Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az MNB politikájával kapcsolatosan azt gondolom, az első mondatnak annak kell lennie, hogy az a monetáris politikai fordulat, amely a 2010 utáni időszakban bekövetkezett, egy pozitív fordulat volt, mert a korábbi laza költségvetési politika és szigorú monetáris politika helyett egy olyan politikát vezettek be és vált részesévé az MNB is, amelyben a monetáris politika lazává vált, és cserébe a költségvetési politika pedig szigorú volt. Ez a válság utáni időszakban és abban a deflációs időszakban, amely kialakult a válság következtében, egy adekvát, igen megfelelő politika volt. Azonban 2018-ra a helyzet már jelentős mértékben megváltozott, és ez a gazdaságpolitikai mix valójában nem fenntartható. Azért nem, mert a fiskális politika igazából már nem szigorú fiskális politika, hiszen a 2016 utáni években jelentős mennyiségű európai uniós forrás érkezett be Magyarországra, ami egy igen jelentős kereslettöbbletet generált a gazdaságban, és eltűnt a deflációs időszak is a világgazdaságból, ahogy az nagyjából magára talált.

Ebből következően 2018-ban a magyar gazdaságban valóban 5,1 százalékos gazdasági növekedés volt, de ez úgy jött létre, hogy egy túlfűtött gazdaság volt. A magyar gazdaság egy kifejezetten túlfűtött gazdaság. Ezt nemcsak én mondom, hanem az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága is megállapította, és arra kötelezte vagy arra kérte a magyar kormányt, hogy csökkentse az aggregált keresletet GDP-arányosan legalább 1 százalékponttal. Ez azonban nem történt meg.

Tehát ez a túlfűtöttség feltétlenül fennáll, azért is fennáll, mert a magyar gazdaság egyensúlyi növekedési pályája valahol 3 százalék környékén van, és akkor még nagyon-nagyon optimista voltam. Ehhez képest az 5,1 százalékos növekedés azt jelenti, hogy bőven a potenciális pálya fölött vagyunk. Ennek a jelei egyébként nagyon jól látszanak. Egyrészt elfogyott a munkaerő-tartalék, tehát egyre több és több vendégmunkást kell bevonni a gazdaságba, hogy ez az extenzív növekedés folytatódjon. És persze a legfontosabb dolog az, hogy további növekvő európai uniós forrásokat szednek be. Ugyanakkor ez a túlfűtöttség természetesen abban is jelentkezik, hogy a folyó fizetési mérleg, amelyik a korábbi években igen komoly pozitívumot mutatott, 2018 végére negatívba ment át, és a külkereskedelmimérleg-többlet is jelentős mértékben csökkent. Azt gondolom, hogy ezek a jelek ezt mutatják.

Az infláció valóban a 3 százalékos célsávban van és maradt, hogyha hivatalosan nézzük. De az előttem hozzászóló képviselőtársaim már többször említették azt, hogy komoly gondok vannak az inflációs méréssel. Az egyik nagyon fontos dolog az, hogy 2018-ban az inflációt úgy mérte a KSH, hogy a 2016-os fogyasztói kosarat használta. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok termék vonatkozásában olyan termékeket használtak súlyként, amelyeket lehet, hogy a fogyasztók már nem is nagyon vásároltak, és ez igen komoly problémákat vet fel.

Amikor naprakész információink vannak, amikor a big data itt kopogtat az ajtónkon, akkor azt gondolom, hogy egészen más fölvételekre lenne szükség ahhoz, hogy az inflációt pontosan tudjuk mérni. S természetesen, amit az MSZP-s képviselőtársam említett, az is nagyon fontos, hogy a lakhatás költségei nem szerepelnek és nincsenek benne, amelyek viszont jelentős mértékben növekedtek, éppen az ingatlanpiaci buborék miatt, ami egyébként szintén ennek a túlfűtöttségnek az egyik jele.

