Felszólalás adatai

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! "A kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belső béke megőrzése, a polgároknak a jogállamba, jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerősítése. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését." Ez a kormányprogramból származó rövid idézet is mutatja, hogy a kormány a polgárok akaratából és megbízásából fakadó kiemelt kötelezettségének tartja a bűnözés térnyerésének visszaszorítását, az államhatalom joguralmi elvű működési feltételeinek megvédését és garantálását. Ebből fakadóan a hivatalba lépő kormány első intézkedései között szerepelt a szervezett bűnözés elleni jogalkotási feladatokról szóló 1097/1998. kormányhatározat elfogadása. A végrehajtás eredményeként van a tisztelt Ház előtt a büntető jogszabályok módosításáról, a büntetőeljárás módosításáról, valamint a szervezett bűnözés, illetve az ezzel összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat. Ebbe a csomagba illeszkedik az előttünk levő javaslat is.

Az említett kormányhatározatban megfogalmazott célok között szerepel többek között a C-típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés kiterjesztése a szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozható büntetőügyekben eljáró hatóságok tagjaira. A kormányzat a saját jogalkotási hatáskörébe tartozó feladatot elvégezte, a rendőrség és más nyomozó hatóságok tekintetében a szükséges miniszteri rendeleteket, rendeletmódosításokat megalkotta, illetve a korábban meghozott jogszabályok megfeleltek az elvárásoknak. Az igazságszolgáltatási tevékenységben részt vevő bírák és ügyészek ellenőrzése vonatkozásában azonban a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosítása szükséges.

Tisztelt Ház! A szervezett bűnözés egyik legfontosabb ismérve, hogy a gazdasági hatalom jogellenes megszerzésére, megerősítésére, valamint ezt a hatalmat felhasználva a politika, az államélet, az államigazgatás területén illegális eszközökkel pozíciók szerzésére és a döntéshozatali folyamatok - ide értve az igazságszolgáltatást is - jogellenes befolyására irányul. Elsőrendű feladat az állami működés szempontjából kiemelt területek védelme, a nyomásgyakorlási lehetőségek feltárása és visszaszorítása. A közigazgatás területén ezt a védelmet már megteremtette a nemzetbiztonsági törvény. Ugyanilyen eszközöket kell biztosítani azonban a bűnözés, a jogellenes befolyásolás térhódításával szemben, a büntetőügyekhez kötődő igazságszolgáltatás mint az állam működése szempontjából egyik legfontosabb terület vonatkozásában is.

A jogellenes befolyásolás megakadályozásának hatékony eszköze lehet a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés. A nemzetbiztonsági védelem része az állami élet, a közhatalom gyakorlásának védelmével összefüggő nemzetbiztonsági feladatrendszernek. Rendeltetése, hogy a védendő személyek tevékenysége ellen irányuló, valamint ezen személyek tevékenységéhez kötődő védett információk jogellenes megszerzését célzó, ezáltal az ország érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvéseket felderítsék és elhárítsák. Ez a folyamatos védelem az alkalmazott speciális eszközrendszer megfontolt alkalmazása mellett nem sérti a bíróság mint önálló hatalmi ág függetlenségét, hiszen ilyen védelem valósul meg többek között a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az alkotmánybírák vagy az országgyűlési biztosok tekintetében is, nem különben a hatályos szabályozás szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke és elnökhelyettesei esetében.

A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata, hogy fontos és bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek. Ebben az összefüggésben a jogállami működés alapfeltételeként értelmezhető, hogy az egyik legfontosabb közhatalmi tevékenységet, az igazságszolgáltatást gyakorló személyek életvitelében, körülményeiben felfedésre és visszaszorításra kerüljenek azok a kockázati tényezők, amelyek felhasználásával zsarolhatóvá és támadhatóvá válnak.

Logikailag a módosító javaslat két fő területre osztható. A törvényjavaslat egyrészt a nemzetbiztonsági törvényben meglevő, az ellenőrzés alá vonandók körét érintő szabályozás következetlenségének kiküszöbölését szolgálja. Jelenleg ugyanis csak a titkos információgyűjtést a nemzetbiztonsági szolgálatok megkeresésére engedélyező bírót lehet ellenőrzés alá vonni, noha semmi sem indokolja azt, hogy más nyomozó hatóság számára engedélyezést végző bírák mentesek legyenek az ellenőrzés alól.

