A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Remélem, hogy most már ön sem és a kormánya sem vitatja a klímaváltozás tényét, és nem fogják tovább azt állítani, hogy ez egy kommunista trükk. Magyarország különösen kitett, elég gyakran lehetett ezt olvasni az újságban, fideszes politikusok nyilatkozták. A klímaváltozás különösen érinti Magyarországot, elegendő példa, hogy ma, aki ki tudott menni az utcára, érezhette, hogy 28 fok hőmérséklet volt. Tegnap évszázados rekord dőlt meg.

(18.20)

Nem véletlen egyébként, hogy az ENSZ főtitkára szeptember 23-ára klímacsúcsot hívott össze New Yorkba, ahol azt mondta, hogy tettekre van szükség és nem szép szavakra.

Az ENSZ főtitkára is, Ferenc pápa is klímavészhelyzetről beszél; az utóbbi időben több parlament hirdette ki a klímavészhelyzetet, legutóbb az osztrák parlament vállalta a klímavészhelyzet kihirdetését. (Dr. Völner Pál: Pótcselekvés.)

Miniszterelnök úr, nem kell félni a klímavészhelyzet kihirdetésétől, ez tulajdonképpen csak azt a politikai akaratot fejezi ki, hogy a kormány tisztában van a probléma súlyosságával, és kifejezi azt, hogy igen, tenni akar ezekért a feladatokért.

És nem csak akkor akar tenni, ha az Európai Uniótól pénzt kapunk. Nagyon sürgős feladatok vannak: nagyon fontos lenne, hogy csatlakozzunk és támogassuk az Európai Unió szigorúbb célkitűzéseit; hogy Magyarország nekifogjon a klímatörvény elkészítésének. És, miniszterelnök úr, az is nagyon fontos lenne, hogy a kormányon belül ön létrehozza a klímaügyi és fenntarthatósági minisztériumot.

Azt szeretném megkérdezni miniszterelnök úrtól, hogy támogatja-e a magyar fiatalok és nagyon sok magyar ember akaratát, hogy a kormány is kifejezze a politikai akaratát, hogy tenni akar a klímaváltozás megfékezéséért. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszterelnök úr, Németországban a települések  nagyon sok  egyre-másra hirdetik ki a klímavészhelyzetet. (Moraj a kormánypárti padsorokban.  Dr. Fónagy János: Szenet használnak!) Tehát vannak települési szinteken is ilyen feladatok, de országos szinten is kihirdetik. Nagyon szerencsés lenne, hogyha Magyarországon is a kormány vagy az Országgyűlés kihirdetné a klímavészhelyzetet. Szeretném miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra, hogy ez a 2030-as 90 százalékos szén-dioxid-mentes villamos energia nagyon ingatag lábakon áll. Három elemből épül: hogy a napenergia-termelést megháromszorozzák; a másik a szén kivezetése, a szénbányak bezárása; és a harmadik csak a Paks. Az elsőhöz annyit, hogy ma az összvillamosenergia-termelésen belül a napenergia 0,5 százalék. Könnyű a 0,5 százalékot megtízszerezni, az majd csak 5 százalék lesz, az édeskevés lesz a 90 százalékhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A másik, a szénbányák bezárásához: hogy az ITM honlapján egyre-másra jelennek meg azok a koncessziós pályázatok (Az elnök ismét csenget.), amelyek szénhidrogénmezők feltárását és kitermelését célozzák. Tehát nagyon ingatag lábakon áll ennek a feladatnak majd a teljesítése. (Taps az ellenzéki padsorokból.  Dr. Fónagy János: Szilézia meg Ruhr-vidék? 30 százaléka szén-dioxid-alapú!)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeptember 23-án az ENSZ főtitkára kezdeményezésére klímacsúcsot tartottak New Yorkban, és ennek a klímacsúcsnak több üzenete van az egyes országok számára, így Magyarország számára is. Az egyik legfontosabb üzenet, hogy a felgyorsult éghajlatváltozást nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni, nem elegendők a szép és üres szavak  hogy egy példát hozzak, miniszterelnök úr többször mondta, hogy Magyarország klímabajnok , hanem cselekedni kell, és tettekre van szükség. Azt is látni kell, hogy a világ egyes országait különböző mértékben sújtja az éghajlatváltozás, és Magyarország sajnos eléggé kitett az éghajlatváltozásnak, Európában az egyik legérzékenyebb országnak számít. A New York-i klímacsúcson felszólalt az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is, aki beszélt az Európai Unióban formálódó szigorúbb célkitűzésekről. Kiemelte azt, hogy a Bizottság új vezetője, Ursula von der Leyen célkitűzése, hogy 2050-re az Európai Unió szén-dioxid-mentes legyen, és ennek érdekében 2030-ra 55 százalékkal kell majd csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

Donald Tusk azt is kiemelte, hogy az Európai Unió az éghajlatváltozás megfékezésében vezető szerepet kíván beölteni. Egyébként Donald Tusknak ezt a kijelentését alátámasztja az EU finn elnökségének múlt héten összehívott tanácskozása is, amelyet a fenntartható fejlődési és környezetvédelmi bizottságok delegációi számára rendezett. Ezen a tanácskozáson értelemszerűen a téma az Európai Unió 2050-es szigorúbb klímacélkitűzései voltak, és hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást. Ott azt is megtudtuk, Dánia bejelentette, hogy 2030-ra 70 százalékos csökkentést vállal, Finnország 60 százalékosat. Én egy kicsit rosszul éreztem magam, mert Magyarország továbbra is a legalább 40 százalékos csökkentéshez ragaszkodik.

Viszont tudjuk azt, hogy mivel Magyarország földrajzi elhelyezkedésénél fogva különösen érzékeny, és a nemzetközi és hazai nyomás is növekedni fog, ezért a kormány nem ragaszkodhat a legalább 40 százalékos csökkentési célhoz. Be kell látnia a kormánynak, hogy a magyar emberek érdeke az 55 százalékos csökkentés, és ezt 2030-ra Magyarországnak is vállalnia kell.

Kérdés az, hogy Magyarország hogyan áll, tényleg igaz-e a miniszterelnök kijelentése, hogy klímabajnokok vagyunk. A válasz egyértelműen nem. A klímabajnoki címet a miniszterelnök úr alapvetően két tényezőre alapozza, az egyik az, hogy 1990-hez képest mostanra 32 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, illetve hogy 2030-ra a villamos energia 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Mind a két állítás gyenge lábakon áll, egyrészt azért, mert a miniszterelnök úr nem akarja tudni, hogy Magyarországnál már 2014-ben a szén-dioxid-csökkentés 40 százalék volt, azóta 8 százalék előnyt veszítettünk, és ha ez így marad, akkor még a 40 százalékot sem fogjuk 2030-ra teljesíteni.

De a másik állítással is gond van, mégpedig azzal, hogy 90 százalék szén-dioxid-mentes lesz 2030-ra, ugyanis ennek érdekében három állítás van: megtízszerezzük a naperőművi kapacitást, befejezzük a szén energetikai hasznosítását és bővítjük az atomerőművi termelést. Tegnap a miniszterelnök úrnak is elmondtam, hogy a naperőművi kapacitás tízszeres megsokszorozása gyakorlatilag kevés, majdnem hogy semmi, 0,5 százalék ma a villamosenergia-használaton belül a naperőmű-kapacitás.

S lemondott-e a kormány a szénvagyon és egyéb fosszilis vagyon hasznosításáról? Egyikről sem. Tavalyi kormányhatározat alapján bővítik a bányákat, újranyitják, a fosszilis vagyonra pedig pályázatokat hirdettek meg.

A helyzeten változtatni kell, ezért mindenképpen azt várjuk, hogy a kormány hirdesse ki a klímavészhelyzetet, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a klímatörvény kidolgozása elkezdődjön Magyarországon, és Magyarország csatlakozzon az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseihez. Köszönöm szépen.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyértelműen ki lehet jelenteni erről a projektről, hogy ez kínai érdeket szolgál, és nem magyar érdeket. Emlékezzünk arra, hogy amikor a projekt indult, akkor a kormány számítása szerint azt mondták, hogy ez 472 milliárd forintba fog kerülni, aminek 85 százaléka kínai hitelből lesz biztosítva, és 15 százalék lesz a magyar rész. Már most tudjuk, hogy szakértők azt mondják, hogy nem 472 milliárd forintba fog kerülni ez a beruházás, hanem el fogja érni várhatóan az ezermilliárdot. Az egy érdekes kérdés, hogy a megduplázódás hogyan fog történni. Annak is a 85 százalékát a drága kínai hitelből fogjuk fedezni, vagy pedig az a másik 500-1000 milliárd forint hirtelen zúdul a magyar állampolgárok nyakába?Itt tulajdonképpen 166 kilométeres szakaszról van szó, és kiszámították, hogy ha a megtérülést nézik, akkor körülbelül 2400 év szükséges ahhoz, hogy ez a befektetés megtérüljön, és ha azt is megnézzük, hogy egy kilométerre mennyi a fajlagos költség, az bizony közel 3 milliárd forint, ami horribilis összeg, egyszerűen elfogadhatatlan.

A kiszivárgott információk szerint azt is tudjuk, hogy a kínaiak jelentős szerepet kapnak az építkezésben, itt is tetten érhető a kínai érdek. Sőt, a kínaiak azt is szeretnék, hogy ne magyar mozdonyok és kocsik közlekedjenek majd a vonalon, hanem az ő mozdonyaik és az ő kocsijaik. Így viszont azt látjuk, hogy a magyar gazdaságnak ebből semmi haszna, de tényleg semmi haszna. Kára viszont lehet, mert a vonal nemzeti parkokon megy keresztül, kisajátítások szükségesek, és a több mint ezermilliárdos adósságot pedig a magyar állampolgároknak kell kifizetniük. Kérjük, támogassák a tárgysorozatba vételt. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Jobbik hozzászólása kapcsán szeretném itt leszögezni és elmondani, ami a mostani vitában is tükröződik, illetve igen, a jobbikos képviselőtársam hozzászólásában, hogy sajnos Magyarországon soha nem biztosították azt a lehetőséget, hogy le lehessen folytatni azt a vitát, hogy az atomenergia miért kell, és miért nem kell. Évtizedeken keresztül a magyar emberek fejébe azt próbálták belesulykolni, hogy az atomenergia tiszta, olcsó és biztonságos. Nem folyt le az a vita, hogy miért nem. Paks II. kapcsán azért az kiderül, és ami erkölcsi kérdés is, hogy a nagy aktivitású hulladéknak több tízezer év a lebomlási ideje, és nincs rá biztonságos megoldás. Én kérdezem azt, hogy hogyan szereti a szülő a gyerekeit, amikor azt mondja, hogy én most marha jól élek, de te majd oldd meg azt a problémát. Tehát itt nagyon-nagyon komoly problémák vannak.

És az sem igaz, hogy olcsó az atomenergia. Azért nem igaz, mert egy energiánál is az egész életciklus költségeit kell belepakolni. Itt gyakorlatilag kiemelik csak a működtetés költségeit, de amibe került, az nem épül bele az… Ne bólogasson, nézzen utána! Nem épül bele! (Balczó Zoltán: Nem bólogatok, rázom a fejem!) Nem épülnek bele a nagy aktivitású hulladék elhelyezésének a költségei. Tehát gyakorlatilag az atomenergia nem olcsó.

A világ egy választás előtt van. Egyre nagyobb erőket fektetnek be abba, hogy megtalálják a napenergia raktározási lehetőségét. (Balczó Zoltán: Nincs meg!) És meg is fogják találni. (Balczó Zoltán: Akkor tegyék vissza!) Öt-tíz-tizenöt éven belül. Viszont az atomenergia: Paks II.-vel elkötelezzük magunkat egy olyan technológia mellett, ami ráadásul kockázatokat rejt. Ma nem biztonságos, bármikor a terrorizmus időszakában fel lehet robbantani egy atomerőművet.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvény kész tényként kezeli az öntözéses gazdálkodás elkerülhetetlenségét, más alternatívát nem is vizsgál, ezzel kapcsolatosan hatásvizsgálati tanulmány nem is készült a törvényhez, pedig kellene. A törvény szemérmesen elhallgatja, hogy az öntözésre kényszerítő elégtelen csapadékmennyiség igencsak kapcsolatban áll az éghajlatváltozással, annak következményeként értelmezhető. Viszont, ha az öntözéses gazdálkodás és az éghajlatváltozás kapcsolatát vizsgáljuk, érthetővé válik a szemérmes hallgatás. A tervezett intézkedés ugyanis, miközben adaptációs célokat szolgál, szembemegy a mitigációs, üvegházhatásúgáz-csökkentési célokkal, mivel az öntözéses infrastruktúra kiépítésének, fenntartásának és működtetésének energiafelhasználása hozzájárul az éghajlatváltozás okaihoz.Mint ahogy államtitkár úr is a bevezetőjében említette, itt nagyberuházásról van szó. Egy hatásvizsgálat talán feltárhatta volna ezt a mindenki által tudható tényt, és számszerűen is rámutathatott volna erre az ellentmondásra. De gondolom, az öntözés közérdeke mellett az éghajlatváltozás közérdeke eltörpül a kormány számára, annak ellenére, hogy az öntözés kényszere éppen abból származik. Igaz viszont, hogy a kedvező éghajlat megőrzését még nem nyilvánította a kormány közérdeknek. Az LMP ezt várja.

Az nyilvánvaló, hogy az embereknek élelemre van szüksége, de ennek szűkössége az éghajlatváltozás mellett nem javítható öntözéssel, hiszen a szűkösség nemcsak a talajnedvességgel, de számos más ökológiai tényezővel is összefügg. Az öntözéses gazdálkodással szembeni kétségek azonban nemcsak az éghajlatváltozás okaihoz való hozzájáruláson keresztül fogalmazódnak meg, hanem a termőtalajjal kapcsolatos aggályok nyomán is. Az öntözés hatására a talaj termékenységében romlás következhet be, amelynek mértéke sok esetben felülmúlja a kedvező hatásokat. Az öntözéses gazdálkodás egyik jellemzője, hogy az öntözés eredménye az első termesztési évben jelentkezik, míg a káros hatások esetleg csak több év alatt fejlődhetnek ki. A kedvezőtlen folyamatok több évig vagy végleg meggátolhatják az eredményes növénytermesztés lehetőségét, a talaj javítása pedig igen nagy költséget jelenthet.

A jellemző problémák: a szikesedés, a tápanyagok kilúgozódása, a talaj tömörödése, a felszín kérgesedése, cserepesedése és az erózió. A kedvezőtlen hatások közül a legelterjedtebb a talaj szerkezetének leromlása, a szerkezeti elemek, talajmorzsák szétiszapolódása. A szétiszapolódott felszín akadályozza, lassítja a víz talajba szivárgását, ami már viszonylag kis csapadék- vagy öntözésintenzitáskor is túlnedvesedést, tócsásodást, felszíni lefolyást, sőt talajlehordást eredményez, súlyosbítja a talajeróziót. A törvény általános keretek, tervek és körzetek kialakításán keresztül kívánja majd biztosítani a megfelelő, a talajt nem károsító öntözést, ám a termőhelyek ökológiai változatosságának sokszínűsége aligha enged meg általánosításokat, receptre felírt használatot.

Amennyiben alternatív megoldást keresnénk az öntözéssel szemben, akkor meg kellene vizsgálnunk, túl azon, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, miért is kell öntöznünk termőföldjeinket.

(13.00)

Ez a kérdés azonban fel sem merül, hiszen akkor szembe kellene nézni azzal a kellemetlen ténnyel, hogy az eddig folytatott talajforgatásos technológia következtében kialakult talajállapot vészesen lecsökkentette legtöbb mezőgazdasági talajunk víztározó képességét. Ilyen körülmények között persze az öntözés hatékonysága és hatásának tartalma is igen csekély, majdhogynem az öntözés időtartamára korlátozódik.

A termőhelyi tényezők közül a talaj határozza meg a tábla vízgazdálkodását, melyet a helytelen művelés leront. A sekély, elművelt, szerkezetében megváltoztatott, élővilágtól szinte teljesen megfosztott talaj nem képes vizet tárolni. A probléma eredete a talajforgatásos technológia, amely nem hagy szerves takarót a talajfelszínen, így a talaj  vegetáció hiányában  borítás nélkül marad, és ki van téve a víz és a szél koptató hatásának, a napi hőingásoknak, a fokozott kiszáradásnak és a tápelemek intenzívebb kimosódásának.

A talajforgatás az eredeti rétegrend felborítása miatt megváltoztatja a talajélet dinamikáját, a talaj szerves szénkészletének feléléséhez, végső soron a növény természetes táplálkozását biztosító baktériumok és gombák tömeges pusztulásához, a talajban működő tápláléklánc megcsonkításához vezet.

A talajélet művelt talajainkban a természetes töredékére csökken, 50 év alatt a tizedére, mint ahogyan ezt Nagy István miniszter úr a legutóbbi miniszteri meghallgatásán is kiemelte, holott a növények tápanyag-utánpótlását éppen a talajban lévő elhalt biomassza lebomlása biztosítaná. A műtrágyázás tovább rontja a helyzetet mindamellett, hogy gyártása és felhasználása jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági ühg-kibocsátáshoz, a denitrifikáció által eltávolított dinitrogén-oxid miatt. Ezen kibocsátásokhoz járul még hozzá a talaj szerves szénkészletéből felszabadított szén-dioxid, amelyek miatt mezőgazdasági talajaink szénraktározása folyamatosan csökken.

Nem mellesleg a talaj vízháztartásában ugyancsak a talajélet játszana döntő szerepet, ha azt nem tennénk tönkre. A talajszemcséket nagy víztározó kapacitással rendelkező stabil morzsákká egy glomalin nevű óriásmolekula ragasztja össze, amelyet gombák fonalai termelnek. Ez a glomalin nemcsak a víz megkötésében, a növények táplálkozásában, hanem a szénkötésben is jelentős szerepet játszik, a talaj szerves szénkészletének 15-20 százalékát tárolja. Azonban ezekért a jótékony hatásokért felelős gombafonalak képtelenek egy állandóan bolygatott talajban fennmaradni, mint ahogy azon más szervezetek is, amelyek nélkülözhetetlenek a televény termőtalaj fenntartásában.

Tisztelt Országgyűlés! A teremtés gondoskodott az emberről: bőséggel látta el termőfölddel. A Teremtő csupán a felelős gondoskodást bízta az emberre, de ehelyett az ember ezeket az ingyen kapott áldásokat teszi tönkre, és próbálja helyettesíteni művi módon. Teszi ezt azért, hogy az elkövetett hibák jó táptalajai legyenek a további gazdasági növekedésnek, hogy mesterségesen, ipari módon kelljen pótolni a talaj tápanyagait, a benne lévő baktériumokat, mikroelemeket, és ahogy most látjuk, a vizet is.

Az Európai Unió immár 70 éves agrárpolitikája milliárdokat költött és költ egy olyan agrárgazdaság támogatására, amely hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, talajpusztuláshoz, sivatagosodáshoz, az élőlények sokféleségének és az ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatások csökkenéséhez, amely egyre csökkenő mértékben támogatja egészségünket, és amely elveszi a lehetőséget a jövő generációktól. És itt most szeretnék utalni az IPCC legutóbbi jelentésére, ami specifikus jelentés volt, amely jelentés megállapította, hogy ez a szántásos mezőgazdálkodás nagyon komolyan hozzájárul az éghajlatváltozás felgyorsulásához.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy a talajmegújító gazdálkodásnak ma már számos formája ismert, a mulcshagyó direktvetéstől kezdve az agroökológiai rendszereken át az élő mulcsig, amelyek a teremtés erejére támaszkodva a teremtett világ tönkretétele nélkül nyújtanak kenyeret mindenkinek. Éppen ideje lenne tehát a közös mezőgazdasági politika gyökeres reformjának, hogy a gazdáknak szánt támogatások ténylegesen a közjót szolgáló technológiákra történő átállást szolgálják.

A tárgyalt konkrét törvény kapcsán javasoljuk, hogy további, a helyzetet súlyosbító döntések helyett inkább a termőfölddel való felelős gazdálkodásról benyújtandó törvény keretében rendezzük a vízhiánnyal kapcsolatos problémákat, a felelős, a teremtett világra támaszkodó, de azt megtartó, fenntartó gazdálkodás megköveteli, hogy az idejétmúlt, a fenntarthatatlanságát már bizonyított talajforgatásos, kemizált gazdálkodást fokozatosan kivezessük a gyakorlatból. Ennek ütemtervét, a helyettesítő technológiák széles körű megismertetésének és bevezetésének módját egy merőben új törvényben szükséges rendezni.

A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy alapvetően hiányzik a vízkészletek rendelkezésre állását a klímamodellek alapján tisztázó elemzés. Újra készíteni kellene egy országos vízgazdálkodási kerettervet, a környezeti, ökológiai szempontokat, korlátokat figyelembe véve, a klímaváltozás miatt szigorú vízkészlet-gazdálkodási megközelítéssel. Minden kormányzati intézkedést, beleértve a jogszabályalkotást, a vízár- és támogatáspolitikát ehhez igazítva kellene újragondolni; mert a kormány nagyon is tudatában van annak, hogy a víz a XXI. század aranya, stratégiai jelentőségű készlet. Felszín alatti vízkészleteink csak feltételesen és emberöltők távlatában pótlódnak, felszíni vízkészleteink 96 százaléka határon túlról érkezik, ha érkezik. Éppen ezért először a vízkészleteinket, a talajok vízmegtartó képességét kellene növelni, a térségi vízháztartás feltételeit javítani.

Tisztelt Országgyűlés! Muszáj észrevenni, hogy az egyre inkább szorító ökológiai válságért mi, emberek vagyunk a felelősek, és ebben a felelősségben a döntéshozó jobban részesül. Az nem lehetséges a végtelenségig, hogy talajaink termőképességének biztosítása érdekében mindent, ami a növénytermesztéshez szükséges, mi vigyünk oda mesterségesen.

Hozzászólásom a józan észre, a bölcs belátásra támaszkodik. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a világot nem lehet szektorok, partikuláris érdekek mentén szemlélni és irányítani. Egyszer el kell kezdeni az egymást kioltó döntések, cselekvések felszámolását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Szeretnék Nacsa képviselőtársamra reagálni. Azt az idő hamarosan el fogja dönteni, hogy ki megy kivel szemben, viszont szeretném a figyelmébe ajánlani  és minden képviselőtársamnak  az IPCC, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének legutóbbi jelentését. Ez a jelentés, ezek a jelentések egyértelműen azt mondják, hogy az emberiségnek nincs sok hátra. Tíz-tizenkét évet említ arra, hogy nagyon radikális változások legyenek a gazdaságban és a mindennapi, hétköznapi életünkben is. A gazdaság a mezőgazdaságra is vonatkozik. Az biztos, hogy az a mezőgazdasági gyakorlat, ami itt az elmúlt évtizedekben folyt, nem folytatható, tehát lehet még próbálkozni. Ebben a megközelítésben ez az öntözéses törvénytervezet semmi másról nem szól, mint hogy ugyanabban a szellemben, ugyanabban a szemléletben folytatjuk, hogy akkor most megint valamit javítunk, megpróbáljuk ezt így kezelni. A kérdés persze az, hogy ha a szántásos talajra, tehát arra a talajra, amin nincsen talajtakarás, le fog esni az eső, az leverődik, tovább fog tömörödni, komoly további problémák lesznek. Meg kellene állni egy pillanatra, és végig kellene gondolni, hogy hogyan tudjuk megállítani ezt a folyamatot, és hogyan tudunk egy valami újat elkezdeni felépíteni. Ehhez biztos, hogy először foglalkoznunk kellene a talajjal. A talajjal, ami nagyon-nagyon tönkrement, ami már nem termel olyan élelmiszert, ami az ember egészségéhez szükséges. Tehát nem folytatni kell, hanem meg kell állni, gondolkodni kell, és újra kell kezdeni. (Taps a Jobbik soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Font Sándor képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Én egyáltalán nem gondolom azt, hogy a mezőgazdaság a főbűnös, és a mezőgazdaság a fő oka a változásoknak. A parlamentben soha nem folytattuk le azt az érdemi vitát, hogy miért van bajban az ember, az emberiség és a magyar társadalom is, tehát itt nagyon nagy bajok vannak. 1,75 bolygót használunk, és ez a globális kitekintésre is vonatkozik, és nemcsak az éghajlatváltozás iszonyú nagy probléma, hanem a biológiai sokféleség pusztulása is: egymillió fajt fenyeget a közvetlen kihalás, és sok más vonatkozása van a mélyülő ökológiai válságnak. Nyilván a mezőgazdaság és a mezőgazdasági eddigi gyakorlat is elősegítette vagy részese volt ennek a nem jó irányú folyamatnak. Akár akarjuk, akár nem, biztos, hogy a kényszer, tehát a körülöttünk lévő problémák rá fognak kényszeríteni bennünket arra, hogy alapvetően változzunk. Egy példát hozok: egy évvel ezelőtt még az én saját szűkebb köreimben sem hitték el, amikor a klímaváltozás felgyorsulásáról beszéltem; egy év nem telt el, és berobbant, érezhetők a problémák. Biztos vagyok abban, hogy ez a mezőgazdasági kérdés és a talajjal foglalkozás szintén be fog robbanni, nem fog éveket igénybe venni.

Azt látom, hogy most ki akarunk építeni egy hatalmas infrastruktúrát úgy, hogy közben a talaj vízmegtartó képességével és a talajélettel nagyon-nagyon nagy gondok vannak. Ez a módszer, ha így fogunk öntözni, tovább fogja rontani a talaj szerkezetét és egyáltalán a talaj minőségét. Tehát itt lenne az ideje, amint mondtam, hogy megálljunk egy pillanatra, és végig kellene gondolni azt, hogy hogyan tovább, és ha öntözni is akarunk, akkor hol, mert nyilván a talajtakarásos módszer előbb-utóbb nagyon komoly teret fog kapni. Egy ilyen esetben egészen más lesz, mondjuk, a lehullott csapadék nem fog pillanatok alatt elpárologni például a nyári időszakban, és folytathatnám a sort. Az ilyen szakmai vitákra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), érdemi beszélgetésekre szükség van, és néha meg kell állnunk egy pillanatra. (Taps az ellenzéki sorokban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország 2020-ra 14,65 százalékos megújulóenergia-részarányt vállalt az Európai Unióban. A 2017-es adatok szerint 13,3 százalékon állunk, tehát látszólag jó úton haladunk, de a látszat csal.2017-ben változás történt a háztartási tűzifa statisztikai előállításában. (Sic!) Korábban csak az erdészek által jelentett, igazolhatóan fenntartható forrásból származó mennyiséget számolták el. Az új módszertan szerint viszont a tűzifa-felhasználást a KSH „háztartási, költségvetési és életkörülmény” adatfelvétele során becsülik meg, a lakossági válaszok alapján. Ezzel a trükkel sikerült a tűzifa-felhasználást két és félszeresére növelni. Mivel a tűzifa teszi ki a teljes megújulóenergia-fogyasztás 80 százalékát, az új számítási módszertan 5 százalékponttal növelte a teljes megújulóenergia-felhasználási arányt is, amivel máris elérhetőnek tűnik a vállalt célkitűzés.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mennyire tekintik pontosnak a KSH-adatokat? Mivel magyarázzák, hogy nagy eltérés van a fenntartható erdőgazdaságból származó tűzifa és a KSH által mért lakossági tűzifa-felhasználás között? Tekintve, hogy Magyarország nettó tűzifaexportőr, megítélésünk szerint az állhat a háttérben, hogy a lakosság nagy mennyiségű, illegálisan kitermelt tűzifát, szenet és hulladékot is éget; e kettő utóbbi egyébként erősen környezetszennyező.

