Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a jelentés címe az, hogy 2009 és 2010, akkor nem sok keresnivalója van itt a 2011-2012-es adatoknak, főleg úgy nem, és ezért mondtam, hogy értem én, a győzelmi jelentést úgy lehet most előállítani, hogy megpróbálunk valami rosszat mondani az előző időszakról. Egyébként ilyen fejezeteket lehet látni, ahol roppant érdekes, azt gondoltam, vagy én odáig jutottam, hogy valaki megírt egy fejezetet, abban volt valami pozitív, akkor a végére gyorsan egy négysoros negatívot azért odagördített.

Aradszki képviselő urat nem megbántva, de azt mondom, nekem olyan érzésem volt, szóval nem jutottunk messzire ennek az anyagnak az elolvasásában, mert ha csak a hitelezés kérdéséről beszélünk, én oda majd külön szeretnék visszatérni, de a minimálbér terheinél. Tisztelt Képviselő Úr! Az egy csodálatos dolog, hogy önök arról beszélnek, hogy 24 ezer forinttal emelték a minimálbért, de tessék csak végiggondolni: ez a 24 ezer forint 32 ezerbe kerül egy kis- és közepes vállalkozásnak, amiből mindössze 100 forint híján 4 ezer forint került a borítékba, és azután beszélhetnénk hosszan, de nem idetartozik a rezsicsökkentés és minden más. De képviselőtársaim, ez a 32 ezer minden kis- és közepes vállalkozást terhel! Lehet arról beszélni, hogy itt majd a kormány segít meg kiegészít, ha akik nem tudják vállalni, na de miért tetszettek megterhelni? Tehát ez nem örökség, ezt önök terhelték meg akkor, amikor győzelmi jelentésként az anyagban is szerepel, hogy 2010 után 10 kisadó megszűnt. Csak akkor válaszolni kellene, államtitkár úr, arra a kérdésre, hogy a csudába' adódik, hogy az adócentralizáció meg mégis növekedett 2012-ben is, és továbbnövekszik 2013-ban is.

Az államtitkár úrnak a kamarai dolgokhoz való viszonyát ismerve, ugye, nem gondolja azt, hogy az a 71 százaléknyi 1 főt foglalkoztató vállalkozás tapsolt és örült annak, hogy évi 5 ezer forintos regisztrációs díjat kell fizetnie minden évben, ahol ugyan elhúztak egy mézesmadzagot, hogy kapsz ezt is, azt is, de valójában nem történt más, mint az, hogy körülbelül 5 milliárd forint. Tehát amikor azt mondjuk, hogy 5 ezer, úgy nem nagy. 5 milliárd forinttal terhelték meg a kis- és közepes vállalkozásokat, amiért cserébe nem kapnak semmit. Ez a kamarának egy szabad felhasználású forrása lett.

De említhetem a közműadót, tisztelt államtitkár úr. Szeretném elmondani önnek, hogy ma Magyarországon vannak olyan települések és kis- és közepes vállalkozás által működtetett közműszolgáltató, ahol az adott településen elért bevétel nem éri el a kifizetendő közműadó mértékét. Akkor tessék végiggondolni: hogyan segítik, hogyan ösztönzik? Én itt még azt is megkockáztatom, hogy maholnap az lesz a kérdés, hogy egy adott településen a szolgáltató azt mondja, megszüntetem a gázszolgáltatást vagy a víz- vagy szennyvízszolgáltatást. Tehát a kis- és közepes vállalkozások felkarolása ennyit jelent. Tehát van lendület, amikor azt mondja, hogy a multikat megadóztatom, de nincs differenciálás, nincs végiggondolva, hogy ez mit jelenthet egy adott területen, például a kis- és közepes vállalkozások körében.

A termelékenységgel szintén foglalkozott Aradszki képviselő úr is. Én egy kicsit, hadd mondjam azt, hogy ezt másképp látom. 2009-ben azért csökkent a termelékenység, mert az akkori kormány próbálta rávenni a vállalkozásokat arra, hogy tartsák meg a munkaerőt, mert itt csak egy válság következményei vannak, és azután jön 2010 - ez megint kiolvasható a számokból -, amikor ezt a támogatást önök el tetszenek vonni, akkor csökken a létszám, és nem véletlenül a mai napig a nagyvállalati körben, a versenyszférában való foglalkoztatás több tízezer fővel csökkent, mert a termelés nem növekedett, a létszám csökkent. Ez így azt jelenti, hogy igen, a termelékenység növekedett.

