Felszólalás adatai

Az eredeti törvényjavaslat elfogadása kapcsán is elmondtuk, hogy... - az eredeti javaslat semmiképpen, de a módosított törvényjavaslat, mert jelentősen módosult számos kormánypárti módosító indítvány elfogadásával, amit szokás szerint nem egyeztetve sem az érintettekkel, sem szakmai szervezetekkel, se senkivel, hanem a zárószavazás előtti módosító indítvány formájában fogadtak el. Így született meg az a törvényjavaslat, amely alapján aztán létrejött a Nemzeti Dohánykereskedelmi Részvénytársaság, amelyre rábízták a pályázatok kiírását, és amely megjelentette azt a pályázatot, amiről már én is meg a képviselőtársaim is beszéltek, hogy a pályázat megjelenésével, kiírásával kapcsolatban milyen ellentmondások tapasztalhatók.

De térjünk vissza arra a momentumra, amit a kormánypárti képviselők is százszor hangoztattak itt az általános vitában, hogy egyrészt a fiatalok dohányzásának visszaszorítása a cél, de egy másik nagyon fontos és sokszor hangsúlyozott dologra szeretnék ismételten rávilágítani, hogy kinek is szánják ezeket az üzleteket. Mert hiszen a kiírás szerint is magánszemélyek pályázhatnak, és többször megfogalmazták önök, hogy cél lenne az, hogy például fogyatékos személyek pályázhassanak és nyerhessék el ezeknek az üzleteknek a működtetését, ezáltal gyakorlatilag új munkahelyeket teremtenének ebben a szférában. Na, akkor nézzük ebből a szempontból, tisztelt képviselőtársaim, hogy mennyire volt őszinte ez a szándék, és a pályázati kiírás ennek megfelel-e.

Mint ahogy a képviselőtársaim elmondták, a pályázat értékelése során a részvénytársaság meghatározott egy értékelési szempontrendszert, és ez alapján azt mondta, hogy különböző tényezők alapján adok a pályázatra hatvan pontot, meg kell csinálni egy üzleti tervet, amiről már persze egy árva szót nem mondtak, hogy az üzleti tervnek milyennek kell lennie, milyen tartalommal és minek kell megfelelnie ahhoz, hogy a maximális hatvan pontot úgymond megkaphassa a pályázó. A másik hatvanról, amiről már kiderült, hogy nem hatvan, hanem hatvannégy, arról viszont elég részletes leírást tartalmaz a pályázati kiírás. És hát, mit tesz Isten, a fő cél, amit önök megfogalmaztak, hogy kihez akarják eljuttatni ezeket a pályázatokat, a mozgáskorlátozottak meg a hátrányos helyzetű, meg esetleg leszázalékolt emberek, hogyha valaki ilyet foglalkoztat, akkor - írd és mondd - kettő, három vagy négy pontot kaphat a százhuszonnégyből. Tehát ez meglehetősen súlyozott nyilvánvalóan ebből a szempontból. Ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy hazug volt az a kommunikáció, amit önök itt tettek a törvényjavaslat elfogadása során.

De akkor nézzük a másik oldalát a dolognak! Ha valóban őszinte és ez volt a szándékuk, akkor nézzük meg, hogy egy-egy ilyen üzlet elindításának milyen anyagi háttere és feltétele van. Feltételezve azt, hogy esetleg ezeknek az embereknek nincs egy kész üzlethelyiségük, hanem mondjuk, bérelni kell egy üzlethelyiséget, azt be kell rendezni, meg kell vásárolni az első árukészletet, ami ha dohánytermék, akkor is több millió forint, hacsak nincs valaki, például a dohánygyár vagy a nagykereskedő, aki ezt előre megfinanszírozza, de ha egyéb termékekről beszélünk, akkor még több árukészletre, még több induló tőkére van szükség ahhoz, hogy egy ilyen üzlet elindítható legyen. Elképzelhető-e, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a célközönség, amit önök itt nagyon sokszor hangsúlyoztak, rendelkezik ezzel az induló tőkével, hogy ezt a vállalkozást el tudja indítani? Én valószínűsítem, hogy nem. Tehát mi lehet a dolog mögött? Az lehet nagy valószínűséggel, hogy önök már leboltolták ezt bizonyos nagytőkés körökkel, amelyek természetesen strómanként majd fognak ilyen embereket foglalkoztatni, akik esetleg fizetést kapnak majd ettől a vállalkozástól, és strómanként az ő nevükön lesz ez a bolt. De valójában nem tud az lenni, hiszen nem lesz annyi tőkéje, hogy ezt az egész vállalkozást megfinanszírozza. Tehát ez is egy hazug szándék volt az önök részéről, mert nyilvánvalóan nem teljesíthető ez a feltétel, hiszen ezek az emberek nem fognak tudni ennek a kitételnek megfelelni.