Semmi garancia nincs rá, hogy az illegálisan kitermelt fákat pótolják. Kérdezem: elfogadhatóe a kormánynak, hogy illegálisan kitermelt tűzifával és megkérdőjelezhető számítással teljesítjük az európai uniós megújulóenergia-célszámot? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és a DK soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon is kötelező erejű az az európai irányelv, amely szerint az azbeszt által okozott környezetszennyezést meg kell szüntetni. Nem véletlen, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló országos hulladékgazdálkodási terv célul tűzte ki a mintegy 1,6 millió tonna azbeszt 2030-ig történő eltávolítását és szakszerű ártalmatlanítását.A kitűzött cél megvalósításához szükséges intézkedéseket azonban a kormány folyamatosan elszabotálja. Hiába voltak már az 1990-es években felmérések a környezetvédelemért és az egészségügyért felelős tárcák együttműködésével, és hiába kezdődött meg a program végrehajtása, sajnos forrás hiányában megtorpant. Az utóbbi években a kormány úgy tett, mint ha ez a probléma nem is létezne, és nem is lenne sürgető feladata e téren. Évtizedek óta tudjuk, hogy az azbeszt mennyire egészségkárosító, a tüdőben hegesedést okoz.

(13.40)

A tüdőrák kockázata is bizonyítottan nő az azbesztnek való kitettséggel. És nincs olyan kis levegőbeli koncentráció, amely ne jelentene kockázatot akár 15-35 év lappangási idő mellett. Sok ezer lakásról, középületekről és sok-sok ezer emberről van szó. Nem lenne szabad odajutni, mint a Heves megyei Lőrinci és Zagyvaszántó települések lakói: az azbesztmegbetegedések miatt a magyar állammal szemben elindított kártérítési pereket leggyakrabban már a hozzátartozók fejezik be. Ezért kérdezem, államtitkár úr: lesze végre elegendő forrás az azbesztmentesítési program ütemezett végrehajtására, és a következő költségvetésben erre megfelelő összegű forrás? Köszönöm. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az LMP, a DK és a Jobbik soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Én örömmel meghallgatnám miniszter urat, de remélem, megbocsátja nekem, megvárom miniszterelnök urat. Köszönöm.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapokban egyre többen kongatják a vészcsengőt a nagyvilágban: a gazdasági növekedés ideje lejárt. A külső környezet romlása önmagában is nagy hatással van a hazai folyamatokra, amiket várhatóan a következő évben tovább fog rontani az uniós pénzek felhasználásának lassulása, valamint az önkormányzati választási időszak végével lecsengő állami beruházások megtorpanása. 2020-ban Magyarországon a gazdasági növekedés minden valószínűség szerint jelentősen, 3 százalék alá csökken. (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Ez különösen érzékenyen érinti majd azokat, akik már az elmúlt évek növekedéséből sem részesedtek megfelelő módon, azaz az időseket és a nyugdíjasokat. Sajnos egyértelmű, hogy a kormánynak esze ágában sincs korrigálni a nyugdíjrendszer hibáit és csökkenteni az egyenlőtlenségeket. Az idősek aránya pedig nő, és egyre kevesebb gyermek születik.

Már ez a tendencia is nagyon veszélyes a magyar nyugdíjrendszerre, mivel annak lényege, hogy az épp aktív dolgozók tartják el befizetéseikből a nyugdíjasokat. Ráadásul az állam az utóbbi években egyértelműen a multiknak kedvez a magyar emberek ellenében, azaz nem a munkáltatókra teszi a nagyobb terhet, hanem a dolgozókra. A munkavállalói befizetések aránya az elmúlt években egyre nő a munkáltatói hozzájárulásokhoz képest. A dolgozó magyar emberek viszont hiába adnak egyre többet a nyugdíjasoknak, mivel az alap fő fedezetéül szolgáló, a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adó évenkénti csökkenése miatt egyre kevesebb jut a nyugdíjra.

Míg 2010-ben a nyugdíjkiadások összege a GDP 11,9 százaléka volt, a költségvetési törvény alapján jövőre ez csupán 8,3 százalék lesz, vagyis csökken. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban is szégyen: az EU 28-ak átlagosan a GDP-jük 12,8 százalékát költik nyugdíjakra. Ha a gazdaság lassul, az növekvő munkanélküliséget, valamint sokkal kevesebb adót és járulékot fog jelenteni, a jelenlegi nyugdíjrendszer pedig összeomolhat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan készül a jelentős gazdasági lassulásra a kormány? Ha ez bekövetkezik, akkor miből fogják finanszírozni a nyugdíjakat? És a harmadik kérdésem: valóban nem fognak jövőre nyugdíjprémiumot fizetni, ha a gazdasági növekedés 3,5 százalék alá csökken? Várom érdemi válaszát.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el, de köszönöm szépen, államtitkár úr, hogy követi az oldalamat. Remélem, be is lájkolta, mert elég sokat beszélek a klímaváltozásról. (Zaj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)Államtitkár Úr! Önök az elmúlt években hibát hibára halmoztak, és ennek a magyar emberek és a nyugdíjasok fogják meginni a levét. Először is, a gazdasági növekedés: már a miniszterelnök úr és Varga Mihály is rendszerint arról beszél, hogy a gazdasági növekedés a világban lassulni fog, és ez Magyarországon is meg fog történni. Ez viszont azt jelenti, hogy ha a gazdasági növekedés csökken, akkor Magyarország sokkal nagyobb bajban lesz, mint a többi ország, mert függővé tették az autóipartól a magyar gazdaságot. Márpedig egy válságban az emberek autót nem vesznek.

Önök büszkék arra, hogy idén volt nyugdíjprémium, de azért azt kell látni, hogy az elmúlt tíz évben csak kétszer fordult elő, és nem minden évben, tehát csak nagyon keveset részesültek a magyar nyugdíjasok a gazdasági növekedés hasznából. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Vége!  Idő!) De önök a bérpolitikában is hibát követtek el, mert csak az elmúlt években növekszik a bérpolitika… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ennek következtében sok százezer ember külföldre ment, és… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)  a fedezetét…

(16.20)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az önök kormányzásának elmúlt tíz évéről a környezetpolitika vonatkozásából nem sok jót tudok elmondani. 2010-ben, amikor önök elkezdték a kormányzást, akkor az első lépések között gyakorlatilag szétverték a környezetvédelem intézményrendszerét, először megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot, majd következetesen elkezdték gyengíteni a környezet- és természetvédelmi hatósági rendszert.Ezek a hatóságok ma már nem a környezet- és természetvédelmi szempontokat helyezik előtérbe, hanem sokkal inkább egyes beruházói csoportok rövid távú gazdasági érdekeit. Ezek az érdekek előbbre valók, mint az élhető, egészséges környezet. Erre jó példa a Normafánál tervezett 220 fa kivágása Natura 2000 területen, amelyre az illetékes hatóság kiadta a kivágási engedélyt. Vagy említhetek egy másik példát: a közelmúltban jelentette be Palkovics miniszter úr, hogy 2022-ben a gyorsasági motoros világbajnoksági futamnak akarunk helyet adni, ráadásul zöldmezős beruházásként.

Miniszterelnök úr, ma az éghajlatváltozás felgyorsulásának időszakában sokkal inkább zöldfelületi moratóriumot kellene kihirdetni, nem pedig egy környezetileg káros projektnek helyt adni, aminél említhetem azt is, hogy komoly levegőszennyezettséget okoz, ráadásul zajszennyezés is van.

Miniszterelnök úr, azt szeretném megtudni, hogy lesze változás a kormány környezetpolitikájában, visszaállítjae a környezet- és természetvédelem intézményrendszerét. Lesze Magyarországon újra a környezet-, természetvédelemnek, fenntarthatóságnak, klímaügynek önálló minisztériuma? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszterelnök úr, remélem, ön is tudja, hogy a szép szavak ideje lejárt. Nem elegendők szép célok, szép programok ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, ehhez intézményrendszerre és forrásokra van szükség. Sajnos, ma Magyarországon a környezetvédelem intézményrendszere gyakorlatilag nincs, és azt kell mondjam, környezetvédelmi, természetvédelmi célokra nagyon kevés forrást biztosít a kormány.

(17.10)

Említhetném például az azbesztszennyezést. Évek óta az azbesztmentesítésre  pedig sok ezer családot érint  nincs forrás. Vagy említhetem a levegőszennyezettséget. Ma Magyarországon 15 ezer ember korai halálát okozza a levegőszennyezettség, holott némi forrással jelentősen csökkenthető lenne. De említhetem a mérgezett örökségünket. És említhetem akár a nemzeti parkokat is. A nemzeti parkokat gyakorlatilag arra kényszeríti a kormány, hogy csak a turizmust és ezt a célt, az ökológiai turizmust szolgálják, és gyakorlatilag igazi természetvédelmi munkára nincs forrás. Európai uniós forrásból gazdálkodnak elsősorban, a költségvetésben ezeknek nincs helye. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényjavaslat vitájában az LMP egyedül maradt a kisebbségi véleményével. A vita során kaptam hideget-meleget. Egy gondolat azonban különösen megragadott, amely szerint nem vettem észre, hogy a forgalommal szemben megyek az autópályán. Érdekes azonban, hogy a velem szembejövőknek sem jut eszébe, hogy esetleg ők tévedtek rossz sávba. Pedig én úgy látom, hogy pontosan ez a helyzet napjainkban, és ebben a tekintetben az öntözés kérdése csak egy a sok közül. Mert bizony ma az egész világ szembe megy azokkal a kevesekkel, akik az ökológia elvei és értékrendje szerint ítélik meg világunk gondjait.A partikuláris szakmai tudás, a partikuláris érdekek és az ezt kiszolgáló szakpolitikák és politika mennek szemben a rendszerszemléletű ökológiai megfontolásokkal, a jövő nemzedékek és önmagunk létérdekével. Amíg volt egyáltalán környezetpolitika, addig az ilyen megoldásokat, mint az öntözés, ily módon cső végének nevezte, jelezve, hogy nem az okozatot, hanem az okokat kellene kezelni. Igen, akkor is csak jelezte, de nem nyúlt az okokhoz, és mivel nem tette, és azóta igazából még nem tesszük, helyi problémáink globálissá bokrosodtak.

Teszek még egy kísérletet arra, hogy meggyőzzem önöket a kérdés rendszerszemléletű megközelítésének szükségességéről. A kérdés beágyazottsága globális, regionális, Kárpát-medencei, országos, helyi, mindez pedig a vízkörzés, a vízgazdálkodás, a talajművelés és az ökoszisztéma-szolgáltatások tükrében értelmezendő. A feladatok sorrendisége így az okok felől a cső vége felé haladva a következő. Először is: nemzetközi felismerés és erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a globális vízkörzést, a megbolygatott, globális csapadékszállító szalagokat helyreállítsuk, az ezt a mechanizmust biztosító globális erdőborítást fenntartsuk és regeneráljuk.

(15.40)

Másodsorban: regionális, határainkon átnyúló egyezségekre van szükség ahhoz, hogy a tengerektől a szárazföld belsejéig húzódó kék folyosókat kísérő galériaerdőket, azok folytonosságát helyreállítsuk és a csapadékszállító rendszer mezőstruktúráját rekonstruáljuk.

Harmadik: Kárpát-medencei szintű intézkedésekre van szükség, hogy a korábban elhibázott, a medence kiszáradásához vezető vízrendezéseket újragondoljuk, a medence vízmegtartásáról gondoskodjunk.

A következő: hazai intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az alacsony ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz vezető szántóföldi kultúrákra alapozott mezőgazdaság szerkezetét átalakítsuk, és javítsuk hazánk természetes vegetációval való borítottságát.

Ötödik: fel kell számolni a talajszerkezet romlásához, a talaj biodiverzitásának pusztulásához vezető talajforgatásos és kemizált technológiákat, át kell állni a folytonos mezőgazdaság talajkímélő megoldásaira.

A következő: a talajkímélő, talajmegújító technológiák bevezetésével helyre kell állítani talajaink vízmegkötő és víztartó képességét.

És végül: ha mindezek után mégis szükség lesz mesterséges vízpótlásra, azt szigorú szabályok közé szorítva, az adott agroökológiai adottságokra való tekintettel lehetne csak megtenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma kezdődik Madridban a 25. klímacsúcs. A tét nagy, az ENSZ környezeti programja, a UNEP néhány nappal ezelőtt jelentette meg a legújabb, legfrissebb jelentését, amelynek az az üzenete, hogy az emberiség elveszítette a klímaváltozás elleni küzdelmet. Gondolom, átérzik ennek a jelentőségét. Emlékeztetőül: 2015-ben a párizsi klímacsúcson arról született megállapodás, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2 Celsius-fokon belül tartjuk az ipari forradalom előtti időszakhoz képest, de a kívánatos cél a másfél Celsius-fok.Mi történt azóta? Lényegében semmi. Minden ugyanúgy megy tovább, mintha nem lett volna ez a klímacsúcs. Múlt évben a szén-dioxid-kibocsátás csúcsot döntött. A UNEP most közzétett jelentése szerint 2030-ig évente 7,6 százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, ha szeretnénk elérni a párizsi klímacélkitűzést. Azt kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon is a kitűzött célokkal ellentétes folyamatok zajlanak. Szó sincs már szén-dioxid-csökkentésről. Bár a kormány azt kommunikálja, hogy klímabajnokok vagyunk, de 2014-től évente több mint 5 százalékkal nő Magyarországon a szén-dioxid-kibocsátás. Hát, hogy ebből hogyan lesz majd 7,6 százalékos csökkenés, azt gondolom, sehogy, és semmi nem fog megvalósulni, ha a kormányon múlik.

Engedjék meg, hogy üdvözöljem itt az Országházban az Európai Parlament strasbourgi döntését, mellyel kihirdették, megállapították a klímavészhelyzetet, és azt, hogy környezeti válság, környezeti vészhelyzet van. Gratulálok az Európai Parlament kormánypárti képviselőinek is, akik bátrak voltak, és meg merték szavazni ezt a határozati javaslatot annak ellenére, hogy a kormány itt, a magyar Országgyűlésben ezt nem engedi.

A ma kezdődött madridi klímacsúcson az Európai Unió azt fogja képviselni, hogy 2030-ig 55 százalékos szén-dioxid-csökkentést kell elérni, és 2050-re karbonsemlegessé kell tenni az Európai Uniót. És mit mondunk mi? Mit mond a magyar kormány? A magyar kormány azt mondja, hogy megelégedhetünk a 40 százalékos csökkentéssel. Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, hiszen Magyarország különösen kitett az éghajlatváltozás következményeinek.

Múlt héten a Fenntartható fejlődés bizottsága ülésén több, klímavészhelyzet kihirdetésével kapcsolatos határozati javaslat volt. Az ülésre meghívtam miniszterelnök urat, és meghívtam Karácsony Gergely főpolgármester urat is. A miniszterelnök urat meghívtam, mert itt, a plenárison nem folytathatunk érdemi vitát erről a kérdésről. Azt gondoltam, hogy a bizottság jó alkalom arra, hogy ezeket a kérdéseket ott együtt megvitassuk. Nem ért meglepetésként, a miniszterelnök úr nem jött el; Karácsony Gergely főpolgármester eljött, és tájékoztatta a bizottságot a tervezett lépésekről. Gondolom, senkit nem ér meglepetésként, hogy hogyan döntött a Fenntartható fejlődés bizottsága a klímavészhelyzetes határozati javaslatok tárgysorozatba vételéről: egyhangúlag leszavazták, még csak nem is tartózkodtak.

(14.00)

Pedig a határozati javaslatok sok fontos és jó lépést tartalmaztak. Az LMP első alkalommal május elején nyújtotta be a klímavészhelyzet kihirdetésére vonatkozó határozati javaslatát, és ha önök engedték volna, hogy ez napirendre kerüljön és hogy elfogadjuk, akkor ma Magyarországnak nagy valószínűséggel lenne klímatörvényre. Egyre nagyobb lemaradásban vagyunk, az Európai Bizottság is bejelentette, hogy klímatörvényt fog kidolgozni, mint ahogy Németországban a közelmúltban fogadták el Németország klímatörvényét, pedig nem olyan régen kezdték el. Erre nagy szükség lenne, mert a törvény erejével kellene a célokat kitűzni, hozzárendelni az eszközöket és a forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs több időnk. Nem érünk rá arra, hogy a kormány kettős beszédet folytasson, hogy van éghajlatváltozás, vagy nincs éghajlatváltozás. Az üres beszéd és az eldugott konzultációk ideje lejárt. Cselekedni kell, és az emberek és a fiatalok cselekedni akarnak.

Az LMP ezért kezdeményezett a héten zöld-népszavazást. Lehetőséget akarunk adni az embereknek, hogy döntsenek a jövőjükről, mert a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP, a DK és az MSZP soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Ház! A múlt héten több fontos nemzetközi esemény zajlott a klímaváltozás ügyével kapcsolatosan. Ezek közül számunkra talán az Európai Tanács ülése volt a legfontosabb. Mint ahogyan tudjuk, a korábbi Európai Tanács-üléseken többször megvétóztuk az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseit, és most örvendetes az, hogy Magyarország nem vétózott, és most már csak Lengyelország tartja lehetetlennek azt, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül miniszterelnök úr kijelentései mellett. Először is kezdeném a klímabajnoksággal, vagyis, hogy Magyarország klímabajnok. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem focimeccs, itt nincsenek győztesek, és nincsenek vesztesek. Itt csak vesztesek vannak. Itt a kérdés az, hogy a veszteségeket az elkövetkezendő években mennyire tudjuk minimalizálni. Gondoljunk csak arra, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor az évszázad végére el fogjuk érni a 4 Celsius-fok vagy annál magasabb hőmérséklet-emelkedést. És ennek pedig nagyon komoly, tragikus hatásai lesznek Magyarországra, a magyar mezőgazdaságra, hiszen itt, a Kárpát-medencében különösen kitettek vagyunk az éghajlatváltozás következményeinek.

Ráadásul a klímabajnokság, amire a miniszterelnök úr asszociál, tehát azok az adatok nem igazak. Ha valaki klímabajnok, a bajnoki címért valaki tesz is. De Magyarország azért, hogy 2013-ig csökkent a szén-dioxid-kibocsátás 1990 óta, semmit nem tett. Ez gyakorlatilag annak a következménye, hogy összeomlott a rendszerváltás után a nehézipar, és annak a következménye, hogy 2008-ban világgazdasági válság volt. Tehát Magyarország semmit nem tett azért, hogy 2013-ig csökkent a szén-dioxid-kibocsátás.

Ráadásul 2014 óta évente több mint 5 százalékkal emelkedik Magyarországon a szén-dioxid-kibocsátás. 2014-re elértük a 40 százalékos csökkentést, most már csak 32 százaléknál tartunk. Kérdezem azt, hogyan fogjuk 2030-ra elérni a 40 százalékos csökkentést. Ezt se fogjuk elérni, ráadásul lehet, hogy az Európai Unió 50-55 százalékra fogja a közös csökkentési célt meghatározni.

A miniszterelnök úr azt is mondta, hogy fontos a klímaváltozás elleni tett, cselekvés, viszont ez nem járhat azzal együtt, hogy emelkednek az élelmiszerárak, és emelkedni fognak az energiaárak. Az élelmiszerárak emelkedéséhez annyit szeretnék elmondani, hogy a múlt században Európában 0,9 százalékkal nőtt az átlaghőmérséklet, Magyarországon 1,2 százalékkal; tehát nagyon komoly hatása van a magyar gazdaságra, a magyar élelmiszeriparra. Ha ez így halad, és nem teszünk semmit, és csak pénzre várunk, akkor az azt fogja jelenteni, hogy a mezőgazdasági terméseredmények radikálisan csökkenni fognak, az árak pedig égbe fognak szökni.

Ugyancsak szólni kell az atomenergiáról is. Ha a kormány összeadná azt, hogy Paks II. mibe kerül, kezdve a tervezési költségektől, a megépítési költségektől, a kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezéséig, a nagyaktivitásúhulladék-lerakó kutatásáig, megépítéséig, akkor rögtön kiderülne, hogy rettentően drága lesz a villamos energia Magyarországon, ha Paks II. belép a rendszerbe. Éppen ezért, ha olcsóbb energiát akarunk, akkor a Paks II.-t nem szabad megépíteni, és a megújuló energiába kell fektetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban is nagy a felelősségünk, ha az élelmiszerárak és az energiaárak növekednek, akkor az a legszegényebb családokat, a legszegényebb embereket és a fiatalokat fogja sújtani.

Tisztelt Ház! Azt kérem önöktől, hogy a következő parlamenti időszak legelején vegyük napirendre a klímaváltozással kapcsolatos feladatokat, a klímavészhelyzet kihirdetésére vonatkozó ellenzéki javaslatokat, amit az LMP kezdeményezett, és határozati javaslatban foglaljuk össze a legfontosabb feladatokat, mert a klímavészhelyzet kihirdetése nem szép szavakat jelent, hanem a cselekvés kezdetét. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban a klímaválság megoldását szorgalmazók kaptak hideget és meleget a kormánypárti politikusoktól; kezdve onnan, hogy ez bolsevista trükk, a klímaválság nem is létezik, mert klímaváltozás mindig volt, és mindig lesz. Ezért is meglepő a kormánynak a 180 fokos fordulata a klímaváltozás és a klímavédelem érdekében, és meglepő a bejelentett akcióterv is. Csakhogy a bejelentett intézkedésekkel, ha ezeket megvalósítjuk, még akkor is fényévnyi távolságra leszünk 2050-ben a karbonsemlegesség eléréséhez. De nem csak ez a probléma az akciótervvel, hogy megkésett és kevés. A kormánynak a környezet- és természetvédelem területén óriási hitelességi deficitje van. Az elmúlt tíz évben a Fidesz politikája hatalmas környezet- és természetkárosítást okozott, és a kormány gazdaságpolitikája az elmúlt években csökkentette az éghajlatváltozási kilátásainkat is, hiszen 2014 óta évente több mint 5 százalékkal nő a szén-dioxid-kibocsátás.

A kormány mindent feláldozott a hibás és erőltetett beruházások, a nagyüzemi földbirtokrendszer és a multik oltárán. Szijjártó miniszter úr konkrétan kiállt Brüsszelben a német autóipar érdekében. Az elmúlt években szinte korlátlanul lehetett a zöldfelületet beruházási célra felhasználni; eszükbe sem jutott, hogy ezeket a fejlesztéseket barnamezőkre kellene terelni. A településeken számolatlanul vágták a fát, és a levegőszennyezettség is az elmúlt években drasztikusan megnőtt. Ma Magyarországon közel 15 ezren halnak meg idő előtt a levegőszennyezettség miatt, és több százezer embernek okoz légúti megbetegedést.

A miniszterelnök úr okkal szüntette meg 2010-ben az önálló Környezetvédelmi Minisztériumot, verték szét a környezetvédelem intézményrendszerét, gyengítették meg a hatóságokat, ugyanis erre nem volt szükség. A környezet- és természetvédelem csak zavaró tényező volt, mondhatni luxuscikk. A kormány nem véletlenül alkotta meg ezt az akciótervet. A közvélemény-kutatóik bemérték, hogy nőtt Magyarországon is az emberek érzékenysége a környezet- és természetvédelem iránt. Önök ezzel az akciótervvel gyakorlatilag csak szavazatokat akarnak szerezni, és zöldre akarják magukat festeni.

Néhány tételre szeretném felhívni a figyelmet, először is az illegális hulladéklerakók felszámolására. Ezt önöknek már régen meg kellett volna tenni, hiszen jogszabályok vonatkoznak rá. Gyakorlatilag csak be kellett volna tartatni a törvényt. De azt is tudni kell, hogy az illegális hulladéklerakók felszámolása érdemben nem fogja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az egyszer használatos műanyagok kivezetését is önök akkor tűzték napirendre, amikor már az Európai Unióban ez közös döntéssé vált. Miniszterelnök úr a multicégek megregulázását is megígérte, ugyanakkor tudjuk, hogy az elmúlt években milliárdokat öntöttek a támogatásukba. A hatszoros naperőművi kapacitás kiépítése fontos, de kevés, hiányzik a szélerőművi kapacitás a megújulók közül. A drága és veszélyes, környezetszennyező, a Paksi Atomerőműre épülő energiamix pedig sohasem lesz környezetbarát és zöld. Fát ültetni nemes ügy, ezt mindannyian tudjuk, de azt is látni kell, hogy 1 millió fa még nem erdő. S ha el is ültetik ezt az 1 millió fát, ez nem fog olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek érdemben mérsékelnék az éghajlatváltozás okozta veszélyeket. Az elvárt, a helyzetünket érdemben befolyásoló intézkedések bejelentése pedig elmaradt; nagyon vártuk.

(13.20)

Tisztelt Ház! A klímavédelem, az élhető környezet, természeti értékeink, erőforrásaink megőrzése korunk egyik legnagyobb kihívása. Ha a kormány egy kicsit is komolyan gondolja, hogy érdemi lépéseket tesz, akkor először itt az Országgyűlésben kellene erről érdemi vitát lefolytatni, a helyzetértékelést át kellene nézni, közösen számba kellene venni az előttünk álló feladatokat. S azt is ki kell jelenteni, ha a kormány komolyan gondolja, hogy érdemi lépéseket tesz, akkor ezekben a kérdésekben kellett volna kezdeményeznie a társadalmi konzultációt.