Hasonló a helyzet a törvény 55. §-ának (1) bekezdésében meghatározott úgynevezett büntetlenségi megállapodást jóváhagyó ügyész esetében is. A nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő eljárással összefüggésben a jóváhagyást végző ügyész nemzetbiztonsági ellenőrzés alá esik, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, valamint a határőrség tekintetében eljáró ügyészt azonban a törvény ezen szabálya alapján nem lehet nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonni. Tekintettel arra, hogy a kijelölés után az érintett személyek körülményeiben változás állhat be, indokolt az ellenőrzést az általános szabályok szerint a későbbiekben is lehetővé tenni ebben a körben. Az ellenőrzés kezdeményezésére a bíróság vagy ügyészség azon vezetője jogosult, aki kijelöli az engedélyező bírót, illetve a jóváhagyó ügyészt.

Tisztelt Ház! A védelem és ellenőrzés kiterjesztésének másik iránya az olyan kiemelt súlyú büntetőügyekben eljáró bírákat és ügyészeket érinti, amely ügyekben fennáll a bírák vagy ügyészek tevékenysége jogellenes céllal történő befolyásolásának veszélye. Általános kérdésként felvethető, hogy egyáltalán alkotmányos-e az ellenőrzés kibővítése a bíróságokra. E tekintetben felhívom szíves figyelmüket arra, hogy az áttörést az előző parlamenti ciklusban elfogadott törvény már megtette, hiszen lehetővé tette a titkos információgyűjtést engedélyező bírák meghatározott körének nemzetbiztonsági ellenőrzését, így jelenleg csupán a védelmi eszközök következetes kiterjesztéséről van szó. Eleddig a nemzetbiztonsági törvény ezen megoldásával szemben alkotmányossági aggályok egyébként nem merültek fel.

Megítélésem szerint a bírák az alkotmányban biztosított függetlenségük mellett is integráns részei a magyar társadalomnak. A törvényhozó hatalomnak joga és egyben kötelezettsége, hogy az új típusú és egyre erősödő kihívások ellen védelmet nyújtson a jogállami követelmények érvényesülésének, biztosítsa az ehhez szükséges eszközrendszert. Mindennek egyik sarokköve az igazságszolgáltatási tevékenység jogellenes befolyástól mentes működésének elősegítése. A biztonsági ellenőrzés elvégzése egyes ügytípusokhoz kötődően nem rangsorolása a bírák meghatározott körének, hanem normatív alapon meghatározott előfeltétele a büntető igazságszolgáltatási tevékenység egy részének.

A nemzetbiztonsági ellenőrzések meghatározott ügykörben eljáró bírókra történő kiterjesztése megítélésem szerint nem sérti a bírói függetlenség elvét, nem befolyásolja a személyében független bírót igazságszolgáltatási tevékenysége során, hiszen az ellenőrzés lefolytatására kizárólag a törvényhozó által meghatározott módon és feltételek esetén, a bírósági vezetők kezdeményezésére, az érintett személy tudtával, annak előzetes írásbeli beleegyezésével kerülhet sor. A szolgálatok által felderített kockázati tényező nem köti a kezdeményező bírót döntése meghozatalában, hiszen ezek ismeretében szabadon dönt, hogy az ügyet az érintett bíró vagy más, nemzetbiztonsági ellenőrzésen átesett bíró tárgyalja-e.

(9.10)

Így a javaslat arra biztosít lehetőséget, hogy a szignáló bíró a nemzetbiztonsági ellenőrzés által feltárt esetleges kockázati tényezők súlyára tekintettel eltérjen az általános ügyelosztási rendtől. A nemzetbiztonsági ellenőrzés, illetve annak eredménye nem érinti a bírói jogviszony fennállását.

Az eljárás lényege röviden úgy összegezhető, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok egyfajta "szakhatósági közreműködőként" meghatározott ügykörben eljáró bírák tekintetében a jogellenes befolyásolásra esetlegesen lehetőséget adó kockázati tényezőket felderítik, és erről tájékoztatják a kezdeményező bírót. A végrehajtó hatalom tehát semmilyen tekintetben sem bír ügydöntő jogosítvánnyal, közvetlenül nem befolyásolja az igazságszolgáltatási tevékenységet. A szabályozás kritikus pontja lehet az érintett bírói és ügyészi kör meghatározása.

