallani, hogy anno a cár atyuska, amikor megunta itt a vitatkozást, hogy merre felé, hogyan épüljön Moszkva és Szentpétervár közt a vasútvonal, akkor megfogta a vonalzót, egy hirtelen mozdulattal húzott egy vonalat, csak éppen belelógott az ujja, és lett egy furcsa kis kanyar a vasútvonalban. Vagy éppen ezzel kapcsolatos szintén az a történelmi mendemonda, hogy a moszkvai metró körgyűrűje nem máshogy terveződött, mint hogy Sztálin lerakta a kávéscsészéjének az alját, és az hagyott nyomot a térképen.

Ha ezt itt átböngésztük, akkor bizony arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ha Orbán Viktornak, aki ilyen formában… ‑ mert itt szinte rendeleti úton hozhatnának olyan döntéseket, amelyek alapján, mondjuk, a felcsúti kisvasutat egészen a budai Várig hosszabbítják meg, nem tudunk jó szívvel igent mondani, éppen ezért ezt nem is fogjuk elfogadni, és ami egy adalék ehhez kapcsolódóan, a társadalmi, szakmai és egyáltalán önkormányzati kontroll. Ez teljes mértékben ki lesz ezáltal húzva, negligálják az önkormányzatokat, azok gyakorlatilag a rolót is lehúzhatják, semmiféle beleszólásuk nem lesz ezekbe a projektekbe.

A másik és napjaink eseményeihez kapcsolódó történet a vasútbiztonsággal kapcsolatos kérdés. A törvényjavaslat másik pontjában önök a közforgalmi vasúti szerelvényekkel kapcsolatos adatokat kívánják titkosítani tulajdonképpen a terrorveszélyre hivatkozva, illetve bűncselekmények elhárítására hivatkozva. Itt is jogos lehet egyébként inkább az a kritika, hogy adott esetben ezzel bűncselekményeket lehet majd takargatni. Úgyhogy erre sem tudunk rábólintani, erre sem tudunk igent mondani, ugyanis ha önök valóban komolyan vennék, államtitkár úr, azt, amit itt szavak szintjén, papíron vagy éppen szóban előadnak, akkor a vasútbiztonságra olyan formában is ügyelhetnének, hogy a napokban sztrájkoló vasútőrök követeléseit teljesítik.

Amikor a szociálliberális időszakban gyakorlatilag majdnem tönkretették a MÁV-ot, kiszervezések történtek, akkor a Jobbik, illetve a nemzeti radikálisok ezt elutasították. Amikor elkezdődött egy ezzel ellentétes folyamat, egyfajta vasúti integráció, azt természetszerűleg üdvözölni tudtuk.

Most viszont ebben a szegmensében a vasúti történéseknek, ismét csak azt tapasztaljuk, hogy elkezdődött egy ilyen kiszervezési folyamat, és azt nem én mondom, hanem a szakszervezetek, a szakszervezeti vezetők és az ágazatban dolgozók, akik attól tartanak, hogy kisvártatva adott esetben az utcára is kerülhetnek vagy azok a kedvezmények, amelyekkel most még mint MÁV-alkalmazottak tudnak élni, el fognak veszni.

Nem véletlenül tüntettek Székesfehérváron, nem véletlenül adták át azt a petíciót most pénteken a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál, amelyet megfogalmaztak, és amelyben fölszólaltak ezek a vasútőrök a kiszervezésekkel vagy a tervezett kiszervezésekkel szemben.

Ez egy sokmilliárdos piac, és ha tovább zajlik ez a folyamat, mert megfigyelhető, van ilyen rengeteg területen, ezt már kiszervezték, nyilvánvalóan azt sem kell itt túlragozni, hogy milyen baráti, adott esetben jó politikai kapcsolatokkal rendelkező fővállalkozók nyerték meg ezeket a tendereket, és ha ezzel kapcsolatosan mi itt fölvetjük a problémákat, akkor jön rendre az a válasz, hogy az alvállalkozók ügyeibe a MÁV vagy a magyar állam ilyen formában már nem tud beavatkozni, és nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a munka törvénykönyve sok esetben ezeknél az alvállalkozóknál nem több egyfajta papírrongynál. Mert meg kell nézni, hogy hogyan dolgoztatják, hogyan foglalkoztatják ezeket a vasútőröket, akkor mindjárt megértjük, hogy ezek a kritikák nem légből kapottak, egyáltalán nem alaptalanok. Amikor itt 72 órás egyhuzamban elvégeztetett szolgálatokról beszélünk, akkor jó kérdés az, hogy mi lesz az utasbiztonsággal, mi lesz a szolgálatot teljesítő MÁV-személyzet biztonságával, és egyáltalán mi lesz a nagy vasútbiztonsággal.

Ezt kellene egyébként itt megfogni, sokkal komolyabban venni, adott esetben akkor a MÁV-nak vagy éppen az állami szereplőknek élni azzal a lehetőségükkel, élni azzal a jogukkal, ha a munkaügyi felügyeletet ráeresztik ezekre a sok esetben csaló és a magyar államot megkárosító alvállalkozói banditákra, akik az egyszerű kis munkavállalókat teljes mértékben kizsákmányolják.

Meg kellene ezt az ágazatot tartani a vasúton belül, adott esetben ezek a munkahelyek a rehabilitációs foglalkoztatás terén is jól jönnének, hiszen azok a MÁV-os munkavállalók, akik már nem tudnak megfelelni azoknak a szigorú munkaegészségügyi előírásoknak, amelyek egyébként jogosan megvannak, nyugodtan betölthetnék ezeket az állásokat, és nem mindenféle vagyonőri alvállalkozó Kft.-k szedett-vedett embereivel, sok esetben egyébként hihetetlen módon kizsákmányolt, kiszipolyozott embereivel kellene ezeket a nagyon fontos feladatokat ellátni, mint az objektumőrzés például vagy éppen a szerelvények kísérése.

Idevágó az a kérdés és szerintem teljesen jogos, hogy mondjuk, ennek a szakszervezeti jogos panaszáradatnak, illetve ennek a tüntetésnek lesz‑e poli­tikai és szakmai felelőse a MÁV-on belül. Megnevezik-e, államtitkár úr, azt az embert vagy azokat az embereket, akik miatt ezek az anomáliák kialakulhattak, akik miatt ezek a vasútőrös munkavállalók a jövőjüket féltik?

Köszönöm szépen. Várom érdemi válaszait. (Taps a Jobbik padsoraiban.)