De természetesen az is jele  ami a világtörténelemben páratlan , hogy a magyar gazdaságban megvalósulhatott az 2018-ban, hogy az építőipar növekedése 40 százalékos volt, 2019 elején meg még ennél is magasabb, 60 százalékos. Ez tehát nyilvánvalóan egy mesterségesen felpumpált gazdaság, amiről beszélünk, ami szükségképpen fog kidurranni, persze nem tudjuk, hogy mikor, és azt sem tudjuk, hogy hogyan fog ez a durranás végbemenni, de hogy ez nem tartható fönt, az biztos. Ez lenne tulajdonképpen az első dolog, ami azzal kapcsolatos, hogy vajon a gazdaság milyen állapotban van.

(13.00)

Az előzőekben a hozzászólók már beszéltek a nyereségességről, tehát arról, hogy az MNB nyereséges. Hát, természetesen itt nyilvánvalóan azt kell mondani, hogy az MNB-nek nincs ilyen feladata, hogy nyereséges legyen. Természetesen az sem lenne jó, ha veszteséges lenne, de a céljai között ez nem kell hogy szerepeljen. Nyilván mindannyian tudjuk azt egyébként, hogy ennek a nyereségnek a nagy része azért jött létre, azért állt elő, mert jelentős mértékben gyengült a forint. A forintgyengülés nyilvánvalóan két fronton is jelentős előnyöket jelentett. Az egyik az MNB devizatartalékainak átváltásából keletkezett árfolyamnyereség, másrészt az európai uniós pénzek átváltása is ezt hozta.

Ugyanakkor, amikor arról beszélünk, hogy az MNB-nek nyeresége van, akkor azt kell mondani, hogy a devizahiteleseknek pedig veszteségük van ezen, és máig nincs megoldva a devizahitelesek problémája. Velünk élnek ezek az emberek, akik többszörösét kell visszafizessék az eredeti hiteleiknek. De egyébként van még egy másik nagy veszteség, ez pedig a társadalom vagyonvesztése. Az, hogy 260 forint most háromszázharminc-valahány forintba kerül egy euró, azt is jelenti egyébként, hogy a magyar nemzeti vagyon euróban vagy nemzetközileg nézve leértékelődik, tehát egyre olcsóbb, egyre kevesebb lesz. Ennek a költségeit is valakiknek mindenképpen viselnie kell.

A következő dolog, amiről elnök úr beszélt, az a versenyképesség, és büszkén mondta, hogy az MNB-nek van egy versenyképességi programja. Kollégáim elmondták, hogy nem feltétlenül lenne szükség, sőt egyáltalán nem lenne szükség arra, hogy az MNB-nek legyen versenyképességi programja, hiszen ez nem az ő feladatköre. De természetesen ez a feladat tulajdonképpen nem megoldható az adott szituációban. Azért nem megoldható, mert ahhoz, hogy egy gazdaság valóban versenyképes legyen, arra van szükség, hogy legyen egy oktatási rendszere.

Ezen az MNB nem tud azzal segíteni, hogy egy-két doktori iskolát támogat, hogy egy-két elitprogramot elindít, mert a versenyképesség alapvetően attól függ, hogy a középosztály milyen képzettségi, milyen szakképzettségi és milyen szellemi, kulturális szinten van. E tekintetben viszont jelentős lemaradásunk van.

Emellett természetesen a versenyképesség még attól is függ, hogy az intézményrendszerünk milyen, hogy mennyire befogadó jellegű vagy mennyire kizáró jellegű. Na, most az elmúlt években azt lehetett látni, hogy a magyar intézményrendszer, a magyar gazdaság intézményrendszere bizony igen jelentős mértékben kizáró típusú volt, ebből következően a versenyképesség nem növekedhetett. Mit jelent, hogy kizáró volt? Azt jelenti, hogy mesterséges monopolhelyzeteket állítottak elő nagyon sok területen, nagyon sok ágon.

Tehát azt gondolom, hogy ezt a háborút nem nagyon lehet megnyerni. Az adósság-GDP hányadosa lecsökkent most már 70 százalék körüli szintre, de ha a kiindulópontot néztük volna, a 80 százalékos adósság-GDP hányadost, és amikor a magánnyugdíjpénztárakat államosították, és abból a pénzből az adósságrendezésre fordítottak volna, akkor ugyanúgy a 70 százalék környékén lettünk volna, tehát nem gondolom azt, hogy ez egy nagy fegyvertény.