A javaslat előkészítése során a szervezett bűnözést jogtechnikailag a büntető törvénykönyvben használatos "bűnszervezet" fogalom felhasználásával igyekeztünk megragadni, és olyan bűncselekményekkel kapcsolatosan terveztük az ellenőrzés kiterjesztését, amelyeket bűnszervezet tagjaként követtek el, vagy az adott tényállás tekintetében a Btk. a bűnszervezet tagjakénti elkövetést minősítő körülményként szabályozza. Tekintettel azonban arra, hogy az igazságszolgáltatás befolyásolása más, a szervezett bűnözés körén kívül eső bűncselekményekkel - például kiemelt súlyú gazdasági bűncselekményekkel - összefüggésben is megvalósulhat, rugalmasabb szabályozást tartunk indokoltnak. Emlékeztetni szeretném a képviselő hölgyeket és urakat arra a történelmi tényre, hogy a maffia jellegű szervezetekben működő bűnözőket sok esetben nem a szervezett alvilághoz való kétségtelenül bizonyított kötődésük miatt juttatták rács mögé, hanem adó- és járulékcsalás vagy más gazdasági jellegű bűncselekmények miatt.

A kiemelt súlyú bűnügy javaslatba építésével a gyakorlatban működőképes, életszerű és rugalmasan alkalmazható módon szeretnénk az ellenőrzési lehetőséget kiterjeszteni a bírákra és az ügyészekre. Azt csak remélni merem, hogy a bíróság vezetői a felkínált védelmi, illetve önvédelmi eszközrendszerrel élni is kívánnak. Egyébként ez a logika nem idegen az előző kormányzati periódusban elfogadott szabályozási modelltől sem, hiszen a miniszterek rendeletükben jelenleg is szabadon állapíthatják meg a minisztériumokon, országos hatáskörű szerveken és a rendvédelmi szerveken belül azokat a fontos és bizalmas munkaköröket, amelyek betöltői külső, leplezett támadás által fenyegetettek lehetnek. Ahogy ezen munkaköröket a miniszterek saját hatáskörben állapítják meg, ugyanígy a bíróságok vezetői is el tudják dönteni, hogy mely ügyekben áll fenn a támadás, jogellenes befolyásolás lehetősége, illetve veszélye.

Tisztelt Ház! Aligha vitatható, hogy a bűnözői kör egy része saját érdekei szerint befolyásolni igyekszik az államhatalom működését, és ez a törekvés elérheti vagy eléri az igazságszolgáltatást is. Ellene a hatékony védelmi eszközrendszer fontos részét jelentheti a nemzetbiztonsági ellenőrzés és védelem. Az alkotmány 40/A. § (2) bekezdése alapján a törvényjavaslat elfogadásához minősített többség szükséges, így a mai ellenzék felelősségét is alapjaiban érinti az a döntés, hogy elébe megyünk-e a nemkívánatos társadalmi folyamatoknak, a védekezés eszközrendszerébe bevonjuk-e a nemzetbiztonsági szervezetek eljárását, vagy ölbe tett kézzel várjuk meg azt, ami már számos európai országban is megvalósult: az államhatalom, az igazságszolgáltatás összefonódását a bűnözéssel, ami által hazánk polgárai elvesztik bizalmukat a jogállami intézményrendszerben. Az ellenőrzés kiterjesztését elfogadó, de jobb technikai megoldást nyújtó, konstruktív módosító javaslatok megtárgyalására természetesen nyitottak vagyunk, hiszen, mint említettem, a probléma megoldása közös felelősségünk.

Tisztelt Ház! Összefoglalóan engedjék meg, hogy ismételten leszögezzem: a javaslat elfogadása esetén megvalósuló nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés nem jelent majd a bírói függetlenséget csorbító, illetéktelen beavatkozást a végrehajtó hatalom részéről. A törvényalkotói szándék sokkal inkább arra irányul, hogy lehetőséget adjon a bírói kar számára, hogy ezzel az eszközzel is védje magát a jogosulatlan befolyásolási törekvésekkel szemben; hogy a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés puszta lehetősége visszatartó erőt jelentsen mindazok számára, akiknek megfordul a fejében az igazságszolgáltatás törvénytelen befolyásolásának lehetősége. Végül, de nem utolsó sorban, miután a jogállam nem pusztán formális intézmények összességét, hanem egyúttal ezek működésének tisztaságába vetett közbizalmát is jelenti, ez a javaslat a bírói és ügyészi kar megközelíthetetlenségének tudatát erősítve a jogállamba vetett közbizalom erősödését is szolgálni kívánja.

Ehhez kérném a tisztelt Ház értő támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)