Mi fog akkor történni? Hát a Jóisten tudja! Mert hiszen azt mondtuk... - most sem volt egyébként szakmai egyeztetés, mert, ha megengedi, képviselő úr, itt van az Országos Kereskedelmi Szövetség véleménye (Felmutatja.) arról a törvényjavaslatról, amit néhány nappal ezelőtt önök nyújtottak be, ők megfogalmazzák ezeket az aggályaikat. Egyrészt azt, amit már a képviselőtársam is elmondott, hogy valószínűsítik nagyon-nagyon sok ilyen kiskereskedelmi üzlet bezárását, hiszen a forgalmuk oly mértékben csökkenni fog, hogy ezek nyilván elveszítik a piacukat, másrészt pedig megkérdezi az Országos Kereskedelmi Szövetség, hogy esetleg nem lehetett volna a problémát úgy orvosolni vagy kezelni valamelyest, hogy a dohánytermékeken lévő árrést megnövelni, mondjuk, a duplájára. Ha 3-4 százalék helyett mondjuk, 8-10 százalékos árréssel dolgozhattak volna, esetleg a gyártók meg a nagykereskedők rovására ezek a kisboltok, akkor valószínűleg nem lett volna szükség egyéb ilyen termékpalettára.

Na, akkor beszéljünk erről a kávéról! És akkor itt ül az államtitkár úr; ha figyelne egy mondat erejéig, akkor talán alá tudná támasztani azt a sajtóinformációt, ami néhány hete megjelent a magyar sajtóban, hogy mi ma Magyarországon a slágertermék a tekintetben, hogy a feketekereskedelemben mi a leginkább forgatott termék. Ez a kávé, tisztelt képviselőtársaim.

(20.30)

Legalábbis a sajtóban az jelent meg, hogy ma Magyarországon másfélszer annyit exportálunk kávéból, mint amennyit importálunk. Mit jelent ez? Áfacsalást jelent, tisztelt képviselőtársaim. Névleg kiviszik az országból nyilvánvalóan ezt a terméket, majd itthon, Magyarországon vagy esetleg más országban értékesítik. Én nem hallottam, hogy a kormány különleges intézkedéseket kíván tenni e nyilvánvaló visszaélés visszaszorítására, de biztos az államtitkár úr, bár most elmegy, ugye, és itt lesz helyettes államtitkár asszony, és akkor majd ő megválaszolja ezt a fontos kérdést, hogy ez így van-e, vagy megint egy sajtókacsa volt, amit tulajdonképpen világgá kürtöltek, és nincs ebben semmi tartalom, de hát a vámhivatalok nyilvánvalóan erről tudnak információt közölni és mondani.

Szóval, megint csak azt kell mondjuk, és már az akkori vitában, az eredeti törvényjavaslat vitájában talán a helyettes államtitkár asszony is itt volt, amikor elmondtuk az aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy ez így nem lesz jó, ez így nem fog működni, és nem lesz működőképes a rendszer, és most itt van előttünk ez a törvényjavaslat, és ezek az aggályok nemhogy tompultak volna ennek a benyújtásával, hanem megmaradtak legalább azon a szinten, mint amilyen szinten korábban voltak.

