Felszólalás adatai

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Öt módosító javaslatot nyújtottam be ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Most az ajánlás 4. és 7. pontjaiban lévő javaslataimmal szeretnék foglalkozni, és ha idő lesz rá, akkor a 8. pontban foglalttal is.

A törvénymódosítás kedvező eleme, hogy a Bérgarancia Alapról szóló törvényt is módosítja, ennek értelmében négy helyett öthavi bruttó bér kifizetésére lesz lehetőség, és a továbbiakban is bizonyos esetekben további kéthavi bér fizethető még ki. Úgy gondolom, ez a törvénynek nagyon pozitív eleme. Több év után kerül ez elfogadásra, és ez fontos is.

Ugyanakkor úgy látom, hogy a kifizetés feltételeinél vannak adminisztratív természetűnek tűnő elemek is, amelyek a felszámolás természetét önmagukban nem fejezik ki. Ilyennek tartom például a 13. §-ban rögzített változást, aminek az a lényege, hogy az állami foglalkoztatási szerv vezetője mérlegelni fogja, hogy egyáltalán jogosultak-e erre a kifizetésre, és a kérelemben ehhez meg kell határozni, hogy a munkabértartozás része volt-e az állásidőre járó díjazás. Úgy gondolom, önmagában az, hogy volt-e állásidőre járó díjazás, nem szempont. A törvény indoklását figyelembe véve az a döntő, hogy volt-e olyan állásidőre járó díjazás, amelyik túlzottnak tekinthető. Nem indokolt például bizonyos állásidő igénybevétele. A törvény indoklása ezt nagyon pontosan megfogalmazza. Ugyanakkor mérlegelési részt ír elő a törvény, de önmagában nem foglalkozik ezzel, csupán be kell írni, hogy volt-e állásidőre járó díjazás. Önmagában be lehet írni, hogy mennyi állásidőre járó díjazás volt, de azt javaslom, jelöljük meg azt is, hogy ennek milyen indokoltsága volt, és utána majd el lehet dönteni, hogy ez méltányolható-e vagy sem. Feltétlenül fontosnak látom, hogy ne egy adminisztratív lépés legyen az, hogy ha volt állásidőre kifizetés, akkor vége van, ehhez a juttatáshoz nem lehet hozzáférni.

Ugyanilyen alapon tartom fontosnak a 7. ajánlási pontban lévő javaslatom, amely a törvénymódosítás 14. §-át érinti, ahol önmagában kerek perec az van megfogalmazva, a kifizetésnek az a feltétele, hogy a felszámolási eljárás kezdetétől egy év eltelt. Megmondom őszintén, önmagában én ezt is adminisztratív lépésnek tartom. Nem hiszem, hogy a kifizetés esetében az lenne a legeslegfontosabb feltétel, hogy valami egy nappal az év letelte előtt kerül kifizetésre, illetve hogy a felszámolásból egy évnél egy nappal több eltelt. Úgy gondolom, itt is nagyobb rugalmasságra van szükség. Önmagában ha ilyen időpontokat rögzítünk, az akarva-akaratlanul azt az érzést kelti, mintha az állna az érdekben, hogy emiatt el fog halasztódni a felszámolás időtartama. Nem hiszem, hogy ezt az egyébként pozitív rendelkezést ilyen adminisztrációs lépésekkel korlátoznunk kellene.

A 8. ajánlási pontban lévő javaslatommal is szeretnék még foglalkozni. Itt a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban történik a törvényben módosítás. Úgy gondolom, hogy jó szándékú a változás, a magam részéről mégis úgy értékelem, az, hogy az intézkedési lehetőségeket, bizonyos határozat kiadását jogerős bírósági határozathoz köti, önmagában inkább korlátot jelent, semmint előrelépést. Nyilván ez így nem érthető, s mivel csak öt perc áll rendelkezésemre, most nem folytatom, de egy hozzászólásban ezt is ismertetni fogom.

Köszönöm szépen.