Tisztelt Ház! Nem elég látszatintézkedéseket bejelenteni! (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan már annak lesz hírértéke, ha valahol végre feloldható a szmogriadó valamelyik fokozata. Sokféle szennyezőanyag kerül a levegőbe, melyek külön-külön és együttesen is ártalmasak az emberre és az élővilágra is. A szmogtól tömegesen pusztuló városi fák jó példái ennek. Magyarországon a légszennyezés súlyosságát leginkább az határozza meg, hogy mennyi finom szállópor van a levegőben, ez a PM2,5. A szállópor-szennyezettségnek nincs biztonságos szintje, a legkisebb koncentráció is káros. Minél hosszabban van kitéve neki az ember, annál súlyosabbak a káros hatásai: a szív-, a tüdő- és az érrendszer megbetegedése, tüdőrák, asztma, allergia. Magyarországon évente közel 15 ezer ember hal meg idő előtt. Ez a helyzet egyszerűen tarthatatlan. Nem veszíthetünk el évente egy kisvárosnyi embert csak azért, mert a kormány már tíz éve nem veszi komolyan ezt a kérdést. A tennivalókat foglalta rendszerbe az országos levegőterhelés-csökkentési program, melyet a társminisztériumokkal, civil szervezetekkel egyeztetve éppen az ön minisztériuma készített el, és amelynek megvalósítása révén 2030-ra Magyarországon 5,4 hónappal nőhetne a várható élettartam, a légszennyezéshez köthető idő előtti halálozások száma több mint 5 ezerrel csökkenhetne. Csakhogy, értesüléseink szerint, a program leghatékonyabb intézkedéseinek zömét a Miniszterelnökség egyszerűen törölte. Leginkább a lakossági programokat, holott a levegőben található finom szállópor 84 százaléka lakossági forrásokból ered. Ez akkor azt jelenti, hogy továbbra sem kerül sor a korszerű bérlakásprogramra, a széles körű fűtés-korszerűsítésre, a lakóházak hőszigetelésére, a kényszerű hulladékégetés, a lignit-, szén- és fafűtés visszaszorítására. Ehelyett hoztak egy kormányrendeletet, mely szerint a kis tüzelőberendezésekkel kapcsolatos ügyeket a lakossághoz közel lévő járási szintű hivataloktól márciustól megyei szintre helyezik át. Tényleg azt gondolják, hogy ha messzebbről és fentebbről nézik a problémát, akkor az már nincs is?

Tisztelt államtitkár úr, válaszoljon, hogy mi lesz a program valóban hatékony, tervezett intézkedéseinek végrehajtásával. Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem, a választ nem tudom elfogadni. Ha valóban úgy történt volna, hogy önök érdemi lépéseket tesznek az elmúlt években, akkor ma nem lenne az egyik legkomolyabb probléma a környezetszennyezés, a magas levegőszennyezettség. A magas levegőszennyezettség ma már nemcsak a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban, hanem kisebb településeken is nagyon komoly probléma. Önök ezen a területen is csak beszélnek és nem tesznek. Ha tettek volna, akkor múlt héten a gazdasági bizottsági ülésen két törvényjavaslatomat nem szavaztak volna le, az egyik a repülőjegyadó, a másik pedig a tömegközlekedés áfájának 5 százalékra való csökkentése. Ez utóbbi különösen fontos lett volna, hogy csökkentsük az autó okozta környezetszennyezést, és az emberek inkább a közösségi közlekedést válasszák. Önök mindig csak beszélnek, de amikor tettre kerül sor, akkor simán lesöprik az asztalról. (Taps az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlatváltozás rendkívül gyorsul, a káros környezeti hatások egymásra rakódnak, és ennek bizony komoly egészségügyi és gazdasági vonatkozásai vannak. Ezt mindenki érzékelheti most már a pénztárcáján, például az élelmiszerárak drasztikus növekedésén, összefüggésben a múlt évi szélsőséges időjárási viszonyokkal. Azt látjuk, hogy a kormány még mindig a szép szavak szintjén maradt, és úgy gondolja, hogy potyautasok lehetünk ebben a nemzetközi folyamatban. Ebben az évben novemberben rendkívül fontos klímacsúcs lesz Glasgow-ban, ugyanis a 2015. évi párizsi klímamegállapodás értelmében meg kell hozni azokat a döntéseket, amelyek másfél Celsius-fokon belül tartják a hőmérséklet-emelkedést. Ezek között a legfontosabb kérdések a következők: a klímasemlegesség elérésének a céldátuma, a 2030. évi csökkentési célok, alkalmazkodási feladatok, pénzügyi kérdések, a fejlődő országok támogatása, hogy a legfontosabbakat soroljam. Ott az Európai Uniónak és minden egyes országnak színt kell vallania, hogy mit akar és mit vállal az éghajlatváltozás megfékezése érdekében.

Múlt héten klímavédelmi és környezetvédelmi szempontból fontos események zajlottak Brüsszelben. A Bizottság bemutatta a klímavédelmi törvény rendelettervezetét, amely tulajdonképpen megalapozza az Európai Unió alacsony üvegházgáz-kibocsátási stratégiáját. Ezt a stratégiát kell ősszel az ENSZ-nek benyújtani a párizsi egyezmény szerint. Mivel Magyarország tagja az Európai Uniónak, a saját stratégiánk nem lehet ellentétes az Unió stratégiájával.

S akkor most beszéljünk a kényes pontokról! Az Európai Unió egyelőre az 50-55 százalékos csökkentésben gondolkodik 2030-ra, és 2050-ben kívánja elérni a karbonsemlegességet, amit ősszel kell véglegesíteni a tagállamokkal történő konzultáció alapján. Gondolom, a kormányt ez a 2030-as célkitűzés sokkolja, mert ahogyan a nemzeti energia- és klímatervben szerepel, a kormány még mindig a 40 százalékos csökkentést akarja vállalni 2030-ig, azt a 40 százalékos csökkentést, amit már 2013-ban egyszer elértünk, és most növekvő szén-dioxid-kibocsátási pályán vagyunk.

A kormány számára az meg különösen rossz hír, hogy 2030-ra az európai zöldek és zöld civil szervezetek már az 50-55 százalékos csökkentést sem tartják elegendőnek. Szakértők, tudósok véleménye szerint ha a célt teljesíteni akarjuk, akkor 65 százalékos üvegházgáz-kibocsátási csökkentést kell elérni 2030-ra, a karbonsemlegességet pedig 2040-re 2050 helyett. A szigorúbb célokkal az LMP maximálisan egyetért.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy nem ücsöröghetünk azon az elképzelésen, hogy 2030-ra elegendő lesz a szén-dioxid-kibocsátásunk 40 százalékos csökkentése. Forgatókönyvet kell arra készíteni, és fel kell készülni, hogy a 40 százalékos csökkentési cél messze nem elég, könnyen lehet, hogy ez a 60 százalékot is meg fogja haladni.

Sajnos a kormány nyolcpontos akcióterve az éghajlatváltozás megfékezése szempontjából szinte semmit sem ér. Hanyagolják a keretrendszer elkészítését, amit mi nagyon hiányolunk. Ezt meg kell alkotni mind a csökkentési célokra, mind az alkalmazkodási feladatokra vonatkozólag. A NÉS-2-n már akkor is túlhaladott az idő, amikor azt önök többségi szavazattal elfogadták itt az Országgyűlésben. Nincsenek benne konkrét, megfelelő célok, a célokhoz teljesítési időpontok.

Tisztelt Ház! Az éghajlatváltozás ügye az egész magyar társadalom ügye, mindenkit érint. Éppen ezért elvárjuk a kormánytól, hogy a novemberi klímacsúcsra való felkészülés érdekében itt az Országgyűlésben legyen érdemi vita a hazai kitűzendő célokról és a végrehajtás feladatairól. A kormány ne az Országgyűlés háta mögött döntsön nemzetstratégiai kérdésekben! A nem cselekvés sokkal többe fog kerülni, mint az azonnali cselekvés.

Az LMP mindannyiunk közös érdekében felszólítja a kormányt, hogy számoljon 2030-ra a 65 százalékos üvegházgáz-csökkentéssel és a karbonsemlegesség 2040-re történő elérésével. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Elfogadja, öné a szó. Az ülés vezetését pedig átadom a mögöttem várakozó Jakab alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Általában a szabadkereskedelmi egyezmények sok sebből véreznek. Sokszor a szigorúbb környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági szabályok esnek áldozatául, vagyis az egészségünk és az élhető környezet. Úgy tűnt, hogy az USA-EU szabadkereskedelmi egyezmény lekerült a napirendről  de lehet, hogy mégsem? Az Unió kereskedelmi biztosának legutóbbi kijelentései komoly aggodalomra adnak okot. Arra az amerikai követelésre reagált, amely szerint lazítani kellene az élelmiszerek szermaradványaira, a baromfihús vegyi anyagos kezelésére  ez a klórozott csirke  és a génmódosított élelmiszerekre vonatkozó európai szabályozást. Nyilván az amerikai követelés célja az, hogy szabad utat kapjon a génmódosított, szermaradványokkal terhelt amerikai élelmiszer és a klórozott baromfihús az európai piacon, cserébe az európai autóipar amerikai vámkedvezményeiért. A kereskedelmi biztos kijelentette, hogy megoldásokat keres ezen szigorúbb szabályozási korlátok feloldására.

(17.10)

Meggyőződésem szerint, amennyiben a Bizottság enged az amerikai követelésnek, akkor nem csinál mást, mint feláldozza az európai polgárok egészségét és környezetét az autóipar oltárán. Amennyiben a magyar kormány komolyan gondolja a magyar emberek egészségét és a klímavédelmi akciótervet, akkor világosan nemet kell mondania erre a szándékra.

Miniszter Úr! Arra szeretnék választ kapni, hogy a magyar kormány hová áll: a szigorúbb európai élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi szabályok vagy az autóipar érdekei mellé. Várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Szeretném jelezni miniszter úrnak, hogy több mint száz európai szintű civil szervezet írt egy közös közleményt, amelyben ezen aggodalmuknak adtak hangot, hogy titkos tárgyalások folyhatnak és folynak ezzel kapcsolatban.Nagyon jól tudjuk azt, hogy általában ezeket a szabadkereskedelmi egyezményeket rendkívül titkosan, zárt ajtók mögött tartják meg. Ilyen volt a CETA is, de legutóbb az európai zöldek is tiltakoztak a Dél-Amerika és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmények titkos volta miatt. Örülök annak, hogy a miniszter úr ezt a választ mondta, hogy a magyar kormány továbbra is kiáll. Szeretném azt mondani, hogy én ezt most nagyon-nagyon vastag betűkkel írtam fel a papírra, és ezt számon fogjuk önöktől kérni. Köszönöm szépen.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Veszélyeztetett korom ellenére bejöttem az Országgyűlésbe azért, hogy meghallgassam a kormány gazdaságvédelmi programját. Nagyon fontosnak tartottam, mert sok százezer ember nagyon komoly problémával küzd. Lassan a vidéki térségekben az éhezés érkezett el és nem a koronavírus-járvány. (Moraj a kormánypárti padsorokból. – Közbeszólás ugyanott: Ugyan már!)A miniszterelnök úr bejelentései kapcsán csalódtam, túl általános, ezekből sok mindent nem lehet levonni. De egyet mindenképpen le lehet vonni, mégpedig azt, hogy a kormány lemondott a nyugdíjasokról. Azt gondolom, szégyen az, amiről önök beszélnek, hogy 13. havit kapnak, de majd csak jövőre. A következő év februárjában fognak egyhavi (sic!), egyheti nyugdíjat megkapni, ami körülbelül 30 ezer forint. Addig mi lesz a nyugdíjasokkal? Önök nem gondolnak arra, hogy már idén is tartoznak a nyugdíjasoknak. Az év elején 3 százalék alatti nyugdíjemelést kaptak, miközben az infláció már több mint 4 százalék fölött van, az élelmiszerárak a csillagos egekbe szöktek. Hogyan fognak szegény nyugdíjasok, alacsonynyugdíjasok megélni az elkövetkezendő hónapokban? Elfogadhatatlan!

Ha önök a nyugdíjas-társadalmon segíteni akarnak, akkor nem jövőre kell bármit is tenni, hanem most, a következő hónapban.

Első lépésként a következő hónapban emeljék meg, adják oda a nyugdíjasoknak azt, ami jár: a különbözetet az infláció és az év elején megadott nyugdíjemelés között. Önök nagyon jól tudják, hogy ebben az évben a GDP 3,5 százalék alatt lesz. A nyugdíjasok nem fognak prémiumnyugdíjat kapni.

Ha önök valóban komolyan gondolják, hogy segítenek az időseken, akkor már most, a következő hónapban ezeket lépjék meg, és a 13. havi nyugdíjat ne jövőre, azután meg azután akarják odaadni. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma még sokan gondolják azt, hogy a koronavírus-járvány egy véletlen természeti csapás, és ha majd lecseng, akkor visszatérünk a régi kerékvágásba. Már csak azért sem térhetünk vissza, mert ahogyan tegnap Orbán Viktor nyilatkozta, az elkövetkezendő időszakban járványok sorozatára lehet számítani.Múlt héten Ferenc pápa arról beszélt, hogy a koronavírus-járvány egyike a természet válaszainak arra, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk a környezeti válságokat és problémákat. Ehhez hozzá kell tennem, hogy nemcsak a környezeti válságokat hagyjuk figyelmen kívül, hanem a társadalmak megosztottságát, a társadalmi igazságosságot, valamint a világunk mai rendjét és működését. Ha nem akarunk félelemben élni, ha nem akarjuk, hogy a járványok sorozatával nézzünk szembe, ha nem akarjuk azt, hogy a gazdasági válságok miatt, amelyek a járványokat követik, milliók veszítsék el a munkájukat és kerüljenek létbizonytalanságba, akkor radikális változtatásokra lesz szükség.

A korlátok nélküli, tőkevezérelt globalizációnak felszínre kerültek az árnyoldalai. A környezetünk katasztrofális méretű károsodása, az ökológiai válság mélyülése, a klímaválság összefügg a tőke szabad mozgásával. A tőke rátette a kezét azokra a helyekre a világban, ahol a természeti erőforrások olcsón kitermelhetők, ahol a munkaerő olcsó és a környezetvédelmi szabályok lazák. A tőkebefektetők által teremtett munkahelyek zöme futószalagok kiszolgálójává tette a munkavállalókat a hatékonyság növelésének érdekében. Az emberek a városba áramlottak, a helyi közösségi terek kiüresedtek, a vidéki környezet gondoskodó kezek nélkül maradt.

(11.40)

A tőkevezérelt globalizáció túlzott mértékben vette el a nemzetállamok és a helyi közösségek kezéből az önrendelkezést. Zöldpolitikusként meggyőződésem, hogy a jövőben kevesebb globalizációra és több lokalizációra lesz szükség. Magyarország sajnos azon országok között lesz, amelyik nagyon súlyos árat fog fizetni az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikájáért. A kormány a magyar gazdaságot teljesen kiszolgáltatta a külföldi tőkének, a multinacionális vállalatoknak, a külhoni piacoknak.

A béreket ennek érdekében hosszú éveken keresztül alacsonyan tartotta, így a családok tartalékok nélkül maradtak, ami azt jelenti, hogy most szociális válság fenyegeti az országot.

Zárójelben megjegyzem, hogy még most, a járvány időszakában is a neoliberális gazdaságpolitikának áldoz a kormány. Most éppen a kulturális szektort akarja piacosítani, illetve a valamekkora védettséget biztosító közalkalmazotti státuszt kiüresíteni.

Tisztelt Ház! Ideje szembenézni azzal, hogy az Orbán-kormány gazdasági paradigmája megbukott. Megbukott az a gazdasági paradigma, amely egyoldalúan az autóiparra, a járműgyártásra és a turizmusra építette a gazdaság teljesítményét. Könnyen belátható, hogy a válságban az emberek az autóról mondanak le, és a turizmus iránti kereslet is drasztikusan csökkenni fog. A kormány eddigi intézkedéseiből az látszik, hogy egyáltalán nem gondolkodik alternatív gazdaságpolitika kidolgozásán. Nem érti, nem akarja megérteni, hogy most nem az a feladat, hogy megmentsünk egy hibás, zsákutcás gazdasági szerkezetet, hanem az, hogy egy válságokkal szemben sokkal ellenállóbb, új gazdasági szerkezetet hozzunk létre. Élelemre, energiára, vízre, lakhatásra, öltözetre, a háztartás ellátására mindig szükség van, válságban és azon kívül is. A rugalmas, válságálló gazdaság nem nélkülözheti ezeken a területeken az önrendelkezést. Egy igazán fenntartható gazdasági szerkezet elemei a körkörös gazdaságban kapcsolódnak össze rendszerré, versenyképességüket közös erejük adja. Az összekapcsolt gazdaság pedig szociális gazdaság és szolidáris gazdaság, ahol válság idején a válságálló gazdasági elemek védik a válságérzékenyeket.

Tisztelt Ház! Egy válságálló gazdaság megteremtéséről kellene érdemi vitát folytatni itt az Országgyűlésben, mert ez a jövőnket szolgálná. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.  Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A múlt év szeptemberében az LMP kezdeményezésére az ellenzéki frakciók közösen nyújtották be az Országgyűlésnek a ma tárgyalandó, a klímavészhelyzet kihirdetésére vonatkozó javaslatot. Azóta több mint nyolc hónap telt el. A mai parlamenti vitától azt várjuk  legalábbis én biztosan mint zöldpolitikus , hogy a kormány végre lássa be, hiába nyeri meg a kommunikációs meccset, ha a cselekvést elmulasztja, akkor azzal súlyos helyzetbe taszítja az országot, mert az éghajlatváltozás nem veszi figyelembe a Fidesz kétharmadát.A határozati javaslat benyújtásának alapvetően az volt az oka, hogy láttuk, a világ és az EU vezetői felismerték a klímaváltozás veszélyét, gyorsulását, annak következményeit az emberiségre, az egyes társadalmakra és mindennapi életünkre és nem utolsósorban a gazdaságra, és azt is láttuk, hogy elkezdték sürgetni a szigorúbb klímacélokat és a cselekvést az üres szavak helyett.

Ennek ellenkezőjét tapasztaltuk itthon. A kormánypolitikusok ekkor még a klímaváltozás tényét is tagadták, de legalábbis megkérdőjelezték. Az Orbán-kormány szembement az EU szigorúbb klímacélkitűzési javaslataival, keményen vétózta. Ugyanakkor Magyarországot nagyon hamar klímabajnokká kiáltotta ki a kormány, ami egy hatalmas hazugság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ország nem lehet klímabajnok, ha évről évre növekszik a szén-dioxid-kibocsátása a csökkenés helyett, márpedig 2014 óta ez a helyzet. 2013-ra  1990-hez képest  elértük a 40 százalékos szén-dioxid-csökkentést, és azóta 8 százalékos előnyt veszítettünk el. Ez azt jelenti, hogy 2030-ra, ha az Európai Unió marad az 55 százalékos csökkentés mellett, az óriási kihívás lesz az országnak. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ezt így hogyan lehet majd teljesíteni.

És egy ország akkor sem lehet klímabajnok, ha nem fog neki az alkalmazkodási feladatok számbavételének és végrehajtásának. És akkor sem lehet klímabajnok, ha a feladatokra nem biztosít forrásokat a költségvetésből, és nem biztosít ehhez megfelelő intézményrendszert  gondolok például a zöld klímaügyi és fenntarthatósági csúcsminisztériumra vagy a klímatörvényre , és akkor sem lehet klímabajnok, ha hagyja leromlani az erdők állapotát, vagyis a nyelőkapacitásokat.

A benyújtott határozati javaslatban vannak olyan konkrét célkitűzések, amelyek helyett már most szigorúbb célokat kell magunk elé tűzni. Ezekre természetesen módosító javaslatokat fogunk benyújtani. Így módosító javaslatot fogunk benyújtani a 2030-ra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, valamint arra, hogy a klímasemlegességet 2050 helyett már 2040-re el kell érni. A határozati javaslatunk döntő többsége azonban még most is aktuális, sőt sokkal aktuálisabb, mint az tavaly szeptember elején volt. Ilyenek például az alkalmazkodási feladatok. Megtapasztaltuk például azóta, hogy a mezőgazdaságunk mennyire kitett az éghajlatváltozás hatásainak, és a szélsőséges időjárási viszonyok milyen nagy terméseredmény-csökkenést okozhatnak, aminek a hatására persze az élelmiszerárak az egekbe szökhetnek.

És mi lesz idén? Már most szembesültünk azzal, hogy az év eddig eltelt időszakában aszály sújtotta a mezőgazdaságot, de voltak fagykárok is, és még pontosan nem lehet tudni, hogy majd a szélsőséges időjárási viszonyok hogyan fognak hatni.

(11.40)

A határozati javaslatban szerepelt, hogy múlt év végére alkossa meg a kormány a klímatörvényt. Természetesen vagy nem természetesen, de egy biztos: elszabotálta. Pedig az Európai Unió legtöbb tagállamának már van, és az Európai Unió is nekikezdett az Európai Unió klímatörvényének az elkészítésének.

Persze, az Orbán-kormány nyilván tudja, hogy egy törvényt sokkal nehezebb elszabotálni, mint egy éghajlatváltozási stratégiát elfektetni. A határozati javaslatnak értelemszerűen az a pontja okafogyottá vált, amelyik az ENSZ múlt év szeptemberi klímacsúcs-értekezletén képviselendő magyar álláspont időben történő megismerésére vonatkozik. És engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem az ellenzéki frakcióknak, hogy közösen nyújtottuk be ezt a határozati javaslatot, de azért megjegyzem, hogy az igazán kívánatos az lett volna, ha ez hétpárti összefogásban születik meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt nyolc hónapban sok minden megváltozott. Az év egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy Orbán Viktor évértékelő beszédében klímavédelmi akciótervet mutatott be. Azért volt meglepő, mert eddig a miniszterelnök az évértékelő beszédeiben soha egy szót sem ejtett a környezet- és természetvédelemről, a kormány környezetpolitikájáról.

Ez alkalommal is el kell mondani, hogy a miniszterelnök által bemutatott klímavédelmi akcióterv sajnos még zöldre festésnek is kevés. Leginkább arra mutat rá, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt tíz évben csak rombolt a környezet- és természetvédelem területén, és fogalma sincs róla, hogy milyen lépéseket kellene megtenni, ha komolyan gondolná a klímavédelmet, a környezet- és természetvédelmet. Ezt támasztja alá, hogy a bejelentett intézkedések éghajlatvédelmi szempontból rendkívül gyengék. Gondoljunk például arra, hogy az illegális hulladéklerakók felszámolása nem is befolyásolja az üvegházgáz-kibocsátásunkat. Ráadásul joggal tesszük fel azt a kérdést, hogy eddig mit csinált a kormány. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Hiszen a jogszabályok szerint eddig is fel kellett volna lépni az illegális szemetelőkkel szemben, nem pedig tíz év kormányzás után elkezdeni ezzel foglalkozni.

Az egyszer használatos műanyagok kivezetése is akkor került napirendre, amikor a magyar kormány aktív tiltakozása ellenére ez már Európa közös döntésévé vált. De a gyakorlati lépéseket azóta sem tette meg a kormány. A multicégek megregulázását is megígérte a miniszterelnök, miközben milliárdokat öntöttek a támogatásukba, és adókedvezményekkel növelték az amúgy is nagy versenyelőnyüket ezeknek a legnagyobb környezethasználóknak ahelyett, hogy inkább a kis- és középvállalkozások zöldülését és erősödését támogatta volna a kormány.

A hatszoros naperőművi kapacitás kiépítése pedig szép zöldre festése a drága, veszélyes és környezetszennyező paksi atomra épülő energiamixünknek, ugyanis kevés. Arról nem is beszélve, hogy a napelemeket nem zöldmezős beruházással, értékes termőföldeket felhasználva kellene telepíteni, hanem a háztetőkre.

Hiányzik az akciótervből a szélerőművek támogatása is. Arra is felhívtuk a figyelmet többször, hogy fát ültetni nemes ügy, nagyon fontos, de egymillió fa még nem erdő, nem ökoszisztéma, és így nem is nyújt olyan szolgáltatást, amely mérsékelhetné a ránk leselkedő veszélyeket. Ráadásul joggal tesszük fel a kérdést, hogy közben miért pusztítják, helyenként miért hagyják sok hektáron tarra vágni a fákat, és miért nem gondozzák, gyarapítják megfelelően a már meglévő erdeinket és zöldfelületeinket.

Összességében ez a klímavédelmi akcióterv rettentően kevés. Egyértelműen azt bizonyítja, hogy a kormány a klímaváltozás ügyét kommunikációsan akarja megnyerni. Még mindig ott tart a kormány, hogy potyautas akar lenni a nemzetközi erőfeszítésekben és így az Európai Unió klímavédelmi programjában is. Még mindig ott tartunk, hogy 2030-ra mindössze 40 százalékos szén-dioxid-csökkentést akar Magyarország, illetve a magyar kormány bevállalni, de azért tartjuk a markunkat. A klímaalkalmazkodási feladatokkal összefüggő ágazati programoknak pedig még a nyomát sem látjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném röviden megindokolni, hogy mi, e határozatot benyújtók miért nem gondoljuk indokolatlannak a klímavészhelyzetnek a kihirdetését. Tudjuk, hogy ez erős kifejezés, de indokolt. Nos, nem azért, mert az éghajlatváltozás már most közvetlenül emberek tömegeinek az életét követelné, vagy mert odáig jutottunk, hogy a szélsőséges időjárás miatt nem tudjuk előteremteni az élelmet, mert kiszáradtak a folyók, terméketlen lett a föld, és megtizedelődtek a fajok a Földön.

Veszélyhelyzet van, mert egyre gyorsabban sodródunk ebbe az irányba. Ezt tudomásul kell venni, mert a probléma súlyosbodik, a kezelésére pedig nincsenek megfelelő eszközök. Veszélyhelyzet van, mert az éghajlat alapvető ökológiai feltétele a földi életnek, és ha az éghajlat változik, akkor mindenki alkalmazkodásra kényszerül. És ez bizony sokaknak nem fog sikerülni. Veszélyhelyzet van, mert a melegedés egy ideig még növelheti is az erdők szénkészletét, ám idővel az egyre intenzívebben pusztuló erdőkből származó éves kibocsátás elérheti a jelenlegi összes emissziónak akár a 40-55 százalékát is. És veszélyhelyzet van, mert az éghajlatváltozás összefonódik minden más problémával is.

Egy régi-új vírus megjelenése, a sivatagosodás, az erdőtüzek, az aszályok és árvizek és mindaz, ami összefügg az éghajlattal, alapvetően befolyásolja az emberek helyben való boldogulását, és nagyban hozzájárul a migráció fokozódásához is.