Azt hiszem, és igazán akkor tennénk jót, ha egy ilyen anyag kapcsán tényleg megpróbálnánk politikamentesen, úgy, ahogy Tóth Csaba képviselőtársam vagy Nyikos képviselő úr elmondta, egyes elemeket górcső alá venni, és végiggondolni azt, hogy ott mit lehet, mit kell és mit tudunk tenni.

(22.50)

Hadd emeljem ki: hitelfinanszírozás, sokan foglalkoztak vele. Ha valaki az anyagot figyelmesen elolvasta, akkor lehet látni, hogy amikor a magyar kis- és közepes vállalkozások növekedtek, 2000-től egészen 2009-ig, az együtt járt azzal, hogy bankok hitelt nyújtottak a vállalkozásoknak. Tehát hitelből tudták finanszírozni ezt a növekedést. Na most, itt nem tudom kihagyni, hogy ne ejtsek szót arról, merthogy Aradszki képviselő úr is beszélt arról, hogy devizában eladósodva. A devizában való eladósodás igazán attól probléma, hogy a forint árfolyama 300 körül ingadozik a 2010-es értékhez viszonyítva. Tehát ez rendkívül kedvezőtlen. A másik, érdemes vizsgálnunk azt, hogy milyen hiteleket vettek igénybe a vállalkozások. Nyikos képviselő úr elmondta, én ezért nem akarok hosszan beszélni. A legnagyobb az egy éven belüli és a folyószámlahitel. Tehát sajnos nem a beruházásokat tudják finanszírozni, hanem a napi működésükhöz kell hitel.

És akkor ehhez most tessék figyelembe venni azt, mi történt 2008 után a magyar pénzügyi világban. A bankok egyszerűen csökkentették a kihelyezhető pénz összegét. Ehhez hozzáadódik a válság miatt, hogy a vállalkozások helyzete bizonytalanná vált, mert a piac, a termék értékesítése bizonytalanná vált, rossz minősítést kaptak, és a kettő együtt eredményezte azt, hogy drasztikusan, tehát látványosan csökkent a hitelkínálat. Ezzel nagyon sok vállalkozás került rossz helyzetbe. Ez is része annak, hogy a körbetartozás tovább erősödött. De ha már önök megtették, a kormány megtette, hogy 2009 és 2010 mellett 2011-ről és 2012-ről beszélt, akkor én szeretnék egy múlt évi adatot önöknek felidézni. A legnagyobb adós a magyar állam. Tehát amikor körbetartozásokról beszélünk, akkor nemcsak a vállalkozói szféra fizetési képességét kellene venni, hanem azt is, hogy vajon a magyar állam miért tartozik ilyen mérhetetlenül nagy összeggel a vállalkozói szférának.

A közbeszerzési törvényről szeretnék még szólni néhány mondatot. Tisztelt Képviselőtársaim! 2009-ben a törvény lehetővé tette, hogy az egyes projekteket részekre lehet bontani. A szomorú az, hogy a valóságban ezt általában és jellemzően az önkormányzatok nem tették meg. Tehát az ajánlatkérők kezében volt a lehetőség, jogszabályilag megvolt a lehetőség, hogy ezt megtegyék, de valamilyen oknál fogva nem éltek ezzel a lehetőséggel. Viszont szeretném azt a negatívumot elmondani, hogy amikor önök hatalomra kerültek, és az elsők között módosították a közbeszerzési törvényt, csak egy ilyen pici tételt hadd említsek, hogy az alvállalkozónak egyetemleges felelőssége van a fővállalkozóval. Ettől kezdve az amúgy is pénzszűkében lévő kis- és közepes vállalkozások még konzorciumban vagy alvállalkozói minőségükben sem tudnak belépni egy-egy nagyobb projektbe, mert esélyük sincs arra, hogy átvállalják ezt a finanszírozási lehetőséget.

Bocsánat, elnök úr, egy pillanat még! Igen, még a külkereskedelem, ezt akartam a végére hagyni, roppant érdekes. Tisztelt képviselőtársaim, tessék már megnézni más adatokat is és ezt is. Az exportnövekedést az Orbán-kormány megörökölte. Az egy szerencsés dolog, hogy ennek a növekedése egyelőre megvan, de akkor, ha erről beszéltek, hogy 2010-2012-ben ez milyen jelentős, akkor arról is kell beszélni, hogy azok a beruházások, azok a fejlesztések, amelyek eredményeként tovább nő az export, az előző kormány tevékenységének eredménye, vagy mondhatjuk így: következménye. Tehát az, hogy aktívum van a külkereskedelmi mérlegben, az ennek az eredménye.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.