Felszólalás adatai

DR. GURMAI ZITA (Európai Szocialisták): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdjem. Öt és fél esztendővel ezelőtt szólaltam fel ebben a Házban, amikor az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról szóló előterjesztést tárgyaltuk. Akkor bizakodóak voltunk, reméltük, tagságunk elősegíti, hogy Magyarország optimista, öntudatos és igazságos európai országgá váljon. Nem említettem, hogy gazdasági fejlődést is reméltünk, ugyanis az Európai Unió több mint pénzügyi források tárháza. Az Unió értékközösség, ahol az emberi jogok kiemelt védelmet élveznek, érdekközösség, ahol a tagállamok a világpolitikai súlyukat meghaladóan képesek érdekeik érvényesítésére. Képes lett volna Magyarország valaha is arra, hogy beleszóljon, mi legyen Európa álláspontja a G20-ak találkozóján? Ha nem lennénk az Unió tagja, akkor ezek a dolgok teljes mértékben a fejünk felett dőlnének el.

Ezek az előnyök nem forintosíthatóak, de az már közvetlenül gazdasági előnyt jelent, hogy a világgazdasági válságban nem voltunk magányosak. Nem véletlen, hogy ír polgártársaink is rájöttek, az integráció, noha kompromisszumokra kényszerít, de összességében segíti a kisebb országokat is. Magyarországot is mélyen érintette a válság, de ellentétben Izlanddal, mi beállhattunk a közös európai védőernyő alá. Amikor egy évvel ezelőtt a magyar gazdaság uniós segítséget kapott, a kormányzat megkapta a lehetőséget, hogy hiteles és kitartó gazdaságpolitikával megszilárdítsa az ország helyzetét a válság közepette.

A felelős gazdálkodás szellemében az előttünk fekvő költségvetés is fontos lépés, hogy Magyarország középtávon ismét prosperáló ország lehessen. Ez a költségvetés szigorúan takarékos és őszinte. A választás évében nem hiteget, nem akarja anyagiakkal megvásárolni az állampolgárok támogatását. Pedig ennek hagyománya van Magyarországon, nemcsak a rendszerváltás után, hanem már előtte is. Volt ilyen a Kádár-rendszerben is, csak akkor a pártkongresszusok évében engedték el a kiadásokat - legutóbb negyedszázada, 1984-ben.

Könnyű az ellenzék dolga, elég sorra venni a területeket, ahová kevesebb pénz jut. És ha egy ellenzéki pártban nincs felelősségtudat, akkor gátlástalanul él is ezzel a lehetőséggel. Pedig bármilyen költségvetés tervezése józan paraszti ésszel kell hogy történjen. Tudja ezt minden nő, örülök, hogy legalább két nőtársam itt van, hogyan kezeljük a családi költségvetést. Ha csökken a jövedelem, akkor a kiadásokat is csökkentenem kell, akármennyire is fáj. Veszek ennivalót, az utazást vagy a fürdőbe járást elhagyom, a lakásfelújítást pedig későbbre tolom. Számos ellenzéki képviselőtársam nem tanulta meg ezt a leckét. Pedig tudhatják, tudhatjuk, éppen a 2000-től 2003-ig tartó időszakból: a magyar gazdaság csak akkor növekedhet igazán és fenntarthatóan, amikor nem a belső kereslet, hanem az export húzza.