Tisztelt Ház! A koronavírus-járvány megjelenése és gyors elterjedése, a járvánnyal járó egészségügyi hatások, a fertőzöttek számának exponenciális növekedése a világban és a nagyarányú elhalálozások száma teljesen természetesen elterelték a figyelmünket az éghajlatváltozás kérdéseiről és a tágabb összefüggésekről. De egyre többen irányítják a figyelmet arra, hogy a világméretű járvány összefügg az életmódunkkal, a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási gyakorlattal, azzal, hogy a természeti környezetünket iszonyú ütemben tesszük tönkre, a földi környezetet katasztrofális mértékben elszennyeztük.

Ferenc pápa is arról beszélt, hogy a koronavírus-járvány a természet egyik válasza arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk az ökológiai válságot. Be kell látnunk, hogy a különböző válságok összefüggnek, közös gyökereik vannak, és ha ezeken nem változtatunk, akkor kiszámíthatatlan járványokkal és válságokkal kell szembenéznünk. Mind a koronavírus-járványt, mind a klímaválságot komolyan kell vennünk. Elérkezett a valódi cselekvés ideje.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, a mai napon érdemi vita és párbeszéd bontakozik ki az éghajlatváltozás megfékezése és alkalmazkodásunk érdekében. Remélem, hogy a kormány nem azt fogja nézni, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tekintettel arra, hogy Aradszki András képviselő úr még bent van a teremben, szeretnék hozzá egy kérdést feltenni, mert lehet, hogy később elmegy, és nem tud nekem válaszolni. Ön arról beszélt a hozzászólásában, hogy aki klímavészhelyzet kihirdetését akarja, erről beszél, az egy ilyen neoliberális megközelítésű, és gyakorlatilag politikai hasznot akar magának. Én múlt évben ott voltam a szeptember 23-ai klímacsúcson, amelyet az ENSZ-főtitkár azért hívott össze, merthogy klímavészhelyzetet akart kihirdetni, és azt mondta, hogy vége a szép szavaknak, cselekvésre van szükség. Ugyanerre a klímacsúcsra Ferenc pápa üzenetet küldött, és a szentatya arról beszélt, hogy baj van, nagyon nagy baj van, a klímaválság gyorsul, és igen, klímavészhelyzetet kell kihirdetni.Azt szeretném megkérdezni öntől: akkor ön szerint a szentatya liberális, baloldali liberális, és vajon politikai hasznot akare szerezni? Szeretném tudni, hogy ön mint a KDNP képviselője mit gondol a szentatyáról. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ők nem szeretik a szentatyát.  Taps az ellenzék soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előterjesztőként közben szeretnék néhány dologra egy picikét reagálni. A mai napon a kormány részéről és a kormánypárti oldalról a képviselő urak részéről akkor lett volna számomra hiteles a mai vita és a hozzászólásuk, ha legalább egy pici kritikát is belevittek volna a hozzászólásukba, és elismerték volna azt, hogy igen, a kormány az elmúlt években nem fordított figyelmet a klímaváltozásra, és hogy az milyen magyarországi következményekkel jár. Önök ma is azt tették, amit eddig szoktak, hogy mosták ki a szennyesüket, és azt bizonygatták, hogy önök rettentően klímabarátok. Azért csak emlékezzünk egy picikét arra, hogy 2014-ben eléggé nagy nyomásra benyújtották a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, ami még a múlt ciklus végén volt. Mi történt? Egyszerűen utána évekig elfektették. Először arra hivatkoztak, hogy lesz 2015-ben a párizsi klímacsúcs, klímaegyezmény, és majd akkor utána meglátjuk. Utána pedig azt mondták, hogy hát, még várunk egy kicsikét. Mikorra sikerült a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát benyújtani? Csak néhány évvel később, amikor már az idő túlhaladta.Aradszki képviselő úr nemcsak a pápáról beszélt, illetve a pápáról nem beszélt, csak azt, hogy neoliberális megközelítés ez az egész, de azt kérdezte, feltette azt a kérdést, hogy mi változott 2018. december 12e óta. Megjegyzem egyébként, hogy nagyon sok minden változott azóta is, hiszen akkortájt robbant be az IPCC-nek  azaz az ENSZ éghajlatváltozási tudományos testületének  a jelentése, amely arról szólt, hogy már a 2015. évi párizsi klímacélkitűzések is kevesek. Tehát amikor 2015 után a kormányok benyújtották az önkéntes jelentéseiket arra vonatkozólag, hogy mennyivel akarják csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, kiderült, hogy ez több mint 3 százalékos szén-dioxid-emelkedést jelentene az évszázad végére. Tehát ott 2018 végére már látszott, hogy nagy a baj, és radikális változtatásokat kell tenni. De önök még ezt sem fedezték fel, mert ön azt mondja, hogy miért nem voltunk itt. Ön nagyon jól tudja, hogy miért nem voltunk itt december 12-én. Azért, mert a rabszolgatörvényt akkorra hozták be, és az is ugyanilyen fontos és súlyos kérdés volt. Mi történt a múlt évben? Önök múlt évben sem akartak maguktól változni és belátni, hogy baj van. Még múlt évben is, a múlt év nagy részében, még szeptemberig is, sőt később is tagadták a klímaváltozás tényét. Ha önök tagadták, és azt mondták, hogy ez bolsevista trükk, akkor hogyan lehettek környezetbarátok és klímabarátok? Sehogyan sem! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ki mondta? Nem mondtuk!) Ez így volt! Egyébként arra is fel akarom hívni a figyelmet, hogy önök rettentően büszkék arra az akciótervre, amit a miniszterelnök úr bejelentett idén év elején az évindító beszédében, nézzenek már szembe azzal, hogy ez édeskevés, ez még tényleg egy csepp sem a tengerben.

(16.40)

Tehát attól most nem fog változni, nem tudjuk lassítani az éghajlatváltozást, hogy önök azt mondják, hogy számoljuk fel az illegális hulladéklerakókat. Számoljuk fel! Fel kell számolni, no de nem ennek a keretében, és nem azt kell mondani, hogy ez a kormány klímavédelmi programja.

Abban az akciótervben és egyáltalán abban a jelentésben, amit az Európai Uniónak beadtunk, ami a 2050-ig szóló elképzeléseket és a 2030-ig szóló elképzeléseket tartalmazza, az gyakorlatilag semmi, amit önök vállalnak. Még mindig arról beszélnek, hogy 2030-ig maradjunk a 40 százalékos csökkentésnél. Vannak olyan kérdések, amiket egyáltalán nem lehet megkérdőjelezni, mert nemzetközi kötelezettségek. Igen, a társadalmi igazságosság jegyében ez nemzetközi kötelezettség. Ha mi azt mondjuk, hogy csak akkor teszünk valamit, ha pénzt adnak, akkor mit mondjanak a fejlődő országok, mit mondjanak a kis óceáni szigetországok, amelyek attól félnek, hogy a lakóhelyük, az élethelyük egyszerűen el fog tűnni, mert emelkedik a vízszint. Gondoljuk már végig, hogy mi most ezt mondjuk, és mit mondjanak azok!

Nagyon elfogadhatatlan az, amit önök az energiamixben is mondanak, hogy atomenergia. Nem igaz! Az atomenergia nem zöldenergia. (Dr. Aradszki András: Tiszta energia!) Nem tiszta energia, és rettentően drága energia. Nem tiszta és rettentően drága energia, és olyan következményei vannak, amelyek a jövő generációk számára évszázadokra kockázatot rejtenek magukban.

Amiről még szeretnék néhány mondatot mondani: egyáltalán nem esett szó arról, hogy az alkalmazkodási feladatokról, az ágazatokról mikorra készül el a stratégia. Önök felkérték a Mezőgazdasági Minisztériumot, a többi tárcát, még a Pénzügyminisztériumot is, az oktatást, az egészségügyet, hogy készítsék el az éghajlatváltozással kapcsolatos ágazati programokat, vegyék számba a feladatokat. Hol ejtettek egy szót is arról, hogy például az oktatásba be kellene vinni azokat az ismereteket, amelyek a fenntarthatósággal, az éghajlatváltozással és ezzel az egész kérdésüggyel összefüggnek? Az nem válasz erre, hogy integráltan külön megjelennek. Egy biztos, hogy erre-arra szükség lenne, hogy ezek az ismeretek egy önálló tantárgyi keretben is megjelenjenek.

Schanda államtitkár úr azt mondta, hogy már lefolytattuk azt a vitát, hogy önálló zöld-csúcsminisztérium. Én azt gondolom, hogy nem folytattuk le ezt a vitát, erre szükség van. Ön felsorolta, hogy örüljünk annak, hogy most önöknél mindenféle terület van. Csak ez olyan, mint amikor a kecskére bízzuk a káposztát. Önök a gazdálkodás érdekeit követik, és gyakorlatilag nem az életminőség, a környezetvédelem, a természetvédelem oldaláról nézik ezeket a kérdéseket. Egy nagyon jó példa: önök abban érdekeltek, hogy minél több szén-dioxid-kvótát adjunk el, merthogy az bevételt jelent. Viszont a szén-dioxid-kvóta eladása gyakorlatilag szennyezési jogokat jelent. Tehát itt olyan kérdések vannak, amelyeket másképp kellene megközelíteni. Tekintsenek már egy kicsit olyan szempontból is az osztrák szomszédokra, akik létre merték hozni a zöld-, klímaügyi, fenntarthatósági minisztériumot. Ezekre szükség van.

Még egy utolsó kérdés. Elhangzott Bencsik képviselő úrtól  bár még nem tudom, ezt hogyan kell majd értenünk , hogy talán lesz rövid időn belül klímatörvénye az országnak. Nem tudom, hogy milyen módon tervezik majd ezt megvalósítani, mert az elmúlt időszakban, a múlt évben is nagyon sokszor itt szerepelt javaslatként az asztalon, hogy fogjunk már neki. Ha önök tavaly nekifogtak volna, például hasonlóan, mint Németország, akkor lehet, hogy Magyarországnak már régen lenne egy jó klímatörvénye. Bár megmondom őszintén, igazából majd a tartalomra leszek kíváncsi, hogy önök mit szeretnének ebbe a klímatörvénybe berakni.

Nagyon fontosnak tartanám, hogy ebben az esetben is próbáljunk meg egy tartalmi konszenzust megtalálni, és ne az legyen  s remélem, nem ez lesz , hogy önök a kétharmad erejével bizonyos kérdéseket le akarnak majd nyomni a torkunkon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom a miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban nagyon sokszor kritizáltam Orbán Viktor miniszterelnök urat azért, mert 2010-ben megszüntette az önálló Környezetvédelmi és Természetvédelmi Minisztériumot, és gyakorlatilag ezt a feladatot odacsapta egy másik tárcához, annak teljesen kiszolgáltatva és alárendelve. Önök a kormányban elsősorban az agráriumnak az érdekeit képviselik, a környezet- és természetvédelem nagyon gyakran a futottak még kategóriába tartozik. Erre rengeteg példát tudok hozni, hogy mennyire nem tudták érvényesíteni ennek az össztársadalmi ügynek az érdekeit.

A környezet- és természetvédelemnek fontos szereplői a környezet- és természetvédő civil szervezetek. Az elmúlt 30 évben rengeteg állami feladatot vállaltak át, egyrészt a lakosság környezeti ismereteinek bővítése, a környezeti nevelés vagy pedig a helyi környezetvédelmi, természetvédelmi problémák megoldása terén, önök azonban most mégis cserben hagyták ezeket a civil szervezeteket.

Meggyőződésem, hogy egy felelős környezetvédelmi miniszter nem engedi meg azt, ami most megtörtént a civil szervezetekkel.

Ebben az évben az agrártárca költségvetésében 70 millió forintot különítettek el azért, hogy a civil szervezetek projektekre pályázhassanak, és ezt az alapot pályázatra ki is írták, de a múlt héten a civil szervezetek levelet kaptak önöktől, hogy ezt a 70 millió forintot átcsoportosították a költségvetésbe. Milliárdokat szór el a kormány különböző luxusberuházásokra, felesleges beruházásokra és sok minden egyébre; nem értem, hogy pont erre a 70 millió aprópénzre volt szükség.

Szeretném megkérdezni azt, hogy miért nem állt ki a minisztérium vezetése a civil szervezetek munkájáért. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm. Így legyen, államtitkár úr, ahogy ön mondja, hogy akkor megkapják ezeket a lehetőségeket, de azért azt is kell tudni, hogy ez a 70 millió forint nagyon kevés. Azért nagyon kevés, mert sokkal több munkát végeznek, mint amit egyébként önök el tudnak végezni. Ezt a 70 millió forintot nyilván többszörösére kellene felemelni, mert arról még nem beszéltünk, hogy a civil szervezetek ott is feladatokat vállalnak át, hogy embereket foglalkoztatnak. Ha a civil szervezetek nem tudják ezt a munkát végezni, ők is el fogják küldeni az embereket, és akkor a miniszterelnök úrnak sokkal jobban fog fájni a feje, hogy mennyi munkahelyet kell majd teremteni.

Én kérem önöktől azt, hogy fontolják meg  örülök, hogy a 70 millió forint marad, de fontolják meg , hogy ezt az összeget megemeljék. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyre inkább kiderül, hogy a kormánytöbbség ezt a járványidőszakot teljes mértékben felhasználja arra, hogy több, a kormány számára kellemetlen ügyet gyorsan lezárjon vagy süllyesztőbe küldjön. Ilyen volt múlt héten a klímavészhelyzet kihirdetésére vonatkozó ellenzéki javaslat kiherélése  bocsánat, de ennél nem tudok jobb szót arra, ami történt , vagy az isztambuli egyezmény ratifikálásának a hirtelen benyújtott elutasítása, amiről ma szavazunk. A mai napig nem tudtam megfejteni, hogy mi a baja ezzel a kormánynak. Az elmúlt parlamenti ciklusban is mi, ellenzéki parlamenti képviselőnők többször kezdeményeztük az isztambuli egyezmény ratifikálását, nem sok sikerrel. Akkori számítások szerint mintegy 8 milliárd forintra lett volna szükség arra, hogy a ratifikálásból adódó kötelezettségeket teljesíteni tudjuk, ami igazán nem sok, ha meggondoljuk, hogy az egyezményben foglaltak megvalósítása mennyivel jobb helyzetbe hozta volna a magyar családokat és nőket, és elősegítette volna, hogy csökkenjen a családon belüli erőszak. Most a migrációra való hivatkozással akarják elutasítani. Egyszerűen szégyen és mellébeszélés! Kérem a kormánytöbbséget, fontolja meg, és ne szavazza meg ma az egyezmény ratifikálásának az elutasítását.Tisztelt Ház! A hozzászólásom további részében két olyan LMP-javaslatról kívánok beszélni, amelyek jelentős mértékben enyhítenék az egyre inkább kiteljesedő gazdasági és szociális válságot. Az egyik javaslat munkahelyeket teremtene, míg a másik a kormány által gyakorlatilag megszüntetésre ítélt munkahelyeket tartaná életben. Több tízezer embernek lehetne munkahelyet teremteni egy komplex épületenergetikai program megvalósításával, másrészt pedig több tízezer munkahelyet lehetne megőrizni azzal, ha a kormány hajlandó lenne végre elismerni és támogatni a civil szervezetek tevékenységét.

Először az épületenergetikai programról. Ez a program sokszoros előnnyel járna mindenki számára. Szinte azonnal sok ezer új munkahelyet teremtene. Azt is kell hogy mondjam, a miniszterelnök úrnak kevésbé kellene hogy fájjon a feje a megígért munkahelyek miatt. Valódi rezsicsökkentést jelentene, kevesebbet kellene a családoknak kifizetniük télen a fűtésre, nyáron a hűtésre, így a számlájuk akár 50-60 százalékkal is alacsonyabb lehetne. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az emberek a járvány miatt otthon dolgoznak, amikor egész nap fűtenek. Szigeteléssel, fűtés-korszerűsítéssel összességében kevesebb energiára lenne szükség, ráadásul egy ilyen program klímavédelmet is jelent, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás 16 százaléka az otthonaink fűtése és hűtése miatt kerül a légkörbe. Sajnos ma még mintegy 3,5 millió lakás nem felel meg a korszerű műszaki és hőtechnikai követelményeknek. Ebből 2,5 millió családi ház, amelyekre napelemeket is lehetne és kellene is telepíteni. Az LMP-nek ez a javaslata sokszoros hasznot hozna, munkahelyeket teremtene, valódi rezsicsökkentést jelentene, télen nem fűtenénk az utcát, csökkenne az összenergia-felhasználás, és környezetvédelmi szempontból is érdemi lépést tennénk. (Németh Szilárd István: És eljönne a világbéke!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak nemcsak a munkahelyteremtésre, de a munkahelyek megőrzésére is nagyobb figyelemmel kellene lennie. 2018-ban több mint 160 ezren dolgoztak a civil szférában, a GDP-hez való hozzájárulásuk 5 százalék volt. A kormány először megígérte, hogy a civil szervezetek is kaphatnak bérkiegészítést, hogy ne kelljen az utcára tenni a civil szférákban dolgozókat. De mire megjelent a rendelet, mi történt? A civil szférát teljesen kihagyták ebből. Persze értjük mi, hogy a kormány általában nem szereti a civil szervezeteket, de be kellene már végre látni, hogy egyrészt civilség nélkül nincs demokrácia, másrészt pedig az állami feladatok átvállalásával költséghatékony módon oldanak meg olyan feladatokat, amelyekre a kormány nem képes. Most például a járvány időszakában rengeteg szociális feladatot, például az idősgondozás területén átvállaltak. Megérdemlik, hogy a kormány a civil szférában alkalmazottak esetében is nyújtson bérkiegészítést. Én szeretném ezt nagyon-nagyon vastagon aláhúzni.

Bízom benne, hogy a kormány az LMP-nek mindkét javaslatát elfogadja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a DK padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném a felszólalásom legelején tisztázni, hogy az osztatlan közös tulajdont a termőföldek és az erdők esetében az LMP nem tartja fenntartható tulajdoni formának, éppen ezért üdvözöljük a kormány kezdeményezését ennek a tulajdonformának a felszámolására.Továbbra is az a meggyőződésünk, hogy a magyar termőföldnek magyar kis- és középbirtokosok tulajdonában kell lenni. A képzett, a család megélhetését a termőföldre alapozó családi gazdaságok azok, melyek a termőföldet fenntarthatóan kezelik. Őket nem kell arról majd meggyőzni, hogy a talajainkat védeni, gyarapítani szükséges, hogy olyan állapotban kell a tájat, a termőtalajt, az ökológiát tartani, alakítani, ami biztosítani tudja, hogy hosszú távon is eredményesen lehessen a termőföldön gazdálkodni.

Egy családi gazdaság abban érdekelt, hogy az örökösök, a gazdálkodás folytatói is legalább olyan jó körülmények között biztosíthassák a megélhetésüket a földből, mint ahogyan az jelenleg lehetséges. A jövő generációk szempontjait figyelembe vevő gazdálkodó a tájat, a talajt lehetősége és tudása szerint gazdagítani és építeni fogja. Ezt szerettem volna ilyen felvezetésképpen elmondani.

Ezek a fenntarthatósági szempontok, mi is tudjuk, látjuk, hogy az osztatlan közös tulajdonú termőföldek esetében nem biztosíthatóak, sőt félő, hogy egyesek a rendezetlen helyzetet kihasználva a termőföldet inkább rövid távú érdekeik szerint kizsarolják vagy lerontják. Tehát ebben a kérdésben az LMP-nek, Magyarország zöldpártjának a célja egybeesik a kormány céljával: az osztatlan közös tulajdont a termőföldek és erdők esetében a családon belüli osztatlan közös tulajdon kivételével fel kell számolni.

A jelenlegi általános vita során már szeretnénk felvázolni azokat a jobbító szándékú javaslatokat, melyek véleményünk szerint a törvénytervezetet erre a célra valóban alkalmasabbá tehetik. A törvénytervezethez mi fogunk módosító javaslatokat benyújtani, mi örök optimisták vagyunk e tekintetben, és ezt tesszük annak érdekében, hogy egy ilyen jelentőségű nemzeti ügy a lehető legjobban kerüljön végrehajtásra, és a fenntarthatóság és igazságosság a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljön.

Kérem, engedjék meg, hogy ha nem is paragrafusonként, de legalább témánként végigvegyem, hogy hol tartjuk szükségesnek a törvénytervezetben a módosításokat. Legelsősorban azt kell kiemelnem, hogy a feladatban a földhivataloknak rendkívül fontos szerepe van. A földhivatali apparátust fel kell arra készíteni, hogy ezt a rendkívül jelentős, rengeteg adminisztrációval járó feladatot képesek legyenek jól és gördülékenyen lebonyolítani. A földhivatalok szerepét ráadásul tovább kell erősíteni a folyamatban, mert bizonyos esetekben véleményünk szerint csak az államapparátus aktív közreműködése biztosíthatja, hogy minden folyamat gördülékenyen és igazságosan folyjon le.

Ezért kérjük a kormányt, hogy már az idei költségvetésben kezdjen többletforrást rendelni a földhivatalok szakapparátusának a fejlesztésére, hogy ha a törvény hatályba lép, akkor már felkészülten várhassák a felmerülő bejelentéseket. Fontos, hogy amennyiben a költségvetés állapota miatt ez még idén nem lehetséges, és csak a jövő évi költségvetésben lesz erre mód, akkor mi azt gondoljuk, hogy érdemesebb lenne inkább a törvénytervezet hatálybalépését egy kicsit kitolni, legalább egy fél évvel.

Már ez többször elhangzott, a mi számunkra sem világos, hogy ez a 90 napos határidő a megosztás átvezetése iránti kérelem benyújtására elegendő-e. Adott esetben a folyamat nagyon sok tulajdonost, köztük a magyar államot képviselő Nemzeti Földügyi Központot, illetve bizonytalan, beazonosíthatatlan tulajdonosokat is érinthet. A folyamat bonyolultsága miatt úgy véljük, hogy legalább kétszer ennyi időnek, 180 napnak rendelkezésre kellene állnia ehhez a folyamathoz.

Mivel úgy véljük, és ebben a kormánnyal valószínűleg egyetértünk, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése tulajdonképpen közérdek, ezért javasoljuk azt is, hogy az amúgy is jelképes 15 ezer forintos igazgatási szolgáltatási díj helyett az eljárás legyen ingyenes, amennyiben lehetőség van rá, tehát gyakorlatilag a költségvetés teljes mértékben biztosítsa az ehhez szükséges forrásokat. Ez talán egy apró könnyítés lenne a folyamat sikeréhez.

Sokkal fajsúlyosabb kérdés, hogy kinek a feladata a tulajdonostársak értesítése. A törvénytervezet szerint ezt a kezdeményező tulajdonostársnak kellene megtennie, ugyanakkor az ismeretlen vagy bizonytalan kilétű tulajdonostársak felderítése a földhivatalok feladata lenne.

A földhivatal rendelkezik a szükséges adatokkal a tulajdonostársak felderítéséhez, lehetősége van rá gyakorlatilag, hogy a lakcímnyilvántartó, esetleg a cégjegyzék adatai alapján felderítse vagy pontosítsa a tulajdonosok kilétét. Ezért mi úgy véljük, hogy az értesítést az eljárás megindításáról a többi ügyfél részére egységesen a földhivataloknak kellene megtenniük. Ez biztosíthatja azt is, hogy minden érintett megfelelő és kielégítő tájékoztatást kapjon az egész eljárásról.

A tervezet szerint nemcsak akkor kell kézbesítettnek tekinteni az értesítést, ha azt a címzett nem kereste, hanem akkor is, ha az „elköltözött” jelzéssel érkezik vissza. Ezt mi nem tartjuk elfogadhatónak. Igazságtalan eljárás az olyanokkal szemben, akiknek a címe amúgy a lakcímnyilvántartásból felderíthető lenne. Éppen ezért ilyen esetekben a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján a földhivatalnak meg kellene kísérelnie felderíteni a tulajdonostárs lakcímét.

A megfelelő garanciák biztosítása miatt törvényben kellene előírni, hogy ilyen esetben a földhivatal a lakcímnyilvántartó adatai alapján meg kell hogy ismételje a kézbesítést az ismert új lakcímre. Tehát arról beszélek, amikor valaki egy új helyre költözött. Ezt fontosnak tartanánk.

(14.40)

Egy másik kérdés: a törvénytervezet elfogadásával az ország szókincse is, hisszük, hogy alakulni fog, mégpedig ennek a bekebelezésnek törvényi jelentést, tartalmat adunk. Kérjük azt, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ehhez a szóhoz ne az igazságtalan eltulajdonítás, kisemmizés jelentéstartalom társuljon. Az osztatlan közös tulajdoni részesedési arányok többek között örökléssel is tovább aprózódtak a tulajdonszerzés óta, rengeteg esetben valószínűsíthető, hogy az eredetileg tulajdonhoz jutóknak mára elhunyt gyermekei, esetleg unokái közösen örökölték a tulajdoni részesedést, és az rendkívül elaprózódott. Az elaprózódott tulajdoni részesedés mértéke egyénenként sok esetben nem éri el a minimálisan kialakítható területméretet, így azok bekebelezésre kerülhetnek.

A törvénytervezet nem veszi figyelembe a családi kötelékeket, kizárólag a legmagasabb ajánlattevő számára ad lehetőséget a bekebelezésre. Véleményünk szerint ez igazságtalan azokkal szemben, akik családon belül nem feltétlenül a legmagasabb áron szeretnék az elaprózott részesedéseket egyben tartani és önálló területet kialakítani. Úgy gondoljuk, meg kell találni a módját, hogy a tulajdonrészek családon belül maradhassanak akkor is, ha a családtagok, közeli hozzátartozók, közös egyenes ági rokonnal rendelkező örökösök között egyezség alakul ki, de a családon belül nem a legmagasabb kínálati ár alapján döntenek, hogy ki kebelezze be a többiek tulajdonrészét. Az egyetlen tulajdonostárs tulajdonba vétele esetén is szerepet kell adni a családon belüli kötelékeknek.

Fontos pontosítás, hogy erre akkor kell hogy sor kerüljön, ha az ingatlan mérete nem éri el a területi minimum kétszeresét, hiszen ahhoz, hogy két önálló földrészlet kialakítható legyen, az eredeti ingatlannak legalább kétszer akkorának kell lennie, mint a területi minimum. A 16. § szerint a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs kebelezheti be a többi tulajdonrészt. Ez a szabály igazságtalan azokkal a családokkal szemben, ahol örökléssel vagy egyéb jogcímen elaprózott tulajdoni részesedések alakultak ki, de összességében a család lenne a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező. Ezért fontosnak tartanánk azt, hogy a családok védelme érdekében ennek az esetnek legyen törvényi szabályozása is.