Amit a képviselőtársam is megfogalmazott, és a vámosok ezzel abszolút tisztában vannak, hogy a mai magyar dohánykereskedelem 20 százaléka, legalább a 20 százaléka a feketekereskedelemből származik. Ezt egyébként mérték még a dohánygyárak is és a vámszervek is a korábbi években különböző kutatások alapján, és megállapították. Na most, ha a hozzáférés nehezebb lesz ily módon a dohánytermékekhez, akkor nem valószínűsíthető, hogy azonnal és automatikusan csökkenni fog a dohánytermékek fogyasztása, hanem ahogy lenni szokott, az elmúlt évtizedekben mindig ez történt, amikor megemelkedett a dohánytermékek jövedéki adója, akkor rögtön nőtt a feketekereskedelem, mert hiszen annál nagyobb a biznisz a dologban, minél nagyobb a megkereshető pénz. Ha nehezebb a hozzájutás a dohánytermékhez, akkor a feketekereskedelem megint csak nagy valószínűséggel növekedni fog. Tehát ha egyéb más intézkedéseket nem tesz a kormány e mellett a dolog mellett, akkor nagy valószínűséggel nem a célt fogja elérni, hanem bizony még bizonytalanabb eredetű dohánytermékek árasztják majd el a piacot, ami aztán még nagyobb kárt fog okozni a fiatalok egészségében, mint azok a dohánytermékek, amelyek legalább minőségileg ellenőrzöttek, és legalább az van benne, ami rá van írva, merthogy a feketepiacon kapható termékeknél ráadásul még az van, hogy nem is az van benne, ami egyébként rá van írva.

Úgy gondolom, hogy e törvényjavaslat kapcsán is mindenképpen el kellett mondani ezeket az aggályokat, amelyeket egyrészt a képviselőtársaim is itt megfogalmaztak, és sajnálatosan azt kell mondjam, hogy a kormány részéről épeszű és meggyőző magyarázatokat sem az eredeti törvényjavaslat benyújtása kapcsán, sem a mostani javaslat kapcsán nem kapunk. A gazdasági bizottságban a kormány képviseletében az ott lévő helyettes államtitkár másfél percben vezette fel ezt a törvényjavaslatot, tisztelt képviselőtársaim.

Amikor a kérdéseinket a bizottságban is megfogalmaztuk, akkor megint csak nem kaptunk választ azokra a megjegyzésekre, mint ahogy nagy valószínűséggel most is az lesz, hogy itt ül a kormány képviseletében valaki, végigüli a vitát, és nem szólal meg, mint ahogy a korábbi időszakban sem szólalt meg, hanem majd a záróvitában valamilyen koherenciás módosító indítvány formájában átírják az egész törvényjavaslatot, mint ahogy szokták. Merthogy most is azt hallhattuk egyébként a bizottságban, hogy micsoda megfontolás után nyújtotta be ezt a kormány nevében a minisztérium, aztán kiderült, hogy már egy csomó kormánypárti módosító indítvány is egyébként be van nyújtva, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti is, aztán a Jóisten tudja, hogy majd a záróvita kapcsán még hányat fognak benyújtani, és két nappal az új határidő előtt, mert 22-ei vagy 23-ai - most már nem tudom -, 22-ei határidő előtt fog szavazni az Országgyűlés a törvényjavaslatról. Ki tudja, hogy milyen törvényjavaslat születik még, és aztán majd a pályázatkiíró hogyan fogja kezelni azokat a pályázatokat, milyen igazságos döntéseket hoz majd a pályázat kiírója abból a több száz vagy ezer, vagy tízezer pályázóból, amit majd 30 nap alatt kell eldöntenie a pályázat kiírójának, hogy kik a nyertesek ezen a pályázaton.

Tehát csak a nyaka véres ennek a törvényjavaslatnak is, tisztelt képviselőtársaim. Ezek után nyilvánvalóan nem lehet csodálkozni, hogy az ellenzéki oldalról csak kritikai észrevételek fogalmazódtak meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)