Felszólalás adatai

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ma délelőtt hallgatva az agrárjelentés hozzászólóit, miniszter úr expozéjában azt hallottuk, hogy a válság kisebb mértékben érintette a mezőgazdaságot. Majd frakcióvéleményben Herbály képviselő úr kijelentette, hogy 2008 sikeres éve volt a mezőgazdaságnak. (Gőgös Zoltán: Az is volt.) Hát, mi nem teljesen így látjuk, mi borultabb eget látunk, bár ennek is örültünk a mai nap meg a tegnapi nap, hogy végeredményben már volt egy kis csapadék, de inkább azt lehet mondani, hogy borúsabban látjuk mi ezt a helyzetet, mint ahogy az előző két kijelentésből vélhetnénk.

A termelés gazdaságossága sajnos a mezőgazdaságban folyamatosan romlik, csökkennek a felvásárlási árak, az állattenyésztés is válságban van, folyamatosan csökken az állatlétszám, a 2008. évi is csökkent 2007-hez viszonyítva, és a 2007. évi termeléshez viszonyítva felére estek vissza a felvásárlási árak búza, kukorica esetében, napraforgónál kétharmadára, pedig csak egy kicsit volt jobb a termésmennyiség az átlagos évekhez viszonyítva. A kertészeti termékek mennyisége is folyamatosan csökkent, és még éppen eladhatóak voltak, de az olcsó import - amely kérdéses minőségű, és az ellenőrzések során például 154 tételből 171 kifogást találtak -, az ilyen minőségű olcsó importzöldség lenyomja a kertészeti termékeket, a kertészeti ágazatot is. A gyümölcstermelés egyik nagy válságát élte meg 2008-ban, eladhatatlanná váltak a termékek. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az inputárak megmaradtak a 2007. évi mesterségesen, spekulációs céllal megemelt felvásárlási árakhoz igazodva. Így az eredmény - hiába volt jó a termés - szegényes maradt.

A jelentés legjellemzőbb vonása, hogy 221 oldalon végeredményben arról beszél, amiről akar, de a problémákat sok esetben elhallgatja, az adatgazdaként megadott számai nehezen ellenőrizhetők, a problémás dolgokról csak érintőlegesen beszél, illetve ad egy-két számot, amivel nem lehet mit kezdeni. Hiányzik az anyagból az FVM, az MVH és az MGSZH tevékenysége, annak eredményei, egyáltalán, hogy közel három év után a három nagy agrárirányítási szervezet hogyan viszonyul egymáshoz, illetve a létrehozásuk elérte-e a kitűzött célt, mert munkájuk - bármerre is halad - rányomja bélyegét az egész ágazatra.

A mezőgazdaság eredménytelenségét több ponton a válsággal, világválsággal azonosítja, pedig sajnos jól tudjuk, hogy ez korábbról eredeztethető. Írja a jelentés, hogy a mezőgazdaság volumene háromévi folyamatos csökkenés után 2008-ban jelentősen, az előzetes adatok szerint 27 százalékkal növekedett. Ez a mondat azonban rendkívül félrevezető, mert a 2007. évi esztendő egy igencsak aszály sújtotta év volt, ami a jelenlegi változó időjárási körülmények között is csak évtizedenként egy-két alkalommal fordul elő. A rendkívül alacsony 2007. évi terméseredményhez képest a 2008. év ellenben igen jó időjárási körülményeket hozott, jobb körülmények között elvárható a növekedés.

A KSH lakossági munkaerő-felvétele szerint - írja a jelentés - az elmúlt évben 174 ezer főt foglalkoztatott a mezőgazdaság, 4,8 százalékkal kevesebbet, mint 2007-ben. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaság eltartóképessége csökken, az EU elvárásai nélkül egyre kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, és azt már tudjuk, hogy ez az elvárás rossz elképzelés volt, a gépesítettség növelése, növekedése nem okoz olyan változást, hogy ez a közel 5 százalék kialakuljon. Egyetértek Demendi képviselő úr felszólalásával, mikor a kézi munkaerő szinten tartására hívja fel a figyelmet, hogy legalább a szinten tartásra volna szükség, mert így tudnánk az embereknek munkát biztosítani. Volt egy réteg az országban, aki a mezőgazdaság kézimunka-szükségletének kielégítését végezte egész évben, ebből éltek családok ezrei. (Gőgös Zoltán: Csak nem akarnak dolgozni.)

Sajnos, a cukorrépa-területünk háromnegyed részének a tönkretétele - mert a cukorreform Magyarország cukortermelésének, cukorrépa-termelésének a tönkretételéhez vezetett -, a gyümölcsösök és a szőlők kivágása, a kézimunka-igényes kertészeti termékek kiszorítása az áruházláncok révén bizony odavezetett, hogy több tízezer embernek nincs munkája, és ez több tízezer családot is jelent. Ezért törekednünk kellene olyan szabályozás létrehozására, aminek segítségével a kézimunka-igényes ágazatokat szinten tudjuk tartani, majd később növelni tudjuk, és ez a kertészet és a gyümölcsös terület. Bár már sokan gondolkoznak azon is, hogy hogyan lehetne cukorgyárat építeni, ha nem is olyan nagyot, mint a kabai volt, de itt jegyzem meg, hogy a kabai diverzifikációs program még mindig ül. Nem tudjuk, hogy mikor lesz már végre - évek óta van a cukorgyári programnak, a diverzifikációs programnak az ígérete, hogy megnyílik, és még a mai napig is várják az emberek. Bizony, ott nagyon sok család erre vár.