Az osztatlan közös tulajdon kisajátítás útján történő megszüntetésének a lehetőségét pontosabban szükséges törvénybe foglalni. A tervezetben leírt esetek kezelik azt a helyzetet, amikor a tulajdonostársak magas száma vagy egyéb okok miatt ütközik rendkívüli nehézségbe ez a folyamat. Azonban fontosnak tartjuk, hogy a leírt esetek között ne és, hanem vagylagos kapcsolat legyen, tehát ha már legalább három alkalommal kezdeményezték a megosztást, de valamiért nem járt sikerrel, vagy már eltelt két év a törvény hatálybalépése során, és a tulajdonostársak magas száma ezt indokolja.

Még néhány dolog. Fontos, hogy az állami kisajátítás lehetőségét további környezet- és természetvédelmi célok megvalósítása céljából is kezdeményezni lehessen. A kisajátításokkal kapcsolatban nagyon fontos, hogy a NFK-knak ne legyen mérlegelési joga. Amennyiben más módon az osztatlan közös tulajdon nem szüntethető meg, vagy azt természet- vagy környezetvédelmi érdek megalapozza, akkor a kisajátítást a központi költségvetés osztatlan közös földtulajdonok kisajátítás útján történő megszüntetését szolgáló előirányzatának terhére a kezdeményezéstől számított 90. napon meg kell kezdeni. Véleményünk szerint ne mérlegeljen a Nemzeti Földügyi Központ.

Végül még beszélnem kell a nem beazonosítható tulajdonok állami tulajdonba kerüléséről. Az LMP több szempontból is rendkívül elhibázottnak tartja a tervezetben leírt módszert. Nem vitatjuk, hogy valamit kezdeni kell a beazonosítatlan tulajdonostársak tulajdoni hányadával, azonban az állami tulajdonba vétel elhibázott megoldás lenne. Sokkal célszerűbbnek tartjuk, ha a beazonosíthatatlan tulajdonos, tulajdonosok tulajdonrészét a földhivatal a leírtak szerint feljegyezné a tulajdoni lapra. Ezeket a tulajdonrészeket az egyezség során olyannak kéne tekinteni, mint akik elfogadják az egyezséget, ezzel beszámítanak a minimum 50 százalékos arányba.

A kialakult egyezség szerint ezeket a tulajdonrészeket a legmagasabb összeget kínáló tulajdonostárs kebelezheti be. A bekebelezés ellenértékét a bekebelező bíróság letétbe helyezné. Amennyiben az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének bejegyzését követő ötödik év végéig sem sikerül a korábbi tulajdonost beazonosítani, akkor a bírósági letétbe helyezett összeg az állam tulajdonába kerül, és termőföldvédelmi célokat valósítana meg.

Ez a módszer segítené az egyezségek létrejöttét. Az állam aktív szerepvállalása nélkül lebonyolítható lenne az egyezség kialakítása ezekben az esetekben. Azt gondolom, egyetértünk azzal, hogy ez mindenki számára nagy könnyebbséget jelentene. Az igazságosság értelmében, ha öt éven belül mégis fény derül a jogos tulajdonos kilétére, akkor hozzájuthatna a bírósági letétbe helyezett összeghez. Ha mégsem kerül elő a jogos tulajdonos, akkor sem következik be jogalap nélküli gazdagodás. Az ellenérték az állami költségvetés részeként termőföldvédelmi célokat szolgálna. Ez a szabályozás esetleg későbbi pereket is megelőzhetne.

Miniszter úr, nagyon bízom benne, hogy az elmondottakkal ön is egyetért, ugyanis a javaslataink a célszerűséget, az igazságosságot, a fenntarthatóságot szolgálják. Mint ahogy említettem, fogunk javaslatokat benyújtani a törvényhez, és még az a rossz hírem van, hogy még lesznek további javaslataink a törvényhez. Azt rendes felszólalás keretében fogom elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a DK soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vezérszónoki hozzászólásomban egyértelművé tettem, hogy az LMP egyetért a törvénytervezet céljával. Most a fenntarthatóságot szolgáló szempontokra szeretném ráirányítani a figyelmet. Elsősorban a megosztással létrejövő legkisebb területméretek, az ingatlanok kialakítása és állami kisajátítása kapcsán szeretnék új szempontokat behozni. Véleményünk szerint a termőföld és az erdők esetén nagyon eltérő megközelítést kell alkalmazni. A törvénytervezet 6. § (5) bekezdése gumiszabályt tartalmaz az önálló földrészletként kialakuló új ingatlanokkal kapcsolatban, miszerint azoknak rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasnak kell lenniük. Ez nagyon fontos kitétel, aminek a tartalmát törvényi szinten is szükséges lenne megfogalmazni.

Természetesen a legkisebb méret fontos kérdés, de mellette rögzíteni szükséges, hogy az ingatlan önálló helyrajzi számon nyilvántartott útról megközelíthető kell hogy legyen. Ennek hiánya később olyan jelentős problémát okozhat, amelyet jobb még az elején elkerülni. Ezzel összefüggésben a 10. § (1) bekezdését módosítani tartjuk szükségesnek, hogy a tulajdonostársak ne rendelkezhessenek, hanem rendelkezniük kelljen az ingatlanok megközelítésével kapcsolatban. Amennyiben már meglévő útról az új földrészek valamelyike nem közelíthető meg, akkor új út kijelölésére őket kell kötelezni. Az új út kialakítása tulajdoni részesedésük szerint együttes kötelezettségük. Egyezzenek meg róla már előre, mert a későbbi viták elkerülése miatt ez fontos.

(15.30)

Törvénybe kell azt is foglalni, hogy az új utak szélességét legalább 12 méterben kell meghatározni.

Emellett ugyanígy fontos, hogy az ingatlan alakjára is megfogalmazzunk törvényi megkötéseket, legalábbis a szakértőink szerint. Elsőre extrém esetnek tűnhet, de a gyakorlat sok furcsa megoldást hozhat magával, ezért fontos meghatározni, hogy szabálytalan alakú vagy hosszú keskeny csíkok ne alakulhassanak ki. Ezért célszerű megszabni, hogy az ingatlanokat lehetőleg párhuzamos és merőleges egyenes vonalakkal kelljen megosztani, és a természetes határok figyelembevételével lehetőleg négyszög alakúak legyenek. A nadrágszíjparcellák kialakulása ellen célszerű megszabni, hogy az ingatlanok átlagos hossza legfeljebb négyszerese lehet az átlagos szélességüknek. Fontosnak tartjuk azt is leszögezni, hogy ha ez az ingatlan alakja miatt nem lehetséges, akkor az ingatlant úgy kell tekinteni, hogy az nem megosztható.

A törvénytervezet 11. §-a fogalmazza meg a megosztás utáni ingatlanok legkisebb méretével kapcsolatos szabályokat. Fontosnak tartjuk, hogy termőföld esetén ne tegyen a törvény különbséget művelési ágak szerint, vagy csak nagyon megfontolt szakmai érvek alapján. Hosszú távon nem feltétlenül biztosítható, hogy egy jelenleg kertként vagy szőlőként nyilvántartott ingatlant nem szántóként vagy gyepként fognak használni, de ennek a fordítottja is előfordulhat. Ha csak a művelési ág szerint adunk lehetőséget kisebb ingatlanméretek kialakítására, akkor az adott esetben visszaélésekhez is vezethet.

Az LMP javaslata, hogy a legkisebb kialakítható terület bármely művelési ágban 5000 négyzetméter legyen úgy, hogy a terület átlagos szélességének legalább 40 méternek kell lennie, és önálló helyrajzi számon nyilvántartott úton megközelíthető legyen. Zártkertek esetén szerintünk elfogadható lenne a 2500 négyzetméteres, útról megközelíthető ingatlanok kialakítása.

A fenntartható erdőgazdálkodás érdekében fontosnak tartjuk, hogy elaprózott erdőterületek ne jöjjenek létre. A javaslatunk az, hogy a legkisebb, megosztással kialakítható erdőterület 5 hektár legyen. Ennél kisebb erdőterület esetén az osztatlan közös tulajdont az állam kisajátítással szüntesse meg. Az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését a fenntarthatóság érvényesítésére kell felhasználnunk. Azt javasoljuk, hogy védett természeti területen, erdő és termőföld esetén egyaránt az állami kisajátítás legyen az alkalmazott megoldás az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére. Javasoljuk továbbá, hogy a védőövezetekben, valamint a Natura 2000-es területeken, továbbá minden olyan erdőterületen, amelyben az állam tulajdonosi részesedéssel rendelkezik, és nem megosztható, szintén a kisajátítás legyen az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének a módja. Véleményünk szerint a védett természeti területeken, védőövezetekben, Natura 2000-es területeken az állam tulajdonjogának biztosítása adhatja a legbiztosabb garanciát az előírásoknak megfelelő, természetkímélő gazdálkodásnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Önnek mondom: bízunk abban, hogy el fogják fogadni az LMP javaslatait, és azok figyelembevételével olyan utat választanak ezen kiemelt nemzeti ügy megoldásának, amely a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi a fenntarthatósági szempontokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kis kitérőként az elején szeretném elmondani, hogy olvasva Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mezőgazdasággal kapcsolatos előterjesztéseit, fura gondolat jutott az eszembe. Miniszterelnök-helyettes úr az utóbbi időben előszeretettel nyújt be a mezőgazdasághoz kapcsolódó salátatörvényeket. Ez már többször előfordult az elmúlt időszakban, bár tudom, hogy emögött a kormány áll. Mégis azt gondolom, talán lehetséges, hogy azért szereti benyújtani ezeket, mert ilyenkor a törvényekbe egy-egy vadászokat érintő kérdést is becsempészhet. Alig néhány hete történt, hogy a földügyi salátatörvény pontjai közé javasolta a nagybirtok-tulajdonosok mintabirtokainak egyedi vadászati szabályait, csak emlékezzünk erre, most pedig ebbe a salátatörvénybe bújtatva, éppen a hivatalos vadászokat szándékozik mentesíteni a mezőőri védőszolgálatba történő bevonás lehetőségeitől. Nem tudom, a miniszter úr tude majd nekem válaszolni, nagyon szeretnék választ kapni arra, hogy ez az intézkedés hogyan függ össze a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer létrehozásával.Most rátérek a hozzászólásom második felére. Én azért nem vagyok annyira optimista, mint amit az ellenzéki kollégáim, képviselőtársaim elmondtak. Itt talán azt is hallottam, és majdnem elbizonytalanodtam a krízisbiztosítási rendszer létrehozásával kapcsolatban, de a törvénytervezetben szerepel, hogy ez összefügg az időjárási  aláhúzom  és más kockázati tényezők miatti veszteség valamilyen módú biztosításával. De ott van az elején az „időjárási”. (Dr. Nagy István közbeszól.) Igen, de az időjárás egy kemény tényező. Már rögtön ott vagyunk az én fő témámnál, az éghajlatváltozás, a klímaváltozás és a mezőgazdasági összefüggéseknél. Nemcsak azért, mert ez a témám, hanem azért is, mert azt gondolom, hogy ezek nagyon keményen összefüggnek, és ha ezeket a kérdéseket nem kezeljük a helyén, akkor nem lesznek jó megoldások. Tehát ha minden ugyanúgy fog menni a mezőgazdaságban, az agráriumban, mint eddig ment, akkor azt kell mondanom, hogy persze, létre lehet hozni egy ilyen krízisbiztosítási rendszert, de lehet, hogy csak annyit fog érni, mint halottnak a csók, mert akkora kiesések lesznek, hogy nincs az a pénz, még a központi költségvetésből sem, ami ezt majd biztosítani tudja. Ezt szerettem volna az elején elmondani. De azért, remélem, egyetértünk abban, miniszter úr, hogy a mezőgazdaság Magyarországon is, persze, máshol is, a klímaválságnak az egyik legjobban kitett ágazat.

Azt érzékelem, hogy a kormány óvakodik attól, hogy klímavészhelyzetet hirdessen ki, illetve az Országgyűlés, amely többek között keretezhetné tulajdonképpen a mezőgazdasággal kapcsolatos tényleg égető problémákat. Mondhatom azt is, hogy tényleg szó szerint is akár égetőek ezek a problémák, mert amikor egymást követő második évben kell tavasszal aszályt hirdetni az elmaradó csapadék és az eddig szokatlan perzselő meleg miatt, az már tényleg problémát jelent.

Fontos téma ez azért is, mert különösen érzékenyen érinti a nagybirtokokat, ezt tudjuk. A nagyipari, vegyszerekre, talajforgatásra és monokultúrára alapozott, a talaj humusztartalmát vészesen csökkentő gazdálkodás ugyanis rendkívül sebezhető  azt hiszem, miniszter úr, ezt ön nagyon jól tudja , különösen ott, ahol az értékes mezőgazdasági melléktermékeket, egyszerűbben a szalmát a földekről erőművekbe szállítják ahelyett, hogy a talaj szervesanyag-tartalmát közvetlenül vagy az állattartáson keresztül közvetve szerves trágyaként használnák, hogy azt javítsák.

Persze, tudjuk azt, hogy most nem boldog senki sem, aki növénytermesztéssel foglalkozik. Múlt héten hallottam éppen a tévében, hogy ebben az évben könnyen lehet, hogy az aszály miatt a kalászosoknál a terméseredmény-kilátások a felére csökkennek. Én nem tudom, így vane, de ezt az információt hallottam.

Azt is tudjuk, hogy azok a nagy földbirtokok, amelyek tavasszal a termőterületük 50 százalékán drágán vásárolt hibrid kukoricát vetettek a porba, ők különösen meg fogják most érezni a problémát. Már a tavaszi szántáselmunkálás, magágykészítés során is porban járt a traktor, tényleg porzik mindenhol az út is. A szélerózió alsó becslések szerint másfél millió hektáron pusztítja a talajainkat. Most tavasszal is ezt mindenhol teszi, ahol a hagyományos őszi szántást követően tavaszi vetésű növényeket termesztenek. Ez nagyjából az ország vetésterületének a fele. A szélerózió mellett a vízerózió is jelentősen csökkenti a talajaink szervesanyag-tartalmát, ezt nyilván akkor, amikor intenzívebb esőzések alakulnak ki. Ennek mértéke a becslések szerint a szélerózió által okozott veszteség közel kétszerese.

Hazai termőtalajaink közel 30 százaléka tartozik az erősen erodált kategóriába  biztos vagyok benne, hogy miniszter úr nagyon jól tudja ezeket a számokat, de azt gondolom, az utókornak érdemes elmondani az Országgyűlésben is , és ez a probléma a termőterületeink közel felét érinti. Évente 80-100 millió köbméter talaj, ezzel másfél millió tonna szerves anyag pusztul el, ami természetes úton nem pótolható. Így nem csoda, hogy ezek a termelők rendkívül kitettek az extrém időjárási viszonyoknak. Ez nyilván olyan jelentőségű probléma, hogy ezzel a kormánynak is nagyon komolyan kell foglalkoznia. Nyilván, ahogy utaltam rá, nagyon hangzatos a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer létrehozása, aminek a célja  idézem:  a mezőgazdasági termelők időjárási és más kockázatok következtében kialakuló jövedelemingadozásának mérséklése és a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálása. Tehát a kormány pénzügyi megoldást keres vagy inkább kínál a problémára.

A klímaválság annyira súlyos következménnyel jár az okszerűtlen gazdálkodásra, hogy piaci alapon biztosító vállalkozás alig vagy rendkívül drágán kínál csak erre biztosítási terméket, és ha ez majd az elkövetkezendő években fokozódik, akkor biztos, hogy nem fogunk találni ilyet. Az lesz a válasz, hogy a kormány majd az adófizetők pénzéből fizetett lélegeztetőgépet ad ezzel a krízisbiztosítással a helytelen mezőgazdasági gyakorlatot alkalmazó nagybirtokok, meg hát esetenként nyilván a kisebb birtokok számára is ezeknek a veszteségeknek a pótlására. Elnézést, ha hozok egy olyan párhuzamot, hogy ez egy kicsit olyan, mint a rezsicsökkentés, amit annak idején a kormány bejelentett (Németh Szilárd István: Az biztos!), hogy megvédi a magyarokat a rezsicsökkentéssel, miközben a valós problémával, az energiafogyasztás csökkentésével, a valódi segítséget jelentő energia-korszerűsítéssel nem foglalkozik. Tehát az intézkedés eredője pontosan ellentétes a kívánt céllal. Valami ilyesmi egy kicsit a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer abban az esetben, ha a klímaváltozással, az okszerű gazdálkodással és a változtatással nem foglalkozunk.

(17.20)

Mi nem állítjuk azt, hogy egy ilyen elem nem lehetne része egy klímaválság elleni mezőgazdasági intézkedési csomagnak, persze, ha azokat segítené, akik minden erőfeszítésükkel a baj elkerülésén dolgoztak, de ennek ellenére az extrém időjárási viszonyok miatt mégis károsultak. Azonban ezeket az elemeket a kormány előterjesztésében nem látjuk.

Mi mindent kellene a krízisbiztosítás címén tenni a mezőgazdaságban? Mivel lehetne a tünetek helyett a valós problémákat kezelni? Kezdjük talán a talajerózió elleni védelemmel! Persze, tudjuk, hogy az agrárökológiai rendszerben minden mindennel összefügg, ezért egy-egy intézkedés nem csak egy dolog miatt hasznos. Ha a kormány tanácsot szeretne adni az aggódó nagybirtok-tulajdonosoknak, hogy mivel védekezzenek, akkor első intézkedésként mi javasolnánk, hogy vezessék be, hogy a területalapú támogatás táblánként legfeljebb 30 hektárra adható, és a táblákat egymástól legalább 20 méter széles mezővédő erdősávval válasszák el. A tiltakozóknak az agrártárca elmagyarázhatná, azáltal, hogy megszűnnek a több száz hektáros egyben művelt táblák, nagyon sokat tehetnénk a szél és a víz erodáló hatásaival szemben. Az erdősávok nemcsak a szél erejét törnék meg, de a víz lefolyását is lassítanák, javítanák a talajba való beszivárgást, mindemellett jelentős élőhelyet biztosítanának a hasznos élőlények, köztük például a beporzást végző méhek számára is.

Miniszter Úr! Most megint van önnek egy jó javaslatom: stratégiai megállapodást kezdeményezhetne Magyarország a nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű ágazat kiemelt szereplőivel. A stratégiai megállapodás részeként… (Dr. Nagy István közbeszól.) Hát, nem csak a méhészek, itt vannak mások, nagybirtokosokra és mezőgazdasági szereplőkre gondolunk. A megállapodás részeként közös célként el lehetne fogadni, hogy támogatást csak olyan gazdálkodóknak nyújtsunk, akik a nemzetstratégiai jelentőségű termelőeszközt, a talajt megóvják a jövő generációk és gyermekeink számára.

Azonnali intézkedésként a területalapú támogatás alapfeltétele lenne a folyamatos növényborítottság biztosítása a termőföldeken. Tudom, hogy ez most még nagyon-nagyon újszerű, és idegenül hangzik Magyarországon, de azt gondolom, hogy a nem túl távoli jövőben ez majd természetessé válik; nem hiszem, hogy most ennek a napirendnek a keretében kellene a sok-sok érvemet elmondani amellett, hogy miért ebbe az irányba kellene menni. És ugye, az is fontos lenne, hogy tiltsuk meg a mezőgazdaságból származó melléktermékek erőművi égetését. Ha valóban nemzeti kincsként tekintene a kormány a talajokra, akkor a stratégiai megállapodás tartalmazná, hogy a termőföldjeinken kizárólag csökkentett talajművelést lehet alkalmazni.

Nyilván egy valódi krízisellenállást a mezőgazdaság jelentős szemléletformálása alapozna meg. Szemléletformálásra és ezzel együtt rengeteg okszerű beruházásra van szükség annak érdekében, hogy a vízgazdálkodási modellünk a vízelvezetés helyett a vízvisszatartást, a víz tájban tárolását helyezze a középpontba; nem érzékeljük, hogy a gyakorlatban ez így lenne.

A belvizek lecsapolását minden termelő érdekében meg kellene tiltani. A belvizes területeken gazdálkodókat elsősorban a gazdálkodásuk átállítására kell ösztönözni, másodsorban, mivel tevékenységük közérdekű, kompenzációs kifizetéssel kellene díjazni, akkor talán megérné, hogy ne akarják gyorsan elküldeni onnan a vizet tőlük. És így a rendszeresen belvízzel borított területek szántóként való művelését tiltani kellene, míg a gyep- és erdőtelepítést, a halastavak létrehozását ezeken a területeken kiemelten lehetne támogatni. A vízvisszatartást szolgáló tájgazdálkodási intézkedések lehetősége széles, ezeket jó lenne alkalmazni.

A szemléletformálásnak a része az is, hogy kiemelten támogatni kellene azokat a termelőket, akik a többiekhez képest a lehető legkímélőbb módon ökológiai vagy permakultúrás gazdálkodást folytatnak. Az állami szaktanácsadási rendszer átalakításával kell egy olyan tanácsadó hálózatot felépíteni, amely a multinacionális vegyipari vállalatok ügynökeinek a tevékenységével felveheti a versenyt. Nyilván olyan oktatási és tanácsadási hálózatra van szükség, amely elérhető és releváns tudást, segítséget nyújt a környezettudatos és szelíd gazdálkodási módszerek elterjesztéséhez.

Meggyőződésünk, hogy a támogatási politikában alapvető változtatásokra van szükség. A legmagasabb társadalmi haszonnal járó, a legegészségesebb termékeket előállító, vegyszermentes gazdálkodást folytatókat, akik a legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatást tartják fenn, kell a legmagasabb támogatásban részesíteni. A támogatási forrásokat a talajpusztító, élelmiszereinket mérgező monokultúrára építő ipari nagybirtok támogatása helyett a környezettudatos családi gazdálkodók felé kell irányítani. Lássuk be, hogy a mezőgazdaságban nem egy pénzügyi krízisbiztosítási rendszer adhat igazán megoldást, hanem valódi agrárökológiai megoldásokat alkalmazó intézkedéscsomag hozhat megoldást, és enélkül semmilyen krízisbiztosítási rendszer nem fog működni.

Na most, elmondtam miniszter úrnak mindazt, amit, azt hiszem, jól tud, de még egyszer: ennek kapcsán ezt azért tartom fontosnak, hogy minél többször elhangozzon itt az Országgyűlésben, hogy minél jobban szokjunk hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy biztos, hogy az agráriumban is nagyon komoly szerkezetváltozást kell megvalósítani. Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy jó, nyilván egy ilyen krízisbiztosítási rendszernek az idehozatala fontos, de ha ezeken a területeken nem lesz változtatás, az nem sokat fog érni, mert olyan terméskiesések lesznek, amihez nem lesz pénz, és a központi költségvetésben sem lesz annyi, hogy ezeket meg lehessen téríteni. Úgyhogy köszönöm szépen, miniszter úr, hogy meghallgatott engem. (Taps az ellenzéki sorokból.  Dr. Nagy István: Köszönöm szépen.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Csak egy ilyen rövid kétpercesre. Először szeretnék Czerván György képviselőtársamnak egy picikét válaszolni. Ön azt mondja, hogy kirohantam a nagybirtok ellen. Nem erről szól a hozzászólásom, képviselő úr, ez arról szól, hogy ha picikét az éghajlatváltozásos ügyeket követi, akkor most már a nemzetközi tudományos társaság is arra hívja fel a figyelmet, hogy az agráriummal nagy baj van, a szélsőséges időjárási viszonyok következtében és sok minden más hatására itt radikális változások lesznek. És nehogy abban gondolkodjunk még, hogy majd az elkövetkezendő időszakban Magyarország 20 millió embernek az élelmiszert biztosítani fogja tudni! Nagyon nagy gondok vannak a talaj minőségével, a talaj szerkezetével. Nem szeretnék miniszter úrra hivatkozni, de nem olyan régen a Fenntartható fejlődés bizottság ülésén mondta, hogy a talajerő 20-30 év alatt a 20 százalékára csökkent, vegyszeres élelmiszert eszünk, szermaradványok vannak benne. Arra ön például nem gondol, hogy az immunrendszerünk legyengül, mert ilyen táplálékhoz jutunk, és ez is összefügg azzal, hogy jobban ki vagyunk téve a járványnak? Tehát ezek, azt gondolom, nagyon komoly kérdések. Itt az éghajlatváltozásnál felhívnám arra a figyelmet, hogy az alkalmazkodás tekintetében csak itthon, Magyarországon tudunk tenni. Én most nem a szén-dioxid-csökkentésről beszéltem, arról beszéltem, hogy ezeket az alkalmazkodási feladatokat el kell végezni. Ha nem végezzük el, higgyék el, bármilyen krízisbiztosítási rendszert létrehozhatunk, az isten pénze nem lesz arra elegendő, hogy a terméskiesést, akik elszenvedik azt, ezt pótolni lehessen. Semmi másról nem beszéltem, remélem, kulturált módon, ahogyan Simicskó képviselőtársam mondta. Szeretném felhívni erre a figyelmet, és sürgetem a mezőgazdasági tárcát, miniszter urat, hogy minél előbb lássunk itt egy olyan programot, amely megelőzi, és valóban az okokat számolja fel. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom a miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Megvárom a miniszterelnök urat, köszönöm szépen.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A hírek szerint Kína a járvány várható újabb hulláma miatt megkezdte élelmiszerkészleteinek növelését; várható, hogy Kína példáját más, importra szoruló országok is követni fogják, és a járvány hatásaira stratégiai készletek felhalmozásával készülnek. Hazánkban a jelentős mennyiségű csapadék hiányában az aszály tovább fokozódhat, félő, hogy ennek következtében mind az őszi, mind a tavaszi gabonák esetében jelentős terméskiesésre kell számítani. Az utóbbi időben a nyilvánosságban elég nagy figyelmet kapott, hogy drasztikus csökkenés várható a kalászosok terméseredményeiben. Az európai aszálymegfigyelő rendszer jelzése szerint számos európai ország területén is jelentős az aszállyal sújtott területek aránya. Úgy tűnik, hogy 2020-ban a mezőgazdasági termékek piacát egyrészt a felhalmozások okozta keresletnövekedés, másrészt a szélsőséges időjárási viszonyok miatti kínálatcsökkenés fogja meghatározni.

