Felszólalás adatai

DR. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársak! Az idősotthonok ügye és kérdése többször is napirendre került már az ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban. Legutóbb abban foglaltuk össze a kisebbségi véleményünket, hogy azok az intézkedések, amelyek azt eredményezik, hogy az otthoni ápolási és gondozási ellátást négy órában rögzítették és rögzítik jelenleg is... - és amennyiben négy óra után akár egy vagy két perccel további szükséges gondozásra, ápolásra van szükség, akkor folyamodhat az illető rászoruló az intézeti elhelyezésért.

Ez rendkívül súlyos kérdés számunkra, de nemcsak számunkra, hanem az idősotthonoknak is. Évtizedek óta járom az országot, az idősotthonok helyzetét ismerjük, ismerem. Azt tapasztaljuk, hogy még akkor is, ha ezt a négy percet túllépi az ápolási szükséglete, neki kell folyamodni. Ezt a folyamodást elbírálja egy "semleges" bizottság, amely bizottság, nem ismerve a helyzetet, vagy ha ismeri, csak felszínesen, fogja eldönteni, hogy vajon az illető kérelmét továbbítják-e pozitív értelemben, hogy idősotthoni ellátásban részesüljön. Ezután jön még az a lépés, amikor eldöntik azt, hogy mikor kerülhet erre sor. A várakozók száma, listája évek, évtizedek óta is rendkívül súlyos hátrányokat jelent a várakozóknak, hiszen az idős emberek, a rászoruló emberek pillanatról pillanatra változóan kockázatoknak vannak kitéve, tehát a kezdeti relatíve elláthatóságot már az egészségügyi károsodásuk és ártalmuk, bántalmuk következtében még további probléma tetézi.

Ráadásul egy jövedelemigazolást kell beszerezni, amely jövedelemigazolással fogják ugyancsak e bizonyos semleges bizottságon belül eldönteni, hogy méltó vagy nem méltó - tudom, ez egy sarkított megjegyzésem -, illetve igen vagy nem, kerülhet-e tovább ellátásba. Az egész magyarországi szociális ellátórendszernek régóta problémás része ez, de most különösen, amikor egyébként az otthonok saját ellátási körében az energiaárak emelése, a legkülönbözőbb adóváltozatok rátelepedése az idősotthoni ellátásra súlyos problémákat jelent, az idős emberek kiszolgáltatottsága, függősége, tehetetlensége és a rászorultak rendkívül súlyos, hátrányos helyzete nem engedi meg azt, hogy egy ilyen kategóriában a négyórás ellátás rendkívül bürokratikusan szabályozott formáját tartsuk alkalmasnak ahhoz, hogy az idős vagy rászorult embernek szüksége van-e egy intézményi elhelyezésre.

Azt is szeretném még kifejezni, hogy ráadásul tudomásul kell vennünk, és mindannyian tudjuk is, hogy Magyarországon jelenleg a 60 éveseknek és idősebbeknek a száma már elérte a 2 millió 100 ezret. Ezen belül legalább 50 százalékuk egy krónikus betegségben szenved. Két ilyen krónikus betegségben szenved legalább 10-12 százalékuk, és legalább három vagy több ilyen krónikus betegségben szenved 3-5 százalékuk. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez körülbelül 1 milliós tétel. Az egyik kategóriában körülbelül 60-70-80 ezer embert érint. A jelenleg otthonokban élőknek ráadásul még a négyórás ellátáson belül is olyan súlyos helyzetük alakult ki, hogy nagyon jól tudjuk, látjuk, a fogyasztói kosárban az élelmiszerárak, a fennmaradásuk szempontjából alapvető élelmiszerárak növekednek, mégpedig ugrásszerűen, az energiaárak növekednek, az ellátáshoz szükséges feltételek beszorulnak és beszűkülnek. A nyugdíjas-népességünknek, az idősödő népességünknek egyaránt rendkívül súlyos helyzetét még csak tetézi ez a kellően át nem gondolt és felelősséggel át nem gondolt intézkedés.