A tészekkel, técsekkel kapcsolatban: a tészek és a técsek teljes bevétele pedig meghaladta a 42,5 milliárd forintot, írja a jelentés, mindez jelzi a szerveződések nehezebb piaci körülmények között is megmutatkozó hatékonyságát. Megítélésünk szerint azonban látszólagosan ezek a számok igen mutatósak, azonban ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy nagyon sok tész és técs esetében kereskedő- és neppercégek voltak az alapítók, illetve menet közben a nagyobb tőkeerő miatt ráültek a már működő szervezetekre, nem is olyan jó ez a kép. Ilyen esetben csak az árbevétel átfuttatása a cél, a gazdálkodók súlya ezen szervezetekben sokat gyengült, mivel nem volt elegendő tőkeerejük, így a valamikori rendelet azon célja, hogy a gazdálkodók tömörüljenek, és erős gazdaszervezeteket hozzanak létre, egyre kevésbé valósul meg. Ráadásul a támogatás is a gazdákat kihasználó kereskedők kezébe került.

A parlagfűprogrammal kapcsolatban el kell mondani, hogy a jelenlegi módszer messze nem hatásos. Az eredménye annyi, hogy év végén kasszát lehet készíteni, mennyi pénz is fogyott el, de a fertőzött területek nagysága tovább nő. Indokolatlan minden szempontból a közigazgatási hivatal részvétele a feladatban, mert ez egy szakmai munka lenne, és a feladat végzését teljesen ebbe az irányba kellene eltolni, és ha ez szakmai munka, akkor a gazdákat nem piszkálják az előtt, mikor a búzát learatták, és utána kezdődik a tarlóhántás, és ott találnak parlagfüvet, és képesek az egész nagy területre kivetni a büntetést a hozzá nem értő emberek. Ezért át kellene venni olyan országoktól az általuk szerzett tapasztalatokat, ahol a hatékonyság kézzelfogható. Az évek óta erre fordított jelentős összeg nagy része sajnos kidobott pénz.

(17.20)

A vízgazdálkodással kapcsolatban el kell mondani, hogy a vízgazdálkodási társulatok a 2007. év óta nem kapják meg a megígért központi támogatásukat. A mezőgazdasági vízgazdálkodás, különös tekintettel a belvízvédelemre az alföldi megyékben, nagyobb figyelmet érdemelne meg. A belvízzel szembeni védekezés a belvízvédelmi csatornahossz, illetve a védőterület nagysága szerint hat alföldi megyére koncentrálódik. Azzal, hogy megváltozott a finanszírozási mód, illetve a védekezés esetén sok áttételes, összetett rendszernek kellene tökéletesen működni ahhoz, hogy a védekezés sikeres legyen, nagyon sok a kockázati elem. Fontos lenne ismét egy áttekintő rendszer kialakítása, működtetése.

A 2002. év óta központi támogatás gyakorlatilag nem történt, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy pályázati pénzekből, valamint az érdekeltségi hozzájárulásból nem lehet ezt a nagy rendszert fenntartani. A 2006. év májusában volt az utolsó komolyabb belvízgond, de akkor is az emberi kitartásnak és találékonyságnak köszönhetően nem volt nagyobb gond. Egy váratlan, nagy mennyiségű, hosszú lefolyású védekezés kimenetele nem lenne sikeres.

Az inputárak magasságáról már beszéltem, de azért még egyszer én is megemlítem azt a szerintem orcátlan áremelést, amit a műtrágyaár-emelés során tapasztaltunk. A monopolhelyzetbe került nitrogéngyártó cég az állam pénze segítségével volt képes még kizsebelni a gazdákat, amikor tízezer forintra emelte mázsánként a műtrágya árát, mondván, hogy csak így gazdaságos neki. Most meg mit tapasztalunk ebben az évben? Már ötezer forintért is adja, csak vigyétek! Hát akkor így is gazdaságos neki? Ez itt a nagy kérdés. Ezt a helyzetet a Gazdasági Versenyhivatalnak is felül kellene vizsgálnia, mert itt a gazdák kizsigereléséről van szó.

Tisztelt Országgyűlés! A cukorrépa területcsökkenéséről már egy rövid említést tettem. Végeredményben ez az ágazat teljes tönkretétele volt, ami az elmúlt időszakban cukorreform címén Magyarországon megtörtént. Mindössze 23 százaléka lett a 2008. évi cukorrépa-termelés a 2007. évihez viszonyítva. Egyetlenegy gyár maradt meg, a cukorkvóta 75 százalékát visszaadta az ország. A jelentés elhallgatja a lényeget: ez az ágazat teljes tönkretételét okozta. Tovább romlott az ország vetésszerkezete, ugyanakkor robbant a nyerscukor és a finomított cukor ára. A londoni árutőzsdén a nyerscukor ára októberi lejáratra fontonként 0,36 centtel 19,73 centre nőtt. A kereskedők szerint nincs messze az az idő, amikor az ár eléri a 20 centet. A finomított cukor ára is rekordmagasságba szökött, 519 dollárra tonnánként a normál időszakban 300-350 dolláros árhoz képest. Ez is mutatja, hogy a cukorgyárak megszüntetése nagy hiba volt, de még nagyobb hiba volt hagyni, hogy a gyártulajdonosok döntése alapján idáig jusson a helyzet, ami azt eredményezte, hogy a cukorból is nettó importőrök lettünk. De például a mannheimi székhelyű Südzucker Ukrajnában termeli a cukorrépát, nem foglalkozik az EU-s elképzelésekkel, mert célja Németország ellátása, és nem akar kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. A cukorral kapcsolatban ma már nem lehet semmit sem elbagatellizálni.

Tisztelt Országgyűlés! Még folytathatnám a hozzászólásomat, majd később még egy rövid hozzászólással szeretném befejezni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)