Államtitkár úr, Magyarország hogyan készül erre a rendkívül aggasztónak ígérkező helyzetre? Szeretnék választ kapni arra, hogy Magyarország hogyan áll a stratégiai élelmiszerkészlettel, milyen hosszú időszakra biztosítják a készletek az ország élelmiszer-ellátásának biztonságát. Mit tesznek a szélsőséges időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás érdekében? Most nyilván az aszály okozta problémák kezelésére gondolok. És végül: látjuk azt, hogy a hazai állattartók helyzete kritikusan alakul. Jelentős takarmányár-drágulás esetén hogyan biztosítható, hogy az állattartók ne tömeges állománycsökkentéssel reagáljanak? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár Úr! Eléggé általános választ kaptam, tehát ebből konkrétan semmit nem tudtam meg, mert ön azt mondta, hogy van elegendő, meg majd lesz elegendő, és a többi, de azért a hírek azok, hogy Kína stratégiai élelmiszerkészleteket vásárol és akar felhalmozni. Azok is tények, hogy az aszály nagyon komolyan sújtja a magyar mezőgazdaságot, és az utóbbi időben szakértők nyilatkoztak, hogy a várható termésnek akár a fele is elvész. Mi fog akkor történni? És ehhez a kérdéshez az is hozzátartozik, hogy a mezőgazdaság rendkívül kitett az éghajlatváltozásnak. Hogyan készülnek fel erre? Mikor fogják idehozni az Országgyűlés elé azt az alkalmazkodási tervet, amely a klímaváltozással összefügg? Semmi ilyesmit nem látunk. Eddig csak arról beszéltek általában, hogy majd az éghajlatváltozási dolgokat megoldjuk, de nem láttunk konkrét programot. Sokkal megnyugtatóbb lenne, ha ezekre itt az Országgyűlésben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) érdemi és konkrét válaszokat kapnánk. (Taps az LMP és a Párbeszéd padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményeként azt szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy nagyon sajnálatos, hogy a Fidesz-frakció ilyen módosító javaslatokat nyújtott be ehhez a törvényjavaslathoz. Ezeknek a módosító javaslatoknak az eredményeként ismét nem lesz Magyarországnak klímatörvénye.Talán néhányan emlékeznek arra, hogy 2009-ben volt először Magyarországon civil szervezetek kezdeményezésére egy olyan javaslat, hogy legyen Magyarországnak klímatörvénye. Az a klímatörvény is az utolsó pillanatban eldőlt, és az Országgyűlés nem szavazta meg.

Ez a javaslat, tehát a Párbeszéd javaslata arra irányult, hogy legyen Magyarországnak klímatörvénye. Egyébként a közös ellenzéki klímavészhelyzetes határozati javaslatban is ez szerepel, hogy legyen klímatörvényünk. Tudjuk azt, hogy nagyon sok európai országnak már van klímatörvénye, és az Európai Bizottság is elkezdett azon dolgozni, hogy az Európai Uniónak is legyen.

Mi azt gondoljuk, hogy klímatörvényre szükség van, mert egy stratégiát  láttuk azt az élet különböző területén  könnyebb elfektetni a fiókban, mint egy törvényt. Egy törvény végül is a törvény erejével határozná meg a célokat, eszközöket, és talán forrásokat is rendelne a feladatok megvalósításához.

A benyújtott módosító javaslatokkal az első típusú probléma, hogy rettentően legyengíti az eredeti javaslatban meghatározott célokat. Először is ez a 40 százalékos szén-dioxid-csökkentés, amire az az indok, hogy azért nem, mert nem mi vagyunk a legnagyobb szennyezők. Gyakorlatilag a módosítás arra irányul, hogy 2030-ra csak 40 százalékot vállaljon Magyarország.

Tudjuk azt, hogy az elmúlt napokban 17 környezetvédelmi miniszter aláírásával jelent meg egy olyan levél, amelyben ezek a miniszterek kérik, hogy az Európai Bizottság 2030-ra 50-55 százalékos csökkentési célt tűzzön ki. Ez Magyarország szempontjából is fontos lenne. Nem lehet csak másra mutogatni, potyautasnak lenni, hogy majd mások megcsinálják, mi pedig nem, akkor, amikor Magyarországnak alapvető érdeke szintén a szigorúbb célkitűzések és az alkalmazkodási feladatok elkezdése.

Ugyancsak kevés és nem elegendő a megújuló energiáknál a 21 százalékos célkitűzés 2030 végéig. Tudjuk, hogy az Európai Unió 30 százalékban gondolkodik.

Az is elfogadhatatlan, hogy amit itt a párbeszédes törvényjavaslat felsorolt, hogy milyen szempontokat kellene figyelembe venni a klímatörvény elkészítésénél, gyakorlatilag ennek a zömét kivette a fideszes módosító javaslat.

Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a klímaügyeknél is rendkívül fontos a klímaigazságosság szempontjainak az érvényesítése és a társadalmi szemléletformáló kampányok is.

Mivel a 3 percet túlhaladtam, és 3 percig van lehetőség kisebbségi véleményre, ezért most ezt itt befejezem. Tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés ne támogassa a TAB módosító csomagját. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem is Nacsa képviselő úr és Simicskó István képviselőtársam inspirált arra, hogy most mégiscsak meg kell szólalnom. Nacsa képviselő úrnak szeretném mondani, hogy biztos lehet benne: én sem fogom megszavazni ezeket a módosítókat, tehát nem csak egyedül Tordai képviselőtársunk lesz az, aki nemet fog erre mondani; én is hatalmas nemet fogok erre szavazni, és még nem is fogom szégyellni. Azért nem fogom szégyellni, mert vannak vállalhatatlan dolgok. És azok a módosítók, amelyeket önök betettek, amit a Fidesz módosító javaslatként és TAB-szintre emelt, azok egyszerűen vállalhatatlanok. Azt is szeretném Nacsa képviselő úrnak elmondani, amit ön már többször itt próbál az orrunk alá dörgölni, hogy a Fidesz cselekszik, mi pedig beszélünk. Hát, nyilván most ellenzékben vagyunk, én szívesen cselekednék most is, de hát ön nem nagyon akarja ezeket meghallani. De a nagy baj igazán az, hogy a Fidesz sem cselekszik. Tehát ha ezt a klímaváltozást és a klímaváltozás gyorsaságát nézem, ezer dolgot meg kellett volna már csinálni.

Itt van a második nemzeti éghajlatváltozási stratégia. Hol vannak a cselekvési tervek? Könyörgöm, abban szerepelt, hogy a nemzeti éghajlatváltozási stratégia megvalósítása a cselekvési terveken keresztül valósul meg. Semmi érdemit fel nem tud nekem sorolni addig, hogy mik azok a konkrétumok, amik eddig történtek. Mindig valamiféle indok van, hogy miért nem történik érdemi lépés.

Az éghajlatváltozás hatásai Magyarországon is rettentően érzékelhetők. Érzékelhetők az emberek egészségére az élettani hatások. És ugye, a mezőgazdaság evidens, de nem csak a mezőgazdaságban, a vízgazdálkodásban, a gazdaság egyéb területén hol vannak a cselekvési tervek? Idehozták már az Országgyűlés elé, hogy akkor ezeken a területeken ezt meg ezt, meg ezt fogjuk csinálni, ehhez ilyen eszközöket biztosítunk és ilyen forrásokat? Hol láttunk a költségvetésben bárminemű forrást is arra vonatkozólag, hogy ezeken a területeken cselekedni akarunk?

Nem, nincs, a kormány sem cselekszik! És azok a javaslatok, amelyeket önök betettek a két javaslatba, amivel gyakorlatilag nullára írták, egyetlenegy dolgot mondanak, azt mondják el, hogy önök egyszerűen nem értik a klímaváltozás súlyosságát. Tehát egyszerűen azt gondolják, hogy ez egy ugyanolyan ügy, hogy hát, valahogyan kezelgetjük, és majd lesz valami. Sokkal súlyosabb, sokkal súlyosabb folyamatok vannak! Tehát itt nagyon komoly a probléma, úgyhogy visszautasítom ezt, hogy önök cselekszenek, mi nem. Igen, a Fidesz-KDNP-nek és a kormánynak kellene cselekedni.

Simicskó képviselőtársamnak pedig itt a klímavészhelyzettel kapcsolatban azt szeretném elmondani, mondta, ugye, hogy jogász  jól emlékszem? (Dr. Simicskó István: Is.) Igen, tehát ezt nem jogilag kell nézni, képviselőtársam. A klímavészhelyzet kihirdetése egy politikai kategória, politikai akaratot fejez ki. (Nacsa Lőrinc: Ez a baj vele! Ez a baj vele!) Képviselőtársam, akkor most önnek  még van egy-két percem  javasolnám a figyelmébe azt, hogy egy picikét foglalkozzon már a klímaügyeknek a nemzetközi vetületeivel és a kérdéseivel. És tekintsen már rá egy picit arra, hogy globális szinten is azért milyen törekvések vannak, és az Európai Unió szintjén is, és más országok is mit értenek a klímavészhelyzet kihirdetése alatt! Ez nem egy jogi kategória, ez annak a kategóriának a kijelentése, hogy egy kormány tisztában van azzal, hogy baj van, és kifejezi a politikai akaratot, hogy igenis cselekedni akar. Ezért hirdette ki a brit parlament meg még néhány parlament a klímavészhelyzetes határozati javaslatot. Semmi más nem kellett volna, csak hogy önök jól értsék azt, amit jól kell érteni. Hát, önök még Ferenc pápát is megvádolták azzal gyakorlatilag, hogy balliberális, mert Ferenc pápa is beszélt a klímavészhelyzet kihirdetéséről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy sokkal jobban inkább ebbe a folyamatba, ebbe a helyzetbe kellene belenézni, komolyan kellene venni, és meg kellene tenni azokat a lépéseket, amiket meg kell tenni, és igenis vállalni kell a komolyabb klímacélkitűzéseket is.

Az Európai Unió a közelmúltban, talán múlt héten döntött a 2000 milliárdos fejlesztési csomagról. Az azért látszik, hogy az Európai Unió elkötelezte magát egy olyan gazdasági szerkezet átalakítására, amelyik klímabarát. Mit fogunk tenni akkor, ha gyakorlatilag ilyen típusú projektekre fogják adni a pénzt? Magyarország ki fog belőle maradni, akár a megújuló energiát nézem, akár más területeket is. Tehát gyakorlatilag ki fogjuk magunkat zárni ezekből a forrásokból is, és abban biztos vagyok, hogy előbb-utóbb Magyarországnak és a kormánynak is rá kell arra döbbennie, hogy sokkal komolyabban kell venni, és sokkal komolyabban lépéseket kell tenni az éghajlatváltozás megfékezése érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP), a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon sajátságos történet vége felé közeledünk, amikor úgy kerül majd elfogadásra egy országgyűlési határozati javaslat, hogy azzal az előterjesztők nem értenek egyet. Soha nem gondoltam volna, hogy majd a saját határozati javaslatomat leszek kénytelen leszavazni, márpedig így lesz, ha nem történik valami csoda.

(17.50)

Sajnos, erre a csodára nem számíthatok, ismerve a kormány hozzáállását a zöldügyekhez és az éghajlatváltozással kapcsolatos álláspontját. Még egyszer nézzük az előzményeket! Múlt év májusában, rögtön azt követően, hogy a brit parlament kihirdette a klímavészhelyzetet, az LMP is benyújtott egy hasonló szándékú határozati javaslatot, tekintettel arra, hogy Magyarország rendkívül kitett az éghajlatváltozás következményeinek.

A kormánytöbbség persze lesöpörte az asztalról, nem vette tárgysorozatba. Persze, ha visszanézünk erre az időszakra, akkor emlékszünk, hogy egy évvel ezelőtt az éghajlatváltozás gyorsulását a Fidesz-KDNP még kommunista trükknek tartotta. Múlt év nyarán  ez így volt  felpörögtek az események az éghajlatváltozással összefüggésben. Elindult a fiatalok mozgalma, az ENSZ főtitkára szeptember 23-ára összehívta a klímacsúcsot, és ebben az időszakban a világ vezetői, Ferenc pápa is klímavészhelyzetről, klímaválságról beszéltek, és azt hangsúlyozták, hogy a szép szavak helyett elérkezett a cselekvés ideje. Mivel az éghajlatváltozás korunk egyik legnagyobb kihívása, következménye mind a mai, mind a jövő nemzedékek életét kockáztatja, ezért fontosnak tartottuk, hogy az ENSZ-klímacsúcs előtt itt az Országgyűlésben megismerjük a kormány álláspontját, hogy mit kíván képviselni a klímacsúcson.

Természetesen a határozati javaslatban összefoglaltuk a legfontosabb ellenzéki javaslatokat is, amelyeket az éghajlatváltozás megfékezése érdekében szükségesnek tartottunk. Célunk nem volt más, mint hogy végre a globális európai uniós törekvésekkel és a szomszédos országok törekvéseivel összhangban a probléma súlyának, nemzetstratégiai jelentőségének megfelelően kezelje Magyarország a klímaváltozás ügyét. Ebbe persze beleértjük a globális felmelegedést fokozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az előre látható kedvezőtlen változásokhoz való alkalmazkodást.

Úgy gondoltuk, nem tartható az a kormányzati álláspont, hogy csak a gazdag, fejlett országoknak kell kitűzni és teljesíteni az üvegházhatású gázok kibocsátásának érdemi csökkentését. Különösen elfogadhatatlan, hogy más országoktól várjuk a hazai alkalmazkodásra való felkészülés feltételeinek biztosítását. E téren az elővigyázatosság elvére építő, felelős kormányzati magatartásra van szükség.

Tény, hogy a jelen kormány utóbbi tíz évet felölelő gazdaság- és környezetpolitikája legkevésbé sem volt klímabarát, hogy a kibocsátások 2014-től évről évre növekednek, és az önellátás elve is jelentősen sérült. A kormány eddig még a kétségtelenül hasznunkat szolgáló energiatakarékosság, hatékonyságjavulás, megújuló erőforrások alkalmazása terén is megbocsáthatatlanul elmulasztotta a fontos lépések megtételét. Pedig mindezek energiafüggésünk, üvegházgáz-kibocsátásunk csökkentését, levegőtisztaságunk védelmét is szolgálhatták volna, nem beszélve a kiadások sokmilliárdos évi megtakarításáról, országos, intézményi és lakossági szinten egyaránt.

A mező- és erdőgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a stratégiai infrastruktúrák, az egészségügy, az önkormányzatok ugyancsak felkészületlenek a kérdés kezelésére. De a kormány ez ügyben sem tett érdemi megelőző lépéseket, sőt számtalan lépésével még el is lehetetleníti, hogy lépni tudjanak.

A múlt év szeptember elején benyújtott, az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló H/7380. számú határozati javaslatot a kormánytöbbség hosszú hónapokon keresztül elfektette, holott egyre inkább szembetűnő az éghajlatváltozás gyorsulása, az, hogy Magyarország komoly elszenvedője a szélsőséges időjárási viszonyoknak, éppen ezért sürgősen cselekednünk kell.

Az éghajlatváltozásnak leginkább kitett a mezőgazdaságunk. A saját zsebünkön érezhetjük, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok milyen nagy károkat okoznak a termelőknek, a fogyasztóknak egyaránt, hiszen az élelmiszerárak az egekbe szöktek, és ki tudja, hol állnak meg. Múlt hónapban talán 8,7 százalékos volt az élelmiszerek vonatkozásában az áremelkedés. Már most szembesültünk azzal, hogy az év eddig eltelt időszakában aszály sújtotta a mezőgazdaságot, és meteorológusok áprilisban félsivatagos helyzetről beszéltek Magyarországon, de voltak fagykárok, és ki tudja, hogy még mi lesz.

Végre a Fenntartható fejlődés bizottsága április 27-én napirendre tűzhette a klímavészhelyzetes határozati javaslatot, mint ahogy ezt Bencsik képviselőtársam is említette, de hamar kiderült, jobb lett volna, ha továbbra is a fiókban marad. Nehéz ezt előterjesztőként kimondani, de így van. A Fidesz-frakció csomagja, ami időközben TAB-módosító rangjára emelkedett, teljesen legyengítette az eredeti határozatot, és olyan célkitűzéseket, célszámokat és elemeket tett be a határozatba, amelyek egy része teljesen elfogadhatatlan, szembemegy az európai uniós, de a globális célkitűzésekkel is, egy másik része pedig, bár környezet- és természetvédelem szempontjából fontos, de az éghajlatváltozás szempontjából szinte semmit sem ér.

Mielőtt a TAB-módosítócsomagról elmondanám az álláspontunkat, engedjék meg, hogy magának az eredeti határozati javaslatnak a helyzetéről is mondjak néhány szót! Vannak benne olyan konkrét célkitűzések, melyekről már látszik, hogy kevés, ezért szigorúbb célokat kell magunk elé tűzni. Ezekre módosító javaslatokat nyújtott be Csárdi Antal és Ungár Péter a Fenntartható fejlődés bizottsága ülésére, amit a kormánytöbbség a megszokott módon leszavazott.

Ezek a javaslatok 2030-ra vonatkozóan azt tűzték ki, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 1990-hez viszonyítva 65 százalékkal csökkenjen, valamint azt, hogy a klímasemlegességet 2050 helyett már 2040-ben el kell érni. Megjegyzem, nemzetközi szinten is egyre nagyobb a nyomás, hogy szigorítani kell a klímacélkitűzéseket. A határozati javaslat döntő többsége azonban még most is aktuális, sőt még aktuálisabb, mint tavaly szeptemberben. Ilyenek különösen az alkalmazkodási feladatok, mint például az agrárium, az egészségügy, az oktatás előtt álló kihívások.

A klímatörvény elkészítésére vonatkozó 2019. év december 31-ei határidő már aktualitását vesztette, ezért az ellenzéki módosítók a határidőt kitolták volna 2020. december 31-ére. Mert klímatörvényre szükség van, ami a törvény erejével tűzi ki a célokat, az eszköz- és intézményrendszert.

Mint ahogy korábban utaltam már rá, mint előterjesztőnek meglepetés volt számomra a Fidesz-frakció módosító csomagja. Eddig az volt a fideszes gyakorlat, hogy elutasították az ellenzéki javaslatokat. Most ez egy új elem, hogy azokat teljesen újraírják; amivel persze önmagában még nem is biztos, hogy lenne bajom, de akkor már igen, ha az előterjesztő nem ismer rá a saját javaslatára, mert annyira legyengítették, és a végén arra kényszerül, hogy a saját javaslatát leszavazza.

A Fidesz-frakció és most már mint a TAB módosító csomagja törli a klímavészhelyzet kihirdetését, gondolom, azért, mert nem érti a Fidesz-frakció a klímaváltozás súlyosságát és a klímavészhelyzet kihirdetésének az üzenetét. 2030-ra 40 százalékos csökkentési célt tűz ki, amit már egyszer 2013-ban elértünk, azóta, tudjuk, 8 százaléknyi előnyt veszítettünk el. Ugyanis a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében növekedési pályára értünk. Így ebből 2030-ra talán még 40 százalék sem lesz, ha a kormánynak a magatartása a klímaügyekhez nem fog megváltozni. Ráadásul ez a 40 százalék szembemegy az uniós törekvésekkel is, ezt most már világosan kell látni. Most kapott nyilvánosságot az a levél  korábbi hozzászólásomban említettem, és államtitkár úr is , amit 17 európai uniós környezetvédelmi miniszter jegyez, amit persze, tudjuk, hogy a kormány elutasított, hogy az EU 2030-ra 50-55 százalékos csökkentési célt tűzzön ki.

A megújulók arányát 2030-ra 21 százalékban tűzi ki a kormány. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy nagyon ambiciózus cél, miközben az Európai Unió 30 százalékos célról beszél. Nyilván ennek is megvan az oka, hogy a kormányunk miért csak 21 százalékban gondolkodik. Nem gondolom, hogy meglepő, ha azt mondjuk, hogy a drága, veszélyes és elfogadhatatlan Paksi Atomerőmű miatt akar a kormány csak ennyit bevállalni. A klímatörvényt törölték a módosító csomaggal, pedig a parlamenti vitában itt van Bencsik képviselő úr, talán emlékszik rá, amikor azt mondta, hogy rövid időn belül lesz az országnak és a kormánynak klímatörvénye.

(18.00)

Ami a legértelmetlenebb a módosító csomagban, az az, hogy beemeli a határozati javaslatba a kormány klíma- és természetvédelmi akciótervét. Ez azért értelmetlen, mert ez az akcióterv teljesen irreleváns az éghajlatváltozás megfékezése és a klímaalkalmazkodás tekintetében. Több alkalommal már elmondtam tételesen, hogy miért nincs hatása igazán a klímaváltozás megfékezésére. Ezt most nem akarom megismételni, lehet, hogy még később lesz rá módom, ha ezt a kormánytöbbség kérni fogja.

A lényeg az, hogy arra kérem a kormánytöbbséget, hogy ne szavazza meg a TAB módosító csomagját, és az eredeti javaslatot támogassa, az ellenzéki módosító javaslatokat beleértve. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! A koronavírus-járvány egyértelműen rámutatott arra, hogy a magyar gazdaság nem fenntartható és nem válságálló, sok tízezren veszítették el a munkájukat, jövedelem nélkül maradva. A járvány tanulságaként ki lehet mondani, hogy nem lehet ugyanott folytatni, ahol a járvány előtt abbahagytuk. Az Európai Unió kidolgozott egy zöld újjáépítési programot, amely nemcsak munkahelyeket teremt, hanem abba az irányba építi a gazdaságot, amelyik kevésbé környezetszennyező, amelyik környezet-, természet- és klímabarát, amelyik az emberek életminőségét helyezi a középpontba. Sok tízezer munkahelyet lehetne teremteni ennek a programnak a mentén, a megújulóenergia-termelés fejlesztésével, a kisteljesítményű naperőművek, napkollektorok gyártásával, felszerelésével, a lakóépületek energetikai korszerűsítésével, a közösségi közlekedés fejlesztésével vagy például az élelmiszer-önellátás megerősítésével.

Önök ettől mégis elzárkóznak, annak ellenére, hogy ön az év elején meghirdette a kormány klíma- és természetvédelmi akciótervét. 17 európai uniós környezetvédelmi miniszter nyílt levélben szólította fel azokat az országokat, amelyek kicsit húzódzkodnak a zöld újjáépítési programtól, hogy támogassák, de sajnos megtudtuk azt az ITM államtitkárától, hogy Magyarország nem áll a program mellé. Szeretném megkérdezni öntől, hogy miért. Ráadásul, ha ezt elutasítjuk, akkor sokmilliárdos európai uniós támogatástól fogunk elesni.

A másik kérdésem az egyszer használatos műanyagok betiltását célzó törvényjavaslatra vonatkozik: miért vonták vissza? Erre eddig érdemi választ nem kaptunk.

Múlt héten benyújtottam az önök által visszavont javaslatot. Szeretném megkérdezni, vane rá esély, miniszterelnök úr, hogy mégis támogatják ezt a törvénytervezetet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi azt gondoljuk, hogy a közmunkaprogram nem megoldás. Akik a közmunkába be fognak lépni, százezer munkahely, amit önök megígértek, gyakorlatilag annyira kevés jövedelmet fognak kapni, hogy 60-65 ezer forint nettóból egyszerűen nem lehet megélni. Köztük is sok olyan van, aki családot tart el, rezsit fizet, gyerekeket iskoláztat, nem akarom sorolni. Ebből nem lehet megélni, ez nem megoldás. A miniszterelnök úr nem válaszolt nekem arra, hogy rengeteg, tehát tényleg sok tízezer munkahelyet lehetne teremteni épületenergetikai korszerűsítéssel, szigeteléssel, kis teljesítményű napelemek, napkollektorok gyártásával, felszerelésével sok-sok munkahelyet teremtene, és ezt tisztes piaci viszonyok alapján is lehetne. Tehát erre szeretnék konkrétan választ kapni miniszterelnök úrtól.

A másik pedig az, hogy azért elég hosszú ideig készítették elő ezt az egyszer használatos műanyagok betiltását célzó törvényjavaslatot. Két héttel ezelőtt, amikor benyújtották, akkor is kellett volna tudni, hogy ezzel gondok vannak. Tehát önök benyújtották, és aztán visszavonták.

Kérem miniszterelnök urat, támogassák az általam megismételt saját javaslatukat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A koronavírus-járvány megmutatta, hogy a globalizált világgazdaság és a nemzetközi piacoknak túlzottan kitett gazdaságok rendkívül sérülékenyek. A magyar gazdaság két húzóágazata, az autóipar és a turizmus bedőlt, és szakértői vélemények szerint egyhamar nem is fogják elérni a járvány előtti szintet. Sok tízezer ember veszítette el a munkahelyét és a jövedelmét. Különösen súlyos ez egy olyan országban, amelyik szociálisan érzéketlen. Az álláskeresési járadék mindössze háromhavi biztosítása elfogadhatatlan, és az is elfogadhatatlan, hogy ennek időtartamát a kormány még a járvány időszakában sem volt hajlandó meghosszabbítani. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a magyar gazdaság szerkezete nem válságálló, nem fenntartható. Nem folytathatjuk ott, ahol a járvány előtt abbahagytuk. Új, más gazdaságpolitikára van szükség. Elég volt az összeszerelő országból, amikor a kormány a multik miatt éveken keresztül lefelé nyomta a béreket, lebutította az oktatás és képzés színvonalát, amikor a kis- és középvállalkozások a támogatásokat illetően mindig a „futottak még” kategóriába kerültek!

Sajnos azt látjuk, hogy a kormány még mindig a csődöt mondott gazdaságpolitikában gondolkodik, egyáltalán nincs elképzelése, hogy milyen irányváltásra van szükség. Ezt támasztja alá, hogy a munkahelyteremtés érdekében a kormány a százezer fős közmunkaprogramot vagy a honvédségnél létesítendő néhány ezer munkahelyet hirdette meg. Ezek a lépések pedig egyáltalán nem a fenntartható, válságálló gazdasági szerkezet irányába mutatnak. Ráadásul a közmunkaprogram révén kapott fizetések nagysága még az éhenhalásra sem elegendő, különösen mostanában, amikor az élelmiszerárak drasztikusan megemelkedtek. 60-70 ezer nettóból, tisztelt képviselőtársaim, rezsit fizetni, családot eltartani nem lehet. Persze lehet, hogy néhány kormánypárti politikus még erre a bravúrra is képes. Ehelyett olyan piaci alapú munkahelyekre van szükség, ahol a munkáért tisztes jövedelem jár, olyan fizetés, amiből a családok meg tudnak élni, tudják fedezni a költségeiket, tanítani a gyerekeiket, támogatni a szüleiket, jut belőle nyaralásra, és még egy kis tartalékot is félre tudnak tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, lehet tudni az irányt, és azt is, hogy milyen lépéseket kell tenni a gazdaság újjáépítése és válságálló munkahelyek létrehozása érdekében. Ehhez nem kell sok milliárdból nemzeti konzultációt indítani. A konzultációra szánt pénzt a járvány miatt jövedelmüket vesztett emberek támogatására kellene fordítani, hogy a jövő hónapban is tudjanak rezsit fizetni és élelmiszert venni.