Azt hiszem, ráadásul még a térítési díjak szempontjából is problémák vannak, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az idősotthonokban a térítési díjak emelkedése már olyan helyzeteket alakított ki eddig is, amikor is többször saját magam is találkoztam ezzel, megkerestek ebben, hogy nem tudták ezt az emelt 80 százalékos térítési díjat biztosítani, és ezért felvetődött az, hogy mi legyen. Menjenek vissza valahová? - de ha már nem rendelkezett saját otthonnal, ezt már nem tudta megtenni. Az önkormányzatokra pedig - nagyon jól tudjuk - nem lehet áthárítani; egy ilyen deficitesen megcsonkított önkormányzati ellátási, leosztási rendszerben nem lehet áthárítani ezeket az ellátási, térítési díjakat és egyáltalán az ellátásokat.

Az otthonok működésének a fennmaradásában problémáink vannak, és nem utolsósorban az idősek ellátásának ebben a bizonyos folyamatban a veszélyeztetése a közköteles közfelelősségünket újra és újra megerősítve előtérbe helyezi. Kik a felelősek? Mi vagyunk a felelősek - kétségtelen. De az a felelősség, ez a közköteles felelősség feltétlenül érinti a kormányzati szerveket. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a vonatkozásban ez a megoldás jelenleg - és a kisebbségi véleményünkben is ez a legfontosabb megállapításunk - nem fogadható el. Nem is javasoltuk - ezért lett kisebbségi vélemény - a parlament elé hozni a dolgokat.

A normatív támogatások, a szükségletek, az igények és a jelenlegi kiszolgáltatott helyzet közötti összefüggésekben látjuk azokat a dilemmákat, konfliktusokat, amelyek bővítetten termelődnek újra, és nem látjuk azt a lehetőséget, hogy ez a közeljövőben megoldódjék, annál is inkább, mert közben a nyugdíjba vonulók száma mellett a rokkantnyugdíjasok helyzetét is az új rokkant-nyugdíjazási szabályozás 2009 januárjától különösen érinti. Megítélésem szerint is azt kell mondjam: az a szociálpolitika, amely évről évre mind nehezebb feltételeket teremt a mai kormányzási gondolkodáson belül, még akkor is, ha látszólag van valamiféle látványos megnyilatkozás, de érint olyan rétegeket, akiknek a szegénység mellett, a kiszolgáltatottság mellett, a betegségek társulása mellett még súlyosabbá válik a helyzetük.

A szociális válság kétségtelenül - mindig hangsúlyozzuk ezt, és én nagyon sokszor elmondom - megélhetési válsággá formálódott, nemcsak egészségügyi, nemcsak pénzügyi, nemcsak gazdasági válság, hanem megélhetési válság: holnapra mit tudok bevásárolni, holnap ki tudom-e váltani a gyógyszeremet, meg tudom-e teremteni azt az alapvető feltételt, hogy kellőképpen tudjak fűteni a lakásban, hogy kellőképpen tudjak valahová elmenni.

(14.20)

A mai viszonyok között, amikor részben a közlekedést, részben a környezeti feltételeket súlyos változásokkal az idősek számára kockázattá növeltük, nem lehet elvárni azt, hogy ezt a szociális gondolkodásmód valamiképpen enyhíteni tudná, és nem lehet elvárni, hogy ez a gondolkodásmód és ezek az intézkedések, amiket törvényi szinten kívánunk bevezetni - és a jövő esztendőre a költségvetésen keresztül is biztosítani - az idősödők magyarországi helyzetén javítana. Inkább azt kell mondjam, hogy nemcsak a nyugdíjasok, hanem egészében véve a holnap nyugdíjasai, és egészében véve az idősödő, idős korosztály elnyomorodását és súlyos helyzetét fogja eredményezni.

Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy ezeknek a gondolatoknak a - talán - figyelembevételével döntsünk, döntsenek, mert ez sokkal nagyobb problémát jelent. Hiszen Nyugat-Európában és az Európai Unió több országában már mindannyian látjuk, hogy nemhogy súlyos terheket rónának az idősödő korosztályra, hanem inkább arról van szó, hogy az idősödő, időskorú szakembereket és az olyan... (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): ...tapasztalt szakembereket inkább bevonják a mindennapi élet gazdaságába.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem ennek a gondolatnak a továbbvitelét. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)