Felszólalás adatai

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azt hiszem, a késői időre való tekintettel nem fogom kimeríteni a tíz percet, de beszélgetvén kollégáimmal, valószínűleg ők is élni fognak ezzel a jogukkal.

Bevallom őszintén, mint a mezőgazdasági bizottság tagja, vannak pillanatok, amikor az ember olyan törvényekkel találkozik, vagy a bizottság tagjai olyan törvényekkel találkoznak kollégáimmal együtt, amely törvények valóban szakmaiak. Megfigyeltem, hogy amikor tényleg nagyon szakmai törvényekről van szó, akkor nagy konszenzus van a mezőgazdasági bizottságban, és teljesen mindegy, melyik oldalon ülünk, ezek a törvények - ilyen volt az állat-egészségügyi törvény, ilyen volt a növény-egészségügyi törvény, akár az élelmiszertörvény - általában javasolva vannak általános vitára úgy az ellenzék részéről, mint a kormánypárt részéről is.

Mivel itt elhangzott az, hogy jogharmonizációs eljárás kellős közepén vagyunk - én ki merem mondani, inkább a vége felé -, és ezen belül is az Európai Unióval a mezőgazdasági fejezet tárgyalása folyik, sőt azon belül is most a növényegészségügy és az állategészségügy tárgyalása folyik természetesen, előbb-utóbb sor kellett kerüljön a takarmánytörvény módosítására. Ahogy említettem, ennek a törvénycsomagnak - amely tehát a növényegészségügyet, az állategészségügyet és az élelmiszer-előállítást ölelte magába - ma a negyedik része kerül tárgyalásra, ennek az általános vitája kezdődött el, amely a takarmányok előállításáról, forgalmazásáról szól.

Az európai uniós csatlakozáskor történő jogharmonizáción kívül ma nemzetközileg rendkívül fontos az élelmiszer-biztonság kérdése vagy akár a takarmánybiztonság kérdése. És itt akár meg is állnék egy pillanatra, hiszen ma már beszélhetünk takarmányról, de nagyon jól tudjuk, hogy a takarmány komponensekből áll, és nagyon jól tudjuk, hogy amennyiben ezek a komponensek - lehet az akár kukorica, búza vagy bármi, amiből ezt a takarmányt készítették - kezelve vannak olyan szerrel, ez később - s az élet nagy rendező, bizonyította az elmúlt években, főleg a nyugati államokban - megbosszulhatja magát. Hiszen azon állatok, amelyek esetleg olyan takarmányt ettek, később az ember asztalára kerülvén olyan dolgokat okozhatnak - és csak említeném a belgiumi dioxinbotrányt vagy akár a mostani BSE-dolgot -, ami tulajdonképpen egy helytelen takarmány-előállítási technológiából adódott.

Akár az élelmiszerek esetében, úgy a takarmány esetében is messzemenően meg kell felelni az előírásoknak, hiszen egy helytelenül előállított és forgalmazott takarmány az állat általi felhasználás során az emberre nézve is később veszélyes lehet. Természetesen a takarmányozásról szóló törvény kiterjed az állattenyésztést befolyásoló és az állattenyésztés hatékonyságát is meghatározó problémákra. Így például a takarmányok beltartalmi értékeinek és az egyes takarmányok felhasználhatóságának kérdése is rendkívüli fontosságú.

Tehát a takarmányokról szóló 1997-es törvényt az EU-hoz való alkalmazkodás okán módosítani kell, és annak az egyes előírásait az uniós harmonizáció okán meg kell változtatni. A változtatás során kiemelten foglalkozik az új törvény az úgynevezett engedélyeztetés kérdésével, amely részben a gyártmány napi engedélyeztetését szünteti meg, másrészt pedig az ellenőrző hatóságok által történt engedélyeztetési eljárást módosítja, ami azt jelenti, hogy új takarmányok esetében a központi uniós hatóság fogja az engedélyezést megtenni. Természetesen ez akkor fog életbe lépni, amikor EU-tagok leszünk, várhatóan két, két és fél év múlva. Addig viszont, amíg ez be nem következik, úgynevezett ideiglenes engedélyezést a belföldi hatóság végez.

Másrészt pedig: szintén a harmonizáció és az Európai Unió igazgatási rendjébe történő beilleszkedés okán fontos volt annak megnevezése, hogy ezeknek az engedélyeztetéseknek a raportőri tevékenységét ki fogja végezni, és a raportőri tevékenység okán a különböző európai bizottságok munkájában kik és hogyan vegyenek részt. Hiszen - ahogy leírtam - nem mindegy az, hogy mekkora erővel, milyen szakembergárdával, milyen felkészültséggel és milyen törvényi háttérrel tudunk majd ezeknek a bizottságoknak a munkájában részt venni, hiszen valahol azon takarmányokat, amelyeknek az engedélyeztetését elérjük, ezeket fogják nyilván Magyarországon is használni.

A törvény kiterjed arra is, hogy Magyarország részéről kik fogják az előterjesztést megtenni. Ezek a szempontok voltak meghatározóak az 1997-es törvény változtatásánál.

(21.00)

A törvény a felsoroltakon kívül rögzíti az ellenőrzési eljárás rendjét, a laboratóriumi vizsgálatok végrehajtásának rendjét, a laboratóriumi végrehajtás ellenőrzésének rendjét, egészen az igazgatási, szervezési szabályok pontosításától kezdve az ellenőrzések, a mintavételezések és azok rendjének meghatározásáig.

Egy másik és nem utolsó különbség, hogy a '97-es törvényhez képest a gyógyszertakarmányok és a takarmányok ellenőrzését az ÁOGYTI végzi, tekintettel arra, hogy az állat-egészségügyi rendszer része. Az új takarmányok engedélyezése és laboratóriumi tevékenysége esetében a meghatározó az OMMI, és ő lesz az egyértelmű felelős is.

Tisztelt Országgyűlés! A beadott törvényjavaslat az Európai Unió normáinak megfelel, és kisebb módosításokkal egy jobb, korszerűbb uniós törvény fogadható el.

Itt szeretném bejelenteni, hogy frakciónk a tegnapi nap folyamán 21 darab módosító javaslatot adott be. Ezek a módosító javaslatok érdemben nem fogják megváltoztatni a törvényt, inkább, hogy úgy mondjam, különböző eljárásokat, szótani helytelenségeket kifogásol. Hiszen - mint ahogy elhangzott itt, a kolléga említette - bizony sokunk felkapta a fejét azon is, hogy például mit nevezünk adalékanyagoknak. Ugyanis a mi eddigi állatorvosi elképzelésünkben az adalékanyag nem volt takarmány, hiszen egy só nem lehetett takarmány, az EU-ban viszont az adalékanyag is takarmányként szerepel.

Remélem, hogy ugyanilyen konszenzus fogja majd a végső szavazásnál is ezt a törvényt kísérni, és így lesz elfogadva. Ahogy említettem, nem használom ki teljes egészében a tíz percet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen a szót. (Taps.)