Bár mi, zöldek keveselljük az Európai Unió zöld újjáépítési programját, de az mégis előrelépés a magyar kormány gazdaságpolitikájához képest. Előrelépés, mert nemcsak munkahelyeket teremt, de abba az irányba építi újjá a gazdaságot, amelyik kevésbé környezetszennyező, amelyik környezet-, természet- és klímabarát, amelyik az emberek életminőségének javítását helyezi középpontba. Sok-sok tízezer munkahelyet lehetne teremteni a megújulóenergia-termelés fejlesztésével, a kis teljesítményű naperőművek, napkollektorok gyártásával, felszerelésével, a lakóépületek energetikai korszerűsítésével, a közösségi közlekedés fejlesztésével, az élelmiszer-önellátás megerősítésével vagy a vízgazdálkodás fejlesztésével, és még sorolhatnám tovább. Egy komplex épületenergetikai program, azon túl, hogy szinte azonnal sok ezer új munkahelyet hozna létre, valódi rezsicsökkentést jelentene a családoknak, a számlájuk pedig akár a felére is csökkenhetne. Már azokat a súlyos milliárdokat is ezekre a területekre kellett volna fordítani, amelyeket a kormány az elmúlt hetekben Mészáros Lőrinc és más fideszes oligarchák luxusszálloda-kapacitásainak a bővítésére juttatott.

Tisztelt Ház! Elfogadhatatlan, hogy a kormány ott folytatja, ahol a járvány előtt jártunk. Szórja az adófizetők pénzét az oligarcháinak, továbbra is a multikat támogatja, kiemelt gazdasági övezetekben gondolkodik ahelyett, hogy komolyan venné a helyi gazdaságok, a kis- és középvállalkozások támogatását, és nekifogna az új gazdaságpolitika kidolgozásának. Az új gazdaságpolitika irányait pedig itt, az Országgyűlésben kellene megvitatni és elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár asszony valóban nagyon részletes tájékoztatást adott egyrészt arról, hogy az Európai Unióban milyen hulladékgazdálkodással kapcsolatos direktívák, irányelvek vannak, milyen törekvéseik vannak. Másrészt szólt arról, hogy a Fidesz-KDNP-kormánynak milyen hulladékgazdálkodással kapcsolatos tervei vannak, milyen törvényjavaslatokat akarnak behozni az év második felében, és igyekezett egy szélesebb összefüggésrendszerben is elhelyezni ezt a törvényjavaslatot. Viszont jó lett volna az expozéjában két olyan kérdésről is hallani, amely nagyon szorosan kapcsolódik a mostani tárgyaláshoz.Az egyik, amit rettentően hiányolok, hogy nem kaptam arra választ vagy nem kaptunk arra választ, hogy tulajdonképpen miért lazult fel a május elején benyújtott törvényjavaslat. Az világos, hogy egy fél évvel később kerül majd hatályba, de itt nemcsak azt történt, hogy az időpontot kitolták, hanem tudjuk, hogy itt kilúgozásról és egy teljes enyhítésről is szó van. Addig, amíg korábban a 15 és 50 mikron közötti hordtasakok betiltásra kerültek volna, most ez nem történik meg. A biológiailag lebomló hordtasakokra hivatkoznak, hogy mégis az egy környezetbarát lépés, de tudjuk, hogy ez nem komposztálható otthon, tehát gyakorlatilag a hulladékba fog kerülni, nincs szelektív gyűjtés ezzel kapcsolatban. Tehát mindenképpen jelentős visszalépés ez a mostani törvényjavaslat.

A másik, amiről szintén jó lett volna hallani, pedig mindenről beszélt államtitkár asszony, hogy milyen lépései vagy tervei vannak a kormánynak arra vonatkozólag, hogy egy sokkal környezettudatosabb társadalommá váljunk, hogy a lakosság sokkal kevesebb hulladékot termeljen. Tehát itt nemcsak az a kérdés, hogy létrehozunk hulladékhegyeket és ezzel valamit kezdeni kell, és nemcsak anyagában kell hasznosítani, hanem a nulladik lépés vagy az első lépés, hogy minél kevesebb hulladékot termeljük.

Még egy harmadik pont, amely kicsit ezekhez kapcsolódik. Többen hivatkoztak a kormánynak arra az év elején elfogadott klíma- és természetvédelmi akciótervére, amely tulajdonképpen ezeknek a műanyagoknak a betiltására vonatkozik. Tisztelt képviselőtársaim, ebben a mostani törvényjavaslatban nincs igazán szó ezeknek a hordtasakoknak a betiltásáról. Erre szeretném felhívni a figyelmet.

(22.20)

Tisztelt Ház! Azt is látjuk, hogy egy nagyon sajátos utat járt be ez a törvénytervezet. Nekem meggyőződésem, hogy példaértékű arra nézvést, hogy a kormány mennyire nem érti a fenntarthatóság, vagyis a fenntartható fejlődés lényegét. Az egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvénytervezet egy igazi állatorvosi ló, amelyben a kormány gyenge környezetpolitikája visszaköszön. Mert mi is húzódik az ügy szakmai hátterében? Én is szeretném egy picikét más megvilágításból, de szélesebb összefüggésekre felhívni a figyelmet.

Azt már nemcsak egy-két évtizede tudjuk, de talán azt hiszem, már régebb óta, világszerte és az Európai Unióban is, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási szokásaink nem fenntarthatóak számos okból. Először is, a folyamatos és erőltetett gazdasági növekedési verseny egy olyan fogyasztói társadalmat hozott létre, amelynek keresleti és kínálati oldala is manipulált, és meghaladja a valós szükségleteket, az emberek jóllétét  és két l-lel mondom  szolgáló feltételeket. Ez hihetetlenül növekvő és pusztító természeti erőforrás-kitermeléssel, feldolgozással, energiafelhasználással és a világkereskedelem révén szállítási energiaigénnyel jár. Mindezeknek a XXI. századra elmélyülő ökológiai válsághoz vezető hatásai jól ismertek, ahogyan az is, hogy ez a folyamat visszaüt.

Jól látható, hogy nem tudunk és nem is lehet mit kezdeni az egyszer használatos termékek eldobásából, a tervezett avulásra épülő fogyasztásból képződő hulladékkal. Ezekkel a termékekkel mára a fejlődő, szegény országokat is sikerült elárasztani, amelyek közül egyébként megjegyzem, néhány végre igyekszik megállj mondani, hogy fillérekért a gazdag világ szeméttelepévé váljon. De legalább ennyire aggasztó, hogy a fogyasztási kultúrából adódóan az ország és a világ is sajnos tele van illegális hulladékkal, fegyelmezetlenségből széthagyott szeméttel is, pedig ezek egy része pár perccel ezelőtt még termék volt, megfelelő gyűjtés és újrahasznosítás révén pedig akár újra az is lehetne.

E láncolatban sajátos szerepe lett a csomagolóanyagoknak, hiszen az önellátást minden szinten felváltotta az országokat, kontinenseket átszelő szállítmányozás földön, vízen és levegőben. Odajutottunk, hogy az átlagfogyasztónak alig maradt esélye, hogy a környezetben lebomlani képes csomagolóanyagokból jusson hozzá a napi betevőhöz is. És amit kevesen tudnak, hogy a fogyasztói árba mennyi csomagolóanyag és csomagolási költség épül be, amiért néha majdnem annyit kell fizetni, mint amennyibe az adott termék önmagában kerülne. Mára már mindenki látja ennek a jelenségnek a tarthatatlanságát, pedig az úgynevezett műanyagkor csak a második világháború végével kezdődött, de a termelése exponenciálisan növekedett.

Több amerikai egyetem és kutatóintézet az 1950-2015 között keletkezett műanyagmennyiséget vizsgálta. Eszerint 1950-2015 között összesen 8,3 milliárd tonna műanyag került előállításra. Ez megfelel 820 ezer Eiffel-torony tömegének. Az 1950-2015 között gyártott 8300 millió tonnából eddig körülbelül 6300 millió tonnányi műanyag hulladék halmozódott fel. Ebből a 6300 millió tonnából 12 százalék került elégetésre, és tudjuk, hogy az mind-mind hozzájárult a levegőszennyezettség növekedéséhez és az üvegházhatáshoz is, miközben csupán 9 százalék lett újrahasznosítva, iszonyúan kevés, a fennmaradó 79 százalék, azaz közel 5000 millió tonnányi műanyag alkotja azt a globális hulladékhegyet, amelynek egy része a szemétlerakókban pihen a föld felett vagy alatt, míg másik része valahol a természetben, így tengereinkben, óceánjainkban, és természetesen Magyarországon is a vizeinkben landol.

Ebben az elképesztő mennyiségben jelentős szerepe van a műanyag zacskóknak is, melyekből világszerte naponta körülbelül ötmilliárd és egytrillió darab közötti mennyiség fogy. Ennél pontosabban még a kutatók sem tudták megbecsülni. Mindebből következően véget kell vetni a műanyagzacskós világnak, különösen, mert a környezetünkben nem bomlanak le, a gyártásuk során mérgező melléktermékek keletkeznek, az égetéskor rákkeltő anyagok keletkeznek, a természetben sok faj és élőhely létét veszélyezteti, és ma már tudjuk, hogy a mikroműanyagok már az állati és az emberi szervezetbe is bekerültek, egészségi hatásaik ma még felmérhetetlenek.

Ezért volt öröm hallani május elején, hogy a kormány többéves hezitálás után végre hoz egy jó törvényt, mely gátat vetne az egyszer használatos műanyagoknak. Az örömünk azonban nem tartott sokáig, mert két hétre rá visszavonta a kormány, és most ezt az új változatot hozta a Ház elé. Ez a változat azonban jelentős visszalépés a korábbi tervezethez képest, és a kifogás, miszerint meg kell védeni a hazai műanyagipar munkahelyeit, nehezen értelmezhető, ugyanis már május elején is járvány volt, láthatóak voltak a várható gazdasági nehézségek, amikor a kormány az első javaslatot benyújtotta. És egyébként még az a törvény, tehát amit május elején benyújtottak, az sem tiltotta volna be teljesen, vagyis minden műanyagot, csupán azokat, amelyeket az EU előírt, valamint egyes műanyag zacskókat.

Ennek a törvénynek az előkészítése, tudjuk, hogy nem néhány hónapja kezdődött el, mondhatni már, akár több éve is, és lett volna ideje a kormánynak végiggondolni, a gazdasági szereplőkkel egyeztetni a tiltás várható hatásait, az átmenetet, és nem utolsósorban ezen csomagolóanyagok megfelelő helyettesítését. Az, hogy mi lesz az irány, már a 2008. évi európai parlamenti és tanácsi irányelv előrevetítette, erről, azt hiszem, hogy államtitkár asszony részletesen beszélt, de előzményként idesorolható a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentését célzó 2015. évi európai parlamenti és tanácsi irányelv és az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló 2019. évi irányelv, ez a SUP-irányelv, erről is hallottunk részletesen. Még egyszer: lett volna idő felkészülni, egyeztetni a gyártókkal, a kereskedelemmel, új környezetbarát csomagolóanyagokat meghonosítani, a fogyasztási szokásokat e célkitűzésekre ráhangolni.

Ez a kilúgozott javaslat, miszerint kvázi lebomló zacskókat mégiscsak lehessen használni, filléres termékdíj mellett, megjegyzem, csak zsákutca. Megvalósíthatatlan a szelektív gyűjtésük és kezelésük, amire pedig szükség lenne, mert ezek is csak speciális eljárás révén bomlanak le. A minimumkövetelmény az lenne, hogy a kormány ezekre is vesse ki az 1900 forint/kilogramm termékdíjat. Az is kérdés, hogy ki mire, milyen költségvetési tételből kapja meg azt az 5, illetve mostanra 10 milliárdra emelt kormányzati támogatást az átálláshoz. Kérdezem, hogy erre vane átlátható, nyilvános terv és menetrend.

Higgyék el, hogy ez az átgondolatlan kapkodás, a háttéralkuk, az érintett szereplők, köztük a fogyasztók tájékoztatásának hiánya, véleményük megismerésének elmulasztása nem a jó kormányzás jele. Végre tehettek volna valamit a fenntarthatóságért, de ez a tervezet már megint csak a kényszer szülte zöldre festés. Igen, ki kellett volna tartani a május elején benyújtott törvénytervezet mellett. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy térjenek vissza az eredeti tervhez, és találják meg a megoldást, hogy hogyan lehet mihamarabb a piacról kivezetni és betiltani ezeket a műanyagféleségeket.

Bízunk abban, hogy a kormány meggondolja, és az eredeti javaslat mellett teszi le a voksát. Köszönöm a figyelmet.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben, amikor eljön a költségvetés parlamenti vitájának az időszaka, nem győzzük elmondani: az ország költségvetése nem számháború, amikor puszta érdekek mentén mindenki megpróbál minél többet kihasítani a maga számára fontos dolgokra. Ennél sokkal többről van szó. A költségvetés indikátora annak, hogy egy felelős kormány a köz pénzének felhasználására tude olyan javaslatot kidolgozni, amely a társadalom egészének jóllétét szolgálja, méghozzá úgy, hogy eközben ennek környezeti és gazdasági feltételeit is a fenntarthatóság jegyében biztosítani képes.Ez nem egyszerű feladat, tekintettel a sokrétű igényekre, a korlátozott forrásokra, rövid és hosszú távú érdekek összehangolásának szükségességére. Ezért legfőbb zsinórmértékünk a közös és következetes értékrend, a prioritások konszenzusra építése és a közpolitikák összehangolása kellene hogy legyen. Az volna a jó, amikor a források felhasználása egy közös célrendszer elérését segíti, amikor a cél a társadalmi, a környezeti és a gazdasági szempontok egymást erősítő összehangolása, a jelen értékeinek védelmével a jövőnk megalapozása.

Ha megnézzük, hogy az Orbán-kormány elmúlt tízéves kormányzása mivel járt, akkor azt látjuk, amit ez a költségvetés is mutat: társadalmi szétszakadás, egy szűk eliten kívül a többség jóllétének semmibevétele, amikor a javakon túl már a jogok és az emberi méltóság is csorbul. A gazdaság egészének teljes kiszolgáltatottsága, beleértve a stratégiai szempontból fontos energiaszektort befolyásoló orosz haverokat. A természeti erőforrások felélése, pusztítása, maradék értékeink magánosítása a közjó teljes figyelmen kívül hagyásával. És itt beszélhetünk a nemzeti földvagyon sajátos privatizációjáról, a nemzetstratégiai jelentőségű vízvagyon lerablására tett kísérletekről, a Balaton einstandjáról, és arról, hogy ezenközben a helyi közösségek és az önkormányzatiság, a civil kurázsi feltételeit is megpróbálják agyagba taposni.

Mindez inkább elválaszt, mint összeköt a XXI. század valós kihívásainak megválaszolásától, a világ és az EU közös törekvéseitől, de még a Kárpát-medence közös ügyeiben való érdemi együttműködéstől is. Az LMP már régóta mondja, de a járvány is megmutatta, hogy nem folytathatjuk ott, ahol a vírus előtt abbahagytuk, és hogy 2021-ben zöldfordulatra és újjáépítésre, zöld újjáépítésre van szükség.

De nézzük mindezt a kormány 2021. évre benyújtott költségvetési javaslata tükrében a fenntarthatóság és a környezetügy szemszögéből. Az eleve elfogadhatatlan, hogy a kormány olyan költségvetési javaslatot terjeszt be, amely célzottan átláthatatlan. Évek óta a terv és a megvalósítás távolról sem egyezik. A költségvetési javaslatok még véletlenül sem tüntetik fel egységes szerkezetben, hogy mi volt az előző év, évek eőirányzata és teljesítése.

(15.40)

A fejezeti előirányzatok címsorait folyamatosan összevonják, tárcák között utaztatják, a hazai és EU-s támogatások tartalmilag összefüggő céljaihoz rendelt költségvetési tételeket pedig sűrű homály borítja. Még véletlenül sem fordul elő, hogy a kormány és az Országgyűlés által egyaránt elfogadott tervek, stratégiák és programok célkitűzéseinek végrehajtásához illeszkedő sorok jelenjenek meg a költségvetésben, vagyis a kormány ezeket a terveket és a programokat is csak díszletként használja. Említeni tudom a nemzeti környezetvédelmi programot, a NÉS-t, a biodiverzitás-stratégiát vagy akár a Kvassay Jenő-tervet is. Alapvető hiányosság az Alaptörvénybe foglalt, az egészséges környezethez és a természeti erőforrások védelméhez fűződő jogaink érvényesítése a költségvetésben.

Magáért beszél, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2021. évi költségvetés szöveges részeiben, indoklásaiban a „környezetvédelem” fogalma meg sem jelenik. Jelen tervezet teljesen hiányos a tekintetben, hogy a választóknak, az érintetteknek választ adjon arra, hogy mi lesz a ketyegő vegyi bombaként működő környezetszennyezések kármentesítésével, az emberéleteket követelő épületek azbesztmentesítésével, a kidolgozott, de a kormány által kiherélt országos levegőterhelés-csökkentési program érdemi végrehajtásával, a környezet-egészségügy felkészítésével, az éghajlatváltozás következtében fellépő újabb kockázatok kezelésével vagy a várható rendkívüli időjárási helyzetek enyhítésével, amikor önhibájukon kívül ezrek maradhatnak fedél nélkül.

Vagy mi van az alkalmazkodó mező- és erdőgazdálkodással, a talajvédelemmel, amikor pontosan lehet tudni, hogy a magyar mezőgazdaság jelen termelési szerkezete tarthatatlan? A meglévő erdeink pusztulnak, nemhogy újak telepítésére lenne esély a vízhiány miatt, és termőterületeink a rossz irányba támogatott gazdálkodás miatt évről évre csak veszítenek a termőképességükből. Vagy mi van a domb- és síkvidéki vízvisszatartási projektekkel, amelyek helyett a kormány csak az oligarchák elavult és vízpocsékoló öntözési igényeit igyekszik közérdeket sértő módon kielégíteni? Hol késik a fenntartható tájgazdálkodás ösztönzése? Hogyan lesznek élhetők településeink, ha a kormány inkább elvesz, mint ad ahhoz, hogy megküzdjenek az éghajlatváltozás következményeivel, és hogy emiatt ne veszítsünk el a mostani járvány áldozatainál még több, bár a kormányzati statisztika által elhallgatott számú hozzátartozónkat például a kezelhetetlen és tartós hőhullámok miatt?

Azt kell mondani, látva a költségvetést, hogy a város és a vidék végre most egyesülhet a sok évtizedes koholt és értelmetlen szembeállítás után, ugyanis egyaránt sújtja őket a kormány költségvetési politikája. De a tervezetnek nemcsak az a gyenge pontja, hogy kinek mire nem ad forrást, hanem az is, hogy akinek és amire ad, az esetenként a fenntarthatósággal ellentétes célú.

A kormány nem ismeri fel azt a tényt, hogy a természeti erőforrásaink, értékeink, az ökoszisztéma-szolgáltatások korlátosak, és hogy a kormány tudatos és vétkes mulasztásai, sőt környezetünk azonnali kizsákmányolását célzó intézkedései rövid és hosszú távon is visszafordíthatatlan környezeti változásokhoz vezetnek. Most, amikor Magyarország 2021-es költségvetéséről vitatkozunk itt a parlamentben, ismételten azt látjuk, hogy a kormány nem érti, nem érzi a klímaváltozás súlyosságát. Tenni kell, de összefoglalóan ki lehet mondani, hogy a beterjesztett költségvetésben alig találni olyan elemet, ami tényleg elősegítené a klímaváltozás megfékezését, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, ami szolgálná a környezetvédelmet, tágabb értelemben azt, hogy egészséges környezetben élhessünk, és mindezt élvezhessék majd gyermekeink és unokáink is.

Az LMP szerint egyértelmű zöldfordulatra van szükség. Az LMP a 2021. évi költségvetéshez 21 olyan módosító indítványt nyújt majd be, amelynek célja, hogy az ország élhető maradjon, megőrizzük erdeinket, a jó minőségű termőföldet, vizeinket, természeti értékeinket, összességében a biológiai sokféleséget.

A benyújtott javaslataink közül szeretnék néhányat kiemelni, néhány fontosabb területet. Tízből nyolc magyarországi lakás nem felel meg a korszerű épületenergetikai követelményeknek. Meggyőződésünk, hogy az energiahatékonyság területén a lakossági épületszigetelésre kell összpontosítani, itt érhető el a legkönnyebb megtakarítás. Évi 300 milliárd forintos kerettel komplex épületenergetikai felújítási programra van szükség.

Teljes körű felújítással drasztikus, akár 85 százalékos energiamegtakarítás is elérhető. Ez lenne az igazi rezsicsökkentés! A klímaalkalmazkodási feladatokra is kellenek költségvetési források, nem elég az Európai Unió felé tartani a markunkat.

Azt gondolom, most már lassan mindenki tudja Magyarországon, hogy a klímaváltozás súlyosan érinti hazánkat, különösen a mezőgazdaságot, de az önkormányzatok klímavédelmi feladatait is támogatni kell. Évekig hanyagolta a kormány, de az országos környezeti kármentesítési programra forrásokat kell elkülöníteni, kezdeni kell vele valamit, ugyanis a feltárt nagy kockázatú környezetszennyezések évente a halálesetek és megbetegedések tízezreit, talaj- és vízkészletünk elszennyezését és veszélyeztetését okozzák. A klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez pedig meg kell védeni a hazai erdőket is. A hazai őshonos erdőkben be kell szüntetni a tarvágásos gazdálkodást; először a természetvédelmi Natura 2000-es területeken, majd fokozatosan minden köztulajdonban álló erdőben.

És még amit szeretnék kiemelni: a levegőszennyezés csökkentése érdekében a PM10 szálló por elleni és egyéb intézkedésekre is benyújtunk módosító javaslatot, ugyanis a szállópor-szennyezés bizonyíthatóan évente ezres nagyságrendű halálesetet és százezres volumenű megbetegedést okoz. A probléma kezeléséhez több forrás szükséges.

Azt látjuk, hogy az utóbbi időben a kormány azt próbálja magáról elhitetni, hogy zöld és zöldül. Azt gondolom, azzal a zöldülését egy picit bizonyíthatná, ha az LMP-nek a környezet-, természetvédelem érdekében benyújtott módosító javaslatait támogatná.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár úr, engedje meg, hogy egy személyes kérdéssel kezdjem: szokott ön piacra menni? Mert ha igen, akkor láthatja azt, hogy a zöldségek és a gyümölcsök ára a csillagos egekbe szökött. Az elmúlt időszakban a zöldségek és a gyümölcsök ára 19 százalékkal, a sertéshús ára 21 százalékkal emelkedett, miközben önök az év elején a nyugdíjakat 2,8 százalékkal emelték. Azt gondolom, hogy nem tévedek, ha kijelentem azt, hogy mára a nyugdíjasok Magyarországon rettentően elszegényedtek. Nagy átverés az inflációkövető nyugdíjemelés, mert a nyugdíjak növekedése rettentően elmaradt a bérek növekedése mögött. Ráadásul a kormány rendre alultervezi a nyugdíjak emelését, mert így év közben kamatmentesen tudja használni a nyugdíjasok pénzét. De átverés a nyugdíjprémium is, mert a nyugdíjprémium nem épül be a nyugdíjakba. És átverés az inflációszámítás is, mert figyelmen kívül hagyja a nyugdíjas fogyasztói kosarat.

Azt kell látni, hogy a nyugdíjasokat nagyon súlyosan érinti, hogy miközben az élelmiszerárak drasztikusan emelkednek, az átlagos infláció mindössze 2,2 százalékkal nőtt, nyilván az üzemanyagárak bezuhanása miatt. A nyugdíjas fogyasztói kosárban az üzemanyagár minimális hányaddal szerepel, míg az élelmiszer képviseli a nagy hányadot.

Ön szerint egy átlagnyugdíjas 140 ezer forintból egy hónapban hányszor tud friss zöldséget és gyümölcsöt vásárolni?

Ugyanakkor a jövőre tervezett 13. havi nyugdíj egyhetes juttatása nem javít, nem oldja meg az idősek mai mindennapi problémáit. Mindezek miatt arra szeretnék választ kapni, hogy a kormány tervezie, hogy most segít a nyugdíjasoknak, amikor a járvány és az elszabaduló árak miatt bajba kerültek. Lesz nyugdíjemelés most, vagy nem? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Államtitkár úr, tudja, hogy ma 600 ezer nyugdíjas juttatása 100 ezer forint alatt van. Ha elmenne a piacra  gondolom, nem jár ön a piacra , akkor azt is tudnia kellene, hogy ma a nyugdíjasok lassan még egy lecsót sem tudnak csinálni, mert két szál kolbász 1500 forintba kerül, a krumpli 400 forint, és nem számítom hozzá a paprikát meg a paradicsomot. És önnek azért azt is tudnia kellene, hogy ha az infláció így megszalad, és az élelmiszerárak a csillagos egekbe szállnak, és a nyugdíjemelés csak 2,8 százalék, akkor óriási a kettő közötti különbség. Ebben az évben semmiféle pluszdologra, pluszpénzre a nyugdíjasok nem számíthatnak, mert az átlagos infláció ebben a pillanatban 2,2 százalék. Ebben az évben a gazdasági növekedés biztos, hogy 3,5 százalék alatt lesz, tehát nem lesz nyugdíjprémium sem, és a 13. havi nyugdíjból, amit önök ennek neveznek, majd csak jövőre látnak egy hetet ebből.

Tehát ebben az évben semmi, viszont az árak megemelkedtek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egyébként a kettő között nagy a különbség. El kell menni az emberek közé, és meg kell nézni a valóságot.

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: A Fenntartható fejlődés bizottságának a kisebbségi véleményét fogom ismertetni.

ELNÖK: Ismertesse!