A külső kereslet növekedésére azonban most várni kell, már csak azért is, mert legnagyobb piacunk, Németország, éppen a magyarhoz hasonlóan, megszorításokra készül. Ha kiengedjük a gyeplőt, azzal nem tudjuk megalapozni a tartós növekedést, viszont tönkretesszük hitelességünket, és növeljük az adósságunkat. Ezzel szemben úgy látszik, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ügyesen elsajátította a kádári alaptételt, adj pénzt az embereknek, hogy legyenek elégedettek, ne kérdezzenek, a hiteleket meg majd az unokáink fizetik. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon a hitelezők bizalma nőne vagy csökkenne egy olyan család iránt, amelynek a jövedelme csökken ugyan, de hitelt vesz fel azért, hogy mégiscsak utazzon vagy eljárjon a fürdőbe? A válasz helyett halljuk a kettős beszédet. A Fidesz pénzügyi szakértői szakmai körökben vagy újságokban elmondják, hogy nem szabad költekezni, eközben a Fidesz profi propagandája azt állítja, hogy lehetne többet költeni valamiféle élénkítéssel, amiről senki nem árulja el, hogy hogyan történne - ez bizony zsákbamacska.

Pedig látszik a takarékos gazdálkodás eredménye, tegyük hozzá: ezt a felelős gazdaságpolitikát a kormányzat már három éve folytatja. A világgazdasági válság ellenére a magyar gazdaság talpon maradt, és az elmúlt hónapokban több jelét tapasztalhattuk a növekvő bizalomnak. Jelentősen erősödött a forint árfolyama, ez 900 milliárd - ismétlem, 900 milliárd - forinttal csökkentette a devizahitelesek korábban felduzzadt adósságállományát. Nemrégiben az egyik legnagyobb nemzetközi hitelminősítő intézet negatívról stabilra módosította kockázati besorolásunkat. A cseh pénzügyminiszter pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy szinte bocsánatot kell kérni a magyaroktól, mert a költségvetés rendbetételével a magyarok előrébb járnak.

Nem utolsósorban pedig láthatjuk sorstársainkat, a balti államokat, ahol az eddigi megszorítások is kevésnek bizonyultak. Mindegyikük gazdasága több mint 10 százalékot csökkent; a bizalmat lassan elveszítő Románia, a monokulturális gazdaságszerkezettől szenvedő Szlovákia rosszabb állapotban van vagy lehet a világgazdasági válság végére, mint Magyarország. Ha folytatjuk a felelős politikát, akkor Magyarország a válság végén rendben lesz, már csak azért is, mert Magyarországon ma is van korrekt gazdaságélénkítés, például az uniós források átcsoportosítása. És ne feledjük, ezzel a költségvetéssel párhuzamosan sok év terhei után végre érdemben csökkennek a munkát terhelő elvonások.

Európai értékrendünkből, alkotmányunkból és az emberi tisztességből is az következik, hogy az arra rászorulókkal a nehéz világgazdasági helyzetben is szolidárisak maradjunk. Egyetértek azokkal a szocialista és ellenzéki képviselőtársaimmal, akik amellett szólaltak fel, hogy a rászoruló és fogyatékos gyermekek és polgárok támogatásait nem csökkenthetjük drámai mértékben. A magyar szociális rendszer a világgazdasági válság kezdetéig bőkezű volt ugyan, de most sem lehet fűnyíróval nekirohanni, hanem rendet kell tennünk a jogok és kötelességek dolgában. Efelé indultunk el az "Út a munkához" programmal.

(Ugyanakkor azoknak is jó szívvel...)

UK/Lezsák-Móring- /(Gurmai Zita)/pa

(8.10)

Ugyanakkor azoknak is jó szívvel és emberséggel kell forrásokat biztosítanunk, akik valóban rászorulnak, mert nem ők a rendszer potyautasai.

Zárásként: ahogy Magyarországnak sikerül a bizalmat megerősítenie, úgy erősödik az uniós döntéshozatalban is. Magyarország 2011 első félévében tölti be a Tanács elnökségének a tisztét, a spanyol-belga-magyar trió tagjaként, de az ország már most, 2010. január 1-jén elkezd dolgozni a spanyolokkal és a belgákkal együtt. Fontos, hogy az elnökségi felkészülés kiemelt figyelmet és forrásokat kap a költségvetésben. Kezeljük úgy a következő másfél évet, hogy Magyarország jövője és érdekérvényesítése szempontjából minden nap számít!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)