Végül az árfolyamkérdésről néhány mondatot hadd mondjak! Természetesen tudom én is a leckét, tanultam, sőt tanítottam az egyetemen az inflációs célokat és politikáját, nem is nagyon tudom elfogadni ezt a politikát, de az árfolyammal kapcsolatosan azt gondolom, hogy itt több kérdés van, amit érdemes lenne megnézni. Az egyik probléma az, hogy már messze nem érvényesül az az elvárás, amit önök gondolnak, hogy ha gyengül a forint, akkor az az exportot ösztönzi, az importot pedig jelentős mértékben visszafogja; mert az exportnak csak azt a részét ösztönzi, amelynek nincs importtartalma.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát például, ahogy ezt Z. Kárpát képviselőtársam elmondta, valóban a multinacionális cégeknek kedvez, hiszen számukra olcsóbb lesz ez a gazdaság, illetve azoknak a hazai exportra termelőknek, akiknek a termékeiben nincs importtartalom. Mert ha van benne importtartalom, akkor, ugye, az át fog gyűrűződni a leértékelésből következően. Ezért tanítjuk az egyetemeken azt, hogy árfolyampolitikával nem lehet a versenyképességet hosszabb távon növelni.

És természetesen most már elérkeztünk abba a helyzetbe, amikor az áll elő, hogy a gyenge és egyre gyengébb forint tulajdonképpen kiszorítja a hazai gazdaság termékeit azért, mert a lakosság ragaszkodik hozzá, hogy megvásárolja azokat a fogyasztási javakat, amelyeket külföldről hozunk be. Gondoljanak nemcsak az okostelefonra, hanem a számítógépekre, háztartási gépekre, autóra.

Ez mind-mind külföldről jön be, ezek cseréje pedig azt jelenti, hogy a háztartásoknak egyre nagyobb összegeket kell fordítani az összjövedelmükből ezekre az importcikkekre. Ez rontja egyébként a külkereskedelmi mérlegünket is, ugyanakkor pedig hazai fogyasztási javakat szorítanak ki, mert egyre kevesebb jut azokra a termékekre, amiket mi termelünk. És ne felejtsük el, hogy az exportnak mindössze 20 százalékát állítja elő a hazai tulajdoni többségű vállalkozói kör.

És emellett természetesen persze az is egy nagyon fontos eleme lenne annak, hogy legyen egy sokkal határozottabb árfolyam-elképzelése a Magyar Nemzeti Banknak, hogy ha fölismeri azt, hogy a jövő útja az, hogy minél hamarabb csatlakozni kell az eurózónához, és azért kell csatlakozni az eurózónához, mert a következő időszakban nagy valószínűséggel megvalósul a kétsebességes Európa, ebből következően, aki a belső körben, az eurózónában van, az sokkal kedvezőbb helyzetben lesz, akkor szükséges lenne egy árfolyam-stabilizációt végrehajtani. Hiszen az ERM II-be be kell menni, és a plusz-mínusz 5 százalékon belül kell lenni. Azt gondolom, hogy erre mindenképpen szükséges lenne felkészülni, és nem annak örülni egyébként, hogy a leértékelés következtében az MNB nyeresége egyre inkább növekszik.

Tehát azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, ahelyett, hogy a 2018-as eredményeit próbálja fényesíteni, azt kellene fölismernie, hogy ez a fajta monetáris politika, amit eddig tartott fönn, valójában nem fönntartható és nem működőképes, és jó lenne, ha ezt minél előbb megtenné, addig, amíg a külső válságjelek nem fognak majd jelentkezni a Magyar Nemzeti Bank politikájában, mert akkor már nagyon késő lesz.

Sajnálatos módon ennek terheit mi, a magyar lakosság fogja megfizetni. Ezért tehát arra szeretném kérni a jegybank vezetőit, hogy vizsgálják felül a monetáris politikai alapelveket, és változtassanak a monetáris politikán.

Ezzel együtt is, éppen ezért a Párbeszéd nem tudja elfogadni ezt az MNB-beszámolót. Köszönöm szépen a figyelmüket.