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Ház! Évtizedek óta tudjuk, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási szokások nem fenntarthatóak, és éppen ezért így az egyszer használatos műanyag akár most a szimbóluma is lehetne a fogyasztói társadalomnak, amely hihetetlenül növekvő és pusztító természetierőforrás-kitermeléssel, -feldolgozással, energiafelhasználással és a világkereskedelem révén szállítási energiaigénnyel jár.1950 és 2015 között összesen 8,3 milliárd tonna műanyag került előállításra. Ebben az elképesztő szemétmennyiségben jelentős szerepe van a műanyag zacskóknak is, amelyekből világszerte naponta körülbelül 5 milliárd és 1 trillió darab (sic!) közötti mennyiség fogy  ennél pontosabban még a kutatók sem tudták megbecsülni. Odajutottunk, hogy az átlagfogyasztónak alig maradt esélye arra, hogy csomagolásmentes vagy legalább a környezetben lebomlani képes csomagolóanyagból jusson hozzá az élelmiszerekhez. Mára már mindenki tudja, hogy az eldobhatóság kultúrájának véget kell vetni, véget kell vetni a műanyag zacskók világának.

Örömmel konstatáltuk május elején, hogy a kormány többéves hezitálás után végre hoz egy előremutató törvényt, amely gátat vet az egyszer használatos műanyagok használatának. Azonban ez a változat, ami itt előttünk van, jelentős visszalépés a korábbi tervezethez képest.

A törvény előkészítése két éve kezdődött el. Azt gondoljuk, hogy lett volna ideje a kormánynak megfelelő módon egyeztetni a gazdasági szereplőkkel, egyeztetni a tiltás várható hatásait, az átmenetet és a csomagolóanyagok megfelelő helyettesítését. Ráadásul, amikor a törvényt először benyújtották május elején, akkor már járvány volt, és nem a benyújtás után ütött be a válság. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ott azért történt egy átgondolatlan kapkodás, háttéralkuk, az érintett szereplők, köztük a fogyasztók bevonásának a hiánya, sajnos most úgy látjuk, hogy ez a rossz kormányzás és bátorság hiányának a jele.

Így ez a törvényjavaslat, ami itt van, egy kilúgozott javaslatként sikerült, miszerint a kvázi lebomló zacskókat mégiscsak lehessen használni filléres termékdíj mellett. Azt gondoljuk, hogy ez egyértelműen zsákutca: megvalósíthatatlan a szelektívhulladék-gyűjtésük és -kezelésük, amire pedig szükség lenne, mert tudjuk azt, hogy ezek speciális eljárás révén bomlanak le. A minimumkövetelmény az lenne, hogy a kormány ezekre is vesse ki az 1900 forint/kilogramm termékdíjat. Persze az is kérdés, hogy ki mire, milyen költségvetési tételből kapja meg majd a második verzióban már 10 milliárdra emelt kormányzati támogatást az átálláshoz.

Igen, a kormánynak végre lett volna egy bátor lépése a fenntarthatóság irányában, de ettől visszakozott. Nagyon jó lenne, és azt kérjük, hogy térjenek vissza az eredeti szándékhoz. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most képviselői felszólalások következhetnek, tisztelt Országgyűlés. Megkérdezem, kíváne valaki szólni. (Jelzésre:) Igen, a változatosság gyönyörködtet alapon Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az LMP képviselője következhet. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Az előző hozzászólásomban a Fenntartható fejlődés bizottságát képviseltem…

ELNÖK: Igaza van!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): …most pedig az LMP frakciójának az álláspontját szeretném ismertetni. Szeretném kiemelni azt, hogy az LMP bizakodva fogadta, amikor a kormány többéves hezitálás után benyújtotta május elején ezt a törvényt, amely gátat vet az egyszer használatos műanyagok használatának. De mint ezt már többször elmondtuk, ez az örömünk nem tartott olyan sokáig, mert a kormány visszavonta, és ez a verzió sajnos, úgy látjuk, hogy az eredeti tervezethez képest visszalépés, még akkor is, hogyha valamivel több, mint amit az Európai Unió elvár.A helyzet az, hogy ezek a zacskók természetes körülmények között nem bomlanak le, ráadásul hangsúlyozni kell, hogy megvalósíthatatlan a szelektív gyűjtésük és a kezelésük. Ezt már akkor is lehetett tudni, amikor a kormány elkezdte a törvénynek a kidolgozását, ugyanis az Európai Unió 2018-ban elfogadott, a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiája egyenesen így fogalmaz  és idézek.

(16.50)

„Végezetül bebizonyosodott, hogy egyes olyan alternatív megoldások, például az úgynevezett oxidatív, biológiai úton lebontható műanyagok, amelyekről azt állítják, hogy biológiailag lebonthatók, a hagyományos műanyagokkal összevetve nem járnak bizonyított környezeti előnnyel, ugyanakkor az, hogy gyorsan lebomlanak mikroműanyagokká, aggodalomra adhat okot. Ezért a Bizottság az oxidatív, biológiai úton lebontható műanyagok EU-ban való használatának korlátozásán dolgozik.”

Éppen ezért, ahogy hivatkoztam az Európai Unióra, ez a mostani javaslat ebből a szempontból a lebomló műanyag hordtasakokkal zsákutca; különösen, ha figyelembe vesszük a stratégia két konkrét célkitűzését, miszerint 2030-ra az Unió piacára kerülő összes műanyag csomagolás újrafelhasználható, vagy költséghatékonyan újrahasznosítható kell legyen. A másik, hogy 2030-ra az Európában keletkező műanyag hulladékok több mint fele újrahasznosításra kell hogy kerüljön. Ennek fontos része a műanyag hulladékok elkülönített gyűjtése, és hogy a műanyag csomagolások újrahasznosítása más csomagolóanyagokhoz hasonlóan magas szinten valósuljon meg.

Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy hol vagyunk mi ettől. És azt a kérdést is fel kell tenni, hogy milyen lépések vezetnek el a 2030. évi célok teljesítéséhez, hogyha a kormány már most visszakozik.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondoljuk, hogy nem a kifogásokat kell keresni és a nehézségeket magyarázni, hanem kellett volna tudni ezt a helyzetet lehetőségként kezelni, mert a probléma megoldása az abban részt vevők számára gazdasági kitörési lehetőséget is rejthet, csak éppen a kormány ezzel nem foglalkozott.

Az uniós műanyag ágazat az Európai Unióban másfél millió embernek biztosít munkát, és 2015-ben 340 milliárd euró árbevételt termelt. Az uniós cégek nagy része már az átálláson dolgozik. És azt látjuk ebből következőleg, hogy az érintett magyar szektorok pedig majd a fősodor után fognak kullogni. Ma már mindenki tudja, és ezt tudják a magyar emberek is, hogy nincs több elvesztegethető idő, véget kell vetni az eldobhatóság kultúrájának, és az eldobható műanyagok használatának a betiltása mindannyiunk elemi érdeke.

Az LMP már évekkel ezelőtt szorgalmazta, hogy határozott lépésekre van szükség, benyújtottunk önálló törvénymódosító javaslatot is, de egyébként hiába. Még egyszer kiemelem, hogy a kormány tehetett volna egy bátor lépést a fenntarthatóságért, de ezt most kihagyta. És ahhoz, hogy a jövő generációkra egy élhető környezetet tudjunk hagyni, most kellett volna ezt a drasztikus lépést megtenni. Biztosak vagyunk abban, hogy valódi zöldgazdasági újraépítésre van szükségünk, és nem félmegoldásokra.

Amennyiben most az Országgyűlés ezt a törvényt ebben a formában el fogja fogadni, akkor az LMP az őszi parlamenti időszakban biztos, hogy kezdeményezni fogja a törvény felülvizsgálatát, és azt fogjuk szorgalmazni, hogy térjen vissza a kormány, illetve az Országgyűlés az eredeti javaslathoz.

De még van egy-két kérdés, ami itt a műanyagokhoz kapcsolódik, és amit érdemes lenne felülvizsgálni, vagy felül kellene vizsgálni. Az egyik, hogy a költségvetésbe évente sok milliárd termék- és betétdíj folyik be, és azt tapasztaljuk, hogy ennek csak kis részét fordítják a környezeti problémák megoldására. Jelen esetben példaként tudom hozni a zöldgazdasági megoldások elterjesztését vagy a hazai környezetkultúra fejlesztését. És majd arra is várjuk a választ, hogy mikor vezetik már be a PET-palackok betétdíját.

És akkor egy utolsó kérdés, amit szeretnék a törvényjavaslat kapcsán felvetni, ami egy nagyon aktuális kérdés, hogy hol marad a környezetdiplomácia, és hogy milyen lépéseket tett a külügy annak megelőzésére, hogy egy kisebb árhullám is több ezer tonna szemetet, többnyire műanyag hulladékot hozzon a Tiszán vagy a Szamoson. Ebben az ügyben is határozott lépéseket sürgetünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP a járvány ideje alatt és a járvány után is sokszor felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaság nem válságálló, nem fenntartható, radikális szerkezeti átalakításra van szükség, zöld újjáépítésre, zöldfordulatra, nem folytathatjuk ott, ahol a járvány miatt abbahagytuk. Az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy az Európai Unió is a zöld újjáépítést helyezte programjainak középpontjába, és ennek alárendelve formálódik az Unió támogatáspolitikája is. A klímavédelem a gazdaság átalakításának a motorjává vált, célul kitűzve azt, hogy 2050-re érjük el a klímasemlegességet, vagyis hogy annyi szén-dioxidot bocsássunk ki, mint amennyit a zöldfelületeink elnyelni képesek. A zöld újjáépítés jegyében hirdette meg az Európai Unió a „Földtől az asztalig” programot is, amelynek a célja az egészséges élelmiszer termelése és ezzel az emberi egészség védelme. Ennek a programnak az értelmében 2030-ig radikálisan kellene csökkenteni a műtrágya-felhasználást és a gyomirtószerek használatát, az ökológiai gazdálkodás arányát pedig 25 százalékra kellene emelni.

Sajnos, a Fidesz-kormány mind a kettőre nemet mondott. Nemet mond a gazdaság szerkezeti átalakítására, a zöld újjáépítésre, és lehetetlennek tartja, hogy 2030-ig a műtrágya és a gyomirtószerek felhasználását jelentősen csökkentsük, és hogy az ökológiai gazdálkodás arányát 25 százalékra növeljük. Ez utóbbiról a kormány álláspontját a közelmúltban Nagy István agrárminiszter hozta nyilvánosságra.

Ugyanakkor egyértelművé vált az elmúlt időszakban az is, hogy a magyar gazdaság mennyire sérülékeny, hiszen mindkét húzóágazat, az autóipar és a turizmus is gyakorlatilag bedőlt. Ebből következik, hogy új és más gazdaságpolitikára van szükség. Elég volt az összeszerelő országból, amikor éveken keresztül alacsonyan tartotta a kormány a béreket, lebutította az oktatás és a képzés színvonalát, amikor a kis- és középvállalkozások a támogatásokat illetően a „futottak még” kategóriájában voltak.

Sajnos, az elmúlt hetekben egyértelműen látszik, hogy a kormány még mindig a csődöt mondott gazdaságpolitikáját folytatja, egyáltalán nincs elképzelése arról, hogy milyen irányváltásra van szükség. Szórja a pénzt az oligarcháknak, továbbra is kiemelten az autóipart, a felesleges nagyberuházásokat és a turizmusban a luxusszállóhelyek fejlesztését támogatja, a helyi gazdaságok erősítése, a kis- és középvállalkozások támogatása helyett. Az elmúlt néhány hétben sok milliárd forintot adott a kormány luxusszálláshelyek fejlesztésére, miközben tudjuk, hogy belföldön egy kicsit több kapacitás van a turizmusban, mint amennyi kell, és ugyanúgy szórta a pénzt az autóiparnak. (Dr. Rétvári Bence: A panziókat kifelejtette a felszólalásából!) Az Audi a közelmúltban sokmilliárdos támogatást kapott, miközben a múlt évben 700 milliárd forintos nyereségre tett szert (Dr. Rétvári Bence: Bezárnátok az autógyárakat is?), aminek, tudjuk, hogy a jelentős részét kivitte az országból.

És ami különösen felháborító és dühítő, engem rettentően bosszant a MotoGP, a motorversenypálya kormány általi megépítése, amit bejelentett (Dr. Rétvári Bence: A Hungaroringet is bezárnátok?), hogy 2023-ra 65 milliárd forintból Hajdúnánáson motorversenypályát akar építeni.

ELNÖK: Államtitkár úr!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Erre a pénzre bizony nagyon sok más helyen lenne szükség. A kérdés az, hogy egy szociális és gazdasági válság közepette egy ilyen motorversenypályát kelle építeni. Ez komolytalan és vicc! Amikor bejelentették, nem ismertették részletesen azt, hogy ennek milyen hatása lesz a térség gazdasági életére, milyen környezeti hatásai lesznek, milyen természetrombolással jár. Ön persze azt mondja, hogy jó, de ezekre a kérdésekre nem válaszoltak. Nem tették nyilvánossá, hogy milyen gazdasági számítások születtek, nem tették nyilvánossá ennek a környezeti hatástanulmányát. Önök felesleges és ilyen beruházásokra szórják a pénzt ahelyett, hogy az emberek munkahelyét védenék, hogy a jövedelmüket veszített embereket támogatnák. Tudjuk azt, hogy egy ilyen motorversenypálya hasonló a Forma-1-hez, tulajdonképpen egy utazó nagycirkusz. (Dr. Rétvári Bence: Azt is bezárnátok?) Önök azt is szeretik és azt is támogatják. Ezt meg kellene gondolni, éppen ezért kérdéseket intéztünk Palkovics miniszter úrhoz, és várjuk a válaszokat arra, hogy a MotoGP-pályának mi az indoka, miért akarják megépíteni. Ezekre a felesleges beruházásokra nincs szükség, helyettük válságálló, fenntartható gazdaságot kellene építeni. Köszönöm.

SCHMUCK ERZSÉBET, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Évek óta győzködjük a kormányt, hogy mennyire fontos a korábbi ipari és egyéb tevékenységgel szennyezett területek kármentesítése és rehabilitációja. Több ezer ilyen van az országban, melyek időzített bombaként működnek, helyre nem hozható módon veszélyeztetve talajainkat, vízbázisainkat és lakókörnyezetünket. A kormány mind a mai napig elszabotálta az ezzel összefüggő feladatokat, legfeljebb egy-két látszatintézkedést hozott. A rozsdaövezetek rehabilitációja kapcsán is sokszor elhangzott, hogy megfelelő kármentesítés után, a zöldfelületek pusztítása helyett, mint ahogy éppen most tervezik a MotoGP-pályát Hajdúnánáson zöldfelületen, szóval, ezeken a területeken lehetne a helye az új fejlesztéseknek, legyenek azok a zöldgazdaság, az oktatás és a kultúra letéteményesei. Ehhez képest a kormány most a foglalkoztatási válságra és a lakáshiányra hivatkozva egy olyan tervezetet nyújtott be, ami kommunikációs szempontból talán jól hangzik, de éppen az ellenkezőjéről szól.

Azt kérdezzük, hogy milyen hozzáállás az, hogy a kormány rendeletben állapíthatja meg az ezen kiemelten közérdekű beruházás helyszínére és közvetlen környezetére vonatkozóan a felszín alatti vizek és a földtani közeg kármentesítésével összefüggő hatósági eljárások ágazati jogszabályban foglaltaktól eltérő, különös eljárási szabályait, a kármentesítés során a tényfeltárás, a beavatkozás és a kármentesítési monitoring egyedi szabályait. Miért nem ismerhetők meg már most ezek az előírások? Ha az eltérő szabályok netán enyhébbek lesznek a hatályosnál, mi garantálja, hogy ezen területek lakásépítési beruházásai egészséges környezetet biztosíthatnak a majdani ott élőknek? És hogyan gondolja a kormány azt, hogy a kármentesítési hatósági eljáráshoz 42 nap elég, amikor tudjuk, hogy sokszor hónapokig tart egy-egy terület szennyezettségének megfelelő feltárása?

És mivel magyarázzák azt, hogy ezekre a területekre olyan egyedi szabályokat írhatnak elő, amelyeknek semmilyen korábbi településrendezési, építésügyi, örökségvédelmi, városképi, zöldfelületi, sőt még országos tűzvédelmi előírásokat sem kellett figyelembe venni? A tervezetben szó sem esik arról, hogy kik és miből fizetik a területek legalább névleges kármentesítését, infrastrukturális fejlesztését. Nyilván persze majd az adófizetők.

Az LMP álláspontja szerint ez a salátatörvény a Fidesz-KDNP holdudvarába tartozó cégek profitszerzését akarja megerősíteni, egyúttal pedig az önkormányzatiság eszméjét és a környezet védelmét tovább gyengíteni. Mindezek alapján a tervezetet elfogadhatatlannak tartjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Az LMP frakciója nevében szeretnék néhány gondolatot elmondani ehhez a törvényjavaslathoz. Néhány gondolatot, ami a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményeként elhangzott, szeretnék megerősíteni. Valóban nagyon nagy probléma az a mérgezett örökség, amit elsősorban azzal örököltünk, hogy a rendszerváltás után számos nehézipari vagy vegyipari üzem bezárt, de a veszélyes hulladékok maradtak, a környezetet elszennyezték, és tudjuk azt, hogy ezek a problémák ma már nagyon sok embernek az egészségét is veszélyeztetik. Valóban, ezek a területek környezeti kármentesítésért kiáltó rozsdaövezetekké váltak, amelyeket tényleg akcióterületekké kellene nyilvánítani, de persze nem elég, hogy csak ezzé nyilvánítani, hanem tenni is kellene valamit.

Emlékeztetnék arra, hogy a ’90-es években elindult az országos környezeti kármentesítési program, Metallochemia, Üröm-Csókavár, és ennek a programjai, amelyeket éveken keresztül próbáltak valamilyen módon prioritási sorrendbe állítva felszámolni, de sajnos az a program akkor félbeszakadt. Önök az elmúlt tíz évben egyáltalán nem tartották fontosnak, hogy ezzel valamit tenni kell.

A jelenlegi törvényjavaslatban szereplő lakásépítési program is évek óta állami segítségért kiáltó ügy, önök ezért sem tettek semmit, sem az állami bérlakásokért, sem a fiatalok lakáshoz juttatásáért  leszámítva persze a felső középosztály számára meghirdetett CSOK-ot , és különösen nem a meglévő lakásállománynak a korszerűsítéséért.

Ezzel a tervezettel, ami itt van előttünk, több problémánk is van. Az első a szokásos probléma, hogy ebben az ügyben igazán nem történtek előtte érdemi egyeztetések. Ha az önök többségével az Országgyűlés elfogadja a törvényt, akkor a települések feje felett lehet dönteni. Hiába van sok szakterület, együttműködés és társadalmi egyeztetés nyomán kikristályosodott elképzelése egy településnek, és hiába van mindez rögzítve a településfejlesztési és -rendezési dokumentumban, de már az sem érdekes, hogy egy szennyezett terület kármentesítésének megvannak a szakmai előírásai, hatósági felügyelete.

Ezzel a javaslattal önök most minden jogi és szakmai követelményt kényük és kedvük szerint felülírhatnak, ráadásul az egész csak ürügy arra, hogy az önök építési, beruházási holdudvara megint egy nagy üzlethez és nyereséghez jusson, hogy potenciális jó területeket kapjanak meg, hogy majd ott minden kármentesítést az állam fizet közpénzből, ők pedig még áfakedvezményt is kapnak az építkezéshez.

Az LMP álláspontja szerint ez a tervezet az önök holdudvarába tartozó cégek profitszerzését akarja megerősíteni, egyúttal pedig gyengíteni fogja az önkormányzatiság eszméjét és a környezet védelmét, ami napjainkban különösen komoly probléma.

A terv valószínűleg a maradék jó fekvésű és átjátszható területekre irányul, és nem aszerint, hogy hol lenne a legnagyobb szükség a kármentesítésre vagy városi alközponti és zöldterületi fejlesztésekre, megfizethető lakásokra.

(12.50)

Nem véletlen, hogy a területeket majd csak ezt követően fogják kijelölni. Félreértés ne essék, mi évek óta győzködjük a kormányt, hogy mennyire fontos a korábbi ipari és egyéb tevékenységgel szennyezett területek kármentesítése és rehabilitációja. Több ezer ilyen van az országban  ezt nyilván önök is tudják , amelyek időzített bombaként működnek. Azt kell hogy mondjam, hogy helyre nem hozható módon veszélyeztetik a talajainkat, a vízbázisainkat és a lakókörnyezetünket is. Ez a javaslat nem a lakhatás elősegítéséről szól, sokkal inkább a hatalomról és a pénzről. Az LMP nem fogja megszavazni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Kevés időm van. Mátrai képviselő asszonynak szeretnék reagálni. Képviselő asszony, ha nem lakásépítés kapcsán jött volna be ez a rozsdaövezeti dolog, ami mögött sok mindent lehet sejteni, hanem azért jött volna be, mert az országban sok ezer helyen van elszennyezett környezet, ahol a talajt veszélyezteti, ahol az ivóvizet veszélyezteti, akkor mi is örülnénk. De semmi nem történt. Önök leállították ezt a kármentesítési programot sok-sok éven keresztül. Most hirtelen fontos lett? Miért? Miért nem fontos az emberek egészsége vidéken, és miért nem fontos azoknak a problémáknak a megoldása, ami több tíz éve húzódik, és ami most már nem annyiba fog kerülni, mint régen, de az emberek egészségébe fog kerülni? Ez pedig nem lesz más, mint az, hogy az önök holdudvarában érdekelteknek, valószínűleg Mészáros Lőrincnek meg nem tudjuk, kicsodának fogják átjátszani ezeket a területeket, és ezek sem lesznek rendesen kármentesítve. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor meghallottam, hogy Orbán Viktor miniszterelnök felvetette a 13. havi nyugdíj ötletét, akkor rögtön tudtam, hogy megkezdődött a Fidesz 2022. évi kampánya, mert csak így érthető, hogy miért nem kapnak a nyugdíjasok most, a járvány után, vagy miért nem kaptak a járvány alatt, amikor a gazdasági válság elkezdett kibontakozni, semmit. Sem nyugdíjprémiumot nem kaptak, sem 13. havi nyugdíjat nem kapnak idén, semmit, még az egy hetet sem, és a jelen állás szerint még várhatóan ebben az évben nyugdíj-kiegészítést sem fognak kapni. Emellett arra is nagyon hamar fény derült, hogy trükközik a kormány, mert szó sincs arról, hogy már jövőre megkapják a nyugdíjasok a 13. havi nyugdíjat, csupán annak az egynegyedét.Sokszor elmondtuk, hogy az elmúlt években a nyugdíjasok, különösen a kisnyugdíjasok helyzete nagyon romlott, jelentős az elszegényedés a nyugdíjas-társadalomban, de ez egyáltalán nem érdekelte a kormányt. Ezt mutatják a tények, képviselőtársaim, mert ha a kormányt valóban érdekelné a nyugdíjasok helyzete, akkor nem hagyta volna, hogy a bérek és a nyugdíjak közti különbségek ennyire nőjenek, hogy a nyugdíjasok megélhetése ennyire leszakadjon az aktív munkavállalóktól, mert akkor már évek óta megváltoztatta volna a kormány a nyugdíjemelés módszertanát, igazságosan emelte volna a nyugdíjakat, és nem rezsiutalványként vagy prémiumként felcímkézett alamizsnát osztogatott volna, ami nem épült be a nyugdíjakba. Akkor nem hagyná a kormány, hogy 600 ezer idős magyar ember kevesebb, mint 100 ezer forintból próbáljon meg havonta kijönni  ez biztos, hogy nem elég a tisztes megélhetéshez , és ha a kormányt valóban érdekelné az idősek sorsa, akkor most tenne értük, és nem halasztaná jövőre.

Az idei nyugdíjemelés 2,8 százalék volt az év elején, miközben tudjuk, hogy most az élelmiszerárak 8,4 százalékkal nőttek. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugdíjasok kosarában inkább van párizsi, kenyér és tej, mint a csökkenő benzinár. Belegondoltake önök egyszer is abba, hogy a 28 500 forintos minimálnyugdíj mire elegendő? Eszükbe jutott egyetlenegyszer is, hogy ezt a tíz éve változatlan összeget emelni kellene, és csökkenteni kellene a szakadékot a milliós nyugdíjak és a legalacsonyabb nyugdíjak között?!

Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíjasoknak nem kampányszerű és megtévesztő alamizsnára van szükségük, hanem valódi nyugdíjemelésre, ami tartósan javítja az életkörülményeiket. Találkoztam nyugdíjasokkal, akik arra hívták fel a figyelmemet, hogy nekik most van szükségük nyugdíjemelésre, mert nem biztos, hogy a jövő évet meg fogják érni. Ez egyszerűen tragikus, amikor ilyen kijelentéseket és ilyen mondatokat mondanak. Évente közel 100 ezer nyugdíjas halálozik el. Ebbe belegondolva egyébként azt is mondhatjuk, hogy a 2021. évi egyheti nyugdíjadomány fedezetét az fogja biztosítani, hogy addig nagyon sok idős ember el fog halálozni, és az ő nyugdíjuk fogja majd azt biztosítani. (Nacsa Lőrinc: Szégyen! Szégyen!)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az LMP szerint a 13. havi nyugdíjnak nevezett látszatintézkedés helyett az arra szánt összeget egyenlően szétosztva kellene most beépíteni a nyugdíjakba. Az egyenlő elosztás teremtené meg azt a lehetőséget is, hogy a legkevesebb nyugdíjjal rendelkezők egy kicsit felzárkózzanak a magasabb nyugdíjakhoz. Annyira kinyílt az olló az átlag alatti és a milliós nyugdíjasok közötti, hogy ezt muszáj korrigálni. Igazságtalan lenne, ha az egyheti plusznyugdíj-juttatást a már meglévő nyugdíjakhoz igazítanák. Aki egymillió forintos nyugdíjat kap, az jövőre 250 ezer forintot fog kapni, és akinek 100 ezer forint a nyugdíja, akinek valóban szüksége lenne rá, az csak 25 ezer forintot. Tízszeres a különbség a kettő között.

Az LMP újra és újra követelni fogja a következőket: a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében sávos nyugdíjemelésre van szükség, azért, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek; azonnali nyugdíj-kiegészítés kell, ha az infláció mértéke ezt megköveteli, de nem az átlagos infláció alapján, hanem a nyugdíjasok fogyasztói kosarát figyelembe vett infláció alapján; garantálni kell, hogy a nyugdíjprémium akkor is járjon, ha a gazdasági növekedés 3,5 százalék alatti, s hogy ez az összeg beépüljön a nyugdíjba; végül, de nem utolsósorban a minimálnyugdíjat 2,5-szeresére kell emelni, mert most van szükség a nyugdíjasok helyzetének javítására, és nem szabad megvárni a következő évet. Köszönöm.